Az Our Existence Is Punishment zenekar régóta létezik, de változó aktivitással volt jelen a metal életben. A kezdet teljesen 2010 elé vezethető vissza. Hogyan jött létre és mi volt az akkori felállás?
Az Our Existence Is Punishment afféle szabadidő-projektként indult 2007-ben. Az idők során Czetvitz Norbinak összegyűltek olyan zenei ötletei, amelyek a Nadir irányvonalához kevésbé illeszkedtek, viszont úgy gondoltuk, kár lett volna veszni hagyni ezeket. A legjobbakat dalokká gyúrtuk, és felvettük az “On This Graveyard Earth” demóra. Ekkor persze még nem alakult ki a későbbiekben megformálódott indusztriális doom / death metal arculat – kezdetben a név is Existence Is Punishment volt –, szimplán örültünk, hogy új zenei terepen van alkalmunk kalandozni. Norbi mellett a Nadir akkori törzstagságából Tauszik Viktor énekes, Turbók Gergely bőgős és Fekete Szabolcs dobos vett részt a projektben, és társvokalistaként Köhler Ágnes is közreműködött. A két énekessel még inkább külön akartuk választani ezt a formációt a Nadirtól.
A legelső hangzóanyag a „Post Apocalyptic Splendour” demó volt. A rajongók miatt is kérdezem, hogy mit lehet tudni erről? Milyen formában jelent meg? Hol lehet beszerezni? Hogyan jellemeznéd ezt a 4 dalt?
A „Post Apocalyptic Splendour” demót 2009-ben készítettük. Csak online tettük elérhetővé, viszont a rajta szereplő négy dal később felkerült az első teljes OEIP albumra, a “The Horrid Truth Still Untold”-ra. A váltott éneket itt már elhagytuk.
2011 és 2013-ban jelent meg albumotok. Én úgy gondolom, hogy több figyelmet érdemelt volna ez a 2 kiadvány. Sok ember sajnos a létezéséről sem tud, pedig, már elég sok idő eltelt. Nyilván nem egy olyan stílusról beszélünk, ami könnyen hallgatható. Mi a véleményetek az eddigi visszhangokról? Elegendőnek érzitek számotokra? Nem volt cél a minél nagyobb népszerűség?
Az Our Existence Is Punishmenttel sem volt más a hozzáállásunk, mint a Nadirral abban az értelemben, hogy a magunk örömére csináljuk, és nem azt tartjuk szem előtt, kinek tetszik, és kinek nem. Az első két OEIP album idején is azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy ebben a zenei irányzatban is kiéljük magunkat, és hogy a kiadványokkal ennek lenyomata marad. Nem beszélve arról, hogy amióta fellőttük a “Third Time’s a Harm”-ot a világhálóra, a hallgatottsága messze felülmúlta az eddigi OEIP anyagokét. Akárcsak a hallgatók visszajelzései.
2020-ig hogyan működött a zenekar? Mennyi időt szántatok az OEIP építésére az egyéb zenekari elfoglaltságotok mellett?
Az első két album idején is teljesen projekt jelleggel, időszakosan működött az OEIP. Az elsőbbség a Nadiré volt, minden egyéb zenei tevékenységet ennek rendeltünk alá. Az anyagokat ugyanúgy terjesztettük, mint a “csináld magad” alapon, önerőből megjelentetett Nadir kiadványokat, vagyis elsősorban az Interneten, emellett pedig korlátozott számban CD-n is kihoztuk, és ingyen osztogattuk ezeket a koncerteken. Az OEIP-nek is volt egyébként néhány fellépése.
Ha jól gondolom, az OEIP lett mostanság a fő prioritás, mert változások történtek az életetek során. Mit jelent ez időben, mennyivel többet sikerült gyakorolni, alkotni?
A fő proritást valójában az jelenti számunkra, hogy baráti közösségként hozhatunk létre együtt valamit. Jelenleg az OEIP ad nekünk lehetőséget erre. Összességében csaknem egy teljes évtizeden keresztül íródott a friss anyag, persze nem szándékoltan hagytunk ennyi időt az előző album (“The Second Stage of Grief”) után, egyszerűen így alakult. Részben a saját, ezúttal meglehetősen kényelmesre vett munkatempónk miatt is egyébként. Akkor foglalkoztunk az OEIP-vel, amikor kedvünk volt hozzá. 2010-ben Turbók Gergőt a Nadirban Kósa Dániel váltotta, aki az OEIP tevékenységéből is alaposan kivette a részét, ám ezúttal nem vett részt a folyamatban, úgyhogy hárman készítettük el a friss anyagot. De legalább az eddigiekhez képest is aprólékosabb munkát végeztünk. Nem csupán a dalírás terén, hanem a hangszerelést és a megszólalást tekintve is.
Mikor kezdtétek az új dalok írását? Eltért az alkotási folyamat a korábbi album dalaihoz képest?
Maga az alkotási folyamat annyiban tért el a korábbiaktól, hogy Szabolcs ötletei nagyob súllyal estek latba. A Nadirban Norbi a fő dalszerző, itt ebből a riffközpontú megközelítés maradt, viszont indusztriális elemekkel egészül ki. Emellett, mint már kitértünk rá, több időt vett igénybe. Kreativitás szempontjából a Nadir 2013 és 2020 között csodálatos szériát futott, és a tagok egyéb formációi (Ghostchant, Empirical Chemical Music, Morgh, Nova Prospect, Enter The Void – később Before The Last Breath) ugyancsak beindultak. Volt is egy néhány éves periódus a 2010-es évek közepétől / második felétől, amikor egyesével álltak össze az új dalok, majd hosszabb időre leállt a folyamat. Egyedül azt sajnáljuk, hogy Kósa Dani – aki három éven át a Nadirban is basszusgitározott – ezúttal nem tudott a közös munkában részt venni. Így hárman készítettük az új lemezt a megszokott módon: a gitárokat házilag, az éneket pedig a Revolver Stúdióban vettük fel Magyarországon, míg Szabolcs Franciaországban, a saját házi stúdiójában (DBS) rögzítette a dobokat, a billentyűs hangszereket és a samplereket, illetve végezte el a keverést.
„Third Time’s a Harm” címet kapta az album, ami meg is jelent kiadó nélkül. Nem érzitek fontosnak a kiadói támogatást? Mi ennek az oka? Jelenleg csak stream formátumban érhető el, elképzelhető később CD?
A Nadir fennállása során már kikísérleteztük az online megjelenés működését. Ezzel együtt ha egy underground kiadó azzal keres meg minket, hogy lát fantáziát a CD formátumban, nyilván nem utasítanánk vissza élből az ajánlatot. A lényeg mindenesetre az alkotói folyamat volt. A Nadir név egyébiránt ma is jól cseng, és a “Third Time’s a Harm” iránt igen komoly az érdeklődés. A következő album jó eséllyel egy éven belül el fog készülni.
Tíz dalt hallhatunk az albumon, ami túlzottan nem tér el a korábbi kiadványtól hiába telt el több mint 10 év. Sőt az első és a második album között én nagyobb változást érzékelek! Jól gondolom? Mit kell tudnunk az új albumról? Kérlek beszélj róla.
Az OEIP stílusa az első két album között kristályosodott ki. Viszont a ránk jellemző sajátosságok most még inkább képeznek szerves egységet. A Nadirral rokonítható doom/death metal a gitártémákban és az énekben fedezhető fel, ezt ötvözzük a modern, gépies indusztriális jegyekkel. Ha konkrét zenekarnevekkel kellene párhuzamot vonnunk, a Will Haven lehet helytálló, illetve kisebb mértékben a Godflesh. Ösztönösen írjuk a dalokat, ugyanakkor a megvalósítás profibb, előremutatóbb. Sok az instrumentális szerzemény, és ezek nem csupán hangulati elemek. A szöveges dalok között nincs gondolati összefüggés. Általánosságban az ember esendőségéről szólnak a számok más-más aspektusból, de van történelmi vagy konkrét film által ihletett szöveg is.
A jövőben hogyan folytatjátok? Mennyi időtök jut az OEIP fejlesztésére? Koncertek és további dalok írása stb.?
A jövőben is projekt jelleggel, időszakosan fogjuk működtetni az OEIP-t. Amint úgy érezzük, eljön a következő anyag ideje, mozgásba hozzuk a kreatív energiákat. Talán Dani is újból csatlakozik majd, ezt most még nem tudjuk, de számítunk rá. Mindenesetre úgy érezzük, rátaláltunk egy újító vonalra, és a jövőben jobban rá is fogunk érni, szóval többet szeretnék foglalkozni az OEIP-vel, úgyhogy hamarabb fog érkezni a következő lemez. Koncertekben nem gondolkodunk, ezen a téren eleve a földrajzi távolság miatt is korlátozottak a lehetőségeink.
Szeretném megkérdezni, hogy a Nadir újbóli aktivitására van-e bármilyen esély valamikor? Esetleg az OEIP koncerten elképzelhető, hogy játszotok Nadir dalokat bónuszként?
Nem tervezünk semmiféle újbóli aktivitást a Nadirral. A zenekar történetét a teljes pályafutásához méltó módon sikerült lezárni, és ezt a sztorit így érezzük kereknek. Minden hibájával együtt annyira őszinte undergorund jelenség volt, hogy nem szabad hozzányúlni, mert csak elvenni tudnánk belőle, hozzáadni semmit. Az OEIP-vel sincsenek kilátásban koncertek. Az eddigi alkalmakkor sem játszottunk Nadir dalokat, mert semmilyen módon és mértékben nem szerettük volna összemosni a kettőt.
Van valami oka, hogy Facebookon nem vagytok jelen, mint Our Existence Is Punishment? Hol tudják felvenni a kapcsolatot veletek a rajongók?
Annak idején csak azzal foglalkoztunk, hogy az anyagaink jók legyenek, és jól szóljanak, hogy nem tartottuk annyira fontosnak, hogy az OEIP jelen legyen a közösségi felületeken, így a projekttel kapcsolatos történésekről a Nadir Facebook oldalán kommunikáltunk. Ugyanígy a Nadir YouTube csatornájába integráltuk az OEIP felvételeket is, önálló Bandcamp oldala viszont van a projektnek. Ez persze hiba, igyekszünk is majd helyrehozni, és az OEIP-nek saját közösségi média-felületet létrehozni.
A zenétek súlyos, apokaliptikus és meggyőző. Kérlek te is győzd meg az olvasókat, hogy hallgassanak minél több Our Existence Is Punishment zenét! Köszönöm a válaszokat!
Mi köszönjük a lehetőséget! A “súlyos” és “apokaliptikus” volna itt a két kulcsszó, emellett egyéninek is gondoljuk, amit játszunk. Győzködni nem különösebben szeretnénk bárkit is. Ha valakihez eljut az anyagaink híre, és meghallgatja ezeket, akkor örülünk. Akit pedig az eddigiek most nem győztek meg, akkor már valószínűleg úgyis hiába agitálnánk…
BANDCAMP: https://oeip.bandcamp.com