Mercenary Interjú

(scroll down for English Version)

Nem várt, kellemes meglepetésként jött a lehetőség egy párbeszédre a durván két héttel ezelőtti Mercenary koncert előtt, mely bár rajtunk kívül álló okok miatt az utolsó pillanatokban majdnem meghiúsult, végül szerencsére mégiscsak sikerült nyélbe ütni a dolgot. Az interjú spontánságára való tekintettel, idő hiányában talán nem éppen a legizgalmasabb kérdéseimet szegeztem a srácoknak, Jakob Mølbjerg alapító gitáros és a húrok mellett a billentyűkért is felelős Martin Buus azonban tettek róla, hogy így is élvezetes olvasmány szülessen. Az R33 kerthelyiségében beszélgettünk a dán urakkal:

Mindenek előtt, köszi, hogy a történtek ellenére is időt szakítotok a beszélgetésre. Hallottam, hogy voltak problémák az érkezéssel…

Jakob: Nem gond. Valóban volt egy kis csúszás, egy tizenkét órásra tervezett útból végül tizennyolc lett, de mostmár minden oké, itt vagyunk.

Honnan is jöttetek pontosan? Annyiról tudok, hogy Romániából.

Jakob: Azon belül is Bukarestből.

Az tényleg nincs közel…

Martin: Igen, ezt ma mi is megtapasztaltuk, haha.

Több alkalommal jártatok már nálunk, Magyarországon. Milyen emlékeitek vannak az országunkról?

Jakob: Nos, mindig jól éreztük magunkat nálatok. Legelőször 2005-ben voltunk itt a Brainstorm vagy a Nevermore társaságában, már nem emlékszem, melyikükkel pontosan.

Martin: A Brainstorm-mal volt az első alkalom, pont lábdob nélkül toltuk végig azt a bulit.

Jakob: Tényleg, az egész műsort anélkül csináltuk végig. A közönség elég passzív volt, aztán az egyik dal közben a mikrofonállvány rádőlt a cuccra és a lábdob végleg megadta magát. Olyan volt, mintha valami béna pop zenében utaznánk, haha.

Esetleg valami kellemesebb sztori?

Jakob: Ezt leszámítva, nagyon jó emlékeink vannak Pestről. Napközben szoktunk járni egyet a városban, körülnézünk egy kicsit és jól érezzük magunkat, meg aztán ott az a kedvenc, marhahúsos éttermünk, a Pampas. Párszor voltunk már ott korábban és ma is tervbe volt véve, csak végül nem jött össze a dolog, mert túl későn érkeztünk.

Az aktuális turnétól eltekintve, többnyire power metal és úgy ámblokk, dallamosabb bandákkal járjátok az utat. Közelebb érzitek magatokat ehhez a stílushoz, mint mondjuk a melodic death-hez?

Martin: Szerintem valahol a kettő között vagyunk. Én mondjuk, a power metalról nem a magunkfajta csapatokra asszociálok, számomra a power metal mindig is a német-mintát jelentette, ezt a tipikus kardos-sárkányos sztorit, ami határozottan eltér attól, amit a mi zenénkről gondolok. De igen, sok magasabb tónusú éneket és különböző dallamos elemeket használunk a dalokban, egy-két PM-szerű gitár téma csakugyan becsúszik, de mégis inkább az MDM kategóriába sorolnám magunkat, noha azt is értem, egyesek miért látják ezt másképp.

Mindenféleképpen progresszív zenéről van szó, de általában a turnékon mégis inkább a power bandák dominálnak, ezért kérdeztem.

Jakob: Mindig nehéz volt számunkra olyan turnékat szervezni, ahol helyénvaló, progresszív-szerű bandákkal működhettünk közre, mert úgy hiszem, igazából valamiféle prog-melodeath keverék vagyunk, jobbára dallamos énekkel vegyítve, ilyen pedig kevés van.

Kik a fő célközönsége a zenéteknek?

Martin: Őszintén, fogalmam sincs…

Jakob: Nem hiszem, hogy van bármilyen konkrét, elérni kívánt célunk egy bizonyos megközelítést vagy a szcénában elfoglalt helyünket illetően. Szimplán csak fogjuk azokat a dolgokat, amiket szeretünk a metalban, összegyúrjuk dalokká úgy, ahogy szerintünk van értelme, a többi meg már a közönségen múlik, hogy tetszik és értékelik-e vagy sem, vagy lejönnek-e egy-egy bulira vagy sem.

Közelítsük meg máshonnan: hogyan jellemeznétek a rajongóitokat?

Martin: Mindenféle fazonokkal találkozunk. Vannak tinédzserek, akiknek tetszik amit csinálunk, másokat Gamma Ray pólóban látunk feszíteni…

Jakob: …gyakorlatilag a tizenévesektől kezdve egészen a hatvanas éveikben járó fickókig terjed a skála, komolyan, szóval a helyzet az, hogy a különféle headbangerek elég nagy szegmensében vannak olyanok, akiknek bejön a hangzásunk.

Egy headliner turné mivolta nyilván beszédes tény, de mit gondoltok, hol helyezkedik el a Mercenary napjaink színtéreben?

Jakob: Nos, mindig is egy kicsit hátrányos helyzetűek voltunk, mert a stílusunk, amiről az imént beszéltünk, elég nehezen definiálható, és az emberek általában előnyben részesítik a kicsit egyszerűbb, könnyen kategorizálható dolgokat, márpedig nem hinném, hogy mi a kettő közül bármelyikbe is beleillenénk. Úgyhogy bár nem gondolom, hogy kimondottan ismertek vagyunk, de a metal közösség egy szűk sávjában kényelmesen elvagyunk. Valami hozzáfűznivaló?

Martin: Részemről ezen a ponton általában a tagcserék jutnak eszembe, amik alaposan felforgatták ezt a népszerűségi indexet. Jópár embertől hallottam már, hogy hihetetlen, hogy egyáltalán túléltük ezt a sok változást – valóban az. A másik oldalról viszont, pont a napokban volt például interjúm egy spanyol magazinnal, akik azt kérdezték tőlem, hogy-hogy nem vagyunk ismertebbek. Sosem gondolkoztam ezen…

Gondoljátok, hogy van még följebb a mostaninál?

Jakob: Hogyne!

Martin: Remélhetőleg!

Jakob: Én azt mondanám, biztosan, noha ez nyilván sok mindenből tevődik össze. Jelenleg a harmadik frontemberünknél tartunk és szerintem teljesen rendben van az, hogy idővel változik a banda. A frontember kiléte viszont egy biztos pont a közönségnek, és mikor ez változik, elidegenednek a folytatástól. Tudtuk ezt, mikor először cseréltünk a poszton, mikor másodszor tettük ugyanezt, ám ezek olyan döntések voltak, melyek elkerülhetetlenek voltak a zenekar jövőjét illetően. Ez volt az egyetlen járható út, változni.

Akkoriban mi motivált benneteket, hogy életben tartsátok a bandát?

Jakob: A 2009-es tagcserék táján már meglehetősen frusztráltak voltunk az elmúlt évek miatt, de már önmagában is fűtött minket a vágy, hogy megint mindent jól csináljunk, mostanra pedig sikerült végleg tisztázni a dolgokat. Szerintem ez vezetett minket, és igazság szerint, mára könnyebb lett klassz zenét írnunk, mint korábban bármikor. Nincsenek időbeli kikötések, mint anno, ez pedig hatalmas felszabadulást jelent számunkra.

Martin: Azt hiszem, az volt számunkra a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat attól, amit szeretnénk létrehozni. Mind tudjuk, hogy nem fogunk meggazdagodni ebből, cserébe viszont jó a hangulat és örömmel csináljuk amit, ez pedig egyike a legfontosabbaknak, nekem legalábbis biztosan.

Nemrégiben jelent meg a legújabb albumotok, a Through Our Darkest Days. Szerintetek mi a fő különbség ez és a korábbi anyagok között?

Martin: Ha a személyes kedvencemhez, a Metamorphosis-hoz hasonlítjuk, akkor azt mondanám, felöleltünk pár régebbi ötletet abból, amit korábban csináltunk, kicsit kifordítottuk őket és újakat építettünk belőlük abban a stílusban, amiben jók vagyunk. Sokat gondolkoztunk rajta, hogy mit is akarunk kezdeni ezzel, aztán rájöttünk, hogy egy másfajta sötétséggel szeretnénk felruházni a dalokat, aztán jött az a rész, hogy „nem, ezt már csináltuk, nem lesz jó, azt már csináltuk, az se”, szóval tovább filóztunk rajta, hogy általában miből lesz egy jó Mercenary nóta, miből lesz egy jó Mercenary lemez, és visszahoztuk pár régebbi munka részeit és kereszteztük az újakkal, amire legutóbb szert tettünk a Metamorphosis-on. Szóval a mostani cucc nagyjából az új és régi anyagaink keveréke, mondjuk a jó megszólalás és a nagy refrének terén. Az előző lemez anno nagy különbséget jelentett. Az a fajta album volt, ahol lazára kellett venni a figurát és megmutatni a világnak, hogy képesek vagyunk a saját utunkat járni. Ott viszont megfeledkeztünk a többi anyagról, melyek igazából nagyszerű részei a Mercenary hangzásvilágának. De talán ennek így kellett lennie, hogy minden kiadvánnyal kiemelkedjünk valahogy. Akkoriban ez volt a helyes döntés, most azonban, ahogy én látom, végül is arra gondoltunk, miért nem szedünk össze pár régebbi ötletet, amit annak idején jól összeraktunk, rúgjuk fel a szabályokat és formáljunk át őket, azzal a feltétellel, hogy jobban kell szólnia, és természetesen saját magunk is elégedettek kell, hogy legyünk az eredménnyel.

Pontosan milyen sötét napokra utaltok a címben?

Jakob: Első körben a tartalom természetesen a zenekar nehézségeire utal az említett személyi változások kapcsán. Tisztában voltunk vele, hogy nagy port kavar majd, ha kirúgjuk a frontembert, akit annyian imádtak, de mégis, tudtuk, hogy ez volt a helyes döntés. Sok bizalmat igényelt ez egymás iránt, és még több hitet a projectben és önmagunkban, hogy átvészeljük a következményeket, hisz számtalan kemény kritikát kaptunk. Sokan azt hangoztatták, hogy egyszerűen csak abba kellene hagynunk vagy más név alatt menni tovább stb. Úgyhogy, bizonyos értelemben véve, azok voltak a mi legsötétebb napjaink, és erre referál a cím, ugyanakkor az album nem csak a sötétségről szól, hanem egyúttal utal a hitre is, hogy túl leszel rajta.

Végső soron tehát pozitív a mondanivaló?

Jakob: Igen, szerintem ez egy elég pozitív üzenet. A fény az alagút végén, ahol minden lezárul, a hitnek pedig komoly értéke van, mert ennek köszönhetően a legrosszabbat is képes vagy leküzdeni, nem számít, mi történik.

Az ominózus sötét korszak következményeként, milyen volt a dalírási metódus? Lehangoló?

Jakob: Nem, igazából kimondottan nyugtató. Egy teljes éven át írtuk az anyagot, szóval bőven szántunk rá időt, míg a legtöbb korábbi lemez esetében három-hat hónapot adtunk csak az alkotásra, így most nyugodtabban dolgoztunk és ténylegesen volt időnk kidolgozni a részleteket. Úgy rémlik, ezúttal volt még öt vagy hat szerzeményünk, melyeket végül nem használtunk fel az albumon, máskor viszont megírunk tíz dalt és megyünk is stúdiózni. Kicsit nyugisabban ment tehát a folyamat, tudtunk rá koncentrálni és ezen a ponton, szerintem jó döntést hoztunk.

Martin: A hozzáállásunk ihlette ezt az albumot. Stabil alkotóként tudtuk felhasználni, hogy mi már túl vagyunk a legsötétebb napjainkon.

Pont erre gondoltam én is, elvégre, mindez már négy éve történt…

Martin: Így igaz.

Jakob: Igen, de a Metamorphosis időszakában még folyamatban volt a történtek feldolgozása. Akkor mutatkoztunk be az új társasággal és hagytuk René-t énekelni olyan dalokkal, melyeket kimondottan neki írtunk, így első alkalommal szerepelhetett az ő saját, természetes közegében.

Nem volt stresszes számára mindkét énekstílust egyedül cipelni a hátán?

Jakob: Mm, amennyire én látom, mindig könnyen kezelte mindkettőt, soha nem görcsölt rajta, szinte erre a szerepre teremtetett.

Voltak konfliktusaitok egymás közt a legutóbbi munkálatok során? Hogyan kezelitek ezeket a szituációkat, mikor más elképzeléseitek vannak egy-egy szerzemény kapcsán?

Martin: Összeülünk kiabálni, haha. Nem, na, komolyra fordítva a szót, ilyen problémák mindig mindenhol adódnak. Valamivel könnyebb most, hogy már csak négyen vagyunk, de még mindig időbe telik, míg összekovácsoljuk a dolgokat, de hát mindnyájan csináltunk már ilyet korábban, úgyhogy nem nagy titok, mit szeretnénk. Szerintem kompromisszumokban amúgy is jók vagyunk, ha arra kerül a sor, a nap végére általában már megoldjuk a problémákat. Ha hármunk túlnyomóan úgy gondolja, a téma jó, akkor a maradék egynek marad az „oké”.

Jakob: Néha egyszerűen rákényszerülsz kompromisszumokat hozni annak érdekében, hogy működjön ez az egész. Tudni kell tovább lépni, de meg kell mondjam, a friss album esetében ezek a dolgok már nagyon magától értetődően jöttek, csak sok időbe telt, míg igazából rájöttünk, mit is akarunk csinálni ezen az anyagon. Minden további viszont már nagyon természetesen ment.

Martin: Olyan, mintha most valahogy mind a négyen jobban össze lennénk hangolva. Mind tudjuk, mit is akarunk valójában egy Mercenary lemeztől.

Még egy kapcsolódó kérdés mindkettőtökhoz: ha hozhatnátok egy-egy döntést egyes egyedül a többiek jóváhagyása nélkül, mivel kísérleteznétek szívesen egy Mercenary anyagon?

Martin: Kísérletek… Fogalmam sincs, haha! Egy se jut eszembe, gyanítom, ez most a tizennyolc órás buszozás és különféle italok eredménye. De Jakob, neked lehet, van pár őrült ötleted…

Jakob: Nem igazán. Azt hiszem, elég közel vagyunk ahhoz, hogy azt csináljuk, amit szeretnénk a dolgok jelenlegi formájában. Szerintem nincs bennünk sok kiéletlen kreativitás, de persze, az ember bármikor kísérletezhet különféle irányvonalak tekintetében, hogy kiderüljön, mennyire passzol a profilba, de én úgy gondolom, mi már túl vagyunk ezeken a Mercenary hangzásvilágában. Több új elemet is bemutattunk már, és ha többről volna szó, az úgyis magától fog jönni ahelyett, hogy tudatosan építenénk be őket a zenébe.

A TODD borítója elég összetett. Mit rejt a mögöttes tartalom?

Jakob: Nem úgy kell elképzelni a dolgot, hogy rendeltünk egy konkrét képet és a srác leszállította, amit kértünk. Inkább valahogy úgy történt, hogy egy meghatározott hangulat kifejezését kértük, mire kaptunk egy pár alternatívát, amiket aztán tovább fejlesztettünk. Nekem tényleg bejön az artwork, annyira passzol a régi, hagyományosabb, Travis Smith és Niklas Sundin által tervezett Mercenary borítókhoz, továbbá nagyon tetszik, ahogy a figura egy más értelemben mutatja a szemeit. Pontosabban, nincsenek is szemei, szóval bizonyos értelemben, egy misztikum arra invitál bennünket, hogy lássunk az ő szemén keresztül, illetve hogy lássuk azt, amit az ő szemei láttak egykor. Erre gondoltunk alapjáraton, a végeredmény pedig tökéletesen illik a címhez és a tartalomhoz.

Lerí rólatok, hogy törődtök a látvánnyal, hogy szeretitek, ha minden pofásan néz ki a zenekar háza táján, ez azonban egy elég megosztó dolog zenészek és rajongók sorai közt egyaránt. Valaki szerint hatásvadász, hiteltelen dolog, mások pozitívan értékelik. Ti hogyan viszonyultok ezekhez a véleményekhez?

Martin: Egy bizonyos fokig automatikusan kialakul egy imidzs, ami passzol a zenédhez, de semmi esélyt nem látok rá, hogy a közeljövőben maszkokat kezdenénk viselni, vagy ilyesmi…

Nem is pont így értettem, gondoljatok inkább a minőségi lemezborítókra, weblapokra, pazar merch cuccokra és hasonlók…

Jakob: Az én meglátásom az, hogy egy előadó nem csak zenét ad az embereknek, hanem egy összefüggést is a zene és a megjelenés között. Ezeknek egy hullámhosszon kell lenniük egymással, ha komolyan gondolod a dolgot. Semmi értelme nem volna teszem azt, virágokról énekelni a mi hangzásunk mellé, a tartalomnak passzolnia kell a zenéhez. A zene nem csak egy végtermék. Jelentés, értelem van a közönség és az album közti kapcsolatban, de ha itt nincs hely a hallgató képzelőerejének, hogy felvegye a fonalat, szerintem attól válik a zene hiteltelenné, amit nem értékelhetsz pusztán csak egy egyszerű másságként. Az én álláspontom az, hogy a zene egy csábító univerzum kell, hogy legyen, amit te magad találsz fel, ez pedig minden görcsösen kialakított imidzsnél fontosabb a számunkra.

Felmerült már annak ötlete bennetek, hogy ezt az elméletet esetleg valamilyen formában a színpadon is prezentáljátok?

Jakob: Beszéltünk róla, alkalmanként szeretünk is némi látványvilágot megvalósítani, de a jelen helyzetben ez nem annyira fontos, most a zenéé a főszerep és kifelé is ezt szeretnénk jelezni.

Martin: Pontosan ezt próbáljuk alátámasztani, hogy a zene az első, nem pedig a dolgok akörül. Absztrakt dolgok egész tájképét megvalósíthatnánk a deszkákon, de a zene enélkül is önmagáért beszél.

Oké, de most képzeljetek el egy fantázia-showt, ahol nincs pénz- vagy térbeli limit, bármit és bárhol megvalósíthattok, akár a realitáson túlmenően is. Hogy nézne ki a buli?

Martin: Úgy hiszem, egy stadionban lenne.

Jakob: Vagy a Holdon. Én a Holdat választom.

Martin: Ha a pénz nem játszik, király volna valami hatalmas helyen berendezkedni és életre kelteni a borítót…

Jakob: Klassz volna! Én szívesen kipróbálnék még pár sajátos látványt minden dal előtt az artwork egyes darabjaival, illetve valamilyen további módon tükrözném a szövegek mondanivalóját. Számomra ez tökéletes volna, egy kimondottan természetes módja a tartalmi és zenei univerzumunk megelevenítésének, de jelen pillanatban, ez még mind erőforrások és elsőbbségek kérdése.

Én erre általában azt a választ kapom, hogy pyro kell. Nektek? Akartok?

Martin: Hogyne! Sokat, haha! Mindig is szerettem.

Jakob: Miért is ne?

Őszintén, csalódott lettem volna, ha nemet mondotok, haha.

Martin: Haha, nem. Jöhet egy csomó belőle!

És mi a helyzet a ti személyes, illetve (a visszajelzések alapján) a közönség kedvenc számaival élőben?

Martin: Ez egy nehéz kérdés! Azt hiszem, ez mind attól függ, hogy éppen hol játszunk. Ezen a turnén kipróbáltunk pár régebbi dalt, de hamar rájöttünk, hogy néhány helyen nem igazán ismerik az emberek a régebbi cuccokat, szóval tényleg nehéz erre válaszolni, minden az éppen aktuális estén múlik, és a közönségen persze.

Akkor lássuk a mai napot! Mi lenne ma a kedvenc dalotok az eddigi benyomások alapján?

Martin: Melyik is… Vannak egyáltalán kedvenceink? Haha. Melyik is lenne ütős élőben…

Jakob: Én szeretem a „Generation Hate”-et tolni az új lemezről. Része a keményebb oldalunknak, felüdülés játszani, még ha nem is tipikus Mercenary nóta.

Játszátok ma este?

Jakob: Majd meglátod! -nevet-

Legnagyobb öröm és félelem a színpadon?

Martin: Én mindig csak azt remélem, hogy semmi nem durran el az erősítőknél VAGY a lábdobnál… Sok helyet megjártunk már, úgyhogy nem igazán van más. Szóval az én félelmem mechanikus félelem. Felrobban a cucc…

Jakob: Ha eléggé bele tudod élni magad az éppen aktuális műsorba, túlteszed magad rajta, bár ha ilyesmi tényleg bekövetkezik, mindig kibaszott idegesítő. Mindig, ah… Annyira bosszantó, hogy nem vagy ura a helyzetnek.

Martin: Élmény pedig a közönség lelkesedése.

Jakob: Bizony, nagyszerű látni, amikor az emberek tényleg élvezik a performot, énekelnek, vagy mint például tegnap történt, amikor Bukarestben voltunk, legelső alkalommal Romániában, a fanok a pólóinkban pózoltak. Fantasztikus érzés.

Még a fellépésekhez kapcsolódóan, mesélnétek egy kicsit az idei fesztivál-szezonotokról?

Jakob: Nem volt sok jelenésünk, mert az album ugye július végén jött ki, és akkor már túl késő volt ahhoz, hogy sok fesztre leszervezzük a fellépéseket. De játszottunk a Beastival-on és…

Martin: A cseheknél, a Metalfest-en! Király buli volt.

Ott is voltam Plzenben megnézni benneteket.

Jakob: Igen? Az tényleg egy jól sikerült koncert volt!

Martin: Aha, volt mozgás és meghökkentő volt számomra, hogy az eső és minden szarság ellenére is élvezték az emberek a műsort.

Jakob: Igen, örültünk neki, annak meg végképp, hogy sikerült elhagynunk az országot még mielőtt mindent ellepett az özönvíz, mint ahogy azt a hírekben láttuk. Tényleg remek fesztivál buli volt, de a legjobb érzés mégis az volt, hogy a rajongók tudtak ugyebár a dedikálásunkról, és az esőben ernyővel vagy anélkül állva vártak ránk odakint. Csodálatos érzés volt látni, hogy tényleg akarták!

Martin: Tudod, ettől működik minden. Úgy értem, ez ad nekünk energiát és tart minket életben, hogy többek között vannak olyanok, akik ha kell, az esőben is állnak egy-egy aláírásért.

Elsősorban magatokért vagy a rajongókért zenéltek?

Martin: Én azt hiszem, ez kéz a kézben jár.

Jakob: Ez nem igazán lehet döntés kérdése, hiszen ha mi nem szeretnénk a zenét, soha nem is tudnánk a közönségnek odatolni, úgy értem, soha nem volnánk képesek színlelni értük. A zenének őszintének kell lennie, ugyanakkor nem csinálhatod csak magadért, ha senki nem veszi a lemezeidet vagy jegyeket a koncertre. Szerencsések vagyunk, hogy amit mi szeretünk csinálni, azt a valamit látszólag a közönség is kedveli, ez nagyon boldoggá tesz minket. Kiváltságosnak érezzük magunkat, amiért képesek vagyunk egy headliner turnét lebonyolítani, még akkor is, ha kis klubokban történik mindez, amik egyébként nagyszerűek. A turné egyik legjobb állomása… Hol is volt? A Gun Club…

Martin: Ó igen, Szerbia!

Jakob: Az! Szerbiában is az volt az első fellépésünk, egy Gun Club nevű helyen. Ez konkrétan egy lőtér volt, amit a rendőrség rendszeresen használ. Meg is tudom mutatni! A rendőrség még aznap is használta, mikor a fellépés esedékes volt, az egész fal tele volt lyukakkal és céltáblákkal. Tényleg különleges volt, itt látszik a fotón amit csináltam! (Mutatja a telefonján – valami ilyesmit képzeljetek el – a szerk.) Most képzeld el, hogy ez a színpad és itt játszottunk este. Nem voltak sokan, de mindenki az első sorba nyomult a pólóinkban, végigénekelték az egész szettet és annyira boldogok voltak, de úgy igazából, megőrültek a boldogságtól, hogy ott voltunk! Elképesztő buli volt, remekül sikerült minden!

Martin: Eleinte még csak nem is sejtettünk semmit, hisz csak egy lőtérnek tűnt az egész. Később aztán bementünk és eltakarítottuk a töltényeket az útból, haha.

Szó szerint?

Martin: Szó szerint, kipucoltuk a színpadot a golyóktól. Nagyon fura volt, erőszak körbe mindenhol, aztán később mégis egy nagyszerű buli lett belőle.

Jakob: Még az előző gondolatunkhoz visszatérve, csak annyit, hogy szerintem az emberek észreveszik, ha megpróbálod becsapni őket. Az ok, amiért működtetsz egy zenekart, nagy dolog. Külső szemmel látniuk kell, hogy azért teszed, mert szereted csinálni, muszáj hitelesnek lenned. A szerb sztoriról meg még csak annyit, hogy nincs az a lemezkiadó annyi pénzzel a világon, ami ekkora sikert tudna kovácsolni, mint amit ott elértünk. Ennek szívből kell jönnie ahhoz, hogy felérjen egy ilyen élménnyel.

Sok éve együtt vagytok már, szóval gondolom, vannak még emlékezetes közös sztorijaitok. Ha egyet választhatnátok, melyiket osztanátok meg velünk?

Martin: Sok van, haha… A szerb dolog lehetne egy, főleg, hogy az éjszaka folyamán más dolog is történt. Lement a buli, minden király volt, aztán mindent elcseszett egy buszos szituáció. Később, az este során szóltak az illetékesek, hogy két óra körül el kellene hagynunk a klubot, mire mi „persze, semmi gond”. Ám a buszunk hajnal ötig sehol nem volt, szóval kint ültünk az utcán nagyjából három órán át.

Jakob: Lecuccoltuk három zenekar összes felszerelését, ami higyj nekem, nem kevés cucc, amik nem mellesleg igen drágák is egyúttal.

Martin: Az utca aztán kettőtől ötig egyre jobb és jobb lett – magyarázat: ivás.

Fogadok, hogy élveztétek!

Martin: Persze, jó visszaemlékezni…

…a buszból.

Jakob & Martin: Hahaha, pontosan!

Martin: Sok ilyen sztorink van ám…

Jakob: Az tuti, de ez most nagyon találó a frissessége miatt.

Utolsó kérdés gyanánt, mit mondanátok magatokról a civil életetek kapcsán? Mivel foglalkoztok, mikor éppen nem a Mercenary-val vagytok?

Martin: Sokat dolgozom.

Elárulod mit?

Martin: Turnémenedszerként melózom, ez úgy a földön tart minket, más bandáknak is ajánlok ilyet, haha. Ezenfelül, nos, szerintem a szokásos rosszfiúk vagyunk afféle pasis dolgokkal.

Jakob: Renének és Peternek vannak gyerekei, meg sok hasonló, családi élettel kapcsolatos dolgaik. Nem az a fajta zenekar vagyunk már, akik heti három-négy alkalommal hosszasan döngetig a próbatermet – ezt már megtettük tíz évvel ezelőtt, de többé nem. Próbálunk, ha szükség van rá, kedvünk van vagy van értelme.

Én, személy szerint szabadúszó fordítóként dolgozom filmeken meg ilyesmin, és örülök neki, hogy a bandával vannak kollégáim, mert egyébként egyedül dolgozom otthon, ami azért fontos szempont. A metalon túlmenően szeretek enni és finomakat főzni, néha mozogni egy kicsit az egészséges életért, noha ez utóbbit igen nehéz betartani a turnékon, haha.

Alkalmanként össze szoktatok futni egymással a bandán kívül, csak mint haverok?

Martin: Igen, persze. Néha rácsörgök Jakobra, hogy igyunk egy kávét a városban vagy valami.

Jakob: Annyi mindenben benne vagyunk együtt. Néha a zenekarral kapcsolatos dolgokról is kell beszélnünk és így tovább, máskor csak bemegyünk egy kicsit a belvárosba és lazulunk egy kicsit. Valamikor volt egy karácsonyi-partys összejövetelünk is, ahol minden évben rengeteget piáltunk. Mostanság került megint szóba a dolog, hogy talán megcsináljuk újra. Természetesen a családunkkal is vagyunk együtt, néha így telik a nyár, mint az idei, amikor picit hosszabb ideig vagyunk otthon.

Ők megbékéltek ezzel az életmóddal?

Jakob: Mindkettőre van ugye példa, valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy sok tagcserét látni mindenhol, vagy darabjaira hullott bandákat, mikor az emberek a harmincas éveikben úgy döntenek, hogy a bandázás helyett már inkább a mindennapi életre szeretnének koncentrálni és így tovább, de mi szerencsések vagyunk, amiért otthonról is támogatnak minket.

Bármi egyéb hozzáfűznivaló a beszélgetéshez?

Martin: Mégegyszer, jó visszatérni hozzátok! Rengeteg szép emlékünk van Budapestről.

Jakob: Igen, sajnáljuk, hogy nem tudtunk megint körbenézni egy kicsit a mai nap folyamán, de ennyivel is több okunk van rá, hogy mihamarabb visszatérjünk. Kénytelenek leszünk!

Köszi mégegyszer, hogy időt szántatok rám!

Jakob: Köszönjük a beszélgetést, bent találkozunk!

————————————–

ENGLISH VERSION:

It was an unexpected, but definitely pleasant surprise that I got the chance for a chat at around two weeks ago, on Mercenary’s headliner event in Budapest. It started out a little bit disappointing, because in the last moments, it seemed like that we may have to cancel the interview, but fortunately it wasn’t necessary at the end. Regarding to the fact that it was quite a spontaneously organized talk, I didn’t really have the appropriate time to set up my more exciting question, but thanks to founder guitarist Jakob Mølbjerg and fellow shredder Martin Buus, it actually turned into a delightsome article. We’ve discussed in the garden of R33 with Danish gentlemen:

Before we start, thanks for taking time for this despite of the problems with your arriving, I’ve heared there was a rush to get here.

Jakob: No problem. Yeah, a twelve hour drive became eighteen, but it’s okay, we’re here now.

From which town did you come exactly? I only know that from Romania.

Jakob: From Bucharest.

Ah, that really could be a long time!

Martin: We figured it our today, haha.

You’ve been a couple times before here in Hungary to do some gigs for us. What memories do you have about our country?

Jakob: Oh well, we’ve always enjoyed our shows here. I think the first time was in 2005 with either Brainstorm or Nevermore…? I can’t remember which one.

Martin: Brainstorm was the first time, yeah. We’ve played the show without the kick drum.

Jakob: Yeah, we’ve played the whole show like this. People were a bit passive and afterwards during a song, the microphone faced the base drum, and the kick drum didn’t work at all, so we sounded like some kind of pop music, haha.

Maybe some better memories?

Jakob: Apart from that, I think we have very good memories. During the day we used to go into the town to walk around and enjoy, and we have this favorite beaf house, called Pampas. We’ve gone there a few times before and we wanted to go today too, but we couldn’t because we’ve come too late.

Apart from your current tour, you mostly tour with power metal bands or more melodic based bands. Do you consider yourselves closer to this genre rather than to melodic death metal for example?

Martin: I think we’re settling in between those two things. When I’m thinking about power metal, I don’t associate bands like us, power metal to me is more like this German-type, swords and the dragon thing, that’s what left in my mind, and not what I think about our music. But we’re cooperating a lot with that higher pitched vocals and melodic things, with something in the guitar work what’s power metal like as well, but I think we consider ourselves more into the melodic death metal thing, though I can see why people may think otherwise.

It’s definitely progressive music, but the tour line-ups are mostly filled with power metal bands, that’s why I asked.

Jakob: It’s always been difficult for us to organize a tour where appropriate progressive-like bands contributed, because we… I guess, actually you can take us as a progressive melodic death metal band with clean vocals mostly. There’s not too many bands out there with this influence and who also carry on it.

Who do you think is the main target audience of your music?

Martin: I honestly don’t know…

Jakob: I don’t think we have a sort of aim to a certain aspect or circle in the metal community. I mean, we just take what we like from metal and put them into songs in a way that we think it makes sense and then it’s up to you if like, appreciate it or get down to our shows or not.

Then how would you describe your fanbase?

Martin: We see all kinds of people. Teenagers, whose into our band or other people wearing Gamma Ray shirts…

Jakob: …basically everything from teenagers to guys in their sixties, really, so thing is, there is a big segment of every kind of metalheads who are into our sound.

A headliner tour surely means something, but what do you think, where is Mercenary’s current position in nowadays’ metal scene?

Jakob: Well, I think we’ve always been kind of an underdog, because we, our sound what we’ve already talked about, is kind of hard to describe, and metalheads usually prefer a thing to be a bit simple and easy to categorize, and I don’t think we’re either from this mentioned two. So I don’t think we’re well-known, but a thin lay of the metal community is comfortable with us. Anything to add?

Martin: Yeah, usually at this point, I think a lot about the line-up changes that we had and actually turned this thing upside-down a bit. Some people said I should think it’s incredible how we’ve survived this,and that is incredible indeed. But on the other side, I recently did an interview with a Spanish magazine as well and actually, they asked me that how are we not bigger. I never considered that…

Do you think Mercenary can grow any higher than this?

Jakob: Ofcourse!

Martin: Hopefully!

Jakob: I’d say of course, but obviously it consists many things. Now we’re at our third lead singer and I think, it makes perfect sense that a band changes with time. The lead singer is a certain point of the fanbase, and when it changes, they get alienated. We knew that when we’ve changed singer the first time and the second, but it was not something what we could really avoid, that was the only future for the band, we needed to change the line-up.

In this period, what motivated you to keep the band alive?

Jakob: Well, we were so frustrated in the last couple years, at around the line-up changes in 2009, but actually we were very motivated just to do things right, and now we could clear the things up. I think, that’s what was driving us amd it actually became easier to create right music than it was before. We don’t make provisions to time like we used to, and it’s such a relief.

Martin: I guess, that was matter the most for us to have a good time about what we want. We all know that we’re not getting millionars for doing this, but in exhange, we’re feeling good with what we do and that is one of the most important things, for me at least for sure.

Getting into the new album, Through Our Darkest Days has been released not so long ago. What do you think is the main difference between this and your previous materials?

Martin: I think, at this one, if we compare to Metamorphosis – my favorite one –, we kind of embraced some of the older ideas of what we used to do, turned them out and built a new one in what we are good at. Were thinking about that what we wanna do with this, then we realized, that we want to put some different darkness into and then it came to: „no, we did this before, we can’t do that – we did this before, we can’t do that” – so we kept think about, well, what makes a great Mercenary song, what makes a great Mercenary album? And we brought back some parts of the older ones and combined that with the new one how we tried to gain on Metamorphosis. I think, it’s a mixture of the newer stuffs and the older again, like blending all the big choruses with the big soundscaping thing. Metamorphosis was a main difference. It was kind of an album where we had to take it loose in case to show the world that hey, we’re capable to do this on our own way, but there, we’ve forgotten about the other stuffs what were actually a great part of the Mercenary sound. Maybe we just had to be there through the times, to stand out with each album, and at around that was the right thing to do, but the new one, the way I see it, eventually we thought, why don’t we just

bring in some older material in what we’re good already, get away from the rules and remake it, just with the criterions that it has to sound better and we have to like it ourselves.

And what are those darkest days refer to exactly?

Jakob: In first round, the elements are about that of course we’ve been through a rough time as a band, because of the mentioned line-up changes. We knew that we run into a shitstorm when we kicked out a singer which a lot of fans really like, but you know, we knew it was the right thing to do. It took a lot of faith in each other and belief in the project and ourselves to carry on through that, because we had a lot of harsh criticism and some people thought we should stop the band or why don’t we choose a different name and so on… So, in some sense, those were our darkest days and the title is about this, but the album is not only about the dark, being in the dark, play also in the dark, but having the belief that you’ll get through and push through it.

So eventually, it has a positive message?

Jakob: Yeah, I think that is a very positive message. The light at the end of the tunnel where the things will lock up, and there’s a value in believing that you can push through even in the worst, no matter what happens.

As a consequence of this dark era you mention, how was the songwriting process go? Was it depressing?

Jakob: No, it was actually quite relaxing. I mean, we took our time with spending a whole year writing the album, while at most of the other albums we gave it 3 or 6 months, so this time, it was calmer and we had the time to actually work it out. I think, we had like 5 or 6 songs that we didn’t use on the album and usually we just write ten songs and record them, so it was a bit more relaxing, we could focus, and I think, that was the right thing to do at this point.

Martin: Our attitude has influenced the album and we could include that as a thing, that we are already through our darkest days.

Yeah, that’s exactly what I though about, I mean, it all happened 4 years ago…

Martin: Exactly.

Jakob: Yeah, but actually we were still getting through of it at the period of the last album. We represented the new line-up and let René sing in the songs that we have written for him, so he could act the first time in his natural range.

Wasn’t it stressful for him to do both clean and harsh vocals?

Jakob: Mm, I think that’s just been easy for him all the time to do both, never really been that stressful, he’s naturally into that role.

Was there any conflicts between you when writing the songs at this time? How do you handle these situations when you have different opinions about how should a song look like?

Martin: We just sit down and yell, haha. No, but seriously, you always have some of those issues. I mean, it’s easier now that we’re only four people, but we still forging everything with time, but well, we used to make records before, so it’s not a big surprise what we want and I think we’re good at making compromise when we had to, usually, at the end of the day we figure these out. If three people predominantly think it’s good, then the remaining one person just has: „well, yeah”.

Jakob: Sometimes you just had to make compromise to be able to do that, you have to be able to move on, but it was quite natural to do what we did on this album. We just had to ride so much here and forth until we realized what we want to do on this record, but then it all came very naturally at this part.

Martin: It seems like we’re more at the same page now with all four of us, we all know what we want from a Mercenary album.

Here’s a relevant question for each one of you. If you’d be able to make one decision on your own, without the other members approval, what kind of experiment would you try on one of your albums?

Martin: Experiment… I have no idea, haha! I guess, now it comes from sitting in a bus for eighteen hours and drink various things, so I have no experiments in mind right now. But you might have some crazy ideas…!

Jakob: Not really, I think we pretty much do what we want to do in the way it is now. I don’t think there’s a lot of unfilled creativity, but of course, I mean, you can always experiment in terms of various directions and see how it fits, but I think we’re through these experiments in Mercenary’s sound. We were introducing new elements, and if we’re talking about further more, I think that’s something what will come naturally to us instead of making them out through a couple of hours.

The cover of TODD is quite a complex one. How would you describe that what is behind the picture?

Jakob: It wasn’t like that we ordered a certain image and the guy has delivered what we’ve asked for. It’s more like we’ve asked for a certain expression of atmosphere and he caught onto that and gave us some options what we carried through. I really like the album artwork, because it fits very nicely to the old, more traditional Mercenary covers by Travis Smith and Niklas Sundin, and I think it’s really nice how this figure showing us his eyes in a new sense. More precisely, he has no eyes, so in a way, it’s a mystic inviting us to see through his eyes, to see what his eyes have seen. We thought just that basic idea, and the result fits very nicely with the album title.

You cleary care about the look, the image, that everything should look fine around the band, but it’s quite a divisive thing among the lines of bands and fans, because some think it’s like being fake, some think it just makes the music more spectacular and it needs to be this way. What do you guys think about these opinions?

Martin: To some point, you gonna have an image that suits the music, but I don’t see anything in the future for us like having masks or something else…

No, I meant nothing like that, just look at the quality album covers, great websites, some nice merch and stuff like that.

Jakob: The way I see this, you don’t just present music for the people, you present a context between the music and visualization. I think, these have to fit if you’re serious, it wouldn’t make sense to have lyrics about just flowers or whatever if you have our sound for instance. It has to fit to the sound. Music is not just a finish product, it’s a meaning between the listener and the album, and if there is no place for the listener’s imagination to catch on through, than… than I think it becomes fake, a hollow, something that you can’t just take as a difference. I think, it has to be an inviting universe that you can invest yourself and that’s more important for us than any concentration to any image.

Have you ever thought about to implant this into your live performances, like some additonal tools on stage or something like that?

Jakob: We’ve discussed it, at some point we like to do some visuals and so on, but we’re not really in a place where it feels very important right now, the music itself is so much more important and that’s what we show it’s all about.

Martin: Yeah, that’s what we try to maintaine, it’s the music and not the things around it, I mean, we could do all landscape of weird things on stage, but it speaks for itself by the music.

Allright, but now let’s imagine a fantasy show, where there are no limits of money, space or anything, so you can do whatever you want to, and also do it anywhere, even away from reality. Just unleash your own imagination.

Martin: It would be in a stadium, I guess.

Jakob: Or the moon. I say, it’d be on the moon.

Martin: Well, if money is not an option, it could be fun to have in one of those huge places with a big settle and recreating the cover…

Jakob: Yeah, that would be fun! I’d want to try a unique visualization before every song with pieces of the cover artwork and creating mirrors of the lyrics. For me, that would be perfect, a very natural thing to do with our lyrical and musical universe, but right now it’s a matter of resources and priorities.

Men usually answer me they want pyro. Do you want some as well?

Martin: Yeah, lots of it, haha!

Jakob: Why not?

Martin: I always liked pyro.

Honestly, I’d be disappointed if you say no, haha.

Martin: Haha, yeah, let’s bring a lots of pyro!

And which is your personal and (based on the feedbacks) the fans favorite song in live?

Martin: That is a hard question! All this depends on where we play, I guess. On this tour, we tried a couple of older songs as well, but we actually realize, some places are not that familiar with the older materials, so it is kinda hard to say, it all depends on the actual evening. And the crowd of course.

So let’s see tonight! Which would be your favorite song tonight? Depending on your current impressions.

Martin: Which would be the one… Do we even have it? Haha. What would be a good song live…

Jakob: I like to play the song „Generation Hate” from the new album. It’s part of our heavier sound, so it’s a fun song to play, but not quite typical Mercenary.

Are you playing that one tonight?

Jakob: Will see! -laughs-

Greatest fear and pleasure on stage?

Martin: I just always hope that stuff doesn’t go wrong with the amps OR with the drum kit… We’ve been in so many places, so there’s not really anything else. But my fear is a mechanical fear. Stuff blowing up…

Jakob: If you can get enough into doing the actual show, you can get yourself through of this, even though if it happens, it always freak the fuck out of you. It’s always… Ah, freaking annoying when you can’t handle them.

Martin: And pleasure is when people are into it.

Jakob: Yeah, it’s great to see when people are really into it, like singing along or like yesterday happened, when we played in Bucharest, for the first time ever in Romania, and there were people showing up in our t-shirts and that felt amazing too.

Connected to the performances, can you tell us a little bit about your summer festival season of this year?

Jakob: We didn’t really had a lot events, because the album came out in late July, so there was too late to book many festivals, but we’ve played on Beastival and…

Martin: …the Metalfest in Czech Republic! That was cool.

I was actually there in Plzen and seen your show.

Jakob: Oh, you were? That was actually a really-really good show!

Martin: Yeah, people were acting around, and I was amazed that despite of the rain and shit, people were still enjoying the tunes.

Jakob: Yeah, we were happy about that, and what’s most important, we managed to get out before the whole region drowned into the rain as we’ve seen it in the news. That was really a great festival show anyway, and the best part, they know we had a signing session and people were standing in the rain with or without umbrella and waiting for us. That was just overwhelming that people really wanted to do that!

Martin: That’s what make this work, you know. I mean, it’s the energy what keeps us, that people was actually standing in the rain to get autographs.

Primarily, are you doing this to the fans or to yourselves?

Martin: I guess, it goes hand in hand.

Jakob: You can’t really put it in decisions, because if we wouldn’t love the music, we could never push it to the audience, I mean, we could never fake it for the them. It has to be honest, but you can’t just do it for yourself if nobody buys your albums or tickets. We got lucky that what we like to do is something what a fanbase is also seem to like, and we are very happy about that. We feel priviliged that we’re able to do a headliner tour, even though it happens in small clubs, they’re really great. One of the greatest shows in this tour was… Where was it? The Gun Club, in…

Martin: Yeah, in Serbia!

Jakob: Yeah, our first time in Serbia too, at a place called the Gun Club. It was actually a shooting range, what the police uses. I can show you a photo! The police has used it as a shooting range at the same day, and there were like many marks on the walls. It was really a unique one, you can see it here! (He shows a photo on his phone. You should check out this for something similar – the editor.) Imagine like this was the stage, and we’ve played here. There were not a lot of people, but they were all in the first row in our t-shirts, singing along and were so happy, I mean it, they were just crazy of happiness that we were there! That was an amazing show, worked so great!

Martin: And we didn’t really expect anything, cause first, it seemed like just a gun range, and later then we just went down there and were cleaning the bullets away, haha.

You literally did this?

Martin: Yeah, we were actually cleaning our stage from those bullets. It was weird, looked like there’s violence all around, but later, the show was so amazing.

Jakob: I just think of that people can tell if you’re trying to fake it. I mean, the reason why a band acting is huge, it needs to be seen that they’re doing it because they love it, it’s real deal. And just one more thing about the Serbian story: no record company with all the money in the world could’ve made a success like that I think. It has to come from the heart to do something like that.

You guys are together since many years now, so I’m sure you have many memorable moments together. If you could choose one, which one would you tell us?

Martin: There is a lot, haha… That Serbian thing can be one and during the evening there was also something else. We did the show, it was great, then everything went fucked up with the bus situation. At some point, we’ve been told that we gotta get out from the club at 2 AM, when we said: „that’s cool, will do”, but the bus didn’t show up until 5 AM at the morning, so we had to sit outside in the street for at about three hours.

Jakob: We were setting down all our equipment for three bands, and believe me, that is a lot of equipment what are actually quite expensive.

Martin: The street felt better and better from 2 AM to 5 AM – explanation: drinking.

I bet you enjoyed it!

Martin: Yeah, it’s good to look back on…

…from inside the tour bus.

Jakob & Martin: Hahaha, exactly!

Martin: There have been a lot of those stories…

Jakob: Yeah, but that one is very fitting, how it all just happened.

For the last question, what can you tell us about your personalities in your civil lifes? What are your days about when not playing with Mercenary?

Martin: I work a lot.

What do you work?

Martin: I work as a tour manager, that keeps us on ground, I think a lot more bands should do it, haha. Otherwise, well, we’re just late bad guys, I think we do what normal guys do.

Jakob: The other two guys have kids and a lot of things around with all the family life. You know, we’re not the kind of bands who spend a lot of times in the rehearsal room for three or four times during a week. We did that 10 years ago, but not any longer. We rehearse when we need to, when it’s good and make sense for the band.

Personally, I work as a freelancer translator of movies and so on, and it’s really nice to have the band for me to have collegues in, because I work at home, so that’s another view to mention. Apart from metal, I like eat and make good food, make some exercise to have a healthy life, though that can be quite hard on tour, haha.

Do you occasionally meet up with each other when you’re not dealing with the band, you know, just like friends?

Martin: Yeah, sure, sometimes I call Jakob to have a cup of coffee in the town or something.

Jakob: We’re in so many things together, sometimes we also had to talk about things related to the band and so on, and some other time, we just enjoy our downtown and then get some rest. I think, at some point we had a Christmas party-like thing, where we drank a lot every year, and now we talk about maybe doing it again. Of course, we also enjoy things in our family, and sometimes doing a summer like this for example, when we are at home for a bit longer time.

Are they OK with this tour life you got?

Jakob: You can see both who support it or not, that’s probably can be a reason why you see a lot of line-up changes or bands fall apart when people reach their age of thirties and want to focus to the everyday life and so on, so we’re lucky that we got our support from home as well.

Anything else you’d like to add?

Martin: Again, it’s good to be back here! We have so many great memories with Budapest.

Jakob: Yeah, we’re sorry that we couldn’t go to see the city again today, but it’s just definitely one more reason to come back another time. We will have to!

Once again, thank you very much for your time!

Jakob: Thanks for the interview! See you around!

WEBhttp://www.mercenary.dk/

Kapcsolódó cikkek

Mercenary, Omnium Gatherum, Essence, Miserium – Koncertbeszámoló

Jillian

Hot News: Mercenary – Label mates Essence as further support act announced

KMZ

Hot News: Mercenary – release first new song! Exclusive album pre-listening competition for Beastival!

KMZ

Hot News: Mercenary – reveal tracklisting of their forthcoming album!

KMZ

Hot News: Mercenary – embarking on a European headliner tour!

KMZ

Hot News: Mercenary completes mixing 7th album, reveals album title, cover and release date

KMZ

Hot News: Mercenary – Second video diary from the studio available! Further festivals announced!

KMZ

Hot News: Mercenary – Studio diary (part 1) online!

KMZ

Hot News: Mercenary – Music video for “Through the Eyes of the Devil” released!

KMZ

Hot News: Mercenary – Roadtrip video online! Band confirmed for Beastival 2013!

KMZ

Arch Enemy, Mercenary – Koncertbeszámoló

Gwanath

Death Angel, Mercenary, Demolition, Extrema – Koncertbeszámoló

Hoze

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár