Keep Of Kalessin Interjú

(scroll down for English Version)

Több, mint három és fél éve látta meg a napvilágot a Reptilian, a trondheimi, méltatlanul alulértékelt Keep Of Kalessin legutóbbi kiadványa. Az időközben trióra fogyatkozott csapat azonban idén ismét hallatott magáról, és a frontemberi poszton történt vérfrissítés után egy EP-vel jelezte, közeleg a folytatás. Az aktualitások kapcsán a zenekar feje, Arnt Grønbech, azaz Obsidian C. beszélt a közös munkáról, tervekről és pillanatnyi gondolatairól:

Elégedett voltál a közönséggel?

Úgy hiszem, ma este voltak páran, akik szeretik a Keep Of Kalessin-t, de jól tudtuk, hogy vannak rajongóink Magyarországon. A színpadon nagyszerűen szólt a cucc, persze, nem tudhatom, hogy lent is így volt-e, de a Soilwork-öt elnézve, szerintem itt volt az egyik legjobb hangzás, amit valaha hallottam. Kibaszott ütős volt! Szóval, remélem ti is ezt tapasztaltátok. Maga a show pedig a jobbak között volt az aktuális turnén.

Szinte hazajártok hozzánk, az én utolsó emlékem, mikor bedobtatok egy szelet pizzát a tömegbe egy vidéki fesztiválon. Ti mire emlékeztek az országunkból?

Thebon volt az, valóban így igaz, emlékszem. Nem is tudom… Körülbelül ötször jártunk már itt és mindig azt tapasztaltuk, hogy nagyon jó a magyar közönség, remek fellépéseink voltak nálatok. Erre határozottan emlékszünk, még ha nem is tudok konkrét részleteket felidézni a történtekből, de kellemes Magyarországon játszani.

Kicsit furcsa ez a párosítás a Soilwork-kel.

A Soilwork-öt tekintve, úgy gondolom, ők talán inkább a hardcore színtérről közelítették meg azt, amit mi csinálunk. Mi a black metal köreiből indulva jutottunk el ugyanerre a szintre. Szóval jelen pillanatban, ha megnézzük az új albumukat, én azt hiszem, a Soilwork hangzása közelebb áll a Kalessin-éhez, mint bármikor korábban. A zenéjükben benne vannak a gyors, blastbeat-es témák, fűszerezve dallamos énekkel, ami pontosan ugyanaz, amit mi is csinálunk, ami mindigis megvolt bennünk az elmúlt évek során. Tovább haladunk a dallamos extrém metal stílusvilága felé, ők pedig ugyancsak sokkal inkább közelítenek ehhez, mint a korábbi, hardcore-osabb kiadványaikkal. Úgyhogy részemről, jelenleg a Soilwork a lehető legjobb választás a Keep Of Kalessin számára.

Gyanítom, ez a turné számotokra is új kihívást jelent, miután nemrégiben te vetted át Thebon helyét a mikrofon mögött. Hogy érzed magad az új szerepkörben, illetve hogy fogadtak a rajongók ebben az új pozícióban?

Természetesen egy oldalról kihívás egyszerre gitározni és énekelni, de igazából mindigis én voltam a zenekar mozgatórugója, úgyhogy ez a váltás több téren is könnyebbséget jelent. Sokkal egyszerűbb ebben a szerepkörben irányítani a zenekart, mint ahogy évekkel ezelőtt is könnyebb lett volna. Mai fejjel nem értem, miért nem léptem meg ugyanezt az Armada-nál például. Én úgy érzem, a banda most erősebb, mint valaha, és ezt a tömegek is megerősítették, illetve azok az emberek, akikkel tartjuk a kapcsolatot. Ők is hasonlóan gondolkoznak. Fontos lépés ez a zenekar számára, hogy három főre fogyatkoztunk. Három ember produkálja az egyik legextrémebb, legepikusabb metalt a színtéren – ez a bennünk lévő hitelesség, hogy összesen három ember képes minderre.

Mint a legtöbb banda, úgy ti is sokat fejlődtetek az évek során, ami azt is jelenti, hogy a hangzásotok is sokat változott az első anyagok óta. Ha visszatekintesz a KoK első kiadványaira, hogyan értékeled a saját munkádat?

Már nem tudom szeretni az első lemezeket, mert nagyon amatőr munkák, érted, mikor a kezdők próbálkoznak. Mostanra eljutottunk egy pontra ahol már sokkal profibban csináljuk a dolgunkat, és talán a régi anyagokban is volt valami, de élőben például nem működtek valami jól a későbbi albumokhoz képest.

Úgy érzem, mindigis volt egy átmenet a karcos és a tiszta ének között, de az Introspection-ön minden eddiginél egyértelműbb tiszta refrént hallhatunk. Felfogható ez az EP kísérletezésként a folytatás előtt?

Mi mindig zenészi szemmel tekintünk erre, így akkor adunk tiszta vokált a dalokhoz, ha az passzol a riffekhez vagy a hangulathoz, amit szeretnénk megteremteni egy bizonyos betétben. Ami azt illeti, extrém énekkel is kipróbáltuk a refrént, de megítélésem szerint a dallamos ének sokkal jobban működött. Most sokkal könnyebb több variációt is kipróbálni, mert régebben, mikor más, különböző emberekkel dolgoztunk együtt, akiket én producereltem, el kellett magyaráznom nekik, hogy mit szeretnék, hogy szóljon a vokál. Most meg egyszerűen csak kell valaki, aki megnyomja a felvétel gombot és mindent magam csinálok. Szóval ezerszer könnyebb azt mondani, hogy „á, nem, ez szarul hangzik, próbáljunk ki mást” vagy „á, ez sem jó, próbáljuk másképp”, így végsősoron saját magam producere vagyok, ami könnyebb, gyorsabb és sokkal kényelmesebb. Én úgy gondolom, elérkeztünk egy pontra, ahol már mindent kipróbáltunk, aztán bevillant, hogy oké, miért nem csináljuk tiszta énekkel? Hisz a rész jobban szól vele, jobban illik a dalhoz és az egész atmoszférához, amit igyekeztünk a dalba építeni.

Több ehhez hasonló megoldásra is számíthatunk a következő anyagon?

Lesznek dallamos betétek az új albumon, sőt, valójában meglehetősen sok lesz a tiszta, dallamos vokál. De persze lesz extrémitás is, kemény részek, Keep Of Kalessin módra. Számíthattok mindenre, amiről a zenekar szól, minden, amit korábban hallottatok tőlünk benne lesz az új lemezben, méghozza jobban kivitelezve, mint bármikor ezt megelőzően.

Vyl: Szexi lesz az új cucc!

Wizziac: Március körüli megjelenéssel!

Mivel te vagy a fő dalszerző, egy átlagos esetben hogyan kezdesz felépíteni egy dalt vagy a témákat, mielőtt a többieket is bevonnád a folyamatba?

Az attól függ. Néha gyakorlatilag fejben írom meg a dalokat, mielőtt leülnék dolgozni a riffeken. Megvan a dallam, a hangulat… Néha az egész atmoszférát megálmodom előre vagy annak megjelenítését, amit szeretnék megalkotni, aztán látok csak neki felépíteni a hangzást az elképzeltek köré, míg máskor egyszerűen csak vannak jónak tűnő riffjeim, amiket aztán részletesen kidolgozok és összerakok mint bárki más, szóval változó. A legtöbb magasztos, monumentális dalnál, úgy értem, a nagy, hosszú, terjedelmes dalok előtt, mint például a Reptilian Majesty, szinte látomásom van mielőtt ténylegesen elkezdem megírni a zenét. Az Armada címadója ugyanez, a Reptilian Majesty ugyanez, máskor a thrashesebb cuccok meg inkább afféle “oké, itt ez a thrash riff, használjuk fel valamire!” módon készülnek, és végül összerakom a darabokat. Szóval összefoglalva, a dallamosabb, grandiózus darabok mindenek előtt először fejben keletkeznek, a thrashesebb nóták pedig általában gitáron.

A Reptilian Majesty-ben van egy szóló középtájt, biztos tudod, mire gondolok. Számomra annyira furcsa volt először, elég heavy metal-osan szólt…

Tudom, mire gondolsz, az inkább egy blues rock betét black metal helyett, de szerintem passzol oda, klassz, hogy ott van, úgyhogy miért ne? Én nem foglalkozok a műfajokkal, nem érdekel, hogy black metal vagy death metal vagyok-e, szarság az egész. Én ZENÉT írok, méghozzá olyat, amit magam is szívesen hallgatnék, és ha ez egy blues rock szólót jelent egy grandiózus dalban, ám legyen.

Nagyon tetszett a lassab szerzemények ötlete, mint mondjuk a The Mark Of Power vagy a Dark As Moonless Night. Számíthatunk rá, hogy a jövőben is lesznek… Nos, nem nevezném őket balladának, de valahol mégiscsak azok a magatok módján.

Igazából én szeretnék rájuk úgy gondolni, mint balladák. Minden jó rock bandának sok önbecsüléses szarsága van, amik aztán kibaszott jó balladákká érnek minden albumon. Az újdonságokról… Nem venném biztosra, hogy felkerülnek az albumra, de van legalább egy vagy két méregerős balladám, amik valahol középúton vannak a Dark As Moonles Night felé. Nem biztos, hogy illenek majd a lemez koncepciójába, de mindenesetre rögzítettük őket és amennyiben nem működnek majd a többiek között, akkor kihozzuk majd kislemezen vagy digitális kiadvány formájában, közösen pár egyéb cuccal. Szóval, hogy válaszoljak a kérdésre, nem tudom, hogy rajta lesznek-e az új albumon, de arról biztosíthatlak, hogy a Keep Of Kalessin mindig fog ahhoz hasonló lassabb, súlyos, magasztos balladákat írni, mint amiket már korábban is csináltunk.

Annak idején sokan szóvá tették, hogy a Kolossus album hangzása elég gyenge ahhoz képest, hogy milyen elsőosztályú tagokból áll a hangszeres szekció. Mi erre a magyarázat?

Azért lett olyan, amilyen, mert nem volt elég pénzünk, sőt, még mindig nincs elég ahhoz, hogy úgy készítsük el az albumot, ahogy szeretnénk. Magam is úgy vélem, hogy a tálalás sok hiányban szenved, de úgy gondolom, sokat is ad a hallgatónak, ami egységes benyomást kölcsönöz az anyagnak. Úgy szól, ahogy mi a valóságban. Így játszunk mi, de valóban, csinálhattunk volna jobb körítést is a lemeznek, ám az anyagi forrásaink nem engedték meg az elképzeléseink megvalósítását. Úgyhogy igen, lehetett volna jobb is, de őszintén szólva, én szeretem azt az anyagot, mert az igazi esszenciája nem a dob játék, nem a gitárok, hanem a fílingje az egész cuccnak. A dallamok, a hangulat, a nagyon eredeti riffelés, szóval én a mai napig nagyra tartom azt az anyagot. De megértem, ha igazán súlyos, basszus-orientált zenére vágysz, akkor a Kolossus nem a te albumod. Azonban ha keresed a frissességet, valami újat, valami igazán egyedit, akkor a Kolossus egy jó választás lehet.

Én az Armada-nál is jobban szerettem, annak ellenére, hogy talán az a legnépszerűbb kiadványotok.

Sokan azt hiszik, de nem az. A Reptilian a legnépszerűbb.

Az kétségtelenül mai napig a legjobb munkátok.

Köszönjük!

Mint ahogy te magad is említetted, határozottan nem egy átlagos black metal zenekar vagytok. Tagként tekint rátok a bm közösség?

Azt hiszem, sok black metal fanatikust nem igazán érdekel a Keep Of Kalessin, mert elég távol állunk a műfaj hagyományos képviselőitől. Azonban, amit biztosan tudok, hogy a Keep Of Kalessin kimondottan ismert és elismert más metal bandák köreiben, még ha sajnálatos módon a közönség esetében egyelőre nem is mondható el ugyanez. Továbbra is azon dolgozunk, hogy gyarapítsuk a rajongóbázisunkat, és hogy ezáltal egy ehhez hasonló turnén jöhessünk vissza Európába headlinerként. Ennek ellenére, úgy gondolom, nagyon mély tiszteletet kaptunk a legtöbb együttestől, akikkel volt már közös utunk korábban. A zenekarok többsége értékelte ezt az extrém zenét, amit ön- és céltudatosan prezentálunk kiválóan, és ez nagyszerű érzéssel tölt el.

Milyen emlékeid vannak a keményzenével való első találkozásodról?

Furcsa, de öt évesen billentyűkön kezdtem játszani. Egy akkori slágerrel próbálkoztam, a címére már nem emlékszem, de billentyűkön játszottam el, aztán hét évesen, mikor iskolába mentem, akkor kezdtem gitározni és haladtam tovább a Guns N’ Roses, a Metallica és más hasonló cuccok vonalán, 1993 környékén. Idővel egyre extrémebb irányba léptem tovább olyan zenékkel, mint az Emperor, az Enslaved és társaik. Annak idején szintén próbáltam meríteni a ’80-as évek heavy rock/heavy metal korszakából, amit aztán sikerült beépíteni a mai fémzene világába, mert úgy gondolom, a Keep Of Kalessin sokkal inkább egy extrém heavy metal banda, mintsem black metal. Bennünk nincs ilyen hülye mentalitás – és igen [közel hajol a telefonhoz és hangosabban beszél] nyíltan kimondom, HÜLYE, gyerekes, kibaszott szűklátókörű mentalitás, mint ami a black metal rajongók többségét jellemzi. Mi nyitottak vagyunk a fejlődés érdekében, illetve az extrém heavy metal érdekében, amit képviselünk.

Bámulatos tehetséged van a gitárhoz, minden témád könnyen felismerhető. Hogyan alakult ki ez az egyedi stílusod az évek folyamán?

Nos, ez lépésről lépésre formálódik, hisz mint meséltem, én is Guns N’ Roses-féle bandákkal és sok ’80-as évekbeli heavy metal cuccal kezdtem mindent, sőt, emellett még mindazokkal a rock zenékkel, amiken felnőttem még a Keep Of Kalessin megalapítása előtt. Egy része talán az akusztikus dolgaimnak köszönhető, mert általában akusztikus stílusban játszok az elektromos gitáron is, ami önmagában eltér a legtöbb rock/metal zenész módszerétől. Talán az Agnen-en kezdődött, a második lemezünkön, ahol először mutattam be ezt a stílust, aztán egy kicsivel többet és jobban a Reclaim-en, de az Armada-nál volt az a pont, ahol úgyszólván elkezdtem ezt fejleszteni, és a fejlesztés alatt most a nüanszokat értem. Valami új kezdete után, egyre tovább és tovább haladsz és szépen lassan kezdesz tudatában lenni annak, amit csinálsz. Az Armada-nál tudatosult bennem ez a stílus, és hogy valójában mennyire másképp csinálom ezt, mint más gitárosok a metal színtéren. Így a Kolossus-on először magasabb szintre emeltem az említett stílust, a Reptilian-on pedig tökéletesítettem a tudást és összeforrasztottam azt a hagyományos metal zenével.

Van számodra olyan dal, vagy legalábbis dalrészlet, ami technikai értelemben kihívást jelent még előadni?

Nos, perpillanat azt mondanám… Igazából vannak emberek, akik néhány fórumon olyasmiket írnak, hogy „remélem, Obsidian nem fog egyszerű riffeket írni/játszani csak azért, mert most már a vokálért is ő felelős” vagy „mostantól könnyű témákkal kell majd dolgoznia”. Az első dal, amin valaha énekeltem, úgy értem, az első olyan dal, ahol én voltam a fő vokalista, az az Introspection volt. Számomra ezt a legnehezebb előadni, mert a verze alatti riffek ritmusa teljesen különbözik az énekétől, szóval azt hiszem, az Introspection határozottan a legnehezebben eljátszható nóta számomra a színpadon, miközben éneklek és gitározom egyidőben.

Közel húsz éves zenészi pályafutásod során biztos kerültél már olyan nem várt helyzetbe, amikor improvizálnod kellett a színpadon. Számíthat egy zenész a kiszámíthatatlanra?

Idővel megtanulsz leküzdeni ezeket. Számtalanszor megtörténik, hogy rákényszerülsz. Példának erejéért, a mostani turné osloi állomásán, Vyl beszakította a lábdobbőrt. Az ilyesmi nem esik meg túl gyakran, de olyan vehemenciával játszott, hogy a cucc megadta magát, a pedál szó szerint beleragadt a bőrbe, így rögtönöznünk kellett, én meg úgy voltam vele, hogy oké, most mi a franc legyen, legalább öt percre van szüksége, hogy kicserélje a bőrt, mielőtt tovább tudunk menni. De ez is könnyebb most, hogy én vagyok a frontember, hisz kezembe vehetem az irányítást. Thebon félt a közönségtől, márpedig ha koncertezel, ezt nem teheted meg. Én felül tudtam kerekedni ezen, elmeséltem pár sztorit, villantottam egy szólót, aztán később többen is odajöttek hozzám a buli után és azt mondták, az volt az egész koncert legjobb momentuma. Szóval egyszerűen csak beleszoksz, megtanulsz a figyelem középpontjában lenni és megragadni az irányítást.

Most képzelj el egy fantázia-showt, ahol nincsenek pénz- vagy helybeli határok vagy bármi más korlát. Bármit csinálhatsz bárkivel, ahol csak szeretnéd, akár a realitáson túlmenően is. Hogy nézne ki egy Kalessin koncert ebben az esetben?

[Nevet.] Áh, kibaszott őrület lenne! Nehéz elmagyarázni, mert vannak konkrét elképzeléseim arról, hogy hogyan nézhetne ki… Legelőszöris, a közönség felé futva jönnénk ki a terepre, merthogy az egész színpad sziklákból lenne felépítve. Lefutnánk a sziklákról és bedobnánk magunkat a tömegbe, vagy mikor elérnénk a kifutó végét, felemelne minket egy vezeték. De ne az ilyen hagyományos, lassú vezetékekre gondolj, hanem úgy kell elképzelni, mintha többszáz kilométerrel lennénk kidobva és visszarántva, váltogatva a színpad és az auditórium között. Természetesen széles játékterünk lenne, ahol lemennénk egészen a tömeg arcába, aztán hirtelen visszarántanának, ahogy a filmekben is szoktuk látni. A hangulat kedvéért persze sárkányok is előjönnének, tüzet okádva és félelmet keltve a teljes közönség sorai között. Szintén lennének még szellemek, akik átrepülnének a környéken (ennek megvalósítására igazából vannak is már ötleteink a jövőre nézve), mi pedig írnánk egy külön dalt erre a jelenetre, ami érzékelteti [hörögve énekli] az élőhalottak feltámadását, szóval lenne egyfajta spirituális vonzata a dolognak… Minden keresztül repülne a tömegen, akik le lennének döbbenve, hogy milyen valóságosnak tűnik mindez. Mint említettem, vannak elképzeléseink ezek megvalósítására, még csak nem is lenne túl drága befektetés, de még mindig sok-sok részletet kellene kidolgoznunk. Szóval igen, temérdek ötletünk van, ám egyelőre sajnos még nem tervezzük bedobni ezeket, de… Mocskosul monumentális lenne, persze, haha!

Ez határozottan a legkirályabb válasz volt, amit valaha kaptam erre a kérdésre, haha! A hétköznapi énedről mit érdemes tudnunk?

Nem is tudom… Csöndes, kedves fickó vagyok. Eltökélt vagyok, keményen dolgozok a céljaim eléréséért. Izgatott és szenvedélyes vagyok annak kapcsán, amivel foglalkozom. Soha nem dolgoznék úgy, hogy nincs az adott munka iránt passzióm. Ha érzem, hogy valami helyes és jó nekem, akkor hajtok érte, de ha nem, akkor le se szarom. Ez vagyok én.

A zenét leszámítva, érdekel más művészeti ág?

A zene mellett a filmek. A film az egyik legjobb dolog a világon, imádom őket. Egy nap szeretnék majd filmproducer lenni, de ahhoz, hogy ezt megvalósítsam, tényleg a saját kibaszott életemmel kellene foglalkoznom, szóval nem minden egyes órámat a zenével tölteni.

Végül, bár tudom, hogy már jó ideje volt, itt az én alkalmam, hogy a legjobbakat kívánjam neked születésnapod alkalmából, úgyhogy utólag is, gratulálok! Volt buli a nagy napon?

Köszi szépen! A legjobb buli volt, nagyon-nagyon klassz parti! Eljött mindenki, kivéve, a metalos haverjaimat. Egyikük sem volt ott, vagy… Legalábbis csak nagyon kevesen. De Robin (Wizziac – a szerk.) például ott volt! Ezzel együtt, sok „normális” barátom/ismerősöm van Norvégiában, velük buliztam aznap éjjel.

Köszi a válaszokat!

Én is köszönöm a beszélgetést!

————————————

ENGLISH VERSION:

It’s been around more than three years since Reptilian has seen the daylight – the last, majestic full-lenght of the unfairly underrated Keep Of Kalessin. However, this year, the band has appeared again with a freshly created EP after they went through a change at the vocals. But looking at Introspection, it seems like the trio is now ready to present a new full-blooded beast in the line. Arnt Grønbech (aka Obsidian C.) was talking about the actualities – work, plans and thoughts, below:

Were you satisfied with the crowd tonight?

I think that tonight we had some people out there who love Keep Of Kalessin, but we know that we have fans here in Hungary, and the sound was great on stage. Of course, I don’t know how it sounded from down, but looking at Soilwork, I think it was one of the best sounds I ever heared in life, fucking awesome! So, I hope that you all heared the same as we did, and the show itself was one of the better ones on the whole tour so far.

You’re frequent guests in Hungary, you’ve been here several times before. My last memory is from a rural festival, when you threw a slice of pizza into the audience. What memories do you guys have about our country?

Thebon did that, yeah, that’s true, I remember! I don’t know… We’ve been here like… Maybe five times before or somehow around that, and what we had is the Hungarian crowd is always very good and we had really good shows over here. That’s what we remember, I can’t recall specific details about what happened, but it’s nice to play in Hungary.

It’s a kinda weird pairing that you’re touring now with Soilwork.

Well, I think that if you’re looking at Soilwork, they were coming maybe from a little bit more of the hardcore style towards what we’re doing. We’re coming from black metal into somewhat what they’re doing. So right now, if you have a look at their new album, I think, Soilwork is closer to Keep Of Kalessin than ever before. They have the fast blastbeat stuff with the melodic vocals which is exactly the same what we are doing, which we have there for years. We’re moving more towards into the melodic extreme metal style and they’re moving a little bit more into that than before with their older, more hardcore stuff. So I think, Soilwork is the perfect match for Keep Of Kalessin right now.

I guess, this tour is also a fresh challenge for you since lately, you’ve become the lead singer of the band. How are you feeling yourself in this new role, and how did your fanbase welcomed your production in this new position?

Of course, it’s challenging for one, doing the guitar work and the vocals at the same time, but I’ve always been kind of the frontman of the band, so it’s easier now in many points. It’s so much easier to take control and take charge over this band, like I should have done years ago. Right now, I don’t see why didn’t I do this on Armada for example. I think that now the band is better than before and we can see that from the crowd, we can hear that from the people we talk to, that they’re thinking in the same way. It’s an important step for the band that we’re down to three piece. Three people are delivering some of the most extreme, most epic metal you can find. That’s credibility in self that three people can deliver that sound.

Like most of the bands, you were also evolving during the years and it also means that your sound has changed a lot since the first materials. When you’re looking back to Keep Of Kalessin’s first releases, how do you rate your own work in the past?

I cannot still like the first records, because they’re amateurish, you know, it’s amateurs doing metal. Now we’ve come to a point where we are more professionals in what we do and maybe the old records have a vibe to it, but they don’t work very well live compared to our latest albums.

I feel like there have always been a transition between harsh and clean vocals, but on Introspection, you literally sing, it’s cleaner and straighter than ever before. Can we take this EP like some kind of experimentation before moving forward?

We always write music and do the soft vocal if that fits the riff or fits to the atmosphere that we want to create in a specific part. We’ve actually tried it with harsh vocals in that part of the song, but for me, the clean vocals are much better in the refrain. Now it’s very easy to try out stuff, because earlier when we had different singers and I was producing, I had to explain to them that how I want it to sound. Now I just have someone to press the record button and I am doing it myself. So it’s ten times easier to say „ah, no, that sounds like shit, let’s try something else” or „ah, it’s the same, try something else” and then I end up producing myself, which is faster, easier and more comfortable. What I think is that we came to a point where we’ve tried everything, but we’ve realized that okay, why don’t we just do the clean vocals? Because it sounds better on this part, it fits the song better, it fits the atmosphere that we’re trying to put right into the song, and it fits the whole part better.

Can we expect more of this on the upcoming record?

There will be some clean vocals on the album, actually, a lot of clean vocals, but there will also be extreme parts, hard parts, it’s gonna be Keep Of Kalessin. You can expect everything what Keep Of Kalessin is about, everything what you’ve heared from us will be on the new album, and it’ll be better than it has ever been.

Vyl: New album is gonna be sexy!

Wizziac: And it’ll be out in March!

As you’re the main composer, in a usual case, how do you start to build up a song or themes before you get the others involved in the progress?

It all depends, because sometimes I actually write songs in my head before I’d sit down and do the guitar riffs. I have the melodic part, I have all the atmosphere… Sometimes I have an atmosphere or a visualization of something I want to create, and then I sit down and make a sound around to the vision I have, sometimes I just have riffs what sound cool and just make the riffs like anyone else and put them together. So it’s a total combination. At most of the epic songs, I mean, that big, long, epic songs like Reptilian Majesty, I have a vision before I actually sit down and start making the song. Armada, the title track of the CD was the same, Reptilian Majesty was the same, and then sometimes the more thrashier stuff it’s more like okay, I have this thrash metal riff so let’s use that for something, and then I put it together with a couple other riffs. So the most melodic and epic stuff has actually made in my head before I start making the guitars and shit, and the more thrashy stuff is made on the guitar first.

In Reptilian Majesty, there’s that solo somewhere in the middle, I’m sure you know what I mean. It was a bit strange for me first, it sounded like a bit heavy metalish…

I know, it’s more like blues rock actually than black metal, but it fits there, nice to have it there so why not? I don’t care about genres, I don’t care about being black metal, I don’t care about being death metal, just bullshit. I make MUSIC, and I make the music that I’d listen to myself. And if it’s a blues rock solo in an epic song, than be it.

I really liked the idea of slower songs like The Mark Of Power and Dark As Moonless Night. Can we expect something like this in the future to follow this… Well, I don’t want to call them a ballad, but they’re kind of it in your own way.

I’d like to think about them as a ballad, actually. Any good rock band have a lot of self-esteem shit what’s turning into really fucking good ballads on every album. About the new stuff… I’m not sure if it will be on the album, but I have at least one or two really strong ballads what are somewhere in the middle way to Dark As Moonless Night. I’m not sure if it’ll fit on the album, but we have recorded it and if it doesn’t work amongst the others, we’ll release it on a single or as a digital release together with some other stuff. So to answer your question, I don’t know if it’ll be on the album, but I’m sure that Keep Of Kalessin will always do those slower, heavy, epic ballads that we’ve done before.

Many people says that the sound of the Kolossus album is really weak for such first class musicians like your trio. Why did you decide to create something like this?

It was because we didn’t have money and still don’t have the money to produce the album that we want to. I think that the production lacks a lot of stuff, but I also think that it gives a lot, what gives an organic feeling to it. It sounds like we in real, this is what we’re playing, this is how we play, but yeah, we could’ve made a more heavy production to that album, but our money just didn’t allow us to do the production that we want. So yeah, it could be better, but honestly I like that album, because the essence of the material is not the drumming, it’s not the guitar playing, it’s the feeling of the whole album, it’s melodies and the atmosphere and the very unique riffing, so I like that one a lot. But I understand if you’re looking for a really heavy type of music, really bass-driven music, then I think, Kolossus is not your album. But if you’re looking for something fresh, something new, something really unique, Kolossus can be the one to pick.

Actually I like it even more than Armada, despite that Armada is maybe your most popular release.

Nah, people think that, but it’s not. Reptilian is our most popular one.

For me, that’s absolutely the best work of you up to date.

Thanks!

Like you mentioned, you’re definitely not the generic black metal band with these highly varied tunes. Are the black metal community accepts you as it’s part?

I think that a lot of black metal fans kind of don’t really care too much about Keep Of Kalessin, because we’re quite far from traditional black metal. But what I know is that Keep Of Kalessin is very known and we have a lot of respects amongst other metal bands, though unfortunately we don’t have the fans there yet. We’re still working with growing our fanbase to become a headliner for a tour like this and come to Europe, but I think that we have a really deep respect from most of the bands who we’ve played together on tours before, and most bands appreciated this extreme music played very well by people who know what they’re doing, and that’s great.

How do your remember your first meet with metal music?

It’s strange, but I started playing on the keyboards when I was five. I played a hit, I don’t remember the song title, but I played it on keyboards and then I started to go to school and at the age of seven, I’ve started playing guitar and I moved towards with Guns N’ Roses and Metallica and other stuff at around ’93, then more towards with Emperor, Enslaved and other stuff and become more and more extreme. I also took what I’ve learnt from all the heavy rock/heavy metal era in the 80s, taking that into today’s type of metal, because I think that Keep Of Kalessin is much more extreme heavy metal than a black metal band. We don’t have stupid mentality, and yes, [he bows near to the phone and say it louder] I’m saying actually STUPID mentality of black metal fans which is fucking narrow minded and childish. We have an open-minded mentality towards what we are doing, towards the extreme heavy metal that we’re playing.

You got an insane talent of playing guitars, all the themes are recognizable from thousands of others. How did this unique way of playing formed during the years?

Well, that’s all a matter of steps, because I started like I said, with bands like Guns N’ Roses and I take a lot of the 80s heavy metal stuff and also the rock stuff on what I’ve grown up before doing Keep Of Kalessin. A part of it can come from the acoustic stuff that I’m doing, because I’m playing acoustic style on the electric guitar which is different than most rock bands/heavy metal bands’. It departs maybe on Agnen, our second album where I started doing this style, then a little bit more of it on Reclaim, but on Armada, I kind of started developing, and under developing, I mean the nuanses. After the beginning of something new, you move more towards and become aware of what you’re doing, and on Armada, I became aware about what I was doing and that I was actually doing this very differently than most other guitarists in the metal scene. So I took that level even higher on Kolossus, and on Reptilian, I finalised it and put it more together with traditional metal.

Is there a song or at least, parts of it what means you challenge, in technical meaning, when you’re performing on stage?

Well, right now, I’d say that… There’s actually some people posting on some forums that „I hope that Obsidian is not going to play easy riffs just because he’s doing the vocals now” or „so he needs to start doing the easy riffs”. The first song I did vocals on ever, I mean the first song I did the main vocals is Introspection. Introspection is also the most difficult to play, because the rhytm of the guitar riffs during the verses is totally different than in the case of the vocals, so I think Introspection is definitely the hardest song to play live while I’m singing and playing at the same time.

Being part of the metal scene for nearly 20 years, I’m sure you have been in such situations on stage what wasn’t planned before so you had to improvise. Can a musician expect the unexpected?

You learn to cope with it. It just happens so many times that you have to. For instance, on this tour, in Oslo, Vyl broke his bass drum skin. That doesn’t happen very often, but he played so hard on the bass drum that it just went through the skin, the pedal was actually stucked inside the skin. And than we had to improvise and I was like, okay, what the fuck to do now, he needs like at least five minutes to change his skin before we can go with it. That’s easier now that I’m the frontman, because now I can take control. Thebon was afraid of the audience. If you’re gonna do this, you cannot be afraid of the audience. I can go after, I can tell some stories and I can do a guitar solo, so that’s what I did on that night and a lot of people came to me after the show and saying that this was the best part of the whole concert. So it’s just… You learn to cope with it, you learn how to be in the centre of attention and take control.

Now let’s imagine a fantasy show, where are no limits of money, space or anything else. You can do anything with anyone, in any place what you’d like, even away from reality. In this case, how would a Keep Of Kalessin show look like? Just unleash your imagination.

(Smiles.) Ah, it’d be so fucking crazy! It’s very hard to explain, because I have visions about how would it all should seem… First of all, we’d be coming out on stage while running towards the audience, since the whole stage would be build up on cliffs. We’d be running down the cliffs, just throwing ourselves into the audience or when we reach the end of the stage, we would be lifted up by wires. I mean, not like these slow, general wires. We’d be thrown and pulled like with a hundred kilometres, switching between the stage and the auditorium. There would be a wide playground of course, and we’d going all the way down to the face of the crowd and then suddenly ripped back like you see in fucking movies. We would have dragons coming out for the feeling of course, spewing fire and cause fear through the whole audience… We’d also have ghosts flying through the area (actually, we have some ideas to do it later) and we’d make a song for this, where you can feel how the undeads ARISE [screams like he was singing it], so there would be several spirits and stuff… All of it would fly through the audience, and they’d be shocked to see, how real is this and how all these things are look… We have plans for doing this, it’s not even too expensive, but we still need to figure out a lot of details. Yeah, we have hundreds of ideas, but unfortunately we’re not begin to throw them in yet, but… It’d be epic as fuck, of course, haha!

That’s definitely the best answer I ever get for this one, haha! What should we know about your personality in civil life?

I don’t know, I’m… I’m a calm, nice guy. I am determined, I work hard to reach the goals I have. I’m excited and passionate about what I do. I never do work that I’m not passionate about. If I feel something is right for me than I go for it, but if I don’t, I don’t give a shit about. That’s who I am.

Except music, are you interested in any kind of different arts?

I’m interested in music and movies. Movies are one of the best things of all, I love it. I want to be a movie producer someday, but to do that, I really need to focus on my own fucking life, so to not spend every hour with music.

Finally, I know, it’s been a while now, but here’s my chance to say my best wishes for you to your birthday, so post factum, congratulations! Have you got a party on that special day?

Thanks a lot! It was the best party ever, a really fucking good party! It was with everyone, except my metal friends. I didn’t even have one metal friend there, or… Maybe just a couple. Actually, Robin (Wizziac – the editor) was there. But still it’s… I have a lot of normal friends in Norway and they’re who I partied with on that day.

Thank you for taking time for this!

Thank you for the interview!

WEBhttps://www.facebook.com/keepofkalessin

Kapcsolódó cikkek

Keep Of Kalessin – norvég extrém metal a Dürer Kertben júniusban!

NorthWar

Soilwork, Keep Of Kalessin – Koncertbeszámoló

Jillian

Samael, Melechesh, Keep of Kalessin, Darkend, Minkus – Koncertbeszámoló

Hermes

Samael, Keep Of Kalessin, Noctiferia – Koncertbeszámoló

pagangoddess

Szólj hozzá!