(scroll down for English Version)
Nige, mivel a The Force album idén ünnepli megjelenésének 25. születésnapját, kizárólag erről a lemezről szeretnék veled beszélgetni, rendben?
Helló, barátom, persze, örömmel!
Emlékszel még arra, mikor álltatok neki a dalszerzésnek és hogyan zajlott a dalszerzés?
Jól emlékszem… Egy helyi ifjúsági klubban próbáltunk, és hat hónap alatt megírtuk az egész THE FORCE-t. Otthon dolgozom a zenén és a dalszövegen, majd leviszem a próbaterembe, ahol összerakjuk őket.
Néhány változás történt a zenekar berkein belül: elhagytátok előző kiadótokat a COR-t és az Under One Flag/MFN-hez szerződtetek, hogyan történt? Jó döntés volt ez részetekről a promóció, kiadói támogatás, reklámok stb. szempontjából?
Igen, a COR Records egy nagyon kis kiadó, amit a barátom üzemeltet kormányzati támogatással és a korlátozott erőforrások ellenére nagyszerű munkát végzett, kiválóan fogyott a lemez világszerte és tényleg a figyelem középpontjába helyezte az Onslaught nevet… annyira, hogy már kapcsolatba léptünk az MFN Records-zal, akik érdeklődtek a második lemez kiadását illetően. A COR-ral nem volt szerződésünk és boldogak voltak, hogy tovább tudunk lépni és egy olyan nagynevű kiadóhoz kerülünk, mint az MFN. Ez egy nagy dolog az Onslaughtnak, mivel az MFN-nél olyan bandák vannak, mint a Metallica, Anthrax, úgyhogy igen, ez egy nagyon nagyon jó döntés volt. A kiadó és a promóció nagyszerű volt, ami tényleg segített megmászni a lépcsőfokokat.
Az Under One Flag volt az egyetlen kiadó, amely érdeklődött a csapat iránt?
A The Power From Hell után nem sokat kérdezősködtek, valamint mással nem is akartunk dolgozni, így más kiadó nem is nagyon jött szóba.
Az eredeti énekes Paul „Mo” Mahoney lett a basszusgitáros, míg az Jase Stallard a ritmusgitárra váltott és egy új énekes csatlakozott hozzátok Sy Keeler, beszélnél erről bővebben?
Sy Keelerrel a próbateremben találkoztunk… Egyik este átjött a próbánkra, hogy megnézze mit csinálunk, és az este végére már tag is lett, hehe… Hallottuk, hogy jó énekes, így megkértük, hogy énekelje el az egyik új számot, és annyira jól szólt, hogy felajánlottunk neki egy helyet… Gondolkoztunk egy második gitároson is, ezt a szerepet most Pau Mahoney tölti be, és Jase Stallard lett a gitáros. Ez teljesen új hangzást adott a bandának.
Mit tudsz mondani Sy zenei múltjáról? Mást is meghallgattatok esetleg rajta kívül vagy ő volt az első választásotok?
Sy Keeler nem volt még egy bandában sem az Onslaught előtt, mint mondtam, spontán döntés volt, hogy tag legyen, nem is kerestünk új énekest…
Sy-nak komoly beleszólása volt a dalok megkomponálásába vagy készen volt már az anyag, mikor belépett?
Mikor Sy csatlakozott, már készen volt az anyag a The Force-ra, csak hozzátette a saját énekdallamait és a saját stílusára formálta a számokat.
1986 januárjában/februárjában vonultatok a Matrix stúdióba Dave „Death” Pine-nal, hogyan zajlottak a felvételek? Jobban fel voltatok készülve, mint az előző korong esetében?
Igen, nagyon felkészültünk, a stúdiózás előtt sokat próbáltunk és mindent precízen előkészítettünk, mi nem az a banda vagyunk, aki a stúdióban írja a számokat… Két hetünk volt, hogy felvegyük az albumot, ami nagyszerű és igen, elég jó stúdióban voltunk, a Sex Pistols itt vette fel a ’Never Mind the Bollocks’-ot és nagyon jó, hogy mi is itt csinálhattuk a felvételeket.
A The Force komoly fejlődést, előrelépést mutat a Power From Hellhez viszonyítva, ez egy természetes fejlődés volt vagy nagyon keményen dolgoztatok rajta?
Természetes fejlődés volt, de azért keményen dolgozunk. A fejlődés abból adódik, hogy jobban játszunk a hangszereinken, a rengeteg gyakorlás meghozta az eredményt.
A dalok többsége viszonylag hosszú, 6 perc körüliek, de anélkül, hogy terjengősek, túljátszottak lennének, mit gondolsz erről?
Talán van néhány rész, amin lehetne rövidíteni, de egyik számban sincs felesleges rész, minden mozzanat fontos a The Force egészét tekintve. Sok tempó és ritmusváltással variáltunk, hogy érdekessé tegyük az albumot, összehasonlítva, a Power From Hello elég egysíkú.
Véleményed szerint új zenei hatások értek benneteket? Úgy vélem, hogy a zenei érdeklődési körötök tágabb lett és a The Force nagyon hasonlít a bay area-i színtér muzsikájához…
Nem hiszem… még mindig ugyanazok a hatások, a változás csak a hangszeres tudásunk fejlődéséből adódik.
Hogyan vélekedsz arról, hogy a dalok sokkal érettebbek lettek, mint a debütáló korongon, de a dalok nem veszítettek brutalitásukból, keménységükből vagy gyorsaságukból, épp ellenkezőleg, az olyan dalok, mint a nyitó Let There Be Death, a középtempós Metal Forces vagy a gyilkos Thrash Till The Death óriási váltásával a ’80as évek thrash metaljanak legjobb, vagy legalábbis egyik legjobb példái?
Köszönjük, ez kedves… Szeretnénk jobbak lenni, a súlyosság mindig ott lesz, de mára megtanultuk finomítani a brutalitást és érettebben közvetítjük azt.
Igaz az, hogy a Metal Forcest Bernard Doe magazinjának dedikáltátok, mert nagyon támogatta a csapatot?
Persze. Bernard Doe sokat segített abban, hogy az Onslaught gyorsabban vegye az akadályokat. Nagyszerű magazinja van és támogatja a bandákat, azt hiszem ő ajánlotta a ’Music for Nations Records’-nak is, hogy szerződtesse le a bandát, amit meg is tettek és ezért beszélhetünk most veletek is 🙂
A The Force egy kitűnő anyag az elejétől a végéig, nincsenek rajta töltelékek, neked melyek a kedvenc dalaid a lemezről?
Ez a célunk minden lemezzel, igyekszünk nem használni a felesleges dolgokat. A kedvenc számom talán a ’Let There be Death’. Nagyon jól szól élőben, minden változtatást imádok a számban, nagyon gyors és súlyos…
Egyetértesz azzal, hogy feszesebbé tettétek a hangzásotokat a gyors, kemény riff támadással, ami tiszta thrash metal és a The Force sokkal jobban szól, mint a bemutatkozó anyag?
Mindenképp erősebb album a ’Power From Hell’-nél. PFH nagyon nyers és egyszerű, de a The Force sokkal érettebb…
Milyen kritikákat kaptatok annak idején a lemezre? Mennyire szerették az Onslaught rajongók az anyagot?
A kritikák csodálatosak voltak, egy rossz megjegyzést sem találtam a ’The Force’-ra, ami nagyszerű. A sajtó és a rajongók is imádják az albumot, még 2011-ben is, ami csak jót jelenthet…
A The Force 1986-ban jött ki, abban az évben, amikor olyan klasszikusok jelentek meg, mint Master Of Puppets (Metallica), Doomsday For The Deceiver (Flotsam And Jetsam), Reign In Blood (Slayer), Darkness Descends (Dark Angel), Pleasure To Kill (Kreator), Eternal Devastation (Destruction) stb., ismertétek azokat a lemezeket? Szerinted a thrash metal ekkoriban érte el a tetőpontját?
Persze, ismerjük ezeket a bandákat, szerintem a 86/87-es thrash volt a csúcs, annyi jó banda és album volt akkoriba, a színtér mozgalmas volt és nagyszerű…
A lemez megjelenése után milyen bulijaitok voltak? Tudnál részletesen beszélni a koncertjeitekről?
Rengeteg bulit tartottunk Európában, teljes őrület volt mindenhol. Imádjuk a stage divingot és próbáljuk ösztökélni a közönséget, hogy jöjjenek fel a színpadra, volt is néhány erőszakos reakció akkoriban. Néhány helyet teljesen lezúztak és szó szerint elpusztítottak.
A gyűjteményemben van egy kalózfelvétel a Hell in Copenhagen (1987. 03. 28.), tudsz erről a felvételről? Hűen tükrözi ez az anyag a zenekar élő erejét, brutalitását?
Tudok a bootlegről, de még nem hallottam.
Az Onslaught letette a névjegyét a thrash színtérre a The Force-szal? Klasszikus, meghatározó anyagnak mondanád a lemezt? A The Force a legjobb thrash album, amely Angliából/Nagy Britanniából jött?
Igen, mindenképp. Nem tökéletes, de klasszikus Thrash metál albumnak kiáltották ki és ez hatalmas megtiszteltetés az Onslaughtnak. Haha, nem, a ’Sounds of Violence’ a legjobb thrash album most az Egyesült Királyságban. 😉
Noha pár thrash banda feltűnt Angliában a ’80-as évek közepén pl. Virus, Deathwish, Xentrix, Sabbath, D. A. M. stb., szerinted a thrash metalnak nem volt olyan komoly, erős háttere Angliában, mint Németországban például? Úgy vélem, a brit thrash bandáknak nem jött össze az áttörés…
Az Egyesült Királyság sosem volt igazán erős a támogatásban, ami érdekes, mivel rengeteg thrash rajongó van itt. Bandák terén sosem álltunk olyan jól, mint mondjuk az Államok, vagy Németország.
A korong megjelenése után egy új fejezet/történet kezdődött a zenekar életében (a tagcserékre és a zenei változásra gondolok), hogyan foglalnád össze azt a periódust? Úgy értem, az In Search Of Sanity album megjelentetéséig.
Az ’In Search of Sanity’ időszakra nem szívesen emlékszünk vissza, túl sok negatív szarság történt, ami végül ahhoz vezetett, hogy feloszlott a banda. Túl sok külső hatás ért minket.
Most viszont visszatértünk, és ismét olyan erősek vagyunk, mint rég, ég a tűz és több a brutalitás, mint valaha!!
Nige köszi az interjút, mit szeretnél még hozzáfűzni?
Nige
——————————-
ENGLISH VERSION:
So Nige, since The Force album celebrates its 25th anniversary, I want to talk with you about it, all right?
Hi My friend, yeah that’s cool, it would be a pleasure…!
Do you still remember at which point did you start writing the material for the record? How did the songcomposing go as a whole?
I remember it very well.. We used to rehearse in a local youth club, we wrote all the material for THE FORCE during these sessions over a period of about 6 months.. I would work on music and lyric ideas at home and bring them to rehearsal where the band would develop them into full songs..
Some changes happened compared to the first album; first you left COR (Children Of Revolution) Records and you were signed by Under One Flag/MFN, how did that happen? Was it a good decision, in terms of promotion, label support etc.?
Yeah COR records was a very small label run by a friend on a government scheme, he did a fantastic job with the release even though he had very limited resources, the record was a real big seller worldwide for a debut album and really brought great attention to the name of Onslaught… so much so that we were contacted by MFN records who were interested in releasing the bands second album.. We had no contract with COR and they were very happy to see us move to such a big label as MFN.. It was a real big deal for Onslaught, as MFN had bands such as Metallica and Anthrax on their roster, so yeah it was a very very good decision for us.. The label were awesome and the support and promo really was excellent, which really helped us take the next step up the ladder..
Was only Under One Flag that showed an interest in signing the band by the way?
They wasted no time in asking to sign the band after the immediate success of Power From Hell, and they were the only label that we wanted to work with, so any other label never existed as far as we were concerned…..
Former vocalist Paul Mahoney took over the bass duties, while former bass player Jase Stallard switched to rhythm guitar and a new singer Sy Keeler joined the band, can you tell us more about it?
It was in our rehearsal room where we met Sy Keeler.. He came along to a rehearsal one night with a crew member just to watch and by the end of the session he was part of the band hahaha.. We heard he was a good singer so we asked him to have a blast with one of the new songs, he sounded so cool we offered him the job there and then…
We had been thinking about adding a second guitarist for sometime and when Sy appeared it really finalised our decision. Pau Mahoney was also a bassist and Jase Stallard could play guitar so it was an east transition to make. We just reshuffled the personnel and gave the band a totally different sound…
What can you tell us about Sy’s musical background? Did you perhaps audition other singers too besides him or was he the first choice being the singer of the band?
Sy Keeler had never been in a band previous to Onslaught, as I said earlier it was just spontaneous decision to have him join the band, we weren’t even looking for a new vocalist..
Did Sy have a big hand in the songwriting or was the material ready and written, when he joined?
All the material was already written for The Force album when Sy joined, he just added some of his own vocal melodies and obviously delivered the songs in his very own style..
During January/February 1986 you entered the Martix Studios with Dave „Death” Pine, what about the recording sessions? Were you more prepared than with the previous album? Did you have a decent budget to record the album?
Yeah were pretty well prepared, we had rehearsed hard before entering the studio and got everything as precise as possible, we are definitely not a band to write in the studio… We had 2 weeks to make the recording, which was cool and yeah the budget was fairly decent, Matrix was a decent studio, the Sex Pistols recorded ‘Never Mind the Bollocks’ there which we thought was awesome to make our record in the same place as them….
The Force shows a great developement compared to Power From Hell, was it a natural progression or did you work extremely hard on it?
It was a natural development, but we also worked very hard at it… the progression was purely down to an improvement in our musical skills, lots and lots of practice enabled us to have the ability to write and perform better songs…
Most of the songs on here are quite long, going into the 6 minute range, but without becoming overlong, what do you think about it?
Yeah, we just let things follow a natural course, I think there are maybe a few parts we could have cut back and made shorter in retrospect, but there are no unnecessary sections to the songs, every part is crucial to the overall picture of The Force album… we liked using lots of tempo and rhythm changes to make it an interesting album, Power From Hell was quite one dimensional by comparison..
Would you say, that newer musical influences happened to you/were hit by you? I mean, your musical range of interests became wider and in my opinion, The Force is very similar to the Bay Area scene…
No I don’t think so… our influences never changed and are still the same today, the changes were purely down to an improvement in our musicianship, nothing more really…
How do you explain, that the songs had been more matured than on the debut, but the songs didn’t lose any brutality, heaviness or speed and on the contrary, songs like the rhythmic opener „Let There Be Death”, the midtempo hammer „Metal Forces” or the speed massacre „Thrash Till the Death” with its great break are the best or at least, one of the best examples of 80s thrash metal?
Thank you, real kind of you to say…. We were just learning to become better song writers at the time, the heaviness was always gonna be there, but we had now learned to refine the brutality and channel it in a more mature kind of way..
Is it correct, that „Metal Forces” was dedicated to Bernard Doe’s magazine, because he was very supportive of you?
Yes, of course.. Bernard Doe was very instrumental in helping Onslaught climb the ladder so quickly. He ran a great magazine and was so supportive of the band in the early days, I believe he also recommended that ‘Music for Nations Records’ should sign the band, which they did and that’s exactly why we are here talking right now 🙂
The Force is an excellent album from beginning to end, all killer no filler, right? What are your favourite tracks from the record?
that’s our intention with every record we make, we try our best to have no fillers at all..
My favourite track is probably ‘Let There be Death’ It still sounds so cool to play live, I love all the changes in the song, its just real fast and heavy with lots of hooks…..
Do you agree with, that you tightened up your sound, with a much sharper-sounding riff assault that is pure thrash metal and The Force sounded better than the debut? Was it an even stronger effort?
Definitely a stronger album than ‘Power From Hell’ no question.. PFH was very raw and basic but The Force is much more refined…
What kind of reviews did you get back in the day? How much like the Onslaught fans the record?
All the reviews were amazing, I never actually seen one poor review for ‘The Force’ which was very cool. The press and the fans really loved the record and still do in 2011, which cannot be bad…
The Force came out in 1986, in the year, when influential classics, such as Master Of Puppets (Metallica), Doomsday For The Deceiver (Flotsam And Jetsam), Reign In Blood (Slayer), Darkness Descends (Dark Angel), Pleasure To Kill (Kreator), Eternal Devastation (Destruction) etc. were released, were you familiar with these outfits and albums? In your opinion, did thrash metal reach its peak at this point?
Yeah of course we knew these bands, I think 86 / 87 Thrash really hit a peak, there were so many great bands and great album releases around this time, the scene was intense and very cool….
What were the show sin support of the record? Can you tell us more about your gigs?
We played so many shows around this time in Europe, it was total insanity every time.. We loved all the stage diving and actively encouraged fans to join us on stage, there were some very violent crowd reactions back then… quite a few venues got torn up and literally destroyed
I have a bootleg in my collection titled Hell in Copenhagen 28.03.87, are you aware of this release? Does it really represent/capture Onslaught’s live brutality?
I am aware of the bootleg but I have never actually listened to it….
Did Onslaught leave its mark with The Force on the thrash scene? Do you name it an influential, classic thrash record? Is The Force the best thrash record, that came from England/Britain?
Yes definitely, its not a perfect release but it has been hailed as a classic Thrash metal album and that’s a very big honor for Onslaught…. Haha no, ‘Sounds of Violence’ is now the best thrash album to come from the UK… 😉
Although some thrash bands appeared in Britain (England) during the middle of the ’80s, such as Virus, Deathwish, Xentrix, Sabbath, D. A. M. etc., would you say, that thrash metal hadn’t such a strong background, like in Germany for example? I mean, the British thrash metal bands didn’t manage to breakthrough…
In terms of bands the UK has never been that strong for producing real good ones, its strange because there are many many many Thrash fans here.. But we never had a good band scene, there just were not the amount of musicians that there were in the US or Germany…
After the release of the record began a new chapter/history in the career of the band (I’m thinking of the line up changes and the change of your music), how could you sum up that period? I mean, ’til the release of the In Search Of Sanity album?
The ‘In Search of Sanity’ period was not a good one for us to remember, too many negative things happened in this time and it would eventually lead to the band breaking up. There was just too much outside influence for us to deal with..
But now we are back and very very strong once again just like the old days, lots of fire and more brutality than ever before….!!!!
Thank you for the interview my friend, see you soon
Nige