Bemutatnád a zenekar eddigi történetét?
Sab: 2004. nyarán alakultunk. Őszintén szólva projectként indultunk, bár nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy mindenki teljes erőbedobással „tolja” a MORTEM szekerét, hiszen itt mindenki igazán fontos része a zenekarna. Miután Janhoz és hozzám csatlakozott Dan billentyűs és Laz gitáros, hamar összeálltak az első dalok, amik már nagyjából tükrözték a MORTEM stílusát. Nem tétlenkedtünk, alig egy hónap telt el és már szerveztük a koncerteket, sőt az első demo cd-t is rögzítettük. Beindult a kemény „munka”, íródtak az újabb dalok és az eltelt évek alatt egyre több helyre sikerült eljutnunk. 2006-ra indult be igazán a „gépezet”, ekkor már szép számmal akadtak bulik, szerzői kiadásban megjelentettük az „Eső” címet viselő Ep-t és ekkor csatlakozott hozzánk Popomájer Tibor basszusgitáros, aki azóta már távozott a zenekarból. A 2007-es esztendő is a kemény munka jegyében telt. Még több koncert, és egy igazán összekovácsolódott MORTEM jellemezte ezt az évet, mikoris rátaláltunk mostani bőgősünkre. Év végén elkezdtük a demózgatást is, hiszen idén már egy igazán egyéni, elvont és súlyos nagylemezzel szeretnénk jelentkezni. A 2008-as felállás pedig a következő: Madura „Jan” János – programozás/gitár, Szabó „Sab” Szabolcs – ének, Zsigó „Laz” László – gitár, Krivánik „Dan” Dániel – billentyűk, Emőd „Balage” Balázs – basszusgitár
Nem túl gyakori az ilyen stílusú zenekar… Itthon egyáltalán nem ismerek ilyen industrial death metal bandát, de külföldön sincs túl sok. Kiket tartotok legfőbb zenei hatásaitoknak?
Jan: Mindenkinek vannak külön kedvencei a black metaltól a sludge-on keresztül a dark ambienten át egészen a klasszikus zenékig. Ha mindezt összerakjuk, akkor tulajdonképpen minden hatással lehet ránk a populáris zenéken kívül. Viszont mivel Laci és jómagam írjuk a dalokat, ezért 90%-ban a mi hatásaink fedezhetőek fel bennük. Ha élesen el kellene különíteni ezeket, akkor azt mondanám, hogy Laci dalai inkább thrash-gyökerűek, a saját dalokban pedig nagyrészt death metal hatások fedezhetők fel. Mindehhez hozzárakom a gépies dobalapok mellett az effekteket, bejátszásokat, különféle zajokat, és így képez az egész egy különleges, furcsa elegyet.
A legtöbb számotok magyarul íródott, ami egy magyar zenekarnál mégis csak természetes valamilyen szinten, de nem féltek attól, hogy ez a külföldi underground „meghódításában” akadályozni fog titeket?
Jan: Egyelőre annyi a célunk, hogy a hazai közönség megismerje a zenénket. Ha úgy álltunk volna hozzá, hogy külföldi kiadás, stb., már az első pofon után abbahagyhattuk volna. Elképzelhető hogy a további kiadványok szövegkönyvében angolul is megtalálhatók lesznek majd a szövegek, e kérdésben éppen most kezdtünk el „vitázni”. Érdekesnek tartom, hogy a metal színtéren nemzetközi vonatkozásban kizárólag az angol az elfogadott nyelv. Például a neofolk, neoclassical, martial/harsh industrial stb. körökben nagyobb tiszteletet kap az, aki az anyanyelvén adja elő dalait, elég ha a bookletben olvassa a hallgatóság a szövegeket angolul. Szóval bizonyos lépeseket biztosan fogunk tenni e kérdésben, de még nem eldöntött, milyen formában.
A legutóbbi anyagotok, az Eső EP volt. Bemutatnátok az ezen szereplő dalaitokat? Miről szólnak ezek a nóták? (külön-külön minden dalt)
Sab: Ezek már elég régen íródott szövegek és koncerteken egyre többen üvöltik velem a sorokat, tehát szeretik az emberek. Ma már megpróbálok választékosabban fogalmazni és minél több témát „boncolgatni”, bár én vallom, hogy mindig van hová fejlődni. Gyarapítani kell a szókincset, rengeteget kell olvasni és soha nem szabad elégedettnek lenni. Persze a death metalban vannak korlátok, de egyre inkább túl akarunk lépni a kliséken és belevinni a saját elvont világunkat a szövegekbe. Jan nagyon sokat segített nekem. Kaptam tőle eleinte egy-két kendőzetlen kritikát de soha nem haragudtam rá hiszen tudtam jól, hogy igaza van és részben az Ő érdeme az a szint, ahol ma tartok, de mivel maximalista vagyok így változatlanul törekszek a legjobbra. Most pedig jöjjön a dalok bemutatása.
Átok (Sab): Nem titok, ennek a dalnak a szövegét az azonos című film ihlette. Ott hangzott el a mondat, hogy „Fogva tartja lelked, soha nem enged el…”, amiből a dal kezdő sorai is lettek. A szöveg persze nem direkt a filmre épül, mégis vannak közös pontok, bár azt sem tagadom, hogy mindig is érdekeltek a misztikus dolgok, a szellemek és az ehhez köthető filmek illetve írások… Talán ennek is köszönhető, hogy egy-egy szövegem igen „beteges” fantáziálás. Nem vagyok egyszerű eset, még ha néha annak is tűnök…
Eső (Sab): Na ezt a szöveget már nem film ihlette, ez már csakis az én „borult” agyam szüleménye…haha. Az „Eső” cím megtévesztő lehet, hiszen a szöveg egy igen brutális gyilkosságot vázol fel. Egy elmebeteg őrült késztetést érez arra, hogy gyilkoljon és ennek az ámokfutásnak egy ártatlan ember esik áldozatul…a vért pedig az eső mossa el… Sajnos egyre több hasonló történetről hallunk világszerte. Jó lenne ha csak dalszövegekből, filmekből és könyvekből ismerhetnénk ilyen durva „sztorikat”.
Emberiség hull alá (Jan): Társaságban, kisebb-nagyobb csoportosulásokban az egyén negatív értelemben elveszíti önmagát, egy teljesen más individuummá képződik (le). Vallási egységekben a legszembetűnöbb e folyamat. Egy nagyon erős hasonlattal élve olyan ez, mint a sáskajárás, annyi különbséggel, hogy az életben maradt sáska a pusztítás végeztével nem kezd külön akcióba, rombolását vagy építését – attól függ, honnan nézzük, ugye – csakis társai motiválják. Az elveszett, majd „megtért” embereknek viszont szükségük van vezetőre, aki a mindenki igazságát hirdeti valahogy így: mosolyogj, dolgozz türelmesen és a mennyek országában dőzsölhetsz majd a jóban. Mi ez? Hízlalda? Jótékonysági intézmény? Élesen lesarkítva kétezer éve nincs vallás a Földön, de ha valaki a gonoszról áradozik, talán kicsit nevetségesebb… De azért nem túl vészes a helyzet, mert legalább annyi esély van arra, hogy a dolgok helyreálljanak, mint hogy egy kortyra megigyam a Duna vizét, és ez már valami! Haha!
Sab: Felháborító, hogy egyes emberek üzletet csinálnak Istenből úgy, hogy kihasználják az emberek butaságát… Elég szomorú, hogy rengeteg ember vevő a HIT Gyülekezete féle népbutító hülyeségekre. Nem vagyok vallásos, de amit ezek csinálnak, több mint nevetséges… „Hulljon hát az emberiség alá…”
Gyűlölet (Sab): Sokszor vannak az ember életében nagyon nehéz periódusok, amikor minden összejön, amikor semmi nem sikerül és elindul lefelé a lejtőn. Senki nem segít, csakis magadra számíthatsz. Gyűlölsz mindent és mindenkit. A sok negatív esemény megváltoztat, de ugyanakkor erősebbé tesz. Akiben megvan a kellő akarat az elszántan küzd és megmarad, de a gyenge elhullik. Az élet kemény nagyon sokunknak és olykor hatalmas harcokat kell vívni amik legtöbbször mérhetetlen lelki fájdalommal járnak…Van aki túléli, de van aki önkezével próbál meg véget vetni az életének. Ha nem vagy elég erős, az élet felemészt. Sok személyes tapasztalat is van a szövegben. Megedzett az élet. Megtanított szenvedni, tűrni és küzdeni. Talpra tudtam állni, bár minden nap kemény. Öngyilkosságon sohasem gondolkoztam, de ettől függetlenül igen kemény csatákat kellett és kell is vívni a mai napig. Talán ebből fakad, hogy nagyon kevés emberben bízom manapság…
Santa Soledad (Jan): Szent magány. Egy dal arról, hogy hiába a sok haver, esetleg barát, hiába vannak lelki társak, rájössz, hogy a végső úton úgyis csak magadra számíthatsz. A legmélyebb, legfontosabb dolgokban nem támaszkodhatsz másokra. Mindenki más úton jár, és aki rálép az ösvényre, észreveszi, mennyire felszínesek az emberek, mennyire a saját érdekeik hajtják, még akkor is, ha „jót” tesznek veled. Zuhanunk egyre a fortyongó mélységbe, de vagyunk még néhányan, akik a csillagokra nézünk. Valaki ezt írta: „Az út, amin jársz, oly keskeny, hogy nem vihetsz magaddal másokat, de ezt az iszonyú magányt mondd, ki bírja elviselni?” Ez az egész nem ma, nem a középkorban, nem 6000 évvel ezelőtt kezdődött… Nem a korszellem ellen íródott a dal, de az emberiség, a tömeg, a tömegpszichózis ellen. A szöveg a filozófikus hangvételével kicsit kilóg a többi közül, később több hasonló jellegű dolog várható.
Milyen koncertes tapasztalataitok voltak eddig? Hol játszottatok már és milyen visszajelzéseket kaptatok a koncertek után? Hogyan látjátok, mennyire „vevő” a közönség ma Magyarországon (és általában az undergroundban) erre a fajta zenére?
Jan: A keleti régióban mozgolódtunk eddig. Rosszat nem mondott még senki (lehet, hogy csak a hátunk mögött). Akik szeretik az extrém dolgokat, azok ismernek/elismernek minket. Volt már arra is példa, hogy beállt „discosok” is őrjöngtek a koncerten, haha! Kialakult egy kisebb rajongótábor is, akik a koncertjeink 90%-án mindig jelen vannak, még akkor is, ha 100 km-eket is kell utazniuk. Lehet, valakinek nem jelent ez semmit, de bennünket nagyon jó érzéssel töltenek el ezek a dolgok. Pusztán a zenélés öröme mellé kellenek az efféle dolgok is, mindig adnak egy löketet. Összehaverkodtunk pár zenekarral a koncertjeink során, és érezhető még mindig valamiféle összefogás, összetartás. Segítünk egymásnak, ahol/ahogy tudunk. Persze, vannak olyanok, akik csak azért tartják a kapcsolatot, mert bármiféle érdekük szövődik benne, ezt nyugodt szívvel konstatáljuk. Manapság sajnos már nagyon nehéz a klubozás, de ha elmegyünk egy új helyre, ahol nem ismerik a nevünket, lézeng egy-két ember, másodjára biztosan eljönnek többen. Legalábbis ezek az eddigi tapasztlatok. Reméljük, ezentúl sem lesz másként! Ha elkészül a nagylemez, csapunk egy nagyobb túrát, s többet tudunk majd mondani.
Sab: Ha már koncertekről van szó hozzáfűznék egy nagyon fontos dolgot ehhez a témához, amiről szinte soha nem esik szó… Bár már 2008-at írunk, mégis akadnak olyan klubok, fesztiválok ahol tétlenűl néznek ránk, azért mert mi dobgéppel dolgozunk. Egyszerűen nem tudnak minket jól hangosítani és ez természetesen a koncert minőségének a rovására megy. A közönség sokszor nem vesz ebből észre semmit, de minket minden esetben zavar. Persze a klubok, a szervezők a pénzzel sem szeretnek „dobálózni”, még akkor sem ha lenne miből, pedig sokszor ők maguk még megfelelő feltételeket, megfelelő hangosítást sem tudnak biztosítani a zenekaroknak. Erről kellene egyeseknek elgondolkodni. Egyedül eddig a debreceni Neochrome által szervezett The Chromized Land Fesztivált tudnám igazán kiemelni! Ott mindíg minden úgy szólt, ahogy kellett. Nem volt pöcsölés, nem volt tétlenkedés… Felmentünk a színpadra, volt egy gyors beállás és mégis minden a helyén volt! Pedig máshol is találkoztunk profi cuccokkal, mégsem tudtak normális hangzást bisztosítani nekünk… Talán hozzáértő embereket kéne mindenhová beültetni a keverő mögé. Úgy látszik ebben a régióban csak Mányák Peti tud minőségi fesztivált szervezni, mert érdekes módon az ottani brigád sosem hibázik és ezt minden elfogultság nélkül állítom. Ott bármikor szívesen fellépünk! Van miért és van kinek! Aki pedig szereti a death/black stílusokat az látogasson el az augusztusban megrendezésre kerülő The Chromized Land Fesztiválra mert biztosan nem fog csalódni. Nekem személy szerint legalábbis meghatározó élményben volt ott részem! Így kéne mindenhol!
Egy-két nem zenei kérdés… Kik hatottak rád legjobban világszemléleted kialakulásakor?
Jan: Direkt nem szeretnék neveket említeni, nem akarok ide vagy oda besorolódni, legyen elég annyi, hogy az ősök csarnokából mindenki.
Mit gondolsz, vallási vagy világi okai lesznek egyszer a világvégének?
Jan: Mindkettő egyszerre.
Ha holnap meghalnál mire lennél a legbüszkébb az életben?
Jan: Ha sikerülne félelem nélkül meghalni, akkor arra, ha nem, akkor tulajdonképpen semmire; bár igazából ez sem büszkeség lenne…
Mi a legnagyobb félelmed az életben?
Jan: Hogy nem tudok majd félelem nélkül meghalni.
Vissza a zenéhez… Ha nem lenne semmilyen akadálya, kikkel mennétek el egy világ körüli turnéra?
Jan: Ha ez tényleg felvetődne, akkor tulajdonképpen bárkivel. Persze, lenne néhány kivétel…
Tudom, hogy több tag, több zenekarban is érdekelt nálatok. Milyen más zenekarokban játszotok még jelenleg?
Jan: Laci a Vertigo nevű Metallica tribute zenekarban dobol, aztán az Amethyst nevű progresszív rock bandában üti a bőröket, ahol Dani is tevékenykedik. Szabival az orchestral-martial industrial stílusú Zebaoth-ot csináljuk. Nekem ott van még az Our God Weeps, ami a középkori klasszikus zenék hangulatát idézi és Danival a Deus Absconditus nevű projekt.
Sab: Meg ott van még nekem a Morgh nevű black metal project, melyben Janinak is szerves része lesz. Remélhetőleg hamarosan fel is vesszük az első Morgh demót „Sebek” címmel.
Mi várható tőletek a jövőben? A következő anyag mennyiben lesz másabb, mint az eddigiek?
Jan: A tervek szerint 2008. augusztusában fog megjelenni a debütáns nagylemez a Confused Production kiadásában. Most éppen a demózgatás folyik, aztán tavasszal nekiállunk a tényleges felvételeknek. Így most visszaveszünk a koncertezésből, maximum „kihagyhatatlan” megmozdulást vállalunk majd el. Hozzáértő emberek irányításával folynak majd a felvételek, így biztosan állíthatjuk, hogy egy jól megszólaló anyagot adhatunk ki a kezünkből. Sokkal direktebb, kiforrottabb, egyénibb, megfontoltabb dolog várható. Szeretnénk valamelyest visszahozni az első demo hangulatát: ismét több bejátszásokat, speecheket, effekteket használni, csak sokkal finomabban beleültetni az egészbe. Nem akarunk nagyképűsködni, előre inni a medve bőrére, de ha bejönnek a számításaink, akkor nagy meglepetéssel szolgálhatunk majd!
Köszi szépen az interjút! Az utolsó szavaitok…
Mi kösszönjük! Ne csak nézzetek, lássatok!
Készítette: Confused
Web: http://mortem.fw.hu/