(scroll down for English Version)
A kérdésekre Leeni-Maria válaszolt.
Köszöntelek benneteket! Nem régen ismertem meg nagyszerű zenéteket és rögtön kedvencemmé váltatok. Már jó ideje léteztek és korábban is jelent meg anyagotok. Beszélnél először egy kicsit a múltról és a megalakulásotokról?
A csapatunkat a Koskinen testvérek alapították 2002-ben azzal a kissé önző elképzeléssel, hogy pontosan ilyen stílusú zenét alkossanak – akkoriban a Moonsorrow „Voimasta ja kunniasta” anyagát hallgatták. 🙂 A többi hatás között említhető például a Turisas és az Ensiferum. Az első koncert után nem sokkal már női énekkel futott a csapat. Voltunk már 7 tagúak is két szintetizátorossal, és egyéb személycserék is történtek a bandán belül különböző okokból – én vagyok a harmadik női énekes. Az évek során olyan demokat és EP-ket készítettünk, mint a Kristallivuoren Maa, a Taival, a Mustan Valtikan Aika, a The New Chapter és a Taottu, majdnem minden évben egyet. Ezután következett a legutóbbi európai turné, ezen még Jenni Onishko volt a női énekes poszton: ezen a turnén a Korpiklaani kísérőzenekara voltunk. A Battlelore lett volna eredetileg, de nekik le kellett mondaniuk, és ők javasolták a Klaaninak, hogy mi ugorjunk be helyettük. A srácok gyakran mondják, hogy milyen szerencsések vagyunk, és valahol igazuk is van, de úgy vélem, hogyha hasonló dolog történik, és valakinek be kell ugrania, akkor senki sem inkompetens barmokat fog hívni, úgyhogy szerintem ez inkább a kemény munka, és azokhoz az emberekhez való jó hozzáállás eredménye, akikkel együtt dolgoztunk. Egyébként ez a turné volt az, ami igazán megragadta a Century Media figyelmét, és miután én is beléptem, újravettük a Taottut az én vokálsávjaimmal, később pedig eljöttek a Century Mediatól emberek Finnországba, hogy megnézzék egy pár koncertünket, és megnézzék, mennyire vagyunk erősek élőben, és úgy vélték, hogy eléggé, úgyhogy némi adminisztrációs papírmunka után aláírtuk a szerződést.
Most jelent meg az új, „Shadowheart” című lemezetek. Ezzel debütáltok a Century Media kiadónál. Mit kell tudnunk az albumról?
Nos, ez a legelső Kivimetsän Druidi album, úgyhogy ez részben régebbi anyagokból áll, amelyek a demókon és EP-ken már megjelentek. Nincsenek itt meglepetések. Mindazonáltal felnyomtunk négy eddig még nem rögzített számot is, és lehagytunk néhányat a régiek közül, így lehet, hogy hiányolni fogjátok többek között például a Kristallivuoren Maa-t és a Veljetet. Bocsi, de nnnagggyon szerettük volna, hogy az új számok mindenképp felkerüljenek!
A zenétek nagyon sokrétű. Szimfonikus, valamint kelta folk elemek sokaságát találjuk meg benne és egyfajta harci légkör lengi körül. Hogyan íródnak ezek a dalok? Mik is a Kivimetsän Druidi műhelytitkai?
Hmm, a titok általában két fő zeneíró – egy gitáros és egy szintetizátoros – munkájában rejlik, de semelyikőjük nem bír csendesen, nyugodtan alkotni. Ugyanakkor nagyszerű tulajdonsága az a csapatnak, hogy miután Antti és Joni megalkották az alapot, minden tag szabadon hozzáteheti a saját elképzelését az alkotáshoz. Én saját magam írom a vokáltémákat, és Jenni valamint Annika is saját maguk írták az övéiket, csak hogy egy példát említsek. Ez tesz minket részenként egy nagy közös zeneszerzői stábbá. A dalszövegek mind Jonitól származnak, és egy történetet mesélnek el, amit már évek óta érlel és ír magában. Egész pontosan ezt a történetet az elejétől meséli el, ahol a Kőerdő igazi Druidája az egyik karakter.
Egy kellemes női hang, egy durvább férfihang, helyenként pedig kórus is hallható zenétekben. Nagyrészt a női hang van túlsúlyban, ami szerintem sokkal eladhatóbbá teszi a lemezt. Mennyire fontos a siker számotokra?
Piacképesebb egy fokkal, ez igaz. De nem igazán valószínű, hogy a blast beatekkel a Top 10-be kerülhetnél. Úgyhogy ha a (piaci) siker lett volna igazán fontos számunkra, egyszerűen megtanítottuk volna Jonit legalább félig tisztán énekelni, és Attenek meg kikötöttük volna, hogy lassabban játsszon. De nem tettük, mert ez nem fontos :-D. A kellemességre való törekvésnek az az értelme, hogy így tesszük változatosabbá, kontrasztosabbá a zenét, és ki merem jelenteni, hogy azért is, hogy a férfi hörgéseket ellensúlyozzuk, és mi így szeretjük ezt az egészet, ahogy van.
Volt számos tagcserétek, dobos, billentyűs és vokál terén is. Mennyiben akadályozta ez a zenekar fejlődését? Mennyire nevezhető a jelenlegi felállás stabilnak?
Nem tudok most mondani egy olyan srácot sem, aki az esetleges akadályoztatásomra hívta volna fel a figyelmemet – inkább őket kellene megkérdezned. Voltak természetesen elkerülhetetlen dolgok, mint például a sorkatonai kötelezettség, amin minden srác átment. Jelenleg nincs arra ok, hogy ez a felállás instabil legyen, vagy ha mégis, akkor még nem találtuk meg.
Miről szólnak a dalok? Ki a fő dalszerző?
Ez már elég jól meg lett válaszolva korábban, de akkor nézzük át még egyszer: Joni és Antti a fő dalírók, a dalszövegeket Joni írja, és egy általa elképzelt fantasy-világról ír, amit Kristallivuoren Maa-nak, vagyis a Kristályhegy Földjének neveznek. Vannak olyan dalok is, amelyek nagyobb mértékben régi tagok által íródtak, és valószínűleg a jövőben is írunk dalokat más tagok ötleteiből. Számomra a dalszövegírás maga a szenvedés. Atte egy kompetens dalíró, így erre a jövőben is őt fogjuk alkalmazni.
Mennyire foglalkoztat benneteket a történelem, a régi háborúk eseményei?
Én azt mondanám, hogy olyan mértékben érdekel, mint egy mai átlagos finnt, nincsen különleges érdeklődésem ezek iránt. Mi még mindig az a generáció vagyunk, akik hallották a háború történeteit a nagyszüleinktől, akik még valószínűleg harcoltak is, a következő generáció nagyszülei már az ő gyermekeik lesznek, így az ő emlékképük valószínűleg egy picit más lesz ezekről a dolgokról. Nem hinném, hogy ez a zenei vagy művészeti pályánkon befolyásolna: minket jobban befolyásolnak a Joni történeteiben levő háborúk (ugyan, isten-vagy-amiben-hiszel őrizz ettől!). Mindemellett, ha általában vesszük, szerintem mindenkit egy kissé elbűvöl az, hogy az emberiség mennyire képtelen a saját hibáiból tanulni. Vagy tanul, de akkor fájdalmasan lassan. Minden gyermek tudja, hogy sosincs ok a harcra, mindig van egy másik út. Csak úgy néz ki, felejtünk.
Novemberben indul a turné a Korpiklaani, a Battlelore és a Falchion társaságában. Gondolom, már alig várjátok. Mivel biztatnád a rajongókat, hogy látogassanak el a koncertekre?
Ez valószínűleg pokolian jó móka lesz!
A harci arcfestést viselni fogjátok az élő fellépéseken? Esetleg más egyéb látványelem is lesz?
Igen, a srácok kifestik magukat. Talán egyszer én is meglepem ezzel a közönséget, de ezt ne vegyétek ígéretnek. Nem igazán használnám a „látványos” szót, amíg nem tudunk megfizetni egy pirotechnikust vagy hasonlót, de igen, valóban, dolgozunk néhány dolgon.
Láttam a MySpace oldalatokon a „Jäässä Varttunut” elkészítéséről szóló videótokat. Nagyon tetszett, mert igazán profi kivitelezésű. Mit tudnál mondani erről?
Szerencsések voltunk, hogy találtunk egy ilyen jó produkciós csapatot, minden csaj és srác baromi rendes volt velünk náluk. A kamerával való filmezés valahogy úgy nézett ki, hogy: felvétel, újrafelvétel, az újrafelvétel újrafelvétele, a seggünk lefagyasztása vékony ruhákban a 10 fokban miközben a szélgép a hideget a nyakadba fújja, Joni egy derékig érő mocsárban próbál keményen kinézni, 16 órás napok, eltűnő napfény és várakozás, várakozás, várakozás. Ezt a munkát nem lehet szeretni! De a video bámulatosra sikerült!
Finnországban rengeteg jó banda létezik. Talán ott értékelik az emberek a metalt legjobban. Szerintetek mennyire köszönhető ez a Nightwishnek?
A Nightwishnek talán sikerült általános hírnévre szert tenni, elég nagyra nőttek ahhoz, hogy a zenéjüket szélesebb körben is meg tudják szerettetni és ismertetni a stíluson kívül is. A Nightwish mindenképpen hozzájárult annak a ténynek a megerősítéséhez, hogy manapság a metal általánosan elismert stílus Finnországban, vagyis: olyan stílus, amit a szülők engednek hallgattatni a gyerekkel, vagy másképpen fogalmazva egy olyan stílus, ami nem teszi őket drogfüggő ördögimádókká.
Köszönöm az interjút. Sok sikert.
Én köszönöm! Rock’n’Troll
————————
ENGLISH VERSION:
I salute you! I got to know your great music not long ago and you became immediately my favourite band. You have been existed for a while and other materials came out, as well. Would you like to speak about your past and about founding the band?
Leeni-Maria: „We” were founded by the Koskinen brothers in year 2002 with the quite selfish idea to start making exactly this kind of music- they had been listening Moonsorrow’s „Voimasta ja kunniasta”. 🙂 Other influences were among others Turisas and Ensiferum. Female vocals were introduced soon after the first live gig. We have also been a 7-member band with two synth players and other personnel changes did occur for different reasons- I am the third lead female. Demos and EP’s such as Kristallivuoren Maa, Taival, Mustan Valtikan Aika, The New Chapter ja Taottu were recorded steadily along the years, roughly one a year. Then happened the last European tour, one before my time when Jenni Onishko was the lead female: this was an opening tour for Korpiklaani. Druidi got to go because Battlelore, who had to cancel, told Klaani to call us. Guys often say we were lucky and of course it is true up to a point, but I think when something like this happens, and someone is needed to step in, no one thinks of calling incompetent assholes so it really is pretty far a matter of working hard and being nice to people you work with. Anyway, this tour basically was what attracted Century Media’s attention and after I stepped in, we re-recorded Taottu with my vocals, CM representatives in Finland came and checked out a couple of our gigs to see the state of live action and that was pretty much it, we were signed after some small print tish-tosh.
Your album „Shadowheart” came just out. This is your debut album at Century Media. What should we know about this album?
Leeni-Maria: Well, since this is the first Kivimetsän Druidi album evah, it consists partly of older material which has already been released in the unofficial demos, EP’s and such. No surprises there. However, we squeezed four previously unrecorded tracks there and left off some oldies which you might miss- Kristallivuoren Maa and Veljet among others. Sorry, but we rrreeaallly wanted the new tracks there.
Your music is very various. There are symphonic and Celtic folk elements and is surrounded by some kind of battle atmosphere, as well. How do you write these songs? What are the secrets of Kivimetsän Druidi’s workshop?
Leeni-Maria: Err, the secret is mostly two major composers, one guitarist, other synthesizerist, neither of which like to do things quietly. Also, a great characteristic is that after Antti and Joni make the basics, every member is free to add his or her own vision on top of it. I write my own vocals and Jenni and Annika did theirs, for an example. This makes us all co-composers in part. Lyrics, so far, are all of Joni’s making and they tell a story he has been writing in his head for years now. Actually, from the beginning: the very Druid of the Stone Forest is a character.
Your music a pleasant female vocal, a more brutal male one and sometimes a choir can also be heard. The dominant vocal is mainly the female one, which, I think, makes your music to be more marketable. How important is the success for you?
Leeni-Maria: Marketable to a point, yes. But it’s difficult to see blast beat rising to Top 10. So if (market) success was really important to us, we’d simply teach Joni sing at least half clean and tell Atte to take it slow. We won’t ’cause it isn’t that important. 😀 The point of all the pleasantness is variety, contrast, I dare to say even contradiction to the male growls and that is how we like it, yessir.
You had many line-up changes at the drums, the synth and vocal. In what extent did it hinder your development? How stable can the current line-up be considered?
Leeni-Maria: I don’t recall guys having told me of possible hindering – you should really ask this one of them. There were other inevitable things as well, such as mandatory military service which all the guys had to go through. There’s no reason why current line up shouldn’t be stable, or if there is, we haven’t found it yet.
About what are the songs? Who is the main song-writer?
Leeni-Maria: This was pretty much answered above, but let’s go through it once more: Joni and Antti are main song writers, lyrics are made by Joni and they tell of a story in a fantasy land he imagined into being, that is Kristallivuoren Maa or Land of the Crystal Mountain. There are also songs which have been in greater extent composed by past members and there most probably will be songs originated from other members ideas also in the future. I am struggling to make lyrics of my own. Atte is a competent song writer so we might use something entirely his in the future.
In what extent are you interested in the history and the events of wars gone by?
Leeni-Maria: I’d say, in the extent that any average Finn of today might be, no special interest there. We are still of the generation that has heard the stories of war years from our grandparents who may actually have been fighting, next generation’s grandparents will have been children then and the memories will vary. I don’t think it affects us in musical or artistic matters: we are more affected of what ever wars go on in Joni’s stories (enter-here-your-deity forbid). However, generally speaking, I think we all do find it quite fascinating how mankind just doesn’t seem able to learn from its own mistakes. Or, it does, but painstakingly slowly. Every child knows there’s never a reason to fight, there’s always another way. We just seem to forget.
The tour starts in November with Korpiklaani, Battlelore and Falchion. I suppose you are looking forward to it. What would you say to the fans to convince them to visit the concerts?
Leeni-Maria: It’s likely to be hellishly fun!
Will you wear the war-paints on live shows? Do you plan other spectacular elements?
Leeni-Maria: Yes, the guys do their paint. I might surprise some day as well but no promises there. I wouldn’t dare say „spectacular” until we can afford a pyrotechnician and such but yes, yes indeed, we are working on some things.
I saw your video about the making of „Jäässä Varttunut” on your MySpace site. I like it very much as it was a professional design. What would you say about this?
Leeni-Maria: We were very lucky to find such a production team as we did and all the guys and girls were just so nice. It was like shooting something with a camera always is: takes, re-takes, re-takes of the re-takes, freezing one’s butt off in flimsy dresses in 10 celsius degrees temperature while wind machine blows cold down your neck, Joni vocalizing in a marsh pond up to his waist trying to look cool, 16-hour days, disappearing daylight and waiting, waiting, waiting. Don’t you just love this job! But hey, the actual video looks awesome!
There are a lot of great bands in Finland. People over there may appreciate metal the best. In what extent do you think it is this due to Nightwish?
Leeni-Maria: Nightwish may have actually made the fact generally known, being big enough to pierce into the larger scale, outside-of-the-genre publicity. Nightwish certainly has contributed it’s part to the fact that metal is these days commonly approved in Finland, that is: something that parents dare let their children listen aka. it doesn’t make them drug addicted devil worshippers.
Thank you for the interview. I wish you a lot of success.
Leeni-Maria: Thank you. Rock ‘n’Troll!