(scroll down for English Version)
Üdv, Karl! Az új lemezetek nemrégiben jelent meg, noha már egy jó ideje készen volt (2006-ban lett felvéve). Az idő múlásával hogyan látod az anyagot most? Nyilvánvalóan számodra mint alkotó számára egészen más élményt jelent, mint a hallgatóknak. Általánosságban hogyan látod a (véleményem szerint az eddigi legsötétebb) lemezeteket, illetve a szövegi, zenei és művészi tekintetben?
Egy ideig nem hallgattam az albumot, míg végül meg nem jelent. Bizonyos módon az élmény változik, különösen, amikor már a borítóval is összefonódik stb. Most némi távolságból látom, valamiképpen önálló lett. Amikor készült, akkor sokkal inkább az alkotó, illetve a hangulat és az elme része volt. Személy szerint az albumot egy olyan lépésnek tekintem, ami a zenekar belső jelentésének irányába visz, a kezdeti akarat és fejlődési szakasz megvalósításának.
Ha már erről a témáról szót ejtünk, te hogyan látod magadat? Mint afféle médiumot, melyen keresztül a Nåstrond által megjelenített sötét koncepció kiáramlik? Abban biztos vagyok, hogy nem csupán azért írsz dalokat, mert dalokat akarsz írni. Nyilvánvalóan van valamiféle késztető erő, hit vagy valami megmagyarázhatatlan dolog…
Ez tökéletesen így van. A Nåstrond egy médium a hallgató és a kiáramló baljós energia között. Ez az alkotók szerepe is, hogy közvetítők legyenek különféle létformák között. A Nåstrond megkísérli megjeleníteni a baljós energiákat a kauzális valóságon belül. A zene az egyik legkiválóbb emócionális közvetítési mód ebben a kontextusban. Más ilyen eszköz még a művészet és az irodalom, amelyeket szintén művelek.
Esetleg van már néhány új nótátok is? Ha igen, mit tudhatunk ezekről?
Néhány új alapötleten már dolgozom. A sötétebb, borongóabb irányt kívánom még inkább előtérbe helyezni, beépítve néhány rituális jellegű zenei motívumot is.
A hangzásról mindenképpen akartam kérdezni. Ez elsőre elég furcsa (a kiadó szerint klausztrofób, amivel kész vagyok egyetérteni én magam is), nem túlzottan éles, és számomra egyfajta ősi érzése van, nagyjából úgy, mint a Morbid Angel „Covenant” albumának (bár ez nem direkt összehasonlítás akart lenni, inkább csak az aura hasonló…). Úgy vélem, hogy ez szándékosan lett ilyen, de mégis, elmondanád, erről mit kell tudnunk?
Hosszas idő alatt készült el, sokkal inkább részenként. Néhány téma egymásba keveredik, új formákat alkotva ezzel, néha kontrollálatlanul. Nekem különösen élvezetesek az olyan hangok megjelenése, amiket nem tudok megmagyarázni, ez is a kontrollálatlan tudatalatti alkotás felé hajt. Nekem az volt az elképzelésem, mintha egy kígyókkal teli fekete lyukba ugrana az ember. Küzdelmes a kijutás és az egyetlen út, hogy merni kell tovább menni.
Ha a lemez zenei oldalát taglaljuk, a zenekar egy másik arcát mutatja az anyag a korábbiakhoz képest. Ha referenciát kéne megneveznem, akkor talán a „Sermon of Opposites” dalt választanám a „Conquering the Ages” anyagról. Számomra a zene mintha megtisztult volna (nem akarom az egyszerű jelzőt használni), kiforrott lenne. Nincs egyetlen egy felesleges, vagy töltelék hang sem az albumon, minden résznek megvan a maga helye és szerepe. Erről mit mondanál?
Most úgy vélem, szeretnék még tovább menni ezzel a csupaszabb és primitívebb építkezési metódussal. Mindent eliminálni akarok, ami nem szükséges a zene gondolatiságának közvetítéséhez. Úgy gondolom, az új lemez már ezt mutatja, de ez még tovább vihető. Az helyénvaló dolog, hogy mindennek jelentést akarunk adni, ezért van az, hogy az értelmetlennek tűnő dolgokat elvethetjük.
Van néhány nem-metal dal is, amelyek rendkívül jól növelik a lemez sötétségét. S ezt a dolgot szerintem tökéletesen használjátok. Habár ez nem új a zenekarnál, mindig is voltak ilyen jellegű kísérletek. Hogyan jött egyáltalán ez az elgondolás? Biztosan van néhány Dark Ambient előadó, akiket kedvelsz. Ezt a műfajt hogyan látod? Szerintem a sötétséget briliáns módon ki tudja fejezni, mint mondjuk a Black Metal…
Ez már a kezdetektől így van. Az 1994-es demónkon is volt egy 5 perces dal, „Shadows of the Black Ram” címmel, amit egy évvel az előtt írtam a BELETH nevű bandámnak, ami afféle BlackAmbient keverék volt. 1995-ben aztán még inkább az Industrial/Power Electronics zenék felé fordultam. Nagy hatással volt rám például a ZERO KAMA, illetve más olyan evidensebb zenekarok, mint a korai BRIGHTER DEATH NOW, LUSTMORD, NON, IN SLAUGHTER NATIVES stb. Több elektronikus központú bandában is részt veszek. Ez egy jelentős potenciállal rendelkező stílus, ami azonban felületes is lehet. Ezen szemlélet fényében tehát úgy gondolom, számomra jelentősebb lehet a Black Metal ereje és potenciálja.
Volt is egy gitár nélküli lemezetek („Celebration of the Four”), ami saját kiadásban jött ki, s amihez sajnos nem 
volt szerencsém (leszámítva a „Conquering…” válogatáson kiadott nótát). Ennek várható valamikor újrakiadása? Biztosra veszem, hogy jópár ember szeretné még a gyűjteményében tudni ezt is…
Igen, szeretnénk ennek az anyagnak egy rendes bakelit kiadást. Ez a lényünk belseje felé irányuló zene az ember fejlődése érdekében, a kauzális világ elemeivel összefüggésben. Tulajdonképpen a lemezen van gitár, basszus és dob is, de jóval ritmikusabban, meditatív módon feljátszva.
És mi a helyzet a „Toteslaut és „Age of Fire” újrakiadásokkal a Drakkar Productions-nél? Egyáltalán, ezek meg fognak jelenni?
Sajnálom, de nem tudok mit mondani erről a témáról. Személy szerint én először a „Celebration of the Four” rendes bakelit kiadását szeretném látni.
Az „Age of Fire” kiadása után a Nåstrond az árnyakba húzódott vissza… Hogyan telt az az időszak? Volt valamilyen különleges oka az eltűnéseteknek? Az újabb anyagaitokat hallgatva elég jótékonynak tűnik ez a korszak a zenekar számára, és minden aspektusban megerősödve tértetek vissza…
A Nåstrondot körülvevő csendnek több oka is volt. Egyrészt elegem lett abból, amivé a Black Metal változott. Így inkább az indusztriális zenék felé fordultam. Emellett a Nåstrond a hagyományos értelemben vett zenekarként 1997-ben megszűnt funkcionálni, de persze végig létezett. Néhány évig az egyetemen tanultam, írással, festéssel stb. foglalkoztam. 2001-2002 körül gondoltam úgy, hogy visszatérek a zenéhez, ám az irányvonal bizonytalan volt. Sok múltbéli dolog volt, amiktől meg akartam szabadulni, amit meg is tettem 2003-ban, illetve ott volt a „Conquering the Ages” válogatás is. A „Celebration of the Four” anyagot is meg akartam jelentetni, illetve továbbfejleszteni azt az oldalt. A helyes irány megtaláláshoz adtuk ki a „Vargtid” split 7″-est a NOCTERNITY-vel. A többi pedig a MYRKR spliten, illetve az „Muspellz Synir”-en hallható.
Most ismét beszéljünk az új lemezről. A szövegeket áttanulmányozva is érezhető a már említett kiforrottság. Úgy értem, a szó ereje süt át rajtuk. Nincsenek hosszú frázisok, sorok, csak rövid, lényegretörő mondatok. Mintha axiomatikus állítások lennének néhol. Te is így látod ezt? A korábbi szövegekhez viszonyítva milyen különbségeket érzel?
Ez szintén így van. Nem látom értelmét, hogy a szövegekben lényegtelen dolgokkal foglalkozzak, hanem inkább a zene primitív vázaként kihangsúlyozom azokat. Még így is mélyebb rétegekkel bír az összes. Sokkal több dolog kiolvasható belőlük. De én nem fogom megmondani, mi és miért. A zenének is és a szövegeknek is ki kell bontakozni az elmében. Tekintsük ezeket a sötétségbe vezető ösvény kezdetének.
Egy viszonylag újabb interjúban (Ancient Ceremonies 14.) beszéltél az album címéről, hogy ez az Edda-ból származik (A tűz fiai). Emellett (mint ahogy már korábban is), azonban más mitológiákra való utalások is vannak a szövegekben. Mondhatjuk tehát, hogy nem követsz egyetlen szervezett hitrendszert sem, hanem saját világlátást alakítottál ki? A Nåstrondnak van egy sátáni megközelítése is. Hogyan áll össze mindez egyetlen filozófiává?
Sokat merítettem a Tradícionalista gondolkodásból, a Gnoszticizmusból, illetve a nagy kollektív tudatalatti eszméből. Néhány szimbólum illetve archetípus újra és újra visszatér, különböző formákban. A Sátán egy ilyen baljós archetípus. Számomra Surtr, Typhon-Set, Kronosz-Uránusz vagy Szaturnusz is szintén ennek a formái. A Sátán mint olyan jóval a zsidó-keresztény hit létrejötte előttről származik. Ő a Sötét Isten, másik fele pedig a Sötét Istennő, aki számomra Hela, Baphomet vagy Gaia. Ők mind az ősi gonosz valamiféle aspektusai, melyek mind építő, mind pusztító erő formáiban visszatérnek. Ők az alapvető Tűz és Jég, ami létrehozta létezésünket, és véget is vet annak. A Baloldali ösvényt követem, ami az az ösvény, amely lényünket egy magasabb létezésbe emeli. A Jobboldali ösvénnyel ellentétben, nem az isteni egységet (hamis valóság) keresem, hanem önmagam istenítését.
Mi az elképzelésed arról, mi történik a földön, miután Surtr tüzei „sötétbe tisztogatták” azt…?
Ez a fejlett lények új ciklusának eljövetele. Egy új Arany Koré.
Ha a sátáni filozófia szóba került… Manapság azt látjuk, hogy elég sok irányzatra bomlott ez a dolog, kezdve a vallásos ördögimádattól az ortodox megközelítésig. Néha már úgy tűik, minden egyes banda saját sátánizmust talál ki. Te erről hogy vélekedsz?
Kétlem, hogy a legtöbb perspektívában nagy különbségek lennének. Az irányvonalak azonban különböznek. Rendkívül szkeptikus vagyok a libertariánus Sátánizmussal (mint például a Church of Satan) és az úgynevezett „Ördög Imádattal” kapcsolatban. Az első nem több mint liberális hedonizmus, a Baljós Tradíció másfelől viszont nem az imádatról szól, mert az imádat behódolást fejez ki. Az én nézeteim különféle tradíciókon alapulnak, mint az Ofita Gnoszticizmus, Alkímia stb. Ez mind az egyénre épül, illetve amint teljes civilizációk lesznek az akauzális energia részei, és így tényleges erőkké válnak, és archetípusokként jelennek meg. Megköveteli, hogy túl lássunk a térbeli űrön, a Sötétség fátylán keresztül megkísérelve. Lucifert a Gnózis hozójának tekintem, a Sátánt pedig teremtőnek és pusztítónak, aki a megsemmisítés és az evolúció elemein keresztül cselekszik. Magabiztosan használom a Mágiát a kauzális valóság befolyásolására, és ezáltal biztos vagyok a szellemi feszültséget és pangást szétszakító zene lehetőségében is.
Mit gondolsz a Black Metal jelenlegi helyzetéről? Elégedett vagy? Mely bandákat kedveled mostanság? Egyáltalán követed az eseményeket? Olvasol például fanzine-eket?
Már évek óta nem követem az ún. „scene” alakulását, és fanzine-eket is ritkán olvasok. Nem igazán akarok bandákról olvasni. Nagyon megválogatom azt is, mit hallgatok meg, és nagyon kevés ma aktív zenekar van, ami tetszik. Pár van, amit ajánlani tudnék, mint például a KAOSRITUAL, MYRKR és a SLIDHR. Mostanában pedig olyanokat hallgattam, mint a DRUDKH és a KROHM. Ugyancsak pozitívan csalódtam a ROTTING CHRIST „Theogonia” lemezében.
Tudom, hogy a Satanic Warmasteres Werewolf nagy rajongója a Nåstrondnak. Kapcsolatban vagytok? Esetleg várható valamilyen split kiadvány? Szerintem ez egy nyilvánvaló (és jó) ötlet volna…
Ez nem lehetetlen, bár az együttműködést még nem ajánlották fel. Mindenesetre pozitívan látom a zenekart. Szerintem egyébként Finnországban különösen nagy potenciál rejlik, sok kiváló Black Metal bandával. Nekik van szerintem a legerősebb „scene”-jük.
Karl, köszönet az idődért és a válaszaidért. Esetleg valami fontos dolog még itt a végén?
Jöjj el Utolsó Avatar, Utolsó ember az idő Ellen. Jöjj és jelenj meg előttünk. A Felsőbb Erő.
—————-
ENGLISH VERSION:
Greetings, Karl. Well, your new full-length has just been released but it was actually ready a while ago (being recorded in 2006). With the lapse of time how do you view it now? For you, as a creator,
naturally, it could be an entirely different experience than for the listeners. How do you see the (in my opinion your darkest) record in general, lyrically, musically, and artistically?
KARL: I had not listened to the album for a while, when it was finally released. In some ways, the experience changes, especially when it has become set in relationship to the cover-work, etc. It now appears with some distance, as it has become something of its own. When the album was created, it was more a part of the creator and the mood and mind. I personally understand the album to be a step more in the direction of the inner meaning of the band, therefore realizing the initial Will and its stage of
development.
If we talk about this topic, do you see yourself as a sort of medium through which this certainly Darkened concept, that Nåstrond captures, is emanated? I’m sure you do not write songs just because you want to write songs, there is surely more to it. There must be a driving force, a belief or something unexplainable…
KARL: That is correct, that Nåstrond becomes the medium between the listener and the Sinister energy that is transmitted. This is also the role of the creators, to act as mediator between different forms of being. Nåstrond attempts to make the Sinister energies to appear within the causal reality. Music is one of the greater emotional transmissions possible to use in these contexts. Others are art and literature, which I am both producing.
Do you already have some new compositions perhaps? If so, what can we know about them?
KARL: In regards of Nåstrond, I am forming some of the basic ideas of new work. I wish to push the darker, murkier side forward even more. Integrating it more with the ritualistic motifs of the music.
One thing I’d like to ask you is the production of the album. The sound is quite strange at first listen (Debemur Morti named it claustrophobic with which I am ready to agree), it’s not that sharp, to me it has a sort of ancient feeling something like Morbid Angel has on „Covenant” (no direct comparison, just the aura is similar…). I believe it was a conscious decision from your side but can we know anything about this thing?
KARL: It was produced over a longer period of time, more in groups of music. Some parts falls into each other, creating new forms, sometimes uncontrolled. I especially enjoy the appearance of sound I cannot explain, which also pushes me towards my idea of uncontrolled unconscious creation. My vision has been the plunging into a black hole, filled of snakes. It is a struggle to get out and the only way is to follow through, to dare to go further.
Talking about the musical side of the album, I’d say it shows a different side of the band than the previous materials. If I had to choose a reference, I’d name „Sermon of the Opposites” from „Conquering the Ages”. To me, the music sounds purified (I do not want to use the adjective simple), matured. There isn’t a single needless, filler sound on the album, every small detail has its own role and place. Would you comment on this?
KARL: My ideas right now is to go even further with this more naked or primitive building of sounds. I wish to cut of anything, which is not necessary to transmit the idea of the music. I would suggest the album indicates this, but I think it could be taken even further. It is right, that the intention is to put a meaning in everything, this is also why some things appear to be meaningless, should then be cut away.
There are also some non-metal tracks on the album that help to increase the Darkness of the material absolutely well. And I have to say your use of this thing is perfect. Anyway, this thing is not that new in Nåstrond there has always been experiments with sounds like this. How did this idea come at all? I bet there are some Dark Ambient artists that you appreciate. How do you view that genre, by the way? In my opinion, Darkness can be expressed through it in a truly brilliant way like Black Metal…
KARL: This has been the case since our beginning. Our demo from 1994 held a piece of five minutes called „Shadows of the Black Ram”, the track was made a year before that for my band Beleth which was built on this form of integrated Black Ambient. In 1995 I turned even more into the Industrial / Power Electronics music. I have been much influenced with the music of Zero Kama for example, others which are evident are early Brighter Death Now, Lustmord, NON, In Slaughter Natives, etc. I have also been involved in several projects with focus on electronics. It is a genre with much potential, but also tends to be very superficial. Having this outlook, I believe I could also appreciate better the strength and potential of Black Metal.
You also had a full-length with no guitars („Celebration of the Fourth”). It was a self-released concept material though I have not had the chance to get my hands on it (except the track featured on „Conquering the Ages”), unfortunately. Can we hope a reissue of this some day? I’m sure there are quite a lot of people who’d like to possess that stuff in their collection…
KARL: Yes, the idea is to have this album released in a proper vinyl edition. It is music directed to the inner of being in order to evolve man in connection to the elements of the causal world. Actually, there are both elements of guitar, bass and drums on the album, but they are played in more rhythmic, meditative ways.
And what about the reissues of „Toteslaut” and „Age of Fire” on Drakkar Productions? Will they be released at all?
KARL: I am sorry, but I cannot comment on this issue. Personally I would first like to see the reissue of „Celebration of the Four” in a proper vinyl-release.
After the release of „Age of Fire” the band remained in the Shadows for a while until „Celebration of the Fourth”. How did you spent those times? Was there any special reason for your disappearance? Listening to the newer materials, I guess that did good for Naastrond, it made you stronger in every aspect, right?
KARL: The reasons why Nåstrond remained silent during some years, were both because I was tired of what Black Metal was becoming. I turned my interest more towards the Industrial scene instead. Also Nåstrond stopped as a group in its traditional sense in 1997, but it remained during the whole time. I studied at University for some years, went away, spent time on writing, painting etc. Around 2001-2002 I thought it was time to return to the music, but the direction was uncertain. It was a lot of things remaining from the past I wanted to get rid of, which were done in 2003 and the release of „Conquering the Ages” compilation. Also I wanted to release the album „Celebration of the Four” and develop this side more. In order to find the right path we made the „Vargtid” split 7″ with Nocternity. Rest is visible in the second split with Myrkr and now „Muspellz Synir”
Now let”s get back to the new album. Reading through the lyrics, the maturity is also obvious. I mean the Power of Word strikes through them. There are no long phrases, lyrics, lines, just short, to-the-point sentences. They are like axiomatic statements at times. Do you also think the same regarding this? Comparing to your previous lyrics, do you see any difference?
KARL: This is also correct. I see no point in covering the lyrics in thing of less necessity, but instead point them out as being the primitive skeleton of the music. Still, there remains a deeper level in all of them. You could read much more into them. But it is not me to tell anyone what and why. The music and the lyrics should also evolve in the listeners mind. Take the words as the beginning of a path into Darkness.
In a recent interview (Ancient Ceremonies, issue #14) you told about the title of the album that it refers to the Edda (meaning Sons of Fire). Besides, there are (and actually there has always been) also reference to other mythologies. Can we say that you do not follow any organized belief-system but rather create your own vision of things? Nåstrond does also have a Satanic approach. How do all these things (Nordic mythology, Sumerian demonology etc.) consolidate into one philosphy for you?
KARL: I have drawn much influence from Traditionalist thought, Gnosticism and the idea of greater collective sub-conscious. Some of the symbols and archetypes return again and again, within different forms. Satan is such Sinister archetype. For me, the character Surtr or Typhon-Set, Cronus-Uranus or Saturn, are other aspects of this form also. Satan as such, dates back far before the construction of Judeo-Christian beliefs. It is the Dark God and his counterpart is the Dark Goddess, for me she is Hela, Baphomet or Gaia. They are all aspects of something ancient dark, which returns as both the destructive and creative force. It is the fundamental Fire and Ice, which gave birth to our existence and which will end life. I follow what I consider the Left Hand Path, being the path that will rise being from below into higher existence. In contrast to the Right Hand Path, I seek no unity with the divine (false reality), but the deification of self.
What is your vision of the world after the Fires of Surtr have cleansed the earth in darkness?
KARL: It is the coming of the new cycle of higher evolved beings. A new Golden Age.
If we talk about Satanic philosophy, we can see many directions of this phenomenon starting from religious Devil-worshipping to the more orthodox direction. Sometimes, it seems each and every BM band has invented a new branch of Satanism… How do you view this thing?
KARL: I am doubtful that there is much difference in most perspectives. There are different directions however. I am very sceptical towards both the libertarian Satanism (such as Church of Satan) and so called „Devil Worship”. The first is nothing more than a liberal hedonism, worship on the other hand is not the case with the Sinister Tradition, because worship indicates submission. My view is based on several traditions, such as Ophidian Gnosticism, Alchemy, etc. It is based on the idea of both the individual being, as entire civilizations becoming part of acausal energy, thereby becoming an actual force, appearing as archetypes. It demands one to look beyond spatial space, to venture through the veil of Darkness. I regard Lucifer as the bringer of Gnosis and Satan as the one who creates and destroys, through the element of annihilation and evolution. I am confident in the use of Magick in order to influence causal reality, thereby, also confident in the possibility of music disrupting mental strain and stasis.
And what is your opinion on the current state of Black Metal? Are you satisfied? Which bands do you enjoy these days? Do you folllow the scene at all? Do you read fanzines, for instance?
KARL: I have not been following the so called „scene” for several years, and I only read fanzines rarely. I am personally not that interested in reading about bands. I have been very selective in my listening and there are few bands active today, which I enjoy. There are a few I could recommend such as Kaosritual, Myrkr and Slidhr. I have been listening to bands such as Drudkh and Krohm. I was also positively surprised with the release of „Theogonia” by Rotting Christ.
I know that Werewolf of Satanic Warmaster is also a big worshipper of Nåstrond. Are you in contact? Maybe can we expect a split release? In my opinion, it would be a quite obvious (and good) decision…
KARL: It is not impossible. A collaboration has not yet been offered with them, but I have a positive view towards the band. I think especially Finland has a great potential of several great Black Metal bands, and possibly the strongest „scene” in my opinion.
Karl, thanks for your time and answers. Is there any important thing you’d like to mention at the end?
KARL: Come Last Avatar, the Last Man Against Time. Come and appear before us. The Strong from Above.