(scroll down for English Version)
A kérdésekre Kim Larsen válaszolt.
Szeretném az új albummal, a The Lone Descenttel kezdeni. Biztosan sokan kérdezték már, de miért lett ez annyira más, mint az előző lemezeid?
Hát, már a kezdetektől biztos voltam abban, hogy milyen hangzást szertnék. Nagyon szeretem a 60-as évekre jellemző hangzásvilágot és az olyan bandákat, mint a Flaming Lips. Sokmindent ki akartam próbálni. Felvettem a vokálokat leszámítva mindent kétsávos kazettára, hogy melegebb hangzást kapjak, mintha analóg módon vennék fel digitális helyett. Ez hosszabb időt vesz igénybe, mert fel kell venned a sávokat, aztán ha betellt a kazetta, akkor felmásolod a számítógépre és előről kezded az egészet. Néhány dalnak több mint 100 sávja volt. Ez őrület!
Emiatt is tartott sokáig felvenni ezt a lemezt?
Nem, nagyjából két éve elköltöztem Koppenhágából, hogy új életet kezdjek és elég sok dolgom volt a költözés körül. Aztán később visszaköltöztem és az előző album és a mostani között felvettem a Solanaceae lemezt is és zenét egy Black Wreath nevű bandának. Nem akartam elsietni, annyi időt akartam rászánni az új albumra, amennyi csak szükséges.
Szóval összességében elégedett vagy a lemezzel?
Igen, azt hiszem ez volt a legdrágább dolog, amit valaha csináltam (nevet), de azt hiszem elég jó lett.
Mi az album címének a története?
Hát, ezek elég intuitív dolgok, mint pl az album borítója, Ikarusz. Kapcsolatba léptem a művésszel a neten keresztül és gondoltam ez a kép tökéletes lenne. Maga a név a legvégén született meg, amikor már az össszes dal készen volt.
Amikor a régi albumaidra gondolsz, akkor azt hiszed, hogy már végeztél azzal a stílussal? Hogyan döntöd el melyik dalod melyik projecthez fog tartozni?
Amikor a Solanaceae albumot csináltam, azzal nagyjából egy időben írtam a dalokat az új abumhoz is, szóval voltak dalok, amik nem passzoltak a Of The Wand And Moon stílusához és fordítva. Ezen felül tisztább hangzást akartam, hogy az egész koherensebb legyen. Nem akartam, hogy úgy szóljon mint a Sonnenheim 2. A kezdetektől fogva tudtam, hogyan akarom csinálni. De attól függ, néha írsz egy dalt és nem tudod eldönteni, hova férne el. Akkor csinálok egy másik projektet! (nevet)
Azt mondod a zenéd nagyon személyes. Milyen érzés megosztani a világ többi részével?
Nagyon visszahúzódó ember vagyok, szóval nehéz amikor emberek odajönnek hozzám és erről-arról beszélnek. De amikor ezt a zenét írtam, akkor tudtam, hogy ezt kell csinálnom, ahelyett hogy azon aggódnék, hogy ki hogyan érez majd iránta, vagy mit mondanak majd róla a későbbiekben.
És milyen az amikor élőben zenélsz?
Néha egészen elérzékenyülök, amikor játszom, elég sokszor. De néha csak egy dal lesz, nem több. Elég személyes lehet, nagyon érzelemgazdag, elénekelni azokat a sorokat, amiket egy nagyon személyes nézőpontból írtam.
Hogyan döntöd el melyik dalokat játszod élőben?
Ma csak John Murphy dobos fog kísérni. Szóval elég sok dal van az új lemezről, amit a hangszerelés miatt nem tudunk most előadni. De amikor a Death in June-nal játszottunk, akkor heten voltunk a színpadon, minden hangszer megszólalt. De igazából ez a szituáción is múlik, nem lehet mindig mindent eljátszani.
Az egyik régi interjúdban említetted, hogy jó ideje nem játszottál dalokat a Lucifer albumról. Hogyhogy?
Igazából azt az albuot az Emptiness-szel egyidőben vettem fel. A kiadónak sok idejébe telt megjelenteni és nem akartam addig dalokat játszani róla, amíg nem férnek hozzá az emberek. Aztán az idő csak telt én meg csak nemrég kezdtem el játszani a Lucifer dalt. A Time,Time, Time-ot is játszottuk egyszer-kétszer. Többet kellene játszanunk róla, fogunk is még néhány dalt a műsorba rakni arról az albumról. Szóval, csak a véletlen műve, hogy nem jellennek meg gyakrabban a setlistjeinken.
És mi van a borítóval? Miért éppen egy macska került rá?
Ez is csak véletlen. A The Lovelessben és a Saturnusban is velem játszó régi dobosunk macskájáról csináltunk képet, ahogy éppen nyalogatja magát. Őrültnek és ördöginek tűnt. Ráadásul ott volt a Lucifer című dal is…
Többször mondtad már, hogy miért hagytad el a Saturnust. De elmondanád hogyan kerültél anno kapcsolatba velük, hogyan szálltál be a bandába?
Igazából ez volt az első bandám. Bemutattak a srácnak, aki most basszusgitározik nálam, amikor még közös zeneiskolába jártunk. Ő ismerte a többieket és gitárosra volt szükségük. Szerettem ezt a lassabb stílust és azt hiszem már a kezdetek-kezdetétől hallhatsz neofolk hatásokat. Akusztikus és klasszikus gitárokat. De a többieket ez hidegen hagyta, engem meg egyre jobban elkapott. Aztán sok baj volt a banda körül és el kellett hagynom őket. Szerencsés voltam, hogy van ez a szólóprojektem. Írtam sok zenét és szöveget a Saturnusnak, de jó volt, hogy van olyan formáció, ahol nem mondják meg mit csináljak és azt hogyan csináljam.
Vannak terveid a közeljövőre?
Írtam már pár dalt az új Solanaceae albumra amíg az új Of The Wand And The Moon albumot vettem fel. Ezen felül csináltunk pár videót is közben, amit majd egy “félig-élő” DVD-re szeretnénk felpakolni. Élőben játszanánk, egy olyan helyen vennénk fel , ahol néha zenélünk. Ezen kívül vannak még felvételeink régebbi bulikból és jó lenne, ha ezeket egy helyen össze tudnánk gyűjteni.
Mikorra tervezitek, hogy készen lesz?
Nem tudom, majd ha készen lesz! (nevet) Ez a következő dolog, amit meg kell tennem. Nem állok készen még egy új album megírására. Egy kicsit még élőben is játszom, áprilisban Olaszországban és Romániában.
Mi a legjobb dolog számodra a zenélésben?
Nagyon szeretek a stúdióban dolgozni a zenén. Amikor eszembe jut valami jó ott, vagy csak összeérik az egész, hogy jól hangozzon. Az is jó, hogy olyan helyekre eljutok, mint Magyarország és új emberekkel találkozom. De még nem volt időnk körbenézni. Csak megérkeztünk és aludtunk, de talán majd holnap, ha nem kelünk fel túl későn hozzá. Láttuk Budapest egy részét a buszról és gyönyörűnek tűnik.
Hallottad már az előtted fellépő magyar bandákat?
Azt hiszem a Sciviasszal már játszottunk együtt Lipcsében sok-sok éve, talán 2001-ben. Hallottam a Sturmastot is már, de nagyon nehéz erre a sok névre emlékeznem.
Mit várhatunk a mai koncerten?
Egy srácot, aki akusztikus gitáron játszik, azt hiszem. (nevet) És egy nagyszerű dobost. Meglátjuk mi lesz. Eljátszuk a Lucifert és sok régi dalt. Csak nélhány dal lesz az új lemezről, mert nincs itt az egész bandám, úgy meg nehéz lenne.
Nehéz embereket találni a turnézáshoz?
Nem, ez inkább pénz és szervezés kérdése. 6 emberem van. Játszottunk sokszor Németországban, de még sosem voltam Magyarországon, nem tudom mit várhatok. De egyelőre nagyon jónak tűnik!
Nagyon köszönöm, és sikeres koncertet kívánok!
Köszi az interjút!
—————————–
ENGLISH VERSION:
Interview with Kim Larsen, Of the Wand and the Moon.
I would like to start with the new album, The Lone Descent. I’m sure you’ve probably been asked a lot of questions like this one, but why is it so much different than your previous albums?
Well, from the beginning I was very sure about what I wanted it to sound like. I’m very into this 60s kind of sound, also bands like Flaming Lips. I just wanted to try many things. I also recorded everything, except the vocals, on two-track tapes to get a more warm sound, like recording in analogue instead of digital. It takes longer time because you have to record the tracks, and when the tape is full, then you put them on the computer, and then start over again. Some of the songs had maybe over a hundred tracks. It’s insane.
Is it also why it took longer to make this album?
No, about two years ago I moved away from Copenhagen to start a new life, and I had to do a lot of stuff there to settle. Then later, I moved back to Copenhagen, and in between the old album and now I also recorded the Solanaceae album, and music for another band called Black Wreath. I wanted to take my time, take as long as I needed to make this new album.
So, in overall, you’re satisfied with how your album turned out?
Yes, it’s the most expensive thing that I ever did, you know. [laughs] I think it’s going pretty well.
What is the story behind the album’s name, The Lone Descent?
Well, all these things become kind of intuitive; like with the album cover, the Icarus. I got in touch with the artist over the Internet, and I thought that it would fit perfectly. And the name itself came last, after all the songs were done.
When you think of your past albums, do you believe you are done with that kind of style? How do you decide which songs will go to which project?
I did the Solanaceae album a bit at the same time as I wrote the music for the new album, so there were some songs that I didn’t think fitting for Of the Wand and the Moon, and vice versa. And I wanted to get a more pure sound, to make it more coherent. I didn’t want it to sound like Sonnenheim number two. From the beginning I also knew where I wanted this to go. It depends; sometimes you make a song, and it’s difficult to decide where it should go. Then I make another project. [laughs]
You say that your music is very personal for you. How does it feel sharing it with the rest of the world?
I’m a very private person, so it can be very difficult when people are coming up to you and saying this and that. But when I was making the music, I knew that I had to do it, rather than worry about how other people may feel about it or what they might say to me afterwards.
And how about when playing your music live?
Sometimes I can get a bit in touch with myself, when I play the songs; a lot of times. But sometimes it becomes just a song. It can be quite personal, and very emotional, saying out these words that I wrote from a very personal perspective.
How do you decide on which songs to play live?
Today I’m playing only with John Murphy on drums. So, from the new album there are a lot of songs that I can’t play, because there’s a lot of instrumentation. But when we played with Death in June, we were seven people on stage, playing everything. So, sometimes only some songs are possible to play; it depends on the situation.
In one of your previous interviews, you mentioned that you hadn’t played the songs from the Lucifer album for quite some time. How come?
Actually, that album was recorded at the same time as Emptiness, the previous one. It just took the record company so long to put this album out, and I didn’t want to play the songs before it was out. And then the time went on and on, so that it was only recently that we started playing the song Lucifer live. We also played Time Time Time once or twice. We should play them more; we will add a few more songs from that album. So, it was a coincidence that they didn’t turn up more often on our setlists.
What about the album cover for Lucifer? Why the cat?
It was a coincidence as well, with my old drummer from another two bands, called The Loveless and Saturnus. He took a photo of his cat, licking itself. It just looked crazy, devilish. And there was the song called Lucifer.
You’ve said many times in interviews why you had to quit Saturnus. But could you tell me how you ended up playing with them in the first place?
Well, it was my first band. I was introduced by the guy who plays the bass live for me now, way back when we went to music school together. He knew these guys, and they needed a guitar player. I liked a more slow style, and I think you can also hear from the very beginning some neofolk influence; some acoustic guitar, classical guitar. But the other guys weren’t that interested in neofolk, and I got more and more interested. Then a lot of trouble happened with the band, and I had to leave. I was lucky to have this solo project. I did write the music and a lot of the lyrics for Saturnus, so it was nice to have something that nobody was going to tell me how it’s supposed to be done.
Do you have any plans for the near future?
I’ve done some new songs for the next Solanaceae album, while I was in the studio doing the Of the Wand and the Moon album. We also did some videos for Of the Wand and the Moon that I hope to put out on a kind of semi-live DVD. We would play it live; it would be recorded in an attic where we make music sometimes. We also have so much stuff from the previous concerts, so it would be nice to collect it.
When do you plan to have it ready?
I don’t know, when it’s ready. [laughs] It’s the next thing that I need to do. I’m not ready to write new songs for another album, so I will play a bit live; in Italy and Romania in April.
What is your favourite part of all this life in making music?
I really like to be in the studio, working on the music. When I get ideas in the studio, when things work out to sound good. It’s also nice to come to places like Hungary, and meet new people. But we didn’t have time to explore it yet. Just came and slept, but hopefully tomorrow if we don’t get up to late. We saw a bit of Budapest from the bus, and it looks beautiful.
What about the Hungarian bands that are opening for you tonight, Sturmast, Larrnakh, and Scivias? Have you listened to them before?
I think we’ve played with Scivias many, many years ago in Leipzig, maybe in 2001. Apart from that I think I’ve heard some music of Sturmast. It’s difficult to remember all the names.
And what should we expect from tonight’s show?
One guy playing acoustic guitar, I guess. [laughs] And one great drummer. We’ll see how it goes. We’ll play Lucifer for sure, and a lot of old songs. There’ll only be a few from the new album because I don’t have my whole band here, so it would be difficult.
So, is it difficult to find people for touring?
No, it’s more a matter of money and getting everything organized. I have 6 people now, and I try to get them as much as possible. We played so many times in Germany, but I’ve never been here to Hungary; I didn’t know what to expect from it. Looks pretty good.
Thank you very much, and I wish you a great show tonight!
Thank you for doing the interview!