Nucleus Torn Interjú

(scroll down for English Version)

A Nucleus Torn második lemeze az idei év egyik legnagyobb meglepetését okozta számomra. A Knell című lemezbe egy pillantás alatt beleszerettem, így nem csoda, hogy ez a számomra eddig ismeretlen zenekar egyből az érdeklődésem középpontjába került. Alig vártam már, hogy megkérdezhessek valakit a zenekarból, így nagyon örültem annak, hogy a zenekar agya, Fredy Schnyder lelkesen válaszolt a kérdéseimre.

Köszöntelek titeket a Kronos Mortusnál! Nos, nem igazán találok szavakat, nagyon megleptetek az új albumotokkal! Nem igazán találkoztam egy ideje már ilyen jól megkomponált albummal, és van egy olyan érzésem, hogy ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül. Szóval mesélj egy kicsit a visszajelzésekről!

Fredy Schnyder: Nagyon szépen köszönjük a kedves szavakat! Nagyon örülök annak, ahogy a hallgatóság a “Knell”-t fogadta! A legtöbb ember el volt ájulva attól a módtól, ahogyan mi egy történet megzenésítését megvalósítjuk, és amely a hallgató intellektuális és emocionális részvételét aktívan igényli. Azért volt néhány szkeptikus hangvételű vélemény is, sőt még lehúzó, csípős kritikák is akadtak. Ezeknek az embereknek elkerüli a figyelmét (vagy csak nem képesek felfogni), hogy a Nucleus Tornnak pont az a célja, hogy tegyen azok ellen az előítéletek ellen, amelyek megmondják, hogy egy adott zene miként és hogyan kell, hogy tetsszen a hallgatónak, és hogy a negatív kritika éppúgy a művészi koncepcióm része, mint az elismerés. Csak az tud igazán magával ragadni és megindítani, amit ugyanúgy szeretnek, mint gyűlölnek.

A nevetek még sokak számára ismeretlenül cseng. Bemutatnád a banda történetét és a tagokat?

Fredy Schnyder: A Nucleus Torn eredetileg az én szóló projectemnek indult. Miután volt néhány nagy csalódásom, amelyet különböző “demokratikus” bandákkal éltem át, elhatároztam, hogy életre keltem azt a projectet, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a kortárs zenével kapcsolatos saját meglátásaimat valósítsam meg a szokványos stílushatárok figyelmen kívül hagyásával.
Kezdetben magam akartam előadni a zenémet, úgy, hogy senkit nem kérek meg arra, hogy besegítsen vagy beszálljon mellém, így szóló klasszikus gitárra írtam kompozíciókat, mert akkoriban az volt az elsődleges hangszerem. Szerettem volna kifejezni a természet iránti csodálatot a zenén keresztül, és elhatároztam, hogy a hangszerelés egyszerű marad. Az eredmény a “Krähenkönigin” címet kapta, és 10″-os jelent meg a Kunsthall Produktionen gondozásában. A Prophecy újra ki fogja adni ezt a mini albumot 2008-ban.
A “Silver” volt az első kísérletem a rockzene létrehozására a Nucleus Tornnal. Akkoriban eléggé benne voltam a progresszív rock stílusban, és szerettem volna a zenébe integrálni ezeket a hatásokat. Ez volt egyben a fő ok, hogy miért is kerestem énekest és dobost. Patrick és Christoph csatlakozott hozzám, és mi azóta is együtt dolgozunk.
A “Submission”-ön két instrumentális demo szám található, amelyeket Christoph-fal rögzítettünk a “New Grove Project”-hez, egy progresszív rock csapathoz, ahová egy album erejéig beszálltam, ez a lemez 2004-ben jött ki. Ezekhez a demókhoz végre a modern, merevlemezre való rögzítés technológiáját alkalmazhattam, így nem kellett már egy egész helyet kibérelnem vagy hangmérnököt hívnom egy-egy anyag rögzítéséhez. Ez kitaposta az utat a “Nihil” felvételéhez, és megtanultam mindent, ami csak kellett ahhoz, hogy a következő lépést megtegyem.
2002-ben végül elkezdtem megírni az első nagylemezhez a dalokat, amelyből végül a “Nihil” lett. A zenénk újfajta hangzást és jobban kidolgozott hangszerelést igényelt, és én egyszerűen nem tudtam megtanulni játszani azokon a hangszereken, amelyekre szükségem lett volna. Így hát megkértem a barátaimat, hogy segítsenek. Anouk, Maria, Rebecca és Christine csatlakozott az együtteshez fafúvósként, vonósként illetve énekesként. A “Nihil”-t együtt fejeztük be 2006 tavaszán. Jelenleg is ezzel a felállással dolgozunk.
A “Nihil”-t saját erőből adtuk ki 2006 tavaszán, az 500 CD hat hét alatt el is kelt. A Nachgnosis is gyártott 500 LP-t (különleges tokkal, amiben plusz inlay is van a dalszövegekkel), és ezekből még mindig lehet vásárolni. 2006 nyarán leszerződtünk a Prophecy Productionshöz, akik a “Nihil”-t 2006 decemberében kiadták CD-n.
Amíg a “Nihil” befejezésén dolgoztunk, egy másik albumot is elkezdtünk írni, amely a “Knell” névre hallgatott. Ezt a Prophecy adta ki 2008. február 22-én, digipak formátumban. Ez az anyag sok szempontból fontos számunkra. Egyrészt ez a “Nihil” folytatása, másrészt látványos eltávolodás is attól az anyagtól. Ezen a felvételen kevesebbszer kellett azon fáradozni, hogy az egyenetlenségeket és a zene struktúrájának hiányosságait elsimítsuk, mivel sokkal extrémebb hangzásvilágot és sajátosabb dinamikájú zenét alkottunk, mint eddig – a csend hangjaitól a fékevesztett dühig minden megjelenik.

Azt olvastam, hogy nem igazán voltál elégedett a demóitokkal, és hogy a csapat az első korszakában kudarcot vallott. Elmondanád, hogy ezt hogy értetted? Mi miatt érezted így? A reakciók miatt?

Fredy Schnyder: Hogy őszinte legyek, a kritikusok és a közönség reakciója nem igazán fontos a számunkra, nekem különösen nem. Én személy szerint azért nem kedvelem a “Silver”-t, mert a.) még nem voltunk felkészülve a felvételekre; b.) nem volt elég időnk; és c.) olyan jelentős hibákat vétettünk már a dobsávok felvétele előtt, hogy ezek a hibák igencsak megnehezítették a felvételt, és végül felkerültek a CD-re is. Vannak nagyszerű pillanatok a “Silver”-en – olyan ötletek, amelyek valószínűleg újra fel fognak bukkanni a jövőbeni anyagainkon – de rengeteg oda nem illő dolog is található rajta. Sikerült elkövetni szinte az összes olyan hibát egy hét alatt, amelyet más bandák csak egész fennállásuk során hoznak össze. Így hát egyszerre örülök annak, hogy sikerült elkészítenem azt a demót, ugyanakkor kissé rossz szájízem is van az eredmény miatt. Ennek a meghallgatása a leghatásosabb az ego-rombolásra bárki olyan számára, aki részt vett ennek a megalkotásában, és ez az az ok is egyben, hogy miért áruljuk még mindig. Ugyanakkor a “Submission” például egy nagyszerű EP, amit nagyon kedvelek. Minden, ami a “Silver”-en rosszul sült el, a “Submission”-ön szereplő instrumentális számokban tökéletesen megvalósult.

Mit gondoltok a korábbi anyagaitokról, és a kezdetek óta elért fejlődésetekről?

Fredy Schnyder: Minden anyagunk egyformán fontos, hiszen azok nélkül nem lehetne a mostani Nucleus Torn az, amivé vált, mindegyik kiadvány egy-egy lépés volt a zenekar útján. Elég érdekes, hogy tisztán látom annak a különleges művészi látásmódnak a kifejlődését, amely valamiképp a “Nihil” megalkotásához vezetett. Annak ellenére, hogy a megírás módját és csiszoltságát tekintve e között az album között és az ezt megelőző anyagok között nem volt különbség, mégis sokkal professzionálisabbnak és önbizalommal teltebbnek hat. A “Knell”-nél több finomságot akartam a zenébe csempészni, de egyúttal minél inkább fel akartam fedezni az extrém hangok birodalmát is. Egy olyan zenei struktúrát akartam megalkotni, ami széttöredezik azoktól a hiányos részektől és lyukaktól, amiket beleépítettünk. Ezt hadd magyarázzam meg a következőképpen: A “Nihil”-lel a Nucleus Torn egy olyan lemezt tett le az asztalra, amely sikeresen vegyíti a különböző stílusokat és hangulatokat anélkül, hogy az egész szétesne, vagy a hatások zagyva egyvelegévé mosódna össze. A “Knell”-en sokkal fontosabb volt, hogy még ennél is messzebb menjünk, hogy a stílusok és a hangok változatosságán csökkentsünk, és hogy a zenefolyamot szánt szándékkal törjük meg a meglehetősen összetett és változékony dinamikával és az extrém hangulatváltásokkal. Arra akartam késztetni a hallgatóságunkat, hogy sokkal mélyebben és több odafigyeléssel próbálják meg befogadni, úgy, hogy a hallgatók képesek legyenek maguk (újjá)alkotni a “Knell”-t az általunk zene és dalszöveg formájában előadott különböző töredékekből, elvonatkoztatva a tartalomtól, a szerkezettől és akár a jelentéstől is. Ekképpen a hallgató is aktív részese lesz az anyag megalkotásának, ami alapvetően posztmodern gondolat. Mindent egybevéve ez rávilágít arra, hogy jelenlegi célom annak az érettségnek és professzionalizmusnak a kombinálása – amit már sikerült elérnünk úgy, hogy emellett jobban vágyunk a kísérletezésre, mint bármikor -, és persze a merész és önbizalommal teli hozzáállás, ami szükséges a lehetetlen eléréséhez.

Hatásaidként jó néhány stílust említettél. Ki tudnál esetleg emelni egy-egy formációt vagy zeneszerzőt, aki a Knell megírását befolyásolta, vagy aki mostanság hatással van rád?

Fredy Schnyder: Az egyik legfontosabb dolog a Nucleus Tornnal kapcsolatban – szerintem -, hogy nem állítok fel magamnak határt, ami a hatások számát illeti. Az ízlésem nap mint nap változik. Éppen ezért lehetetlen lenne zeneszerzőket vagy zenekarokat fő hatásokként kiemelni. Ami egyik nap még elbűvöl, lehet, hogy a másik nap már halálra untat – és vice versa.
Nem szeretném azonban, hogy ne maradj válasz nélkül, így egy nevet mondok: Radiohead. Ez az a zenekar, ami folyamatosan azt csinálja, amire senki sem számít. A hangzásvilágunk ugyan távolról sem hasonlít az övékére, de a művészethez való hozzáállásuk nem áll messze a miénktől.

A “Knell”-en megkérdőjelezhetetlenül érződik a klasszikus zene hatása, és én úgy érzem, hogy az expresszionizmus jelenléte nyilvánvalóbb a többi klasszikus zenestílus hatásánál. Szerinted melyik klasszikus stílus áll hozzád a legközelebb, és mi a véleményed a kortárs komolyzenéről?

Fredy Schnyder: 20 éves korom körül a (német) romantikát szerettem, és azon belül is leginkább a késő-romantikát. Ezután elkezdtem kortárs komolyzenét hallgatni, míg manapság a barokk és reneszánsz zenét kedvelem. Dióhéjban: az ízlésem az idővel változik. Nem tudok választani egy olyan “stílust” a komolyzenén belül, amit jobban kedvelnék a többinél.
Amikor a “Knell”-t írtam, rengeteg 20. századi komolyzenét hallgattam, úgyhogy ezt valóban helyesen láttad meg, így ismét eleget teszek a kérésednek, és megemlítem Bartók Bélát (különösen az 1920 körül íródott kompozícióit) és Alfred Schnittkét, akinek a munkái sokkal inkább közelebb álltak/állnak az ízlésemhez, mint az expresszionista zene, olyan okok miatt, amelyeket itt most nem tudnék részletezni. Azokat a zenéket szeretem inkább, amiben van egyféle misztikum és érzelemvilág, amit emberként vagyok képes befogadni és nem pedig matematikusként.
Természetesen nagyon érdekel a kortárs komolyzene. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent szeretek is. De rendkívül megfogott az az ötlet, hogy a hangok világát változatos színekkel és formákkal hozzuk létre, különösen, hogy a hagyományos akusztikus hangszerek hangjainak lehetőségeit már maximálisan kiaknázták. Éppen ezért inkább koncerten szeretem ezeket a zenéket meghallgatni, nem pedig otthon valami hangrendszeren; sokkal jobb, ha látjuk, amint a zenészek elő is adják ezeket.

Amikor a Knellről a kritikát írtam, rögtön problémába ütköztem, mert meg kellett határoznom az együttes stílusát, és hát a legnyilvánvalóbb az “avantgarde” volt a szó eredeti jelentése alapján. Tudom, hogy egy ilyen sokszínű bandának a kategorizálása eléggé nagy butaságnak tűnik, de mégis, le tudnád írni valamiképp a zenéteket?

Fredy Schnyder: Szerintem ez a legjobb leírás, elég, ha csak azokat a fontos elemeket említem, amik a Nucleus Torn zenéjét képezik. Feltárjuk a metal zene hangjait, a progresszív rock struktúráját és dinamikáját, a kortárs komolyzene hangzásvilágát, a késő romantikus és impresszionista zene harmóniáit és skáláit, ezt kombináljuk egy szobaproject intimitásával és egy rock/metal banda erejével, és nem utolsósorban megfűszerezzük egy kicsit a népzenei hangszerekkel.

Nos, ha már az avantgarde szóba került, mondd el, mit gondolsz a manapság egyre növekvő “avantgarde-trendről”? Mi a véleményed az ebben a stílusban mozgó bandákról, és a különböző stílusok és zenék ilyen módon való találkozásáról?

Fredy Schnyder: Hogy őszinte legyek, nem igazán tudok ilyen trendről. Szinte semmit nem tudok arról, hogy mi zajlik jelenleg a zenei világban. Nem olvasok magazinokat, nem járok lemezboltokba, és nagyon ritkán megyek el egy-egy rock koncertre. Inkább a történelem és a politika olvasásával töltöm az időmet. De vissza a zenéhez: ha mégis eljut hozzám egy-két remek új album híre, az általában más szóbeli ajánlásával szokott történni. Az egyetlen ilyen divatos irányzat, amiről tudok, az a pagan metal, de ez minden, csak nem avantgarde, ha nem tévedek.

Kétség sem férhet hozzá, hogy egy ilyen zene nem jöhet létre spontán módon, így beszélnél arról, hogy hogyan írod vagy komponálsz meg egy dalt?

Fredy Schnyder: Egy felvétel esetében hónapokat és éveket töltök el a komponálással, az ötletek rendezgetésével és elvetésével. Mivel ebben a stádiumban nem dolgozom együtt zenészekkel, el kell képzelnem a megfelelő sorrendet és hangszerelést, egészen addig, amíg úgy nem érzem, hogy megtaláltam a legmegfelelőbb verziót. Néha ezt továbbfolytatom, és beprogramozok egy metronómsávot, amire egy sávot fel is veszek vázlatképp, például gitárral vagy zongorával, néha pedig elkezdem megírni a “forgatókönyvet”, és összeállítom az általam használni kívánt hangszerek által játszott részeket.
A “Knell”-nél ez a folyamat kissé komplikáltabb volt. Volt rengeteg már kész dalszövegem, és rengeteg zenei töredékem – melyek közül néhányat még 1997-ben írtam -, amiket be akartam illeszteni az anyagba. Így hát létrehoztam egy sajátos struktúrát, amiben a hiányos részeket szépen lassan elkezdtem feltölteni zenével. Míg az első tételek klasszikus gitáron íródott zenén alapultak, a lemez utolsó harmadának alapjait zongorán írtam. Attól függően, hogy épp mit éreztem megfelelőnek, vagy az előre megírt részeket vettem fel, vagy pedig az alapokra improvizáltam, csakúgy, mint a többi zenész.

Tudom, hogy ezt a zenét nehéz előadni élőben, de szoktatok azért néha koncertet adni? Amennyiben igen, mennétek külföldre fellépni?

Fredy Schnyder: Eddig még nem léptünk fel élőben, de tervezünk elektromos hangszerek nélküli koncerteket, ahol olyan számok akusztikus átiratát fogjuk eljátszani, amelyeket elő lehet adni egy vokál-furulya-cselló-akusztikus gitár vagy zongora felállással. Egyébként nem igazán tudunk próbálni jelenleg, mert messze lakunk egymástól. Ha valaha is fel fogunk lépni, mindenképpen lesznek külföldi koncertjeink. Már most kaptunk számos fellépési ajánlatot. Az idő majd eldönti.

Láttam, hogy Biel Városi Tanácsa pénzügyi támogatást nyújtott a zenekarnak. Րk hogy jöttek a képbe?

Fredy Schnyder: Egyszerűen csak megkértük őket! Svájc városainak és településeinek kötelessége, hogy a kultúrát pénzügyileg támogassák, és hogy mindnél legyen egy erre a célra elkülönített alap. Mi nem egy hagyományos garázs-rockzenekar vagyunk, és olyan jellegű zenét adunk elő, ami van annyira kifinomult, mint bármi a jazzben vagy a kortárs komolyzenében, így hát megpályáztunk egy ilyen támogatást, és örülünk, hogy megkaptuk!

A pénzügyi támogatás talán segíthet abban, hogy a soron következő albumot hamarabb be tudjátok fejezni. Mi tartott ennyi ideig a “Knell” elkészítésével? Pénzügyi problémáitok voltak, vagy egyszerűen csak mindig akadt egy-egy jobb ötlet?

Fredy Schnyder: A pénzhiány egyáltalán nem késleltette a “Knell” befejezését. A művészi meglátásaink megvalósításához kellett idő. Éppen ezért, hogy őszinte legyek, nem hiszem, hogy emiatt a biztos háttér miatt előbb tudjuk befejezni az “Andromeda Awaiting”-et, mint egyéb esetben. Sokkal valószínűbb, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni, ugyanis ezzel a segítséggel sokkal több időt tudunk eltölteni a hangzás beállításával, ha máshol nem, a doboknál mindenképp, és professzionális hangmérnökökkel dolgozhatunk professzionális stúdiókban.

A már említett támogatás is remekül mutatja, hogy a munkátokat elismerik. De mit gondoltok a népszerűségetekről, ismertek vagytok Svájcban?

Fredy Schnyder: Egyáltalán nem vagyunk híresek, sehol sem ezen a bolygón; és nem is célunk híressé válni. Annak örülünk, ha meg tudjuk valósítani a művészi vízióinkat anélkül, hogy túl sok kompromisszumot kötnénk.

Milyen hosszú távú terveitek vannak a jövőre nézve?

Fredy Schnyder: Jelenleg az új album felvételein dolgozunk. A gitársávok nagy része már rögzítve lett, csakúgy, mint a zongoráé. Az orgona, a fuvola és a furulya következik a sorban, amiket Svájc különböző templomaiban fogunk majd felvenni. Szóval a munka jelentős részét már elvégeztük, de ugyanilyen gyorsan haladtunk a “Knell”-el és a “Nihil”-lel is, és a befejezés három évig tartott mindkét albumnál, így hát nem számítok arra, hogy ezt az albumot 2010 előtt be tudjuk fejezni.
Mindazonáltal 2008 őszén megjelenik egy kiadványunk, ez pedig az első EP-nk, a “Krähenkönigin” újrakiadása, amelyet a Prophecy fog kiadni CD-n, amit már nagyon várok. Ez remek alkalom lesz, hogy “megünnepeljük” ennek a felvétel elkészülésének a 10. évfordulóját, annak az anyagnak, amelyhez sosem fűztem sem reményeket sem elvárásokat, de amely mégis a mostani Nucleus Torn alapkövének tekinthető.

Még egyszer szeretném megköszönni az interjút és ezt a csodálatos albumot! Népszerűsítsétek magatok, mert ahogy láthatjuk “jó bornak is kell a cégér”.

Fredy Schnyder: Nagyon köszönjük az érdeklődést és a támogatást, igazán nagyra értékeljük!

—————————

ENGLISH VERSION:

Welcome to Kronos Mortus! Well, I’m almost speechless, you really surprised me with your new album! I haven’t met with such a well-composed album for a while. And I’ve got a feeling that I’m not the only one with this opinion, so tell me about the responses!

Fredy Schnyder: Thank you very much for your kind words. I am pleased with how our audience has responded to ‘Knell’. Most people are blown away by our approach to telling a story with music, which actively demands the listener’s intellectual and emotional participation. There were, however, a few skeptical voices, even a few scathing reviews. These people overlook (or cannot comprehend) that it is the aim of Nucleus Torn to threaten preconceived ideas of how music should work on the listener’s mind, and that negative criticism is as much part of my artistic concept as praise. Only that which is both loved and hated can be truly fascinating and moving.

Your name is unfamiliar for many, so would you introduce the story and the members of the band?

Fredy Schnyder: Nucleus Torn basically started out as a sort of solo project of mine. After frustrating experiences with “democratic” bands, I decided to bring to life a project that enabled me to pursue my own vision of contemporary music beyond usual stylistic boundaries.
In the beginning, I wanted to perform music on my own, without anyone else’s involvement, so I wrote compositions for solo classical guitar, because that was my main instrument at that time. I wanted to express a certain admiration for nature through music and decided to keep instrumentation simple. The result was entitled ‘Krähenkönigin’ and released on 10″ vinyl by Kunsthall Produktionen. Prophecy will re-release this mini album in 2008.
‘Silver’ was my first attempt at creating rock music with Nucleus Torn. I was very much into progressive rock at that time and wanted to integrate these influences. That was also the main reason why I looked for a singer and a drummer. Patrick and Christoph joined me and we continued to work together ever since.
‘Submission’ features two instrumental demo songs that I recorded with Christoph for the “New Grove Project”, a progressive rock group that I joined for one album which was released in 2004. For these demos, I finally could use modern hard disc recording, so that I did no longer need to rent equipment or hire an engineer for recordings. It paved the way for ‘Nihil’ and I learnt all I needed for this next move.
In 2002, I finally started writing songs for the first full-length album, which developed into ‘Nihil’. Our music demanded new sounds and a more elaborate instrumentation, and I simply could not learn to perform all those instruments that were necessary. Therefore, I asked friends to help me. Anouk, Maria, Rebecca and Christine joined the ensemble on woodwinds, strings and vocals. Together, we completed ‘Nihil’ in spring 2006. Actually, we are still working with this line-up at present.
‘Nihil’ was released by ourselves in spring 2006, the 500 CDs were sold out in about six weeks. 500 LPs were made by Nachtgnosis (gatefold sleeve, additional inlay with lyrics) and are still available. In summer 2006, we signed to Prophecy Productions, who re-released ‘Nihil’ on CD in December 2006.
While still finishing ‘Nihil’, we had already written another album called ‘Knell’. This record has been released by Prophecy on the 22nd of February 2008 as digibook-CD. This record is in many respect important for us. It is at once a continuation of ‘Nihil’ as well as a significant departure. On this record, we have much less made attempts at smoothing out the imbalances, discrepancies and gaps in the musical structure, using more extreme sounds and dynamics than before – from silence to raging fury.

I’ve read that you were not very satisfied with your demos, and the group’s first period fell through. Could you tell me what does this mean exactly? Was it because of the responses or what?

Fredy Schnyder: To be brutally frank, the reactions of critics and public are of little importance to us, me especially. My personal dislike for ‘Silver’ is caused by the fact that we were a) not very well prepared for the recordings, b) that we had not enough time and c) that we had made significant errors before we had even started tracking the drums, errors that kept making the recordings difficult and which subsequently ended up on CD. There are great moments on ‘Silver’ – some ideas might reappear on our future records – but there is too much nonsense on it as well. We made virtually all the mistakes in the span of one week which other bands do in a lifetime. So I am at once happy to have created this demo as well as slightly embarrassed about the result. Listening to it is the perfect ego-killer for any of us participants, that is also why we still sell it. ‘Submission’, on the other hand, is a great EP which I like very much. All that went wrong on ‘Silver’ was brought to perfection on these instrumental tracks.

What do you think about your previous record(s) and your development since the beginning?

Fredy Schnyder: They are all equally important for what Nucleus Torn is today, they were steps on our way. Interestingly enough, I can clearly see the development of a unique artistic vision; a process which somehow led to ‘Nihil’. Although this album was not written differently or more sophisticated than its predecessors, it nonetheless sounded more professional and self-confident. On ‘Knell’ I wanted to achieve more refinement as well as to explore extreme sonic realms to a greater extent. I wanted to create a musical structure that collapsed because of all the gaps and holes that we built into it. Let me explain it like this: With ‘Nihil’, Nucleus Torn had made a record that successfully combined music of various styles and emotions without falling apart or sounding like a hodgepodge mixture of influences. On ‘Knell’, it was important to go further than that, to reduce the variety of styles and sounds and deliberately destroying the flow of the music by using challenging dynamics and extreme emotional changes. I wanted to force our audience to listen to the album more intently and with heightened attention to enable listeners to (re)create ‘Knell’ themselves by abstracting content and structure, even meaning, from the various fragments that we present in the form of music and lyrics. Thus, the listener becomes an active part in the construction of the record, which is, basically, a postmodern idea. All in all, this reflects my present aim to combine the maturity and professionalism we have successfully attained with an even bigger desire for experimentation as well as the courage and self-confidence necessary to strive for the impossible.

You’ve mentioned couple of genres as your influences. Could you just pick formations or composers who affected Knell or who actuates you now?

Fredy Schnyder: One of the most important things about Nucleus Torn is, in my opinion, the fact that I do not limit myself to a given number of influences. My taste varies every day. Therefore, it is impossible for me to pick composers or bands that I could mention as main influences here. What fascinates me today may bore me to death tomorrow – and vice versa.
I would like to do you a favour, however, so I grant you one name: Radiohead. This is one of the bands which continually does what no one expects them to do. We do not sound remotely similar to them, but their artistic approach is not too different from ours.

At “Knell” the influence of classical music is unquestionable and I feel that the presence of expressionism is more obvious than the affection of the other classical styles. What do you think, which classical style fits closest to you? And what is your opinion about the contemporary classical music?

Fredy Schnyder: When I was around 20 years old, I liked (German) Romanticism and late-Romanticism most, then I started to listen to contemporary classical music, nowadays I prefer Baroque and Renaissance music. To put it in a nutshell: my preferences change with time. I cannot chose a “style” of classical music which I prefer over all others.
When I wrote ‘Knell’, I listened a lot to classical music of the 20th century, you interpreted that correctly. So I do you another favour and mention Béla Bartók (especially his compositions from around 1920) and Alfred Schnittke, whose works were/are more to my taste than expressionist music for reasons I cannot discuss here. I prefer music that contains a certain mystique and emotion that I can relate to as a human being, not as a mathematician.
Obviously, I am very interested in contemporary classical music. This does not mean that I like everything, not at all. But the idea to create soundscapes with varying colours and shapes is fascinating to say the least, especially if the sonic possibilities of traditional acoustic instruments are explored to the maximum. Therefore, I prefer to listen to this music in concert rather than on the stereo; it is better if one can see the musicians performing it.

When I wrote the review of Knell I got into trouble because I had to describe your genre so the most obvious was “avantgarde” by definition. I know that categorizing such a diverse band is so stupid, but could you describe your music somehow?

Fredy Schnyder: It is probably best if I mention the most important elements that constitute the music of Nucleus Torn. We explore the sounds of metal music, the structures and dynamics of progressive rock, the soundscapes of contemporary classical music, the harmonies and scales of late romantic and impressionistic music and combine the intimacy of a chamber music ensemble with the force of a rock/metal group, not to forget the spices provided by folk instruments.

Well, if avantgarde came up tell me what do you think about nowadays “avantgarde-trend”? What is your opinion of these bands and this crossover of different genres and music?

Fredy Schnyder: To be honest, I am not aware of the trend you mention. I have not the least idea what is going on at present musically. I do not read any magazines, never go to record shops and hardly ever go to rock concerts. I prefer to spend my time reading about history and politics. But back to music: if I get to know about great new records, it is through word of mouth. The only trend I know of is Pagan Metal, and that is anything but avant-garde, is it not?

Apparently this kind of music cannot be created spontaneously, so how do you write or compose a song?

Fredy Schnyder: I spend months and years composing, arranging and discarding ideas for a record. Since I do not work with a group of musicians in this stage, I imagine possible arrangements and instrumentations until I am convinced to have found a suitable version. Sometimes, I continue with programming a metronome track and recording a guide track, for example guitar or piano, sometimes I start to write a score and arrange parts for the instruments that I want to use.
On ‘Knell’, the process was rather complicated. I had large portions of the lyrics already written and had many musical fragments, some dating back to 1997, which I felt appropriate to include on the record. Therefore, I created a conceptual structure, in which I gradually filled the gaps with music. While the first sections were based on music written on classical guitar, I wrote scores for the last third of the record, a work I do on the piano. Depending on what was convenient, I either recorded parts that I had worked out beforehand, or I improvised on top of the basic tracks; the other musicians did the same.

I know that this music is so hard to perform it on stage but do you have any gigs sometimes? If so, would you go abroad?

Fredy Schnyder: We have not performed live so far, but are planning to do concerts without electric instruments, performing acoustic arrangements of those songs that would suit a line-up consisting of vocals, flute, cello, acoustic guitar or piano. However, we cannot rehearse at present because we live far away from one another. If we ever perform live, then we will most certainly do concerts abroad. We have received numerous offers already. Time will tell.

I saw that the City Council of Biel gave you financial support. How did they come into view?

Fredy Schnyder: We just asked them! The cities and cantons of Switzerland are supposed to support culture with financial grants and have funds reserved for that. We are not a standard garage rock group and perform a kind of music that is as sophisticated as anything in Jazz or contemporary classical music, so we applied for a grant and are glad to have receive one.

The financial support might help you to finish your forthcoming album sooner. What took so long with “Knell”? Did you have financial problems or just always got a brighter idea?

Fredy Schnyder: Lack of money did not delay the completion of “Knell” at all. We needed time to realise our artistic vision. Therefore, to be frank, I do not think that this grant will allow us to finish “Andromeda Awaiting” sooner than it might otherwise have been. Most probably, it will be quite the opposite, for it will allow us to spend more time working on the sound and, at least for the drums, work with professional engineers in professional studios.

The support I mentioned showcases that your work is being appreciated. But what do you think about your popularity, are you a well-known band in Switzerland?

Fredy Schnyder: We are not famous at all, nowhere on this planet; and becoming popular is none of our aims. We are happy if we are able to pursue our artistic vision without having to do too many compromises.

What are your long-term plans?

Fredy Schnyder: At present, we are working on the recordings for the next album. Most of the guitars have been recorded, as well as the piano. Next in line will be church organ, flute and recorder, which we will record in various churches in Switzerland. So a substantial amount of the work has been done already, but since we also progressed quickly with the recordings for “Knell” and “Nihil” and ended up working three years on both albums anyway, I do not expect to be able to complete the album before 2010.
However, there will be a rerelease of our first EP “Krähenkönigin” on CD by Prophecy in autumn 2008, to which I am looking forward very much. It is a great opportunity to “celebrate” the 10 year anniversary of this recording, for which I had neither hopes nor expectations, but which eventually became the foundation of today’s Nucleus Torn.

Many thanks for the interview and for this wonderful album again! Popularize yourselves, because as far as we can see “good wine needs bush also” .

Fredy Schnyder: Thank you very much for your interest and support, we truly appreciate it.

WEB: http://www.nucleustorn.ch/

Kapcsolódó cikkek

NUCLEUS TORN – Golden Age

ST. Toma

Hot News – Nucleus Torn: First full song of “Golden Age” available

NorthWar

Hot News – Tenhi / Dark Suns / Nucleus Torn: Release date postponements of new albums

NorthWar

Hot News – Nucleus Torn: Anna Murphy (Eluveitie) joins as permanent member

NorthWar

Hot News – Prophecy Productions news: Tenhi / Dark Suns / Nucleus Torn

NorthWar

NUCLEUS TORN – Travellers

Morhguel

NUCLEUS TORN – Andromeda Awaiting

Morhguel

NUCLEUS TORN – Knell

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár