Pharaoh Interjú

(scroll down for English Version)

A kérdésekre Matt Johnsen gitáros válaszolt.

Srácok, mivel ez az első interjútok magyar metal média számára, arra kérnélek benneteket, meséljétek el a zenekar történetét! Hogyan, mikor alakultatok, melyek a legfőbb zenei hatásaitok, mik inspiráltak benneteket, hogy létrehozzátok a csapatot stb.?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez az első interjúnk egy magyar magazinnal, rémlik, hogy egyszer rimánkodtam egy magyar újságírónak egy interjúban, hogy szerezze meg nekem a Wendigo és Stonehenge demókat. Viszont, mivel ez azóta sem történt meg, itt az esélyetek, hogy ti legyetek a KEDVENC magyar metal újságom! De viccet félretéve, a Pharaoh 1997-ben alakult azzal a szándékkal, hogy Iron Maiden/Saxon stílusú heavy metalt játsszunk, hatalmas riffekkel és fogós dallamokkal. A kezdetektől fogva reménykedtem benne, hogy be tudok csempészni majd valamennyit a zenébe a modern power metal rám gyakorolt hatásából, amit az olyan bandáknak köszönhetek, mint az Angra, a Rage, a Scanner, a Secrecy, stb. Az évek alatt eltávolodtunk az egyértelműen Iron Maidenes hangzástól valami sokkal személyesebb felé, de továbbra is megvannak a régi hatásaink a Rushtól a Diamond Headen át a Magmáig.

A Pharaoh mellett érdekeltek vagytok még korábbi/jelenlegi bandáitokban is pl. Pale Existence, Fool’s Game, Dawnbringer?

Még sosem hallottam a Pale Existenceről, úgyhogy rákerestem a Metal Archiveson. Erről a bandáról majd meg kell kérdeznem Chris “Pseudo-Christ” Kernst! A Dawnbringer Chris Black projektje, melyen régebb óta dolgozik, mint amióta a Pharaoh létezik. Fantasztikus banda, és volt olyan kedves, meghívott, hogy játsszak néhány lemezen, ami nagyon jó lehetőség volt nekem, hogy a megszokott területemen kívül dolgozzak. Chris a Superhcrist és a High Spirits vezető arca is – keressetek rájuk! A Fool’s Game projektet a producerünk, Matt Crooks vezeti, és abban a bandában is egyfajta bérgyilkos vagyok, igaz, az egyetlen fizetségem az, hogy Matt elviseli a Pharaoht, haha!

Annak idején vettetek-e fel demókat, próbatermi felvételeket? Hogyan születtek meg szerzeményeitek?

A Pharaoh dalírásra született, már az első nap, mikor találkoztunk, írtunk egy nótát (Slaves). Másnap fel is vettük Keith Barnard próbatermében, de ez volt az egyetlen próba-demó, amit csináltunk, a közönség számára pedig ezt sem tettük elérhetővé. Ezt követően, egy Maiden tribute albumhoz vettük fel az Aces Hight és a Solar Flightot, és ezzel egyidőben felvettünk négy másik nótát is. Tim ekkoriban nem volt a banda tagja. Felvettük a Flash in the Darkot és a Slaves-t is, ezeket azonban ének nélkül. Ez a négy nóta végül elégnek bizonyult ahhoz, hogy szerződést szerezzen nekünk.

A dalírás mindig is egy legnagyobbrészt magánjellegű dolog maradt – egy tag írja meg a riffek nagyrészét – ha nem az összeset – és ő rendezi dallá is őket. Aztán talán valaki más megírja hozzá a dallamokat és a szövegeket. Soha nem voltunk egy sokat próbáló banda, a két Chris igazából nem is találkozott Timmel az After the Fire befejezése utánig! Manapság igyekszünk egy kicsit együttműködőbbek lenni, ez azonban hosszútávú vállalkozás.

Tim Aymar került utolsóként a zenekarban 1998-ban, rajta kívül még kiket hallgattatok meg, mint lehetséges énekes? Nehéz volt megtalálni a számotokra legmegfelelőbb vokalistát?

Kaptunk jelentkezési anyagokat néhány más sráctól is, ők azonban nem illettek a bandába. Timmel szerencsénk volt. Jó barátságban vagyok egy Jim Dofka nevű gitárossal (aki minden eddigi Pharaoh albumon játszott vendégként), aki régebben egy Psycho Scream nevű csapat tagja volt, amelyben Tim is játszott, ám később összevesztek. Egy nap, mikor megemlítettem Jimnek, hogy a Pharaoh énekest keres, azt mondta: “Biztos vagyok benne, hogy Tim elvállalná!” Ez pedig így is lett.

Amennyiben nem tévedek, a rajongók először egy Iron Maiden tribute korongon hallottak bennetek először, igaz?

Így van. Azt a lemezt Chris Black saját kiadója, a Twilight Records adta ki két cdn, az egyiken feldolgozásokkal, a másikon a bandák saját dalaival. A Maiden dalok voltak úgymond a cukormáz, ami segített a saját zenénk keserű gyógyszereit lenyelni. Az Aces Hight dolgoztuk fel az első lemezre, a másodikon pedig a Solar Flight című dalunk szerepelt, mindkettőt a fent már említett alkalommal vettük fel.

Keith Barnard alapító gitáros mikor és miért szállt ki a csapatból?

Keith néhány hónap után kiszállt. Szerintem vagy a riffjeim nem tetszettek neki, vagy az ötlet, hogy stúdióbanda legyünk. Ki tudja? Felvettük vele a kapcsolatot, mikor a Ten Yearst csináltuk, ő pedig feljátszott egy szólót a címadó dalhoz, amiben Jim Dofka is játszik.

Bemutatkozó lemezeteket, az After The Fire-t ’99-ben kezdtétek el rögzíteni, de csak négy évvel később jelent meg. Miért csúszott ennyit a korong? Mi történt pontosan?

Elsőként a kiadó esett át változásokon. Eredetileg az argentin Icarus Recordshoz szerződtünk le, amikor azonban az ottani gazdaság felborult, a céget alkotó két üzlettárs szétvált, egyikük pedig, Enrico Leccese hazaköltözött Olaszországba és magával vitte a Pharaoht, így mi lettünk az új kiadójának, a Cruz del Surnak az első bandája. A kiadóváltás okozta a legnagyobb késést, azonban a külön dalírás, az egyenként való felvétel, és az egész folyamat új volt számunkra. Nem siettük el a dolgokat, mindenre rászántuk a szükséges időt. Jó lett volna, ha hamarabb megjelenik a lemez, de hát ezen már nem tudunk változtatni.

Végül a spanyol Cruz Del Sur-hoz szerződtetek, hogyan kerültetek hozzájuk? Más kiadó is érdeklődött irántatok, megkeresett benneteket?

Nem igazán. Az akkoriban nagynak számító összes kiadónak elküldtük a demónkat, azonban csak a Metal Blade válsazolt: “Többet akarunk hallani.” Mi azonban nem akartunk több demót felvenni, azt akartuk, hogy valaki fizessen az albumunkért, így az Icarus (a későbbi Cruz del Sur) volt számunkra a nyertes kiadó.

Eddigi kiadványaitokat ők gondozták, gondolom elégedettek vagytok velük, mekkora reklámot, segítséget, promóciót nyújt nektek a kiadó? Mi a véleményed a többi zenekarukról?

A Cruz del Sur egy kiváló kiadó és remek bandákkal dolgoznak! Enrico több igazán klasszikus anyagot is kiadott, mint például az Atavismot a Slough Fegtől, a The August Enginet a Hammers of Misfortunetől, a While Heaven Wept eszméletlen Vast Oceans Lachrymoseját, nemrégiben pedig a Twisted Tower Dire kiváló Make It Darkját. Szeretünk a Cruz del Sur nagy halai lenni, és noha léteznek nagyobb kiadók, egyik sem illik jobban hozzánk, mint a Cruz del Sur. És igen, rengeteget promóznak minket, főleg Európában.

Eddigi három lemezeteket (After The Fire, The Longest Night, Be Gone) hogyan foglalnád össze mindazoknak, akik még nem hallották? Mely koronggal vagy a legelégedettebb?

Az After the Fire nagyrészt egyrételmű Iron Maiden-imádat, egy-két csavarral. A The Longest Night hasonló, ám kicsit terjedelmesebb és több benne a progresszív elem. A Be Gone igazából elhagy minden nyilvánvaló Maiden-hatást, noha persze a harmonikus gitárok megmaradnak. Ez a korong sötétebb, súlyosabb és progresszívebb, mint bármi, amit a Maiden kiadott. A negyedik album reményeink szerint ezt a vonalat fogja folytatni.

Idén jött ki a Ten Years Ep, melyen a Be Gone idejéből származó felvételek kaptak helyet, ezek annak idején miért nem kerültek fel a lemezre?

Még mielőtt befejeztük a dalok írását a Be Gone-hoz, már akkor tudtuk, hogy túl sok anyagunk lesz. Mindannyian úgy gondoltuk azonban, hogy nem jó túl hosszú albumot kiadni, így úgy döntöttünk, felveszünk egy albumot és egy EP-t egyszerre. Chris Black a címadó dalt kifejezetten az EP-re írta, ám a többi simán rajta lehetett volna a Be Gone-on is. Végül úgy döntöttünk, hogy a When We Fly, a Nothing I can Say és a Reflection and the Inevitable Future nem illeszkedik a Be Gone általános hangulatába, így ezek átkerültek az EP-re. Ugyanabban az időben vettük fel ezeknek a daloknak az alapjait is, mint a nagylemezéit, hogy ilyen sokáig tartott őket befejezni, az csak a jó öreg Pharaoh-szokásnak köszönhető, haha!

Arra nem gondoltatok, hogy vadonatúj szerzeményt/szerzeményeket is feltegyetek az Ep-re?

Hát, mikor elkezdtük felvenni őket, újak voltak!

Milyen kommentárt fűznél a New Model Army és Slayer feldolgozásokhoz?

A Slayer-nóta feldolgozásáról már az After the Fire ideje óta szó volt. Imádjuk az első Slayer album NWOBHM-hangulatát – szinte alig van rajta thrash. Olyan sűrűvé akartuk tenni, amennyira csak lehetett, Blind Guardian-szerű harmónia-alaprétegeket építve. Titkos vágyunk, hogy Kerry King egy nap meghallgassa és kiakadjon rajta. A levezető a dal eredeti lezárásának adaptációja, mely csupán néhány, a Show No Mercy megjelenése előtt felvett bootleg anyagon hallható. Ez a legrosszab riff, amit a Slayer valaha írt, így magunkévá tettük! A New Model Army pedig az egyik kedvenc bandám a világon. Elsőként más metal-feldolgozások miatt hallottam róluk, az Anacrusis I Love the World-je és a Sepultura The Huntja révén. Ezek a bandák vezettek el életem egyik legnagyobb zenei felfedezéséhez, így azt reméltem, a Pharaoh is ezt teheti egy-két fiatalabb metalos számára. A White Lightot elég egyszerűen dolgoztuk fel, de azért némi Pharaoh-ízt adtunk neki. Justin Sullivan a New Model Armyből hallotta a dalt és tetszett neki, ami nagyon sokat jelentett nekem.

Eddig milyen fogadtatásban részesült az anyag?

Igazából elég csendes. Minden kritika jó volt, ám az újságírók persze mindig óvatosan állnak az EP-khez, különösen, ha feldolgozások vannak rajtuk. Ha az eredeti terv szerint egy évvel a Be Gone után adtuk volna ki, szerintem az emberek kevésbé gondolnák űrkitöltő kiadványnak, és inkább azt mondanák, hogy a Be Gone kiegészítője, ami valójában is.

A jövőbeni terveitekről mit mondanátok? Mikorra tervezitek negyedik albumotok megjelentetését?

A negyedik album fel van véve és a keverés is a végéhez közeledik. 2012 februárjában fog megjelenni!

Köszönöm az interjút, minden jót kívánok!

Nem, én köszönöm! És ne felejtsd el megkeresni azokat a demókat nekem! 🙂

——————————

ENGLISH VERSION:

Answered by Matt Johnsen, guitar

Hey guys, since this is your first interview for a Hungarian metal media, please tell us about the history of the band. When and where did you form, who are your main inspirations, etc.

I’m not sure this is our first interview for a Hungarian zine; I recall in another interview begging the journalist to find me copies of the Wendigo and Stonehenge demos.  But, he didn’t come through, which certainly means you have the chance to be my FAVORITE Hungraian metal zine!  In any event, Pharaoh was formed in 1997, and the original intent was to play Iron Maiden/Saxon style traditional metal.  Great riffs and catchy vocal melodies.  I was hoping from the beginning that I could sneak in my modern power metal influences, though, as I was heavily into bands like Angra, Rage, Scanner, Secrecy, and so on at the time. Over the years, we’ve moved away from the stright-up Maiden sound into something more personal, but we continue to work in old influences of all kinds, from Rush to
Diamond Head to Magma.

Besides Pharaoh, you have/had other bands as well like Pale Existence, Fool’s Game, Dawnbringer?

I had never heard of Pale Existence before this, so I looked them up on Metal Archives.  I will have to ask Chris “Pseudo-Christ” Kerns about this band!  Dawnbringer is Chris Black’s project, and he’s been at that longer than Pharaoh has been around.  They’re a fantastic group, and he’s been kind enough to invite me to play on a few discs, which is a great opportunity for me to play outside my usual comfort zone.  Chris is also the main man in Superchrist and High Spirits – check them out!  Fool’s Game is a project led by our producer, Matt Crooks, and I’m also something of a hired gun in that band as well, although my only payment is that Matt puts up with Pharaoh, ha ha!

Did you record demos and rehearsals back in the early days? How did you write songs?

Pharaoh was formed to write songs, and we wrote one (“Slaves”) the very first day we met.  We recorded that the next day at Keith Barnard’s rehearsal space, but that was the only rehearsal-type demo we ever did, and it was never distributed to the public.  After that, we recorded four songs in the sessions to make “Aces High” and “Solar Flight” for a Maiden tribute album we did.  Tim wasn’t in the band at this point.  We also did “Flash in the Dark” and “Slaves,” although we never tracked vocals for those two.  Those four songs were enough to land us a record deal.

As for songwriting, it was then and has always been a mostly private affair – one member will write most, if not all, of the riffs and arrange them into a song.  Then maybe someone else would write melodies and lyrics.  We have never been a rehearsing band, and in fact the Chrises didn’t even meet Tim until After the Fire was completed!  Nowadays, we try to be a LITTLE more collaborative, but it’s still a long distance effort.

Tim Aymar got into the band as the last member in 1998, have you rehearsed other singers as well? Was it hard to find the right vocalist?

We received audition tapes from a couple other guys, but they weren’t the right fit.  We were lucky to get Tim.  I’m good friends with a guitarist named Jim Dofka (who has played a guest solo on every Pharaoh disc so far) and he used to be in a band called Psycho Scream with Tim.  The two of them got pissed at one another, and one day when I was talking to Jim and mentioning that Pharaoh needed a singer, he said, “I’m sure Tim will do it!”  And sure enough, he did.

As far as I know the fans heard you on an Iron Maiden tribute album for the first time, did they?

Correct.  That was released on Chris Black’s own label, Twilight Records. The concept for the disc was a 2CD set, with one disc of covers and the other a disc of original songs by the bands on the first disc. The Maiden songs were like a spoonful of sugar to help the medicine of our own music go down, so to speak.  We contributed “Aces High” to the covers disc, and “Solar Flight” to the originals disc, both from the recording session I mentioned above.

When and why did founding member and guitarist Keith Bernard quit the band?

Keith quit after only a few months.  I don’t think he liked my riffs, or else he didn’t like the idea of being in a studio-only band.  Who knows? We got in touch with Keith when we did Ten Years, and he recorded a solo for the title track (which also features Jim Dofka).

You started to record your debute album in ’99, but it was released only four years later. Why did it take this long? What happened?

First off, the label underwent some changes. We originally signed to Icarus Records in Argentina, but when the economy went belly-up there, the two partners had a falling out, and one of them, Enrico Leccese, moved back to his home country of Italy and took Pharaoh with him!  We then became the first signing of his new label, Cruz del Sur.  So, the changing of the record label contributed to the delay.  But, we were also new to the entire process, of writing apart, recording separately, etc. We just took our sweet time.  It would have been nice to get the disc out sooner, but that’s water under the bridge, now!

Were there other labels that showed interest in you?

Not really!  We sent our demo to all the labels of the day, and only Metal Blade even wrote back, saying, “We’d like to hear more.”  But, we didn’t want to record more demos – we wanted someone to pay for an album! So, Icarus (and then Cruz del Sur) was the label for us!

Your albums had been released by them, are you satisfied with them? Can they help you with commercials and promotions? What’s your opinion about their other bands?

Cruz del Sur is a great label with an excellent stable of bands.  Enrico has released some truly classic stuff, like Atavism by Slough Feg, The August Engine by Hammers of Misfortune, the almighty Vast Oceans Lachrymose by While Heaven Wept, and recently the excellent Make It Dark by Twisted Tower Dire.  We like being the big fish on CdS, and while there are bigger labels out there, there isn’t a better fit for us than Cruz del Sur.  And yeah, they do a lot of promotion for us, especially in Europe.

How would you summarize your three latest albums (After The Fire, The Longest Night, Be Gone) for those who don’t know you?

After the Fire is pretty much straight Iron Maiden worship, with a few twists thrown in.  The Longest Night is similar, but more expansive, and with more progressive elements.  Be Gone pretty much jettisons the overt Maiden references, although of course the harmonized guitars remain.  It’s a darker, heavier, and more progressive album than anything Maiden has ever done.  We’re hoping to continue this trend with the fourth album.

You released Ten Years Ep this year on which there are records of Be Gone era. Why didn’t you record these songs back then?

We knew before we even finished writing for Be Gone that we had too much material for a single album.  We’re all of the opinion that it’s best to not release too long an album.  So, we decided to record an album and an EP at the same time.  Chris Black wrote the title track just for the EP, but the other original songs could easily have been on Be Gone. In the end we decided that “When We Fly,” “Nothing I Can Say” and “Reflection and the Inevitable Future” didn’t fit the overall vibe of Be Gone, which is how they were relegated to the EP.  We did actually record the base tracks for those songs at the same time as the LP.  That we took so long to finish it is the same old Pharaoh story, ha ha!

Haven’t you thought about putting new songs on the ep?

Well, they were new when we started recording!

What could you tell us about the New Model Army and Slayer covers?

We had talked about doing that Slayer song since the After the Fire days. We love the NWOBHM vibe of that first Slayer album – it’s not thrash at all.  We decided to make it as fruity as possible, piling on Blind Guardian-style layers of harmonies.  Our secret desire is that Kerry King will some day hear it, and be pissed.  The outro is actually an adaptation
of the original ending of the song, which can only be heard on bootlegs recorded before Show No Mercy was released.  It’s the single worst riff Slayer has ever written.  We made it our own!  New Model Army, meanwhile, is one of my very favorite bands in the world.  I was originally introduced to them by other metal bands, through Anacrusis’s cover of “I Love the World” and Sepultura’s “The Hunt.”  Those bands led me to one of the greatest musical discoveries of my life, so I was hoping that Pharaoh might do the same for some younger metalhead.  We did a pretty straight cover of “White Light,” but of course we added a few Pharaoh touches. NMA’s Justin Sullivan has heard the song and approves of it, which was a
great honor for me.

How is the EP’s reception so far?

Pretty quiet, actually.  All the reviews have been good, although journalists are naturally suspicious of EPs, especially if they contain coversongs.  If we had released it a year after Be Gone, as we originally intended, I think people would consider it less of a stopgap release and
more of a companion to Be Gone, which is what it really is.

Any future plans? When will you release your fourth album?

The fourth album is recorded, and almost mixed.  It will be released in
February 2012!

Thanks for the interview, all the best!

No, thank YOU.  And don’t forget to look for those demos for me 🙂

WEB: http://www.solarflight.net/

Kapcsolódó cikkek

PHARAOH – Ten Years Ep

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár