(scroll down for English Version)
A kérdésekre Jonas Albrektsson válaszolt.
Ismét jönnek északról a vikingek. Nagyon erős a csapat és ismét győzni fog! Hogy vagytok, milyen mostanában a hangulat a zenekarban?
Nagyon jól érezzük magunkat és nagyon várjuk a Karg album megjelenését, de már igazán nincs messze. Győzedelmesnek érezzük magunkat és nagyon büszkék vagyunk arra, amit az új albumon elértünk, így nagyon kíváncsian várjuk, hogy a rajongók és követők mit fognak majd hozzá szólni. Hosszú volt a várakozás, de jó úton vagyunk, ami a céljainkhoz vezet minket.
Sokan a Mithotyn folytatásának tekintik a King Of Asgard együttest. Az évek múltával mit sikerült tökéletesebben megfogni, eljátszani a korai, de nem gyenge időszakhoz képest? Mit hoztatok és vittetek tovább a King of Asgard-ban?
Először is, a King of Asgard valóban a Mithotyn örökségének továbbviteléért indult. Nagyon vágytunk rá, hogy újra közel kerüljünk oda, ahol a Mithotyn véget ért, de új formában, új megközelítésből. Ahogy telt az idő és fejlődött a banda, a King of Asgard saját alapokon nyugvó, önálló művé vált, ami valószínűleg még világosabb lett, mikor én beszálltam. Emlékeztet arra, ami egykor volt, de saját döntéseket hozott, saját utakat választott, amelyek új helyekre vezettek. Persze a tagság fele még mindig megegyezik a Mithotynéval, így a múlt mindig velünk marad. A hasonlóságok tehát nyilván nem a véletlen művei, nyilvánvaló, hogy gondolunk a múltra. Sosem éreztük azt, hogy valamit el kéne hagyni vagy megváltoztatni, emiatt vannak olyan riffeink is, amelyek még akkor íródtak, mikor a Mithotyn aktív volt. Ne felejtsük el, hogy Karl írta a Mithotyn anyagainak körülbelül a felét, így mindig lesznek hasonlóságok, amelyeket természetesen nem próbálunk sosem elleplezni, hiszen nem is jelentettek problémát sosem. Emellett én azt gondolom, hogy a King of Asgard elég magasra tette a lécet önmaga számára és meglehetősen személyes, egyedi hangzást sikerült kialakítani minden korábbi tevékenység ellenére.
Meg kell mondanom, az új album „Karg” nagy kedvencem lett rövid idő alatt. Én úgy érzem sikerült egy olyan folkos death / viking metal lemezt készítenetek, ami kellően sötét, megtalálható benne a korai éra, de minden profibban szól, mint eddig, amit csináltatok. Hogyan gyúrtátok össze mindezt?
Szerintem manapság attól vagyunk mi mások, hogy sokkal válogatósabbak vagyunk az anyagot illetően és sokkal jobban koncentrálunk a részletek és struktúrák elkészítésére. Ez talán annyira nem is jön át, ha csak a végső eredményt hallgatod, de mi tudjuk, hogy minden dal jópár verzión átesett, mire elnyerte a végleges verziót. A saját fejlődésünk érdekében tehát ez a két dolog mindig együtt jár. Sokkal profibb, tökéletesebb munkát várunk el önmagunktól a dalok megírásától a végső felvételekig, ennek során pedig a tapasztalataink nagyon sokat segítenek. Az évek alatt megtanultuk, mely utakat kell választani és hogyan kell dolgozni. Ez a legelső lépésektől a dalszövegek hozzáillesztésén át a különböző felvételek elkészítéséig a lehető legjobban segít minket. Nem mondanám, hogy könnyű volt összerakni a Karg-ot, de elég jól kijöttek a dolgok, manapság már tudjuk, hogyan kell kezelni a dolgokat, főleg Karl és én, mivel ketten raktuk össze az alapok nagy részét. Mi ketten nagyon jól tudunk együtt dolgozni, mert bensőségesen ismerjük egymást, így rengeteg macerát és szükségtelen kört ki tudunk kerülni. Nagyobb elvárásokat támasztottunk magunkkal és a King of Asgarddal szemben, amik így pozitív irányba, magasabb és magasabb csúcsokra hajtottak minket. Legrosszabb ellenségünk az idő és nem pedig az elvárások, melyek csupán garantálják a profibb végterméket. Ez ráadásul érettebb metódus és bizonyos szempontból ezáltal magunkhoz is hűek maradunk, aminek köszönhetően a végeredmény minket tükröz.
Andy LaRocque producer ismét sokat segített a felvételek alatt? Megkaptátok tőle a szokásos elvárt színvonalat :)?
Persze, nagyon sok mindenben segít és mindig felülmúlja a várakozásainkat. Elég stabil kapcsolatot építettünk ki vele, így mindig kényelmes és valamilyen szinten biztonságos érzés is bevonulni a Sonic Trainbe, hiszen nincs végtelen időnk a stúdióban. Azért tértünk vissza hozzá, mert ahogy mondtam, vele nagyon könnyen, lazán, kényelmesen és élvezetesen tudunk együtt dolgozni, úgy emberként, mint producerként és hangmérnökként. Ezúttal a kollegájával, Olof Berggrennel is volt alkalmunk dolgozni. Szerintem egy nagyon erős partnerkapcsolatot építettünk ki, amelyben mindkét fél elégedett és hatásosan tud közösen munkát végezni. Mindkettőnket hajt a késztetés, hogy a King of Asgardot mindig egy lépéssel tovább vigyük, Andy pedig rengeteget ad nekünk producerként, így mindig a legjobb felé hajtjuk magunkat. Azt viszont sosem mondtuk, hogy a King of Asgard számára ez lenne az egyetlen stúdió. Arról van csak szó, hogy eddig így alakultak a dolgok, de hogy a jövő mit hoz, mi sem tudhatjuk. Andy nagyszerű fickó, aki meg tudja adni számunkra azokat az eszközöket, melyekkel mi, a banda, jól tudunk dolgozni és el tudjuk érni a céljainkat. A látogatásaink egyre lazábbak, minél többször megyünk oda, ugyanakkor egyre profibbak és eredményesebbek is. Az ott töltött alkalmak nagyjából ugyanúgy zajlanak le, de mindig eggyel magasabb szinten. Élvezzük az Andyvel való közös munkát, és ő is szeret a King of Asgarddal dolgozni. Jó kombináció ez és kiváló alap, amelyen az ő segítségével valóra váltjuk vízióinkat.
Hogyan fogadta a bandát? Mi volt a welcome drink 🙂 ?
Amit a stúdióba lépéskor minden alkalommal rögtön legelsőként kapunk az a legfeketébb kávé és az isteni fahéjas csigák. Csodás fogadtatás! Később a látogatás folyamán bemutatott minket új szenvedélyeinek, a rumnak és a kubai szivaroknak, mely kincseket egy különleges bárban fedett fel előttünk, nagyon király este volt!
Ugyebár a „Karg” már a harmadik album. Az eddigi dalok is magas színvonalat teremtettek. Mennyire volt rajtatok nyomás, mit ígértetek előre a rajongóknak a folytatással kapcsolatban?
Nem, nem igazán éreztük nyomás alatt magunkat. Illetve egy kicsit igen, természetesen, de az inkább jött saját magunk felől, hogy mindent egy új, magasabb szintre emeljünk. A vágy, hogy feljebb tegyük a lécet, hogy saját magunkkal is új szintre lépjünk, és aztán annak a legjobbját mutassuk a rajongóknak és követőknek. Ezt persze fel lehet fogni nyomásként, de ez egy természetes dolog, ami ráadásul fontos összetevője az író- és alkotófolyamatnak. Enélkül nem lenne izgalmas az alkotás folyamata, így az nem lenne érdekes a rajongóknak sem.
Szóval sosem ígértünk semmit senkinek a következő anyagainkkal kapcsolatban, de persze megpróbáljuk kielégíteni a rajongókat is, hiszen nélkülük sehol sem lennénk. Azt gondolom, hogy mindig elégedettek lehetnek azzal, amit adunk nekik és remélem, elfogadják, hogy néha új irányok felé fordulunk. Persze tudom azt is, hogy mindig lesz, aki mondjuk egy újabb Einhärjar-t akar, de számunkra semmi izgalmas nem lenne benne, ha így működnénk. És azt gondolom, hogy belül ezek az emberek is ugyanígy gondolják, csak nem tudják, de végül ők is rájönnek és levetkőzik majd szűklátókörűségüket.
Milyen érdekességeket említenél az új dalok kapcsán, amitől mindenki lerohan a boltba egy példányért 🙂 ?
Hát vannak ilyenek bőven, persze, de leginkább az egész albumot egyben mondanám. A zene, a szövegek, a vizuális oldal, az egész csomag. Úgy gondolom, hogy a teljes kép és az anyag által lefedett terület önmagáért beszél, nehezen hiszem, hogy bárki is 
csalódna benne, főleg ilyen pénztárcabarát áron. Mindenesetre van egy Bathory feldolgozás is az albumon, a “Total Destruction”, ez a banda pedig ugye a műfaj legtöbb rajongójának a top tízes listáján biztosan szerepel, így ennek elégnek kell lennie, hogy az emberek térden csúszva fáradjanak el a legközelebbi lemezboltba. Én legalábbis tuti így tennék!
Mit gondolsz a jelenlegi metal scene mennyire lett másabb, mennyire érzed úgy, hogy tele van szeméttel? Szoktak még meglepetések is érni egy új zenekar kapcsán, amikor meghallod?
Ami azt illeti, én inkább visszafelé tekintgetek és megbízható lovakra teszek, hogy úgy mondjam. Persze néha belehallgatok egy-két új cuccba is, többnyire mielőtt megvennék egy új lemezt. Rengeteg anyag jelenik meg mostanában a színtéren, ez pedig magával hozza a szemét jelenlétét is. De mindig találok egy-egy olyan nagyszerű anyagot, ami meglep, és ez az, amitől továbbra is meghallgatom az új dolgokat. Persze ma már ritkán kap el ugyanaz az érzés, mint ami mondjuk a korai kilencvenes években, mikor a death és a black metal felemelkedőben volt. Akkoriban minden egyes anyag a földhöz vágott. Most inkább fordítva van, rengeteg anyag van, amibe bele kell ásni magad. Szóval néha még ma is megesik, de nem olyan gyakran. Azért örülök, hogy egyes bandák még ma is meg tudnak lepni.
A lakhelyedről mit mondanál, milyen környezetben élsz? Mennyire jó ott lenni?
Egy nagyon pici, álmos városkában lakom, ahol nem igazán történik semmi, így nem tudok sok mindent elmondani a jelenlegi állásról. A város neve Mjölby, ami a Mölloby-ből származik, ami pedig a mylna vagy mölna szóból ered. Ez malmot jelent, ami így egyértelműen jelzi, miért alakult ki itt egykor egy város és mit dolgoztak benne az emberek. Mára már inkább egy átlagos, unalmas kisvárossá lett, ami viszont remek helyen fekszik Stockholm és Göteborg között, ezáltal jó kapcsolatai vannak Svédország többi részével. A városnak van egy elég hosszú metál történelme is, rengeteg banda eredt innen, mint például a Dawn, a Mithotyn, a Thy Primordial vagy a Falconer. Ezen kívül nagyon gazdag történelmi háttere is van, a város körül számtalan kőkori, viking kori és egyéb ősrégi rom található. Svédország két nagyon régi történelmi jelentőségű városa is nagyon közel van ide, Skänninge és Vadstena. Karl és én mindketten Vadstenában születtünk és nőttünk fel.
Köszönöm a válaszokat, örülök, hogy léteztek és zenéltek! 🙂
Szívesen, számunkra az öröm. Köszönjük a támogatást és a King of Asgardba vetett hitet! Horns up!
————————————
ENGLISH VERSION:
Answered by Jonas Albrektsson.
The Vikings are coming from the north again. You are a very powerful band and you will be victorious! How are you, what is the mood like nowadays in the band?
We feel great and are very anxious on getting the „Karg” album released which is right around the corner. We feel victorious and proud with our achievements on the new album and are really looking forward to get it out to our fans and followers. The wait has been long. We’re on the right path and the path leads our ways!
Many see King of Asgard as a continuation of Mithotyn. Over the years what was it that you improved on, that you can play compared to the earlier, but not at all weak era? What did you bring into, and carried on with in King of Asgard?
First of all, King of Asgard started, though, in short time as a continuation of the Mithotyn legacy. A longing of getting back close to where it all (mithotyn) ended though in a new shape and with a new approach. As time went and the band evolved King of Asgard became a sole creation standing proud on it’s own foundation which probably also became more evident when I joined the band. So it has reminiscent of the of what once was but it took its own turns, led to something of its own but with the past still there and of course with fifty percent members of the two bands. So similarities and whatever it may be, is no coincidence and also no wonder, it’s obvious thinking of our past. We’ve never felt that something needed to be removed or the like because of this, there are even riffs that are as old as were written during the period of when Mithotyn still was active. Remember, Karl wrote about half the material for Mithotyn and thus some similarities will always be there and we wont try to hide them and have yet not faced problem with anything showing up. I, though, think King of Asgard has set good standards on its own and achieved a quite personal sound despite all of our earlier activities.
I have to say, your latest album “Karg” became my favourite in record time. I feel that you managed to make a folky death/Viking metal album that is just the right amount dark, the earlier era can be found, but everything is more professional than ever. How did you make this all happen?
The difference these days I would say is that we’re much more picky on the material and focus much more on finishing with details and structures. That’s probably not very clear when listening as you only get to hear the finished result but for us the songs made a lot of runs in change and so forth. So, for our progression these two go hand in hand. We demand much more of perfection all the way from writing and until the final recording and with that our experience comes helping us out as we these days know how to work and has during the years learnt which way to go. This being from the very first steps to adding words and to record the stuff in the best possible way. I wouldn’t say „Karg” was easy to put together but somehow it worked out fine as we really know how to deal with stuff these days, especially me and Karl who put all the basics and overall material together. We’ve found a good way of working together and we know eachother extremely well which removes lots of trouble and unnecessary elements. We’ve put higher demands on our selves and King of Asgard which, in a positive way, pushed us further and to the highest peeks. Our worst enemy is time rather than demands and thus a more professional output. It’s also more mature and in a way true to ourselves and thus it reflects upon the result.
Did producer Andy LaRocque help a lot during recordings? Did he give you the usual and expected standard? : )
Of course he’s of help in a lot of things and live up to our expectations. It’s a steady relationship we’ve built up and it’s a comfortable and a somewhat safe choice to enter Sonic Train as we’ve got limited recording time in the studio. We have returned to Andy because it is very, as said, comfortable and great to work both with him as person, engineer and co-producer as in his studio and also this time we also got to work with his co-worker Olof Berggren. We have built a strong partnership where both parties are pleased and work very effectively together. We are both driven to constantly take King of Asgard a step further and with Andy as co-producer it gives us a lot and we push ourselves constantly to the ultimate. It has never been said though that it is the only studio for King of Asgard. It’s just the way it has turned out and the future will show where the next turn will take us. Andy is an awesome dude who has the right tools for us as a band to use and thus to accomplish what we want to achieve. Our visits gets more relaxed and at the same time more professional and more effective, so our sessions looks pretty much the same but are on a higher level. We enjoy working with Andy, as does he with King of Asgard. A great combination and basic foundation for an even greater production where he makes realization of our visions.
How did he greet the band? What was the welcome drink? : )
First and foremost, the first thing we always get when entering the studio is the blackest of coffee and cinnamon buns. An awesome welcome! Further on the visit we got to know his newly found pleasure in life; Rum and Cuban cigars. So he took us to a special bar and revealed the treasures. Great night indeed!
As we know, “Karg” is the third album. The previous songs set the bar high. Did you feel pressured; what did you promise to the fans about the follow-up?
No, not really. Of course there are pressure but that more on a personal level as you want everything set to a new, greater level. The desire to raise the standard, perhaps ones own level rather, and presenting its utmost to our fans and followers. This can of course be seen as a sort of pressure but it’s a natural thing and it’s an important ingredient for the actual creation and writing process. Without it, it would probably not be interested to create and then again not for our fans interesting to follow, something has to happen as well but not necessarily on an innovate way.
So, we’ve never made any promises to anyone about what to come out of us but we do try to please them of course as without fans and such we are nothing and I think they still appreciate what we present and I at least hope they accept us taking different turns. Though, I know there always will be some that want yet another, let’s say „Einhärjar-song”, but that’s not really interesting for us to work in such a way. And, in the end of the day I think such people think the same (they just don’t know it) and get the narrowminded ass out of the box.
What sort of peculiarities would you tell us about the new songs; something that would make everyone grab their wallets and get a copy. : )
Well, there are surely some but for most the whole of it, the whole package of course. The music, lyrics, the booklet art etc etc.! I think the big picture and the width of the material speaks for itself and I find it difficult to believe that it would disappoint anyone for the little coin it costs. Anyway, Bathory, probably a band that most fans of this genre has included as top ten bands and thus ought our cover version of the amazing creation „Total Destruction” to be apecularity great enough to get people crawling on their knees to the local record store. I know I would!
What do you think, how much had the current metal scene changed, do you feel it’s full of garbage? Do you get surprised sometimes when you listen to a new band?
Actually I’m more looking backwards and grab the more safe cards so to say. Of course I’m checking new stuff out but, checking it out before grabbing the actual record. There are way to much music coming in the current scene and thus naturally comes garbage along the way. But. Once in a while I do find some spectacular stuff that surprises me and that’s why one keep on checking new stuff out. But it’s a rare occasion you get the feeling as when, say, death and black metal was up and coming in the early nineties. Then you got floored every fucking time you picked a record up almost. The other way around really, one got to much to dig into. So, it happens still but not that often but I’m glad something still surprises me actually.
What would you tell us about where you live? Do you like it there?
It’s a very small sleepy town with not much going on at all and not much to say about its present state either. Mjölby, is derived from „Mölloby”, which comes from mylna or mölna—meaning „mill” which was the actual . So in the past that’s why there was a city placed here and the occupation of the inhabitants. Anyway, today it’s more like a standard, boring small town but nicely located right in between Stockholm and Gothenburg, thus good connections to to the rest of Sweden almost. Some pleasant metal music history from here as well whith many bands, such as Dawn, Mithotyn, Thy Primordial, Falconer etc. Mjölby also have a very rich historical surround and a lot of remnants dating back from Stone age, Viking age and so forth. Very rich on all sorts of history and close to some of Swedens most historical towns Skänninge and Vadstena. Vadstena being the town where both me and Karl was born and raised.
Thank you for the answers, for your existence and your music! : )
Cheers, our pleasure. Thanks for the support and for believing in King of Asgard! Horns up!