Egy újabb állomásához érkezett a portugál gothic/dark metalt játszó zenekar. Régóta érlelődő tervüket valósították meg azzal, hogy előszedték, az áttörést hozó Wolfheart előtti kiadványok összes dalát, és újra rögzítették őket, hogy az egészet egy cd-re gyűjtve kiadják. Erről, és sok egyéb érdekes dologról beszélgettem a Moonspell frontemberrel, Fernando-val.
Hello Fernando! Mindenek előtt hadd gratuláljak az új kiadványotokhoz, az Under Satanae-hoz, ez tényleg szétrúgja seggünket.
Üdvözöllek! Köszönöm szépen!
Mi újság van veletek mostanság?
Ugye újra felvettük ezeket a régi dalokat, és megpróbáltuk tökéletesíteni amennyire csak lehetséges. Ez egyébként egy régóta dédelgetett tervünk volt, egyszerűen eddig nem tudtunk időt szakítani rá, hogy véghez is vigyük. Tudni kell az anyagról, hogy ez nem egy új Moonspell kiadvány, viszont számunkra legalább annyira fontos mintha az lenne. Azok a régi dalok nagyon alulproducereltek voltak, és ez indokolta az újrafelvételt. Ezzel a lemezzel nem tervezünk világkörüli turnét, meg semmi különlegest, ez csak az egyik project-ünk. Viszont nagyon boldoggá tesz. Úgyszintén nagyon örülnek azok az emberek is akikkel beszéltünk eddig, hogy újraélesztettük ezeket a régi dalokat.
Hogyan zajlottak a stúdiómunkák?
Nagyon simán ment minden. Számunkra szórakozás volt dolgozni ezekkel a dalokkal. Nem volt rajtunk az a nyomás, mint általában egy-egy új lemez felvételénél szokott lenni. Minden könnyedén és nyugisan ment. Csak átrándultunk Dániába, hogy kipróbáljunk egy új producert és egy új stúdiót. Minden olyan könnyen ment és nyugodtan, hogy úgy döntöttünk, az új lemezt ugyancsak itt fogjuk felvenni.
Milyen érzés volt elővenni és újra játszani ezeket a régi dalokat?
Azt kell mondenom, hogy személy szerint egy kicsit szkeptikus voltam az elején, mivel azokban az időkben, mikor ezek a dalok születtek teljesen más hatások értek, mint mostanság. A többiek viszont nagyon lelkesek voltak. Sokkal jobban mint én. Tudod, én a legelejétől benne voltam a Moonspell-ben, meg a Morbid God-ban (Moonspell elődzenekar – szerk.) is. Lépésről lépésre át kellett vegyük a többiekkel a dalokat, mert például Mike, csak a demo felvételénél csatlakozott a csapathoz, tehát számára a Serpent Angel jelentett kihívást. Pedro az Under the Moonspell felvételekor lett csapattag, számára pedig a Morbid God illetve az Anno Satanae dalai voltak izgalmasak. Akkor ott van Ricardo, aki csak a Wolfheart idején társult hozzánk, viszont nagy rajongó volt, aki elment a koncertjeinkre, megvásárolta a demokat és az EP-t. Számára az egész anyag felvétele egy izgalmas feladat volt. Számomra nem jelentett igazi kihívást, mivel annak idején részt vettem ezeknek a daloknak a megírásában. Tudod ez olyan, hogy benned van, az ereidben csörgedezik. Ezek a dalok a Moonspell-nek egy sokkal brutálisabb és extrémebb oldalát mutatják. Számunkra a fő cél az volt, hogy ne egy kamu dologgal álljunk elő, amivel csak a pénzt húzzuk ki a rajongóink zsebéből. Egy teljesen új oldalát akartuk megmutatni ezeknek a régi nótáknak. A keverés végeztével éreztük, hogy pontosan azt sikerült kihozni az anyagból, amit megálmodtunk.
Mit gondolsz, milyen lesz a mostani Moonspell rajongók reakciója, hisz többségük még oviban tipegett, mikor ti megjelentettétek azokat a demokat és EP-t?
Hahaha. Hát nézd. Úgy gondolom, hogy a most felnővő rajongóink is rengeteg extrém zenével vannak körülvéve mostanában, ugyanúgy mint amikor mi is fiatalabbak voltunk. És igen, ez a lemez szól az újabb rajongóinknak is. Bármerre jártunk a világban, nagyon sokan kerestek meg, hogy adjuk ki újra a korai anyagokat. Konkrétan újrarögzítésre nem is gondoltak, csak szerették volna, hogy újra mastereljük őket, rádobjunk néhány plusz gitárszólót és újra hozzáférhetővé tegyük. Részünkről semmi értelmét nem láttuk csak leporolni őket, annál inkább újra fel akartuk venni teljes egészükben, és így eljuttatni a rajongókhoz. Az anyag nagyon extrém, de egyből felismerhető benne a Moonspell igazi íze, egy helyre került minden egységes hangzással. Alapvetően biztos vagyok vele, hogy az új rajongóink ki lesznek elégítve ezzel a kiadvánnyal. Ellenben úgy gondolom, hogy az ősrajongóinkat sokkal jobban meg fogja osztani. Tudod, például ha előveszed az Irreligious lemezt, most 2007-ben ugyanazzal a hangzással, pontosan olyan érzést kelt, mint 10 évvel ezelőtt, mikor megjelent. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok akik ragaszkodnak majd az eredeti hangzáshoz. De bízom benne, hogy ők is megértik, hogy miért kellett újra felvennünk ezeket a dalokat, hisz az évek során technikailag sokkal magasabb szintre kerültünk, mint amikor akkor álltunk, és az akkori teljesítményünkön az is sokat rontott, hogy a producerek, egyszerűen nem vettek minket komolyan. Bármilyen hihetetlen, de a Moonspellt csak az Irreligious felvétele után kezdték ténylegesen komolyan venni.
Ha megfigyeljük a Moonspell karrierjét, akkor láthatunk egy zenekart, aki az elején erős Black Metal hatásokkal bírt, majd lépésről lépésre átváltott gothic stílusra. Az utóbbi években, viszont az a tendencia figyelhető meg, hogy lemezről lemezre egyre brutálisabb és extrémebb a Moonspell zenéje. Csak nem kezdtek ráunni a dallamokra?
Nem, azt azért nem mondanám. Azt leszögezhetjük, hogy mi szeretünk súlyos zenét játszani. A mi zenénk a dallamok ellenére is egy nagyon súlyos zene. Ez nem rock’n’roll, vagy heavy metal, vagy power metal. Ahogy én látom, a Moonspell-t nem lehet zenei szempontból melodikusnak nevezni. Antidote és Memorial ténylegesen brutálisabb lett mint az eddigi lemezeink, de emellett sokkal több szenvedély és tűz is van bennük. Mindig megpróbáltuk megtalálni az ideális összhangot az aggresszív témák, a hörgős vokálok, illetve a kórusok és dallamok között. Nem csak düh van bennük, hanem egy bizonyos atmoszféra is. Vegyük például a Finisterra című dalt a Memorial-ról, ami talán minden idők legextrémebb Moonspell dala. Annak a közepében is ott vannak azok a bizonyos billentyűs részek. Nem érzem azt, hogy búcsút mondanánk a dallamoknak, egyszerűen csak arról van szó, hogy ezek a dalok gyorsabbak és súlyosabbak lettek, mint amilyenek az Irreligious-on illetve a Darkness and Hope-on vannak. Én továbbra is úgy vélem, hogy mi a metal és a gothic keverékét játszuk, mivel számomra a gothic stílus nem azt jelenti, amit a mostani zenekarok művelnek. A gothic számomra nem a szépség és a szörnyeteg, hörgős ének és szépséges női vokál találkozása, meghintve némi atmoszférikus billentyűszósszal. Számomra a gothic metal egy súlyosan agresszív zene, ami a végletekig sötét, és dallamaiban őrzi a gothic fogalom eleganciáját. Nem az olyan zenekarok jelentik a műfajt, mint például a Within Temptation vagy Lacuna Coil. Ha gothic metal zenét hallgatok, akkor előszedem a Nefilim lemezt, a Fields of the Nephilim-es projectjét, a Zoon-t. Abba a lemezbe McCoy mindent beleírt, amiről a gothic metalnak szólnia kell, slayeresen agresszív death metal-tól, a nagyon mély és sötét témákig. Zeneileg ez egy tökéletes irányvonal a gothic metal műfajban.
Korábban szóba került az új lemez. Hogy álltok a dalokkal? Lehet tudni, hogy milyen lesz az irányvonal és mikor fog megjelenni?
Nos, még túlságosan korai lenne bármit is mondani az anyagról, hisz a dalok még egy nagyon korai periódusban vannak. Még csak most kezdjük kialakítani arculatukat, tehát az egész nagyon képlékeny. Amit biztosan állíthatok az, hogy nem lesz, egy Memorial kettő, de az is biztos, hogy nem lesz olyan drasztikus váltás a stílusunkba, mint amilyen a Butterfly Effect volt. A dalok jelenlegi állapotukban sok Iron Maiden típusú heavy metal dallamot tartalmaznak, viszont nagyon sötétek, mint például a már említett Fields of the Nephilim. Énekcentrikusabbak a Memorial-éinál, többet fókuszálunk a baszusgitárra, dobra és billentyűkre, a gitártémákat szeretnénk úgymond beszédesebbre venni, mint amilyen például a Herr Spiegelman-ban volt. Összegezve, tényleg túl korai bármi konkrétumot is mondani, a lényeg, hogy szeretnénk egy nagyon súlyos és sötét anyagot írni.
Visszakanyarodva a múltba, 1998-ban Moonspell tagokkal létrehoztál egy album erejéig, egy side-projectet, a Daemonarch-ot. Mindig is érdekelt, hogy miért érezted annak akkor szükségét?
Nos az a project csak arra az egy alkalomra szólt, fel sem merült bennünk, hogy még egy lemezt csináljunk. Nem is akartunk neki nagy hírverést csapni, közel sem akkorát mint amennyit kapott, köszönhetően a kiadónak és a menedzsereknek. Én csak egy próbát akartam tenni egy olyan zenével ami sötétebb és gonoszabb mint a Moonspell-é. A zene black/death metal volt némi sötét atmoszférával megtámogatva. Biztos vagyok benne, hogy folytatása nem lesz a dolognak, egyrészt, mert a Moonspell így is elég nagy elfoglaltság számunkra, másrészt személy szerint nem vennék részt még egyszer egy hasonló projectben.
Honlapotok szerint a közeljövőben két koncertetek lesz, egy Romániában és egy Portugáliában. Valamilyen speciális események ezek a koncertek? Terveztek-e komolyabb turnét az Under Satanae-val?
Ez a két koncert nem részese egy úgymond igazi turnénak. A liszaboni koncert egy speciális show lesz Mindenszentek alkalmából, ahol eljátszuk az Under Satanae összes dalát. Ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem fogjuk játszani az Under Satanae számait, biztos vagyok benne, hogy mindig előkerül róla egy-két dal. Az is biztos, hogy ezzel a lemezanyaggal nem fogunk turnézni. Gyakorlatilag még a Memorial turnéjának sincs vége, és a román koncert is ide tartozik. Tervbe van véve még pár koncert Oroszországban, egyes latin-amerikai országokban, azonban számunkra most az új anyag megírásán van a hangsúly. Mivel januárra lefoglaltuk a stúdiót, nem engedhetünk meg magunknak egy 3-4 hetes igazi turnét.
Úgy vélem az átlag Moonspell rajongó elég keveset tud rólad. Mondanál pár szót magadról, mit csinálsz mikor épp nem vagy elfoglalva a zenekar ügyes-bajos dolgaival?
Hát, én nem tartom olyan érdekes személyiségnek magamat, hogy erről hosszan beszéljek. Az igazság az, hogy a Moonspell egy nagyon időrabló elfoglaltság, és nagyon kevés szabadidővel rendelkezem. Állandóan úton vagyunk, vagy épp stúdióban dolgozunk egy új lemez dalain. Ráadásul az én nyakamban van a zenekar menedzselése. Tehát egyszerűen nincs elég időm arra, hogy azt tehessem, amit az átlag emberek tesznek általában. Úgy gondolom magamról, hogy csak egy fickó vagyok a sok közül aki szereti a zenét, szereti az irodalmat. Szeretem ha az életem nyugodt körülmények közt zajlik, szeretek néha egyszerűen csak megszökni ebből az egész rock’n’roll cirkuszból. Mikor van egy kis szabadidőm, pihenek, ami egyre nehezebben megy, mivel a Moonspell, egy nagyon híres zenekarnak számít Portugáliában, állandóan felismernek az utcán. Hobbijaim alapvetően az olvasás, zene hallgatás, evés, imádok főzni -mint minden férfi Portugáliában-, másrészt szeretek még sportolni, jogázni. Nagyrészt ilyensmivel ütöm agyon a szabadidőmet. Hozzáteszem, hogy szeretek együtt lenni a feleségemmel, sokat utazunk Spanyolországban meg Portugáliában, amikor csak lehetőségünk van rá.
Moonspell az a zenekar, amelyik elég gyakran megfordul Magyarországon. Hogy érzed magad nálunk? Szerettek itt játszani, vagy ez csak a turnémenedzseretek döntésén múlik?
Nem-nem, haha. Ahányszor európai turnéra megyünk, Magyarország egy biztos célállomás számunkra, aminek több oka is van. Mikor először játszodtunk nálatok, azt hiszem 1998-ban, fantasztikus fogadtatásban volt részünk. Azóta lehetőségünk volt minden lemezzel visszatérni. A magyar rajongótáborunk nagyon erős, és mi is nagy hívei vagyunk néhány magyar zenekarnak, mint a Tormentor, vagy Land of Charon. Nagyon sok kellemes emlékünk fűzödik az ottani fellépésekhez, mint például a Pepsi Sziget-es vagy a Petőfi Csarnok-os koncertjeink. Nem beszélve, hogy mindnyájan imádjuk a gulyást hahaha.
Meg tudnád mondani mi volt életed legjobb illetve legrosszabb koncertje?
Uhh, ez egy elég nehéz kérdés. Lássuk csak a legrosszabbat először. Egyszer volt egy koncertünk San Francisco-ban, az Opeth előzenekaraként. Tudni kell, hogy az amerikai közönség néha nagyon durva tud lenni. Úgy gondolom, hogy mi erre nem voltunk kellőképp felkészülve. Színpadi élményeink közül, talán a legrosszabbikként éltük meg azt, ami folyt a nézőtéren. Ellenben nagyon sok jó koncertélményünk van. Elég csak az idei Wacken és Tuska fesztiválokra gondolni, mind fantasztikusan sikerültek. A liszaboni koncertek, pedig mindig különleges élménynek számítanak, mivel hazai közönség előtt játszunk, ahol nagyon szeretnek minket. Egy – egy koncerten akkor is csodálatos hangulat tud kialakulni, ha nincsen teltház. Személy szerint imádok a Moonspell-el koncertezni, állandóan készen vagyok, hogy bármikor színpadra léphessek.
Végezetül szeretnék sok sikert kivánni neked és a zenekarnak. Kérlek zárd le ezt a beszélgetést néhány szóval, közeljövőt felvázolandó.
Köszönöm szépen. Először is megírjuk az új lemez anyagát, majd januárban stúdióba megyünk rögzíteni. Szeretnénk 2008 tavaszán megjelentetni. Időközben lesz még néhány koncertünk, mint például a korábban említett romániai és portugál fellépések, az utóbbin el fogjuk játszani a teljes Under Satanae anyagot.
Köszönöm az interjút és remélem hamarosan újra láthatunk a színpadon!
Köszönöm, és üdvözlet az olvasóknak.