Land of Charon Interjú

A hazai underground scene egyik legérdekesebb pályafutású csapata a közelmúltban újra összeállt. A csapat múltjáról és jelenéről faggattam Veress “Janeth” János énekest, a zenekar frontemberét.

Szia! Kezdjük rögtön az elején azzal, hogy mesélsz egy kicsit a zenekar megalakulásának történetéről, a név eredetéről és egy keveset a múltról!

-14 éves koromban kezdtem el gitározni főleg autodidakta módon. Az évek során a dalszerzés irányába mozdultam – mert ebben érzek a mai napig is kihívást -, mintsem jó muzsikus szakmunkásként csatlakoztam volna mindenféle bárgyú zenei produkcióhoz. Ezért hangszert sem érdemes a kézbe venni… Nekem. Az alapítók az akkori baráti társaságból kerültek ki, – Bajai Ernő basszusgitár, Kovács Norbert dob – akkor még a komplexebb metal-t játszó zenekarok voltak ránk hatással, mint például a Megadeth a Coroner vagy a Slayer. Majd megismerkedtünk a dark vonallal, ezen belül is a Fields of the Nephilim-től fogott padlót a hátunk. De hangsúlyozom, a célunk mindig is az hogy olyan legyen a zenénk, amit ha más játszana szarjuk össze magunkat a gyönyörtől. Viszont sosem voltunk egy siker sztori, anno jól kaptunk is az arcunkba rendesen. A metal vonalban túl alternatívak voltunk és viszont… Charon-nal az akkori olvasmányaim során találkoztam -persze kiderült, sokkal régebb óta képben voltam -, de maga a kifejezés úgy jött ahogy a legjobb dalaink fő motívumai törtek/törnek fel bennem: kikerülhetetlen módon elementárisan és egy pillanat alatt… Mondom ezt a patetikusságom miatti fejvesztésem terhére… Hogy aki kishitű az is elégedett legyen.

Mikor álltatok újra össze pontosan? Ha jól tudom, a mostani felállás az alapító tagokból áll, bemutatnád őket az olvasóknak?

-Mint kiderült a “Bika” az alapító tag, a dob mellett samplert is kezel és a technikai dolgokért is felelős. Holly Balázs, aki basszusgitározik és énekes, Ferenc gitáros is ős-Charon tagnak számítanak, ami érdekesség a felállásban hogy ebben a formációban még nem játszottunk együtt. Arról nem is beszélve, hogy szorult beléjük és belém is némi bölcsesség a kihagyott évek során, ami elengedhetetlen volt a zenekar reinkarnálódásának új alapokra való tevéséhez.

A zenétek folyamatos utazás – érzelmek, hangulatok váltakoznak és ötvöződnek lázálmokkal, finom lebegésekkel; nyers hangzások és lüktető pszichedelika között, mégis realista és naturalista egyszerre. Mennyire tudatos munka eredménye a hangzás kialakítása? Ki írja a dalok alapjait?

-Főként? Szerinted? Eleve csak olyan ötletekkel hozakodunk elő ami belefér a LOC zenei világába. Sok minden lehet, de eléggé sajátosnak kell lennie. Ami természetesen hozza magával a maga hangzását. De a legnehezebb és egyben a legszebb az a folyamat, amikor a dalon belüli hangulatokat konstruálva egy egységgé tevődik össze a mű.

Milyen gyakran tudtok próbálni? Ha jól emlékszem, négy új számotok már elkészült, ebből ízelítőt kaphattunk a Fekete Zaj Fesztiválon. Hogy haladtok a zeneszerzéssel?

-Nem eleget, mint kellene. A munka mellett a ritmusszekció már családdal is rendelkezik, így kevesebb az idejük a zenekarosdira ezzel meg kellett békülnöm. Azt a négy új számot én követtem el tokkal-vonóval úgymond, van még egy, majd a Fefe és a Balázs ötleteit vesszük górcső alá ami minimum három nóta és elég jó kilátásokkal kecsegtetnek. Remélem az albumot az idén sikerül összehozni, de ígérni ezt nem tudom csak azt hogy lesz.

Elmesélnéd mit jelent számodra az alkotás folyamata?

-Maga a folyamat alapja egy belső késztetés, parancs és az a fajta izgalom mint mikor egy titkot, rejtélyt, feladatot kell megoldanod, teljesítened, miközben megfordul a fejedben milyen szerencsés vagy hogy ebben neked részed lehet. Egy igazi kihívás aminek megfeleltél. De az önbizalmad és önbecsüléseden növekedésén túl nem felejted ki vagy valójában és csendben várod hogy ennek a csodának újra részese legyél.

Szövegeitek emberközpontúak: tele van misztikummal, spirituális élményekkel. Mondhatni minden szövegetek egy-egy utazás befelé, önmagunk “zárt” terébe. Emlékezet – Tudat – Látomás: talán ez a hármasság jellemző rájuk. Az érdekelne, milyen források inspirálnak, mi a kútfő, ahonnan ez fakad?

-Minden dalszövegemnek megvan a maga személyes története. Egy meglévő külső dolog ami kilendít a nyugalmi állapotomból. Ez lehet egy film, az El Camino, egy reménytelen vagy beteljesült szerelem ami egy Nő és egy Férfi között létrejöhet, de minden dolog ami megérinti a bensőmet. Fontos mindezeket személyesen átélnem. De hogy ez valójában honnan jön mint akár a zene is? A csillagok nem mondták meg. Annyit tudok, ezt “hoztam magammal” és a Szaturnusz vigyázza őket…ami rejtett, sötét, titokzatos, introvertált ugybár. Majd megtudom ha eljön az ideje.

Eddig három lemezetek jelent meg: először a még kísérletezős, de már formálódó jegyekkel rendelkező “ÖRÖKMÉCSES”; másodikként a komorabb hangulatú, stabil szerkezetű, mégis finom rezgésekkel teli “ASZTRÁLGÉP”; utoljára pedig “A LÁZ” szomjat oltó, ezernyi lüktetéssel teli, de ugyanolyan mély tartalmú fehérsége. Az albumok dalai koncepciózusak? Mit gondolsz a lemezekről, mit jelent neked az eddig megtett út?

-Az albumok címei mint várfal veszi körbe a várost, de benne a dalok lazán kötődnek egymáshoz hiszen a házakat sem építik egybe és azok is különbözőek. Azt tartom lényegesnek hogy Neked, Neked és Neked mit jelent, mert ha ezt ilyen szépen, mint ahogy te is a kérdésekben így tud hatni, boldog ember vagyok. Az a dolog hogy zenélek, hogy volt/van LAND OF CHARON, kikerülhetetlen és törvényszerű az életemben. De szerintem ez is lényegtelen, a produkció számít. Amit leteszünk az asztalra.

Nehéz lenne meghatározni a stílust, ami a zenéteket illeti – hiszen megvan benne mind a dark, mind a goth rock gyökere, de ugyanakkor a pszichedelika és a samanisztikus világkép jegyei is. Mi a véleményed erről?

-Mindig “zenében” gondolkodtunk, sohasem egy “stílusban”. Ez szubjektíven el van döntve mely elemek lettek integrálva a zenénkbe, nyílván amit az ember a legjobbnak tart. De gondoltad volna, sok blues dolog is található a zenénkben? Nem hiszem, hiszen az anyja sem ismerne rá. Amit csinálunk az LAND OF CHARON. Ennyi. Ha valaki mindenáron ránk akar erőltetni egy stílust, tegye…nem fog menni.

Fellépéseitek alkalmával a zenétek egyetlen hatalmas víztükörré formálódik, egy karmikus átjáróvá, ami mindent átölel. Gondoltatok már arra, hogy vizuális kísérettel – performance, vetítés – egészítsétek ki a fellépéseiteket?

-Ha belőled és remélhetőleg a hallgatóságból is ki tudunk olyasmit hozni, ahogy fogalmaztad nyert ügyünk van. Fogjuk fel szerintem ezt a dolgot úgy mint mikor az ember könyvet olvas. Tehát automatikusan beindul egyfajta szubjektív vizualizáció, amelybe nem szeretnénk belerondítani. Ezt inkább videoklipben tudnám elképzelni ha lenne rá lehetőség. Viszont egy komolyabb fény effekteken alapuló koreografált látványvilágot igen, de ehhez is sok pénz kellene.

Ha jól tudom, Szeged neve is felmerült egy koncert kapcsán. Merre mentek még játszani, hogy telt az elmúlt év, milyen terveitek vannak a jövőre nézve?

-Igen, október 24-én játszunk a Fészek klubban. Egy fővárosi “függő játszma” eddig. Nem akarjuk túlhajtani a dolgot. Havi egy fellépés, de az olyan legyen. Nem erőltetünk, de nem is zárunk ki semmit. Minden azon fog múlni mennyi embert tudunk a koncertjeinkre mozgósítani. Én még hiszek abban, a magát élet-halál uraként aposztrofáló médiát megkerülve is lehet egy zenekar sikeres, ezért sokkal jobbnak kell lennünk mint a sokéves átlag. Ezért is van az például, csak önálló koncerteket fogunk adni, mert a 3-4 órás beállásunk gyümölcsét egy másik zenekar ottléte teljesen tönkre tenné és viszont…azért egy Fields of the Nephilim felkérést nem utasítanánk vissza nyílván. A fesztivál az más. “Toborzás” úgymond a részünkről és ha szerencsénk van mint a “Fekete Zaj”-on még meg is dörrenhet a zenekar amihez olyan hozzáállású stáb és szervezők kellenek ami ott volt.

Milyen érzés újra a színpadon állni, kiadni magadból mindazt, ami ilyenkor belülről feltör?

-Mivel szakítottam a múltbéli fellépéseink előtti “hagyományaimmal”, a színpadon már nem kell gitároznom, a hangom tovább képeztem, sikerült magam lelkileg és mentálisan helyre tennem…úgy érzem ráléptem egy olyan ösvényre aminek még nem látom – nem is akarom – a végét, de “jó helyre” vezet az biztos. Tehát “óriási”, még a régi nóták is az újdonság erejével hatnak és csak remélni tudom, valahol ez érződik is a mostani fellépéseinken.

Szabadidődben, civil életedben mivel foglalkozol?

-Van “normális” munkahelyem, – mindig is volt – mellette némi építőipar vagy egy komoly rendezvény lebonyolító cégnél való tevékenykedés. Egyszerűbben, a két kezemmel keresem a lóvét, mert észt és kompromisszumos készséget a Jóisten nem adott hozzá. Különben is, mi lenne a világból ha mindenki “napkeleti agysebésznek” születne? Ki dolgozna? Ennyit erről. (vigyorgok) Alapvetően nyugis, remete életet élek, sok mindennel le tudom kötni magam. Semmi extra. Ha csak az nem, “szenvedélyesvideójátékfüggőállatvagyok”!!! De mivel a “játék” szó a sok dilettáns barom miatt oly degradáló, ezért “Individuális Experimentum” ebben a formában pedig lövésük sincs mi az, haljanak hülyén… Aki “benne van” tudja miről beszélek. Remek dolog például az agresszió levezetésére és ha ésszel csinálod, önfegyelemre is tanít. De ahogy mindent, ezt is mértékkel. Ritkán a hozzám közelállókkal némi ital melletti eszmecsere, ha esteleg kikérik a tanácsom egy kérdésben vagy egy fontos döntés meghozatalában, segítek. Ha kell, bevonok némi “alternatív” segítséget…Évente egyszer külföld minimum, oda ahol a FOTN játszik…Na igen, az utazás. Ez az dolog amikor “igazán otthon” vagyok. Ha a középkorban élnék vándor – és/vagy templomos lovag lennék.

Milyen zenéket hallgatsz, kik voltak inspiráló hatással rád, bármilyen téren?

-Mostanában? Ami a MEZZO csatornán megy, főként. Azok voltak rám hatással akik számomra valami emberfelettit, maradandót alkottak, felfedeztek vagy emberi nagyságukról tettek tanúbizonyságot feszegetvén a racionális és az irracionális világ közötti határokat.

Köszönöm az interjút! Mit üzensz a rajongóknak, az olvasóknak?

-Mindaz ami az életben örömet okoz, ne birtokosként hanem “szerencsés használóként” tekints reá, mert egyszer minden elveszik. Kivéve a tudást, tapasztalást, ezt a személyiséged viszi magával. De úgy, ne hagyj magad mögött “elvarratlan szálakat”…Tudom, ezek egyesek számára közhelyek. Na de idáig eljutni és tényleg így élni ami krízis helyzetben úgyis megmutatkozik…Hoppá.

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár