(scroll down for English Version)
Kérdéseimre a Rockmaratont követően, júliusban válaszolt Milán és a zenekar többi tagja.
Sziasztok! Bár a zenekar egyre ismertebb és népszerűbb, kérlek, mutassátok be röviden a banda történetét!
Milán: A zenekar 2010-ben alakult, a három alapítója Németh Anna, Krieser János és Hormai Balázs voltak. Az elképzelés az volt, hogy egy újszerű elgondolásban ötvöződjön a balkáni, kicsit orientális hangulatú népzene és a legújabb vonulatú metalcore muzsika. Ez eddig úgy tűnik, sikerült is, érdemes emellett kitartanunk, a közönség nagyon díjazza az újító, eredeti zenét. Az ezt követő többszörös tagcserék után jelenleg úgy néz ki, kialakult a végleges keret, az a kilenc fő, aki továbbviszi a zenekart, ám fontos hangsúlyozni, hogy bárki, bármilyen rövid ideig is zenélt velünk, sokat tett hozzá a zenekarhoz. Az Awakening EP után úgy éreztük, elérkezett az idő és adottak a lehetőségek, hogy nagylemezt vegyünk fel, aminek munkálatai jelenleg is folynak. A zenekar története egyelőre nem hosszú, ám annál sűrűbb.
Tavasz végén/nyár elején komoly tagcserén estetek át. Megkérném a négy legfrissebb tagot, hogy mutatkozzatok be röviden! Milyen szerepet láttok el a zenekarban, hogy kerültetek a Niburtába és milyen másik zenekarokból ismerhetünk titeket?
Martina (női ének): Zenész családból származom, kicsi koromtól fogva énekelek. Egy percig sem kellett gondolkodnom azon, hogy mi szeretnék lenni. 🙂 Tanultam népi és klasszikus éneket itthon és külföldön is egyaránt. A Niburtába való bekerülésemet gyakorlatilag Péderi Tominak és a Folk Metal Hungary-nak köszönhetem, ugyanis ő ajánlott a srácoknak. A többi pedig jött magától és lám itt vagyok. 🙂 Emellett egy könnyebb műfajt képviselő zenekarban is megtalálhattok, ami a Zombori névre hallgat, persze velük friss folkot játszunk, és ily módon próbáljuk minél több emberrel megismertetni és megszerettetni hazánk értékes népzenéjét modernebb köntösbe csomagolva. Életem két legfőbb meghatározó stílus irányzata a népzene (legyen az magyar, vagy más kultúra zenéje) és persze a mötááál és hasonló jóságok, tehát magától értetődő volt, hogy örömmel szállok be a Niburtába. 🙂
Ricsi (népi fafúvósok): Patkós Richárdnak hívnak, 1984 telén születtem Pécsett. 16 éves koromban ismerkedtem meg a népzenével és a dudával, mint fő hangszeremmel, sőt, a hangszerkészítést is ekkor tanultam ki! Nagy segítséget nyújtottak természetesen mestereim a cél elérésében. Jelenleg hangszerkészítésből és zenélésből élek, ami mindenképp nagy dolog, hisz a hobbim, szerelmem és életem egyben. Nagyon sok zenekarban és formációban fordultam meg az elmúlt 11 évben, sok ország sok színpadán hivatásos zenésszé nőve ki magam. Régóta kacsingattam más stílusok iránt, így kerültem bele a rock-metal világába is. Innen már csak egy kis lépés volt, hogy beléjük is szeressek, és megpróbálkozzak valamelyik válfajjal. Busóval a dudán (mint hangszer 😀 ) keresztül ismerkedtem meg és kerültem be lassan a zenekarba. Ritka állatfaj vagyunk… Ez az első ilyen jellegű formáció, ahol zenélek, eddig csak akusztikus és trad. népzenei együttesekben ügyködtem, illetve ezen stílusban sok zenekar mellett „hakniztam”. A zenekar népi fúvós szekcióját viszem, dudán, bolgár kavallon, furulyákon és a nem mindennapi zurla (töröksíp) nevű fúvós hangszeren. Úgy gondolom, minél több dolgot próbál ki az ember, annál többrétű lesz a zenéje és ez mindenképp fontos a zenész fejlődéséhez.
Gergő (gitárok): A Niburta munkásságát már előzőleg is ismertem, részt vettem a 2010-es első pogányi koncertjükön. Fantasztikus élmény volt! Az együttes felhívást továbbított májusban a megüresedő pozícióról, erre jelentkeztem, végül a meghallgatások lezárultával rám esett a választás. A zenekarból néhány tag már ismerős volt számomra, ugyanis Balázzsal és Richárddal 2011-ben kísérletet tettünk egy ír népzenei alapokon nyugvó formáció megalapítására Pécsett, sikertelenül. Előzőleg a Rege együttes gitárosa voltam a társaság szétszéledéséig (az első és egyben utolsó lemez megjelenéséig). A Rege hegedűsével és perkásával létrehoztuk az Intuíció nevű zárt zenei közösséget, amely jelenleg is aktívan működik, és második lemezének kiadásán munkálkodik. A Rege koncepcionális jellegével ellentétben az Intuíció improvizatív, az akusztikus hangszerelesésű dalokat bonyolult ritmikai és zenei megoldások jellemzik. Rövidebb ideig a Sunday Seven névre keresztelt pécsi illetőségű zenekart erősítettem, szintén gitáros poszton.
Kráken (basszusgitár, vokálok): Rab Attila vagyok, barátaim előtt, és a színpadon Kráken. Fő szerepem a zenekarban a basszus ukulele (nem, mert basszusgitár) pengetése. Ezen kívül én hozzám tartozik a torokének, valamint terveimben él egy-két clean vocal téma eléneklése is. Fontos része a dolognak, hogy én vagyok a zenekar legfiatalabb tagja, ami természetesen bőséges szekálással is jár. Korábban basszusgitárosa voltam egy-két komolytalanabb zenekarnak is, melyek közül leginkább az elsőt, a Zenitet érdemes megemlítenem. Első komolyabb zenekarom Bencsik Becse Gergely barátom [Virrasztók] invitálását követően a néhai Rege volt (egyébként főképp ennek köszönhetem, hogy a Niburtában játszhatok!) Ezen országos cimborámmal alapítottuk a ZUD névre hallgató electro-metal őrületet is, mellyel most adtunk ki egy EP-t!
A régebbi tagok sem ma kezdték a zenélést. A többieket milyen egykori és/vagy jelenlegi zenekarokból lehet ismerni?
Panni (hegedű, duda): Mióta zenélek (9 éve), azóta játszok különböző bandákban. A népzenében az az egyik csoda, hogy az emberek akármilyen szinten is állnak, együtt játszanak, mert mindenkiben ott van egy ösztönös rétege ennek a zenének, ami régen a szociális, közösségi létet jelentette. Jelenlegi fő zenekaraim mind más-más világot képviselnek. Játszok a Niburta mellett a Bordó Sárkány Régizene Rendben, Magyar Dudazenekarban, Skót Dudazenekarban, a Bourdon zenekarban, közreműködök a Magyar Tekerőzenekarban, és rengeteg folyamatosan változó alkalmi felállásokban. Volt alkalmam már közösen fellépni közismertebb zenekarokkal is: Ghymes, Téka, Nemzeti Filharmónikusok. Kísérek néptáncegyüttest a Gerlicés Zenekarral. Régebbi zenekaraim közt megemlíteném még a folk-rock-blues Kreatint, más népzenei felállásokat: Horz Banda, Pálinkás együttes, Lapaj Banda, Pirkadat…. Ez a fantasztikus ebben a zenei világban, hogy bár rengeteg minden változhat az évek folyamán, hogy az ember kikkel-mikor-mennyit-hol játszik együtt, a zene mégis megad egy örök állandóságot, egy teljességet.
Busó (hörgés, doromb, furulyák, koboz): Kiskoromban itthoni családi helyzet miatt (operaénekes szülők) kellett kötelezően zongorát tanulnom, nem nagyon szerettem, főleg hogy kötelező volt. Mindig könyörögtem, hogy vagy dobolhassak, vagy trombitán tanulhassak, de nem. Kamaszkoromban kezdtem el akusztikus gitáron játszani, akkor kerültem intim közelségbe a basszusgitárral is, amire át is váltottam egy év után, mert megragadott a hangok varázsa. Egy ezt követő táncházas korszak után elhatároztam, hogy népi hangszereket kezdek tanulmányozni. Bese Botondtól dudát [Vágtázó Csodaszarvas, Romantikus Erőszak, Magyar Dudazenekar], illetve Kobzos Kiss Tamástól kobzot tanultam. Manapság a furulyák, a doromb és a koboz inkább a domináns a kezemben, illetve igyekszem dudán tanulni, csak na.. nem a legkönnyebb hangszer a magyar duda… főleg egy basszerosnak! Nagy álmom a török szaz, amire éppen gyűjtök, és ha meglesz, akkor ezerrel megy majd szaz djent!! Sokféle zenekarral játszottam már vagy vezettem, ezekből kiemelkedő a Sagremor, amit végül is tekinthetünk akár a Niburta elődjének is. Jelenleg a Set For Ruination zenekarban basszerozom, ahol dubstep és elektro alapokra húsdarálunk.
Jani (gitárok): A múltra vissza tekintve engem a Naroth néven futó zenekarból lehetett esetleg ismerni, ami egy budapesti székhelyű melodeath bandának indult, ám amikor úgy alakult, hogy a többiek egyhangúan stílust váltanának, és inkább a black metal vizeire eveznék a zenekar hajóját, én hamar úgy döntöttem, hogy kiugrok a csónakból. Jelenleg a Niburta mellett egy szintén több stílust átölelő projekten dolgozunk Balázzsal, ami a Set For Ruination névre hallgat, és az elektronikus zenét hivatott ötvözni a metalcore-ral és djenttel. Még eléggé az elején vagyunk a projektnek, de garantálom, hogy hamarosan hallani fognak rólunk azok, akik kedvelik ezt a műfajt.
István (koboz, akusztikus gitár, tiszta vokálok, kaval): Alapvetően én vagyok az a tag, akit máshonnan, úgy értve, hogy más zenekarból nem lehet ismerni. Ennek oka, hogy bár már sok éve aktívan játszom, ezeket nem hagyományos értelemben vett zenekarokban végeztem. Hogy feloldjam ezt a logikai bakugrást, mesélek picit ezekről a nem zenekarokról. 🙂 Néhány évig tagja voltam, majd 15 évig vezettem a Sashalmi gitáros énekkart. Ez a Budapest XVI. kerületében, egy katolikus templomban működő gitáros énekkar volt, ahova a tagok inkább baráti, mint zenei tudás alapján kerültek be. Kb. 14-20 emberből állt ez idő alatt a kórus. Zeneileg sok mindenbe belekóstoltunk. A „szimpla” gitáros miséken túl többszólamú, úgynevezett Taize-i énekeket is tanultunk, sok-sok kéznél lévő hangszerrel kiegészítve. Hegedű, cselló, nagybőgő, furulyák, fuvola, gitárok. Játszottunk komplett oratóriumokat, gregorián énekeket, sőt csináltunk egyszer egy középkori misét is, aminek alapját a híres Kájoni-kódex adta. Itt már szerepet kaptak a kobzok, a tekerőlant, a dobok, a csörgők. Ezen időszak alatt barátaimmal Holdvilág együttes néven időszakos projektet csináltunk, meghívások alapján jutottunk el különböző, főleg egyházi találkozókra, ünnepségekre. A Holdvilág zenekarban már főleg magyar költők verseit zenésítettük meg és adtuk elő, akusztikus hangszerelésben. Jelenleg a Niburtán kívül egy számomra értelmezhetetlen zenei stílusban játszó csapatban is foglalatoskodom. Ez is köthető az egyházi berkekhez. Egy általános katolikus miséhez kapcsolódó dalokat adunk elő, melyeket Bácskay Zsolt szerzett, komponált, dallamos könnyedebb zenei stílusban. Ez a projekt számomra igazi kihívás, tekintve hogy a tagok a zenei világ lehető legszélesebb részéről érkeztek. Van, aki a magyar rádió komolyzenei zenekarának hegedűse, van aki aktív jazz gitáros, és itt van Péter János, akit a Firkin zenekar fuvolásaként ismerhettek.
Milán (dobok, ütősök): Én annak idején zenéltem a Preszy és a Parola nevű formációban, akikkel néhány fesztiválon léptünk fel folk-rock feldolgozásokkal, valamint a Barbárok zenekarban, ami igazi sör-rock formáció volt. Mindkét helyről furcsa, személyes jellegű körülmények miatt távoztam. Jelenleg a Niburta mellett a Dolmen zenekarban játszom, amellyel a Niburthday eseményen találkozhattatok is, remélem nem okoztunk csalódást. Ez a zenekar industrial, electro elemekkel tarkított klasszikus metal zenekar, tiszta férfi énekkel, keleti parti riffekkel és egyszerre dallamos és drone-osabb billentyűhangzásokkal. Számomra nagyon különböző a két zenekar mentalitása, mind összességében, mind az általam betöltött zenei szerep szerint. A Dolmenben szögelés történik, szigorú kettőn.
A zenélés mellett mivel foglalkoztok?
Panni: Most fejeztem be középiskolai tanulmányaimat a Szent László Gimnáziumban és idén sikeresen felvételiztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, népi fúvós szakra. Innentől kezdve a zenét mondhatom alakuló hivatásomnak is, és a szórakozásomnak, hobbimnak!
Busó: Ősztől az Oktopus Multimédia Intézetben merülök majd el a hangtechnika csodás világában. Munka gyanánt az Old Busó Stúdióban igyekszem zenekaroknak megfelelő minőségű hanganyagokat gyártani Jani kollégámmal.
Jani: Jelenleg egy hangstúdió kiépítésével foglalatoskodunk – szintén Balázzsal-, ami hamarosan eléri a végső stádiumát. Nem titok, hogy a nagylemezünk gitár- és basszusgitár témái már itt kerültek feljátszásra. Emellett ősztől egy két éves hangtechnikusi OKJ-képzésben veszek részt, mert hát manapság mit ér a tudás, ha nincs az embernek papírja róla. Egyelőre csak hobbi szinten foglalkozok felvételek készítésével-keveréssel, a stúdióval viszont szeretném elérni, hogy ez a jövőben kereső tevékenységgé válhasson.
István: A zenélés mellett, ha van időm túl a gyermekeimen, szívesen motorozom, íjászkodom és túrázom az ország, vagy a kies Kárpátok hegyein.
Milán: Én pszichológus vagyok/leszek. Ettől még egy szakdolgozat választ el, a tárgyaimat egy-két kivétellel már befejeztem az egyetemen. Emellett foglalkozom doboktatással, leginkább kezdőkkel, akiknek át tudom adni a technikai alapokat. Hét évig taekwondoztam, és a sport jelenleg is része az életemnek, bár a sok térdsérülés és könyökműtét után már enyhébb formában. Az, hogy én ma dobolhatok, nagy százalékban dr. Knoll Zsolt érdeme, aki mesterien drótozta vissza a letört porcdarabot a könyökízületemre.
Kráken: Szűk baráti társaságommal töltöm a szabadidőmet, no meg amikor épp van barátnőm, akkor természetesen vele. Ha épp nem velük vagyok, és nem is zenélek, akkor jön a mai fiatalságfüggősége, a kockulás. Így érettségi után meg erőteljesen megy a pedálozás, hogy pszichológiát tanulhassak az egyetemen.
Gergő: Pécsett élek és alkotok, jelenleg a PTE Néprajz Tanszékének hallgatója vagyok.
Egy ilyen soktagú zenekar esetén gondolom nehéz összehozni a próbákat. Ez hogy zajlik?
Milán: Igen, nehéz, sok a zökkenő, rengeteg a szervezési munka. Igyekszünk minél több teljes létszámú próbát összehozni, de tekintettel arra, hogy a tagok NÉGY különböző városban élnek, különböző időbeosztással rendelkeznek, ez nagyon nehéz. Ősszel még egy lapáttal ráteszünk erre, hiszen rengeteg munka és koncert vár ránk.
A zeneszerzés, dalírás folyamatáról is mondjatok pár szót, kérlek!
Milán: Legelőször is sokfelől rátekintünk arra a masszára, amit ötletek összedobálásából alkotunk a legelején. Mindenki elmondja, mit lát benne, mit szeretne, mit tudna kihozni belőle. Először általában a népzenékre lelünk rá, igyekszünk hangulatában és lüktetésében hasonló népdalokat, szerzeményeket egymás mellé illeszteni, és brutális alapot betonozni alá, megtámogatni az ősi, erőteljes balkáni népzenét. A dalszerzést mindenki végzi, hiszen attól, hogy megíródik egy riff, vagy előkerül egy népdal, azt még meg kell formálni, saját ízlésünkre szabni, így a nyers vázhoz mindenki hozzáteszi a magáét. Természetesen a gitárosok, a dobos, vagy az ordibátor szerepe jobban kiütközik a dalszerzés folyamatában, de nem hazudok, amikor azt mondom, hogy teljesen közös munka egy szám összerakása. Ezért is megy talán aránylag lassabban, viszont ettől olyan változatos és komplex egyben.
Miről szólnak a dalok konkrétan, milyen mondanivalóval rendelkeznek s mi a fő inspiráció számotokra?
Milán: A dalok szövegeit legelsősorban a népdalok ihlették. Értelemszerűen, amikor egy dalt feldolgozunk, a népdal szövegét érintetlenül hagyjuk, sokszor ez nyelvi sokszínűséget is eredményez. Azt, hogy miről szól egy szám, nem szabad szerintem megmagyarázni, minden hallgató a saját szűrőjén keresztül engedje be, ne egy előre megrágott falatot kapjon a zenénk által. A nyelvi akadályokra tekintettel lévén talán a készülő nagylemezre felkerülő Mashala és Balkanic Heart szövege az, ami magyarázatra szorulhat, tekintettel arra, hogy ezek autentikus bolgár nyelven szólalnak meg. A Balkanic Heart a hazavágyódásról szól, a régi tradíciók elkopásáról, az ezzel járó keserűségről, arról a vágyakozásról, hogy ezekhez visszatérhessünk. A Mashala pedig egy szerelmi csalódás történetét tárja a hallgató elé, Mashala valójában egy hölgy neve, aki megcsalja az őt nagyon is szerető párját egy másik férfival, aki a csalódásba beleőrül, és végül mindkettejüket meggyilkolja.
Eddig két (szerintem nagyon) erős kislemezetek jelent meg. Ezekről mondjatok pár szót!
Milán: Mi is úgy látjuk, hogy mind a két EP jó fogadtatásra talált. Az Eredet munkálataiban én még nem vettem részt, az Awakening EP-ben már benne van az én kezem is. Nagyon örülünk, hogy tetszik Nektek, ezért is gondoltuk, hogy a most készülő nagylemezre ezeknek a daloknak a nagy részét feltesszük, újféle, kiforrottabb hangszerelésben.
A második kislemez címadó dalára klip is készült, mely egy év késés után nemrégiben látott napvilágot, kérlek erről is meséljetek! Honnan jött a klip alapötlete? Hogy fogadta a közönség eddig?
Milán: Még mielőtt bármit írok, hangsúlyoznom kell ebben a kérdésben, hogy személyes véleményét és emlékeket írok, és nem egy össz-zenekari véleményt tolmácsolok.
Tavaly tavasszal forgattunk, és akkor azt az első ígéretet kaptuk, hogy augusztusban elkészül. Ez nem történt meg, és innentől körülbelül pár hetente, havonta váltottunk a Skylark stúdióval olyan maileket, melyekben érdeklődtünk, mi a helyzet, válaszokat azonban nem igazán kaptunk, maximum a „készül”-t sikerült kipréselni. Amikor Buza menedzserurat december végén felvettük, és ő már keményebben kezelésbe vette az ügyet, kaptunk egy hét oldalas pdf formátumú írást a művészi munka teoretikus folyamatáról, fűtetlen szobákról és víziókról, amire mi nem igazán voltunk kíváncsiak… Egyetlen kérdésünk az volt, mikor lesz már kész, és miért nem tekinthetünk bele a munkafolyamatba. Ez mostanáig húzódott, és én személy szerint haragos vagyok, mert látszik a klipen, hogy nem valósult meg az, amit szerettünk volna. Egy percet nem láttunk a készülő anyagból, és dühítő, hogy a figura, aki két hét alatt egy ilyen klipet össze tud rántani, nem szánt rá több időt, hogy világszínvonalú alkotást hozzon létre. Ha a klip képi megjelenítése és általános minősége pocsék lenne, akkor nem lennék mérges, mert akkor tavaly augusztusra is ilyet csinált volna, de véleményem szerint nem valósult meg az, amiben megegyeztünk. Nagy örömünkre szolgál azonban, hogy a közönség szereti, magunkhoz képest eddig magas nézettségi mutatókkal rendelkezik, és tény, hogy annyira ingergazdagra sikerült, hogy nehéz elkapcsolni, ha belekezd az ember, még nekem is. 🙂
Még frissebb az a bejelentés, hogy első nagylemezetek a HammerWorld gondozásában, a magazin októberi mellékleteként jelenik meg. Hogyan jött ez a lehetőség és mikkel jár a lemezszerződés?
Milán: Szerencsénkre maga a kiadó keresett meg minket ezzel az ajánlattal. Igaz az, hogy az októberi magazin mellékleteként jelenik meg a lemez, ha jól tudom 11.000 körüli példányszámban, ami nekünk egy hatalmas lehetőség és egyben felelősség is. A Scream from the East az októberi Hammer ingyenes mellékleteként jelenik meg, így reméljük olyanokhoz is eljut, akik eddig még nem is hallottak rólunk.
A Denevér stúdióban készítjük el a munka nagyját, valamint fognak felvételek folyni az Old Busó Stúdióban is, de a részletes köszönetnyilvánításokkal még várunk az anyag elkészültéig, mert rengeteg támogatónk és barátunk munkája lesz benne!
Áttérve a koncertezésre: a tavaszt egy „határok nélküli”, magyar-román bulival nyitottátok Budapesten a Crazy Mamaban. Meséljetek erről a buliról! Esetleg folytatás is várható?
Milán: Nagyon jól éreztük magunkat, nagyon kedves embereket ismertünk meg. Külön örültünk, hogy közös produkciót készíthettünk a Ka Gaia An két tagjával, mindkét részről nagyon megható pillanat volt. Beszéltünk arról, hogy ellátogatunk még az idei év folyamán Erdélybe. Mi nagyon szeretünk a határon túli magyarságnak koncertezni, felemelő pillanatok azok, amikor Szlovákiában játszva a közönség végigénekli a Nap és Holdat. Konkrétumokról azonban még nem beszélhetek, nem azért, mert tilos, hanem mert még nincsenek.
Idén ismét részt vettetek a közép-európai folk metalos turnén, a BeltineFesten. Ennek történetéről is meséljetek! Hogy sikerült az idei turné, milyen élményeitek voltak?
Milán: Az eredeti terv az volt, hogy hétfő Zágráb, szerda Maribor, péntek Pozsony, szombat Budapest. Vasárnap, amikor éppen pakoltunk a kisbuszba, érkezett egy telefon, hogy ne pakoljunk, mert a helyi szervező elrontott valamit, és vagy délután négykor, üres teremnek játszunk, vagy nem mehetünk. Nagyon letörtünk, hogy nem csaphatjuk szét a színpadot a Korpiklaani és a Trollfest társaságában, és régi barátainkkal, a Cruadalach zenekarral is csak később találkozhatunk. Visszapakoltunk a terembe, mérgelődtünk a fölöslegesen kivett szabadságnapok miatt, de nem tudtunk mást tenni. A maribori és a pozsonyi buli mondhatni, hogy jól sikerültek, jó lehetőség volt népszerűsíteni a zenekart a szomszédos országokban. Rengeteg jó embert és remek zenészt ismertünk meg, az Avven zenekar tagjai rendkívül nyitottak, barátságosak voltak. A szombati bulira nagyon jól összeállt a társaság, és fergeteges hangulatú koncert született a Crazy Mama közönsége előtt. Nekem nagyon sok személyes élményem fűződik ehhez a turnéhoz, például az, hogy nálam aludt 8 cseh, akikkel hajnalig tartott a hepaj, majd édesanyám világbajnok paprikás csirkéje érkezett ebédre a Mechwart ligeti albérletbe, ami (másfél kiló csirkecomb és ugyanennyi nokedli) teljesen elfogyott. Petrával (Cruadalach) beszélgettünk éppen az ebédlőasztalnál, aki jó értelemben kikelt magából, hogy el sem hiszi, mi történt velünk a zágrábi koncertet illetően. Egészen más megvilágításba helyeződött a történet, amikor kifejtette, hogy nagyon jól jöttünk ki a dologból, gyakorlatilag a médiavisszhangja sokkal erősebb lett így ennek a hétfőnek, mintha lejátszottuk volna a koncertünket. Akkor még furcsállottam, de hamar kiderült, hogy igaza volt a Cruadalach fúvósának, hiszen azóta már meg is indultak az egyeztetések egy úgymond „pótbuli” szervezésére. A másik érdekes sztori az volt, hogy Miha, az Avven dobosa, ott felejtette a pergőállványát, amit több, mint két hónapos huzavona után egyenesen a Hilton szállóig cipeltem hajnali egykor, hogy egy ismerőse hazarepítse neki.
Már másodszor tarthattatok születésnapi koncertet, ez is bizonyítja, hogy erős rajongótáborotok van. Ez a koncert milyen volt és összességében milyen a kapcsolatok a rajongókkal?
Milán: Igyekszünk minél személyesebb kapcsolatot kialakítani a rajongókkal, Pécsett például strandlabdáztunk velük buli alatt! A születésnapi koncert jól sikerült, nekem duplán jó élmény volt, hiszen mindkét zenekarommal megmutathattam magam. Csupa kellemes élménnyel gazdagodtunk, és még mielőtt bármi mást említenék, köszönetet kell mondanunk Somogyi Dávidnak (Somának), aki 16 órát dolgozott, kipakolta a fél AC stúdiót, összerakott egy teljes hangtechnikai rendszert a Zúzda Rockkertben, hogy még színvonalasabb előadást hallhassatok… Tette mindezt sörpénzért úgy, hogy délelőtt tízkor már ott állt a hely előtt, és hajnali kettőkor, a négy zenekar hangosítása után, még pakolni láttam. A kapcsolatunk a rajongókkal is hasonló: mi dolgozunk, ott vagyunk, igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból, ezt az őszinteséget pedig értékelik azok, akik ellátogatnak a koncertekre. Természetesen néha becsúsznak hibák, fiatal még a zenekar, rutint kell szereznünk még sok mindenben, ezért elnézést is kérünk, de a fejlődés az egyetlen lehetséges út, főleg úgy, hogy olyan zenekarokkal koncertezhetünk ősszel, mint – ismét – a Dalriada, vagy egyik nagy kedvencünk, az Arkona.
Rockmaratonon ti indítottátok a keddi „folkmaraton”-t, szeptember végén pedig Budapesten egy hasonló eseményen vesztek részt. Ezekről a bulikról is mondjatok pár szót!
Milán: A Rockmaratonon megtöltöttük a sátrat, a közönség széttörte az alattuk lévő koncertpadlót és a vége felé már a hangosító pult korlátjáról lökdösték le az embereket. Egyszóval remek hangulatú buli volt, reméljük, nagyobb színpadokra is eljutunk, nem önző érdekből, hanem azért, mert akkor Ti is jobban látjátok, halljátok a produkciót, nem vigyázzállásban kell játszania a gitárosoknak stb. A budapesti buliról nem szeretnék sok részletet elárulni, elég megnézni a fellépők listáját, aki szereti Magyarországon ezt a zenét, melyik koncertre látogat el, ha erre nem?! [https://www.facebook.com/events/259182190852439/]
Ősszel lesz egy komolyabb lemezbemutató turnétok is. Mely bandák társaságában és milyen állomásokon fogtok fellépni?
Milán: Még gőzerővel folyik a szervezés, sok állomás még labilis, de ami eddig biztos: Budapest lesz a turné kezdő és záró állomáshelye is. Szeptember 29-én a már említett folkőrület veszi kezdetét többek között az Arkona és a Dalriada társaságában délután kettőtől pirkadatig. Fellépünk még bizonyosan Zalaegerszegen és Szombathelyen is, ahol a Tales of Evening lát minket vendégül, valamint Pécsett vendégeskedünk majd a Virrasztóknál. Fellépőtársaink lesznek még a KerecsenSólyom, az Elanor, a Casketgarden és az Isatha is. November 17-én zárul – az eddigi tervek szerint – a turné, amikor is a Kék Yukat tervezzük szétkapni egy hat zenekaros minifesztivál keretein belül többek között a török Gürz társaságában.
Külföldi koncertek is vannak kilátásban az őszi szezonban?
Milán: Tervek mindig vannak, szeretnénk a horvát hiányt pótolni, és eljutni Zágrábba koncertezni. Emellett nagyon kedves emlékeink vannak Szlovéniáról, így még idén szeretnénk oda is visszalátogatni.
Mik a zenekar további tervei a nyárra, illetve az őszi turnét követően?
Milán: A turné után a legfontosabb projekt az új dalok írása lesz. Szeretnénk jövő nyáron legalább egy kislemezzel megajándékozni titeket, de ha különösen termékenyre sikerül a téli időszak, ami a vérfrissítésnek köszönhetően meglehetősen esélyes, akkor akár új nagylemezt is a kezetekbe foghattok jövő őszre. A koncertezés természetesen télen sem áll le, biztos vagyok benne, hogy jut koncert a téli időszakra is, az idei januári bulihoz hasonló például. Szerencsére nagyon sok zenekarral ápolunk jó kapcsolatot, így sok felkérés érkezik, valamint szeretnénk minél több hóembert építeni, ez nem elhanyagolható terv a télre.
Köszönöm a válaszokat és további sok sikert kívánok a csapatnak! Mi az, amit még hozzáfűznétek az interjúhoz?
Milán: Remélem, találkozunk Veletek koncerteken, és reménykedünk abban, hogy a lemez pozitív fogadtatásban részesül majd, vízválasztó időszakához érkezett a zenekar, most ősszel fog eldőlni, hogy ki tudunk-e szakadni a középszerűségből, a hobbizenélésből, és képesek vagyunk-e profi zenekarként működni a jövőben!
Az új promófotókat Bartalus Laura készítette: https://www.facebook.com/pages/Laura-Bartalus-Photography/224722150922474
————————————-
ENGLISH VERSION:
Milán and other members of the band answered my questions after Rockmaraton festival in July.
Greetings! Although the band is better and better known and popular, please introduce the band briefly!
Milán: The band was founded in 2010, the three founders are Anna (“Panni”) Németh, János (“Jani”) Krieser and Balázs (“Busó”) Hormai. Their idea was to combine folk music from the Balkans with some oriental influences and with the latest metalcore music in a new way. It seems to be a successful idea up to now and it’s worth to follow this path, the audience like the innovating, original music very much. After more line-up changes it seems that we have a final line-up, those 9 members, who continue the band, but it’s important to say, that every former members took much to Niburta. After Awakening EP we felt, it’s time and possible to record a full-length album, on which we’re working at the moment. The history of the band isn’t long yet, but very deep.
There was a big change in the line-up in late spring/early summer. I’d like to ask the four newer members to introduce themselves briefly! What are your roles in Niburta, how did you become members and have you got other bands?
Martina (female vocals): I’m from a musician family, I’m singing from my very youth. I hadn’t have to think about for a minute what I’d like to become. 🙂 I’ve learnt folk and classic singing in both Hungary and abroad. I became a member thanks to Tomi Péderi and Folk Metal Hungary, because he recommended me for the guys. So I’m here. 🙂 You can also find me in a lighter band called Zombori, we play new folk and try to spread the valuable Hungarian folk music in a modern coat. The most important genres in my life are folk music (both Hungarian and other) and of course metal, so it was obvious to happily join Niburta. 🙂
Ricsi (ethnic wind instruments): My name is Richárd Patkós, I was born in the winter of 1984, in Pécs. I was introduced to folk music and my main instrument, bagpipe when I was 16 and I also learnt instrument making this time! At the moment I live by instrument making and playing, which is a big thing, because they’re my hobby, love and life. I played in many bands and projects in the last 11 years and I became a professional musician. I like other genres for a long time, so I got into the rock-metal world. And it was a small step to like it and try to play a subgenre. I became familiar with Busó via bagpipes and slowly I became a band-member. We are both very crazy… This is my first metal group, up to this time; I’ve played only in acoustic and traditional folk music groups and I’ve also supported many folk bands. In Niburta I play the ethnic woodwinds; bagpipes, Bulgarian kaval, flutes and the special zurla (or zurna, Turkish shawm). I think you should try as much things as you can; it’s important for the progress of a musician.
Gergő (guitars): I’ve known Niburta for long time, I attended at their first gig in 2010, Pogány. It was fantastic! The band declared a call in May for their empty guitarist post; so I participated and after the castings I was chosen. I’ve already known some band-members, with Balázs and Richárd we tried to found a band based on Irish folk music in 2011, Pécs, but we failed. Before this, I was the guitarist of Rege until it was disbanded (after the release of the first and last album). We found Intuíció with Rege’s fiddler and leader, which is active now and working on the releasing of the second album. While Rege played concept-music, Intuíció is improvising; its acoustic songs have difficult rhythmic and musical themes. For a short time I played in Sunday Seven band in Pécs, also as a guitarist.
Kráken (bass, vocals): I’m Attila Rab, my nickname and stage-name is Kráken. My main role in the band is to play the bass ukulele (no, because it’s a bass-guitar). I’m also the throat-singer and I’m planning to sing some clean vocal themes, too. I’m the youngest member in the band, so I have to bear a load of rags. Earlier I was bassist in some unimportant bands, maybe the first one, Zenit is the most important to mention. My first really serious band was Rege with my friend Gergely “Becse” Bencsik [Virrasztók] (mostly this band made me able to play in Niburta!) With this good mate of mine we founded an electro-metal craziness, called ZUD, we’ve just released an EP!
Also the older members haven’t started playing music yesterday. Which current or former bands do they play in?
Panni (violin, bagpipe): I’m playing music for 9 years and I’m also playing music in bands for the same time. It’s a wonder of folk music, that everyone can play together, it doesn’t depends on their skill level, because it has an elemental part which are in everybody, it meant the social life in the old times. Besides of Niburta I play in Bordó Sárkány (Wine-Red Dragon) Old/Medieval Music Order, Hungarian Bagpipe Ensemble, Scottish Bagpipe Ensemble, Bourdon band, I support Hungarian Hurdy-Gurdy Ensemble and lots of various, altering projects. I’ve also played with better known bands: Ghymes, Téka, Hungarian National Philharmonic. I also support a folk dance ensemble with Gerlicés Band. My older bands were the folk-rock/blues band Kreatin and other folk music projects: Horz Banda, Pálinkás band, Lapaj Banda, Pirkadat… It’s fantastic that many things change during the years, but the music is eternal and whole.
Busó (growls, jaw harp, flutes, kobza): When I was a child, I had to learn piano because of my family (my parents are opera-singers), I hate it, especially because it was compulsory. I wanted to learn drums or trumpet, but they didn’t let me. When I was a teenager, I started playing acoustic guitars and I also started to like bass-guitar, I changed my acoustic into bass after a year, because its sounds enchanted me. Then I became into folk music and started to study folk instruments. I learnt bagpipe from Botond Bese [Vágtázó Csodaszarvas, Romantikus Erőszak, Hungarian Bagpipe Ensemble] and kobza from Tamás Kobzos Kiss. Recently I mostly play flutes, jaw harp and kobza, but I’m after learning bagpipe, but Hungarian bagpipe isn’t the easiest instrument…especially for a bassist! My big dream is a Turkish saz, I’m collecting money for it to play saz djent!! I played in or lead many bands; Sagremor is the most important which was kind of predecessor of Niburta. At the moment I play bass in Set For Ruination band where we grind with dubstep and electro bases.
Jani (guitars): Seeing the past, you may know me from Naroth, which was started as a melodeath band from Budapest, but when the other members wanted to change its genre, closer to black metal, I left it. Now, besides Niburta I’m in a multi-genre project with Balázs, called Set For Ruination; it combines electronic music with metalcore and djent. We are in the beginning of the project yet, but I can guarantee, the fans of the genre will hear news about us soon.
István (kobza, acoustic guitar, clean vocals, kaval): Basically I’m the member you can’t know me from other bands, but I’m active on stages for many years. I played in and lead Sashalmi Guitar Orchestra for 15 years in Budapest, we played masses, oratories, Gregorian chants, and we also held a medieval mass once. We used violin, cello, double-bass, whistles, flute besides guitars and during the medieval mass, kobzas, hurdy-gurdy, drums and rattlers were also included. I also played in Holdvilág project this time; it had acoustic instrumentation and mostly covered poems by Hungarian poets. Besides Niburta I’m in a group of an undefinable genre now. We play Catholic songs, composed by Zsolt Bácskay in a melodic, lighter style. This project is a real challenge because the members are from every edge of the musical world. One is the violinist of the classical band of Hungarian Radio, one is an active jazz guitarist and also here’s János Péter, known as the flutist of Firkin.
Milán (drums, percussions): I played in Preszy és a Parola at some festivals with folk rock covers and in Barbárok, which was a real beer-rock group. I left both bands due to strange personal reasons. At the moment I’m playing in Dolmen besides Niburta, we played at Niburthday, Niburta’s birthday gig. It’s a classic metal band with industrial, electro elements, clean male vocals, East Coast riffs and melodic but also drone-like keyboard sounds. These two bands are very different for me, at all and also in my role.
What do you do besides music?
Panni: I’d just finished high school and successfully matriculated folk woodwind instruments sub-department of Liszt Academy of Music. So I can call music my future profession and entertainment and hobby the same time!
Busó: From this autumn I’ll study about sound systems in Oktopus Multimedia Institute. As a job, I try to product good-quality materials for bands in Old Busó Studio with Jani.
Jani: At the moment we’re building a music studio also with Balázs, which will be finished soon. It’s not a secret, that the guitar and bass themes of our full-length release were recorded here. Besides of this, I’ll study sound technology from this autumn, because nowadays you need a paper besides your knowledge. For the present I record and mix musical materials as a hobby, but I’d like to make the studio a real workplace with payment.
István: Besides music and my children, I like riding motorbike, doing archery and travelling around in Hungary or in the Carpathian Mountains.
Milán: I’m/I’ll be a psychologist, I have some classes and my thesis back to finish university. I also teach drums for beginners. I did taekwondo for seven years but after many knee and elbow damage now I do sports in softer form.
Kráken: In my free time I’m with my closest friends and with my girlfriend, if I have one. I’m also a big geek. After school leaving exam, I’m working very hard to matriculate university to study psychology.
Gergő: I live in Pécs and I’m a student of the Department of Ethnography of the University of Pécs.
I think it’s difficult to organize the rehearsals because of so many members. How do the rehearsals go?
Milán: Yes, it’s difficult with much hitches, it’s a serious organizing project. We try to have as many rehearsals with full line-up as possible, but our members are from FOUR different cities and have different timetables, so it’s very hard. In the autumn, it’ll be more complicated, because we’ll have loads of work and gigs.
Please tell us some words about the song-composing, too!
Milán: First of all we see a congeries made of the first ideas. Everyone says, what he or she sees in it, what would like with it, what can create from it. Generally we find the folk songs first, we try to add similar folk songs in its atmosphere and rhythm and create a brutal base for it supported by the ancient, powerful Balkanic folk music. Everyone compose, because we must body the song forth, even if we have a riff or a folk tune, so everyone add his and her own part for the raw sketch. Of course sometimes the guitarists, the drummer or the growler play bigger role during song-writing, but all of us work on creating a full song. Maybe it’s slower but also really various and complex.
What are the songs about actually, what is their matter and what is the main inspiration for you?
Milán: The lyrics are inspired by folk songs mostly. It’s obvious, we don’t change the folk lyrics during covering it; many times it causes variegation in language. I think there’s no need to explain what the lyrics are about; the listeners should work up the message, so they won’t get a before chewed material. Because of the lingual limits, I may only explain Mashala and Balkanic Heart, because they are in authentic Bulgarian. Balkanic Heart is about homesickness, the depreciation of old traditions and a bitterness made by this and the aspiration after their return. Mashala tells the story of a broken love, Mashala is a woman, who cheats on his boyfriend, who loves her very much and he goes mad because of the disappointment and finally kills his girlfriend and her lover.
Up to now you released two very strong EPs (in my view). Say some words about them!
Milán: We think that both EPs got good responses, too. I didn’t participate in the works on Eredet, but I took my work into Awakening EP. We are happy that you all like them, so we decided to take most of these songs on the upcoming full-length album in new, more mature form.
You made a music video for the title-song of the second EP, which was released recently after a year of late, please tell about this! Where did the basic idea of the clip come from? How do the fans like it?
Milán: First of all, it’s my personal view, not the official view of the band. We shot it last spring and then they promised that it’ll be out in August. It didn’t happen, so we started to mail to Skylark Studio every two-three weeks but we got only a short answer: “It’s in progress”. When we accepted Mr. Buza as band manager at late December, he took it in his hands hardly and we got a long text about the work of artist with nothing really connected matter and important things for us… It lasted till now, when they finished our video. Personally I’m angry, because it’s not the same as we’d like it to be. We didn’t see a minute of the clip when it was under construction. It’s not so bad in quality, so I’m furious, because they could make it better and follow our original idea. But we are very glad that the fans like it and it has a relatively big amount of views. And surely it’s very rich in stimulus, so it’s hard to switch off, if you start it, even for me. 🙂
It’s a newer announcement that your first full-length release will be out via HammerWorld, as the supplement of October’s magazine. How did you get this opportunity and what effects does the contract have?
Milán: Fortunately the label looked for us with their proposal. You’re right; it’ll be the supplement of October’s magazine about around 11.000 pieces, which is a big opportunity and also a big responsibility for us. As a supplement, we hope many people will get Scream from the East, who haven’t heard about us yet. Most of the work will be in Denevér Studio but also in Old Busó Studió, but we’ll say our thanks after the end of the work, because many supporters and friends of us play big role in it!
About the live activity: the band started the spring with a Hungarian-Romanian show “without borders” in Budapest, in the club Crazy Mama. How did you get this possibility? Will there be continuation?
Milán: We felt us very good, we’ve met very nice people. It was a special happiness to create a common performance together with two members of Ka Gaia An; it was a touching moment for both participants. We talked about a visit in Transylvania this year. We like it very much to play for the Hungarians of the neighbouring countries; it was elevating when the audience sang along Nap és Hold in Slovakia. But we can’t say cases, it’s not banned, but they don’t exist yet.
This year you were attending again at BeltineFest, a Central European folk metal tour. Say some words about its history! How successful was this year’s tour, what experiences did you have?
Milán: The original plan was that on Monday we’ll play in Zagreb (Croatia), Wednesday in Maribor (Slovenia), Friday in Bratislava (Slovakia) and Saturday in Budapest (Hungary). We were putting up our packs into the minibus on Sunday when we got a call that we should stop putting up, because the local organizer made a mistake and we’ll play 4 pm for an empty room or we shouldn’t go. We were very sad that we won’t smash with Korpiklaani and Trollfest and we’ll also meet our old friends, Cruadalach later and we were also sad about the unnecessary off days but we couldn’t do anything. The gigs in Maribor and Bratislava were okay; we got more fame in the neighbouring countries. We met loads of good people and superb musicians, the members of Avven were extremely extrovert and friendly. Saturday’s gig was amazing in Crazy Mama club with the good company. I have many personal memories, because 8 Czechs slept in our rent-flat and we partied till sunrise. Petra of Cruadalach was very angry of the Croatian thing but she said we won this story, because it had a strong echo in the media. First it seemed to be strange, but Cruadalach’s woodwind player was right, because the “compensation-gig” is under organizing now. The other interesting story is about Miha, drummer of Avven, who forgot there his snare drum stand and after more than two month of protraction I took it for his friend at 1 am and then his friend took it for him via plane.
You had your second birthday party; it’s a proof of your strong fan-base. What was this concert like and what’s your relation with the fans like?
Milán: We’re trying to be in a very personal relation with our fans, for example in Pécs we played ball with them during the concert. The birthday gig was successful, for me double successful, because I showed myself with my two bands. We had much good memories and we must say many thanks for Dávid Somogyi, who helped us very much with the sound system. We are in good relation with the fans, we’re there and working, try to give our best and the fans support us on the concerts. Of course sometimes we make mistakes, we are a young band, we need routine, we’re sorry for the mistakes, but we’re progressing, especially on gigs with such bands as Dalriada (again in the autumn) and one of our big favourites, Arkona at the same concert.
At Rockmaraton you started Tuesday’s „folk marathon”, and at the end of September you’ll perform on a similar event in Budapest. Say some words about these gigs, too!
Milán: At Rockmaraton we filled the tent, the audience broke the floor and at the end they threw fans off the mixing console. To sum up it was an awesome party, we hope we’ll play on bigger stages soon, because the fans could see and hear us better and the guitarists don’t have to play in stand-to position. About the show in Budapest I wouldn’t like to tell many details, it’s enough to check out the line-up. Who like this music in Hungary, where will be if not there?! [https://www.facebook.com/events/259182190852439/]
In the autumn you’re going to have a serious album-release tour, too. What bands will you play with and where?
Milán: We’re in the middle of organizing yet, there are some instable stops, but it’s sure, that we’re going to both start and finish in Budapest. It’ll start on September 29th with the mentioned folk-craziness for example with Arkona and Dalriada from 2 pm till dawn. We’re going to play in Zalaegerszeg and Szombathely, where Tales of Evening will be the organizer and in Pécs, where we’re going to be the guests of Virrasztók. We’ll also play with KerecsenSólyom, Elanor, Casketgarden and Isatha during this tour. It’s going to be ended – according to our plans – on November 17th, when we’ll smash Kék Yuk/Blue Hell during a minifestival with six bands; for example with the Turkish band Gürz.
Are there concerts abroad on the horizon in the autumnal season?
Milán: We always have plans, we’d like to compensate for the Croatian gig and play in Zagreb. Besides of this, we have pleasant memories from Slovenia, so we’d like to return there this year.
What are the band’s plans for the second half of the summer and after the autumn tour?
Milán: After the tour, the composing of new songs will be the most important project. We’d like to give you at least an EP next summer, but if we’ll be extremely fertile during the winter season, which is quite possible because of the fresh blood, maybe you’ll hold a new album in your hands next autumn. Of course we’ll play gigs during winter, I’m sure that there’ll be some similar parties like it was in last January. Fortunately we’re in good relation with many bands, so we get many requests, and of course we’d like to build as many snowmen as possible, it’s also an important plan for the winter.
Thank you for the interview and I wish the group much success! What would you like to add to the interview?
Milán: I hope we’ll meet with all of you at concerts and we hope our full-length album will get good responses, it’s a milestone in the band’s life: in autumn we’ll see that can we grow up from mediocrity and hobby-music; so can we work as a professional band in the future?