Hell, szinte a kezdetektől ismerem az alkotásaidat, amit mindig nagyra tartottam. Már jónéhány év eltelt a Marblebog első dalának elkészítése óta. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok interjúfelkérést kaptál az eltelt évek alatt. Először is, talán menjünk vissza az időben, egészen 1998-ig, hiszen ha jól tudom, már akkor elkezdted ezt a fajta értékes zenét játszani.
Üdvözöllek! Nem volt olyan sok interjú, mint gondolnád, ez mindösszesen a tizenötödik, és az első magyar nyelven megjelenő, amely nem a Stygian Shadows részére készül. Egy időben visszautasítottam a felkéréseket, később pedig, amikor már hajlandó lettem volna rá, itthonról nem nagyon volt érdeklődés.
Rengeteg minden történt az elmúlt tíz évben, mégis, mintha most lett volna, bizonyos értelemben most van, hiszen a jelenben hat, ami akkor történt. 1998-ban született meg az ötlet, a név és az első riffek, de az igazi kezdet 2001-re tehető, amikor rögzítettem az első demót.
Magyarországon talán nevezhetjük a Stygian Shadows Productions-t a legjobb underground támogatónak. 2002-ben egy megosztott demot is megjelentetett a Shadowthrone-al közösen. Már ezzel a kiadvánnyal is jelentős „sikereket” értél el az underground black metal mezőnyben. Milyen érzés volt számodra, amikor megjelent ez az első Marblebog kiadvány? Ezek után milyen célokat tűztél ki magad elé?
Már azelőtt kapcsolatban voltunk Fodor Lacival, hogy említettem volna neki a készülő projektemet, kazettára vetettem át vele bakeliteket, és volt egy időszak, amikor egyszerre feküdtünk otthon gipszben, ez is összekovácsolt minket.
Mikor megjelent az első kazetta, az egyik szemem nevetett, mert végre beindult, amit akartam, a másik viszont sírt, mert a borító nem az ellenőrzésem alatt készült, és nem tetszett a katedrális rajzával fehér alapon. Már akkoriban is cserélgettem mindenféle arccal, úgyhogy lényeges változás nem történt, az volt a célom, hogy külföldön jelenjenek meg a felvételeim, mert itthon kevés volt a lehetőség. Mivel vadul gyűjtöttem a zenéket, jó volt, hogy végre rendelkeztem cserealappal a saját anyagaim formájában.
Az évek során a kapcsolat kissé megfáradt, és ma már olyan kiadókkal dolgozom együtt, akikkel a személyes viszony is gördülékenyebb, és a promóciójuk is erősebb. Mindent összevetve kellemes emlékekkel gondolok vissza a Stygiannel közös munkára, jó indítás volt.
Ami lényeges, hogy mostanság már elég jó kiadók és disztrók vannak Magyarországon is, még ha csak néhány is, a Turanian Honourral, a Metal Or Die kiadóval és a Neverheard Disztróval van elég jó kapcsolatom.
Ez idáig 3 teljes albumod és rengeteg split lemezed, plusz több kiadvány is többször megjelent más formátumban… Mondhatjuk nyugodtan, hogy rengetegen megismerték a zenédet és nagyon sokan megkedvelték. Biztosan vannak még olyan emberek, akik kíváncsiak lennének a zenédre, de valamiért még nem tudták beszerezni. Hogyan írnád körül a Marblebog világát és hol tudják megvásárolni a kiadványaidat?
Az érdeklődés itthon nem túl nagy a Marblebog iránt, már ami a beérkező leveleket és rendeléseket illeti, de tudom, hogy sokan ismerik és hallgatják, myspace-en is fel-felbukkanak magyar srácok, akik szeretik a bandát, de összességében alig fogy a kiadványokból. Nálam kapható még jópár anyag, de akik kíváncsiak, inkább beszerzik az internetről, elég beírni a google-be a Marblebog szót, nézd meg, hány találatot ad ki. Tudom, az anyagi helyzet itthon nem túl fényes, mégis problémásnak tartom, ha valakinek a gyűjteménye pusztán mp3-akból áll, sajnos a minősége is jóval gyengébb, ráadásul booklet sincs hozzá. Töltsünk le havi 100 albumot, hallgassuk meg kétszer, aztán töröljük a merevlemezről. Ez most a trend. Persze mindennap meg kell venni 4-500 Ft áron a cigit, és hetente vagy kétnaponta be kell rúgni, arra van pénz. Szerencsére az undergroundot nem öli meg a letöltés, mert sem a zenekarok, sem a kiadók nem ebből élnek, a megtakarított pénzüket áldozzák rá, sokszor család mellett. Tisztelet nekik! Az ún. profi zenekarok meg úgyis a koncertekből, pólóeladásokból élnek.
Mennyire tartod fontosnak a külföldi promóciót? Mert ha jól látom, rengeteget köszönhetsz a „népszerűségednek”, hogy neves kiadóknál is jelent meg valamiféle kiadványod.
Nagyrészt külföldi kapcsolataim vannak, a világ minden táján vannak furcsa szerzetek, akikkel rendszeresen megy a cserélés, levelezés, itthon sajnos eléggé nagy a lemaradás. Akármennyire szeretnénk az ellenkezőjét, nagyon érződik, hogy ez itt Kelet-Európa, a tudati merevség, a hőbörgés, az irigység, az anyagiasság erőteljesen jelen van. Azokat a zenekarokat, akik itthon kisebb-nagyobb sztároknak számítanak, külföldön egyáltalán nem ismerik, vagy csak legyintenek rájuk. Magyarországon megjelentetik a lemezeiket, amelyek kaphatóak a plázákban, emellett állandóan koncerteznek, nemzetközi szinten mégis nagy ívben tesznek rájuk. Nem furcsa ez? Amit itthon rá lehet sózni az emberekre, az nem biztos, hogy külföldön is bejön.
Alapvető lenne az angol nyelv ismerete, a cserére való hajlandóság és a megbízhatóság, valamint lejjebb lehetne venni az arcokból. Sajnos még mindig jellemző, hogy a külföldi bandákat másoljuk, és a legtöbben nem lépnek túl a ’90-es évek közepi norvég zenekarok ismeretén, pedig rengeteg izgalmas zenekar van a világ minden táján, és 2008-at írunk!
Egyébként soha nem bombáztam egy kiadót sem, hogy jelentessék meg a felvételeimet, promókat is csak ritkán szoktam küldeni, mindig a kiadók jelentkeztek, pedig még egy koncertet sem adtunk soha. Promóció tekintetében az eddigi egyik legerősebb kiadó az amcsi Autopsy Kitchen, akik bakelit LP-n is kiadták a „Forestheart” albumot, nyomtak több pólót is, rengeteg promót szétküldtek mindenfelé. Olyan bandák voltak/vannak náluk, mint a Nachtmystium, a Silencer, vagy a Stalaggh, hogy csak néhány underground szinten ismertebb csapatot említsek. Csak kicsit lassúak.
Az évek során volt 1-2 session dobos, aki kisegített, de most Caseres Balázs személyében egy új dobost is bevettél. Tekinthetjük állandó tagnak, szóval már nem egyszemélyes zenekarról beszélhetünk a Marblebogot illetően?
Tekinthetjük állandó tagnak, lelkiismeretes zenész, megbízható, jó arc, van humora, ami fontos. Az persze nyilvánvaló, hogy ha holnap engem elüt a villamos, akkor nem fogja egyedül folytatni a Marblebogot, de Balázs hoz önálló ötleteket a ritmusok tekintetében, és egyébként is, méltatlannak érzem a session-zenész fogalmát, olyan, mintha robotokkal dolgoznál.
Mivel vagy mostanában elfoglalva? Hogy haladnak az új számok? Mikorra várható egy új teljes album, és melyik kiadónál fog megjelenni?
Nemrég jelent meg az Evilfeast/Marblebog CD/MC, már csak a kazettaverzió kapható, a Lascowiec/Marblebog/Vérzivatar CD, ez is elfogyott már nálam, a legújabb gyermek pedig a Marblebog/Vorkuta EP kazettaváltozata. Ez előbb-utóbb megjelenik 7’EP és MCD formátumban is.
A következő anyagok ezek lesznek:
Bilskirnir/Marblebog 7’EP, ezt már 5 éve tervezzük, a német zenekar a Katatonia „Day” című dalát dolgozza fel, mi pedig a görög Varathron „Nightly Kingdoms” nótáját a kultikus „His Majesty of the Swamp” korongról. Halál unalmas lenne százezredik Burzum, Mayhem, Darkthrone feldolgozásokat csinálni, a Varathron dal viszont nagyon izgalmas számunkra! Valaki nem akar itthon egy görög black metal tribute lemezt kiadni? Necromantia, Thou Art Lord, Agatus, Zemial, Vorphalack, Nergal, Rotting Christ, egytől-egyig kiváló zenekarok!
Evil/Marblebog 7’EP, egy új dal az 1994 óta aktív brazil zenekartól, tőlünk pedig a „Iunhum” újra felvett változata, amely eredeti formájában a 2002-es „Arhat” promó kazettán jelent meg.
Lesz egy megosztott 7’EP néhány magyar zenekarral is, itt még nem teljesen biztos a résztvevők névsora, mi az „Enéh’s Descendants” dalt vesszük fel újra az első Marblebog demóról.
Aztán pedig egy csemege, Striborg/Marblebog 10’MLP, részünkről két lassú melankolikus dallal. A Striborg egy tasmániai egyszemélyes projekt, nagyon sokan kultbandának tartják, mások utálják, az biztos, hogy teljesen egyéni és nehezen befogadható, doomba és ambientbe hajló black metalt nyom, és Sin-Nanna még Csihar Attilával is szerepelt közös koncertlemezen a SunnO))) vonatkozású Pentemple dobosaként, igazán őrült anyag, de nagyon jó. Ez egy különleges, pszichedelikus lemez lesz!
2009-2010 környékén pedig jön a negyedik Marblebog album, amely már nem black metalt fog tartalmazni, de nem is tisztán ambientet, mint a „Wind of Moors”. Jazz/rock, ambient, rituális/szakrális és doom elemek is lesznek benne, a gitárt teljesen áthangolom, és megjelenik a tiszta ének, de az is lehet, hogy instrumentális lesz. Idő kell, míg kiforrja magát a dolog, az biztos, hogy felhagyok az évi több split kiadvánnyal, lesz 3-4 évente egy 40 perces lemez, de abban minden benne lesz.
Ugyebár rengeteg más zenekarban is megtalálható vagy. A Marblebog mellett melyik másik projectedet neveznéd a legfontosabbnak? Beszélj arról egy kicsit bővebben.
Az összes eddigi projekt közül mára már csak a Dög létezik, és a Metal Or Die kiadónál hamarosan megjelenő Fantomania II split CD-n kívül újabb anyag ezzel sincs tervbe véve. Minden kreatív energiámat a negyedik Marblebog lemezbe fogom fektetni, ami egy kaland lesz az ismeretlenbe.
Mennyire foglalkoztat a magyar black metal élet? Kinek a zenéjét neveznéd értékesnek hazai viszonylatban?
A Vorkuta, Vérzivatar, Hunok, Hexenwood, Funebre, Witchcraft zenekarok jutnak most hirtelen eszembe, legtöbbjükkel baráti a viszony, ez látszik abból is, hogy sokukkal készült vagy készül megosztott kiadvány is. Vannak feltörekvő bandák is, mint a miskolci Nebulosus Fatum.
Nem black metal zenekarok közül a Korog, Barbaro, Napra, Eclipse (léteznek még?) zenekarokat tartom teljesen egyéninek és világszínvonalúnak, illetve van néhány kísérletezősebb jellegű projekt, akik közül most a Teophania ugrik be, nagyon kellemes ambient zene.
A Sear Bliss vagy a Forest Silence régebbi anyagai jobban tetszettek, de tény, hogy egyéni, amit csinálnak.
Valamennyire azért ismerjük egymást személyesen is, és ha jól tudom, nagyon fontos szerepet tölt be az életedben a természet. A zeneírásában sokat segített neked ez a tényező, gondolok itt olyan dolgokra, mint a csend, szabadság, sötétség…?
Az utóbbi években idő hiányában már nem járok ki annyit, mint korábban, de mindig az inspiráció forrása lesz, hiszen onnan jövünk, csak sajnos elfelejtettük.
Igazából a zenélés nagyon meditatív dolog, és azon kívül, hogy az ember talál egy-egy csendes órát, amikor kézbe veszi a gitárt, vagy leül a szintihez, semmi más nem kell, maguktól jönnek az ötletek. Hogy hogyan rakod össze kész dalokká, hogyan tervezel meg egy egész kiadványt, ott már bejön a gondolkodás, de maguk az ötletek a semmiből bukkannak elő, spontán módon a tudat csendjéből.
Hogyan is készülnek a dalok, mikor mondod azt egy számra, hogy OK?
Megszületik jópár riff, aztán sokszor meghallgatom őket, hogy hogyan illenek össze, eldöntöm, melyiket hányszor kell eljátszani, és elkészül a dal váza, ez gyakorlatilag ugyanúgy működik metal dalok és ambient témák esetén is, sőt a szintire eleve több sávot lehet felvenni. Aztán készítek egy lecsupaszított verziót programozott dobokkal, ami alapján Balázs felveszi a dobokat, majd erre jönnek a gitárok, basszus, szinti, és a legvégén az ének. Sokszor még a felvételek közben is jönnek plusz témák, amik kicsit kifordítják az eredeti elképzelést, elviszik egy másik irányba, vagy jön egy ötlet, hogy ide mondjuk kéne egy gitárszóló. A későbbiekben viszont több lesz a törés a számokban, másabb lesz, szabadabb, őrültebb. De ez még a jövő zenéje.
Milyen életcéljaid vannak?
Egyszerű és tiszta élet.
Mit üzensz a magyar Marblebog rajongóknak?
Ha léteztek, jelentkezzetek!
www.marblebog.tk
www.myspace.com/marblebog