Sziasztok. Egy ideje már jelen vagytok a zenei életben, de ettől még mondhatjuk, hogy új csapat vagytok. Beszélnél a zenekarról egészen a Booboo’s Punch megszűnésétől kezdve?
Jocó: A Booboo’s Punh megszűnése után egy hosszabb pihenő következett, nem is igazán tudtuk, milyen irányba induljunk, folytassuk-e együtt. Aztán egy – még az előző zenekarnak íródott – dalt felénekelte egy közös énekesnő ismerősünk, ráadásul magyar nyelven. Ez alapján rögtön tudtuk, hogy ez a zenei világ, amit a jövőben szeretnénk. Sajnos a közös munka lassan ment és elfoglaltságai miatt Bogi nem tudta felvállalni bandát, így egy ideig énekesnő nélkül maradtunk, ameddig meg nem találtuk Gabit.
Gabi csatlakozása a bandához felgyorsította az eseményeket, hiszen gyorsan elkészült egy négyszámos demó, amelyben már megmutatkozott „újfajta” zenei törekvésetek. Mire törekedtetek, mi volt a fontos a dalok felépítésében, az első hangzóanyagotoknál?
Jocó: Talán a legjellemzőbb a Főnixre az, hogy egy olyan időszak után születtek a nóták, mikor már elég régen nem készítettünk önálló zenét. Így a hosszú (2 éves) „pihenőidő” alatt felhalmozódott összes tapasztalat, zenei inspiráció egyszerre bele lett sűrítve ebbe a korongba. Rengeteg zenét hallgattunk, és sokfélét, megfordultunk rock-koncerteken, discoban, drum’n’bass partykon, és az volt a cél, hogy mindent, amit igazán szeretünk, a zenében belekerüljön a dalainkba. Később a nagylemez dalainál már kicsit „lecsillapodtunk”, és egységesebb lett a stílus, de még mindig nincs két egyforma dalunk. És így, hogy öten ötféle zenei világot képviselünk, nem is lesz soha két egyforma, de ez nem is baj 🙂
Később elkezdtetek koncertezni és gőzerővel dolgozni, majd idén nem is olyan rég megjelent az első albumotok Lépj ki az árnyékból… címmel. Mit tudsz elmondani erről a 12 dalról?
Jocó: Ahogy az előbb már mondtam, a dalok viszonylag hosszú időszak alatt születtek, némelyik már meg is jelent korábban, és vagy a Főnix EP-ről, vagy a myspace-ről ismerhette a közönség. De azért számos új dal is helyet kapott az anyagon. Az a 12 dal igazából 13, az utolsó, rejtett tracként elhangzó Nincs Rá Szó volt az, ami tulajdonképpen a legelső Nova Prospect dalnak tekinthető.
Mennyire neveznéd metalnak és mennyire popnak a zenéteket? Kinek ajánlanád?
Jocó: Nem hiszem, hogy egyértelműen be lehetne kategorizálni a zenénket stílusok szerint. Ha meg kell határozni, akkor csak annyit szoktunk mondani, hogy dallamos, modern rockzene.
Balázs: Én szeretem az itthon még kevésbé ismert powerpop azaz keménypop kifejezést 🙂
Jocó: A popos jelző annyiban helytálló, hogy viszonylag egyszerű dalszerkezetekkel, megjegyezhető énekdallamokkal, refrénekkel operálunk, de ha egy dal megkívánja, nem riadunk vissza a zúzós gitároktól és a húzós dobtémáktól, ennyiben mindenféleképpen metálos is a zene. A jövőben is arra fogunk törekedni, hogy egyfajta „kortalan”, őszinte rockzenét csináljunk, amiben mindenki megtalálhatja a neki tetsző elemeket, korosztálytól, zenei ízléstől függetlenül. Egyszóval mindenkinek ajánljuk a Nova Prospect-et, akit kapásból nem riaszt el a zúzós gitárhangzás.
Eléggé rádióbarát számokat hallhatunk a CD-n. Mennyire célotok betörni a hazai pop-rock életbe és mennyire törekedtek a sztárságra?
Jocó: A sztárságra a szó rossz értelmében nem törekszünk. Mi elsősorban magáért a zenéért zenélünk, kompromisszumok nélkül. Én inkább arra gondolok, hogy ha a zenénket sokan megismerhetik, akkor sokan meg is szerethetik, és ez további energiát adhat ahhoz, hogy azután még jobb dalokat írjunk, még vagányabb zenei trükköket eszeljünk ki, még dögösebb megszólalást keverjünk ki, és ezzel megint csak újabb embereket állíthatunk magunk mellé…ez egy olyan spirál, ami csak felfelé visz a…sztársághoz?:)
Úgy gondolom, hogy a nagylemez hangzása is bizonyíték, hogy direkt nem törekszünk arra, hogy a zenénk eladhatóbb legyen. Gondolok itt a mélyre hangolt, zúzós gitárokra és a néhol felbukkanó metalos elemekre.
Később nem próbálkoztok meg egy angol verzió kiadásával? Egyáltalán milyen lehetőségek adódnak egy „kezdő” zenekarnak?
Jocó: Eddig nem gondoltunk angol verzió kiadására, és a jövőben sem tervezünk hasonlót. Nem célunk, hogy külföld felé mozgolódjunk, inkább itthon szeretnénk egy stabil közönségbázist kialakítani…
Nem könnyű érvényesülni a mai, hazai zenei életben a kisebb zenekaroknak. Nagyszerű lehetőség az internet, teljesen ismeretlen emberekhez jutathatja el a zenét a különböző közösségi oldalakon. Ezt a fajta népszerűsítést – nevezzük promóciónak – mi is használtuk, és fogjuk is a jövőben. Azonban pont az ingyenes letöltések miatt van válságban a zeneipar, és ezt itthon az is tetézi, hogy elég kicsi a piac. Mi sem tudtuk elkerülni azt, hogy a lemezmegjelenést követő pár napon belül ne legyen máris letölthető az anyag. Ez egyrészt pozitívan is felfogható, de sajnos komoly akadályát képezi a tényleges cd-eladásoknak, ha az „üzleti” oldalát nézzük. Komoly segítség lehet egy videoklip, különösen, ha az napközben is látható a zenecsatornákon. Ezt sajnos nekünk sem sikerült még igazán elérnünk, azonban örülünk, hogy megcsináltuk a Szabadon videoklipjét, mert az bizonyíthatóan új rajongókat hozott a bandának.
Ha jól tudom beléptetek a BPRNR társaságába. Milyen közös céljaitok vannak a 2009-es évre?
Jocó: Így van. 2008 nyarán csatlakoztunk a BPRNR-hez, akik mint zeneműkiadó állnak mögöttünk. Az együttműködés a koncertszervezésben, a lemezkiadó és a média felé történő közvetítésben, képviseletben merül ki jórészt. 2009-re a legfőbb tervünk egy újabb videoklip elkészítése, illetve, hogy minél több nyári fesztiválon megmutathassuk magunkat.
Őszre pedig egy komolyabb koncertkörutat is tervezünk.
Február 28-án lesz a lemezbemutatótok, majd április elején egy nagyobb koncerten is részt vesztek. Mi várható ezeken a fellépéseken, mennyire alakult már ki stabil rajongói táborotok?
Jocó: A lemezbemutató bulin már túl vagyunk, és várakozásunkon felül jól sikerült. Sokan eljöttek megnézni minket, de ennek ellenére nagyon családias volt a hangulat. És sok ismerős arcot láttunk a közönség sorai között, olyanokét, akik rendszeresen járnak a koncertjeinkre.
Az április 4-ei The Idoru lemezbemutató pedig egy nagyszerű lehetőség arra, hogy a főzenekar, illetve a többi előzenekar közönsége megismerhesse a zenénket élőben is.
Mennyire vagytok romantikus alkatok :), csak mert elég sok téma foglalkozik ezzel.
Bálint: Nem tudom, én magam mennyire vagyok romantikus alkat, ezt majd a lányok eldöntik 😉 Nekem – mint szövegírónak – teljes mértékben azonosulnom kell az énekessel, hogy be tudja fogadni és a sajátjaként tudja előadni azt, amit írok. És mivel nálunk az énekes történetesen lány, talán ezért lettek szentimentálisabbak a szövegek az olyanoknál, amiket egy srác énekesnek írnék.
Na jó…romantikus alkatok vagyunk egy kicsit. 😀 Miért, gáz ez manapság? :))
Az utolsó szó jogán, amit gondoltok… 🙂
Balázs: Semmi komoly megfejtés, ha felkeltettük az érdeklődést irány a novaprospect.hu :))