(scroll down for English Version)
Kristoffer Olivius-t, a Naglfar énekesét faggattuk az új albumról, de a ritkábban megjelenő kiadványok mellett szóba került Tanzánia, a vallás szerepe és a kislánya részt vétele a következő anyagon.
A Harvest albumotok 2007-ben jelent meg, a Téras 2012-ben, és most 2018-ban vagyunk. Van bármilyen tervetek egy új albummal vagy bármilyen új zenével kapcsolatban?
Igen. Éppen az új albumon dolgozunk, és szerintem az év végére várhatóan el is készül, vagy talán még korábban is. De az új albumot még nem jelentetjük meg azonnal, mert még mindig folynak a tárgyalások kiadóval. Izgalmas időszak, és mindenki nagyon kíváncsi, beleértve minket is, hogy mi fog történni. Igen, egy új album felvétele közepette vagyunk, és nem igazán látom okát, hogy miért ne jelenne meg.
Kinek a feladata a zeneírás? Együtt dolgoztok, vagy van valaki, aki a zenekar motorja?
A zenekar én vagyok, Andreas és Marcus, a két gitárosunk. Mindannyian gitározunk, és ez mindig is így volt. Andreas-szal, és természetesen Marcussal együtt írjuk a zenét…van egy közös Bewitched nevű zenekarunk, amellyel régen sokat turnéztunk, és albumokat adtunk ki a…a kilencvenes évek közepén, azt mondanám. Tehát úgy döntöttünk, hogy ez az a felállás, amelyet használni fogunk, és ez így is van a Pariah album felvétele óta. Az összes dalt együtt írjuk, azaz én, Marcus és Andreas, és mindenkinek közre kell működnie a zeneírásban. Aztán az persze változik, hogy valaki megírja a zene nagyobb részét, vagy helyből a szövegen dolgozik. A dalszövegeken a legtöbbször én és Andreas dolgozunk együtt – valamelyikünknek megvan a dalszöveg váza, és azt finomítjuk együtt.
A Téras a hatodik albumotok – az elsők többé-kevésbé minden második évben jelentek meg, és később, úgy tűnik, mintha kicsit lassabbak lettetek volna, azaz nagyobb szünetek vannak az albumok között. Mi ennek az oka?
Ez egy szándékos dolog a mi részünkről. A Pariah és a Harvest albummal sikerült elérni azt az állapotot, hogy el tudtuk tartani magunkat a zenéből és természetesen a turnézásból, és ezt az állapotot körülbelül két évig voltunk képesek fenntartani. A zenekar életében először voltunk nagyon közel ahhoz, hogy befejezzük az egészet. Ez volt az ok, ami miatt úgy döntöttünk, hogy a Naglfar soha nem lesz a megélhetésünk, és ez az a döntés, amit meghoztunk a Téras felvétele előtt egy évvel, vagy kicsit talán korábban. Mostantól kezdve mindenkinek kell hogy legyen valami civil munkája, amiből képesnek kell lennie az önfenntartásra és mindenre ilyesmire, mert úgy érezzük, hogy nem szeretnék csak azért zenélni, hogy kifizessük a számláinkat. Ez a korábbi állapot – a zenéből történő létfenntartás – számunkra megölt valamit, és tudjuk, hiszen ezt csináltuk. Hülyén hangzik vagy sem, de számomra szenvedély a zeneírás, nagy lelkesedéssel csinálom, és úgy érzem, ez nagyon jótékony számomra. Még akkor is, ha az embereknek nem tetszene, én továbbra is boldog lennék, és ez egy nagyon jó dolog, ezt így szeretnénk megőrizni. Ezért választottunk más megélhetést. Családunk van, és egy csomó egyéb dolog van körülöttünk, ugyanakkor igyekezzünk a saját életünket is élni. Alapvetően ez az oka annak, hogy minden olyan sok időt vesz igénybe, mert úgy döntöttünk, hogy nem a hírnév vagy a sikerre törekvés lesz a fontos, hanem inkább hogy a zenekar az életünk bearanyozása legyen – úgy gondolom, hogy a zenekar a barátságunk emlékműveként magasodik, az én, Markus és Andreas barátságaként, hiszen nagyon fiatal gyerekekként ismerkedtünk meg. Tehát nagyon jó ez így, mert mindenki éli a saját életét, de emellett együtt is tudunk lenni, és itt van számunkra ez a dolog, amire büszkék vagyunk, és folytatni fogjuk, és így fogjuk folytatni.
Tehát jelenleg itt van neked a Naglfar, van a megélhetést biztosító munkád és itt van a családod, és ha jól gondolom, a legtöbbőtöknek van családja. Hogyan lehet ezt beosztani egy napba?
Nos, időt kell rá teremteni! Azt hiszem, ez ilyen egyszerű, mindent meg kell tervezni, és rendszeresnek és nagyon szervezettnek kell lenni.
Hogyan tudja elfogadni a családod ezt a fajta életmódot, úgy értem, hogy stúdióban vagy egy csomó időt, meg a zenekarokkal járod a világot?
Bizonyos értelemben ez egy kissé furcsa kérdés számomra. Persze, a feleségem tudta, mit csinálok, amikor találkoztam vele, és később úgy döntöttünk, hogy együtt fogunk élni. Nem vagyok közönséges srác, nagyon szenvedélyes fazon vagyok… Nem érdekel, hogy mások mit gondolnak, én a saját világomban, a saját gondolataimban élek. Nem arról van szó, hogy barátságtalan vagyok más emberekkel szemben, de úgy érzem, nincs időm másokkal foglalkozni, és ő ezt tudja. Én nem vagyok egy átlagos figura, nem vagyok egy közönséges srác. Nem lebecsülően, de vannak emberek, akik furcsák és mások, és ő tudta ezt. Sátánista vagyok, nagyon szenvedélyesen hiszek valami másban. Számomra ez a szellemi valóság, és úgy érzem, tényleg rendesen beleásom magam, és ezt próbálom kifejezni a Naglfar-nal is. Tehát tudta mindezt rólam. Azt hiszem, néha kibírhatatlan fickó vagyok, különösen akkor, amikor a zenélés kellős közepén vagyok és hasonló cuccokkal foglalkozom. Gyerekeink vannak, és neki is alkalmazkodnia kell hozzám, nekem pedig tiszteletben kell tartanom az ő dolgait. Amikor a feleségemről van szó, akkor ez rendben is van. Amikor a gyerekekről van szó, az már kicsit más, mert nagyon próbálom nem befolyásolni a gyerekeimet. Soha nem mutattam nekik semmit, semmi olyasmit, hogy ‘nézd meg, apa mit csinál‘, és soha nem mutattam meg a különböző zenekarokat, amelyekkel játszottam, a különböző albumokat vagy ilyesmit. Ez nem valami olyasmi számomra, amit otthonomban mutogatok. De most a legidősebb gyerek, a lányom, hat éves és óvodás, és az emberek elmeséltek neki egy csomó mindent, és már látott rólam videókat és a fotókat. Nagyon büszke rám. És megígértem neki, hogy lesz velem együtt egy sikoltása az új Naglfar albumon. Természetesen ez nem olyasmi, amit az albumhoz tartozó füzetke írna, ez valami bizalmas dolog közöttünk, és csak azért, mert megkért. Nagyon kitartó volt, mert azt mondta, ‘én még gonoszabbul fogom csinálni‘. Ez saját magától találta ki, én soha nem befolyásoltam.
Az előbb volt egy megjegyzésed a vallásról. Mit gondolsz a vallás és a kereszténység szerepéről a te személyes életedben? Hogyan élsz vele együtt?
Egyszerűen nem érdekel. Nagyon mélyen vallásos családból származom. Anyám misszionáriusként dolgozott. Hat évesen költöztem anyámmal Kelet-Afrikába, Tanzániába, ahol tizenöt éves koromig éltem. Amikor ott laktam, akkor nagyon fiatal gyerekként, tizennégy éves koromban volt egy őrült jelenésem, hogy ez a zenekarozás az a valami, amit életem során csinálni fogok. Úgy értem, talán ez egy buta dolog vagy egy hülye dolog így gondolkodni, de mindig nagyon kitartó voltam abba, hogy ezt akarom csinálni, és hogy így fogom kifejezni magam. Igen, én ezen az úton járok. És hogy visszacsatoljak az eredeti kérdéshez, nem érdekelnek más emberek, és nem tudok mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik megpróbálják rám erőltetni az erkölcsüket. Ez meg olyan dolog, ami ellen megpróbáltam lázadni az életem során: az értelmetlen morál ellen, a tiltott dolgok ellen, a tiltott gondolatok ellen, a tiltott és szem elől elrejtett dolgok ellen. Úgy érzem, hogy ez egyfajta csapás Európában és különösen Európa északi részén. Mindig olyan erkölcsi életet kell élnünk, amelyet a keresztény erkölcs hozott nekünk. Bizonyos értelemben nagyon szabadok vagyunk, Svédországban mindez nagyon jó, de ezeket a erkölcsi dolgokat nagyon rányomják mindenkire. Svédországban szörnyű gyakorlata van annak, hogy mit is csináljanak az olyan emberekkel, akik nem az elithez tartoznak, hogy úgy mondjam. Nagyon elítélhető módon foglalkoznak azokkal az emberekkel, akik nem ilyen szerencsések, azokkal az emberekkel, akik nem tökéletesek. Úgy érzem, hogy ezeket az embereket elnyomják, de én magam nem törődöm mindezzel, és ez nem olyasmi, amit foglalkoztat, és nem ezen gondolkodom folyamatosan. Azt hiszem, nagyon hülye helyzet, amikor valaki beleesik ezekbe a csapdákba, miközben a saját útját járja. Saját gazdaságom van, és itt igyekeztem a lehető legtöbbet a családommal élni, máskor meg a városi lakásunkban vagyunk – a feleségem kutató, az egyetemen dolgozik –, de bizonyos módon megpróbálunk önállóan maradni különböző dolgokban. És azt hiszem, ez olyan dolog, amit egyre több és több ember kezd átlátni, hogy mindezek az erkölcsök vagy dolgok valójában kihívást jelentenek és kihívást jelenthetnek. Csak maradj távol, ember, élj a saját életedben, és ne törődj más emberekkel. Vannak, akiket annyira csak az üldözést és minden ehhez hasonló érdekel, hogy az már hülyeség.
Hiányzik a basszusgitározás, vagy vagy van egyéb módod is kifejezni magad?
Igen, minden nap gitározom, persze. Nem olyan, mintha zenekarban játszanék, de játszom, mert szeretem.
Tehát gitározol is, és basszusgitáron is játszol?
Igen, mindkettőn.
És miért nem a Naglfar-ban?
Mert azt hiszem, hogy…azt gondoltam, hogy nagyon fontos, hogy a énekes mozgékony legyen, és egyfajta fókusszá váljon, legalábbis én így látom.
Volt bármi olyasmi az életedben, amit nem tudtál kifejezni, vagy képtelen voltál megvalósítani?
Hát persze, persze, ilyen mindenkinek az életében van. Azt hiszem, ez folyamatosan létezik, és nagyon fontos, hogy ez legyen így, mert máskülönben nem találja az ember a belső hajtóerőt, és csak folyamatosan vívja a kibaszott harcokat.
Tehát a mostani évre várhatjuk, hogy a következő album megjelenjen?
Igen, minden bizonnyal, de nem mondanám biztosra, mert még mindig tárgyalunk a kiadóval.
Kristoffer Ovilius, singer and front man on the Swedish Naglfar has been asked not only about ther next release, but we talked a lot about other things like Tanzania, the role of the religion also we had some words about his daughter’s contribution on the next release.
Harvest has been released in 2007, Téras appeared in 2012, and now we are in 2018. Do you have any kind of plans, any kind of albums in your pocket, or any kind of new music what you want to release?
Yes we do. We actually are working on a new album, and I think it’s going to be due to release maybe at the end of the year, or maybe earlier, but we’re not going out with the new album yet because we’re still in negotiations with the company who gonna release it. It’s exciting time and everybody is up to see, including us, what’s gonna to happen. Yes, we are in the midst of recording a new album. I don’t see why this, that I just said, ain’t going to manifest.
Who are responsible for writing of music? Are you working together, or is anybody who is the main engine, the main driver behind?
In our band it’s me, Andreas and Marcus, the two guitarists. We are all guitar players, and it’s always been like this. I’ve been writing together with Andreas, and then, of course, with Marcus also…we also sharing on a band called Bewitched, which we used to tour a lot with, and released albums in the beginning…not in the beginning, but during the ninety’s, I would say. So we have decided that this is the formula that we gonna use, and we utilize this formula since the recording of the album Pariah. We write all the songs together. It’s always me, Marcus and Andreas, and everybody has to have an input in the song. And then we alternate who writes the bigger part of the music, or right comes the lyrics. Whet it comes to the lyrics, most of the times, me and Andreas, we cooperate together. Some of us has a skeleton and we work it out together.
Téras is the sixty album of yours, and the first ones were coming out more or less in each second years, and later on, I think, you became a little bit slower, so there are larger gaps between the albums. What is the reason behind?
This is a calculated thing from our point, because we actually managed to reach the state with the Pariah and the Harvest album then we could actually live from the music and the touring of course, and we were able to maintain this status for about two years. For the first time in the life of the band we were really near actually to quit the band… The reason is that we have decided that Naglfar is not gonna be a job, and this is something that we decide before the recording of Téras, maybe one year before. From now on, everybody has to have a job in the back, and to be able to be self-sufficient and everything, because we feel that we ourselves didn’t like to play music to pay the bills. It destroyed something for us because we made it. Sounds corny or something, but I’m very passionate about doing music, it’s very soulful for me, and it’s something I feel it’s very rewarding for me. Even if people wouldn’t like it if I’m happy about it, then that’s a good thing and that’s the way we want to be. So that’s the reason why we have chosen to do other things. We have families and stuffs, we’re trying to live life at the same time. This is basically the reason why everything is taking so much time because we decided this is not going to be a quest for fame or success, but it’s going to be something it’s more it’s gonna be like a golden lineage in a way on our lives. I think now the band in a way stands like a monument of our friendship also, me, Markus and Andreas because we have known each other since we were very young kids. So it’s very cool because everybody is living their own lives, and we can gather together and we still have this thing and that is something that we’re proud of and we’re going to continue doing this.
So at the moment you have Naglfar, you have some private job just to maintain yourself, and you also have family I think, and most of you guys have. How can you manage timewise those things?
Well, you have to make time! I think it’s simple, and you just have to plan and organize everything and be very organized I would say.
How do your family does like or appreciate this kind of lifestyle, I mean staying in the studio, be on road with bands?
In a way it’s a little bit of a weird question for me. Of course, my wife, she knew what I was doing when I met her and we decided that we were going to have a life together. I’m not an ordinary guy, I’m a very very passionate guy…I don’t really care about what other people think and I live in my own world and with my own thoughts. It’s not that I’m unfriendly towards other people but it feels like I don’t have the time to care and she knew about this. I am a special person in a way, it’s not like an ordinary guy. Don’t mean it in a bragging way, just like some people are weird, and different, and she knew about this. I’m a Satanist, I’m a very passionate believer in something else. For me it’s a spiritual reality and I feel I really go into this, and express it also with Naglfar. So she knew about it. I think sometimes I’m a hard guy to be around, especially when we’re in the midst of creating music and stuff like that. We have children, and she has to adapt to me and I also have to respect her. When it comes to my wife that’s cool. When it comes to my children, it’s different because I’m also very into not influencing my children. I never show them anything like ‘look what dad doing’ or look at all the different bands that I played with, all the different albums or something like that. It’s not something that’s put on display in my home. But now, my eldest child, my daughter is six years old, and it’s very weird because even though she’s still in kindergarten, people have told her, and they have investigated. They have been looking at the videos and pictures of me. She’s very proud now. And I promised her that she’s gonna co-do a scream with me on the new Naglfar album. Of course, it’s nothing that’s going to be written out in the booklet, this is something between me and her and it’s only because she asked me and she was very persistent because she said ‘I’m going to do even more evil’. That is something I appreciate because she was never influenced.
Right, you’re just told something about religion. So what do you think about the role of religion and Christianity in your personal life? How can you live together with that?
I don’t care. I come from a very deeply religious family. My mother, she used to work as a missionary. I moved together with my mother at age six to Tanzania in East Africa, and I lived there from age six when I was fifteen. When I was living there, then I had this crazy revelation as a very young child when I was fourteen years old, that this was going to be something that I was going to do. I mean it’s maybe a silly thing or a stupid thing to think, but I’ve always been very persistent that this was what I was going to do, and how I was going to express myself. Yeah, I have been on that road. And to connect back to you, I don’t care about other people, but I’m not coherent with other people trying to enforce their morals especially on me. And this is something that I tried to rebel against in my personal life: morals that are stupid, and things that are maybe forbidden, thoughts that are not to be thought, or things that are not to be seen. This is something I feel that it’s in a way a scourge on Europe and especially at the northern part of Europe. We always have to live with this morals that the Christian morals put upon us. In a way, we are very free and everything is so good in Sweden but we are also very suppressed by these laws. Sweden has a terrible way of dealing with people who are not elite in a way, I would say. From my point of view, I see that they are dealing very bad with people that are not so fortunate, people that are not perfect in a way. I feel that people are suppressed, but me myself, I don’t care about it, and it’s not something that I go around and think about and dwell upon. I think it’s so stupid to fall into these traps when you can have it on your own way. I have my own farm and this is where I try to be as much as possible with my family, and other times we are in the apartman in the city where we live because my wife, she’s a scientist, so she’s working at the university, but in a way, we try to stay self-sufficient in doing various things. And I think this is something that more and more people are or are starting to see through. That all these morals or things that are actually to be challenged and can be challenging. You just stay away, man, live your own life and don’t care about other people. Some people are so much into just the persecution and everything, dealing with other people’s like beings, and this is stupid.
Are you missing playing bass guitar nowadays, or you have the way to express yourself?
Yeah, I play guitar, every day, of course. It’s not like I’m playing in a band, but I play, I like to play.
So you’re playing guitar and bass guitar also?
Yes, both of them.
And why not in Naglfar?
Because I think that…I was thought to that’s very important that the vocalist is more mobile on a way, and becomes a different kind of focus point. This is my vision.
Have you had anything in your life that you were unable to express or unable to realize?
I’m sure, I’m sure man, but it’s not like something that comes up like that, but everybody has that. And I think it happens constantly and that’s very important that it happens because otherwise you can’t find that inner drive and just keep fucking fighting because that’s what is all about for everyone.
So we can expect the next album to be coming in this calendar year?
We can expect it, but I wouldn’t say that it’s sort of because we’re still in negotiations with the label that’s going to release.