Pestilence Interjú

(scroll down for English Version)

A kérdésekre Patrick Mameli válaszolt.

Hello, Patrick! Először is, ha nem bánod, ugorjunk kicsit vissza a múltba. Mikor és hogyan alakult a banda? Nehéz volt eléggé elkötelezett és lelkes társakat találni egy Holland metal banda elindításához akkoriban?

Négy éves koromban kezdtem el gitározni, így akkoriban még fogalmam sem volt a metalról, de mikor kitaláltam, hogy bandában akarok játszani, a környékemről, a szomszédságból kerestem társakat. Persze akkoriban nem volt könnyű súlyosabb dolgokat játszani, így eleinte iskolai bulikon játszottunk Black Sabbath meg Michael Schenker Group dalokat, vagy például Kisst, ami viszont már keményebbnek számított. A Pestilence elején, a demos korszakban például ott volt az egyik barátom, Marco, akinek nem volt dobcucca, de nekem dobos kellett, úgyhogy szereztünk neki egyet és azt mondtuk: “Tessék, most már dobos vagy.” Nagyjából így zajlottak a dolgok Martinnal is, aki mikor találkoztunk, még nem tudott basszusozni, de azt gondoltuk, ha Jeff Becerra a Possessedből tud egyszerre basszerozni és énekelni, akkor neked is menni fog. Az egész inkább az improvizációról szólt és arról hogy megértsék a zenét. Aztán jött ez a német srác, Randy Meinhard, és ekkor kezdtünk el igazán komolyan kezdeni valamit a bandával, neki pedig volt egy ismerőse egy kiadónál, aki meghallgatott minket, a többi pedig igazából történelem…

Voltak más holland bandák a színtéren, akiket példaként állítottatok magatok elé?

Nem, ilyesmi abszolút nem volt, mivel gyakorlatilag mi voltunk a holland death metal alapító atyjai. A kezdetektől jelen voltunk, én pedig mindig is határozottan kitartottam amellett, hogy a hangzásunk ne hasonlítson senkiére. Sohasem hallgattam igazán holland bandákat. Persze tudtam a létezésükről, de sokkal inkább az amerikai, floridai színtérre figyeltünk, mivel azt éreztük, hogy ott sokkal több a tehetséges zenész. Azt gondoltam, hogy inkább azokkal a srácokkal kell lépést tartanunk.

Barátként sem ismertél más bandákat? Voltak csapatok, akik akkoriban indultak, mint ti?

Tudod, Hollandia kicsi ország. Mi voltunk az elsők, és aztán persze jöttek mások is, de a zenekarok közt mindig is nagy volt az irigység és az ellenségeskedés. Nem volt akkoriban alkalmas az idő arra, hogy a zenészek barátkozzanak, mert mindenki alegjobb akart lenni és ki akart cseszni a többiekkel. Nem hagyták beállni koncerten a többi fellépőt, vagy direkt elrontották a beállásokat, meg ilyesmi. Bármit elkövettek, hogy ők jobban hangozzanak, a többiek pedig rosszabbul. Akkoriban nem igazán jártunk el más zenekartagokkal, mindenki inkább a saját dolgával törődött.

Két demót vettetek fel az elején, mi a véleményed azokról?

Most azt gondolom, hogy borzasztóak. Nem képviselik a mostani zenészi képességeimet. Persze, tudom, hogy ezek a demok hozták meg számunkra a lemezszerződést és ezek tettek azzá, amik most vagyunk, de ez nagyjából olyan, mint amikor mondjuk focizni kezdesz tanulni. Ahogy öregszel, egyre jobban tudsz focizni, vagy mondjuk autót vagy biciklit vezetni. Egyre jobb és jobb leszel, és visszatekinteni olyan, mint például megnézni a régi sulis képeid, amikor az a gázos frizurád volt. Nem is igazán tudatosul benned, hogy az te magad vagy, mert valami olyasmiről van szó, amit akkor tettél, amikor nagyon fiatal voltál. Jó, hogy megvolt a lehetőségünk felvenni azokat a demókat, de nem igazán képviselik azt, hogy mire vagyunk képesek.

A Hatred Within című dal felkerült a Teutonic Invasion 2 című válogatásra. Kifejezetten ezen lemez kedvéért írtátok a nótát?

Igen, megkaptuk a lehetőséget, hogy felvegyünk egy dalt arra a lemezre, de még az a szám sem hangzott igazi Pestilencenek. Olyan volt, mintha az általunk hallgatott bandák keveréke lenne: a Slayeré, a Possessedé és a Death-é, akik mind tehetségesek voltak a dalírásban. Ez a dal hívta fel ránk azonban a Roadrunner figyelmét (illetve akkoriban még Roadracer), és később le is szerződtünk velük, felvettük az első albumunkat náluk és egészen a Spheres-ig velük is maradtunk.

Mikor megírtad őket, elégedett voltál a két demóval és a Hatred Within nótával, vagy úgy gondoltad, hogy ezeknél sokkal jobb leszel majd később és ezek csupán lépcsőfokok?

Hát igazából azt gondoltam, hogy ennél jóval több lesz bennem, de őszintén szólva, nem hittem, hogy a többiek képesek lennének lépést tartani velem. Sajnálom, hogy ezt mondom, és nem akarok seggfejnek tűnni, de nehéz olyanokkal dolgozni, akiknek nincs meg a zenei képességük, hogy magasabb szintre emeljék a banda játékát. Megértem, persze, hogy egy csomó ember számára a Martin van Drunennel, Marco Foddisszal, vagy Randy Meinharddal készült album az etalon, mert azon nőttek fel, de hol vannak most ezek a zenészek? Kivéve persze Martint, aki a Hail of Bulletsben és az Ashpyxben játszik. A többiek nem zenélnek semmilyen formában, így pedig nehéz lett volna kikerülni a kezdő banda-skatulyából.

Végül a Consuming Impulse hozta meg az igazi sikert számotokra, egyetértesz?

Igen, a Consuming Impulse dalai még mindig egy kicsit a kedvenc bandáinkra, a Deathre és a Possessedre hasonlítottak, de egy olyan effektet használtunk, amitől az egész hangzás koszosabb lett. Martinnal is rengeteget kellett gyakorolni, hogy olyan hangja legyen, mint most, de végül az egész kombináció nagyon király lett. A kezdetektől fogva ott voltunk, mikor a death metal színtér robbanásszerűen megugrott, mi voltunk az európai válasz a Deathre. A Consuming Impulse pedig megismertette a nevünket a nemzetközi közönséggel.

Az album megjelenése után Martin kiszállt a zenekarból, miért?

Martin nem kiszállt, hanem kirúgtam. Megkérdezhetsz bárkit, aki akkor a zenekarban volt, megkérdezheted Marcot is, noha sosem fogsz tudni beszélni vele, de megkérdezhetnéd és rajta kívül még nagyon sok embert megkérdezhetnél, elmondanák, hogy Martin nem volt igazán profi arc. Mindig is sokat ivott, én pedig nem tudtam zöldágra vergődni az alkoholproblémájával. Mindig hülyére itta magát, olyankor pedig már beszélni sem lehetett vele. Nem akartam ezzel folgalkozni tovább, így kirúgtam a bandából közvetlenül a Death-el és Carcass-szal közös amerikai turné után. És tudod, számos bandában volt, és mindig is sokat ivott, ami rendben van, csináljon, amit akar, de szerintem még a Bolt Throwerből is ezért dobták ki, de persze ő valószínűleg mást fog mondani, de nekem ez az őszinte véleményem, és olyan emberekkel szeretnék dolgozni, akik a Pestilencet új szintre képesek emelni.

Mit csináltál miután a Pestilence a kilencvenes évek közepén feloszlott? Gondolom, nem voltál kifejezetten boldog.

Igazából nem voltam boldogtalan, sőt, kifejezetten boldog voltam, mert megcsináltuk a Spherest, ami mára kultikus albummá vált. A metalrajongók nem értették, legalábbis azt mondták, nem értik, de szerintem nem erről volt szó. Úgy értem, ha most visszatekintek, azt gondolom, nem volt jó ötlet egy ilyen albummal előrukkolni a Testimony of the Ancients után. Ha a a Testimony után a Resurrection Macabret adtuk volna ki, a Pestilenceből igazán híres banda vált volna. Akkoriban nem voltunk birtokában azoknak a zenészi képességeknek, mint most, és igazából ki akartunk cseszni a Roadracerrel, mert nem igazán támogattak minket semmilyen formában. Mindenféle bandát leszerződtettek, köztük rengeteg black metalt, és túltelítették a színteret a zenekaraikkal, a Pestilence-szel pedig nem törődtek többé. A szerződés, amit aláírtunk, nem volt túl kedvező, így bárki aki azt mondja, hogy a Pestilence csupán a pénz miatt állt össze újra, baromságokat beszél, mivel a death metallal nem is igazán lehet pénzt keresni. A heavy metal bandák még tudnak keresni, de a többi alműfaj képviselői nem túl sokat. Így hát feloszlottunk, most pedig van rendes állásom, ebből tartom el a zenei énemet. Hobbiként csinálom, és így sokkal jobb nekem. Ha nem így lenne, óriási nyomás nehezedne rám, mikor a rajongóknak nem tetszik a zene vagy a felállás vagy bármi. Hatalmas súly esett le a vállamról, mert így önmagam lehetek.

Ennek ellenére visszatértél, mi volt ennek az oka? Ha boldog voltál, mikor feloszlottatok, mi zajlott le benned, mikor úgy döntöttél, újra életre akarod hívni a Pestilencet?

Először is minden ilyen ember érti és érzi, hogy amikor valami kreatívat csinálsz, legyen az zene, vagy festés vagy bármi más, ha abbahagyod, egy idő után újra késztetést fogsz érezni, hogy csináld, az elemeid pedig fel fognak töltődni és kész leszel újra létrehozni dolgokat, az én esetemben ez pedig a zene. Évekig nem nyúltam a gitáromhoz és ez az éhség magától jött elő. Egy nap Hate Eternalt hallgattam és azt gondoltam, “Mi a franc ez a zene, hiszen ez kibaszott jó? Erik Rutan nagyon király riffeket ír, a dobos pedig – szent szar! Oké, oké, talán itt az ideje visszatérni a színtérre és megnézni, hogy emlékszik-e még valaki a Pestilencere.”

Voltak kétségeid a visszatérés kapcsán?

Igen, ezt például a blabbermouthon is mondták rólam meg a bandáról. Ez olyasmi, amivel meg kell tanulni bánni. Mindig lesz kritika és mindig van egy csomó ember, aki szarságokat vagy negatív dolgokat mond a bandáról vagy rólad csak azért, hogy ő jobban érezze magát. Nem igazán változott semmi a zenei színtéren, még mindig sok az ellenségeskedés és az irigység, az emberek pedig nem szívesen segítenek, mondván “Ez vagyok én, ez az én kis világom, te pedig nem vagy benne.” Ez elől menekültem el húsz évvel ezelőtt és mostanra semmi nem igazán változott. A színtér nagyon konzervatív, még mindig ugyanazokból a hosszú hajú srácokból áll. Igaz, végre azok is hallgathatnak metált, akikek nincsen haja. Tudod, hány évbe telt az embereknek, hogy ezt elérjék? Emlékszem, mikor Kerry King először állt színpadra kopaszon, és mindenki azt gondolta, “Mi a fene ütött ebbe a srácba?” Ez a tipikus szabvány metalos felfogás, a Pestilence pedig sosem volt tipikus metalbanda, így mindig kijutott a kritikából. Ezt azonban természetesnek kell venni és fel kell dolgozni, ez azonban a mai korban az Internet miatt egyre nehezebb. Bárki szerezhet magának egy kibaszott álnevet és kedvére szidhat olyan embereket, akiket nem is ismer.

Hogy jött az új kiadó, a Mascot a képbe? Ti választottátok?

A Mascot Records tulaja a Roadrunnernek dolgozott és elég nagy metalos arc volt, amikor pedig beindította a saját kiadóját, kapcsolatba léptem vele, ő pedig azt mondta, vegyünk fel egy albumot, így felvettük a C-187 albumot, ami nem lett túl nagy siker. Kár, mert én máig imádom azt az albumot. A death metal közönség viszontszarnak tartotta, mire én azt gondoltam, “Ó, bakker, már megint itt tartunk.” Reméltem, hogy addigra elfelejtenek és új zenei karrierbe kezdhetek. Az volt az általános vélemény, hogy az a korong nem volt elég durva, és mindenki le akart beszélni arról, hogy folytassam a zenélést. Ed viszont, a Mascot tulaja, megkérdezte, hogy miért nem csinálok egy új Pestilence albumot. Azt mondtam, “Nem tudom, ember, ha megtenném, olyan arcokat akarnék magam mellé, akiknek volt már köze a múltban a Pestilencehez.” Marco Foddist nyilvánvalóan nem szerezhettem meg, mert ő eladta a dobcuccát és többé nem érdekelte a metal, autóvezető-oktató lett. Így hát felvettem a kapcsolatot Tony Choyjal, aki a Testimony of the Ancientsen dobolt, ő pedig boldogan segített, valamint felhívtam Peter Widoert is, és megcsináltuk a Resurrection Macabret.

És hogyan reagáltak arra a rajongók?

Hát, ki lehet találni, hogyan. Tudod, ha eltűnsz tizenöt évre, nyilván magas elvárásokat támasztanak veled szemben és mindenki egy újabb Consuming Impulset vagy Testimony of the Ancients-t vár, mikor pedig valami mást adsz nekik, nem tetszik majd. Túlságosan biztosra ment az anyag, túl brutális volt a Pestilencehez képest, nem volt rajta túl sok dallam. Mindenféle véleményt kaptunk rá, de rájöttem, igazából csak magadat kell boldoggá tenned, és ha ez megvan, a te elégedettséged majd továbbszáll az emberekre. Így most már csak magamnak csinálok zenét és hogy lássam, milyen messzire tudom kitolni a saját és a banda határait, valamint azokkal dolgozom, akiket én választok. Szerintem a Resurrection Macabreben minden rajongó megtalálja a neki tetszőt.

Mikor kezdtél el dalokat írni a Doctrinere?

Hát, miután nem értünk el túl nagy sikereket, azt éreztem, hogy nincs meg az az igazi csapat-érzés, hogy négy arc együtt dolgozik egy közös projekten. Ekkor döntöttem el, hogy olyan csapatot akarok, amelyben mindenki holland. El kellett kezdenem gondolkozni a Resurrection Macabre európai turnéjának nyitóbandájáról, és így jutott eszembe Yuma van Ekelen a New Dominonből és a Brutusból. Szerintem ez a srác óriási dobos. Patrick Uterwijk még mindig benne volt a bandában, Jeroen Paul Thesselinggel pedig a Brutal Assaulton találkoztam újra és ott kezdtünk el az újbóli közös munkán gondolkozni, hiszen ő játszott a Spheres-en. Így megint olyan emberek vettek körül, akik már dolgoztak korábban a Pestilence-szel. A végeredmény pedig nagyon jó lett, sokkal jobb a csapat-hangulat, együtt csináltunk mindent, és így sokkal könnyebb zenélni.

Jeroen tagja az Obscurának is, van ennek valami negatív hatása a Pestilenceben végzett munkájára, kevesebb ideje van emiatt?

Őszintén szólva, erről inkább az Obscurás srácokat kellene kérdezned. Rengeteg koncerten játszott a Pestilence-szel, és már egy ideje nem játszott élőben az Obscurával. Nem igazán tudom, hogy állnak ott a dolgok, erről inkább Jeroent kéne kérdezni. Én csak megkérdeztem, hogy lenne-e ideje a Pestilencere, ő pedig igent mondott. Azt nem tudom, hogy az Obscurával mi van, de gondolom, minden rendben.

Véleményed szerint mi a legnagyobb zenei különbség és hasonlóság a Resurrection Macabre és a Doctrine között?

Szerintem a Doctrine óriási album, mert minden tipikus stílus rajta van, amit valaha használtunk. Gyakorlatilag megfogtuk a Consuming Impulse, a Testimony of the Ancients és a Spheres stílusjegyeit és összegyúrtuk őket, így az egész album a Pestilence stílus megőrzéséről szól. Nagyon izgatott vagyok, hogy nyolchúros gitárt használunk és remélem, folytatni tudjuk ezt a fejlődő irányt. A Doctrine a legjobb Pestilence album, mert súlyosabbak, mélyebbek, és brutálisabbak vagyunk, és a vokálok is sokkal őrültebbek, mint valaha. Magasan ver mindent, amit korábban csináltunk, ennek pedig nagyon örülünk. Ez a nagyszerű csapatmunka eredménye. Egy másik nagy dolog, amit a Doctrine-nak köszönhetünk, hogy felléphettünk két koncerten Hollandiában a Slayer előtt, ami fantasztikus dolog volt nekünk. Emiatt úgy gondoljuk, hogy az emberek talán végre annak látják a bandát, ami, és hogy érzik, újító zenét próbálunk játszani.

Gondolod, hogy még felül tudjátok majd múlni ezt az albumot?

Igen, mindenképpen. Egyre többet és többet dolgozunk, a következő album pedig valószínűleg másik kiadónál fog megjelenni, de azt nem mondhatom meg, melyiknél, erről épp most is tárgyalások folynak. Azt gondolom, hogy olyan irányba tartunk, mely még a Doctrine-nél is feljebb helyez minket, mert egyre jobban megismerjük egymást, mint zenészt, a következő albumunkat pedig remélhetőleg saját stúdióban vesszük majd fel, aminek köszönhetően több időnk lesz arra, hogy olyanná formáljuk az anyagot, amilyennek szeretnénk, és hogy a legjobb zenét írjuk meg, ami valaha volt. Szerintem a Pestilence gond nélkül felül fogja múlni a Doctrinet. Már most számos ötletem van, melyekben iszonyat őrült gitár- és énektémák vannak, így alig várom, hogy nekiálljunk új anyagot felvenni.

Mik a rövidtávú terveitek erre az évre? Lesznek saját turnéitok?

Lesznek, persze. Épp most volt egy társ-főbandás bulink Németországban, megyünk pár fesztiválra például Csehországba, volt állomásunk Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban is, úgyhogy adtunk már pár bulit és lesz is még koncert. Szeretnénk játszani Szentpétervárott, Izlandon is megfordulnánk újra, Új-Zélandra és Ausztráliába is ellátogatnánk, és Japánba is, ha végre minden helyrejön ott. Jövőre játszani fogunk a 70000 Tons of Metal fesztiválon is, aztán lesz egy dél-amerikai turnénk is. De nem akarunk túl sokat játszani, nem akarunk beleunni, így nem játszunk mindig mindenütt.

Köszönöm, hogy időt szántál az interjúra és remélem találkozunk valahol a világban valamelyik turnén!

Ja, az király lenne! Köszönöm az érdeklődést és az időt és remélem találkozunk egy koncerten! Köszi és minden jót!

ENGLISH VERSION:

Answers by Patrick Mameli.

Hello, Patrick! First, if you don’t mind, let’s jump a little bit back into the past. When and how did the band form and was it hard to find people who were committed and enthusiastic enough for a metal band in the Netherlands back then?

I started playing the guitar when I was 4, so I didn’t really know about metal, but when I started to want to play in a band I began to find people in my vicinity and my neighbourhood. And then it was already very difficult to play a little bit more heavy stuff so we ended up playing at school parties, playin’ Black Sabbath songs or stuff from Michael Schenker Group or something that was a little bit more heavy like kiss and stuff like that. So when I started to create Pestilence and started recording demos it was like this: One of my friends, Marco Foddis, he didn’t have a drum kit and I needed a drummer so we got him a drum kit and told him, “Here you are, you’re a drummer now!” That’s kinda how it went. When we met Martin van Drunen, he couldn’t play the bass and we thought if Jeff Becerra from Possessed can sing and play the bass, he should do that too. It was more like improvising and trying to get the point across. Then we got this guy from Germany, Randy Meinhard, and we just tried to do something and he knew this guy from a record label and then we just tried out for them and well, the rest is history.

Were there other bands in The Netherlands, in the scene around you that you saw as examples for your band or that you’ve seen as something that you’ve wanted to do?

No, not at all, because we are the forefathers of death metal in Holland. We were right there from the beginning and I always thought very strongly about not sounding like anybody else. I never listened to those Dutch bands, I mean, I knew that they were there but we focused very much more on the American, Floridan death metal scene, because I thought there was more talent and musicianship over there. I thought that we had to be trying to keep up with those guys.

Did you know other bands as friends? Were there other bands that started around the time that you started?

Well, you know, Holland is a small country. We started first and then some other bands came along, but there was always jealousy and animosity between the bands. It was not such a great time for musicians to be friends, because everybody wanted to be the best, trying to give the other bands no soundcheck or bad soundcheck or anything to make you sound better and the rest sound shit. At that point, we didn’t really hang out with too many of those other bands because everybody was doing their own thing really.

In the beginning, you recorded two demos. What’s your opinion about them now?

Well, now I think that they’re terrible. They don’t represent my musicianship now. Although I understand that those demos got us a record deal and made us what we are now, but that’s pretty much the same as when you let’s say start practicing soccer. When you get older you understand better how to play soccer, how to drive a car or a bike or anything. You get better and better and looking back it’s the same as looking back at your old school pictures when you had that funny hair. You don’t even realize it’s you. It’s something that you’ve done when you were really, really young. It’s great that we’ve got this opportunity, but those demos are not really representative of our musical capabilities.

The song Hatred Within was featured on the compilation Teutonic Invasion 2. Was it written exclusively for that album?

Well yeah, we could record a song exclusively for that album. And even that song didn’t really sound like Pestilence, it was just like an accumulation of the bands that we really liked listening to, like Slayer, Possessed and Death, that were talented in creating song structures. But that song got us noticed with Roadrunner. Later on we got a record deal with Roadrunner and then we recorded our first album and up to spheres we stayed with them. After that we broke up with them

Were you content with this song and the two demos back then when you wrote them or did you think that you’re gonna be way better than this but this is just a step?

I thought I could go beyond that, but honestly, I didn’t think that the other guys were capable of keeping up with me. And I’m sorry to say that, I’m not trying to be an asshole, but you know, it’s difficult to work with people who don’t have that musical ability to create and lift up the music to a higher plane. That’s difficult. And I understand that there are a lot of people who swear with Martin van Drunen or Marco Foddis or Randy Meinhard because they grew up on that album, but where are these guys now? Except for Martin, who’s doing Hail of Bullets and Asphyx, but Marco and Randy aren’t doing anything with music, so it’s difficult get out of that box.

The album that finally got you out of that box was Consuming Impulse. Do you agree with this?

Well yeah, on Consuming Impulse the songs are still a little bit like Death or Possessed and we liked to listen to those bands, but we put this effect on the guitars and it made it sound really dirty. And Martin’s vocals… I had to practice a lot with him to get to what he’s doing now. And the whole combination sounded great. We were right there from the beginning when the whole death metal scene exploded. We were like the European answer to Death. That was the first album that got us noticed worldwide.

Just after the release of this album, Martin left the band, why?

Well, he didn’t leave the band, I kicked him out. You could ask everybody that was in the band, you could ask Marco, although you can never talk to him, but you could ask him, you could ask a number of people, that Martin was not such a professional guy. He’s been always drinking a lot and he had an alcohol problem and I could not cope with that, because he would get really stupid drunk and then you couldn’t even talk to the guy anymore. And I didn’t want to bother with him anymore, so I kicked him out of the band right after the US tour with Death and Carcass. And you know, he’s been in a number of bands and he’s been always in beer and alcohol which is okay, he can do whatever he wants to do, but I even believe that’s why he got kicked out of Bolt Thrower and again, he’s probably gonna tell you something else but that’s my honest opinion and I just wanna work with people that wanna lift up Pestilence to a new level.

After Pestilence split up in the mid-nineties, what did you do? I think that you must have been really unhappy about the splitting up, what did you do after that?

Well, I was not really unhappy with the split-up, actually, I was very happy ‘cause we got to do Spheres, which now is a cult album. The metal fans didn’t get it, people said they don’t get it, but it’s nothing to do with not getting it. I mean, now looking back to it, we don’t think that it was a good step to come up with an album like that after Testimony of the Ancients. I mean, if we would have recorded Resurrection Macabre after that one, Pestilence would have been a real good band. We didn’t have the musical capabilities that we have now and we just wanted to piss off the record company Roadracer, because they were not supporting us in any form and they were signing all kinds of bands, like black metal bands and they were flooding the scene with bands. Not taking care of Pestilence anymore. It was not such a good contract, and anyone that says that Pestilence reformed because of the money says bullshit, because in death metal you don’t make so much money. Heavy metal bands make a lot of money and the rest of the subgenres don’t make a lot. So we just split up and now I support my music with my regular job. I’m looking at it as a hobby, because it’s so much better for me this way. Because I would feel so much pressure if the fans didn’t like my music or the lineup or anything that I do in music. A huge weight just got off of my back ‘cause I just could be myself for a little while.

But then again you have returned, so what was the reason? If you were happy when the split-up happened, then what happened inside you when you decided that you wanted to return to Pestilence?

Well, first of all, only creative people understand that if you do anything that is creating, if you stop doing that, eventually you will have a hunger again and your battery will be reloaded again to make things, and my thing is music. For years I didn’t play or touch my guitar and now I just had that hunger again. One day I was listening to, I think it was Hate Eternal. And I was “What the fuck is this music? You know, Erik Rutan, he’s playin’ nice riffs. Holy shit, this drummer. Okay, okay it’s time for me to come back to the scene and see if somebody still remembers Pestilence.”

Did you have doubts about coming back?

Oh yeah, because that’s been said about me or the band on blabbermouth for example. This is just something that a band always has to deal with. There’s always criticism, always a bunch of people that talk crap or negative things about you or the band just to feel better about themselves, and nothing really has changed in the music scene, there’s still lots of animosity between bands, there’s still a lot of jealousy and people are not willing to help, thinking “This is me, this is my little world.” This is like the same thing I got away from twenty years ago and now, it seems nothing really has changed in the scene. It’s a very conservative scene, it’s still those guys with the long hair. And finally people that have no hair can be a metalhead as well. You know how many years it took people to achieve that? I remember first time when Kerry King came onstage with a bald head and everyone was thinking “What the fuck is going on with this guy?” This is the typical standard metalhead and Pestilence has never been a standard metal band. So it has always been subjected to criticism and you just have to take that as a thing that is real and you just have to deal with that, but nowadays with the Internet it’s getting out of control. Anybody can get a fucking nickname and post on those forums and talk crap about people they don’t even know.

How did the new label, Mascot, come into the picture?

The label owner for Mascot Records is still working for Roadrunner, and he is a metal guy and when he started his own record company, I contacted him and he wanted to do an album with me, and we did C-187, which was not such a great success. Too bad, because I really love that album still. And the death metal community thought it was crap and that’s when I thought “Oh my god, here we go again.” I thought that they would have forgotten about me and I should pursue another musical career. They said it’s not heavy enough and they disencouraged me to continue and then Ed, the label owner for Mascot Records just told me “Why don’t you do another Pestilence album?” I was like “I don’t know, man, if I do that I wanna have the right people around me, who had contact with Pestilence in the past.” And of course, I couldn’t get Marco Foddis, because he sold his drumkit and he wasn’t interested in metal anymore, he’s a driving instructor. So I contacted Tony Choy, who drummed on Testimony of the Ancients and he was really happy to do that and I checked on Peter Wildoer as well, and we came back with Resurrection Macabre.

And how did the fans react to that one?

Well, I guess you know, how the people reacted to that one. You know, you disappear for 15 years, of course they have high expectations, everybody is thinking about Consuming Impulse or Testimony of the Ancients and when you give them something else, they don’t like it. It was too much on the safe side, too brutal for Pestilence, didn’t have too much melody. You get all kinds of comments on how something is and then I realised you just have to make yourself happy and if you’re happy, you will put that happiness to the people. So I just make music to please myself and to see how far I can push my boundaries and the band’s boundaries and I’m working with the musicians that I choose. I think you have something for all kinds of fans in Resurrection Macabre.

When did you start writing songs for Doctrine?

I started to think that I didn’t have that band feeling that four guys are working on a mutual project. So that’s when I figured I nedded an all-Dutch group. I started to think about the opening act for the Resurrection Macabre European tour, when Yuma van Ekelen from New Dominion and Brutus came into my mind and I thought that this guy was such a great drummer and Patrick Uterwijk was still in the band, and I met Jeroen Paul Thesseling at Brutal Assault and we started thinking about working together again, since he did Spheres. So again, I had people who worked with Pestilence before. And it turned out really great and this is such a band effort, so it’s way more of a band feeling and you can make way better music this way.

Jeroen is also a member of Obscura. Does this have a negative effect on his work in Pestilence or does he have less time on his hands?

Honestly, you should speak to the guys from Obscura about this. He’s been doing a lot of shows with Pestilence and he hasn’t played in a while with Obscura. So I don’t really know what’s going on there and you should ask Jeroen about it. I just asked him if he has time to do this and he said yes, I don’t know what’s up with Obscura, but everything’s okay, I guess.

What do you think is the greatest difference and similarity musically between Resurrection Macabre and Doctrine?

I think that Doctrine is such a strong album, because it has all the typical styles that we used, so we took those on Consuming Impulse, Testimony of the Ancients and Spheres and put them into one thing. So it’s about keeping the Pestilence style. I’m so excited that now we’re using an eight-string guitar. Hopefully we can keep on continuing in this direction. Doctrine is the best Pestilence album, because you know, we’re heavier, lower, more brutal , the voices are crazier than ever. This tops everything that we’ve done before and we’re so happy with that. This is such a great band effort. Another highlight was that in Holland we could support Slayer for two shows, which is something phenomenal for us that gives us the idea that people finally see this band for what it is and that we’re trying to make innovative music and open up for such a big band like Slayer.

Do you think that you will be able to even top this album?

Oh yeah, definitely. As we are working more and more, and probably the next album will have a different record label, but I can’t name them right now. We’re talking with parties right now. I think that we are going in a direction that puts us above Doctrine because we’re getting to know each other as musicians and we will probably record our next album in our own studio, so we’ll have more time to get our point across and make sure that we come up with the best music ever. And I think that Pestilence can top this album without a problem. I already have a bunch of ideas in which the leads and the vocals are so crazy that I can’t wait to record this new stuff.

What are your short-term plans for this year? Will you have headlining tours?

We will do headlining shows, yeah. We just did a co-headlining show in Germany, we do some festivals in Czech Republic, we did a stop in Spain, Portugal and Italy, so we’ve done a bunch of gigs already and there’s more to come, so we wanna go to St. Petersburg, Iceland again, New Zealand, Australia, Japan, when everything is back okay over there. We gonna do this 70000 Tons of Metal gig next year, then we gonna do a South-American tour. But we don’t wanna play too much, we wanna keep it interesting and just not play every venue all the time.

Okay, thank you very much for your time and let’s hope to see you on tour somewhere in the world.

Yeah, that would be awesome. Thank you so much for your interest and for your time and hopefully you could make it to some gig. Thank you very much man, take care!

WEB: http://www.pestilence.nl/

Kapcsolódó cikkek

PESTILENCE – Exitivm

Gyrsee

Pestilence – különleges régisulis programmal jön Budapestre a a holland death metal brigád

NorthWar

Hot News: Pestilence Album Confirmed for November Release

NorthWar

Hot News: Pestilence Signs To Candlelight Records

NorthWar

PESTILENCE – Doctrine

Dr. Feelgood

1 komment

league of legends download 2011.07.22. 2:54 at 02:54

Well, all things considered…

Válasz

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár