Machinery Interjú

(scroll down for English Version)

Nagyon örülök, hogy készíthetek veletek interjút. Az új lemezetek nagyon tetszik, mert nagyon sokrétű és egy izgalmas, dögös album. 2001-ben alakultatok, néhány mondatban felvázolnád a történéseket és bemutatnád a zenekart a magyar olvasóknak?

Michel: A Machinery története 2001-be nyúlik vissza. Sem a banda alapötlete, sem az alapító tagok nem szerepelnek a mai Machiner-ben:). Csak én és Johan maradtunk abból az időből. Eredetileg a banda csak jammelésről és kísérletezgetésről szólt, ami azt hiszem megmaradt mint az együttes jellegzetessége az évek múltával is. De ha visszamegyünk az időben, akkor úgy tudnám jellemezni, mint Rammstein-féle riffelgetés, pentaton skálákon. Mindig is nagy rajongója voltam Ritchie Blackmore-nak. Eleinte nem volt világos, mit is szeretnék énekelni, és rengetegféle variációt kipróbáltunk hogy rátaláljunk önmagunkra. Markus, a testvérem is becsatlakozott egy idő után, és egy régi bandatársam is, Hans johansson a Dimension-ból. Johannal és velem együtt ez volt talán az első fix felállás… és még két évig így is maradt!
Az érdekessége az volt a felállásnak, hogy nem akartunk egy konkrét frontembert a banda élére. Lehet, hogy féltünk a közönségtől, vagy nem tudom, egyszerűen csak nem voltunk normálisak. De láttunk abban valamit, hogy a Machinery-ben az egy mindenkiért, mindenki egyért elv érvényesüljön. Hans és én vokáloztunk, és egész jól működött egy darabig. Azt hiszem ez volt azaz idő, amikor kialakult a nyitottságunk a különböző hatások felé. Mind a négyen teljesen különböző zenét hallgattunk, és eléggé eltért a véleményünk azt illetően, hogy mi az igazán jó zene. 🙂 El tudjátok képzelni… ez nem működhetett túl sokáig. Készítettünk néhány demót is, és meglepetésemre azt kell mondanom, hogy néhány dal elég erősre sikerült. Természetesen ami a technikánkat illeti, akkor még nem voltunk azon a szinten, mint most, de jól szórakoztunk…ami szerintem a számokon is érezhető. Mivel a zenei hatások elég eltérőek voltak, a “Wheel of Pain” című Arch Enemy szám feldolgozásában a hardcore-tól a power metalig minden van, egy kis pörgéssel és Queensryche-féle gitárszólókkal megtűzdelve. Furcsa, vagy jó? Igazából,nem tudom :).
Egy idő után kiéleződött a feszültség, és Hans itt hagyta a bandát 2005 vége felé. Néhány hónap után Per Landström lett a helyettese. Mivel az új tag nem tudott énekelni, ezért teljesen magamra kellett vállalnom a vokalista szerepét.

A 2006-os év teljes zűrzavar volt. Mivel azon aggódtam, hogy egyben tartsam a bandát, nem vettem észre a zenei ellentéteket Per és én köztem mivel a dolgok kezdtek nagyon felgyorsulni akkor. Habár Hans és énköztem is voltak ellentétek, volt valami alapvető egyetérts abban, hogy hogyan játsszunk. De Per-rel nem így alakult.
Voltak jó fellépéseink, és jó számaink egy gyűjteményes lemezhez… amik végül az első album a Degeneration című debütáló album szerződését jelentette nekünk.
De a stúdiófelvételekig nem derült igazán ki, hogy a testvéremmel, Markus-szal mennyire más a zenei ízlésünk. Ő is úgy érezte, hogy a kreatív energiái fel akarnak szabadulni, akárcsak az enyémek. A baj csak az volt hogy másféle energiákról volt szó! Ellentétes érzésekkel viseltettem a Degeneration iránt. Remek dallamok voltak, és remek szövegek, de nem volt egy önfeledt korszak a Machinery életében, és ez úgy érzem, hogy valamennyire befolyásolta az én előadásmódomat és a többiekét is. Րszintén szólva, sokkal jobban is lehettünk volna, sőt megérdemeltük volna, hogy jobbak legyünk. De hát… így alakult. A felvételek során az volt a legjobb, hogy érkezett egy szintis a bandába, Fredrik Klingwall, aki Per egy haverja volt, és tulajdonképpen csak megkérdeztük, nem akarja-e a billentyűt feljátszani a lemezhez. Elfogadta az ajánlatot. És azóta is velünk van! Nem sokkal az album megjelenése után volt néhány fellépés, de azután Markus és én úgy döntöttünk, hogy elválnak útjaink. Van egy saját bandája, a Desultor, amit azóta is imádok!
Azt gondoljátok, itt véget ért a zűrzavar? Tévedtek.
A tesvéremet helyettesítendő érkezett Mano Lewys, a legjobb gitáros, akit valaha hallottam, kivéve a tesómat:).
Szörnyű lehetett neki hozzánk kerülni, és látni, ahogy minden szétesik… Hogy rövidre fogjam a szót, nem akartunk tovább dolgozni a Last Entertainment kiadóval, és félre tettük az összes pénzünket, hogy elkészítsük a lehető legjobb felvételt. Kibéreltük a Black Lounge stúdiót Avesta-ban, ami egy művészeti stúdióra emlékeztet, tehát nekünk, zsiványoknak való!
jó ideig olyan volt az egész, mintha nem is egy együttes lett volna, csak egy név, és a hozzá tartozó emberek. Elég furcsa volt, és szét is esett az egész egy időre. Már nem voltunk egy együttes, amelyik állandóan próbál és azért él, hogy felléphessen… otthon írtuk a zenét, ide-oda küldözgetve e-mailben az ötleteket.
Aztán, legalább is számomra, változás következett. Végre rájöttem, hogy rajtam áll, hogy lesz-e a dologból valami. Markus elment, és én hozzá voltam szokva, hogy vele írok számokat, ezért most kételkedtem, hogy amit csinálok az jó-e…akár az éneket, akár a gitárszólókat, akár a zeneírást illetően.
Én a magam részéről még mindig úgy gondolkodtam, hogy hozzuk ki a lehető legjobbat, ami telik tőlünk, és ennyi. Azt hiszem olyan ez, mint egy kis szabadság. 2007 januárjától kezdve, egészen júniusig stúdióban voltunk, legalább, ahogy emlékszem, 25 számot megcsináltunk, ami elég sok hozzám képest. Persze mindenkinek mondtam, hogy hozza a hülyeségeit meg az ötleteit, de tulajdonképpen rajtam állt az egész. Johan napokon és éjszakákon keresztül ücsörgött velem, és mondta, hogy ez szar, ez jó szar, :). Jó szeme van a dolgokhoz, és sokszor ráébresztet dolgokra, amikor én nem vettem észre őket.
Bizonyos értelemben az akkori stúdiófelvételek teljesen mások voltak, mint a Degeneration idején. Nem volt mit vesztenünk, és emiatt egy elég laza atmoszféra alakult ki körülöttünk. Nagyon élveztem azt az időszakot!
A baj az volt, hogy Per és az én köztem lévő ellentétek nagyon kiéleződtek, ezért el kellett válnunk. Most azt hiszem, úgy festem le magam, mint egy diktátort :). Hát nem tudom… elég atyáskodó tudok lenni, és a Machinery az én bandám!
Augusztusban készen lett a master felvétel, és elküldök különböző kiadóknak. Meglepetésemre kaptunk néhány elég kedvező választ, e végül a Regain-t választottuk. Miét voltunk meglepődve? Tekintetbe véve a mai piaci helyzetet, kell egy nagy adag szerencse, hogy vidd valamire, még ha te vagy a világ legjobb zenésze is. Eddig minden nagyon jól alakul, és nagyon elégedett vagyok az eddigi együttműködésünkkel.
A lovestory végén azért meg kell említeni, hogy az új basszerosunk Peter Berg, aki nagy Nevermore rajongó, és nagyszerű érzés most újra bandaként próbálni.

5 év után jelent meg az első lemezetek. Miért is kellett olyan sok időt várni? Milyen volt a “Degeneration” sikere, mire számítotok az új album sikere kapcsán?

Michel: Először is, manapság minimum diploma kell ahhoz, hogy szerződést kapj. A verseny elég szoros, és hát a zeneipar… a kiadók nem szeretnek kockáztatni. Nem hiszem, hogy a Degeneration sikeres volt. Akkoriban senki sem tudta, kik vagyunk, és sem a pénz, sem egyéb lehetőségek nem voltak adottak. De megtettük, ami tőlünk telt, habár árral szemben eveztünk. Mivel nincsen korábbi siker, aminek meg kellene felelnünk, nem érezzük nyomasztónak, ami ránk vár. Pozitívan állunk a dolgokhoz, és már alig várjuk, hogy elszabaduljon a pokol!

A “The Passing”-ben megtalálhatóak éppúgy a kemény thrash metalra jellemző dolgok, mint mondjuk a fémesebb power metalra jellemző cuccok. Hogyan is áll össze ez a sokrétűség?

Michel: Szerintem – habár csak a magam nevében beszélek – a változatosság annak tudható be, hogy annyi különböző ötletünk van. Mindig élvezem a kihívást, amikor megpróbálok valami egységeset kihozni nagyon különböző riffekből.

Peter: Nincs titkos formula, hogy hogyan kell változatos zenét írni. Nem olyan, mint egy szabály, amit betartunk írás közben. Amire visszavezethető, az az inspirációk sokfélesége, és az, hogy olyan zenét szeretnénk írni, mint amilyenek mi vagyunk. Remélhetőleg tetszeni fog az embereknek.

Az albumot a Black Lounge Studio-ban vettétek fel Jonas Kjellgren producerrel, aki olyan nagy nevekkel dolgozott, mint a Centinex, Scar Symmetry. Mennyire sikerült kipréselnie belőletek a maximumot? Sokat segítettek a tervek megvalósításában?

Michel: Én nem ismerem Jonas-t annyira, nem tudom, hogy szeretett dolgozni. A lényeg az volt, hogy stúdiót váltsunk, és új energiákkal töltődjünk fel, Fredrik ott volt előttünk, a Flagellation-nal készített felvételeket, és tetszett, amit kihozott belőle. Persze miután találkoztam a sráccal, azonnal elkezdődött valami… tudtam, hogy ez durva lesz! 🙂
Ami igazán segített ennél a lemeznél, az az volt, hogy sosem akartuk senkinek az ötletét áterőltetni egyik számon sem. Jonas a lehető legjobb arc, akivel eddig együtt dolgoztunk, nagyon jól ráérez, hogy mikor kell beavatkoznia, és mikor hagynia a hülye zenészt, hogy csináljon, amit akar!

A dalokat egyféle sötét atmoszféra is körüllengi. Nekem tetszik nagyon ez a sötétebb, mogorva megszólalás. Melyik a legfontosabb számotokra: az agresszió, az atmoszféra, vagy a technikás játék? És miben érzed legerősebbnek az albumot?

Michel: Mindig is imádtam az epikus dalokat. Imádom az olyan bandákat mint a Nevermore, a Maiden, a Communic, és mindig a hosszú, epikus dalokat szerettem legjobban. De ha albumot ír egy banda, úgy érzem kötelessége változatos dalokat csinálni. Nem vagyok azért epikusságfüggő! Számomra az albumunk legnagyobb erőssége az, hogy mindig megragadja az ember figyelmét, annak ellenére, hogy nagyon változatos. A kedvencem a címadó dal, a “The Passing”!

Peter: Szerintem az a legnagyobb erőssége, hogy akárhányszor hallgatod is meg, minden hallgatásnál valami újat találsz benne, és újra felfedezed magadnak az egész albumot. A számok pedig nagyon sok stílus kedvelőit tudják megszólítani.

A Regain Records egy nagyszerű kiadó, hogyan sikerült kapcsolatba lépnetek velük? Ti is úgy érzitek, hogy maximálisan megszállottak és mindent megtesznek a zenekarokért?

Michel: A klasszikus megoldást választottuk. Elpostáztuk az anyagot és bíztunk a legjobban! Néha be kell vállalni ilyen dolgokat, és most visszamosolygott ránk a szerencse. Jaja, úgy érzem a Regain szilárdan ott áll a hátunk mögött és remélhetőleg hosszú és gyümölcsöző kapcsolatunk lesz.

Az albumon 9 dal található és a közepén egy rövidebb 3 perces nóta, amiben szinte már-már grind gyorsasággal vágtáztok helyenként. Mi alapján lett meghatározva a tracklist? A “Delirium In Vengeance” egyféle választóvonal, vagy csak egyszerűen ez az ötös track?

Michel: Ha albumot írsz, nem így gondolkodsz. Az energia nagy része abba fektetődik, hogy a lehető legjobb számokat írja meg az ember. Ha mindezzel végeztél, felveszed a bokszkesztyűt és kezdődik a végső harc- a számok sorrendje! Haha! Néha nyersz, néha veszítesz. Van még pár gyors tempójú számunk, reméljük majd ki tudjuk őket adni bónuszként vagy valami hasonló módon. Valahol fasza, hogy az album közepén van az agresszió maximuma, és onnantól kezdve egyre epikusabb lesz.

Hogyan írnád körbe a zenéteket? Meg vagy elégedve a lemez hangzásával?

Michel: Húú, mindig zavarba jövök ettől a kérdéstől. Modern, technikás, epikus trash, talán? Hmmm, remélem nem tudnak majd beskatulyázni a hallgatóink. Majd meglátjuk mit hoz a jövő! 🙂 De komolyra fordítva a szót, ha szereted a Communicot, a Nevermore-t meg a Mercenary-t, ajkkor valószínűleg minket is szeretni fogsz.

Gondolom, szinte majdnem csak pozitív visszajelzések voltak az új album kapcsán, de azért érdekel, hogy van-e olyan, aki esetleg nem így gondolja?

Peter: Eddig semmi negatívat nem kaptunk. Minden rendben!

Michel: Majd akkor kérdezzétek meg ezt, ha befutott a lemezünk. Mindig lesz valaki, akinek valami nem tetszik!

Michael hangja nagyon kellemes, melodikus. Mennyire képezte a hangját? Mióta is foglalkozik énekléssel?

Michel: Nos én gitárosként kezdtem, és azért kezdtem el énekelni, mert nem találtunk rendes énekest! Azok az első demók örökre el lesznek zárva egy titkos helyre 🙂 Teljesen magamtól tanultam mindent. Nem lett belőlem egy éjszaka alatt Julio Iglesias, de örülök, hogy nem hagytam abba az éneklést. De tudom, hogy szükségem van az útmutatásra, ha azt akarom, hogy a hangom kitartson az egész turné során ezen a nyáron, úgyhogy lenyelem a büszkeségemet, és felhívok egy hölgyet, aki egy zongora mellett arra kényszerít, hogy ABBA-t vagy ilyesmit énekeljek 🙂

A basszusgitárosotok nemrég lépett be a zenekarba. Miért is volt ezen a poszton a csere?

Michel: Mint minden más bandánál, az összetétel állandóan változik. Múlt nyáron a kapcsolat Per és én köztem odaáig fajult, hogy nem tudtunk már egy együttesen belül együttdolgozni. A tesóm bandájában, a Desultor-ban játszik, és mindkettejüknek sok szerencsét kívánok! Baromi jó pörgős metalt nyomnak!

Milyen koncertek várhatóak, hol léptek fel? A svéd határokon túl is találkozhatnak veletek a rajongók?

Michel: A Machinery szabad, odaadó, és készséges 🙂
De komolyan… még ki kell építenünk a kapcsolatainkat, és most keresünk szervezőket és fesztiválokat.

Milyen mostanában a svéd zenei élet? Hogyan néz ki arrafelé egy metal klub? Milyen a hangulata? Sok lehetőség van arrafelé?

Peter: Noshát… Svédország elég érdekes ebből a szempontból. Egyrészt vannak a klasszikus rock és metal rajongói az egyik oldalon, de másrészt ott van az MTV generáció, amelyik csak azt hallgatja, ami a rádióban megy. A többi pedig valahol a kettő között.

Michel: Az én személyes véleményem az, hogy Stockholm nem a legmetálosabb város. Van 4-5 stabil hely, de ami hiányzik, az a közönség, amelyik elmegy és meghallgatja a bandákat. Mindig reklámoznod kell az arcodat, ha azt akarod, hogy elmenjenek a koncertedre, szóval nekem az a benyomásom, hogy a legtöbb svéd nem szeret koncertre járni. De lehet, hogy rosszul látom.

További tervek? Mit szeretnétek még elmondani?

Michel: Pillanatnyilag az album promóciójával vagyunk elfoglalva! Ugyanakkor próbálunk Svédország határain kívülre is terjeszkedni. Szeretnénk hallatni magunkról és szarrá koncertezni magunkat és a közönséget is, amikor csak fellépünk! Igen! Bízzatok az új metalban!

Köszönöm a lehetőséget.

Köszönjük, és viszlát a turnén!
Michel és Peter.

——————————

ENGLISH VERSION:

I’m very pleased to make an interview with you. I really like your new record, because it’s diverse and has great sound. You started the band in 2001, could you introduce and tell the history of the band and to our readers?

Michel: Machinery goes all the way back to 2001. Neither the music, the idea behind the music or the members can be heard in todays version of Machinery (laughs). Its just me and Johan left from that period. At the early days the band was all about jamming and experimenting around grooves. Hmm think the experiment thing kinda tagged along over the years. But if we go way back i’d say the music resembled back then kinda rammstein riffing with some pentatonic scales over it. I was and still am a huge fan of Ritchie Blackmore. At the beginning it was not clear that I was about to sing and we tried numerous constellations and sorta felt our way through. My brother Markus came in after awhile and my old bandmate from Dimension joined in, Hans Johansson. Together with me and Johan i’d say this was the first steady lineup we had…after been around for like 2 years!!
Interesting about this lineup was that we didn’t wanna have a clear frontman. Either we where scared of the audience or just plain weirdo! But it made sense that Machinery would be all about one for all and all for one. No one would know exactly who did what and when. Me and Hans shared the vocal duties and all felt fine for awhile. I think this period laid the foundation of always be open to try new influences. All four of us listened to completely different bands and also all four of us had strong opinions in terms what was considered to be good music! Haha…i think you can imagine…this couldn’t go on forever. We did some demos and to my surprise I think some of the songs during that period are really strong. Off course our playing technically wasn’t that great back then but we had really fun…which I think can be heard on the tracks. Since our influences where so varied my interpretation of one of the songs “Wheel of pain” goes from Arch enemy, to hardcore and then to powermetal having a few secs of piece a’la rush and finally landing on a queensryche kinda vibe guitarsolo!
Weird or good? Dunno honestly hehe.

After awhile tensions started to grow and Hans left the band at late 2005. The replacement per Lindström filled his shoes after a months break or so. Since the new bloke couldn’t sing I had no choice than to take on all the vocalduties from there.

The year of 2006 i’d say was a year of constant turmoil. Since I was anxious in keeping the band going I was unaware of the clash between me and my brother which was about to come. I also didn’t notice the musical differences between me and Per since things started to pace up quite rapidly at the moment. Even though me and Hans had our disagreements we still kinda had a kinda profound understanding in how to play the music. No words where needed and all just came out naturally. With Per it was the other way around.
We had good gigs coming up and got a track for a compilation album first…which led to a contract with the debutalbum “Degeneration” .
With all these things happening around it wasn’t until we where in the studio recording the album that me and my brother Markus came to realize that our musical taste has reached opposite ends in a way. He felt that he had a big need of letting his creative energy flow as well as I did. The problem was that we didn’t share the same flow! I have mixed feelings on Degeneration. Great tunes and great lyrics but this wasn’t a happy period in Machinery and I think to some extent that affected my performance as well as the others. Honestly we could have done it better and the songs deserved to be done better. But hey…that’s how it went down! The best thing with the whole recording session was that this was the introduction for our keyboardplayer in to the band! Fredrik Klingwall was a friend of Per and we simply asked him if he wanted to do some keyboards for the album. He accepted and has stayed ever since!
Shortly after the album was done we had a couple gigs and after that me and Markus came to conclusion to part ways. He has his own band now called “Desultor” and I which the crazy fuck all the best!!
You think the turmoil stopped here? think again.
The replacement for my brother was Mano Lewys. The best guitarplayer i’ve ever met, except for Markus off course (laughs)
It must have been a nightmare for him coming in and just see everything fall apart…
To make a long story short we didn’t wanna continue working with the recordlabel last entertainment and put all our savings to do the Best recording we could possibly make on the followup to Degeneration. We booked the “black lounge” studio in Avesta, which we new was the state of the art.studio for the kinda buggers as us!
For awhile there it really felt like it wasn’t a band but just a name and people surrounding it. Was really weird but I guess all fell apart there for awhile. We stopped from being a band that constantly rehearsed and lived to perform live to a group that made songs at home emailing ideas back and forth.
Atleast for me that was a great change and I felt a lot of pressure since It was up to me how it was gonna be. Markus had left and I was used to make songs with him and I doubted if was good enough in well…everything. Singing, guitarplaying, songwriting.
For myself I kept thinking…alright lets do the best we can do and if that’s not enough…i’ll call it a quit.
During the period of Jan-07 to all the way to June when we entered the studio…i think I maybe did about 25 songs…which is a lot for my standards. Off course I invited all to come with their twists and ideas but basically it was up to me. Johan sat with me though days and nights telling me that is shit and that is good shit haha. He has a good eye in arrangements and often opens my eyes when I go blind in some ideas.
In a sense entering the studio that summer was somehow the opposite of the degeneration recording. We had nothing to loose and didn’t have to prove anything which kinda laid an overall relaxing vibe around us all. I enjoyed that period very much!
The bad news with that summer was that Mine and Per’s (bass) differences came to an extreme and parted ways. Hmmm answering this question I paint myself as a dictator (laughs)
Well I dunno…I get protective from time to time and Machinery is my band.

In august we got the mastertape and sent it to recordlabels. To my surprise we got a couple good responds and in the end we chose Regain! Why surprised you ask?
Well considering how tough the market is these days you gotta have shitloads of luck involved even though you are like the best musician in the world. So far so good and im very happy with the co-operation we have with Regain.
Concluding this lovestory i’d like to mention that our new bassplayer is Peter Berg, which also Is a fan of Nevermore, and for the first time in a long while it feels really nice being a rehearsing band again

After 5 years you came out with your first record. Why did you wait so long? Was Degeneration a success? What do you expect about the success of the new album?

Michel: Well first of all I think you need like a science degree these days to get a contract! The competition is hard and the music industry as it is…labels don’t like taking chances. No I don’t think Degeneration was a success. Nobody knew who we where and at the time, neither the money or resources was available. I think we did the best we could do though considering the uphill we had in front of us.
Since we don’t have any success to live up to, we actually don’t feel any pressure of how well “the passing” gonna be! The vibe is really positive and I think everybody in the camp feels excited and anxious to release the beast!!

There are a lot of elements of thrash metal and power metal alike in The Passing. How do you make such diverse songs?

Michel: Think the diversity has more to do that we (or I, if I speak only for myself) has so many different ideas popping out. I always enjoy the challenge of trying to develop a red thread throughout some very different riffs.

Peter: Well there is really no secret formula of writing diverse music. Its not something that we see as a “rule” of the writing process either.What it comes down to is source of inspiration and the will to write songs that we like ourselves.And hopefully people like what comes out of it.

You’ve recorded the album in the Black Lounge Studio with producer Jonas Kjellgren, who worked with Centinex and Scar Symmetry. Did he managed to bring the maximum out of you? Did he help a lot to fulfill your plan?

Michel: I myself didn’t actually know that much of Jonas and how he preferred to work. The main ideas was really to shift a studio and getting some new vibe and input in the band. Fredrik was there previously recording with Flagellation and I liked what I heard what came out of that session. Off course after meeting the dude and like instantly started goofing of…i knew this was gonna be a hit! Hehehe.
One thing that I think really helped during this album was that there was never an issue of forcing someone’s idea to the hilt.. Jonas is truly in that sense the best guy to work with and has an incredible sense of when to interfere or just let the stupid artist have his own way!

The songs have some kind of dark atmosphere. I like this darker, grim sound. Which is more important to you: agression, atmosphere or technical songs? What is the biggest strength of the album in your opinion?

Michel: I’ve always been found in epics. The bands that I love like Iced earth, Nevermore, Maiden, Communic, its always the long epic ones that I tend to like the most!
But doing an album I think the band has a responsibility to do different kind of songs…im not just an epicdude haha! For me the biggest strength in the album is that I don’t think it never gets unfocused…even if its diverse. The titletrack “the passing” is my favourite!

Peter: The biggest strength I think is that every time you listen to the album, you find something new and in a way you rediscover it over and over again.And that the songs can appeal to people in a wide range of genres.

Regain Records is a great label. How do you get in contact with them? Do you feel it too, that they do everything for their bands?

Michel: We did the classic approach! Snailmail and hope for the best!! Sometimes you just have to make that leap of faith and at that point fate smiled back at us!
Yea I really feel Regain supports our back and hopefully we’ll have an long and fruitful relationship.

There are 9 tracks on the album with a 3 minute song in the middle in which you reach almost grind tempo. What was the concept behind the arranging of the songs? Is delirium in vengeance some kind of dividing point or it’s only track 5?

Michel: You don’t tend to think like that when composing the album. The main energy goes to trying to achieve the best songs you can possibly make. Then when all Is done you put on your wrestlinggear and start ultimate-fighting to have some kinda order in the songorder! Hehe you win some and loose some. We have a couple more uptempo songs in stock and hopefully they’ll be released too as bonustracks and such. I kinda think its cool that the maxlevel of aggression in the album is straight in the middle and then kinda goes more and more epic.

How would you describe your music? Are you satisfied with the album’s sound?

Michel: Geee I always get perplexed from that question. Modern technical epic thrash maybe? Hmmm what I sure would like to happen is that people won’t be able to put a lable to us. Guess we’ll see how future endeavours will go hehe!
But seriously…if you like bands like Communic, Nevermore or Mercenary…there’s a slight chance you’ll like us too.

Are there any negative reactions about your new record?

Peter: We haven’t received any negative reactions about the album at all.So far so good.

Michel: Ask again when the album has established in the market. Think there will always be some bugger that gets annoyed of something!

Michael’s voice is really harmonious, melodic. When did he start singing? How did he train his voice?

Michel: Well I started as a guitarplayer and basically got into singing since we couldn’t find a proper singer! Man those first demos are forever sealed in a secret chamber hahahaha!
So far I’m all selftought! Wasn’t a Julio Inglesias over a nite and today im glad I didn’t stop singing. I realize though that I need some kinda guidance if I want my voice to last a whole tour and my plans are that during this summer i’ll swallow my pride and phone one of those ladies that sit with a piano forcing you to sing ABBA or such hehehe!

Your bassplayer just have joined the band lately. Why was a change necessary in that position?

Michel: Like with all bands the chemistry is forever changing. Last summer the relation with me and Per had simply led to a point that we couldn’t go on co-operating in the same band. He plays in my brother’s band Desultor now and I wish both him and my brother the best of luck! Awesome fast metal!!

Where are you going to play? Will you play outside of Sweden?

Michel: Machinery is free, willing and able!!
Seriously though…we need to establish connections and right now we are reaching out to booking agencys and festivals!

How is tha sweden music life nowadays? How does a metal club look there? Do they have special atmosphere? Are there many places to play?

Peter: Well… Sweden is kind of tricky.On one side we have the like true fans of classic rock and metal and on the other side we have the MTV generation that only listen to what’s on the radio.And the rest in between sort of fades out…

Michel: My personal opinion is that Stockholm is NOT the most metallic town. There are like 4-5 established scenes and what Stockholm lacks is a crowd that just wanna go out and listen to good bands. You always have to promote your ass off to get people to the concerts and I just get the general impression that most Swedes simply don’t wanna go to concerts. I’m maybe wrong but that’s how I feel.

Would you tell us something about the future plans of the band?

Michel: At the moment it’s all about promoting the album!! Simultanously we’ll try to reach out the boundaries of Sweden. Basically it’s about making ourselves heard and play the shit out of every crowd that comes before us!!

Anything else you want to tell to us?

Michel: Yeah!! New metal can be trusted!!!

Thank you for the interview!

Thank you and cya on the road!!
/michel & peter

Web: http://www.machinery.se/

Kapcsolódó cikkek

MACHINERY – The Passing

Davkov

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár