Újra feltámadtál és újra zenélsz! Szerintem sokan megörültek, amikor olvasták a hírt a médiában rólad, hogy itt az új Marblebog! Miért volt ez a hosszú szünet? Pihenés, feltöltődés, vagy egyéb fontos teendők adódtak amiért ez így alakult?
2010-ben jegeltem a Marblebog-ot, akkoriban teljesen megcsömörlöttem a közegtől. Az aránylag rövid idő alatt kiadott 3 album és 10 másik zenekarral készített split kiadvány túl sok volt. Abban az évben ráadásul el is költöztem a fővárosba, és új, más dolgokkal akartam foglalkozni. 2010-11-ben a Dög nevű punkos death metal zenekarommal próbáltunk, fel akartunk venni egy lemezt, de végül nem lett belőle semmi. Ezután folyamatosan tragédiák történtek a környezetemben, nem volt meg az alkotáshoz szükséges nyugalom, idő meg pláne nem. 2018-ra stabilizálódtak a dolgok, kiköltöztem a Pilisbe, közel a természethez, és hirtelen újra minden klikkelt.
Milyen érzés volt újra mikrofon elé állni és gitározni az eltelt évek után? Mikor volt az a nap amikor már éjszaka felkeltél, hogy te neked azonnal alkotnod kell?
A zenélést abban a 8 évben sem hagytam abba, csak a dalok összerakásáig és felvételéig nem jutottam el. Rengeteg befejezetlen téma halmozódott fel, felszabadító élmény volt megcsinálni ezt a lemezt.
Február 15-én jelent meg az új lemez „Kietlen” címmel. Szerintem nagyon sokat fejlődött a zenéd és még értékesebb lett! Attól, hogy nem jelent meg Marblebog dal, a fejlődésed folyamatosan haladt! Jól gondolom?
Itt pontosítanék, a digitális és CD változat jelent meg februárban, a kazetta már tavaly decemberben kijött. Az album témáinak a fele már régen megvolt, van olyan riff, amit még 2003-ban, az első lemez előtt írtam, de sok téma született még 2005 körül. A riffek másik fele 2018-2019 körüli, de a dalok nem válnak szét régiekre és újakra, szinte mindegyik tartalmaz régi és új ötleteket egyaránt. Én nem érzek nagy különbséget az új és a régi riffek között, ugyanabból a forrásból jött mind.
Teljes egészében a te alkotásod minden egyes szerzemény, vagy van egy plusz erő aki segített?
Ennél a visszatérő lemeznél fontos volt számomra, hogy mindent egyedül csináljak, mint a kezdetekkor. Ez egy nagyon mély, személyes anyag, a fentebb felvázolt nehéz időszak miatt különösen, furcsa lett volna mást is bevonni. Maga a folyamat egyébként elég nyomasztó volt, nincs annyi időm, mint régen, viszont sokkal komolyabb albumot akartam összehozni, és így, hogy az összes zene és szöveg megírása, minden hangszer feljátszása, keverés, borítótervezés az én feladatom volt, néha keservesen éreztem magam. De természetesen megérte, semmihez sem fogható érzés, amikor rengeteg akadály leküzdése után végre elkészülsz.
Én megmerem kockáztatni, hogy ez lesz az eddigi leghallgatottabb albumod, mert véleményem szerint nagyon jól sikerült! Te hogyan vélekedsz? Miben érzed jobbnak és másnak a korábbi kiadványoknál?
Legyen így! Ez az első lemez, ahol sikerült megközelítenem az eredetileg elképzelt hangzást. Sokkal gazdagabb, rétegzettebb a sound, egy csomó finom apróság került a lemezre.
Mit csináltál most másként a sok-sok évvel ezelőtti alkotási időszakhoz képest?
Az összes régi Marblebog anyag az első demótól a legutoljára kiadott kislemezig mind ugyanazzal a gagyi felszereléssel lett felvéve, amit még 14 évesen szereztem. Az utóbbi évek során összeraktam egy – a korábbiakhoz képest – elég komoly stúdiót, így ezúttal már profi cuccokkal vettem fel mindent. Több munkaóra van ebben az albumban, mint a régi anyagokban összesen, de még így is benne hagytam néhány hibát, nem akartam túlcsiszolni. Az intróban és az outróban klasszikus gitárt használtam, ez mindenképpen újdonság nálam. Nem akartam külön ambient dalokat tenni a lemezre, viszont az összes dalban van szintetizátor, a gitárok szándékosan magasra vannak EQ-zva, és továbbra is sok a reverb. A ’80-as évek rock és metal zenéim nőttem fel, reverb nélkül nehezen tudnék elképzelni egy Marblebog lemezt. Az ének is kissé más, mint korábban, a sikolyok és standard károgás helyett megpróbálkoztam egy másfajta hangképzéssel, ennek eredménye ez az embertelen, Gollum-szerű hang.
A telihold nagyok sok hatással van az emberre. A borítón is éppen egy ilyen jelenséget látni. Sok mindenre gondolhatunk ezzel kapcsolatban. Te leginkább miért ezzel örökítetted meg a Kietlent?
Szeretek fotózni, itt a környéken pedig van egy kedvenc sziklám, ami nagyon inspirál. Rendszeresen kijárok kiszellőztetni a fejemet. Véletlenül jött úgy ki, hogy telihold is volt, péntek 13 is volt, igazából nincs sok jelentősége, de megvolt a pillanatban ez az old school hangulat.
Az eltelt évek alatt felmerült benned, hogy nem térsz vissza a zenéléshez? Milyen hatások és változások történtek az életedben?
Mindig is akartam zenélni, de az inaktív időszakomban egyszerűen úgy alakultak a körülmények, hogy mindig történt valami, ami megakadályozott. Nehezen tudom elképzelni, hogy ne zenéljek, hogy most ez súlyos gitárzene vagy valami elektronikus cucc, az másodlagos. Ma is aktívan keresek és fedezek fel új zenéket, de sokat olvasok és nagy filmrajongó is vagyok. Egy festmény, egy fotó is megmozdíthat. Az elsődleges inspiráció mindig a természet volt, ott mindig egy furcsa kettősséget érzek. Egyrészt elcsendesednek a gondolatok, ugyanakkor rengeteg ötletem is támad, letisztulnak elképzelések. De inspiráló tud lenni egy rozsdás pályaudvar vagy egy sci-fi novella is, csak ezek nem annyira közvetlenül köszönnek vissza a zenékben.
A Marblebog-on kívül jelenleg zenélsz most máshol, vagy tervezel valamit?
Asattarn néven ambient zenét csinálok szintetizátorokkal és mindenféle kütyükkel. Valójában Asattarn nélkül nem is létezne a mostani Marblebog. Mikor újra elkezdtem konkrét dalokat összerakni, szintetizátorokkal dolgoztam, ez lett az Asattarn. 2018 őszén jelentettem meg az első Asattarn albumot „An Old Beginning“ címmel. Ennek a végére felkerült két akusztikus dal, amiben felhasználtam több Marblebog számára írt témát is. Mikor kijött az album, akkor azt éreztem, hogy meg kell csinálni torzított gitáros formában is azokat a dalokat, ez volt az első lépés a visszatérő Marblebog lemez felé. Tavaly kijött egy Asattarn/Teophania split anyag is kazettán és CD-n, erre egy 20 perces dal került részemről. Az Asattarn második albuma most tavasszal jelenik meg „Mu“ címmel. Ezzel az anyaggal szerettem volna eltávolodni a „black metal zenész dark ambient projektje“ jelenségtől, ez egy nagyon nyugodt, meditatív anyag. Idén lesz még két split anyagom magyar ambient formációkkal közösen.
Emellett az utóbbi időben egyre erősebben megfogalmazódott bennem, hogy összehozzak egy hagyományosabb Heavy Metal/Doom zenekart gitárszólókkal, tiszta énekkel. Meglátjuk, hogy ez mikor és milyen formában fog összejönni.
Az évek alatt rengeteg split kiadványod jelent meg. Sok felkérést kaptál, vagy miért alakult ez így?
Ez az underground jellegéből fakadt. Tizenévesen nagyon pörögtem a kazetta- és CD cserélgetésben, aztán mikor elkezdtem aktívan zenélni, akkor is természetes módon adta magát, hogy elcseréljem a saját dolgaimat más zenekarokkal és kiadókkal, így rengeteg embert megismertem. Először magyar zenekarokkal csináltam megosztott kiadványokat, aztán már jöttek a külföldiek is. Általában olyan zenekarokkal volt split, akikkel barátibb volt a kapcsolat, ha csak úgy írt valaki, hogy csináljunk egy splitet, arra nemet mondtam. A végére sajnos túlvállaltam magamat, részben ez is volt az oka, hogy 2010-ben bedobtam a törölközőt. Akkoriban le is mondtam néhány már lekötött splitet, volt, aki meg is sértődött. Jelenleg nem tervezek split kiadványokat, jobban meg tudom teremteni ezt a sajátos atmoszférát egy önálló lemez formájában, nem akarom elaprózni a témákat.
Összesen 100 példányban jelent meg kazetta formátumban az album. Egyáltalán lehet még kapni belőle 🙂 ? Szerinted lesz később újrakiadás?
A kazetta nálam már elfogyott, a Dread Records-nál meg elérhető. A CD verziót az indiai Cyclopean Eye Productions gondozza, ez egy 300 példányos digipak CD, ebből még biztosan lesz egy darabig. Következő körben egy póló fog megjelenni ezzel a Christophe Szpajdel-féle logóval, amit az utóbbi idők újrakiadásain és az új lemezen is használtam. Ha minden igaz, lesz vinyl LP is.
Tudom, hogy számodra nem a nagy kiadók a fontosak, de érdekelne, hogy mi alapján választod ki az ideális kiadót akiben megbízol?
Nem is tudom, igazából mindig megkerestek, soha nem kellett kilincselnem, nem is szeretnék. Volt akivel jól sikerült az együttműködés, volt akivel kevésbé. Fontos a gördülékeny kommunikáció, és szeretem, ha személyesebb a kapcsolat. Akikkel most együtt dolgozom, baráti a viszony, hosszú évek óta ismerjük egymást. A három régi Marblebog albumot az utóbbi pár évben újra kiadta az amerikai Dread Records kazettán, így adta magát, hogy az új lemez kazetta változatát is ő jelentesse meg. A Cyclopean Eye Productions mögött álló Sandesh-sel legalább 15 éve kapcsolatban vagyok, így mikor megtudta, hogy új lemezt veszek fel, egyből felajánlotta, hogy bevállalja a CD-t. Mindkét kiadó úgy tett ajánlatot, hogy nem is hallották még a lemezt, megvolt a kölcsönös bizalom.
Most már aktívabb időszak következik a Marblebog számára? Nem kell több mint 10 évet várnunk a következő kiadványra? Mit tervezel?
Van még a régi időszakból jópár témám, de azok nem annyira Marblebog-jellegűek. Persze új riffek is jönnek rendszeresen, a „Kietlen“-hez is rengeteg téma tavaly született meg. Annak idején a „Csendhajnal“ lemezt egy nap alatt írtam meg és vettem fel, ezt nem lehet előre látni. Úgy érzem, hogy van még bennem Marblebog zene, meg rengeteg más is. Ami a kiadványokat illeti, most tavasszal jön a 2003-as „Ermitus“ mini-album kazettás újrakiadása új borítóval, aztán remélhetőleg végre a „Csendhajnal“ lemez is megjelenik LP-n, bár ez már csak jövőre. Az Asattarn kapcsán eléggé be van már táblázva a 2020-as év.
Jelenleg mi érdekel legjobban, mi után kutatsz, mi köti le a figyelmedet?
A zenei projektek lekötik a szabadidőm jelentős részét, jó ebben elmerülni.
Köszönöm! A kozmikus erő és a Bükk szelleme legyen veled!
Én köszönöm a beszélgetést!
Marblebog: https://marblebog.com/
Asattarn: https://asattarn.com/
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2020/02/29/marblebog-interview/