Vannak dolgok amik folyamatosan változnak, de van olyan is, hogy megszokott minőségben és stílusban kapjuk a jót. A Krampüs zenekar 2009-ben már dübörgött a brutal death metal és grindcore kedvelők örömére. Manapság rengeteg mindennel kísérleteznek a zenészek. Ti a kezdeti időktől fogva ugyanazt adjátok. Kijelenthetjük bátran, hogy a régi rajongók megvehetik a 9 év után megjelent új albumot! Ugye nem fog változni soha a Krampüs? 🙂
Nem hinném hogy változni fog! 🙂 Maximum egyre jobb nótákat írunk majd a stílusunkon belül. Szeretem ha egy zenekar továbbra is azt a zenét tolja, amivel megszerettem őket, úgyhogy a stílusváltás ki van zárva! Csak hogy egy példát is mondjak, ha mondjuk a Pestilence zenekart a ’Testimony…’ vagy az azt követő lemezeikkel ismertem volna meg, akkor nagy valószínűséggel nem lennék a rajongójuk. Ettől persze még jók azok a lemezek is, csak úgy érzem hogy már nem nekem szól.
Ha jól tudom, már több évvel ezelőtt jönnie kellett volna ennek a lemeznek! Milyen tényezők hátráltattak? Mikortól gyorsultak fel a folyamatok? Mi történt az elmúlt 9 évben a Krampüs zenekarral?
Igen, már vagy hat évvel ezelőtt is úgy volt, hogy megyünk stúdiózni és felvesszük a lemezt. Viszont jól tettük, hogy nem tettük, mert nem lett volna ilyen odapörcintős a végeredmény. Javarészt a tagcserék voltak a fő hátráltató tényezők, de betegségek miatt is voltak szünetek. Aztán mikor visszarendeződött az előző lemezeken szerepelt tagság, Janikával kiegészülve, nekiláttunk újra rendbe tenni mindent. Az addig megírt nóták majdnem felét kikukáztuk, átírtuk, újakat írtunk, stb… Menet közben pedig koncerteztünk mindenfelé, igaz nem vittük túlzásba, de annak ellenére, hogy 9 éve jött ki az előző lemez, koncertszinten nagyjából folyamatosan aktív volt a zenekar.
A tagcserék gyakorlatilag az egész életutatokba beleszólt. Mennyire nehéz megtalálni az ideális jelöltet? Milyen feltételek szükségesek?
Nagyon nehéz! Főleg dobost találni nagyon nehéz, olyat meg pláne, aki a death metal, grindcore vonalon mozog. Amúgy nincsenek különleges elvárások, elég ha szereti ezt a fajta zenét, szívesen csinálja, és hogy megtaláljuk a közös hangot egymással.
A „Retarded Spawn” 17 dalt tartalmaz, ebből mennyi a friss szerzemény és mennyi a régebbi? Ki mit adott hozzá? Hogyan születtek meg a dalok?
Krampüs dalok eddig kizárólag úgy születtek, hogy a dobossal lementünk a próbaterembe és nekiálltunk jamm-elgetni. Az esetek 80-90%-ában az ott helyben kipattant témákból építkezünk. Nagyon ritka az amikor előre kitalált riffekel megyek próbára, talán ebből is fakad a zenénk spontaneitása. Mondhatjuk, hogy a gitártémákért magam vagyok a felelős, a szövegeket általában másra hagyom, ennél a lemeznél az ex-dobosunk, illetve Sanyi írták kb fele-fele arányban. Én max témákat, számcímeket dobok fel szövegekkel ötletelés gyanánt. Az elmúlt 9 évben szórványosan íródtak a nóták, a legrégebbi egyből a ’Graveyard Blowjob’ felvételei után született, ez a Rectal Resurrection, a legújabb pedig a The Clown, ami pár hónappal a felvételek előtt íródott.
Két vendégzenész is közreműködött a felvételek alatt, és az egyik veletek tart a folytatásban. Ki miért döntött így és úgy?
Elvileg tavaly augusztusra terveztük a lemez felvételeinek megkezdését, de nem sokkal előtte dobbantott a dobos és az énekes. Mivel már mindenképp meg akartuk csinálni az albumot, ezért egyből beugróemberekben gondolkoztam. Hajnali Sanyit régóta ismerem, a Gutted-dal is voltak közös koncertjeink, az énekes posztra Ő jutott eszembe először. Szerencsére, ahogy felvázoltam neki a tényállást, egyből bele is ment a dologba. Gáborról tudtam hogy már felhagyott az aktív dobolással, de úgy voltam vele, hogy veszítenivaló nincs, rákérdezek. Megbeszéltük a dolgot, az elején leszögezte, hogy csak a lemezkészítésben segít ki minket, így nagy örömünkre Ő is elvállata a közös melót. Egyébként a ’Perverted & Sadistic’ EP idején Ő volt a dobosunk. Miután elkészültünk a felvételekkel, annyira megtetszett nekik a végeredmény, hogy Sanyi azonnal jelezte, hogy ne keressek állandó énekest, marad a koncertekre is. Gábornak is nagyon bejött a végeredmény, Ő azt mondta, hogy a koncertezést továbbra sem vállalja, de ha a következő lemezig nem találunk dobost, a stúdiómunkálatokban továbbra is szívesen részt vesz. Egyébként mindketten rengeteget hozzátettek a konklúzióhoz.
Úgyhogy kedves dobosok, bújjatok elő, mert szeretnénk koncertezni is!!! 🙂
Tudjuk rólad, hogy szereted a sorozatgyilkosság témakörét 🙂 Jó hír, hogy nem kell félnie senkinek tőled, mert nem ez a célod 🙂 ! Beszélnél egy kicsit a kedvenc témádról, mire jutottál azzal kapcsolatban, hogy a lelkiállapot mitől tolódhat el ennyire negatív irányba és akár egy szerény ember, hogyan őrülhet meg?
Hát először is, nem feltétlenül ez a kedvenc témám, de ha beleakadok valami dokumentumfilmbe, sorozatba, cikkbe, könyvbe, vagy bármi más dologba a témával kapcsolatban, akkor szívesen magamba szippantom az infót. Véleményem szerint az esetek többségében valami gyermekkori trauma lehet a katalizátora annak, hogy valaki ilyenné váljon. Lehet ez akár iskolai vagy otthon szülők általi traumatizálás, folyamatos megalázások, fizikai vagy verbális bántalmazás. Ez persze nem kell hogy igaz legyen mindenkire, mert simán lehet, volt is példa rá hogy éled az életed, minden oké, aztán valami apró hülyeségen eldurran az agyad és elkezdesz kaszabolni. Engem mindig is inkább a pszichológiai oldala érdekelt a témának. Nagy kedvencem a témában pl a ’Mindhunter’ sorozat, de mostanában vannak nagyon jó ’true crime’ dokuk is. A lényeg, hogy ezek nagyon jó témákat szolgáltatnak a szövegeinkhez is. A saját kitalált kis sztorijaink mellett, szerepel hat olyan nóta is a lemezen, amik valós sorozatgyilkosokról szólnak. Ott például a már említett ’The Clown’, ami John Wayne Gacy-ről, a sorozatgyilkos bohócról szól. Vagy ott van ’Postmortal Facefuck’, ami Ed Kemper-ről, a ’Co-ed Killer’-ről szól, aki hat koleszos csaj után, megölte az anyját is, lefejezte majd orálisan kielégítette magát az anyja fejével, aztán végzett annak legjobb barátnőjével is. Ez konkrétan egy olyan eset volt, ahol az anya egész életében alázta a fiát. Vannak nóták még Jeffrey Dahmer-ről, a BTK gyilkosról, de van a Martfűi rémről és Kis Béláról, a cinkotai bádogosról is.
A világban valószínűleg egyre többen fognak ilyen emberré átalakulni a különböző hatások miatt. Szerinted, ha valaki lelkileg ennyire elsodródott van visszaút?
A reményvesztettség mostanában elég jellemző az emberekre, úgyhogy nem tartom kizártnak. Ha valaki ilyen tevékenységre adta a fejét, onnan szerintem nincsen visszaút, a megbánás pedig nem változtat a tényeken.
Koncertek a múltban is voltak, de feltételezhető, hogy a jövőben is lesznek. Összejöhet egy kisebb turné? Mit terveztek, ha megoldódik a dobos problémátok?
Turnékban nem igazán gondolkoztunk eddig sem, amit személy szerint elég nehezen is tudnék kilogisztikázni a családom és a munkám mellett. Inkább szórványos koncertjeink voltak és remélhetőleg lesznek is, ha megtaláltuk végre azt a bizonyos embert a dobok mögé.
A Metal Ör Die kiadó a magyar undergroudban neves kiadónak számít. Ti miért választottátok a MÖD labelt? Felmerült bennetek más megoldás is?
A Metal Ör Die kiadó tevékenységét már figyelemmel kísértem egy ideje, szimpatikus volt a zenekarokhoz való hozzáállása, ezért mást nem is kerestem fel. Szerencsére a kiadó főnöke egyből rábólintott az együttműködés lehetőségére, úgyhogy most itt a lemez!
A lemezborító is nagyon tetszetős és ördögi. Hogyan jött ez létre és ki valósította meg?
Köszönjük! Simkó Zsolt barátom készítette egy digitális rajztábla segítségével az én ötleteim alapján, mint ahogy előző két lemezünk esetében is. Szokták kérdezgetni, hogy milyen lemezborítókat csinált még, mert nem találnak tőle máshol semmit. Ez azért van, mert másnak még nem csinált, és az elmondása alapján nem is fog.
Mennyire akartok kitörni külföldre? Mennyi erőbedobást és próbálkozást fektettek a külföldi és a magyar lehetőségekbe, kapcsolatépítésbe?
Próbálunk minden kínálkozó lehetőséget megragadni, de ez megint egy sok összetevős dolog. Pár éve volt egy időszak, amikor többet jártunk külföldre is koncertezni, a jövőben sem zárkózunk el az ilyen lehetőségek elől, de nagyon sok mindent meg kell fontolni a dologgal kapcsolatban. Család, meló, mennyire éri meg, és itt nem az anyagiakra gondolok, mert már megszoktuk az undergroundban, hogy örülünk ha null szaldóra kijön a dolog. Lényeg a lényeg, amire tudunk rámozdulunk.
Milyen tervek és célok vannak jelenleg?
Először is sürgősen kell egy dobos, ha megvan akkor jöhetnek a koncertek. Utána vagy közben pedig összerakni egy negyedik Krampüs lemezt.
Köszönöm a válaszokat. Death Metal Forever!
Mi köszönjük a lehetőséget!
WEB: