Interjúk

Meteora interjú

Kezdjük a legelején, mert attól függetlenül, hogy majd egy évtizede létezik a Meteora kell egy kis infó az embereknek, hogy el tudjanak helyezni a megfelelő skatulyába! Hogyan jött össze a csapat? Ki volt a legerősebb láncszem és motiváló kulcsember megalakuláskor?

Atilla: Az első felállást barátok, ismerősök és azok ismerősei alkották. Mátéval régóta szerettünk volna egy közös zenekart, az énekesünk, Farkas Mónival éppen egy pár hónapja indult, de nem igazán működő bandában játszottunk együtt és Mátéval ismerték is egymást korábbról. Orosz Robival, az első dobosunkkal úgyszintén Máté játszott együtt valamikor az ősidőkben, Kincses Tina, az eredeti szintis pedig az akkori barátnőm volt. A kulcsember, és akinél a szálak összefutottak így Máté volt, a szervezési feladatokat pedig együtt csináltuk.

Kezdésnek mi volt az elképzelés? Ahhoz képest mennyire tértetek el a mostani dalokkal?

Atilla: Őszintén szólva csak zenélni akartunk. A szimfonikus, gót, power metal mindegyikünkhöz közel állt, így ezekből a stílusokból szemezgettünk számokat, amiket játszottunk. Az első körülbelül másfél évben nem is kezdtünk el próbán saját dalokat összerakni. A legelső szám amit írtunk és kigyakoroltunk nem hagyta el a próbaterem falait, egy nagyon faék egyszerűségű power metal dal volt, ha a mostani zenénkkel összehasonlítom ég és föld a különbség jó értelemben.:)

Eltelt néhány év (2010-2014), de nem teljesen úgy alakult minden, ahogy kellett volna. Nagyon nehéz volt az indulás?

Atilla: Mondhatjuk. Minden zenekar életében – hacsaknem sokat látott, rutinos zenészekből áll – a kezdeti időszak a saját hangjának kereséséből áll. Ez sok kompromisszummal jár, így volt jópár tagcserénk, valamint az is változó ki mennyire akarja komolyan csinálni, mennyi áldozatra hajlandó a zenekarért. Amíg az embernek csak bele kell tenni az energiát, de nem látja, hogy ez mikor és hogyan fog kifizetődni könnyebben elveszti a lelkesedését és kilép, és minden tagcsere egy kicsit megakasztja a fejlődést amíg az új kolléga betanul.

Az első hanganyag a „Price of Salvation” Ep 2014-ben jelent meg. Milyennek gondolod? Sikerült azt a bizonyos mércét elérni? Mit mondtak akkoriban a zenétekre?

Atilla: Akkoriban nagyon büszkék voltunk rá, a körülményekhez mérten kihoztuk belőle amit lehetett. Tudtuk viszont, hogy ennél jobban is meg tudnak szólalni ezek a számok, ezért is döntöttünk úgy, hogy újravesszük őket az első nagylemezre. Manapság inkább demo felvételként tekintünk rá. Pozitív visszajelzéseket kaptunk szerencsére, így a lelkesedésünk megmaradt a folytatáshoz.

Pici szünet következett, de 2017-ben már ténylegesen beindultatok és elindult a zenekar szekere. Jött is az album, amire szerintem felkapja a fejét az ember ha meghallja az „Our paradise” lemezt! Mi történt, mi alakult másképpen, hogy végre jó lett minden?

Atilla: Összejött egy olyan társaság, akikkel gördülékenyebben tudtunk együtt dolgozni. Csatlakozott Krajczár Márió (dob), Kurucz Ádám (szólógitár) és Noémi, mindegyikük remek zenész és ember, akik tehetségükkel és hozzáállásukkal lehetővé tették, hogy előrébb jussunk. Habár Ádám és Márió a lemezmegjelenés előtt dezertált, de kreatív munkájuk érződik a lemezen. Valamint az se elhanyagolható faktor, hogy a szolnoki Denevér stúdióban történt a keverés és a master, így egy igazán minőségi hangzást tudtunk elérni.

Az „End of Eternity” dalt a YouTube oldalon elég szép számmal megtekintették. Gondolom ti is úgy gondoljátok, hogy megérte a klipet elkészíteni? Ki mit értékelt a zenehallgatók közül a 2017-es alkotásban?

Noémi: A koncertjeink alkalmával úgy éreztük, az End of Eternity az egyik olyan dalunk, amire különösen jól ráérez a közönség, talán a lendületessége és érzelmes témájú szövege miatt, amivel igazából mindenki könnyen azonosulhat.:) Már régóta terveztük egy élőszereplős videoklip elkészítését, de mindenképpen valami egyszerű és szép megoldást szerettünk volna választani. Úgy gondoljuk, az akkori célunkat, azaz az Our Paradise lemez minél több emberhez való eljuttatását sikerült elérni.

Azóta pedig már jelentősebb koncertetek is volt és most itt van a kanyarban az új album, ami a HammerWorld támogatásával jelenik meg márciusban. Azt hiszem tényleg nagyon jó úton vagytok és minden OK. Mit tartasz fontosnak megjegyezni a 2017-től eltelt időszakról mostanáig?

Noémi: A mostani felállásunk még az Our Paradise megjelenése előtt, 2016-ban kezdett stabilizálódni. Abban az évben tavasszal bővültünk Csabával, így azon a lemezen is már főleg az ő gitárjátéka hallható. Gábor 2017 őszén csatlakozott hozzánk, az ő kreatív munkája és szorgalma hatalmas segítséget jelentett a Tragedy of Delusion számainak megírásánál. Mindkettejük személyében igazi csapatjátékosokat ismerhettünk meg, illetve olyan embereket, akikkel zeneileg is egy hullámhosszon vagyunk, hasonló ízlésvilágot képviselünk, és mindannyian ugyanazt szeretnénk. Azt gondolom, ez alapvető feltétele a közös zenélésnek.

Atilla: A lemez megjelenése után főként azon dolgoztunk, hogy eljuttassuk minél több emberhez a dalokat koncertekkel, valamint a számunkra releváns médiában való szerepléssel. 2018-ban megejtettük az első külföldi koncertünket Kassán, ami minden tekintetben egy remek tapasztalat volt a zenekarnak. És természetesen az új lemez dalaival töltöttünk rengeteg időt, tavaly előtt év elejétől nagy lendülettel írtuk és próbáltuk össze a számokat, amikkel körülbelül egy éve lettünk kész.

Az „Our Paradise” albumot aki megszerette, gondolom az új „Tragedy Of Delusion című új lemezt is megérti és megszereti könnyedén? Mit mondanál róla, mit várjunk tőle?

Atilla: Hasonló hangulatú lett a Tragedy of Delusion mint az előző nagylemezünk, zeneszerzésileg viszont úgy érzem sokat fejlődtünk. Kicsit mindegyikünk maximalista, így azt akartuk, hogy minden téren felülmúljuk magunkat. A hangszerelés epikusabb, a kórusok – kis szívem csücskei – teltebbek és profibbak, a ritmusszekció súlyos, Noémi és Máté pedig új távlatokat nyitottak az énekükkel illetve hörgésükkel. Ezeken kívül pedig tiszta férfi éneket is bevettünk az eszköztárunkba, így tovább színesítve a stílusunkat. A kész mixünket pár zenészkollégánk és stílusban jártas barátunk, ismerősünk már hallhatta, és megkönnyebbülésünkre nagyon pozitívak a visszajelzések.

Mit gondolsz sikerülni fog egy következő szintre emelkedni az új album megjelenésével?

Noémi: Én határozottan reménykedem benne. Az Our Paradise lemezünkön azt gondolom érezhető, hogy gyakorlatilag évek és rengeteg ember munkája fekszik benne, a zenekar első szárnybontogatásától kezdve a megjelenésig, így zeneszerzés tekintetében egy elég heterogén anyagról van szó. Az új lemez ezzel ellentétben szerintem jóval konzisztensebb, és talán érettebb hangzású is. Azt is mindenképpen előrelépésnek tekintjük, hogy ezúttal nem önállóan, hanem a Nail Records gondozásában jelentetjük meg a lemezünket.

Kik a példaképek? Szeretnétek olyan magasságokban járni ti is?

Noémi: Szerintem nincs olyan zenekar, aki ne álmodna arról, hogy egyszer ő is ott járhat majd, ahol a példaképei.:) Főként az Epica az a zenekar, amely tagadhatatlanul a legnagyobb hatással volt ránk mindig is, ám kaptunk már olyan visszajelzéseket, miszerint az After Forever vagy a Xandria zenéjére szintén nagyon emlékeztet a stílusunk. Ez nem teljesen véletlen, valóban követtük, illetve követjük az ő munkásságukat is. Azon kívül, hogy alapvetően a szimfonikus, gót, power metal iránti rajongás mindannyiunkban megvan, azért mindegyikünk szívesen tekintget ki más stílusirányzatok felé, és összességében sokféle zenekar van ránk hatással egyénenként.

Mi volt ez eddigi eltelt időszak legjobb élménye a zenekarnak? Sokat érintkeztek a rajongókkal?

Noémi: Az egyik legkiemelkedőbb közönséggel kapcsolatos élményünk a már korábban is említett kassai koncertünk, egyszerűen hihetetlen volt, milyen szeretettel és lelkesedéssel fogadtak bennünket az ottani emberek. Egy Szlovákiában ismertebb zenekar, a Within Silence előtt játszottunk aznap este, így egy elég nagy befogadóképességű helyen léptünk fel nagy közönség előtt. Természetesen hatalmas megtiszteltetésnek éltük meg, amikor a Hammer Concerts szervezésében a Sirenia, illetve Leaves’ Eyes zenekarokkal egy esten játszhattunk a Dürer kertben, szintén egy nagyszerű közönség számára. Nincs olyan este, hogy ne gazdagodnánk egy-egy szép emlékkel a rajongókkal. Nekem személy szerint az egyik legkedvesebb élményem az volt, amikor a közönségből egy hölgy továbbította számunkra koncert után az extrém metál Carcass egykori dalszerzőjének, gitárosának gratulációját.

A jövőben mit szeretnétek? Miért lehet érdekes a 2020-as év számotokra?

Noémi: Idén számunkra a második nagylemezünk megjelenése lesz a legmeghatározóbb, nagyon izgatottan és kíváncsian várjuk a fogadtatását. Ezután pedig a feladat koncertezni és koncertezni, amikor csak lehetőségünk van rá.:) És közben természetesen szeretnénk folyamatosan fejlődni, mind zeneileg, mind emberileg, mind a színpadon.

Végezetül pedig egy jóslást kérnék tőled :)! A megjelenő új videoklipet év végére hányan fogják megnézni a YouTube oldalon?

Atilla: Én biztosan, így 1 és végtelen közt valahol.:)

Kapcsolódó cikkek

Meteora, Pennhurst – egy szuper bulit tudhatunk magunk mögött

KMZ

Kalandozás a szimfonikus metal ezerarcú birodalmában – Harmadik nagylemezével jelentkezett a Meteora

KMZ

Meteora – Szeptemberben érkezik az “…Of Shades and Colours” nagylemez!

KMZ

Meteora dalpremier: Danse Macabre – Chris Harms (Lord Of The Lost) vendégszereplésével!

KMZ

Nemoreus / Isatha / Sollen / Meteora – nagyon várjuk mikor játszhatunk Budapesten újra

KMZ

Meteora – készül az új nagylemez, a My Reality már elérhető digitális kislemezként is!

KMZ

Subcortic ★ Pandas of Princess ★ Meteora ★ Holdt – Nyolcas Műhely

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek