(scroll down for English Version)
Szia Kristine! Nagyon örülök, hogy készíthetek veled interjút, hiszen régóta a kedvenc énekesnőim közé tartozol. Emlékszel még a kezdeti időkre honnan indultál? Milyen volt először mikrofon mögé állni?
Szívemből köszönöm! Ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is énekeltem és komponáltam, már azelőtt is, hogy beszélni rendesen megtanultam volna, ami nagy részben annak köszönhető, hogy hihetetlen erős hangszálakkal és kiváló hallással születtem. Emlékszem, kiskoromban azt hittem, hogy hozzám hasonlóan minden ember fejében egész álló nap, sőt, néha még este is zene szól. Énekórákra nem jártam és zenei tanulmányokat sem folytattam, a stúdióban és a színpadon töltött idő tett azzá a tapasztalt művésszé, aki ma vagyok. Minden egyes albummal és fellépéssel bölcsebb és bölcsebb leszek. Az első igazi koncertem körülbelül húsz évvel ezelőtt zajlott le, előző bandám, a Theatre of Tragedy élén. Az Atrocity előzenekara voltunk egy hosszú, téli Európa-turnén. Emlékszem, nem hittem a szememnek, nyolcszáz ember állt a teremben, minden jegy elkelt. Csukott szemmel énekeltem végig a koncertet, a végén pedig úgy tűnt, ez tetszik a közönségnek, olyan álomszerűnek tűnhetett. Öt-hat koncert után azonban minden idegesség elszállt belőlem, ma pedig olyan a színpad, mintha a nappalim lenne.
Mikor érintett meg először a rock / metal műfaj?
A Black Sabbath-tal, mégpedig a Vol. 4 lemezzel. A Black Sabbath és Ozzy egyértelműen a legnagyobb zenei hatásom. Ahogy már említettem, ameddig csak vissza tudok emlékezni, mindig is komponáltam és énekeltem, de sosem tanultam sem zenélni, sem zeneelméletet. Szerencsés vagyok, hogy ilyen kiváló hallással és hangszálakkal születtem és a szüleimért is nagyon hálás vagyok, akik imádják a metált és csak tizenkilenc évvel idősebbek nálam. A Changes a legjobb dal ezen a bolygón. Édesanyám altatói és énekei mellett a Black Sabbath volt A Zene, amit a hallásom kifejlődésének napjától kezdve hallgattam, már azelőtt, hogy megszülettem volna.
A kilencvenes években a „szépség és a szörnyeteg” párost nagyon jól játszottátok a Theatre of Tragedy zenekarban! Nekem a mai napig a legjobb művek közé tartozik ebben a műfajban! Hogyan élted át az akkori sikereket? Milyennek értékeled utólag az akkori szereplésedet?
Valóban! A kilencvenes évek legelején, tizenhat-tizenhét évvel azután, hogy először hallottam Black Sabbathot, alapító tagja lettem a világ első női énekes gót metál zenekarának, a Theatre of Tragedynek és megismertettem a metal-világgal a “szépség és a szörnyeteg” koncepciót. Ott fent a norvég sötétségben fogalmunk sem volt róla, hogy mennyire újítóak vagyunk. Jóbarátok voltunk, mind szerettük a metált, összejártunk a próbateremben, igyekeztünk kreatívak lenni és egymástól elütő elemeket összerakni, az angyali szopránhangot és a hörgős doom metalt. Stavangertől nem messze egy kisebb összegért felvettünk egy olcsó demót és elküldtük tíz kiadónak, úgy, hogy a kazettákat és a borítóikat mi magunk másoltuk. Néhány héttel később hihetetlen megegyezést kötöttünk a német Massacre Records-zal, majd Svédországban Dan Swanövel felvettük az első teljes albumunkat és elindultunk a már említett Európa-turnéra az Atrocity-s barátaink nyitóbandájaként. Nem igazán tudtuk feldolgozni ezt az iszonyatosan gyors sikert, ráadásul néhányunkat meg is változtatott, negatív értelemben vett rocksztárrá formált. Ez végül az egész csapatot megváltoztatta és már nem éreztem benne otthonosan magam. Úgy éreztem, többé nem látnak szívesen az úgynevezett barátaim, nem sokkal ezután pedig megjelent egy bejelentés a Theatre of Tragedy honlapját, miszerint kitettek a bandából, amit többek között én alapítottam. Senki nem vette fel a telefont vagy válaszolt rá, hogy miért. Új énekes érkezett és pár évvel később a csapat fel is oszlott. Szomorú. Ami engem illet, a ToT-on keresztül szerzett élményeim meglehetősen nagy hatással voltak a karrieremre és jelentősen hozzájárultak ahhoz a művészhez, akivé húsz év alatt váltam.
’97 környékén alapítottad meg a saját zenekarod, ami könnyedebb zene, mint amiben szerepeltél korábban. 1998-ban jelent meg az első albumod. Milyen volt az első saját kiadványt a kezedbe venni és mit vártál tőle?
Hihetetlen boldog és magabiztos voltam, micsoda élmény volt! Hálát és boldogságot éreztem, hogy kiterjeszhettem művészi szárnyaimat.
Ezután hosszú szünet volt, mert a második album csak 2006-ban jelent meg. Mi történ, miért nem sikerült hamarabb megvalósítani a folytatást? Az egyéb zenekari elfoglaltságod is közrejátszott?
Volt néhány akadály, igen. Voltak pillanatok, mikor azt gondoltam, “ennyi volt – elegem volt a zeneiparból,” aztán egyszer tényleg így is lett és majdnem egy teljes évig távol maradtam minden ilyesmitől. Közben befejeztem a mesterképzést nyelvtanulás/anglisztika szakon és dolgoztam egy szociális- és egyéb problémákkal küzdő gyerekek számára fenntartott iskolában, ami nagyon felnyitotta a szemeim. Ez a kreatív hullámvölgy 2002-2003-ban érte el mélypontját, amikor bíróságra kellett mennem, mert a producer, a kiadó és a menedzserem rá akart kényszeríteni, hogy olyan zenéhez adjam a hangom, ami egyszerűen nem én voltam. Olyan trükkös helyzetbe hoztak, ahol már nem volt hatalmam dönteni. Az egész csak a pénzről szólt, teljesen elvesztettem a zeneiparba vetett hitem. Ráadásul egy zaklató is megnehezítette az életem és a Norvégiában a barátaimmal alapított zenekarom, a Theatre of Tragedy is egy személytelen, váratlan üzenettel a honlapján hozta tudtomra, hogy minden különösebb ok nélkül kitettek a bandából. Úgy éreztem, mindent elvesztettem és fel akartam adni a zenei karrierem. Mivel azonban olyan gyerekekkel dolgoztam, akik sokkal, de sokkal keményebb helyzetben voltak, mint én, megtanultam az igazán fontos dolgokra fókuszálni.
Végül ebből az üzleti balhéból kikavarodva az Atrocity-s barátaimmal és a férjemmel 2003-ban megalapítottuk a Leaves’ Eyes-t. Ugyanebben az évben született meg a fiam is, és ekkor vettük fel az első albumunkat, a Lovelorn-t a terhességem utolsó négy hetében. Azóta a dolgok igazán jól mennek, amiért hálát adok a rajongóimnak, hogy mindig hisznek a művészetemben és a képességeimben. Mindig a művész-szívemet és -elmémet fogom követni! Manapság pedig nagyon odafigyelek, hogy kivel dolgozom, elhiheted. Jobban, egészségesebbnek, kreatívabbnak és erősebbnek érzem magam, mint valaha, ezt pedig az idő és a tapasztalás hozta meg.
Innentől kezdve elég gyorsan, 2010-ben és 2012-ben is jelent meg lemez. Sokkal inkább szerettél volna a saját munkádra koncentrálni vagy más miatt jöttek gyorsabban az albumok?
Valójában kellett egy kis idő, míg felépültem a 2002-2003-as nehéz évekből, azonban sokkal bölcsebben és tapasztaltabban tértem vissza, a Leaves’ Eyes-zal, szóló- és egyéb projektekkel, ahogy azt már említettem. Csak azt tudom mondani, hogy a családomnak, barátaimnak és rajongóimnak köszönhetően elég erőt tudtam gyűjteni a visszatéréshez és ahhoz az óriási kreativitáshoz és ihletéshez, amit a szívemben és elmémben érzek.
Október végén pedig, megjelent a legújabb „Vervain” című új album. Lenyűgöző új dalok szerepelnek rajta. Igazi varázslat. Kérlek, beszélj a csodás lemezről!
Köszönöm a kedves bókot!
A hamarosan megjelenő Vervain egy vissza-a-gyökerekhez album, egy különösen fontos lépés a művészi fejlődésemben. Sötétebb és súlyosabb, mint az eddigiek, erősen doom-ihletésű. A szívem és az elmém azt súgta, most ehhez van itt a tökéletes pillanat. Nagyon, nagyon boldog vagyok ezzel a kiadvánnyal kapcsolatban és azt gondolom, ezzel számos Theatre of Tragedy rajongó is így lesz. Jelenleg rengeteg promóciós tevékenység zajlik az album körül, ami elég kemény munka, mindazonáltal nagyon hálás vagyok, hogy itt vagytok nekem ti – rajongók és barátok a világ körül – akik figyelemmel kíséritek művészi munkámat.
Ami azt illeti, az írás és a felvétel is szokatlanul jól ment, az egész produkció egyetlen gördülékeny folyamat volt, noha egy album megírása azért rengeteg munkával és számtalan, a Mastersound studioban töltött álmatlan éjszakával jár. Körülbelül egy évig dolgoztunk a lemezen. Nagyrészt Tosso írta a zenét, Alexszel karöltve, aki a produceri széket is betöltötte saját stúdiónkban, a Mastersoundban. Nagyon jó csapat vagyunk, Alex és Tosso remekül ismeri a képességeimet és a céljaimat is. Amikor elmondtam nekik, hogy olyan dalokat akarok, amelyek a “korai” napjaimra emlékeztetnek, nagyon tetszett nekik a koncepció! Néha azt gondolom, olvasni tudnak a gondolataimban. Joris, a dobosom szintén lenyűgöző munkát végzett a Vervainen.
Két nagyszerű vendégénekes is szerepel a lemezen, Michelle Darkness és Doro Pesch. Mindenki tudja, hogy ők is nagyszerű énekesek, de érdekelne miért őket kérted fel!
Miután a saját vokálsávjaimmal végeztem, azonnal arra gondoltam, hogy régi barátom, Michelle Darkness lenne a tökéletes duettpartner a Love Decay című dalhoz. Hihetetlen hangja van, ami ráadásul tökéletesen illik ehhez a számhoz, Michelle-el pedig mindig öröm dolgozni. Mellesleg saját zenekara, az End of Green szerintem kiváló csapat! És jó hírem van: ehhez a számhoz Alexander Krullal és Rainer “ZIPP” Fränzennel készítettünk egy klipet is, ami ráadásul már meg is tekinthető online! Érdemes követni minket további hírekért és király képekért! Remélem, ezt a duettet egyszer élőben is elő tudjuk majd adni!
Ami Dorot illeti, hogy nemrég itt járt nálunk a Mastersoundban és felvett egy duettet velem, egy valóra vált álmom volt. A Stronghold of Angels valóban egy lélegzetelállítóan erőteljes ballada, tudtam, hogy Doro tökéletes partner lenne hozzá. Alex beszélt vele telefonon, aztán elküldtük neki a dalt és egy pár nappal később már itt is volt a Mastersoundban. Annyi őrült történetet cseréltünk, hogy a második nap végén majdnem le is késte a vonatát! Száz kilométer per órával száguldottunk ki a stúdióból az erdőn keresztül, Doro úgy kapaszkodott, amibe csak tudott, de végül sikerült!
Dolgoztam már korában vele a színpadon is és stúdióban is és ő mindig a maximumot nyújtja, mindig keményen dolgozik és mindent megad a rajongóinak. Lenyűgöző, első osztályú, hihetetlen énekesnő, és az egyik legmelegebb szívű és legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.
Doro Pesch mindenképp egy példakép számomra, mint ember és mint énekesnő egyaránt. Csodálatos, egyszerűen fantasztikus, mindannyian sokat tanulhatunk tőle. Ő a legőszintébb és legközvetlenebb, legreálisabb előadőművész akit ismerek.
Nehéz bármit is mondani a zenéről, mert minden nagyon jó rajta. Mondhatjuk, hogy a szólókarriered csúcsára értél?
Nagyon-nagyon jól érzem magam abban a helyzetben, ahol most vagyok, két lábbal a földön, igen. Az életem egy valóra vált álom, egyszerre tartok fent családot és karriert is! Ha valami, akkor ez szerencse!
Azon kívül, hogy nagyon szép vagy a promóképeken az öltözet is nagyon telitalálat. Ilyenkor a hozzáillő ruhát te találod ki, vagy van saját stylistod?
Mindig én választom a ruháimat, viszont imádok a sminkesszékben ülni! Amikor a szemceruzákhoz érünk, hajlamos vagyok akár el is aludni… Ha valaha rengeteg pénzt keresnék, biztosan vinnék magammal egy sminkest és egy masszőrt a turnéimra! Úgyhogy szorítsatok! 😉
Megkezdődött egy nagyszerű turnésorozat, amelyen Anneke Van Giersbergen, Kari Rueslåtten és te szerepelsz. Milyenek voltak az eddigi fellépések? Mit láthatunk tőled, milyen dalokat hallhatunk, ha ellátogatnak koncertre a zeneszeretők?
Épp most értem haza a Sirens turné első részéről és meg kell mondjam, lenyűgöző volt! Tavaly nyáron volt szerencsém találkozni Annekével, a cseh Masters of Rock fesztiválon, de csak pár percünk volt beszélgetni a koncertjeink között, de abban megegyeztünk, hogy nemsokára össze kellene állnunk egy közös turné erejéig. Nagyot mosolyogtunk mindketten, mikor eszünkbe jutott, hogy Karival mi hárman vagyunk az “eredetiek” a saját színterünkön belül. Ráadásul mindhárman anyák vagyunk és mégis zeneileg és művészetileg aktívak. Anneke megemlítette, hogy épp nemrég beszélt Karival is erről, és végül ez volt a “startpisztoly” a Sirens turnénak. Nagyon izgulok és boldogan várom, hogy hamarosan együtt próbálhassak és megoszthassam a színpadot a lányokkal. Már javában dolgozunk a szett, a program összeállításán. Nemrégiben Stuttgartban találkoztunk először mindhárman együtt egy fotózás kedvéért. Rendkívüli volt velük osztozni a színpadon, iszonyú kedvesek és rengeteg közös tulajdonságunk van, ez egyfajta varázslat. Mint ahogy a koncertjeink is! A rajongók már hosszú-hosszú évek óta vártak erre. Mindhárman tudjuk, hogy a tapasztalat csak kemény munka és önreflexió által születik meg. Nagyon büszke vagyok rá, hogy Karival és Annekével osztozhatom a színpadon.
Ami a szettet illeti, természetesen játszunk néhány dalt a saját szólóalbumainkról is, én egy-két új szerzeményt is előadok a Vervainről. Időnként csak egyedül állunk a színpadon, máskor két szirén, néha pedig mindhárman. Korábbi bandáink – Theatre of Tragedy, 3rd and the Mortal és the Gathering – dalain kívül két új Sirens dal is hallható lesz, a Sisters of the Earth és az Embracing the Seasons. Tudom, hogy a rajongóink régóta várnak erre – biztosíthatom őket, ez varázslatos lesz!
Magyarországról milyen emlékeid vannak? Lenne kedved meglátogatni minket 🙂 ?
Előző zenekarom, a Theatre of Tragedy énekese, Raymond magyar. Nagyon kedves a családja és nagyon sokat tanultam tőlük Magyarországról. Minden budapesti koncertem rendkívüli volt, különösen az egyik Leaves’ Eyes-os, amikor a német szomszédom a teljes családjával együtt jött el megnézni minket.
Addig is kérlek, üdvözöld a rajongóidat! Köszönöm a válaszokat, légy jó és sok sikert kívánok!
Nagyon szépen köszönök mindent a melegszívű magyar rajongóimnak és barátaimnak, akik végigkísérték karrieremet, albumaimat és turnéimat – remélem találkozunk valamelyik koncertünkön!
Üdvözlettel,
Liv
———————————
ENGLISH VERSION:
Hello Liv Kristine! Conducting this interview with you makes me really glad, you have always been one of my favourite singers. Do you remember the beginnings from where you started? Do you remember what it was like to stand behind the microphone for the first time?
I thank you warmly! I have been singing and composing for as long as I can remember, even before I was able to speak properly. I was born with two incredibly strong vocal chords and an outstanding hearing. I used to believe that all human beings had music in their heads, all day long, sometimes even at night, like myself. I missed taking singing lessons and studying music so far in my life, however, the experience in the studio and on stage has made me become the experienced artist I am today. I get wiser and wiser album by album, gig by gig. My first real gig was about twenty years ago with my former band Theatre of Tragedy. We supported Atrocity through Europe on a long winter tour. I couldn’t believe my eyes – there were 800 people in the venue, it was completely sold out. I sang the concert with my eyes closed. In the end the audience seemed to think „awesome” – looks kind of „dreamlike”. After 5-6 gigs all nervousness left me. Today the stage is like my living room.
When did rock/metal first touch you?
Black Sabbath, especially, by time, „Vol 4”. Black Sabbath/Ozzy are my biggest musical influence. I have been composing and singing for as long as I can remember, as mentioned above, but neither studied music nor music theory. I am lucky to have been born with such an outstanding hearing and two strong vocal chords, moreover, parents who worship metal and who are only nineteen years older than me. „Changes” is the best song on this planet. Next to my mothers lullabies and carols Black Sabbath is THE music I heard from the day I was given the ability to hear…even before I was born.
In the nineties, you played the “beauty and the beast” game amazingly with Theatre of Tragedy, that band and those albums are still among my favorites in this genre of duality. How did you experience the success? How would you evaluate your performance from that era?
True! 16-17 years later I was co-founder of the world’s first gothic metal band with female voices „Theatre of Tragedy” in the early 90s and the „beauty and the beast” concept in metal. We had just no clue that we were this revolutionary up there in the Norwegian darkness! We were good friends, being into metal, getting together at a rehearsal room, being creative, combining contrasting elements like a first soprano angelic voice with doom metal and growls. We recorded a cheap demo for a small fee nearby Stavanger, Norway, and sent it out (copying the cassettes and the inlay ourselves) to ten labels. A couple of weeks later we had a killer deal with German Massacre Records, recorded our first album in Sweden with Dan Swanö and went on the mention support tour with our friends from Atrocity. We couldn’t really grasp the speed of success, moreover, it changed some of my former band members who became „rock stars” in a negative sense. This changed the whole band…and I didn’t feel comfortable anymore. I didn’t feel welcome among my so-called friends anymore. Suddenly there was a notice on ToT’s HP that they had excluded me from the band, which I had co-formed. Nobody answered my phone calls or question „why”. A new singer came, and a few years later the band dissolved. What a shame. Anyway, to me, I evaluate the experience I gather through ToT as highly impressive to my career, moreover, to the artist I have become over twenty years.
It was around 1997 that you formed your own band playing slightly less heavy music. In 1998, your first album was released. What was it like to hold your first solo record in your hands and what were you expecting from it?
I was super happy and confident! What an experience! I felt gratefulness and happy to be able to spread my wings artistically.
After this album, there came a longer break, the second cd only got released in 2006. What happened, what obstacles stood in the way of an earlier release? Did your work with other bands play a part?
There were a few obstacles, yes. There were moments when I thought „that’s it – I had enough of the music business”. I was almost out of the business for about a year, I just had enough. I finished my master degree in language acquisition/Anglistics and worked at a school for kids with serious social or any kind problems, which really opened up my eyes! This creative lowlight was in 2002-2003 going through a court case because producer, label and manager wanted to force me to sing on music which just wasn’t me. They pushed me into a tricky situation where I couldn’t decide myself anymore. It was all about money. I lost the whole faith in the music business, moreover, a stalker made my life tough and Theatre of Tragedy, the band I formed with my friends in Norway, suddenly excluded me from the band without any good reason, with a message on their homepage. I thought I had lost everything and wanted to give up my musical career. Anyway, working with kids in a much, much serious situation than my own I learned to focus on the essential things in life.
Finally, what came out of this business mess was that my friends from Atrocity and my husband formed Leaves’ eyes with me. That was also in 2003. That same year my son was born, and we recorded „Loverlorn”, our debut album, in the last four weeks of my pregnancy. Since then things are going really well. I thank my fans for always believing in my artistic work and abilities. I will always listen to my artistic heart and mind! Nowadays, I am really careful with whom I am working with, believe me. I feel better, healthier, more creative and stronger than ever….and that came with time and experience.
From 2006 onwards, a steady pace was established with new albums in 2010 and 2012. Did you consciously decide on concentrating your energies more on your solo works or was there a different reason behind this speeding up?
Actually I needed some time to recover from those ugly years around 2002-2003. However, I have returned much wiser and experienced, both with Leaves’ Eyes, solo and with other projects, as mentioned above. I can only state that thanx to my family, friends and fans, I gathered enough strength to come back and feel an enormous creativity and inspiration in my artistic heart and mind.
At the end of this October, your latest album, Vervain will be released and I know it’s full of amazing new songs, true magic. Please talk a bit about this marvellous album!
Thank you for your lovely compliment!
My up-coming release „Vervain”is a back-to-my-own-roots album; to me a highly important step in my artistic evolution, it’s darker, heavier and doom-inspired. I felt that this was the perfect moment as I am always listening to my artistic heart and mind. I am very, very happy about this release, and I think many Theatre of Tragedy fans and followers will be, too. Currently there is a lot of promotion activities for the album going on which is hard work, however, I am very grateful that I have you – fans and friends all over the world- following and taking interest in my artistic work.
Actually both composing and recording went extremely went, the whole production was one smooth process, although making an album means a whole lot of work and sleepless nights at Mastersound studio. I would say we needed about a year. It was Tosso who mainly composed it, together with Alex, who also produced it at our own Mastersound Studio, as mentioned above. We are such a great team and Alex and Tosso know my abilities and goals. When I told both of them that I had in mind to write compositions based on my „earlier” days, they loved it! Sometimes I think the two of them can read my mind! Joris, my drummer, also did a killer job on Vervain!
There are two amazing guest vocalists on the album, Michelle Darkness and Doro Pesch. Apart from their obvious talent, what made you choose them?
After recording my own vocals I thought: my perfect duet partner on „Love Decay” is Michelle Darkness – our long-time friend! His voice is just incredible and absolutely perfect for this song! It’s always a pleasure working with Michelle. I think End of Green, his own band, is an excellent band, by the way! I have good news: the Videoclip (produced by Alexander Krull and Rainer „ZIPP” Fränzen) for this song is already online! Stay tuned for more news and great pictures! I hope that we can do this duet live together some day!
Secondly, a dream came true for me: Doro was here at Mastersound Studio recording this duet a while ago. „Stronghold of Angels” is truly one breathtaking powerballad – I just knew that Doro would be my perfect partner in duet here. Alex and Doro talked on the phone, we sent her the ballad, and a few days later she was here at Mastersound. We had so many crazy stories to exchange…in the end, the second day, we nearly missed her train! We left the studio with a 100km/h through the forest, Doro holding on to anything she could…but we made it!
She always gives her maximum! I have worked with her on stage and in the studio. She is always hard working and gives everything for her fans. She is amazing, first class, an incredible singer…and one of the most warm-hearted and lovely persons I have ever met.
Doro Pesch, both as a singer, and as a person, is definitely a role-model for me. She is wonderful, just fantastic. We all have a lot to learn from her. She is the most down-to-earth and honest person and artist I know.
It is hard to say a lot about the new album, since almost everything is perfect on there. Do you think you reached a new climax in your solo career?
I feel very, very comfortable where I am standing with both my legs safely rooted into the ground, yes. I am living a dream: I am able to combine both family and music! That’s luck!
The promotional pictures are once again beautiful, including your wardrobe. Do you pick your own clothes or do you work with a stylist?
I always pick and choose my own wardrobe. However, I love sitting in the make-up chair! I tend to fall asleep by the touch of the eye-shadow pencils…If I ever earn a lot of money I would take my make-up artist and a massage person with me on the road! Fingers crossed;-)
A new tour has also started with you, Anneke van Giersbergen and Kari Rueslätten at its core. How did gigs go so far? What can concertgoers expect from you on this tour, what songs will you be singing?
I just arrived from the first leg of the Sirens’ tour, and I must say it has been overwhelming! I was lucky to meet Anneke at Masters of Rock (CZ) last summer. We had a few minutes only to talk in between our gigs, however, we agreed that we really should get together and tour together soon. We both had to smile then, thinking that we were, with Kari, the „originals” within our scene. Moreover, all three of us being mothers and still highly busy in music and art. Anneke told me that she had just talked to Kari…And that was the „go” for the „Sirens”! I am more than excited and happy to soon be practicing and sharing stage with my ladies! We are already putting together our live set list, preparing the program, so to speak. We met a while ago, the three of us for the first time, for an exclusive photo shoot in Stuttgart. It was superb sharing stage with them – they are absolutely lovely and we have so much in common. This is kind of magic. Moreover, our gigs are, too! Fans have been waiting for this for years and years. All three of us know that experience comes only with hard work and reflection upon your own standing point and progress. I am very proud to share stage with Kari and Anneke.
Concerning our setlist we play a handful of songs from our solo albums, for sure. I will play a few new songs from my up-coming solo-album „Vervain”. We will sometimes do single appearances, sometimes two Sirens, and sometimes all three of us. The setlist also include two brand new Sirens’ songs: „Sisters of the Earth” and „Embracing the Seasons”, next to some pearls by our former bands Theatre of Tragedy, 3rd and the Mortal and the Gathering. I know that our fans have been waiting for this for quite a while – I can assure you this is magic.
What memories do you have of Hungary? Would you like to visit us maybe J?
Raymond, the singer of my former band ToT, is Hungarian. His family is just lovely, and I learned a lot about Hungary through them. Every gig in Budapest was superb, especially one with Leaves’ Eyes where my Hungarian neighbour here in Germany came by with her whole family!
If you’d like, say something to your Hungarian fans here. Thank you very much for your replies and I wish you everlasting success!
Thank you to my warm-hearted Hungarian fans and friends who have been following me through my career, albums and tours – I hope to see you soon at one of our gigs!
Sincerely,
Liv