(scroll down for English Version)
A kérdésekre Cristiano “Pizza” Migliore válaszolt.
Noha éppen hogy csak megemlékeztünk 2011 legnívósabb munkáiról, az új esztendőre gyorsan, frissen magára talált Lacuna Coil új lemeze, a korai megjelenés ellenére is biztosan központi kiadványa lesz az idei évnek. A Dark Adrenaline-nal ismét morózusabb, mélyebb vizekre evező olasz csapattal hírnévről, motivációról, tervekről, és persze a ropogós friss áru beható részleteiről beszélgettünk:
Ciao srácok! Gondolom elég nagy nálatok a nyüzsgés mostanság. Az eddigi visszajelzések alapján hogy tetszik a közönségnek az új lemez? Elégedettek vagytok a visszajelzésekkel?
Abszolút! Sokkal jobbak, mint amire számítottunk, bár tudtuk, hogy ez egy különleges album. Megvolt az a „jó érzésünk”, ugye érted mire gondolok? Nagyon boldoggá tesz minket a tény, hogy ennyire jók voltak a rajongói reakciók. Mindig jó érzés pozitív véleményt hallani arról amit csinálsz.
Említettétek, hogy a Shallow Life anno egy kísérletezősebb cucc volt, ehhez képest a Dark Adrenaline elég éles visszaváltás lett a fémesebb hangzás felé. Nevezhetjük ezt egy kicsit „vissza a Karmacode-érához” albumnak?
Egy bizonyos értelemben igen, igaz, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a Shallow Life tapasztalatával mostmár jobban érezzük, mi passzol a zenei stílusunkhoz, és mi az, ami talán már túlságosan is más. Ahogy mondtad, a Shallow Life egy kísérletezős album volt: sokminden volt rajta, ami új volt a számunkra, de emellett sok jellegzetes alkotónk is helyet kapott. A Dark Adrenaline esetében próbáltuk ezeket egy jobb módon keverni, és szerintem nagyszerűen működött!
A friss anyag saját bevallásotok szerint is sokkal sötétebb hangulatú, mint az eddigi munkáitok. Pontosan milyen események inspirálták ennek a borúsabb időszaknak a végtermékét?
Ez sok különböző dologból tevődött össze. Mindnyájan átestünk pár kemény vagy különös időn, semmi komoly, de efféle dolgok történnek az életben, és ezek mindenképpen befolyásoltak minket egy bizonyos módon. Ennek ellenére próbáltunk nagyon pozitívak maradni, és bár az album darkosabb, még mindig vannak rajta derűsebb pillanatok. Tudod, pont úgy, mint a fény az alagút végén.
Mivel a lemeznek érezhetően komoly közlendője, üzenete van, ezért kérlek, mesélj egy kicsit részletesebben a dalok koncepciójának hátteréről!
Nem nagyon van olyan igazi koncepció, leszámítva, hogy a szövegek mind személyes tapasztalatokról szólnak, és hogy az általános hangvétel valószínűleg egy kicsit komorabb, mint a Shallow Life-on volt. Van egyfajta közös kapcsolat a dalok közt, de ez határozottan nem egy koncept album.
Nagyszerű dolognak tartom, hogy a zene önmagában is tökéletesen harmonizál a szövegekkel és úgy ámblokk a teljes mondanivalóval, ezáltal rendkívül hiteles a produkció. Hogyan és mennyi idő alatt lehet ilyen részletességgel megírni egy komplett anyagot? Mennyi időt vett igénybe a Dark Adrenaline elkészítése?
A dalírás tulajdonképpen nem tartott nagyon sokáig, csak néhány hónapig. Marco, a basszusgitárosunk, aki a zene nagyrészét írta, nagyon keményen dolgozott Andrea-val és Cristina-val, aztán párosították a zenét pár szöveggel, ami passzolt a dalok sötét atmoszférájához. Szerintem az eredmény egészen pazar. Mindig próbálunk olyan szövegekkel előjönni, ami jól megy a zenéhez. Tudod, nem írhatsz valami vidám, ugrálós cuccot, hogy aztán házasítsd a létező legszomorúbb zenével. Ez egyszerűen nem működne… Vagy legalábbis, nekünk semmiképp.
Ha jól tudom, a My Spirit c. dalnak meglehetősen mély és fájdalmas ihletése volt… Hogy készült pontosan ez a záró nóta?
Ezt a dalt Marco egyetlen éjszaka alatt írta, miután tudomására jutott, hogy Peter Steele barátunk elhunyt. Megdöbbentő és szomorú volt tudni, hogy egyik pillanatról a másikra, hirtelen már nem volt velünk többé… Jó barát volt, és olyan valaki, akit mindigis tiszteltünk és szerettünk, mint előadót.
A zseniális Depeche Mode cover után ismét készült egy feldolgozás, a Losing My Religion személyében. Miért éppen erre a nótára esett a választásotok? Csak nem a honfitárs Graveworm újragondolt verziója adta az ötletet?
Haha, nem. Mégcsak nem is tudtam róla, hogy a Graveworm készített egy feldolgozást erről. Az ötlet valójában pont akkor jött, mikor a Karmacode megírásakor próbáltuk eldönteni, hogy milyen dalra készítsünk feldolgozást. Az Enjoy The Silence-re, a Soundgarden Black Hole Sun-jára és a Losing My Religion-re gondoltunk, mint lehetséges opciók, de végül nagyon spontán jött az Enjoy The Silence. Csak mostanában volt, hogy végre leültünk, hogy újra kezdjünk valamit a Losing My Religion-el, és azt hiszem, jó volt az ihletés, és végre úgy gondoltuk, hogy van valami király dolog, ami működhet, úgyhogy befejeztük a felvételét és íme, itt van! Szerintem ez inkább egy Lacuna Coil nóta a R.E.M. szövegeivel! 🙂
Az eddigi borítóitok közül, szerintem az új korong külseje lett a legmutatósabb, egyben a legkifejezőbb is. Mit szimbolizál az üvegcsébe rejtett fekete méreg?
Köszi. Ez a kép pár hónappal ezelőtt sok különféle honlapon volt háttérképként használva az album visszaszámláláshoz (a miénken, a Century Media-én stb.), és voltaképp nagyon bejött nekünk, szóval úgy döntöttünk, hogy haladjunk tovább, és használjuk ezt lemezborítónak is. Nagyon csiszolt és tiszta, ugyanakkor mégis elég hátborzongató. A méreg a címben lévő sötét adrenalint képviseli, ami egyben azoknak a bónusz videóknak is a fő témája, melyeket az album néhány kiadása tartalmaz.
Azt hiszem, kockázatmentesen mondhatom, hogy napjainak egyik, ha nem a legnagyobb metal bandája ti vagytok. Hogyan lehet helyén kezelni ilyen méretű népszerűséget? Zenekaron belül mik voltak az első reakciók a nagy áttörést követően?
Azta, köszönjük! 🙂 Szerintem még hosszú út áll előttünk, hogy a legnagyobb metal bandának tartsanak minket (ha egyáltalán ez valaha is bekövetkezik!), de határozottan boldogak vagyunk attól, amit képesek voltunk elérni a karrierünk során. Néha még mindig elképeszt a felismerés, hogy hol is vagyunk manapság. Az, hogy egy olasz csapat, ezt a zenét játszva képes volt elérni azt, amit mi elértünk, egészen elképesztő, és nagyon szerencsésnek tartjuk magunkat.
Elég régóta vagytok már aktív tagjai a zeneiparnak. Ennyi év után mi motivál még benneteket, mik jelentenek új kihívást? Milyen újdonságot tud még nyújtani a bandázás?
A zene a szenvedélyünk, és mindigis az volt. Hihetetlenül szerencsésnek érezzük magunkat, hogy meg tudunk élni csak a turnékból és a zenélésből. Számunkra nagyon könnyű motivációt találni és átültetni ezt a zenébe. Ez egy természetes módja az önkifejezésünknek, továbbá mindig találunk új kihívásokat, és mindig próbálunk javulni és jobban csinálni a dolgokat, mint legutóbb.
Manapság sok zenész indít saját projectet az anyabanda mellett. Közületek felmerült már valakinél a szóló produkció ötlete a Coil mellett?
Állandóan gondolunk rá, de őszintén, a Lacuna Coil az összes időnket felemészti, és tényleg nem nagyon van helyünk-időnk side projectekre. Nagyon elfoglaltak vagyunk, és nem tudnánk semmi másra időt szakítani…
Habár ezidáig még nem volt szerencsém hozzátok élőben, a 2008-as Visual Karma-val egyértelművé vált, hogy fantasztikus koncert banda vagytok. Ezen a fronton mire számíthatunk tőletek az idén? Mikorra terveztek turnét, illetve várható-e magyar állomás?
Őszre tervezzük az európai turnét. Remélhetőleg megyünk Magyarországra is. Valóban jó ideje már, hogy ott játszottunk! 🙂
Mikor élőben játszunk, igyekszünk nagyon energikusak lenni és próbáljuk a rajongóinknak a lehető legjobb bulit lenyomni. Ez olyasmi, amit mindig tettünk, és mindig próbálunk új elemeket bemutatni, hogy a show mindig érdekes legyen.
Nem csak mint kritikus, hanem egyben mint rajongó kérdezem tőletek: mennyire vagytok elérhetőek a fanok számára egy-egy fellépés alkalmával?
A koncertek előtt és után is mindig próbálunk időt szakítani rá, hogy együtt lógjunk a fanokkal. Néha ez nem megoldható, mert azonnal mennünk kell, vagy épp találkozóink és interjúink vannak, de határozottan elsőbbséget élvez a rajongókkal való kapcsolattartás. Elvégre, végsősoron nekik köszönhetjük, hogy ott tartunk, ahol, és nagyon hálásak vagyunk ezért!
Köszi szépen a türelmet és az interjú lehetőséget! Mégegyszer gratulálok a friss kiadványhoz, és ne feledjétek, Magyarország vár benneteket! Az utolsó szó jogán…?
Köszönjük a kedves szavakat, és remélem olyan hamar eljutunk Magyarországra, amilyen hamar csak lehet. Nagyon izgatottak vagyunk a Dark Adrenaline miatt, és alig várjuk, hogy élőben játszhassuk az új cuccot! Találkozunk a turnén!
——————————–
ENGLISH VERSION:
Answered by Cristiano “Pizza” Migliore.
Ciao guys! I think there’s a big bustle around you in these days. According to the reactions, how do the fans like your new album? Are you satisfied with the reactions?
Absolutely! This is way beyond what we expected. We knew this album was special though. We had that “good feeling”, you know what I mean? The fact that our fans responses were so great makes us really happy though. It’s always nice to hear positive comments about something you do.
You mentioned that Shallow Life was a more experimental stuff anno; in comparison to this Dark Adrenaline is a sharp return to the more metallic sound. Can we call it a “back to the Karmacode era” album?
In a way I think that’s true but I also think that, with the experience of Shallow Life, we now know better what fits our music style and what is maybe too different. As you said, SL was an experimental album: it had many things that were new for us but also some of our typical elements. In Dark Adrenaline we tried to mix those in a better way and I think it worked great!
According to yourselves, your new material has a much darker atmosphere than your previous works. Exactly what events did inspire the result of this gloomier period?
It was a combination of different things. All of us went through some tough or special times, nothing major but stuff that just happen in life, and that surely inspired us in a certain way. We tried to stay very positive though and, even though the album is darker, there’s still some lighter moments in it. Just as if there was light at the end of the tunnel, you know?
We can feel serious message on this album, so please tell a bit more about the background concept of the songs!
There’s not really a concept here other than the fact that the lyrics all talk about personal experiences and the overall tone is probably a bit gloomier than what was on Shallow Life.
There’s kind of a common link between the songs but it’s definitely not a concept album.
I think it’s a great thing that the music itself perfectly matches the lyrics and as a whole with the message; so the production is highly trustworthy. How and how long can you write such a detailed entire material? How long did it take to create Dark Adrenaline?
It actually didn’t take very long to write the songs, just a handful of months. Marco, our bass player, who wrote most of the music for the album, worked very hard with Andrea and Cristina, and they matched the music with some lyrics that fit its dark atmosphere. I think the result is great. We always try to come up with lyrics that go well with the music: you can’t write something happy/jumpy and then pair it with the saddest music, you know? It just wouldn’t work… Or, at least not for us.
If I know well, the inspiration of the song My Spirit was very deep and painful… How did you make exactly this final song?
This is a song that Marco wrote in just one night, after he found out that our friend Peter Steele passed away. It was shocking and sad to know that, all of a sudden, he wasn’t with us anymore… He was a good friend and someone who we’d always respected and loved as an artist.
After the genial Depeche Mode cover you’ve made another cover, Losing My Religion. Why did you choose this song? Did your compatriot Graveworm’s rethought version give the idea?
Haha, no. I didn’t even know Graveworm did a cover version of it. Actually the idea came up right at the time when we were trying to decide what a nice song would be to cover during the song writing for Karmacode. Enjoy The Silence, Soundgarden’s Black Hole Sun and Losing My Religion were all songs that were considered as possible options but in the end ETS came out just very spontaneous. It was only recently that we finally sat down and tried to do something with LMR again and I guess the inspiration was right and we finally thought we had something really cool that would work so we ended up recording it and there it is! I think it’s more of a Lacuna Coil song with R.E.M. lyrics on it!!! 🙂
From your covers, the artwork of the last album is the most well-looking and in the same time the most expressive. What does the black poison hidden in the vial symbolize?
Thanks. That image was used a few months ago as a background image for the album countdown on a lot of different websites (ours, Century Media’s, etc.) and we actually liked it a lot so we decided to go ahead and use it for the album cover too. It’s very polished and clean but kinda creepy at the same time. The poison represents this Dark Adrenaline that’s in the title which is also the main theme throughout those bonus videos that are included in some of the album editions…
I think I can say it without risk, that you are one of the greatest or even the greatest metal band nowadays. How can you handle well this big popularity? What were the first reactions in the band after the great break-through?
Wow, thanks! 🙂 I think we still have a long way to go before we can be considered the greatest metal band (if that will even ever happen!) but we’re definitely happy with what we were able to achieve in our career. It still amazes me sometimes to realize where we are today. A band from Italy, playing this kind of music that was able to achieve what we achieved is pretty amazing and we consider ourselves very lucky…
You are active part of music industry for a long time. What do motivate you after so many years, what are the new challenges? What new things can the band give you?
Music is our passion and it’s always been. We feel incredibly lucky that we are able to live by only touring and playing music. It’s very easy for us to find inspiration and translate it into music. It’s a natural way to express ourselves. Also, we keep find new challenges and we always try to improve ourselves and do better than what we’ve done previously.
Nowadays many musicians start projects beside the mother-bands. Has anybody of you thought about solo production beside Coil?
We think about it all the time but, honestly, LC takes all of our time and we really don’t have any room for side projects. We’re very busy and it wouldn’t be able to find the time to do anything else…
Although I haven’t been on your live gigs yet, with the Visual Karma of 2008 it became obvious that you are a fantastic live band. What can we wait from you on this front? When do you plan a tour and will be Hungarian gig?
We’re aiming at touring Europe in the fall. Hopefully we’ll come to Hungary too. It’s actually been a while since we played there! 🙂
When we play live we tend to be very energetic and try to give our fans the best possible show. It’s something we’ve always done and we always try to introduce new elements so that the show’s always interesting.
Not only as a reviewer but also as a fan I ask you: how much are you available for fans during your shows?
We always try to find the time to hang out with our fans before and after the show. Sometimes it isn’t possible because we have to leave right away or because we have meetings or interviews going on but we definitely make it one of our priorities to keep in touch with our fans. In the end it’s because of them if we are where we are and we’re very thankful for that!
Thanks for your patience and the possibility for the interview! I congratulate again to your new release and don’t forget, Hungary is waiting for you! Your last words…?
Thank you for the kind words and I hope we’ll have the chance to come to Hungary as soon as possible. We’re very excited about Dark Adrenaline and just can’t wait to be playing the new stuff live! See you on the road!!!