(scroll down for English Version)
Február elsején, a Death By Metal feszten jött a lehetőség, hogy beszélgessünk egy hosszabbat az idén huszonharmadik évét taposó Kataklysm-mel. Leginkább az aktualitásokról, ezáltal többek közt a friss lemezről, tervekről és személyes benyomásokról esett szó, az összkép így túlnyomórészt a banda jelenére fókuszál. Kérdéseimre a húros-páros, Jean-François Dagenais és Stéphane Barbe válaszolt jó hangulatban:
Jó látni benneteket újra Magyarországon! Milyen a hangulat eddig a turnén?
Stéphane: Ezidáig remek, kiválóan halad a turné, majdnem minden este teltház előtt játszunk, úgyhogy elég jól érzem magam. Klassz bandák, jó párosítás, érted.
Ismeritek valamelyik magyar fellépőt?
S: Nem, még nem igazán volt időm belehallgatni a helyi zenekarokba.
Több alkalommal is felléptetek már nálunk. Milyen emlékeitek vannak az országunkról?
S: Legutóbb az Ex Deo-val jártunk itt, ugye? Mindig jó emlékeink vannak nagyszerű emberekről.
Jean-François Dagenais: Nekem mindig a gulyás jut eszembe, haha!
A Waiting For The End To Come egy újabb erős anyag lett a nevetek alatt. Mikor volt rá megfelelő időtök, hogy elkezdjetek dolgozni az albumon? Gondolom, az utóbbi időben elég elfoglaltak voltatok a Caligvla-val.
S: Nos, valójában szinte folyamatosan dolgozunk új dalokon és riffeken. Több dolgot is kipróbáltunk az új lemezen, ahogy az hallható is az eredményen és…
JF: Ez azért is történhetett így, mert megvan a magunk bejáratott munkafolyamati rendszere, úgyhogy akár otthon is dolgozhatok az ötleteimen, mert ugyebár különböző városokban élünk. De lényeg, hogy általában én megírok valamit, aztán elküldöm a többieknek, majd kivehetünk vagy hozzáadhatunk dolgokat, és nagyjából így haladunk előre és hátra egy hosszabb ideig. Hogy mondjak egy példát, mikor Oli küld nekünk egy anyagot, lecsapolja az ötleteit a dobok terén, és ez nagyjából így megy az egész dalírói fázisban. Megírunk annyi dalt, amennyit már ténylegesen feltennénk a lemezre, aztán kiválasztjuk a legjobbakat és el is készült a friss anyag.
Olvastam róla, hogy egyikőtök Amerikában él, jól tudom?
JF: Igen, én Dallas-ban, Texas államban élek, Maurizio Chicago-ban, Stéphane Montréalban, Oli pedig szintén Kanadában lakik, szóval mindannyian más városokban vagyunk.
Ezúttal a megszokottnál kicsit tovább, valójában több, mint 3 évbe telt kihozni az új Kataklysm nagylemezt. Tudatosan szántatok több időt az új cuccra vagy egyszerűen csak az időhiány volt az oka?
JF: Én azt hiszem, ez inkább egy természetes haladási folyamat volt, egyszerűen csak így alakult, mert ugye sokat turnéztunk az előző lemezzel, aztán az Ex Deo is bejött a képbe és megint turnézni kezdtünk azzal is. Idővel aztán elkezdtünk gondolkodni egy új anyagon, de ez olyan természetesen jött, mint ahogy most beszélgetek veled, és nem sokkal később már kész is volt az új Kataklysm. Három év eltelt, ja, azt hiszem, ez volt a leghosszabb idő, amennyit két album között vártunk, de mivel mind különösen inspiráltak voltunk mikor ezt a legutóbbi albumot írtuk, nem hiszem, hogy megint ilyen sokat fogunk várni a folytatással, mert még mindig tele vagyunk ötletekkel és szeretném űzni tovább a dolgokat, szóval úgy gondolom, elég hamar elkészül majd egy újabb Kataklysm anyag.
20 év után figyelembe veszitek még a rajongók és a kritikusok véleményét egy új lemez elkészítésekor?
S: Igen is, meg nem is, mindenesetre természetes jelleggel írjuk a dalokat. Metal zenét csinálunk és senkinek a kedvéért nem fogunk egy kibaszott country lemezt kiadni. Ezen felül, természetesen a rajongóknak is vannak bizonyos elvárásaik a Kataklysm-et illetően, úgyhogy mindenen nem tudunk változtatni.
JF: Ahogy én látom, mindig hűek maradunk a gyökereinkhez, ugyanakkor mindig jó egy kicsit kreatívan is gondolkodni és új ötleteket, alkotókat belevinni a zenébe, hogy frissen tartsuk a dolgokat. De mint Stéphane is mondta, mi vagyunk a Kataklysm és igazából bármit is csinálunk, az a játékunkból, játékomból, illetve az egész csapat közös munkájából adódóan, végül mindig hozzánk hasonlóan fog megszólalni, különösen Maurizio vokáljával. Így működünk ösztönösen, de amennyire csak lehet, mindig igyekszünk tovább fejlődni minden egyes új kiadványon. Ha pedig a koncerteket nézzük, minden alkalommal mikor turnézni kezdünk, úgy vagyunk vele, hogy „á nem, játszanunk kéne ezt a dalt”, így aztán egyik-másiknak szükségét látjuk berakni a programba, hogy kedvére tegyünk a közönségnek vagy éppen saját magunknak. De most például, hogy rendszeresen játszuk ugye az új dalokat, a dolgok kezdenek megint túl könnyűek lenni, szóval a következő anyagon talán megint lépünk egy kis szintet feljebb, mint ahogy az egyébként is lenni szokott minden lemezt követően.
Őszintén szólva, az Elevate számomra nagy meglepetés volt. Azt hiszem, ez lett a legdallamosabb és leginkább érzelemdús dalotok a Kataklysm diszkográfiában. Mi ennek a története?
JF: Mikor megírtuk, illetve tulajdonképpen megírtam az Elevate-et, úgy történt, mint bármely másik dal esetében. Előjöttem egy dallammal és egy ritmussal, jónak tűnt, úgyhogy elmentettem a gépemen. Eleinte nem néztem ki sokat belőle, de aztán később, pár hét múlva újra elővettem és azt mondtam, nekem bejön ez a dallam. Folyton dúdoltam éjjelente a szobámban, hogy: naaa-na-na-naaa, haha!
Amúgy tényleg, éneklős darab!
JF: Igen, nagyon fasza! Fogtam az ötletet és összeraktam a többi részletet is, aztán elküldtem Olinak. Ő hozzátette a dobokat és úgy voltam vele, hogy igen, ez egy király dal! Nincsenek határaink, mint például, hogy van egy konkrét, elérendő kitűzött cél. Sok különböző zenei műfajnak vagyok nagy rajongója és szerintem, ez a dal ezt remekül meg is mutatja, továbbá ezidáig, az élő reakciókból ítélve, ez most az egyik legnagyobb dal a bulikon. Mindig nagyszerűen működik amikor játszuk és ez tényleg egy klassz metal szerzemény. A szöveg mögötti elgondolással pedig általánosságban szerettünk volna beszélni az életről, illetve élet-halál szituációról, így a koncepció alapjáraton annyi, hogy élvezd az életet, mert sosem tudhatod, hogy mikor ér véget. Meghalhatunk akár holnap is, elüthet egy busz vagy bármi más történhet, szóval élvezd az életet ameddig csak lehet, mert bármilyen vallási nézettől függetlenül, senki sem tudhatja, mi történik majd utána. Úgyhogy élvezzük csak, amíg tart.
Mit gondolsz, mi van utána?
JF: Személy szerint, nem hiszem, hogy bármi is lenne. Én az életben hiszek, szerintem a vallás igazából egy rakás szar. Nem hiszem el, hogy 2014-ben az emberek még mindig simán megkajálják ezt az összes baromságot. Az életünk itt és most zajlik, jobb ha kihasználod amíg tart, mert ez egy olyan esély, amit soha nem kapsz meg mégegyszer.
Stéphane?
S: Én is így látom a helyzetet.
Na és hogyan kerültek zombik a videoklipbe?
S: Egy héten belüli kiadványnak indult a dolog, és azt mondtam, miért ne legyen pár zombi a videóban?
JF: De szintén köze volt ahhoz is, hogy próbáltuk érthetővé tenni, hogy itt van ez az öreg pali, aki alapvetően csak ül a székben és a koncepció szerint hamarosan meg fog halni, a kaszás pedig jön, hogy elvegye a lelkét, és míg a halál járja a Földet, minden elpusztul mögötte – de persze, ez egy metafórikus értelemben vett dolog, nem valóságos, csak szerettük volna bemutatni, ahogy a hirtelen feltűnő halál eljön a végkor, és kisfiúként látjuk a férfit, látjuk leperegeni előtte az életét, végül jön a halál és elviszi. Tulajdonképpen metafórikusan próbáltuk ábrázolni egy ember életének utolsó öt percét.
Terveztek még további videoklipet valamelyik friss szerzeményhez?
JF: Valójában igen, gondolkoztunk rajta és valószínűleg lesz is még egy forgatás, mielőtt elkezdjük a következő turnét. A dalban vagy bármi másban még nem vagyunk biztosak, de több, mint valószínű, hogy csinálunk majd még egy videót. Lesz annak is története, de egyelőre még nem szeretnék túl sok mindent elárulni róla. Ahogy közeledünk majd a megjelenéshez, biztosan több ötletünk lesz a megvalósítással kapcsolatban.
Határozottan nagy presztízsetek van a hagyományos death metal-t kedvelők között. Könnyen kielégítitek majd őket a jövőben is, vagy el tudtok képzelni egy kisebb kísérletezést, esetleg még direktebb dallamokat a következő anyagon?
JF: Úgy gondolom, zenészként mindig javulni, fejlődni akarsz, egyre jobbá szeretnéd tenni a dolgokat magadnak, és zeneileg szeretnél felfedezni dolgokat, de ezzel egy időben, túl messzire sem akarsz kerülni attól, aki vagy. Ezt csináltuk több, mint húsz évig, és ezután is így folytatjuk majd. Mindig hűek leszünk a Kataklysm hangzásvilágához, nem számít, milyen trend, divat vagy műfajok vesznek körül minket. Mi mindig is a magunk módján csináltuk a dolgokat és így éltünk túl mindent eddig is. Ez az amit folytatunk és emellett próbáljuk kitolni a határainkat, amennyire csak lehet. Alapvetően szeretünk alkotni, a jó dalok fontosak számunkra, és ez alatt azt értem, hogy nem feltétlenül technikai összetettségben mérjük a tetszést, egyszerűen csak törekszünk jó dalokat írni, és bármit is csinálunk, nyomjuk tovább előre, igyekszünk fejlődni, mégis megtartjuk a bevett hangzásunkat.
Személy szerint, én azt mondanám, hogy a Waiting For The End To Come egy új megközelítés kezdetének tűnik, nyilván a már meglévő, régi értékek mellett. Úgy értem, azért hallani a különbséget az új és a régi anyagok között.
JF: Szerintem mindig, minden albumunkon sok dallam volt a zenénkben, de néha eltemette őket a rossz tálalás vagy háttérbe szorultak egyéb okok miatt. Valamiért úgy tűnik, ez a dallamosság viszont jobban kijött az új lemezen, de igazából ez mindigis bennünk volt. Ha meghallgatod bármelyik anyagunkat, milliók fölött találsz dallamokat a zenében.
Tehát ez inkább egy spontán eredmény lett, hogy úgy szól az album, ahogy, és nem volt benne semmi tudatosság?
S: Nem, abszolút semmi. És biztosan lesznek ám súlyosabb dalok is a következő cuccon…
JF: Mikor kihozunk egy anyagot, az azért van, mert biztosra vettük, hogy a dalok, amiket megírtunk és a hozzájuk illő hangzás 200%-ig rendben van. Nem igazán dolgozunk úgy, hogy „á, ez milyen különleges!” vagy ez jó, ez rossz… Ha tetszik saját magunknak és úgy gondoljuk, hogy passzol az album profiljába, az bőven elég nekünk.
Amennyire tudom, a borítót Sallai Péter készítette, ami egyébként egy fantasztikus munka. Ismeritek őt személyesen?
JF: Igen, az Ex Deo-val turnéztunk vele és a bandájával, a Bornholm-mal. Beszéltünk róla a turnén, hogy esetleg csinálhatna nekünk valamit, és mikor elküldte a borító első vázlatát, nagyon tetszett a megvalósítás. Időközben viszont a kiadónk is elkezdett dolgozni egy másik sráccal, aki többek között a Testament-nek és a Hatebreed-nek is csinált már dolgokat, így tőle is kaptunk ötleteket és mivel mindkét munka nagyon elnyerte a tetszésünket, végül úgy döntöttünk, hogy kihozzuk a lemezt két borítóval és hagyjuk a rajongókat eldönteni, hogy melyik tetszik nekik jobban.
Nem azért, hogy hazabeszéljek, de nekem a standard borító sokkal jobban tetszik a színeivel. Persze, klassz, hogy van digipack kiadás is, de a másik külsőre mutatósabb. És tényleg, már épp hozzászoktam volna a szörnyetekhez, amit az utóbbi három lemez borítóján használtatok… Hová ment a barátunk?
JF: Haha, igen, azt hiszem, ideje volt már megszabadulni tőle… Néha támad egy jó ötleted, de egy idő után kezd unalmas lenni, hogy megint ugyanaz a kép köszön vissza, úgyhogy szerettünk volna más ötletet is kipróbálni, és szerintem az új artwork kiválóan ábrázolja az album koncepcióját, nagyon ott van rajta az üzenet!
Beszéljünk egy kicsit Oli szerepéről a bandában. Honnan ismeritek egymást, illetve milyen az összhang közöttetek eddig?
JF: Max ideiglenes távozása után találkoztunk először. Szükségünk volt valakire, hogy felvegyük az új anyagot és nála maradtunk, mert mikor először játszott velünk a 70.000 Tons Of Metal-os hajós őrületen, jó kémia volt köztünk mind fizikai, mind pedig személyes értelemben, így azt gondoltuk, jó választás lesz ehhez az albumhoz. Szóval csatlakozott hozzánk és nyomtunk még pár további bulit Costa Rica-ban. Nagyon természetes folyamat volt az egész, szerintem remekül tudunk együttműködni a dalíráskor és minden egyéb téren is. Sokminden újat hozott a bandába, ugyanakkor tiszteli és megbecsüli a banda értékeit, a hangzását, és az egész megközelítését a dobjátéknak. Én úgy gondolom, fantasztikus munkát végzett az albumon és élőben is egyaránt. Úgyhogy, mivel a kémia köztünk mindig jól működött, könnyű döntés volt őt választani.
Mint már említettük korábban, több, mint két évtizede vagytok a színtéren. Miben találtok még új kihívásokat ezekben a napokban?
JF: Nekem, személy szerint, még mindig a dalírás a legnagyobb kihívás. Ezt szeretem a legjobban csinálni, otthon lenni a gitárommal és megpróbálni klassz zenét írni. Engem ez hajt leginkább. Imádok turnézni, találkozni a fanokkal és lógni a bandákkal, imádom az élő hangulatot meg az egész cuccot úgy, ahogy van, tényleg király dolog, de számomra mégis az alkotás az, ami igazán lázba hoz. Akárhányszor egy haver vagy akár Stéphane beszél erről, mindig azt mondja, a bulikat jobban szereti…
S: Igen, én imádok felállni a színpadra és érezni az energiát. Ezért dolgozom, sokkal jobban fekszik nekem.
JF: Én viszont inkább a stúdiós típus vagyok. Otthon elvagyok a pizsamámban, megiszok egy csésze kávét miközben zenét írok… De mondom, szeretek turnézni is, máskülönben nem is élnék meg a zenélésből, de húsz év után, még mindig a dalírás hajt igazán, hogy elkészítsek egy lemezt, amire büszke lehetek és amitől úgy érzem, hogy valami jót és kreatívat csinálok.
Változott valamit a motivációtok az elmúlt évek alatt? Úgy értem, ma is ugyanazok az álmaitok/vágyaitok vannak, mint mondjuk a ’90-es években?
JF: Mikor ezt elkezded, nem gondolod, hogy húsz évig fog tartani. Ez csak egy banda, amit hobbiból csinálsz a gimis éveid alatt, mikor egy szemvillanás alatt kapsz egy lemezszerződést és mindössze egy pár hónappal később már úton vagy olyan bandákkal, akiket korábban istenítettél. Én nagy Deicide rajongó voltam, mikor egyszercsak, még a sulis éveim alatt turnézni mentünk velük a legelső utunkon, én meg egyszerűen elaléltam ezektől a srácoktól… Szóval egyszerűen csak nem számítasz ilyesmire, vagy nem fogod fel igazán, hogy tényleg igazi turnéra mész meg minden, de ennek ellenére belevágsz gondolkodás nélkül. Azt hiszem, mikor elkezdtük ezt az egészet, szimplán csak el akartunk pusztítani mindent és mi akartunk lenni a világ legkeményebb, legkülönlegesebb bandája, aztán ahogy felnősz és idősebb leszel, jobban élvezni kezded az egészet, tudatosul benned, hogy mi történik valójában és elkezded jobban értékelni a dolgokat, mert én úgy hiszem, amit mi megélünk a zenekarban az tényleg egy különleges dolog, és mint egy idősebb ember, már sokkal jobban meg tudom ezt becsülni, mint mikor fiatalabb voltam. Szóval tulajdonképpen igen, megváltozott a motivációm. Mikor elkezdesz zenélni, csak bulizni akarsz és berúgni…
S: …ez pedig pontosan az, amit ma is csinálunk, haha!
Mit neveznél meg karriered fénypontjaként a Kataklysm-mel?
JF: Azt hiszem, számomra az utazás a fénypont, a számtalan hely, amit volt alkalmunk megtapasztalni. Rengeteg klassz emberrel találkoztam, rengeteg nagyszerű dolgot láttam az elmúlt évek alatt és számomra, ez a karrierem csúcspontja. Illetve, említhetném még azokat a hatalmas bulikat, amiket az őrült fesztiválokon nyomtunk több ezer ember előtt. Soha nem fantáziálsz ilyenről, hogy lehetséges dolog, hogy death metal-t játszol és közben a színpadról ránézel egy ekkora tömegre… Őrület!
S: Az utazás tényleg király! Az útjaink során sok baráttal találkoztam különböző országokban, más és más kultúrát láthattunk különféle módon működni, és nekem ez tényleg olyasmi, ami felkelti az érdeklődésedet az új dolgok iránt. Aztán mindezek után hazatérni és rájönni, hogy bizonyos értelemben a világ minden táján éppen úgy mennek a dolgot, mint otthon, de mégis annyira másképp… Ez egy nagyszerű érzés.
Van kedvenc helyetek?
JF: Nem is tudom, annyi jó úticél van. Most voltunk Japánban, elképesztő volt, Ausztrália szintén nagyszerű, Európa pedig szintén jó csak másképpen. Azt hiszem, a világ minden környéke nyújt valami újat kultúrálisan. Néha minden olyan másnak tűnik, mint például az építészet vagy úgy ámblokk ahogy élnek az emberek. Jó látni, hogy miként viselkedik mindenki szervezetten, de emelett ami döbbenet számomra, hogy akárhányszor beszélgetünk az emberekkel, függetlenül attól, hogy melyik országról van szó, láthatóan mind ugyanazokon a problémákon osztoznak, még akkor is, ha egyébként teljesen más kultúrákról van szó. Mikor mesélnek, mindig szörnyen hangzik, hogy pénz, korrupció, nő vagy egyéb gondjaik vannak… Ugyanaz a szarság megy világszerte, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy ezeket meg kell tapasztalni, mert lényegében ez formálja a személyes kultúrát, emellett pedig sokat tanulhat az ember az ehhez hasonló dolgokból.
Ha a fellépésekre gondoltok, milyen típusú közönséget szerettek látni a színpadról?
JF: Mint már szóba került ugye, különböző jellegű fellépéseink vannak. Ott vannak a fesztiválok, ahol rengeteg ember van előtted, amit nagyszerű érzés látni, másrészről pedig itt vannak a kisebb klubok, mint például egyik nap, mikor Szlovéniában játszottunk egy nagyon pici punk klubban. Öt vagy hatszáz ember bezsúfolódott abba a nagyon szűkös terembe. Mikor aznap reggel felébredtem, azt mondtam, oké, ez a hely elég lesz úgy kétszáz embernek, de később már a kapunál többen voltak, mint amennyire összesen gondoltam volna. Őrült egy buli volt, mikor elkezdtük a koncertet azon az aprócska színpadon, mindannyian izzadtunk, mint a ló, de a terem szinte felrobbant az energiától! Mindenki küzdött mindenhol, rengeteg akció volt… Számomra az volt az egyik legjobb buli ezen a turnén. Annak ellenére, hogy a beállítások jól el voltak cseszve, a tömeg nagyszerűvé tette számunkra az estét.
És mi a helyzet a jó progresszív hallgatókkal, akik csak állnak és néznek nyugodtan, de minden részletre alaposan odafigyelnek?
JF: Minden egyaránt jó tud lenni, de számomra… Zenészként és a zenekar tagjaként mindig rengeteg energiát próbálsz átadni minden este, ami nehéz ugyan, de bárhogyanis, megteszed, és mikor ránézel a közönségre és visszaadják neked ezt az energiát, az az a pillanat, amikor igazán elkezded érezni magadban az erőt. Ez sokkal jobb és könnyebb, mint mikor úgy érzem, hogy belehalok a headbangelésbe és próbálok olyan jó lenni, amennyire csak lehet, fel-alá rohangálok, de az emberek csak bámulnak rám, mint… [szobrot utánoz] Akkor arra gondolok, hogy…
S: Baszd meg, haha…
JF: Nem az, hogy baszd meg, de…
S: Két fajta közönség létezik: azok, akik megőrülnek a zenére és ezáltal nekünk is könnyebb felvenni a buli ritmusát, illetve azok, akik csak figyelnek és úgy is maradnak egészen a show végéig. Úgy értem, közben persze értékelik az erőfeszítésünket, de ennek ellenére is inkább tovább álmodoznak… Ilyenkor olyanok vagyunk, hogy „oké…” Ez más érzés, más jeleket küld felénk, és soha nem érzed magad biztosnak abban, hogy…
Befolyásolja ez a teljesítményedet?
S: Nem kimondottan, de… Nincs hatással a teljesítményemre, de befolyásolja azt, hogy hogyan gondolkozom a tömegről. Ez olyasmi érzés, hogy… „Jól érzitek magatokat basszus, vagy mi van? Elmenjünk? Elinduljunk hazafelé?” Mindez miközben mindenki ott áll és figyel. Nem tudom, fura dolog ez…
JF: Benne van a pakliban, hogy néha kifogod a halvérű, udvarias tömeget, amikor senki nem csinál semmit amíg vége nincs a dalnak. És akkor elkezdik, hogy… [unottan tapsol]
S: Mintha félénkek lennének.
JF: Mi meg iszunk egy kis vizet, [halkan mondja] „Ah, köszi, a következő dal címe…”
Mire számítotok ma este?
JF & S: Magyarország beteg, mindig jó itt lenni. Van bennetek tettvágy! Határozottan szeretünk itt játszani!
Most képzeljetek el egy fantázia showt, ahol nincs pénz- vagy térbeli limit. Hogy nézne ki ebben az esetben egy Kataklysm koncert, akár a realitáson túlmenően is?
JF: Nem is tudom… Részemről, amíg közel vagyok a fanokhoz, én boldog leszek. De mivel mindig klassz jó kellékeket látni és alkalmazni… Én bírnám a szörnyeket, néhány robbanást, és ha minden egyes dalt életre hívhatnánk. Előadóként ez volna a végső célom, de persze, a zenei stílusunk nem igazán illik ehhez. Mindenesetre próbálkozunk azért egy-két dologgal, ami tőlünk telik. Úgy értem, hozunk némi megjelenést a koncertekre és van egyetlen dolog, ami nagyon fontos a számunkra: a hangzás. Az a véleményem, hogy a metal zenében ha nincs meg a hangzásod, nincsen semmid, mert ez része a műfajnak, zenei értelemben. Személy szerint, ha elmegyek valahová, én olyan bulit szeretnék látni, ahol jól szól a cucc, belemászik az arcodba, nagy, kövér dobbal és gitárokkal, amik jól mellbevágnak. Szerintem ez nagyon fontos. És egyébként, velünk van még Steven, a fénytechnikusunk, mivel a vizuális megjelenés szintén fontos tényező. Ha jó megvilágításod van a színpadon, úgy vélem, az szintén sokat dob az összképen.
A végefelé közeledve, egy kicsit személyeskednék, ha nem gond. Milyen emlékeitek vannak a gyerekkorotokról, illetve hogyan találkoztatok először a metal zenével?
S: Nos, a bátyáim közül az egyikük az AC/DC Back In Black albumát hallgatta sokat, amikor én hét vagy nyolc éves lehettem. Csak ennyire volt szükségem ahhoz, hogy én is beleszokjak a rock zenébe, aztán később, mikor tizenkét éves voltam, kijött a Megadeth Peace Sells… But Who’s Buying? c. lemeze, én meg csak néztem a videókat és azt gondoltam „Ez az, király, rázd a fejed!”. Akkor kezdtem belemászni a metalba. Egyszerűen csak rajongtam a gitárok hangjáért, a dobokért, és engem végül ez rántott bele a metal világba.
És ilyen háttérrel, végül mégis a death metal-nál kötöttél ki.
S: Kibaszottul így történt, ember! Mikor láttam a Deicide-ot a videókban – akkoriban nagyon nagyok voltak –, olyan voltam, hogy… „Szent szar, nem lehetsz ennyire technikás” – mert abban az időben sokan azt mondták, egy death metal dalnak olyannak kell lennie, hogy gyakorlatilag csinálj bármit, ami nem összetett és nem túl nehéz eljátszani. De mikor megláttam a videójukat, az egy teljesen új felismerés volt, hogy… Baszki, ez kurvára technikásnak tűnik! Attól a ponttól kezdve már inkább a death metal cuccokra koncentráltam, egyszerűen csak bejött az egész. Eleinte az emberek még nehezen emésztik meg a vokált, nem hallanak semmit, de idővel hozzászoksz és hamar felzárkózol, ha már egyszer elkeztél pár anyagokat hallgatni.
Mit csinálnátok, ha nem zenészek lennétek?
S: Ó basszus, nem tudom!
JF: Fogalmam sincs… Érdekelnek a tudományhoz és a technológiához hasonló vagy ahhoz kapcsolódó dolgok… Furcsa ezen gondolkozni, mert több, mint húsz éve ezt csináljuk megélhetési szinten és nem igazán tudom elképzelni magam, hogy bármi mással foglalkoznék. Ez minden, amihez értek, ez az egész életem, mindigis a zene volt, szóval… Persze, van más érdeklődési köröm is, de ez minden, amit valaha akartam, elképzelnem is nehéz lenne bármi mást.
S: Én viszont jártam iskolába, ellentétben vele…
JF: Haha! [tapsol]
S: Számvitelt tanultam, és meg is van belőle az egyetemi diplomám, úgyhogy elméletileg lehetnék mondjuk könyvelő, de…
Nyilván nem akarsz.
S: Nem-nem, inkább a zene való nekem. Azért csináltam ezt, mert az embernek mindig van egy B-terve. Arra gondolok, hogy érted, ez a zeneipar, sosem tudhatod, hogy mi fog történni. Ezen felül pedig szeretek kiszámíthatatlan lenni, mert az más, mint az átlag és hoz magával egy kis adrenalint. Nem vagyok mindig ugyanolyan újra meg újra, az elég unalmas lenne számomra.
Mi volna a kedvenc zenekaros sztori, amit megosztanátok velünk?
S: Én tudok egyet róla! Egy hotelben voltunk a turné első koncertje előtt, azt hiszem, talán úgy két éve lehetett. A turné még el sem kezdődött, mi meg csak ittunk és ittunk és… Haha! Annyira szétcsapta magát reggelre! (Alighanem erre az esetre gondol, érdemes megnézni! 🙂
JF: [nagyon röhög] A legjobb dolog benne az, hogy még el sem kezdtük a turnét, de már a beleimet is kihánytam, haha. Aztán mikor másnap jött az első fellépés… Jó szarul néztem ki.
S: Hatalmas volt, de a dolog igazi szépsége az, hogy tudod, ő sosem lépi át ezt a határt…
JF: Nem tudom, fogalmam sincs, hogy mi történt! Én csak elkezdtem inni és aztán… Minden elsötétedett!
Utolsó kérdésnek: a rend úgy diktálná, hogy az új Kataklysm album megjelenése és teljes promóciója után most az Ex Deo a soros. Mikor és pontosan melyik bandának terveztek újra friss dalokat írni?
JF: Én azt hiszem, legközelebb ismét egy új Kataklysm-mal jelentkezünk majd, mert mikor a legutóbbi anyagot írtuk, annyira lendületben voltunk, tele ötlettel, hogy úgy éreztük, rövidre kell fognunk a dolgokat, mert már megvan minden dal és haladni kéne a felvételekkel. De én szerettem volna folytatni az írást és most is úgy érzem, készen állok még több dalt írni egy következő Kataklysm lemezhez. Már vannak ötleteim, és ahogy Stéphane-nal is beszéltünk róla, mind nagyon buzgók és izgatottak vagyunk, hogy csináljunk még valami újat. Szóval én úgy gondolom, valószínűleg még nem idén, de szinte biztos, hogy jövőre megkezdjük a felvételeket egy 2016-os vagy akörüli kiadványhoz. Azért mondanám ezt az időt, mert mindig sok időt vesz igénybe, míg mindennel elkészülünk… A teljes dalírói periódus, a felvételek és a kiadási procedúra majdnem egy teljes év. Elvinni a master-t, mindent rendbe tenni a kiadónak és megkezdeni az előkészületeket egy pontos megjelenéshez meg ilyesmi… Szóval azt hiszem, 2016 nem egy távoli cél a következő Kataklysm albumnak.
Köszi szépen a türelmet és a válaszokat!
JB & S: Mi is köszönjük!
————————————–
ENGLISH VERSION:
On the 1st of February, during the first Death By Metal Fest in Hungary, we had the opportunity to have a longer chat with mighty Kataklysm in the band’s 23th year in the scene. But despite of the big past, we were basically talking about the current situation, like the new album, plans and personal impressions about various stuff, so the overall picture is going to put the present into the focus. Jean-François Dagenais and Stéphane Barbe answered my questions in a pretty good mood before the show:
It’s good to see you back in Hungary. How’s the morale so far on this current tour?
Stéphane: So far, it’s great. The tour is going very well, we have packed houses almost every night, so I’m pretty good. Good bands, good package, you know.
Do you know any of the Hungarian bands playing tonight?
S: I haven’t had the right time to listen in, no.
You’ve played a couple times before in Hungary. What memories do you have about our country?
S: Well, the last time we’ve played here was with Ex Deo, right? We always have good memories about very cool people.
Jean-François Dagenais: For me, Gullasch, always, haha!
Waiting For The End To Come has turned out to another amazing, massive album in your discography. When did you have appropriate time to start creating this album? I mean, you could’ve been quite busy with Ex Deo’s Caligvla.
S: Well, actually, we always kind of work on new songs, riffs and stuff. We’ve tried different things on the new album as you can hear it on the result and…
JF: It’s because we have our own recording system, so I can actually write ideas at home, because we live in different cities, but I write stuff and send it to them, then we can add to it or set it back, and we go back and forth like that a lot. So to make an example, when Oli send us a track, he drains his ideas for the drums, and we all kinda working like that at the point where we start writing songs. Then we write more, what we’ll actually put on the record, we choose what we think are the best and made it like that.
I’ve read about about that one of you guys live in the USA, right?
JF: Yeah-yeah, I live in Dallas, in the state of Texas, Maurizio lives in Chicago, Stéphane is in Montréal, and Oli is also in Canada, so all of us live in various cities.
This time, it took a little bit longer, actually more than 3 years to release a new full-lenght. Did you consciously spend more time on the new stuff or it was just because of lack of time?
JF: I think, it was more of a natural progression, we just kinda went that way because we were touring a lot with the previous record and then Ex Deo came up and we started touring again with that as well, and by the time we started to think of a new material, but it came like as natural as I’m talking with you, and sometime later a new Kataklysm record has been completed. Three years has passed, yeah, I think it’s the longest we wait between the albums, but since we were all super inspired when we did this last album, I don’t think we’re gonna wait that long again to make another one, because we’re still full of ideas and I want to keep going and I think, probably a new Kataklysm will be created quite quickly.
After more than 20 years in the scene, are you considering the feedbacks of fans and reviewers when you’re about to write some new material?
S: Well, I think it’s a bit of both, but of course we write naturally. We write metal, we won’t do a fucking country album. Of course, the fans also expect some certain things from Kataklysm, so we can’t change everything.
JF: The way I see it is like we always stay true to our roots, but at the same time, it’s always nice to think a little bit out of the box and put new elements in and make them keep things fresh, but like Stéphane said, we’re Kataklysm and no matter what we do, it’s gonna sound like us because the way we play, the way I play, the way like all of us work together, the music with Maurizio’s vocals, it just sounds like Kataklysm in the end. That’s how we act spontaneously, but at same time we always try to push ourselves further as much as we can on every new record. And if we’re looking at the live shows, it’s like every time we start touring, we’re like „oh no, we should play that song” and then we feel the need to play it in order to please the fans and ourselves, but I think, since now we’ve been playing the new songs on all these shows, this is starting to be easy again, so maybe on the next album we just push the level a bit further again, and that’s how it goes record after record.
Honestly, Elevate was a huge surprise to me, I think, it’s way the most melodic and emotionl song you ever written in Kataklysm. What’s the story of this track in a musical meaning?
JF: I think, when we wrote… actually I wrote Elevate, like any other song. I came up with a melody and the rhythm, and that was good and I saved it on my computer, and first I didn’t think much of it, but then I came back to it later in a few weeks and I played it again, so I said I like this melody, I keep singing it in my room at night like naa-na-na-naa [he actually sings the main riff]… Haha!
Yeah, it’s a singing song!
JF: Yeah, this is cool! I took the idea and put the rest together and sent it to Oli. He added the drum beats and I was like, yeah, it’s a cool song! We don’t have any barriers, like there is a certain goal to reach. I’m a big fan of so many different genres of music and I think, that song shows that very well, and so far, judging by also the live reactions, it’s one of the biggest tracks of the shows. Every time we play it, it works great and that’s a good metal song. And in the concept behind the lyrics, we wanted to talk about life in general, or life and death situation, and basically the concept is that enjoy your life, because you never know when it’s gonna end. We can die tomorrow, get hit by a bus or something happens, so just enjoy life as much as you can, because nobody knows what happens after, regardless of anybody’s religious belief. So enjoy life well while it lasts.
What do you think is after?
JF: Personally, I don’t think there is anything. I believe in life, and actually I think, religion is a bunch of bullshit. I still can’t believe that in 2014, people still believe in all this crap. This is here and now, you’d better enjoy it while it lasts, this is a chane you’ll never have again.
Stéphane?
S: Same here as well.
And just how are the zombies fit into the videoclip?
S: It was planned to be a release in around a week, and I said, why not have some zombies?
JF: It was also like, we were trying to explain that here is this old guy, he’s in the chair basically, and the concept is he’s about to die, and death is coming to get his soul… and when death is walking, everything gets destroyed behind, but of course, this is more like a metaphoric thing, it’s not real, it’s just like a showed up death is coming and at the end, you see him as a little boy and you see all his life going super fast, then death comes and grabs him. Basically, we’re trying to metaphorically explain the last five minutes of somebody’s life.
Are you planning to make another video for one of the fresh songs?
JF: Actually yes, we were thinking about and we’ll probably film it before the next tour starts. We’re not sure about the song right now or anything, but it’s more likely that we’re going to do another video too. It’s gonna have a concept, but I don’t want to say too much yet. While we’ll get closer to release date, we will surely have more ideas for it.
You guys surely have a huge prestige among classic death metal supporters. Are you going to easily satisfy them all the time in the future, or can you imagine a bit of experimentation or maybe more direct melodies on upcoming materials?
JF: I think, as a musician, we always wanna improve, you want to make the things better for yourself, and musically you wanna explore, but at same time, you don’t wanna stay too far away from who you are and that’s what we’ve been doing for over twenty years and we’re gonna keep doing it that way. We always gonna sound like Kataklysm, no matter what trends or musical genres are around, we always did our own thing and survive that way, and that’s what we do, keep going and just push our limits as much as we can. Basically, we like to write. Good songs are important to us, not so much in technical aspect, just good songs, but whatever we do, we push it further, yet it’s always gonna sound like us.
Personally, I’d say that Waiting For The End To Come seems like a start of some new approach along the old values, I mean, you can hear the difference between a new material and an old.
JF: I think, there were always a lot of melodies on all of our records, but sometimes it got buried because of bad production or due to whatever other reasons. But for some reason, it seems like it’s coming out more on this new one, but it’s always been there. If you listen any of our records, there are beyond a million melodies lie in the tunes.
So it was more like a spontaneos process to make the album sound like this and not quite conscious?
S: No, no conscious at all. And there will be further heavy songs on the next album for sure…
JF: When we put out a record, that’s because we made sure that the songs we wrote and the sound of the album is 200% great. We don’t really work like „oh, this is special, this is good, this is bad”. If we like it and we think it’s great and fits the album, that’s pretty much enough for us.
As far as I know, the album cover has made by Péter Sallai, a Hungarian dude – which is an amazing work anyway. Do you know him personally?
JF: Yes, we toured with him with Ex Deo and his band, Bornholm. We started talking on the tour about that maybe he could do something for us, and he sent the first trial of the cover and we thought it was really good. During that, the label was also working with another guy, who made covers for Testament, Hatebreed and stuff, and he was sending stuff too and both covers were great, so finally at the end, we have decided to put up two covers and let the fans decide that which one they prefer.
I think the standard album cover is much better with it’s colours. Of course, it’s nice to have a digipack for sure, but I think that cover is better. And by the way, I was just getting used to that monster what you used on the last three material… Where did he go?
JF: Haha, yeah, I think it was time to rid off that stuff… Sometimes you find a good idea, but eventually it starts getting old like „ah, I got the same thing again, I wanna go try different ideas”, but I think the new artwork represents very well the concept of the album. The message is pretty there I think.
Let’s talk a little bit about Olivier’s role in the band. Where do you know him and how do you get on with each other so far?
JF: Our first met was after Max. We needed somebody else to do this record and he remained because the first time when he played with us on the 70.000 Tons Of Metal cruise, we had a good chemistry both physically and personally, so we thought he’ll be a great choice for this album. So he joined us and we did some further shows in Costa Rica. It was a pretty natural process, I think we work well together for the songwriting and all the stuff, and I think he brings a lot to the band, but at the same time he respects what the band is, how the band sounds and how all the drumming should approach, and I think he did a fantastic job on the album and live as well. So since the chemistry between all of us was always been good, it was an easy decision.
Like we already mentioned before, you’re presenting music since more than two decades. Where can you find new challenges in these days?
JF: For me, personally, I think it’s still the songwriting. That’s what I love the most, I love to be home with my guitar and try to write cool music, and that’s what drives me personally. I love all the touring, I love to meet the fans and greet the bands, the live atmosphere and all the stuff, it’s cool, but for me, it’s really the songwriting what drives me. Whenever a buddy or Stéphane is talking about that, he says that he loves the shows more…
S: Yeah, I love to go to stage and feel the energy, that’s what I work for, it’s much better for me.
JF: I’m more like a studio guy, just being home in my pajamas, have a cup of coffee and writing music… But I love touring as well, otherwise I wouldn’t play music for a living, but after 20 years, that’s my drive, just to write cool songs, write a good album what makes me proud and makes me feel I’m doing something good and creative.
Has your motivation changed during the times? I mean, have you got the same goals and dreams now than in the ’90s?
JF: When you start, you don’t think it’s gonna last 20 years, it’s just a band you do because of your hobby in high school and all of a sudden moment, you’re getting a record deal and just a few months later you’re on the road with bands who you worshipped before. I was a big Deicide fan and than it was like… I was still in high school and we went to tour with Deicide on our first tour and I was like „aww…” with these guys… You just don’t really count on it or don’t realize that you actually go to a tour and everything, but still you just go for it… I think, when we started, we just wanted to destroy everything and become the heaviest band, the most strange band ever and as you grow older, I think you start enjoying things more, you realize what’s going on and appreciate things more as well, because I think, what we’re living is really a special thing, and as an older person, I appreciate it much more than when I was younger and also yeah, the motivation has changed. When you start, you just wanna party, get drunk…
S: …and that’s exactly what we do in these days too, haha!
What would you name as the highlight of your career with Kataklysm?
JF: For me, I think it’s the travelling. All the places we got to experience. I met so many cool people, I saw so many cool things during the years and for me, that’s the highlight of my career. And also playing those super large shows and crazy open airs for thousands and thousands of people. You never think about stuff like that, that it is possible to play death metal and looking at all those people from the stage… That’s crazy!
S: Travelling is amazing indeed. During my travels, I’ve met with a lot of friends in different countries, you see different cultures going on many different ways, for me, that’s really something what opens your mind for new things, and after all, just coming home and realize that everywhere in the world is just like that, yet so different. For me, it’s a really cool feeling.
Have you got a favorite place to visit?
JF: I don’t know, there are so many cool places. We’ve just been in Japan, and it was amazing, also Australia was great, and Europe is good as well in a different way. I think, every region of the world brings something culturally. Sometimes everything looks different, just like the architecture, the way the people live or anything else… It’s nice to see how everyone gets organized, but also the crazy thing to me is every time we talk to people, whatever the country is, you can see that they all share the same problems with same struggles, and even if that’s a much different culture, the problems are the same. When people are talking to me, it always sounds like crap: money problems, girlfriend problems, corruption, whatever it is… All the same shit all over the world, but I think it’s need to get experienced, and then it turns into personal culture and beside that, you can also learn a lot from all of that.
When you’re thinking about performing live, what kind of audience do you like to see?
JF: You know that there are different style of shows, like I was mentioning earlier. There are the open airs, where there are so many people in front of you and that is very nice to see, but on the other hand, here are the small venues, like the other day when we’ve played in Slovenia in a really small punk club, and there was, I think 500 or 600 people crowded into this really tiny hall. When I woke up the morning, I thought OK, this place maybe good for 200 people, but later at the doors, there were already more than I thought about in total. It was crazy, the show started on a really tiny stage and we were all sweating, but the room just exploded! Everybody was fighting everywhere, so there was a lot of action, and it was one of the coolest shows for me on this tour, and even though the settings were crappy, the crowd have made the night for us.
How about the good progressive listeners, who stand and watch calmly, but observing every single details?
JF: Everything is good as well, but for me… I feel like, as a band, as a musician, when you always try to give a lot of energy every night, which is hard, but you do it anyway, and when you’re looking at the people and they give it back to you, that’s when you can feel the energy and that makes it much better than when I feel like I’m killing myself when I’m banging and trying to play as best as I can, running around, but people are just staring at me like… [mimic a statue] Then I’m just thinking about…
S: Fuck you, haha…
JF: Not fuck you, but…
S: There are two different types of crowds: the ones who go crazy, and in this case, it’s so much easier to get into the show, and the other ones who are watching, but they stay like that until the end of the show. I mean, they appreciate, but they just keep dreaming on… At that time, we’re like „okay…” This is different vibe on stage, and you’re never sure that they…
Does it influence your performance?
S: Not really, but… It doesn’t influence my performance, but it does influence the way you think about the crowd. It’s like… „Are you fuckin’ having a good time or what? Should we leave? Should we go back home?” All of it while everybody is there and watching. I don’t know… It’s a weird feeling.
JF: Sometimes you get the polite crowd, so nobody does anything until you stop a song, and then they’re… [clapping]
S: Like they were shy.
JF: Then we get some water, [speaks in low voice] „Ah, thank you, next song is…”
What do you expect from tonight?
JF & S: Hungary is crazy, being here is always good. You have ACTION! We definitely love playing in this country!
Now let’s imagine a fantasy show, where there are no limits of money, space or even reality. In that case, how would a Kataklysm show look like?
JF: I don’t know… For me, as long as I’m close to the fans, I’ll be happy. But since it’s always nice to see & have good props… I’d like monsters, get some explosions and bring every song to life. As an artist, that would be my ultimate goal, but of course the genre of the music we’re playing is not feasible to stuff like that, yet we try to push it as much as we can. I mean, we bring some sort of production, and for us, there’s one thing what’s really important: the sound. I think, in metal, if you don’t have a sound, you don’t have anything, because it’s part of the genre, musically. Personally, if I’m attending to an event, I wanna see a show where the sound is good, where it’s in the face, like with big, fat guitars and drums, what are going to hit you in the chest, I think that’s really important. And by the way, we also carry Steven, our light engineer, since the visual scenery is important too. If you have good lights on the stage, I think it helps the show as well.
Getting near to the end, I’ll be a bit more personal if it’s okay for you. How do you remember your childhood and your first meet with metal music?
S: Well, I had older brothers and one of them was listening to AC/DC’s Back In Black album, when I was maybe 7 or 8. That’s all I had before getting into rock music, and then I was 12, when Peace Sells… But Who’s Buying? by Megadeth came out, and I was just watching the videos and thought „Yeah, it’s cool, bang your head!” That’s how I started to get into metal. I just loved the guitar sound, the drums, and for me, that’s what hooked me up on metal music.
But eventually you end up in death metal.
S: Yes, I fucking did, man! When I saw Deicide – they were really big back then – in the videos and stuff, I was like… Holy shit, you can’t be that kind of technical, because in that time, lots of people said, a death metal song should be like… do whatever is not technical and not too hard to play. But when I saw their video, it was like a new comprehension, like… Holy shit, it looks fucking technical! And I got more into the death metal stuff and from that point, I just liked it. At first, people are usually having a hard time with the vocals, they can hear nothing, but with time you get used to it and you can catch up with it quite fast once you started to listening some stuff.
What would you do if you won’t be a musician?
S: Oh, shit, I don’t know!
JF: No idea… I’m interested in stuff like science, technology and similar things like that… It’s weird to think about it, because we do this as a living like over 20 years, and I don’t really see myself doing
anything else. That’s all I know, this is my whole life, it’s been music, so… Of course, I have other interests, but this is all I ever wanted, this would be hard for me to imagine something else.
S: For me, I went to school, unlike him…
JF: Haha! [clapping]
S: I studied accounting, and I have my university diploma, so I could be an accountant, but…
Clearly you don’t want to.
S: No-no, I rather be in music. I did this, because you always have a plan B. I mean, come on, it’s music, you never know what’s gonna happen, so… I love being unexpected, yeah, because it’s different from general, and it brings you a bit of adrenaline, you know. I’m not always the same shit over and over again, it’d kind of boring.
What would be your favorite, specially unique, crazy or somehow memorable story together with the band?
S: I have one about him! We were in a hotel before a tour opening show. I think, it was like… maybe two years ago. The tour hasn’t started yet, we drank and drank and… Haha! He was so fucked-up in the morning! (Probably he was thinking about this case – trust me, totally worth to watch! 🙂
JF: [Laughing hard] Best thing was that the tour has not even started, but I was puking my guts already, haha. And then we had the first show on the next day… I looked like shit.
S: That was awesome, because he never goes through that limit, you know…
JF: I don’t know… I have no idea what happened! I just started drinking and then… Everything went black!
For the last one: the order would dictate that after the release and full promotion of the new Kataklysm album, next time, it’s Ex Deo’s turn. When are you planning to start working on new songs, and for which band exactly?
JF: I think, the next thing we’re gonna do is another Kataklysm, because when we wrote this album, we were so inspired, that it felt like, we had to cut it short, because we had to record and we had all the songs, but I wanted to keep writing and I feel like I’m ready to write a lot more songs now for another Kataklysm. I have the ideas, and like Stéphane and I was talking about, we’re all stoked to write a new one, so I think, probably not in this year, but it’s for sure that we’ll start recording in the next year for a 2016 release or something like that. I’d say that because it always takes time to get done with everything… All the writing, recording and the release process is almost a year. To deliver the master, make everything fine for the record label and begin the preparations for the release on a certain date and stuff… So I think, 2016 is not a far direction for the next Kataklysm album.
Thank you very much for your patience!
JB & S: Thanks for you too!