Molnár Robi neve bizonyára sokak számára ismerősen cseng az Árnyak zenekarból és most egy új bandával is megmutatja tudását, akik szintén nagyon jó zenészek. A nemrég megjelent „Sziget a szívnek” című albumukról és történésekről olvashattok bővebben. Kérdéseimre Molnár Róbert és Lázár Zoltán válaszolt.
Először is beszélnétek a zenekar megalakulásáról, hogyan is alakult ez az egész formáció?
LÁZÁR ZOLTÁN (továbbiakban LZ): 2006 tavaszán alakult a banda. A gyakorlatilag megszűnt, szolnoki WAKE UP! zenekar három megmaradt tagja énekest keresett. Én és Andor, a dobos, már régóta ismertük Robit, így arra gondoltunk, mi lenne, ha felhívnánk, mivel tudtuk, hogy az Árnyak már megszűnt, viszont reméltük, Robi még nem szakított teljesen a rocksztársággal:) Robi kísérleti jelleggel igent is mondott így megkezdődtek a próbák. Kezdetnek feldolgozásokat tanultunk meg: Depeche Mode, U2, Mission, Placebo stb. Meg kellett néznünk, van-e egyáltalán közös nevezőnk így ötünknek. (Időközben csatlakozott hozzánk Simon Robi szólógitáros is.) Már a legelején tisztáztuk, hogy semmiképpen nem akarunk úgymond „második Árnyak” lenni. Az Árnyaknál jóval populárisabb de azért kellően sötét zenét tűztünk ki célul. Úgy érezzük, hogy ma nincs Magyarországon egyetlen olyan banda sem, aki valamelyest dark lenne, de mégsem kifejezetten rétegzene. Külföldön jó példa erre a Placebo, a Depeche Mode vagy akár a HIM. Ezt az űrt szeretnénk mi betölteni idehaza.
MOLNÁR RÓBERT (MR): Nem tudtam, hogy akarok-e még zenélni. Érdeklődéssel figyeltem a srácokat, hiszen három összeszokott muzsikus közé csöppentem. És nagyon tetszett, amit hallottam, pillanatok alatt összerázódtunk.
Nem véletlen az Árnyak zenéjével a hasonlóság, mivel Molnár Robi az egyik fő alapítója az October zenekarnak. Kicsit gitárcentrikusabbak a számok, ha jól vettem észre, ti miben látjátok a különbséget?
LZ: Igen Robi valóban a kezdetektől benne van a zenekarban, de nem nevezném „fő alapítónak”. Nyilván a zenénket hallgatva sokaknak elsőre az Árnyak ugrik be, de ez csak azért van, mert Robi énekel. A zenét döntően én írom, így leginkább az én hatásaim (U2, Coldplay, Placebo, Mission) érhetők tetten. Ha nagyon szakmázni akarnék, úgy fogalmaznám meg, hogy míg az Árnyak döntően egy gitárriffelésre és szintire épülő muzsika volt, a miénk egy akkordcentrikus elszállósabb világ. Annyi a hasonlóság, mint az FO System és az Agnus Dei között: csak az ének. Ha már az éneknél tartunk, az is nyilvánvaló, hogy Robi sokkal inkább „énekel”, mint az Árnyakban. Jóval magasabb hangfekvésben születtek a dalok és szerintem ez nagyon jól áll neki. Valahogy olyan életközeli lett a hangja. A szövegekről – illetve, hogy mennyire mások – inkább Robi mondjon valamit.
MR: Sokkal szabadabban, lazábban éneklek, mint korábban. Semmilyen műfaji koncepció nem köt, így magasabb lágékba is kalandozom, számomra is új dallamvilág születik. A szövegek… Nehéz erről beszélni, hiszen ebből a szempontból teljesen mindegy, mit mondok. Tetszik, megérint, mond neked valamit, vagy nem. Ennyi. A többi mellébeszélés. Azt tudom, hogy ennyire változatos és magam számára megterhelő albumot még nem írtam. Változatos, mert minden szám másról szól, van benne a világot felborítóan dühös (Mélyre ásott emlék), a saját értéktelenségemmel foglalkozó (Ölelő kezek) a múlt szerelmébe visszavágyó (Nincs határ) és a lét értelmén elmélkedő (Ha még sincs lélek) is. Megterhelő, mert számomra is nehéz témákat boncolgatok, mint a rossz döntések, az elveszettség, vagy a félelem, hogy nincs is értelme a létnek. És ezeknek a formába öntése, hogy éjszakákon át ilyeneken agyalok, hát az nehéz, megüt. De csak így születhet olyan szöveg, aminek ereje van. Az egymás után dobált szavakból, a felszínes, semmit mondó mondatokból nem születik jó dal. És én azért szeretnék színpadra állni, hogy mondjak valamit, ami mást is megérint. Remélem, sikerül…
A „Sziget a Szívnek” albumról mitt kell tudnunk, hogyan is sikerült ezt a gyászos atmoszférát összehozni?
LZ: Gyászos atmoszféra? Pedig rengeteget röhögtünk a stúdióban:))) A viccet félretéve mi a zenét egyfajta üzenetnek tekintjük. Üzenetnek, amely azért íródik, hogy az emberi lét szépségeit közvetítse a hallgatóknak. Az emberi lét pedig éppen azért szép, mert tele van szomorúsággal, csalódással, fájdalommal. Tehát nálunk a szomorú hangvétel nem céltalan „darkoskodás” hanem egy kapu, amelyen keresztül meg kívánjuk mutatni az EMBERT magát. Egyébként szerintem kifejezetten pozitív hangvételű a lemez. Gondolok itt akár a címadó nótára, vagy az Ölelő kezekre. Az én személyes kedvencem egyébként a szöveget tekintve: az Ezer szállal. Ez a dal jól összefoglalja azt, hogy az ember rabjává vált saját fizikai megtestesülésének és tárgyiasult létének, miközben az egész életünk „halál felé irányuló lét”, ahogy Martin Heidegger mondta.
MR: Nekem is ez a kedvencem. Görcsösen ragaszkodunk ahhoz, ami szerintünk a világ. Karrier, pénz, biztonság…. Pedig nem ettől leszünk boldogok. Félreértés ne essék, nálam nagyobb anyagi felhalmozó nincs. Ragaszkodom a tárgyaimhoz, a megszokott életemhez, a munkámhoz. Csak lelkem mélyén tudom, hogy ez nem jó. Ez is egy vívódás.
Az October név honnan jött? Ezt az évszakot szeretitek a legjobban vagy ez az a hónap, amelyik zenéteket legjobban jellemzi?
LZ. AZ October név egyrészt jól hangzik, másrészt őszies hangulatú, mint a zenénk, és végül, de nem utolsó sorban Robi ebben a hónapban született.
MR: Én a szülinapra nem is gondoltam, de nagyon jó hónap. Ilyenkor nagyon eszik a süllő:)
Zenétekben a cselló hangja is még szomorúbbá teszi a dalokat. Mit kell tudnunk a csellós művész Bartha Ildikóról, hogyan is került a képbe?
LZ: Ildi úgy került a képbe, hogy egészen konkrétan a feleségem:))) Gyerekkora óta csellózik és tavaly szülinapjára megleptem egy csellóval. Innen már egyenes út vezetett odáig, hogy felkértük a vendégszereplésre. Vicces volt stúdióban a saját feleségemmel dolgozni és irányítani a munkáját, de végül gyönyörű dallamokat sikerült az amúgy is szívbe markoló Szerelem és Nincs határ alá varázsolnia.
A Denevér Stúdióban rögzítettétek az anyagot, ami egy nagyon jó hangzást eredményezett. Hogyan sikerült a stúdióban a gondolataitokat megvalósítani?
LZ: Külön köszönet érte Szebinek, aki a felvételt intézte és volt elég türelmes egy-egy gitártémának, vagy énekdallamnak ötvenedjére is nekifutni, és persze Töfinek aki a keverést és a masterelést végezte. Töfi maximálisan partner volt minden elképzelésünk megvalósításában, de én egy elég konkrét elképzeléssel mentem oda hangzást illetően. Mielőtt a felvételek elkészültek a teljes albumot „ledemóztuk” a stúdióban élőben játszva a dalokat minden csicsa és trükközés nélkül. Ezt a nyers demót hallgatgatva annyira megtetszett a karcos hangzás, hogy úgy döntöttünk ezt a koncepciót követjük az albumnál is. Az énekre pédául alig tettünk effektet. A dögös gitársound pedig annak köszönhető, hogy minden gitár kétszer lett feljátszva, így gyakorlatilag állandóan 4 gitárt lehet hallani. Fontos szempont volt az is, hogy jól érthetően el lehessen különíteni egymástól az én témáimat a másik gitáros, Robi témáitól. Mi ugyanis két teljesen más világot képviselünk. Míg én az elszállós U2-s delay-es tiszta témákat és akkordokat kedvelem Telecaster + Jazz Chorus párosítással, addig Robi igazi rocker-arc Gibson + Marshall kombinációval és fanatikus Guns, Slash, és Zakk Wylde rajongással.
MR: Én nem vagyok jó énekes. Sőt. A stúdiózásnál pedig pont ezért kifejezetten görcsös szoktam lenni, ez pedig a zene halála. Most először viszont Szebi miatt olyan kellemes légkör uralkodott, hogy el tudtam engedni magam, lazán tudtam énekelni. Jöttek az ötletek, tele van vokállal az egész lemez és ez ennek köszönhető, nagyon hálás vagyok ennek a fiúnak.
Minden dal felkerült a lemezre, amit készítettetek vagy 1-2 dal maradt más célra is, és mennyi időt töltöttetek az előkészületi munkálatokkal?
LZ: Minden dal felkerült a lemezre, bár még a stúdióba vonulás napján írtam egy dalt, de a többiek nem igazán díjazták az ötletet, hogy egy még meg sem született dalt kelljen felnyomniuk a stúdióban.Ha-ha. Előkészületek azóta folynak amióta megalakultunk: erre az albumra készültünk már egy éve.
MR: Több dalt is félbehagytunk a megírás során, mert nem voltunk vele tökéletesen elégedettek. Senki sem hajtott minket, ha valami nem tetszett, dobtuk. Olyan mennyiségű ötlet gyűlt össze, hogy mindig azt mondtuk: lesz ennél jobb. És lett is.
A zenéteket talán leginkább dark rocknak lehetne legjobban besorolni és szerintem sikerült egy abszolút megfelelő borítót készíteni. Mi is a borító mondanivalója és kinek a munkája ez? Ha jól tudom, Robi egyik testrésze is látható a képen:)?
MR: A borítót én terveztem, a legtöbb képen én is vagyok. A fotókat pedig a másik Robi csinálta. A frontképen egy próbababát ölelő férfi látható… Egy testet karol át. Ez olyan, mint egy szöveg, vagy egy vicc poénja. Ha el kell magyarázni, akkor elrontottuk. De eddig nem kellett:) Próbáltunk minden dalhoz megfelelő képet készíteni, így tulajdonképpen illusztráltuk a szövegeket. Mint egy mesekönyvben a rajzok. Ad egy kis lökést a képzeletnek.
Szerintem, aki az Árnyak zenéjét szereti, annak ez az új formáció is teljesen be fog jönni. Ti mit gondoltok róla? Kinek ajánljátok a zenéteket?
LZ: Igen, valószínűleg az Árnyak-kedvelők is örömet lelnek majd a zenénkben. A zenénket azoknak ajánljuk akik szeretik az elszállós de kellően ütős, romantikus rockzenét kissé britpopos kissé darkos hozzáállással előadva. Ha konkrét zenekarokhoz kellene kötni akkor azt mondanám, hogy a Coldplay-től a Paradise Lost-ig.
MR: Szeretném hinni, hogy akit érdekel a saját lelke és szembenéz néha önmagával, annak be fog jönni a lemez.
Honnan is jönnek az ötletek, van olyan, ami segít az ihletben?
LZ: Ami a zenét illeti a dalok egy része otthoni gitározgatás eredménye, nagyobb része pedig próbatermi jammelés közben formálódik készre. Előbb mindig a zene készül el.
MR: Aztán ráéneklek egy értelmetlen szöveget és így megszületik az énekdallam. Utána veszek egy láda pilzeni típusú sört és egy doboz cigit, kiülök az erkélyre és reggelre kész is a szöveg, ollé!
A hónap végén megrendezésre kerülő Gothica Fesztiválon is felléptek. Szerintem ez egy komoly fellépés lesz számotokra. Mivel készültök a koncertre? Milyenek a régebbi koncertek visszajelzései?
LZ: Szeretnénk élőben is megszólaltatni az albumon hallható vokálokat ám már egy női vokálossal. Ezen túlmenően semmi extrát nem tervezünk. A koncertek visszajelzései abszolút pozitívak: kezdünk egyre ismertebbek lenni, amihez remélhetőleg hozzátesz egy jó adaggal a Hammeres mejelenés is.
Mit várhatunk a jövőben tőletek, és mit üzentek a lelkes zenerajongóknak?
LZ: Szeretnénk valamelyik dalunkra a közeljövőben klipet készíteni. Hogy melyikre, az még nem dőlt el. Valószínűleg a rajongók véleményét is megkérdezzük majd szavazás formájában a honlapunkon. Hogy mit üzenünk? Hm… Minél többen gyertek koncertre és írjatok nekünk visszajelzéseket, véleményeket az album kapcsán.
Készítette: NorthWar