A kérdésekre Raimund Ennenga (vokál) válaszolt.
Üdv a Kronos Mortus metal magazinnál! Hogy vagy?
Jól, most épp itthon vagyok a meleg és kényelmes lakásomban, szóval minden rendben! És te?
Jól vagyok, köszönöm! Nagyon örülök, hogy beszélhetek veled! Akkor kezdjük is az első kérdéssel: nemrég szerződtetek le Nuclear Blast-tal. Ez azért nagy előrelépés egy együttes életében, gondolom, örültök is neki rendesen…
Igen, nagyon boldogok vagyunk most emiatt. Ami azt illeti, még csak most kezdünk rájönni, mekkora előrelépés ez a banda életében, mert most, hogy már képesek lettünk a videóanyagainktól kezdve bármit a Nuclear Blast csatornáin keresztül megjelentetni, kezdünk rájönni, valójában milyen hatalmas is ez a játszótér… Miután kiadtuk a King Delusion-t, nagyon elégedettek voltunk a fogadtatással, és az Apostasy Records-zal sem volt semmi bajunk, akiknél a Nuclear Blast előtt a szerződésünk volt. De aztán úgy gondoltuk, itt az ideje megtenni a következő lépést, a kiadó menedzsere, az Apostasy Records tulajdonosa pedig azt mondta nekünk, ő is hasonlóképpen gondolja a dolgot, tehát nem problémázott azon, hogy egy nagyobb metal kiadóhoz mennénk, illetve megkérdezte, menedzserként velünk maradhatna-e. Ezzel egyetértettünk, mert mi is mindenképpen meg szerettük volna tartani őt, mivel nagyon elégedettek voltunk az évek alatt értünk végzett munkájával. Így aztán ő előjött ezzel az ajánlattal a Nuclear Blast-tól és megkérdezte, alá akarjuk-e írni, nekünk persze ez nem is volt kérdés. Így aztán leszerződtünk a Nuclear Blast-tal, de ahogy mondtam korábban, még csak most kezd realizálódni bennünk, mekkora nagy lépés is volt ez nekünk, mint együttesnek…
Sajnos Magyarországon még nem ismernek valami jól titeket, bár nem most kezdtétek és a zenétek is nagyon befogadható. Kérlek, mesélj kicsit az együttesről és saját magatokról is! Hogy alakult meg a banda? Mi volt az a pont, ahol a melodic death doom metal alzsánere felé fordultatok?
2005-ben alakult meg az együttes, Ole és Volker gitárosaink jóvoltából. Ők már egészen fiatalon jóban voltak, együtt hallgatták a metal-t és nagyon odáig voltak a Sepultura-ért. Andreas Kisser, mint ember és mint gitáros nagyon nagy hatással volt rájuk. Azért alapították az együttest, hogy az ő nyomdokain járjanak. Eleinte itt, Fríz-földön, Esens városában – ahonnan az együttes is származik – kerestek az együttesbe embereket, de ez elég nehéz volt, mivel a metal színtér teljesen üres errefelé. Szóval eleinte elég nehéz volt nekik a megfelelő embereket megtalálni, de az első két évben lezajlott néhány tagcsere után, 2007-ben megtalálták az első, megfelelő felállást a Nailed to Obscurity-hez, Jann, a dobosunk és Carsten, a basszerunk személyében. Akkor még egy másik énekesük volt, Alexander Dirks. Ő szerepelt debütáló Abyss anyagon is, Németországban, helyi koncerteken pedig ekkor már sokfelé megfordult az együttes. Némi hírnévre is szert tettek már a térségben, így nekem is ők voltak a kedvenc együttesem erről a területről. Ekkor én még a másik együttesemben, a Burial Vault-ban voltam, illetve még mindig ott is vagyok. Néhány koncerten játszottunk is együtt a Nailed to Obscurity-val. 2012-ben aztán Ole, a gitárosuk mesélt nekem arról, hogy az együttesük énekest szeretne váltani, mert… nos, nem akarok ebbe a témába nagyon belemenni, mert nem voltam a részese a dolognak és kedvelem is Alexander-t, a korábbi énekest. Még mindig barátok vagyunk és végül minden jól alakult, de akkoriban az együttesnek volt némi gondja vele, így megkértek, hogy csatlakozzak hozzájuk. Jól meggondoltam a dolgot, mert két együttesben is ott lenni azért nem egyszerű és a Burial Vault-tal is nagyon szerettem volna maradni. Végül úgy döntöttem, csatlakozom a Nailed to Obscurity-hez, mert annyira szeretem a zenéjüket és a mércét is nagyon magasra teszik, és arra is gondoltam, talán én is képes lennék hozzátenni valamit, így az Opaque albumot már együtt fejeztük be. Ezt az albumot még Alexander-rel vették fel, de nem igazán voltak elégedettek az eredménnyel, így azt mondták nekem: letöröljük az összes vokálsávot és a dalszövegeket is. Írjál rá saját szövegeket és meglátjuk, mi sül ki belőle. Neki is láttam a szövegírásnak, de azért mindig megkérdeztem Ole-t és Carsten-t, mert biztos akartam lenni benne, hogy 100%-ig az ő vízióiknak megfelelően csinálok-e mindent. Így vettük fel és adtuk ki az Opaque-et, és ezután már ezzel a zenekari felállással mentünk tovább és adtuk második, King Delusion című albumunkat múlt évben, 2017-ben. Ez az album határozott meg mindent, ami most történik velünk, mert ennek köszönhetően szerződhettünk le a Nuclear Blast-tal és játszhatunk majd együtt 2019 januárjában olyan együttesekkel, mint az Amorphis, a Soilwork vagy a Jinjer. Teljesen biztosan akartunk lenni abban, hogy az új albumunk még a turné előtt megjelenik. Egész évben ezzel foglalkoztunk. A legjobbat akartuk kihozni belőle. Ole és Volker mint mindig, most is két szálon kezdtek neki az album megírásának, mielőtt mi, az együttes többi tagjai – Jann, Carsten és én – beszálltunk volna az album elemeinek elrendezésébe és véglegesítésébe. Ez 2017 végén történt. Ebben az évben, februártól kezdve majdnem minden hétvégét a próbateremben töltöttünk, csak azokon a hétvégéken nem voltunk a stúdióban, amikor koncerteztünk valahol. Körülbelül így néz ki a Nailed to Obscurity eddigi története.
Ezek a melankolikus death/doom témák igazán mélyre tudnak menni, olyanok, mint egy csendes, belső harag, ami belülről kifelé gyógyítja a lelket. Mit akartok továbbadni a zenétekkel? Mik a kedvenc témáitok?
Ezt nehéz megmondani, mert a zenénk meglehetősen atmoszferikus és ahogy mondtad, melankolikus, ugyanakkor dallamos is, de úgy gondolom, leginkább az atmoszferikus és melankolikus elemekre helyezzük a hangsúlyt. Ezt próbáljuk egy új szintre helyezni ezen a legfrissebb albumon. Azt gondolom, a szöveg csak ezután következik, mivel ahogy egyre atmoszferikusabbra és sötétebbre vált a zene, a zene is ennek megfelelően követi. Mindig olyan dalszöveget igyekszem találni, ami teljesen illeszkedik a zenéhez. Folyamatosan ötleteket gyűjtök és amikor eszembe jut valami, elküldöm magamnak e-mailben vagy leírom valahová, csak hogy el ne felejtsem. Amikor hozzákezdünk a dalíráshoz, próbálom kitalálni, melyik ötlet melyik dalhoz illene leginkább, esetleg valami teljesen újat kell írnom hozzá, néha pedig maga a dal inspirál egy-egy új szöveg megírására. Így zajlik ez a folyamat. De ami azt illeti, hogy melyik témáról szeretek leginkább írni… nos, nehéz csak egyet megnevezni, mert valamennyi dalszöveg a belső küzdelemről, belső konflikusokról szól, én pedig próbálok erős metaforákat keresni ezekhez. Mert nagyon szeretnék valami olyasmit adni az embereknek, amit ők is fel tudnak használni a saját életükben. Megpróbálhatják értelmezni a szöveget. Ez nekem, személyesen, nagyon fontos. Szeretek ezekről a témákról írni, mert az írás segít tőlük megszabadulnom. Ez az én csatornám, a zenénkkel együtt, az effajta érzések felé. Szóval nincs egy különleges téma, amiről írnék, mert valamennyi rendkívül érzelemgazdag, nagyon személyes és hozzám, mint emberhez, nagyon is közel álló.
Megvan a maga sajátos stílusa az együttesednek, ez tény és való. De ha valaki még sosem hallott a Nailed to Obscurity-ről, azok számára hogyan tudnád jellemezni a zenéteket, más együttesekhez viszonyítva?
Ez nehéz kérdés, mert ilyenkor az ember nem igazán szeretné egyik vagy másik együtteshez hasonlítani magát, másrészt viszont tudom, hogy néhány bandát meg kell, hogy említsek most nektek, szóval ezek az Opeth, különösen a Face a Still Life lemezükről, de mondhatnám még a Ghost Reveries, a Watershed, vagy különösen a Blackwater Park albumaikat is. Ezek inspirációul szolgálnak, mivel ez az az együttes, amely ráállított minket arra az útra, amelyen most is járunk. Aztán ott van még a Katatonia, ami kifejezetten nagy hatással volt ránk, akár a melankóliáról, akár a progresszív elemekről van szó, illetve megemlíteném még a Paradise Lost-ot, mint nagy hatású együttest a metaforákra, a szövegekre és a dal durvább részeire vonatkozóan. Azt mondanám, a zenénk egyfajta keveréke ennek a három, előbb említett együttesnek, de – ó, igen! – egy csipetnyi Secrets of the Moon is van benne, de ezek mellett a behatások mellett van egy egyedi atmoszférájú dallamvilágunk és dalírási stílusunk. Így tudnám ezeket összefoglalni.
Értem. A következő egy cseles kérdés: mit gondolsz a saját zenétekről? Szerinted mennyire nehéz hallgatni?
Nagyon jó kérdéseid vannak, meg kell mondanom, az egyszer biztos! Tényleg! Ezek jó kérdések, nem az a tipikus cucc, szóval most egy kicsit gondolkodnom kell! (nevet) Én, amikor hallgatom a zenénket, tudatában vagyok, hogy nagyon sok benne belőlem, mint személyből, a dalainkban, mivel az Opaque, a King Delusion és a Black Frost készítésének is része voltam. Így néha nehéz őket hallgatni, de legtöbbször azt érzem, hogy mindig is ez volt a módja annak, hogy a fájdalmamat, a sötétebb érzelmeimet és életem sötétebb korszakait kiadjam magamból. Így hát elég sok személyes dolog van ezekben a dalokban, úgymint beszélgetések barátokkal, belő küzdelmek, amik egykor voltak vagy még most is vannak bennem. Azt gondolom, a zenénk nagyon érzelemgazdag és számomra személyes is. Remélem, a hallgatók is meg fogják találni a maguk útját az értelmezéshez és a metaforákhoz, ahogy már mondtam is a zenénk bennük is hasonló érzéseket kelt majd.
Új albumotok, a „Black Frost” január 11-én jelenik majd meg a Nuclear Blast kiadónál, a lemezről pedig már láthatunk is egy videót. Mit vártok az új anyagtól? Mik a jövőbeli terveitek vele? A Black Frost által inkább a rajongói táborotokat akarjátok szélesíteni, vagy a korong inkább a die hard Nailed to Obscurity rajongóknak szól majd?
Remélem, hogy az album hatására megnövekszik majd rajongóink száma, de azok is velünk maradnak, akik már megtalálták az utat a zenénkhez, mert azokra a dolgokra is nagyon büszkék vagyunk, amit a Black Frost előtt csináltunk. Ennek ellenére határozottan érezzük, hogy az együttes történetének egy új fejezete jött el. Amellett, hogy új kiadónál vagyunk, egyfajta új önbizalomra is leltünk abban, amit a Nailed to Obscurity jelent számunkra. Sokkal jobban tisztában vagyunk mostmár a zenénk erejével és minőségével és azt hiszem, ez a Black Frost anyagán is világosan tükröződik, mivel képesek voltunk és vagyunk zenénk összetevőit egy magasabb szintre helyezni, mindamellett, hogy valami újat is adunk az anyagunkhoz. Nagyon várjuk már a kiadás napját. A rajongótáborunk kiterjesztése mellett azoknak véleményére is kíváncsiak vagyunk, hogy mit mondanak az anyagról, akik már korábban ismerték a Nailed to Obscurity-t. A sajtó-fogadtatás, ahogy eddig hallottuk, nagyon pozitív, ez reméljük, így is marad. Várjuk már a turnét az Amorphis-szal, a Soilwork-kel és a Jinjer-rel, hogy megmutathassuk a zenénket az új közönség számára is. Ez a Nailed to Obscurity evolúciójának következő fejezete, hogy úgy mondjam.
Ezek szerint inkább új dalokat fogunk hallani a turné során…
Leginkább, de néhány régebbi számunkat is hozzáadtuk a repertoárhoz, hogy színesítsük kicsit a programunkat. De alapvetően a Black Frost-ra igyekszünk fókuszálni, mert ez az új albumunk, amit meg szeretnének mutatni a világnak. Ez lesz a mi Black Frost turnénk – kár is lenne nem így tenni –, de azt is meg szeretnénk mutatni, hogy azért több is van a Nailed to Obscurity-nél, úgyhogy mindenképpen fogunk játszani régebbi számokat is.
Egyébként mi a különbség a Black Frost és a régebbi albumaitok között?
Azt hiszem, a Black Frost sokkal dinamikusabb. Még kísértetiesebb atmoszférát vonultat fel, ami pedig a gitárokat illeti, azok sokszor inkább ambient-szerűek, hogy a vokál kapjon nagyobb figyelmet. Ezért is kapott a Black Frost-on helyet sokkal több tiszta hangzású vokál, mint eddig korábban bármikor. Ez még nekem, mint énekesnek is új! (nevet) Mindenképpen új kihívás számomra. Ezen a felvételen több új hangszínt is kipróbáltam. Nem teljesen tiszta hang, amit az albumon használok, több különböző technikát próbáltam ki, még a suttogásra is, két fajta suttogó hangot használtam egyébként. Remélem, hogy az embereknek tetszeni fog ez a hangzás és ők is egyfajta választ látnak majd benne a dinamikusabb zenére. Néhányan félreérthetnek majd minket, mondván: „Na, ezek is jól eladták magukat, hogy ilyen sok tiszta éneket nyomnak!” Bár én azt gondolom, ez egy természetes folyamat eredménye volt. Nem arról van szó, hogy nem akarok hörögni. Szeretek hörögni, ez a felvételen is hallatszik. Tényleg imádom felvenni ezeket a harsány vokálos részeket! (nevet) Ugyanakkor érdekes volt, hogy most sokkal többet játszottam a hangommal. Szóval, a kérdéshez visszatérve, a Black Frost a legdinamikusabb, a leginkább atmoszferikus és a legsötétebb anyag, amit eddig valaha csináltunk.
Január 25-én a magyar közönség is láthat majd titeket. Mit vártok a magyarországi show-tól?
Nos, igen! Már mindenképpen nagyon várjuk, hogy nálatok játszhassunk, mert már sok érdekes dolgot hallottunk a magyar közönségről. Úgy tudjuk, nagyon szenvedélyesek vagytok, így már várjuk, hogy színpadra vihessük az album atmoszféráját, melybe igyekszünk majd titeket is bevonni, reméljük, ezt érzékelni is fogjátok végig a koncert alatt. Nagyon várjuk már, nagyon különleges esemény lesz ez nekünk. Ott leszel te is?
Szeretnék, de még nem tudom biztosra mondani…
Ha eljössz a show-ra, csak szólj nekünk, tök jó lenne személyesen is megismerni téged!
Oké, köszönöm!
Te leszel a vendégünk!
Nagyon szépen köszönöm, ahogy az idődet is. Jó volt veled beszélgetni!
Én is köszönöm a te idődet!
A budapesti koncerteteket várva kívánok a karrieretekben sok sikert, Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet nektek!
Nagyon köszönjük és mi is Boldog Karácsonyt és Boldog Új Évet kívánunk neked! Köszönjük szépen!
Köszi a hívást! Szia!
Vigyázz magadra! Szia!
WEB: http://www.nailedtoobscurity.com/
Közreműködött: Muszka Zsuzsanna
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2019/01/08/nailed-to-obscurity-interview/
Készült: 2018. december 19.