Rock! 1988 nem most volt, amikor is alakultatok. Tudom, rengeteg tagcserén keresztülmentetek, és volt egy hosszabb időszak, amikor nem létezett a zenekar. Bemutatnád a mostani felállást, és hogy hol is tart jelenleg a banda?
A 88-as felállásból csak Stósz Laci énekes az, aki máig is itt van a zenekarban. A basszusgitáros Gyeniss Gyuri és a gitáros Nagy Tamás már játszottak a Krízisben és most újra csatasorba lettek állítva. Gyuri a kihagyott egy pár évet a rakendrólból családi okok miatt, Tamás pedig a saját bandáját építgette Dilemma néven. Most azonban Laci hívó szavára mind a ketten itt vannak. A dobosunk Kalmár István helyi zenekarokban játszogatott mindenféle feldolgozásokat, míg a másik gitárosunk Kovács Szabi a Zuhatag zenekar gitárosa is egyben. Ez a felállás kb. két éve van együtt, amikor is Laci mellől újra kikoptak a zenészek. Úgy hisszük, jól összeillünk. Sikerült a két év alatt barátokra lelni a zenekarban és ez egy nagyon fontos dolog. Nem elég, hogy jól is kell zenélni, az sem elhanyagolható, hogy valakivel egy fél napot is el tudjak akár tölteni egy buszban összezárva. Azt hiszem nálunk mind a kettőt sikerült elérni.
Miért is volt ez a sok tagcsere az évek alatt? Hogyan is találtad meg az új zenésztársaidat?
Azt hiszem, hogy nem voltak annyira kitartóak mint én. Sokan közülük még ma is zenélnek különböző zenekarokban, de nem tudtunk együtt maradni. Az elején jól indult minden, hiszen a 80-as évek végén még nem volt ennyi zenekar, mint most. Voltak TV szereplések, koncertek nagy helyeken. De az igazi áttörés nem akart eljönni. Ebbe többen belefáradtak. Az első lemez a Sohasevoltország már újabb tagokkal lett felvéve. Geőcze Zolival, az akkori gitárossal írtuk , ami egy kicsit lágyabb, darkosabb lett a kezdeti idők heavy metáljához képest. Nagyon jó kritikákat kapott, de soha nem voltunk egy koncertezős banda. Közben megnősültem és jegeltem a zenekart. Az újjáéledés 2004-ben volt, ahol az első lemez zenészeivel és szintén Zolival, megírtuk a második lemezt Éveim címmel. Ezen a lemezen már újra voltak keményebb nóták is, mint például a címadó, de még mindig rengeteg kompromisszumot kellett kötnöm Zolival, aki jobban szerette az elszállós részeket. Az a felállás, akik a lemezen zenéltek soha nem koncertezett. Fel lett véve a lemez és mindenki ment amerre látott. Újra társakat kellett kerítenem magam köré. Sikerült is találnom pár jó zenészt, akikkel lenyomtunk egy Pokolgépes turnét az országban, de valahogy ez a felállás sem akart megszilárdulni. Valaki mindig bedobta a törölközőt és így nem lehetett érdemi munkát végezni. A változást az hozta, hogy épp a gitárosunk jelentette be, kilép a bandából. Közben hét-nyolc buli le volt kötve a nyárra én meg ott állok gitáros nélkül. A véletlen úgy hozta, hogy egy fesztiválon találkoztam a Szabival, aki a zenekarával, a Zuhataggal lépett fel és tőle kérdeztem, nem tud-e valakit ajánlani a megüresedett posztra. Erre ő azt mondta, hogy épp ráér a nyáron, mert a Zuhataggal lesz egy kis szünet és szívesen eljön kisegíteni a koncertekre. Volt vagy három próba és már mentünk is fesztiválozni. Amikor lementek a koncertek akkor a Szabi mondta, hogy nem igazán tud többet bevállalni. Ekkor jutott eszembe a Tamás, aki már játszott velem még az elején. Amikor kiszállt, azt mondta, ha kell segítség, bármikor szólhatok neki, jönni fog. Na akkor szaván fogtam. Közben egyre többet beszéltem a Gyurival, aki szintén régi harcos, és rábeszéltem, hogy játszunk újra együtt. A Pistit a Gyuri ajánlotta a zenekarba. Mivel mindannyian Jászságiak vagyunk így a székhelyünk át is került Jászberénybe. Most ott próbálunk a Gyuriéknál. Közben a Szabi is újra ráért, így összeállt az ötös fogat, ami szerintem és mások szerint is a legerősebb Krízis, ami valaha volt és remélem sokáig az is marad.
Májusban jelent meg a „Száműzött” albumotok. Hogyan állt össze ez a 12 dal? Milyen lehetőségei voltak a bandának? Gondolok itt arra, hogy anyagilag mennyire engedhettétek meg, hogy milyen stúdióba rögzítsétek a dalokat? Mennyire is találtatok támogatókat, aki segített a lemez megjelenésében?
A dalok eléggé rohamtempóban készültek, mert már adósak voltunk egy lemezzel, hiszen az új Krízis végigfesztiválozta a 2007-es évet. Közben próbákon írtuk a dalokat, és amit lehetett, játszottunk is a koncerteken. Az anyagiak természetesen szűkösek voltak, mint mindig, mindenkinél. A felvételeket a már régről ismert Geőcze Zoli házi stúdiójában készítettük. Mivel Ő is játszott a Krízisben és az első két lemezt is Ő írta megbíztunk benne. A lemez nagy részét saját zsebből álltuk. A lemez kiadására viszont már nem lett volna pénzünk. Szerencsére a Nail Records bevállalta, annál is inkább, mert az előző két lemezt is ők terjesztették.
Mit tudsz elmondani az új anyagról? Mihez hasonlítanád, kinek ajánlanád?
Ez a lemez nem sokban hasonlít az első két lemezhez. Sokat keményedtek a dalok, mégis megmaradtak a dallamok is. Lacihoz talán ez az anyag áll a legközelebb. Itt érvényesül a hangja a leginkább. Hasonlítani nem akarjuk, az a kritikusok dolga. Ez egy jó kis metal lemez rengeteg riffel, gitárszólóval és jó kis fogós refrénekkel és persze a súlyos dolgok sem maradnak el. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti a fejrázást a koncerteken, de szeret a zenekarral együtt énekelni is. Nincsenek nagy megfejtések a lemezen. Ez csak egy metál lemez. Elég változatos viszont ahhoz, hogy szélesebb körökben is ismert legyen.
Tavaly már jelent meg egy demótok, „A vér nem válik vízzé”, amelynek számai megtalálható az új lemezen is. Talán ez volt az első igazi életjel, hogy újjáalakultatok. Milyen céllal rögzítettétek ezt a demót? Mennyire tér el az album változattól?
Tudatni kellett az emberekkel, hogy újra él a Krízis. A próbákon megszületett dalokat pedig hallani akartuk, hogy miképp is szólnak stúdió körülmények között. Mindenképpen kelletek a dalok, hogy tudjuk a zenekart promotálni a fesztiválokra, motoros találkozókra. Elküldözgettük a demót koncertszervezőknek és újságoknak. Be kellet hozni a nevet újra a köztudatba. A közönség felé is mutatni kellett valamit, hogy merre tart a zenekar az újjáéledés után. A lemezanyagtól csak egy kicsit térnek el a dalok. A legnagyobb változás, hogy egy fél hanggal lentebb hangoltuk magunkat a demóhoz képest. Erre Laci hangja miatt volt szükség, valamint a mai modern zenében ez már szinte alapkövetelmény.
A Pallai Produkciónak azt hiszem, rengeteget köszönhettek, hiszen több nagyobb szabású fesztiválon is részt vehettetek az ő közreműködésével. Annak idején hogyan is kerültetek vele kapcsolatba? Milyen volt a 2007-es koncertsorozat sikere?
A Pallai Zsoltival még a 2004-es Pokolgépes turné alkalmából ismerkedett meg a Laci. A barátságuk azóta is töretlen és a Zsolti mindig bizalmat szavazott a zenekarnak. Nagyon sokáig csak élőzenekarok voltunk. Igyekeztünk meghálálni a bizalmat és most már a koncerteket nem mi kezdjük. A Zsolti is látja, hogy egyre többen vannak, akik kimindottan a mi kedvünkért jönnek el egy Pallais rendezvényre. Ezt nagyon jó látni. Azt is ahogy az első sorok már éneklik a dalokat. Valami elkezdődött és reméljük nem lesz hamar vége.
Idén már rengeteg fellépésetek volt és nagyobb fesztiválokon is részt vettetek. Mennyire sikerült a zenéteket megkedveltetni az új arcokkal? Az eltelt 1-2 év során nagyobb lett a Krízis rajongói tábor?
Minden bizonnyal nőtt a táborunk. A régi arcok még mindig emlékeznek a Krízisre, a fiatalokat viszont ezzel a modernebb lemezzel sikerül magunk mellé állítani. Örülünk, hogy a sok ismerős arcok mellett egyre több az ismeretlen is. Ők viszont ott vannak a legközelebbi koncertünkön is. Ebből látszik, hogy megkedvelték a zenekart.
Hogyan tovább? Milyen céljaitok és vágyaitok vannak?
A zenekar egyenlőre az új lemezzel van elfoglalva. Most ősszel egy tizenöt állomásos lemezbemutató turnén veszünk részt. Elkészült az első klip is a Megadok mindent című dalra, amit remélhetőleg vetíteni fognak a rock műsorok. A tavasszal nekiállunk az új daloknak, de most nem akarjuk elkapkodni a lemezt. A következő album lesz az igazi választóvíz. Itt fog kiderülni, hogy mennyire életképes a zenekar, ezért erre a lemezre nagyon rá akarunk gyúrni.
Köszönöm az interjúlehetőséget. További sok sikert!