Night in Gales Interjú

(scroll down for English Version)

A kérdésekre Björn Gooßes válaszolt.

Sziasztok! Üdvözlet Magyarországról! Közeleg az időpont, mikor csaknem 10 év után új nagylemezt jelentettek meg. Kicsit hosszúnak tűnik ez az idő, közben az akkoriban még játszótéren szaladgáló generáció zenehallgatókká nőtt fel. 🙂 Mivel telt ez az évtized? Mi volt ami életben tartotta e közben a csapatot? Legfőképp pedig mi adta a lökést, hogy elkészülhessen ez a lemez?

Így igaz! A zenei őrültek új faja nőtt fel időközben, haha! Tehát itt az ideje megmutatni azoknak a gyerekeknek, akik elmulasztották a dallamos death metal első hullámát, hogy miről is szól ez a műfaj, igaz? Tulajdonképpen ez volt az egyik oka, hogy megcsináltuk ezt az albumot – midig azt érezzük, hogy nem mondtunk még el mindent. Mindig azt éreztük, hogy többet tudunk adni zene, szövegek szempontjából és maga a zenekar is többre képes. A Necrodynamic megjelenése idején pár dolog nagyon nem ment jól, és tartottunk attól, hogy eltemetik a Night in Galest, kellett egy kis szünet, perspektívákat megvizsgálni és áthelyezni. Hogy őszinte legyek ez a 10 év gyorsabban telt el, mint gondoltuk. Végül is nem voltunk lusták, mert mindannyian más zenekarokban vettünk részt, mint Deadsoil, The Very End, Grind Inc. vagy az In Blackest Velvet. De a Night in Gales soha nem oszlott fel, csak hagytuk kicsit szunnyadni azt a kutyát. Most a vadállat újra felébredt és a Five Scars kész a morgásra!

Kik készítették a Five Scars-t? Sikerült egyben tartani a csapatot, vagy történtek közben változások?

A dobszéken történt változáson kívül, ami még 2003-ban megtörtént, még ugyanazok az anyaszomorítók vagyunk. Jens és Frank gitárokon, Tobias basszuson, Adriano dobokon és én (Björn) köpködök a mikrofonba.

Az előzetes alapján szerintem egy igazán jó anyagot sikerült alkotnotok. Nem hittem volna, hogy a lemez utolsó része is tartogat izgalmakat. Egyszerűen nincs üresjárat, és rengeteg érzést és hangulatot sikerült beágyaznotok az egyes dalokba. Mi adta az inspirációt? Volt valami előzetes elképzelésetek a végeredményről? Volt valami vezérfonál ami köré szőttétek a dalokat?

Meg voltál lepve, hogy az album az utolsó dalig megtartja a figyelmedet? Nos, ennek így is kell lennie. Úgy gondolom, hogy Jensből, aki alapvetően írta a Five Scarst, egy mestermű bukkant elő. Legalábbis egy Night in Gales mestermű, nem vagyok olyan bátor, hogy összehasonlítsam a zenetörténet által vélt „valódi” mesterművekkel. Sikerült megtartanunk minden védjegyet és hozni pár újat. Nem volt semmilyen koncepció vagy vezérfonál, de mindannyian felnőttünk, mint zenészek és emberek, nyilvánvaló volt, hogy nem akartunk megjelentetni egy félszar retro szemetet. Természetesen a Five Scars bemutat pár klasszikus melo-death elemet, de ez még mindig egy modern album. Bizonyos értelemben ez egy lépés hátra, egy oldalra és kettő előre. Mint egy személyes best of, ha úgy tetszik. Valóban azt hiszem, ez a lemez nagyszerűnek bizonyul, és bízok benne, hogy az emberek megadják neki a megérdemelt esélyt!

Sok csapat visszatérő lemeze kicsit erőlködőnek tűnik, azt érezni, hogy jó-jó, de igazából ki lehetett volna ezt hagyni, de nálatok egyáltalán nem így van. Bár tudom, hogy például a Bloodsong már megjelent pár éve egy demótokon, mégis a lemez lendülete arra enged következtetni, hogy nem túl régóta érlelt, hanem friss ötletekből építkezik. Jól érzem?

Pontosan! A Bloodsong az egyedüli régi felvétel, a Five Scars többi részét vadonatúj dalok alkotják. Nincsenek már egyszer használt ötletek, nincs kényszer kreativitás, nincsenek langyos maradványok. Ez az, amiért elkészítettük az albumot, mert szerettük volna, mert éreztük a vágyat, hogy mint művészek új életet leheljünk a Night in Galesbe. Nyilván egy kis zenekarnál, mint nálunk, nincsenek olyan okok, mint hírnév, pénz vagy hasonlók. Csak jött a szívünkből, ezért szól a Five Scars olyan szenvedélyesen és őszintén.

Milyen volt a hangulat a stúdióban? Van valami bevett munkamódszeretek? Esetleg volt valaki vendég, aki épp arra téved és valamit hozzátett az alkotói folyamathoz?

Valójában nem egyszerre történt a felvétel. A dobokat például Dél-Németországban, a Studio 141-ben rögzítettük, mivel a dobosunk most ott lakik, majd a gitárok és a basszus sáv felvétele a házi stúdiónkban tötént. Végül az éneket a Synesthesy Studioban rögzítettük, közel a szülővárosainkhoz, míg a keverést Dan Swanö végezte Svédországban. Azok a periódusok elég lazák voltak, és e mellett nyilvánvaló segítség volt, hogy a stúdiómérnökök is alapvetően tudták, mit kell csinálniuk és nem voltak külső résztvevők sem. Kivéve egy kis részeg kórus volt a két vendégünk az éneknél, Martin Wittsieker a Harasaiből és az eredeti Night in Gales énekes Christian Müller. Így az egész Five Scars produkciós folyamata meglehetősen alapvető és tiszta volt. És nagyon nagy móka!

Az egész lemez harmonikusnak tűnik. Nem csak a dalok, hanem a borító is nagyon jól sikerült. Honnan az ötlet, és ki készítette a festményt? Esetleg húzódik valami koncepció az egész, festmény és nóták mögött?

Köszönjük – valójában magam készítettem. Mint „Killustrations” az elmúlt években elég sok zenekarnak készítettem borítót. Mikor az új Night in Gales album szóba került, rögtön tudtam, hogy alkotni akarok hozzá egy grafikát. Tudod, én nem játszom semmilyen hangszeren, legalábbis nem nyilvánosan, haha, ezért igyekszem adni azoknak a zenekaroknak, melyekben részt veszek, egy kis egyéni ízt az énekkel, dalszöveg írással és festmények készítésével. Tehát ez a helyzet a Five Scars esetében is. Ez az öt szikla, a szürke reménytelen és könyörtelen tenger közepette az öt heg. Ez alkalommal használtam néhány metaforát a szövegben, ami kapcsolódik a vízhez, a tengerhez a hullámokhoz, stb. – például a The Tides Of Novemberben, úgy gondoltam, hogy ez a reménytelen táj a hangulat javára válna. Ez egyáltalán nem egy napsütéses lemez, egyik része sem.

Nekem a legnagyobb meglepetést a Blackmouth Blues okozta. Zseniális ahogy szépen kibontakozik a dal, finom kis bluesos utalásokkal. Van kedvenc dalotok, ami valami miatt különösen sokat jelent?

A személyes kedvencem a Five Scarsról szinte nap mint nap változik, úgy vélem ez jó jel. De beszéljünk a Blackmouth Bluesról. Úgy vélem Jens határozottan jó munkát végzett. Végül is a blues zene egy a metal zene gyökerei közül, az egyik legfontosabb őse. Blues nélkül valószínűleg nem lett volna rock’n’roll, rock, hard rock és minden amire gondolsz! Érdekes lenne meghallgatni a Blackmounth Blues valódi blues változatát!

Készül majd videoklip valamelyik dalra? Vannak jelöltek erre? Esetleg ötletek, hogy milyen is legyen?

Még nem beszéltünk konkrét részletekről vagy ötletekről, de feltétlenül szeretnénk egy videót az egyik új dalra. Azonban, bizonyára te is tudod, egy jó videó egy kis vagyonba kerül, gyakran több mint az album maga, és végül nem fizetődik ki túlságosan, mert ez többé-kevésbé egy promóciós eszköz. Nem szeretnénk egy unalmas „öt dühös fiatal egy üzemcsarnokban” klisét. Természetesen nem kell egy kis csapatnak hollywoodi kasszasikert alkotni, de csak akkor érdemes előállni egy videóval, ha van valami egyedi ötlet, valami hab a tortán, tudod? Nos, eljátszottunk pár alap ötlettel, de túl korai erről beszélni. Mindenesetre a Night in Gales mindig is olyan csapat volt, aki szeretett eltérni a kitaposott ösvényről, úgyhogy alig várom, mi fog előjönni fura elménkből, haha!

2001 óta az zeneipar is kissé átalakult. Eligazodtok ebben a kavalkádban? Gondolok itt arra, hogy megváltoztak a zenehallgatási szokások. Az internet közelebb hozta a rajongókat a zenekarokhoz. Egy egy kisebb csapatnak is meg van a lehetősége, hogy szélesebb körhöz is eljusson.

Igazad van, az internettel megjelentek bizonyos új lehetőségek, de másrészt jelentős szerepet játszik a egész mezőny túltelítettségében. Egyre nehezebb és nehezebb kitűnni, felhívni magadra a figyelmet. Rengeteg csapat van, túl sok megjelenés, annyi kategória és magazin, hogy sosem lehet meghallgatni, olvasni, vagy vásárolni, vagy csak egyszerűen tisztában lenni azzal, mi a jó zene és a zenei média. Az értékesítések csökkennek, a koncertbevételek különválnak az ügyes szervezők által a nagyoknak elért „nevetségesen magas” és a kis csapatok majdhogynem „fizess, hogy játszhass” díjaira. Egy helyi koncert egy jó zenekarral, a legalább pár dollárt fizető közönség hiánya miatt bukik, mert minden héten van egy fél tucat metal show 10 mérföldes sugarú körön belül, stb. Természetesen ez az egész csak panaszkodás, bár nem én vagyok az egyetlen srác, aki csak dicséri az arany múltat, de végül is az éremnek két oldala van. Az összes pozitív aspektusa a mai zenei színtérnek különösen a fogyasztók számára előnyös, viszont a zenészek és az együttesek számára, akik létrehozzák a színteret, negatívumokhoz vezet. És a metal színtér olyan, hogy a legtöbb rajongó játszik is valamilyen zenekarban. Néha azt hiszem egy kis 1349 lenne egészséges (utalás a pestis járványra, a szerk.), mert az szégyen, hogy ilyen sok jó zenekar alapvetően az árnyékban van, míg egy csomó szar a reflektorfényben. Fogalmam sincs, hogy a zenei élet általában és különösen a metal színtér az elkövetkező években fog e fejlődni, de rohadt kíváncsi vagyok rá, az biztos!

A metal mezőnyben a régi, éles stílusbeli határvonalak kezdenek elmosódni, sokan kísérleteznek különböző zenei elemek vegyítésével. Hogy látjátok, merre tart ez? Van még hova változni, fejlődni? Vagy divatosabban kérdezve van létjogosultsága a fenntartható fejlődésnek? 🙂

Természetesen nem szabad elfelejtenünk honnan jöttünk, de a művészet fejlődés. Ha tetszik az old school, senki sem kényszerít, hogy vegyél egy jazz-grind albumot, tudod? De minden színtérnek szüksége van úttörőkre és álmodozókra. Végül egy jó egyensúly a hagyomány és a haladás között az egyetlen dolog, ami képes életben tartani a szcénát. Éjjel nappal Motörheadet hallgatni unalmas, de mindenkinek szüksége van egy kis adag Lemmyre, miután meghallgatott egy matek metal albumot, igaz?

Mennyire követitek nyomon a mezőnyt? Vannak régi csapatok akiket hallgattok és esetleg vannak olyan új, fiatal bandák, akikre érdemes szerintetek odafigyelni?

Én meghallgatok mindent, amit megkívánok, nem számít, hogy az teljesen új, vagy régebbi, mint maga az anyaföld haha… Valóban, amíg a zene valahogy fekszik nekem, nem érdekel, hogy ez egy „új trendi előadó” vagy öreg mesterek írták. A gyűjteményemben megtalálható Dio, Danzig, ZZ Top vagy a Megadeth mellett a Ghost Brigade, Emil Bulls vagy az AHA. Beszéljünk a dallamos death metalról – eltekintve a mesterektől, mint az At the Gates vagy az Edge of Sanity, sosem voltam nagy rajongója a dallamos death metal úttörőinek. Természetesen az olyan zenekarok, mint az In Flames, Dark Tranquillity, Eucharist, Arch Enemy, Unanimated, Soilwork stb. megjelent nagyszerű lemezeit én is hallgattam, de ők mára vagy nem léteznek, vagy másik stílust játszanak. Kivéve talán az Arch Enemyt, akik talán a legstabilabb előadók az előbb említettek közül. Legalábbis a legtöbb ilyen zenekarból hiányzik az, ami a korai 90-es években olyan különlegessé tette őket. Azonban ez egyéni ízlés dolga, ez van. Néhány friss helyi csapatot tudok ajánlani még például Harasai, Final Depravity vagy a Gloryful.

Turnéterveitek vannak már? Várható valami nagyobb európai körút? Kikkel fogtok, vagy szeretnétek fellépni?

Nincs terv, csak szándék! Pillanatnyilag tárgyalunk pár koncertszervező ügynökséggel, és miután döntés születik, remélhetőleg megtelik a menetrendünk néhány jó koncerttel, fesztivállal és egy európai turnéval! Szóval még semmi nincs eldöntve, de mi szeretnénk a Five Scars színpadra vinni Európában – és azon túl, ha lehetséges. Az egyik legizgalmasabb utunk, Japánban volt 2001-ben, nagyszerű lenne visszatérni erre az egzotikus helyre. Amennyire emlékszem, csak egyszer játszottunk Magyarországon. Ez a Nephilim Fesztivál volt Győrben, a Cannibal Corpse, Sodom, stb. társaságában, ez volt…uhm… 2000. júniusa? (július 🙂 a szerk.) Tehát itt az ideje, hogy visszatérjünk Magyarországra is! Kikkel szeretnénk együtt játszani? Nos, láttam néhány lenyűgöző élő showt az elmúlt hónapokban az újraegyesített At the Gates-szel, és velük bármikor csinálnának egy turnét, ők lennének a tökéletes főzenekar. Edge of Sanity egy fantasztikus másik fő csapat lenne, miközben mi második zenekarként játszunk minden este egy ígéretes melo-death újonc után, vagy valami ilyesmi, ezért lenne elég időnk inni és élvezni a EoS és AtG minden éjjel, haha!

Vannak jövőbeli tervek? Ráálltok a 10 év/lemez ritmusra 🙂 vagy most pörögni fog a zenekar? Mennyire terveztek hosszú távra?

Nos, talán majd minden tíz évben kiadunk egy új albumot haha! Tudod, mi valóban nem szeretnénk valami 5 éves tervhez, vagy hasonlóhoz ragaszkodni, de mint mondtam – határozottan reméljük, hogy a Five Scars megkapja az esélyt, a támogatást, egy erős élő 2012-es évben. Eltekintve ettől, lesz, ami lesz. Minden lehetséges.

Köszönöm az interjút, hatalmas lendületet és új lemezeket kívánok!

Köszönet azért, hogy hagytad, hogy terjesszem itt a pestist! Cheers!

—————————–

ENGLISH VERSION:

Answers by Björn Gooßes.

Hi there! Welcome from Hungary! We’re getting close to your new album which will be released after 10 years. That’s quite a time, during this time some playground children became music listeners 🙂 What did you do in the decade? What kept the band alive? Why did you decide to release a new album?

Yeah right, a new breed of music freaks has grown in the meantime haha! So, it´s about time to show those kids, who missed the first wave of melodic death metal, to show what this style is about, right? That was actually one of the reasons to do this album – we always felt we hadn´t said everything yet. We always felt we have more to give in terms of music, lyrics and the band itself. Around the release of “Necrodynamic” some things really didn´t go that well, and to keep us from burying Night In Gales we had to take a break, shift perspectives, relocate. To be honest those ten years passed much quicker than we thought. Finally we weren´t lazy at all, as we all have been active in other bands such as Deadsoil, The Very End, Grind Inc. Or In Blackest Velvet. But Night In Gales never split up, we just had to let that dog sleep for a while. Now the beast has awaken again and “Five Scars” is ready to rumble!

Who are the members behind Five Scars? Could you keept the members together or are there any changes?

Besides a line up change on the drum stool, which already happened in 2003, we´re still the same motherfuckers. Jens and Frank on guitars, Tobias on bass, Adriano on drums and me spitting on the microphone.

Based on the preview I think you composed a really good stuff. I was surprised that I’ll be surprised even by the last two songs. Something is always happening on the album and there are a huge amount of feelings and atmosphere in each of the songs. What inspired you? Have you had concepts or main guideline about the final results?

You were surpirsed that the album held your attention until the last song? Well, that´s the way it should be! I also think that Jens, who wrote “Five Scars” basically by himself, came up with a masterpiece. At least a Night In Gales masterpiece, as I don´t want to be so bold to compare this album with “real” masterpieces throught music history. He managed to keep all our trademarks yet bring in something fresh. We didn´t have any concept or guideline, but as we all have grown as musicians and persons, it was obvious we wouldn´t wanna come up with some half-assed retro shit. Of course “Five Scars” shows off some classical melo-death trademarks, but it´s still a modern album. In a way it´s a step back, one to the side and two forwards. Like a personal Best-Of if you will. I really think this album turned out great, and I hope people will give it the chance it deserves!

The albums of the returning bands often feel unnatural, there are a lots of things in those which would be better left off of the album, but that’s not the case with you. I know Bloodsong was released on your demo some years ago, but the energy in the album shows me that it is full of new ideas. Am I right?

Totally! “Bloodsong” is the only “old” track, the rest of “Five Scars” is brand new songs. No second hand ideas, no forced creativitiy, no luke-warm leftovers. This is why we did the album – because we wanted it and because we felt the desire as artists to put some new life into Night In Gales. Obviously for a small band like us there are no reasons like fame, money or similar. It just came from our hearts, that´s why “Five Scars” sounds passionate and honest.

What was the atmosphere in the studio? Do you have any accepted working customs? Were there any guests that helped you with the process?

Actually we didn´t record in one stretch. The drums for example were recorded in Studio 141 in southern Germany, as our drummer lives there now, then guitars and bass tracks were recorded in our home studio. Finally the vocals were recorded at the Synesthesy Studio close to our hometowns, while the mix was done by Dan Swanö in Sweden. Those sessions were pretty relaxed, and besides the obvious help from the studio engineers we basically knew what to do and had no external producer. Except for a drunk little choir we had two guests on vocals, being Martin Wittsieker from Harasai and the original Night In Gales singer Christian Müller. That´s already it, so the whole “Five Scars” production process was rather basic and pure. And a whole lotta fun!

The album is in harmony. The cover artwork is very good too. What’s the concept and who created the art?

Thank you – actually it was done by myself. As “Killustrations” I have been creating artworks for quite some bands during the last years. And when a new Night In Gales album was brought up, I instantly knew I wanted to do the artwork. You know, I don´t play any instruments, at least not in public haha, so I try to give the bands I´m invloved in a little personal taste by singing, writing lyrics and doing artworks. So this has also been the case with “Five Scars”. Those five rocks amidst this grey, hopeless and relentless sea are the five scars. This time I used some metaphors connected to water, sea, waves etc in the lyrics – for example in “The Tides Of November”, so I thought this deseperate scenery would benefit the atmosphere. This is definitely not a sunny album, neither is its artwork!

The biggest surprise was Blackmouth Blues to me. It is awesome how well the song evolves with little bluesy solutions. Do you have a favorite song that is really important to you?

My personal favourite song from “Five Scars” changes almost day by day, so that´s a good sign I suppose. But talking about “Blackmouth Blues” I think that Jens definitely did a good job. Finally blues music is one of metal music´s roots, one of its most important ancestors. Without blues there probably wouldn´t have been rock´n´roll, rock, hard rock and you name it! It would be interesting to hear “Blackmouth Blues” in a real blues version!

Any plans on shooting a video clip? Any candidates among the songs? Do you have ideas about it?

We didn´t talk about concrete details or ideas yet, but we definitely want to shoot a video for one of the new songs. Hoever, as you may know, a good video costs a little fortune, often more than the album itself, and finally doesn´t pay off that much because it´s more or less a promotional tool. We wouldn´t like a boring “five angry young men in a factory hall” clichee. Of course you don´t have to come up with a hollywood blockbuster as a small band, but you should come up with a video that has something unique, a little cherry on top, you know? Well, we played around with some basic ideas, but it´s too early to talk about it yet. In any case, Night In Gales have always been a band acting a little bit off beaten tracks, so I´m looking forward to what our weird minds will come up with haha!

The music industry changed a lot since 2001. Can you find your ways in this big disorder? I mean the listening customs have changed a lot. The internet brought the fans closer to the bands. A smaller band got plenty of opportunities to promote themeselves.

You´re right that the internet came up with quite some new opportunities, but on the other hand it plays a major role in supersaturating the whole scene. It gets harder and harder to stand out, to raise attention. There are so many bands, so many releases, and finally so many labels and magazines, that you never can listen, read, buy or simply be aware of all good music and music-media out there. Sales are decreasing, concert fees are separating in “ridiculously high” for bigger acts with a smart booker and almost “pay to play” deals for small bands. Local shows with good bands for a few bucks lack of paying audience, cause there are half a dozen metal shows within a 10 mile radius each week etc. Of course this is all complaining on a high level, and I´m not one of the guys who only praises the golden past, but finally there´s always two sides of the coin. And all the positive aspects of today´s music scene, especially the benefits for the consumers, result in quite some negative aspects for those who create this scene, especially musicians and bands. And the metal scene is probably the scene where most of the fans have bands themselves. Sometimes I think a little 1349 would be quite healthy, cause it´s a shame that so many good bands basically act in the shadows while there´s a lot of bullshit in the limelight. I have no idea how the music scene in general and the metal scene in particular will evolve in the next years, but I´m damn curious for sure!

The old borders of metal genre start to dim, there are many who experiment with alloying different music elements. What do you think about this, where could this lead? Can it evolve?

Of course one should remember where he comes from, but art means progress. If you like it old school, nobody forces you to buy a jazz-grind album, you know? But every scene needs pioneers and visionaries. Finally a good balance between tradition and progress is the only thing that can keep a scene alive. Listening to Motörhead 24/7 can be boring, but everybody needs a little dose of Lemmy after listening to a mathcore album, right?

Do you still listen old bands and do you know any new bands who deserve attention?

I listen to everything I want to, no matter if it´s brand new or older than mother earth herself haha… Really, as long as music moves me somehow I so do not care if it´s from a “trendy new act” or written by old masters. In my collection you will find Dio, Danzig, ZZ Top or Megadeth right next to Ghost Brigade, Emil Bulls or AHa. Talking about melodic death metal – apart from masters like At The Gates or Edge of Sanity I even never was such a huge fan of the old melodic death metal pioneers. Of course bands like In Flames, Dark Tranquillity, Eucharist, Arch Enemy, Unanimated, Soilwork and so on released great albums I also listened to, but nowadays they either don´t exist anymore or play another style. Except Arch Enemy maybe who are probably the most stable act of those I just mentioned. At least most of those bands lack what made them so special in the early 90s. However it´s just a matter of taste at the end of the day. Some fresh bands from around here I can recommend are for example Harasai, Final Depravity or Gloryful.

Do you have tour plans? Any bigger European tour? Who will you or who would you like to play with?

No plans, but intentions! We´re talking to a few booking agencies at the moment, and as soon as a decision is made, we will hopefully fill our schedules with some good live shows, festivals and also a European tour! So, nothing is set yet, but we really want to get “Five Scars” onto the stages throughout Europe – and beyond, if possible. One of our most exciting trips was playing Japan back in 2001, and it would be great to return to such exotic places. As far as i remember we only played Hungary once. It was the Nefilim Festival in Györ with Cannibal Corpse, Sodom etc in… uhm… june 2000? Hence it´s about time to return to Hungary, too! Who we would like to play swith? Well, I saw a few spectacular live shows from the reunited At The Gates the last months, and whenever they do a full tour, they would be the perfect headliner. Edge Of Sanity would be an awesome co-headliner, while we would play as the second band each night after a promising melo-death newcomer or something like that, so we would have enough time to drink & enjoy EoS and ATG each night, haha!

Any future plans? Will you stick with this 10years/album or will you be more active from now on? 🙂 Do you plan on longer terms?

Well, maybe we will release a new album every ten years from now on haha! You know, we really don´t have something like a 5-year-masterplan or something likewise we would stick to now, but like i just said – we definitely hope to get the chance to promote “Five Scars” with a strong live year in 2012. Apart from that we will take it as it comes. Everything is possible.

Thanks for the interview, I wish you energy and more new albums!

I have to thank you for letting me spread the plague here! Cheers!

WEB: http://www.night-in-gales.com/

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Night In Gales – Singer Björn Gooßes leaves the band

NorthWar

Hot News – Night In Gales reveal another new track from “Five Scars”

NorthWar

NIGHT IN GALES – Five Scars

Saint-Savin

Hot News – Night In Gales: Reveal first track from new album

NorthWar

Hot News – Please welcome Night In Gales to the Lifeforce Records roster!

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár