A kérdésekre Joakim Sterner válaszolt.
Hey, hello!
Hello, látsz engem?
Csak a profilképedet látom – de most már OK…! Hello!
Hello! Jó a háttérkép!
Király a háttérkép, nem? Zsolt vagyok a magyar kronosmortus.com metál oldaltól, és nagyon örülök, hogy létrejött ez az interjú! Egyébként már a harmadik alkalommal állsz a rendelkezésünkre, mert 2009-ben és 2017-ben is válaszoltál e-mailben a kérdéseinkre. Nagyon rendes tőled, hogy ilyen sok időt szánsz ránk!
Igen, igen! Láttam valami posztot a Facebook-on, nem tudom, te voltál-e vagy…
Alighanem nem én voltam az, hanem valamelyik kollégám.
Igen, arra a legutóbbira gondoltam!
Hogyan indult ma a napod? Hogy néz ki egy svéd ember reggele?
Ma szar az idő. A második télnek van már vége, az utcák is elég nedvesek, a hónak meg annyi. Van pár kupac piszkos hó még, de az időjárás szempontjából ez így egy elég rossz periódus.
Szóval nem annyira jó. Szerencsére Magyarországon egy kicsit jobb az idő!
A helyzet az, hogy én szeretem, ha rendes tél van. Legyenek mínuszok meg hó, érted? Stockholm nagy város, egy csomóan mászkálnak benne, szóval abban a pillanatban, hogy nulla fok körülire melegszik az idő, egyből minden utca tiszta latyak lesz.
Minden sáros lesz.
Igen, sáros. A hó a sötétségbe is belevisz egy kis fényt, mert visszatükrözi a városi fényeket.
Igen, az nagyon szép! Több mint 30 éve léteztek, és a Necrophobic sosem okozott csalódást a rajongóknak. Hűek maradtatok a hangzáshoz. Gonosz, sötét hangulat, dallam és energiabombák uralkodnak a dalokon. Hogyan sikerült ennyi ideig ezt megőrizni, fejleszteni? Mi a láng táplálásának a receptje nálatok?
Az gondolom – és nagyon köszönöm! – hogy a konokság és a szenvedély; na meg az, hogy jómagunk is valamennyien heavy metal rajongók vagyunk. Igazából nem is tudom, hogy a Necrophobic úgy szólt volna, ahogyan most, ha mindig ugyanaz a felállás lett volna. Mert amikor David elment, és Sebastian belépett… szóval Sebastian belépett a zenekarba, és azt akarta, hogy az ne változzon meg. Azt akarta, hogy ugyanazon az ösvényen haladjunk tovább, amelyen már akkor is jártunk. Mi magunk se szeretjük, ha a zenekarok túl sokat változnak. Ha kedvelünk egy bandát, akkor metal rajongóként azt akarjuk, hogy az a zenekar mindig ugyanolyan maradjon. Persze, némi fejlődés azért mindig van, de ne legyen túl sok, hogy aztán egy teljesen más zenekar legyen belőlük. Azt hiszem, a fejlődés nagy dolog, de Necrophobic legbelül olyan, amilyen, érted…?
Értem! Ha nem tévedek, a mostanival együtt a 10. albumnál jártok. Ez nagyon klassz! Dob terén milyen változásokat neveznél meg eme hosszú időszakban? Milyen dobbal kezdtél annak idején és most jelenleg milyet használsz?
Hát, hogy őszinte legyek, nem én vagyok a legjobb zenész a bandában. Azt hiszem, én vagyok az, aki a legkevesebbet fejlődtem a zenekarban játszó zenészek közül. Mindig is egyszerűen próbáltam játszani, úgy, hogy a hangsúly ne azon legyen, hogy én fényezem saját magamat. Inkább egyszerűen játszom, de érzéssel és groove-val: hagyom, hogy az összes többi hangszer ott legyen a helyén. Miután mi nagy hangsúlyt fektetünk a dallamokra, fontosnak tartom, hogy a gitárosok hallják is ezeket a dallamokat, és én ezt segítsem elő ahelyett, hogy tudod… nem jut eszembe az angol szó… Szóval ahelyett, hogy valamiféle nagyképű dolgot dobolnék. Én nem vagyok egy nagy formátumú dobos, szóval sosem próbáltam olyan lenni, mint azok a technikás dobosok, akik tíz másodpercenként beletesznek valami átkötést a dalba, szóval érted… Mivel nekem ez a stílusom, ehhez ragaszkodom, és szerintem jól is működik.
Mennyi dobütőt dedikáltál már és dobtál a rajongók közé?
Valójában nem olyan sokat! Akkor csinálok ilyesmit, amikor épp turnén vagyunk. Voltak dedikált dobverőim, és a koncertek után szoktam őket odaadogatni. Most viszont, hogy saját, egyedi készítésű dobverőim vannak, hajlamos vagyok őket túlságosan is gyakran bedobálni.
Amikor épp turnéztok, vannak kedvenc helyszíneid, ahol különösen jó fellépéskor dobolni?
Bocs, megzavartak egy telefonhívással…
Semmi gond!
Le volt némítva, de mégis… mit is mondtál?
Csak azt kérdeztem, hogy amikor turnéztatok, voltak-e kedvenc helyeitek, ahol szívesen doboltál?
Hát, mindig vannak mindenféle klubok… nyilván nem emlékszem mindenkire, de ha a színpadon van valamiféle emelvény a dobok számára, hogy ne a színpadon álljanak, akkor azt nagyon szeretem; ahogyan azt is, ha sok jó sok hely van a zenészeknek, hogy tudjanak mozogni. Azt is szeretem, ha a plafon kicsit magasabban van, mert akkor jobb lesz a megvilágítás, és a hátterek is jobban néznek ki. A turnén azonban a legjobb dolog mindig a catering. Hát igen, ha megérkezel a helyszínre, és jó a catering, akkor egyből jó hangulatba jössz, mert az étel nagyon fontos dolog!
Hát igen, teljesen megértem, amit mondasz!
És az is lényeges, hogy az étel tápláló legyen. Néha csak túlfőzött tészta van, meg valami undorító paradicsomszósz vagy valami olyasmi. És hát a fenébe, amikor már vagy egy napja utazunk, akkor enni akarunk! Azt kell mondjam, hogy Magyarország ebből a szempontból az egyik legjobb hely! Egy nő meg egy férfi csinálja, akiknek közös klubjuk van, és a hölgy mindig nagyon finom kajákat főz. Most nem emlékszem a nevére, de akárhány helyen játszottunk, mindenhol ő van ott, és főz.
Ez remek! Örülök, hogy a magyar konyha elnyerte a tetszésedet! A változásokról beszélve, történt egy kis változás nálatok a felállásban: a basszusgitáros poszton Allan Lundholm helyére Tobias Cristiansson került 2022-ben. Véleményem szerint még erősebb lett a Necrophobic tagsága az ő beszállásával. Te hogyan látod ezt?
Igen, sajnálatos, hogy Allan el akart menni, hiszen ez az ő döntése volt. Szeret élőben játszani, de azért annyira mégsem: a mi időbeosztásunk egy kicsit már túl sok volt neki. Akart élőben játszani, de azért nem olyan gyakorisággal, mint ahogyan mi azt akkortájt toltuk. Aztán jött a Covid helyzet… Egy darabig nagy volt a csend, de amikor a dolgok elkezdtek beindulni, küldött nekünk… nem, valójában felhívott minket és azt mondta, hogy „oké, hamarosan ez fog történni, és hát tartok tőle, hogy… szóval szeretlek titeket, és nagyon szeretek veletek játszani, de muszáj, hogy legyen elég időtök arra, hogy találjatok valakit helyettem.” Szóval nagyon előrelátó dolog volt a részéről az, hogy már sokkal az első koncert előtt értesített minket. Hát igen… aztán Tobias belépett a bandába. Csodálatos ember, aki remekül illeszkedik a Necrophobic-ba: kiváló basszusgitáros, ugyanazt a fajta zenét szereti, amit mi, és remek színpadi előadó. Szóval nagyon jól illik mind a zenénkhez, mind pedig azokhoz az élő show-khoz, amiket csinálunk.
Értem! Az új album márciusban jelenik meg a Century Media / Sony Music kiadónál „In the Twilight Grey” címmel. Fantasztikus dalok sorakoznak fel a lemezen, minden elismerésem! A promón 10 szám szerepelt, de mint kiderült, lesz még bónuszdal valamelyik kiadványon. Erről tudhatunk-e többet?
A bónusz számok még nem jöttek ki hivatalosan!
Nem, a promó csak 10 dalt tartalmazott.
Igen, de lesz egy CD változat, egy deluxe CD változat, és a deluxe vinyl változaton lesznek a bónusz dalok. De azt még sehol sem írtuk le, hogy mi lesz a címe azoknak a számoknak. Ezt még egy darabig titokban tartom! Annyit mondhatok, hogy az egyik dal egy feldolgozás, a másik pedig egy ismert szerzemény lesz.
Értem! Köszönöm, hogy megosztottad ezt az információt! Ki volt a fő dalszerző és szövegíró? Honnan jött az ötlet, hogy William Butler Yeats ír költő egyik verséből idézzetek és a lemezetek címe is ehhez a költeményhez kapcsolódjon?
Sebastian a fő dalszerző mind a zene, mind pedig a dalszövegek terén. Anders szintén közreműködött zene és a szöveg terén, Tobias és Johann pedig a zenében. Azt inkább nem magyarázom el, hogy miről is szólnak a dalszövegek, mivel úgy gondolom, hogy a dalszövegeket olvasó hallgatóra van rábízva, hogy saját értelmezést alakítson ki. Van erre nekem egy példám, amit ilyenkor mindig felhozok. Ha te és én ugyanazt a festményt nézzük, akkor ugyanazt a képet látjuk, de könnyen lehet, hogy mást gondolunk a festményről.
Abszolút!
Egyikünknek sincs igaza. Úgy értem, mindkettőnknek igaza van. Az én értelmezésem ugyanolyan helyes, mint a tiéd, a művész pedig nem áll ott mellettünk, hogy elmagyarázza a festményt nekünk.
Igen, értem mire gondolsz!
Mivel azonban death/black metal zenekar vagyunk, a dalok nem virágokról vagy boldog érzésekről szólnak. Érted, ugye?
Igen, persze, természetesen! Az albumot ismét Fredrik Folkare készítette, keverte és maszterelte. Milyen a viszonyotok vele? Miért jó vele együtt dolgozni? Mit mondott a végeredményre?
Igen, azóta dolgozunk vele együtt, amióta otthagytuk a Sunlight Studios-t. 2005-ben, amikor elkezdtük felvenni a Hrimthursumot, vettünk magunknak némi saját stúdiófelszerelést – és még ha ezzel nem is nyílt meg számunkra minden lehetőség, de azért azt már mi választhattuk meg, hogy hol akarjuk felvenni a zenénket: nem kellett beosztanunk, hogy hol, mikor és milyen időpontokban fogunk dolgozni. Egy barátunk házában, az alagsorban készültek a felvételek, de kellett találnunk valakit, aki rajta tartja a szemét azon, hogy minden rendben legyen – és ő lett Fredrik. Szóval, nekifogott… ő mixelte az albumot, de a felvételek elkészítésében is részt vállalt, mi meg úgy éreztük, hogy ez a fajta hangrögzítési mód remekül illik hozzánk. Szóval amikor fel kellett a következő albumot venni, akkor átvette a teljes munkafolyamatot: a hangmérnöki munkát, a felvételek készítését, a mixelést, a masteringet. Mivel ez nagyon jól működött, a munkamódszert pedig nagyon kényelmesnek találtuk, ezért folytattuk vele a munkát: jó érzés az, hogy ő végzi el ezeket a feladatokat. Nem tudom, hogy mindenki más is így van-e ezzel, de én nagyon nyugodtnak és koncentráltnak érzem magam, és nem stresszel az idő, amikor bemegyek a stúdiójába és megcsinálom a felvételeket. Az eredmény pedig mindig jó.
…és neked személy szerint mi a véleményed, mit emelnél ki az album kapcsán? Hogyan jellemeznéd?
Számomra is nagyon friss a dolog, hiszen talán egy éve lehetett, hogy először hallottam az előzetes produkciót, a demókat. Nos, azt kell, hogy mondjam, nyilván nagyon is Necrophobic-osan szól. Nincs ebben semmi újdonság – de azért vannak itt újszerű utak. Azt gondolom, hogy az előző albumokhoz viszonyítva ezen az albumon sokkal szélesebb a dalválaszték. Azt hiszem, két olyan súlyos számunk is van, ami végig súlyos, és ez – legalábbis számunkra – nem egyszerű dolog. Korábban, amikor súlyos számokat csináltunk, mindig jött valami gyors rész vagy ilyesmi. Ezúttal két súlyos dalt is sikerült összehoznunk. A dalok némelyike nagyon is úgy hangzik, mint a 90-es években – ami szerintem nagyon király –, szóval van itt pár régi hangzású dal, és van pár olyan is, ami – hogy úgy mondjam – a mai állapotokat tükrözi. Ez az, ahol ma tartunk. Azt hiszem, hagynod kell, hogy hozzád nőjön, mert talán nem annyira direkt, mint az előző két album. Talán többet követel majd tőled, a hallgatótól, ahhoz, hogy hogy hozzád nőjön. Így tudnám ezt leírni.
OK, köszi! Ezúttal Jens Ryden készítette el a borítótokat. Mondanál erről néhány gondolatot?
Hát igen, az utolsó két album nagyon közel került egymáshoz, és a borítók alapvetően ugyanazon az ötleten – a „sötét oldal” megfestésén – alapultak. A Mark of the Necrogram-on a várat látod, a Dawn of the Damned-en pedig bent vagy a várban. Ezúttal el kellett távolodnunk ettől az ötlettől, hogy meglássuk, mit is tudunk vele kezdeni. Valami másra törekedtünk. És mivel egy ideje már együtt dolgoztunk Jens-szel a fotózás és a layout terén, megkérdeztük tőle, hogy nem akarná-e az összes dolgot – a borítót, a layout-ot és a fotózást – megcsinálni? Elfogadta, és elkezdett dolgozni egy olyan festményen, amelyet Sebastian látott a weboldalán. Egy kicsit azonban változtatni akartunk rajta, így azt mondtuk Jens-nek: nagyon tetszik a műalkotás, de nézzen ki már Necrophobic-osan, mert az új albumhoz készül! Vagyis egy már kész műalkotást alakítottunk át, és szerintem nagyon más és nagyon király is lett egyszerre!
A képzőművészetnél maradva, terveztek-e még újabb videót a „Stormcrow” és a „As Stars Collide” mellé? Mennyire élvezitek a forgatásokat? Milyen ötletek alapján dolgoztok?
Igen, azt hiszem épp most egy hónapja voltunk Németországban, ahol a lemezkiadónk egyik embere a haverjával együtt ott volt. Kamerákat hozott magával, meg tudod, olyan …. na, repülő kamerákat, vagy hogy mondják…
Én se tudom.
Na szóval sokat filmezett a backstage-ben, meg amikor a koncert helyszínére, a backstage-be vagy az élő show-kra megérkeztünk. Azon dolgozik, hogy ebből az anyagból összeállítson valamit. Most még nem tudom, mi lesz belőle, szóval nem mondhatom azt, hogy az a tervünk, hogy ebből a leforgatott anyagot még egy videót adunk ki, de lehet belőle videó.
Tavaly a 9 korai kiadványotokat újra kiadtátok. Egy zenész hogyan éli meg az újrakiadást? Ezt két okból is kérdezem. Az egyik az, hogy az eredi verziótól a dizájn, a formátum és egyéb dolgok miatt eltérhetnek. A másik meg az, hogy ha újra kiadták, akkor jól zenéltünk, mert elfogyott érzés és keresik a Necrophobicot, ez pozitív visszacsatolás lehet!
A tavalyi újrakiadásokról beszélsz?
Igen!
Több lemezkiadónál is voltunk, és mi, vagy a lemezkiadó álltunk elő azzal a javaslattal, hogy nézzük át a múltban kötött szerződéseinket, és hozzunk össze egy újrakiadást annál a kiadónál (a Century Media-nál), ahol most is vagyunk. Néhány korábbi kiadványunk (a Hrimthursum és a Death to All) egy már csődbe ment és megszűnt kiadónál jelent meg, szóval ezeket már sehol sem lehetett megkapni, legfeljebb a second hand lemezpiacon – de olyan kevés példány volt belőlük! Fantasztikus dolog volt újra kiadni őket, remaszterizálva! Amikor elvállaltam ezt a projektet – mert én vesződtem az összes újrakiadás layout-jával meg minden egyébbel –, eldöntöttem, hogy lemezgyűjtőként mit szeretnék látni egy efféle újrakiadással kapcsolatban. Azt akarom, hogy pontosan úgy nézzen ki, mint amikor először megjelent. Jens is velem dolgozott pár kiadványon, így ezek nagyon hasonlítanak az adott albumok első, korábban megjelent változataira. Néhányukon még bónusz számok is vannak… nem azért, hogy jobban eladhatóak legyenek, hanem azért, hogy valami pluszt adjanak, már ahová az ilyesmi belefért. Különösen az első albummal, a The Nocturnal Silence-szel kapcsolatban voltak olyan sztorik, hogy nem úgy jelent meg, ahogyan szerettük volna: az első kiadáson, az első nyomáson rossz dal szerepelt. Aztán jött az új nyomás, és akkor meg a megfelelő dal volt ott. Aztán kijött a harmadik nyomat, és megint a rossz dal volt rajta. Szóval ezúttal úgy döntöttünk, hogy 10 számos albumként adjuk ki, és nem a rossz számmal. Szóval ez a különlegesség a The Nocturnal Silence-szel kapcsolatban: most először jött ki az összes számmal. A Spawned by Evil-t pedig már annyiszor kiadták újra: már nem csupán egy mini album: tele van feldolgozásokkal stb. Szóval az összes régi demót rápakoltam, amit vagy kiadtunk vagy nem. Egyetlen album volt, amivel semmi különös nem történt, hacsak az nem, hogy pont ugyanúgy néz ki, mint amilyen abban az évben volt, amikor megjelent… Rengeteg munka volt az egésszel. Teljesen kimerültem, miután elkészült! Újra és újra végighallgatni a remastereket, na hallod…
A Necrophobic-kal több ízben is felléptetek Magyarországon. Melyik volt számodra a legemlékezetesebb? Mit tudsz a magyar Necrophobic rajongókról 🙂 ?
A rajongók ugyanolyan nagyszerűek, mint bárhol máshol. Néhányan – különösen a világnak az általatok lakott részén –, egy kicsit fanatikusabbak, de másmilyen módon. Egyúttal nagyon szerények is: megkérdezik, hogy rendben van-e a dolog, és nagyon udvariasak, de aztán odahozzák az összes cuccukat dedikáltatni. Szeretem az ilyen rajongókat! Az is őrületes, amikor például Dél-Amerikába megyünk, na az kész őrület! Azt hiszed, az Iron Maidenben vagy, amikor odamész! Tudod, ez tényleg őrület! De visszatérve a kérdésedre, ha jól emlékszem… igen, már sokszor játszottunk Magyarországon, és minden alkalommal egy új helyen! Soha nem szerepelt kétszer ugyanaz a helyszín. De azt hiszem, hogy 2010-ben volt egy turnénk a Black Dahlia Murder-rel. Úgy emlékszem, az valami nagy kerek helyszínen volt… a koncertterem, meg a kinti rész olyan volt, mintha körbe-körbe sétáltál volna! Emlékszem a helyre, és persze a jó ételekre is, amit a hölgy főzött! Mindig ő főzött, amikor Magyarországon voltunk. Ha Magyarországra jössz, jó ételt kapsz!
Jó ezt hallani! Mennyi élő fellépés várható? Milyen tervek vannak a jövőre nézve?
Van itt egy beosztás a telefonomban, de nem tudom, hogy mi ebből a hivatalos és mi az, ami még függőben van. Németországban fogunk párszor játszani, lesz pl. Summer Breeze Festival. Márciusban Németországban és Svédországban játszunk, majd egy német fesztivál jön, aztán Göteborg és Svédország. Aztán áprilisban átmegyünk Mexikóba és Kolumbiába, majd májusban újra Európában leszünk – most nem emlékszem, de azt hiszem, Dániában fogunk játszani. Játszunk Hollandiában és Csehországban is, azt hiszem… Szlovákiában vagy Szlovéniában? Nem tudom, a Gotham Fesztiválon… nem ismered?
Nem. Hallottam róla, de nem tudom, pontosan hol van.
Bocs, de nem tudom.
Rendben!
Szlovénia vagy Szlovákia.
Elég zsúfolt menetrend!
Igen, de király!
Mi a jelenlegi helyzet az Unhallow csapattal, ahol a Dismember-es Robert Sennebäck-kel játszotok együtt?
Igen, azt hiszem, két évvel ezelőtt lehetett, amikor felvettük azt a két dalt – az volt a terv, hogy még abban az évben rögzítjük a többi számot is, de aztán a Dismember újra beindult, és hát igen… a Necrophobic és a Dismember élveznek elsőbbséget. Viszont a múlt hétvégén síeltem Robert-tel, és volt egy születésnapi bulija is egy vagy két hete…, és úgy döntöttünk, hogy muszáj lenne – bár nem ígérem – még idén felvenni őket. Tudod, az nem megy, hogy „még egy év meg még egy év”, mert az emberek elfelejtenek. Igen, remélhetőleg… nos, nem ígérhetem meg, de szerintem még ebben az évben meglesz a felvétel!
Ó, ezt jó hallani!
Amikor mindkettőnknek lesz erre ideje. A Dismember is nagyon be van havazva.
Igen, tudom! Nemsokára 3 éve lesz, hogy elhunyt Lars-Göran Petrov, az Entombed A.D. és a Firespawn legendás frontembere. Megosztanál vele kapcsolatban néhány emlékedet?
Még egyszer, bocs…
Vannak közös emlékeid vele? Van valami, amire emlékszel vele kapcsolatban?
Kivel?
Lars Göran Petrov.
Igen, ő mindig… nos, ismerem őt, tudod, még a régi időkből. Mindig vicces volt, mindig nevetett, mindig viccelődött, mindig cigit kért. Neki kellett volna hoznia cigarettát, hogy nekem adja! Ugyanannak a csapatnak szurkolunk (hát igen, úgy beszélek róla, mintha még mindig velünk lenne…), szóval… ugyanannak a csapatnak szurkolunk jégkorongban és fociban is. Nagy veszteség ez a világ számára! Nagyszerű frontember volt, a legjobb a death metalban!
Igen tényleg! A fociról szólva, úgy tudom, szereted a focit és a síelést. Melyik csapatot ajánlod a figyelmünkbe és melyik tájat síelésre?
Természetesen a Djurgårdens-t (DIF).
Az Iron Maiden-rajongásodat már többször megnevezted más interjúkban. Számodra melyek a legnagyobb Iron Maiden dalok?
Nagyon sok ilyen van, de mindegyik a 80-as évekből való. Szeretem persze az újabb számokat is, de mindig visszatérek a 80-as évekbeli albumokhoz. Szerintem Paul DiAnno nagyszerű énekes volt: annyira energikusak, punkos hangzásúak voltak! (bár Steve Harris nem engedné, hogy kiejtsem a „punk” szót a számon). De volt benne ideg, és nagyon durva volt! És persze Bruce Dickinson is – a hangja az valami fantasztikus! Szóval, mindegyik album kedves nekem, 80-tól 88-ig. És hát attól függ: néha a Somewhere in Time tetszik jobban, máskor meg a Killers. Szóval nem tudom megnevezni a legjobb dalt, de az biztos, hogy ezekről a lemezekről való!
Igen, értem! Most látom csak, mennyire elment az időnk: szerintem nagyon jól sikerült ez a beszélgetés, és sok érdekes információt osztottál meg velünk! Köszönöm az interjút! Folyamatosan szükségünk van a zenétekre, a Necrophobic zenéjére. Legyen még sok albumotok, sok jó koncertetek – és remélem, látunk még benneteket, ti meg élvezhetitek a hölgy főztjét!
Sajnálatos módon elfelejtettem a nevét. De igen, remélem, hogy visszatérünk Magyarországra ezzel az albummal!
Jó lenne!
Viszlát ott!
Viszlát ott, és minden jót neked és a bandának!
Igen, köszi!
Köszi és viszlát!
Viszlát!
A kérdéseket kiegészítette Georgius!
WEB: https://www.necrophobic.net
FACEBOOK: https://www.facebook.com/necrophobic.official
INSTAGRAM: https://www.instagram.com/necrophobic.official
YOUTUBE: https://www.youtube.com/@necrophobicofficial
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2024/03/12/necrophobic-interview
Készült: 2024. február 19 .