A Pornography Cure Tribute zenekar tagjait faggattuk áprilisban első szegedi koncertjük után, ami a városszéli Garabonciás Borozóban zajlott.
Sziasztok, beszélnétek kicsit nekünk arról, mikor alakult az együttes, és a jelenlegi felálláshoz hogyan vezetett az út?
Árpi: Az eredeti felállás 2001-ben alakult, és tulajdonképpen az előző csapattal összefoglalva annyi volt a probléma, hogy sok mindenben én nem értettem velük egyet. Hogy is mondjam, pl. színpadi megjelenéssel kapcsolatos problémák voltak, mivel nem illeszkedtek túlzottan ahhoz a szférához, amilyen a közönségünk volt, és hát voltak egyéb dolgaink is. Mindig zsákutcába jutottunk, annak ellenére, hogy voltak sikeres koncertjeink, pedig hát nagyon tehetséges és nehezen pótolható emberekről van szó. Rám még a mai napig a felzárkózás jellemző az ének szempontjából, hiszen ebbe még nemrég fogtam bele.
Dávid: Az a felállás egy teljesen másik banda volt, csak a név egyezett meg.
Árpi: Igen, hát ez a felállás amit jelenleg látsz, ez 2007 őszén alakult. Először az volt a tervünk, mikor a régi tagokkal beszélgettünk, hogy két ilyen zenei vonalon mozgó csapattá oszlunk: hogy ők nélkülem folytatják, én pedig találok magam mellé új zenészeket. Aztán persze csúnyán összekülönböztünk egy buli után, és végül ők ezt mégsem akarták. A név sem tetszett nekik, én viszont mondtam, hogy ezen nem akarok változtatni, ez biztosan marad, mert illik a játszott zenéhez.
Aztán Sándorral és Dáviddal még régebben beszélgettünk erről a dologról, hogy jó lenne együtt zenélni, mivel mindannyian imádjuk a Cure-t, és hát az elhatározás mostanra ért meg. Beszéltünk arról, hogy jó lenne ezt a bandát életben tartani, és nekik is nagyon tetszett az ötlet. Ennek már körülben 3 éve, szóval már egy ideje ért ez a dolog bennünk.
Gondolkoztatok már azon, hogy Cure-on kívül mást is játszhatnátok?
Árpi: Végsősoron gondolkozunk rajta, hogy színesíteni kéne egy-két más dallal is, de most egyenlőre maradunk a Cure-nál. Amikor anno elindultunk, először vegyeseket játszottunk, aztán valahogy lemaradt a többi szám, és úgy tűnt, hogy a Cure fekszik legjobban nekünk. Más számokhoz más hangulatot kell megteremteni, és tulajdonképpen ez már egységes nekünk.
Sándor: A közönségnek láthatóan tetszik, és legtöbben már így ismernek minket. Mi mindent megteszünk azért, hogy a koncerteken visszaadjuk azt a hangulatot, amit a Cure.
Árpi: Nem akarunk egyenlőre változtatni, bővített verzió vagy saját szám majd később talán, de igazából ennek a zenekarnak a Cure fekszik, ez a közös nevező. Az hogy a Cure mennyire népszerű most, az minket nem nagyon érdekel, mi nagyon szeretjük.
Igazából ez a zenekar mindig olyan volt aki szemben úszott az árral. Továbbra is azt csináljuk amit szeretnénk, és hát a Cure megérdemli, a kitüntetett szerepet, hiszen történelmet írt.
Dávid: Kialakultak már saját számok ugyanezzel a felállással, de érthetően azok majd más néven fognak futni. Más feldolgozások játszását is tervezzük, de egyelőre a Pornography név kötelez.
Találkoztatok már a Cure-al?
Árpi: Koncerten láttuk őket, de személyesen nem volt alkalmunk találkozni. Persze ott rengetegen voltak akik fényképezkedtek velük, de megmondom őszintén, én mindnyájukat tisztelem, viszont a személyes érintkezésre nem vágyom annyira.
Tudod, hogy megérinthessem őket (röhög)… Úgy vagyok vele, hogy ugyanolyan emberek mint én, csak hát Angliában könnyebb volt elismerést elérniük, és így aztán jobban tudtak érvényesülni.
Milyen terveitek vannak a zenekarral?
Árpi: Olyanra nem gondolunk, hogy saját zenekar szintjét elérhetjük, mivel ez csak egy tribute együttes. Nekem ez a zenekar nem mondom hogy másodlagos, de nem a legfőbb zenekarom ugye. Nagyon jó kikapcsolódás és gyakorlás, arra vonatkozóan, hogyan lehet ezt a vonalat igazán jól megfogni.
Dávid: Én különböző zenékben megfordultam már eddig, de úgy érzem, hogy ez áll hozzám a legközelebb, más dolgot nem csinálok mellette.
Sándor: Ez rám is érvényes.
Árpi: Én ezen kívül játszok más zenekarokban is. Billentyűzük a Garden of Eden-ben és a De Facto-ban, aztán van még egy Depecho Mode tribute zenekarom, szóval el vagyok foglalva ilyen szinten.
Mi a véleményetek a mostani koncertről, hogy sikerült, tetszik-e a helyszín?
Árpi: Tulajdonképpen még Szegeden egyikőnk sem volt eddig. És hát kellemes meglepetés, hogy ennyien eljöttek, pedig a város szélén van. Azt hittem sokkal kevesebben lesznek. Még nem hallottam a helyről, de eddig minden pozitív.
Sándor: A koncertről az a véleményem, hogy nem igazán értem, miért csak a végére lendültek be az emberek. Mondjuk az igaz, hogy muszáj volt korán elkezdenünk, hogy 10 körülre végezzünk, és nem akartunk ezzel problémát okozni a szervezőknek. Talán ez lehet az oka, hogy az elején még pangás volt, a végére viszont igazán jó buli kerekedett.
Eddigi koncertélmények?
Árpi: Az első bulinkat még decemberben elég kezdetlegesnek éreztem, de meglepően jól fogadta közönség. A másodikra Gyárban került sor, itt kicsit visszafogottabb közönség várt minket, de ez már sokkal jobban sikerült meglátásom szerint. A harmadik az After klubban volt (ex Marco Polo), itt már táncoltak is rendesen, szóval ilyesmi jellegű bulit képzeljetek mint itt. Ez eddig az egyik legjobb bulink, talán a hangzás is jobb volt mint a Marcoban
Abszolút bejött nekünk ez a vidéki hangulat, mert tudod, a közönségtől is függ, hogy alakul a koncert. Ha értetlen arcokkal néznek, lefagyunk mi is. Amikor meg kezdenek belejönni, az nekünk is jó. Itt tulajdonképpen az eleje volt kicsit nehézkes, de aztán a végére sokan bejöttek, felpörgött a hangulat. Hát ez a probléma a korai kezdésekkel.
Dávid: Gitárban lemerült pl. az elem, szóval volt egy kis probléma, de szerencsére úgy vettem észre, hogy ez nagyon a közönségnek fel se tűnt.
Milyenek a visszajelzések eddig? Gondolkoztatok azon, hogy dobos is kerestek, vagy marad a dobgép?
Árpi: Biztos lesz egy-két elégedetlenkedő, hogy „nem volt az olyan jó”, de nyilvánvalóan még nem régóta koncertezünk, és hát sokat kell még fejlődnünk. De ettől függetlenül alapvetően pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Megmondom őszintén, persze mindig vannak kisebb problémák, gitárral van valami, vagy elrontok pár sort a dalszövegben ilyesmi, mer ugye még izgulok ezzel a felállásssal, de hát próbálunk fejlődni, egyre jobb lesz ez szerintem.
Sándor: Annyit a visszajelzésről, hogy negatívat én még nem hallottam, vagy kaptam kritikákban..
Árpi: …pedig üldözési mániám van, haha, de eddig még inkább pozitív a velünk kapcsolatos hozzáállás.
Dávid: Próbáljuk a lehető legjobbat nyújtani, ami tőlünk telik.
Árpi: A dobbal kapcsolatban pedig: hát nem vagyunk oda érte… fellépéseken nyilván kéne, de amúgy a Cure-hoz nem érezzük igazán szükségét.
Dávid: Talán a közönséggel való kommunikálás szempontjából jobb lenne, de egyenlőre nem találtunk még dobost. Meg persze így azért lágyabb a hangzás, mint egy valódi dobossal.
Még valamit hozzátennétek az elhangzottakhoz?
Dávid: Igazából nincs hol aludnunk, mert nem ismerünk itt senkit, és hát itt kell lennünk reggelig. Szóval ha ismertek valakit, akinél lehetne… szóljatok (röhög).
Árpi: Reméljük, hogy az elkövetkezendő koncertek egyre sikeresebbek lesznek, én személy szerint nem szivesen adnám fel ezt a dolgot, mer nem tudok veszíteni, másban igen, de Cureban meg Depeche Modeban nem:P.
Köszönjük, és sok sikert!