A kérdésekre Tomi Göttlich válaszolt!
Helló Tomi, minden OK, kezdhetjük az interjút? Először is a félreértések elkerülése végett beszéljük arról, hogy ti melyik Rebellion is vagytok, milyen stílusban mozogtok és honnan ismerhetnek téged?
Nos, amennyire én tudom csak egy Rebellion van, ami az én bandám. Szerintem Heavy metált játszunk, de annyi mellékműfaj létezik, hogy meg sem tudom fogalmazni. A műfajszakértők biztos jobban meg tudnák határozni. És ha ismersz más bandát amit Rebellionnak hívnak, akkor szóljatok is beperlem őket, mert a nevünk be van regisztrálva.
Bő 30 éve zenélsz, ha jól tudom. A dicsérő szavakat hogyan értékeled egy személyes beszélgetés kapcsán és egy internetes felületen elhangzottak alapján? Melyik hagy benned maradandóbb nyomot?
Őszintén mindig jó dicsérő szavakat hallani, de amikor idősödsz, azok akik nem dicsérnének simán csak csendbe maradnak. Nem építkezek belőlük, de jó hallani, hogy az embereknek tetszik a zenéd és a stílusod, de nem érzem magam különlegesnek miatta magam vagy ilyenek.
A Grave Diggerből való távozás után, mennyire lett üres az életed? Milyenek voltak akkor a napjaid?
Az nem volt olyan rossz, mert a kilépésem párhuzamosan zajlott az egyetemi tanulmányaim befejezésével, szóval sok dolgom volt más tereken is. Ekkor majdnem 3 évre abbahagytam a basszusgitározást, és csak az egyetemi dolgaimra koncentráltam, hogy tanár lehessek. Szóval teljesen kikerültem ezekből a körökből, és 100%-osan ezzel foglalkoztam. Nem volt időm megbánásokra. Persze volt düh, amikor emberek szétválnak, az nem szokott nyugodt hangnemben történni, de nem ette fel a lelkem vagy ilyesmi.
2000-es évek elején hoztátok létre a Rebellion zenekart. Akkoriban még teljesen más felállással. Mennyire volt egyszerű összehozni a bandát és milyen volt újra zenélni?
Még korábban elkezdtem zenélni, mint ahogy megalapítottuk a Rebellion-t, mert amikor gyakorló tanár voltam, volt egy iskolai fellépés, ahol a basszeros nem tudott fellépni, ezért megkérdezték, hogy meg tudnám-e csinálni én. Szóval csak poppot játszogattunk a sulis bandával, meg jammelgettünk a haverokkal, és amikor újra találkoztam Uwe-val, akkor alapítottuk meg a Rebellion-t. Ekkor már 1 éve újra basszeroztam, szóval nem volt teljesen szokatlan és új nekem, így nem volt annyira nehéz feladat összerakni egy bandát, mert akkoriban még mindig jó fizetést kaptál és a lemezkiadók is tudtak érdemben támogatni ilyen téren. Szóval tudtunk zenészeket fizetni és stúdiókba menni. Ez mind elég könnyen ment.
Úgy gondolom az évek alatt elég sokan megfordultak a zenekarban. Mennyire volt nehéz megoldani az újabb és újabb megfelelő zenészeket megtalálni? Mennyire adott lendületet egy új zenész?
Szerintem majdnem a legnagyobb csapás az volt, amikor Uwe Simonéval és Gale-el kilépett, szóval csak én és Michael maradtunk. Mi is elgondolkodtunk, hogy kilépjünk-e de több száz, vagy ezer levelet kaptunk a világ minden tájáról, hogy ne lépjünk ki. Ausztráliából, Dél-Afrikából, Braziliából, Argentínából, Ecuadorból, Chileből. Még Koreából is, ez eléggé meglepett. Még az Egyesült Arab Emirségből is írtak nekünk ezzel kapcsolatban, hogy folytassuk még. Szóval akkor döntöttem el, hogy más felállásban szeretném ezt a bandát. Azt akartam, hogy lokálisabb legyen, hogy hetente tudjunk próbálni és barátiasabb légkört akartam. Szóval környéki zenészeket kerestem, de kicsit nehezebb volt, mert könnyebb Németország-szerte jó dobost találni, de sikerrel jártam és utána megalapítottuk az új Rebellion-t 2 új gitárossal és dobossal. Igazából hagyom a gitárosokat számokat írni, de elmondom nekik, ha egy szám nem érett még meg a Rebellionba. Még mindig teljes kontrollom van. Szerintem az Amenos albumot nem fogjátok annyira másnak érzékelni, mint az elődjeit, mert az új zenészek nem változtatnak a banda alapjain, csak máshogy díszítik a zenét. Ezt pedig meg már mondtam, hogy nem annyira tudom behatárolni a saját zenémet, ezt nektek kell megítélnetek.
A debütalbum „Shakespeare’s Macbeth – A Tragedy in Steel” folytatása volt az utolsó kiadványotok. Meghozta az elvárt tetszést? Miért is gondoltátok, úgy hogy megcsináljátok az album folytatását? Más volt a felállás és eltelt közötte 16 év.
Igen, először is Michael ötlete volt, hogy csináljuk meg, mert biztos elege volt a történelmi albumokból. Ezért azt mondtuk, hogy csináljunk valamit a Shakespeare-től, és már korábban gondolkodtam a Lear Királyon, és arra jutottunk, hogy végül is miért ne. A Lear Király nekem egy különleges album különböző indokok miatt. Először is a 2 gitárosunk már 5-6 éve játszott együtt ebbe a bandában amikor felvettük ezt az albumon, szóval már elég feszesek voltunk. A két gitárt pedig teljesen jobbra és balra panorámáztuk, ami elég furának számít a modern produceri technikák között, de mi direkt így akartuk. És a zenével együtt, ami sok helyen depresszív és relatíve flow-os, s talán még egy kicsit régimódi is, együtt ezzel a produceri stílussal nagyon egyedi albumra sikeredett, és így utólag belegondolva jól jelöli annak a Rebellion fázisát, amikor Uwe és Stephan már nem gitározott. Szerintem ez egy méltó album és nagyon büszkék lehetünk rá, de nagyban különbözik az új albumunktól.
Júliusban jelenik meg a „We Are the People” új album. Ismét van változás a felállásban, de szerintem megint jól összeállt a csapat. Mit érdemes tudnunk az albumról?
Szerintem is. A ,,We are the People” mondhatni a korona szüleménye, mert minden koncertünket és fellépésünket lemondták, és hirtelen csak álltunk rengeteg idővel rendelkezve, és azt mondtuk, hogy miért nem töltjük ezt az időt kreatívan. Sokkal több időnk maradt számokat írni, és a 2 gitárosunknak is sokkal több ideje volt kísérletezni szólamokkal, harmóniákkal és stílusokkal. Néhány ötletüket nem tudtuk megvalósítani, mert túl sok lett volna a bandának, de szerintem elég sok inspiráció került ebbe az albumba. Azt akartam, hogy az új gitárosok is maguknak érezzék ezt a bandát és az albumot is, hogy ez az ő munkájuk is volt. Szerintem ez az album sokkal másabb lett, mint a Lear Király, és remélem, hogy még mindig Rebellion-nak hangzik, de ezt sokkal jobban meg tudnátok ítélni ti, de ezt sokszor elmondtam már.
Az albumon 12 minőségi dal hallható Heavy / Power stílusban. Mit gondolsz mennyire lehet ez a legjobb Rebellion kiadvány? A megjelent „Vaterland (Lyric Video)” alapján milyen visszajelzéseket kaptál?
Minden zenész mindig interjúban azt mondja, hogy a legújabb albuma a legjobb lesz a banda történelmében. Én nem fogom ezt mondani. Szerintem nem nekem kell ezt megítélnem. Ez volt a legtöbb, amivel elő tudtunk rukkolni, de ez minden korábbi albumunkra elmondható. Szerintem egyedi album lett, megvan a maga stílusa és ennyi elég is róla. A szövegvideókról meg nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Most először adtunk ki 3 single-t az album kiadása előtt, és még jön egy negyedik is egy videoklippel, ami remélhetőleg elérhető lesz 3-4 héten belül. Ez egy új stratégia, és majd meglátjuk hogy működik, de a számok és az eladások sosem számítanak. A legtöbb ilyen számunk és videónk már felkerült pár nemzetközi playlistre. Ezek szerint jól haladunk.
A „World War II” dalban vendégzenészként Uwe Lulis és Simone Wenzel színesíti és értékesebbé teszi a dalt! Hogyan támadt ez az ötlet? Mennyi sör fogyott a stúdió felvétek után :)?
Uwe és én sosem szakadtunk el egymástól. Beszélőviszonyban maradtunk Facebook-on és üzeneteken keresztül ennyi év után is, és amikor errefelé járt, meglátogatott engem, és amikor én az ő közelébe voltam, én is ugyan ezt tettem. Szóval a közös munka elég természetes ötlet volt, mert Olee, a másik gitáros akinek stúdiója is van, nem akar már semmit felvenni, szóval Uwe-ot megkérdeztem és beleegyezett. És a korona miatt, neki is sok ideje volt, mert ő sem koncertezett. Eljátszott egy csomó számot nekem, amiket ő írt és egy projectjébe sem illett bele. Ekkor felvetődött bennem az ötlet, hogy mi lenne, ha írnánk egy számot a következő Rebellion albumba. Elég menő dolognak gondoltam, hogy a volt gitáros részt vesz az aktuális munkálatokban, és szívesen belement. Szóval ez a ,,World War II” is egy különleges számnak számít nálam. Szerintem ez is egész jó lett.
Kilencedik album a „We Are The People”. Melyikkel töltöttetek legtöbb időt és melyiknél ment gördülékenyen probléma mentesen?
Sokkal több időt töltöttünk vele. Nagyjából 3-szor 4-szer annyi időt, de több időnk is volt rá. Amúgy sem tudtunk semmi mást csinálni, és jó volt a próbateremben ötleteket cserélni. Általában a gitáros küld nekem egy mp3 fájlt amin a számötlete van, aztán javaslok pár változtatást, azokat megejtjük és van is egy kész számunk. Ezúttal viszont más volt ugye, mert már 53 éves vagyok, Oliver meg Stephan pedig körülbelül 30 évesek. Ők már egy teljesen más generáció, máshogy dolgoznak, más zenén nőttek fel. Ez egy nehéz feladat volt, hogy ezt kézben tartsam, de átvészeltük ezeket a problémákat, és szerintem a legjobbat tudtuk összehozni belőle. Minden teljesen más lett volna a vírus nélkül. Akkor sokkal szigorúbb lettem volna és olyanokat mondtam volna az ötletekre, hogy ez így nem jó, írjátok át valahogy máshogy. Emiatt a helyzet miatt hoztunk létre egy egyedi albumot.
A koncertek hiánya gondolom nagy kiesés az életetekből. Nosztalgia gyanánt beszélnél egy jól sikerült koncertről?
A kedvenc fellépésem… Istenem! Emlékszek egy koncertre, ami közel volt Stuttgarthoz, és egy nagyon koszos klubban volt. A vécék nem voltak kimosva, a padló tapadt és az akusztika is szörnyű volt. Olyan 150-200 emberes férőhelyű volt. Megcsináltuk a beállást, és egyből visszamentünk a hotelbe, és nagyon dühösek voltunk. A lehető legkésőbb akartunk visszamenni, mert nem akartunk abban a koszos backstage-ben lógni. Amikor visszamentünk, minden jegy elkelt és fantasztikus koncert volt. Még mindig szarul hangzott, még a színpadon is, de mondhatni a fal is izzadt. Persze tök jó nagyszínpadokon is játszani fesztiválokon. Volt pár fesztivál, ahol este 6-kor léptünk fel a kora esti show-ra. Azok is remekek voltak. És egy ilyen koncerten amikor felmentem a színpadra, akkor láttam egy hatalmas plakátot, amire az volt írva, hogy: Helló Mr. Göttlich. Ez elég vicces volt. Igazából minden koncert különleges a maga módján.
Milyen lehet a Rebellion 2021-es éve? Mit terveztek és mit vártok ettől az évtől?
Nos, már 10-12 koncertünk le van szervezve. Reméljük mi leszünk az elsők, akik elő zenét fognak játszani. Ez fantasztikus lenne. Ezzel most nagy tömegeket lehetne meghódítani, mert most mindenki ki van éhezve az élő zenére. Ezen kívül jó lenne egy új szintre emelni a Rebellion-t, hogy újra nagyszínpadosak legyünk. Ilyenekre viszont nem számítok. Csak teszem a dolgom úgy, ahogy tudom, és akármi jön belőle azt szívesen fogadom. Hogyha továbbra is ilyen 100-200-300 férőhelyes klubokban fogunk játszani, akkor annak is örülni fogok. Annak is tudunk örülünk, amink van. Szerintem ha túl nagy elvárásaid vannak, mert az új albumod annyira jó és a videóid is remekek és a sztorik amiket elmesélsz azok annyira lírikusak, hogy mindenki meg fog őrülni értük, és hogy headliner leszel a Wacken-en… És ha mindez nem történik meg, akkor szarul érzed magad. Ennek nem így kéne lennie. Örülnöd kéne, hogy felmehetsz a színpadra és hogy játszhatsz azoknak akik eljöttek. Minél több, annál jobb persze, de ezzel nem tudsz mit csinálni. Nem tudsz letartóztatni random embereket az utcán és kényszeríteni őket, hogy nézzék meg a show-dat. A Grave Digger is 1000 emberek előtt játszott régen, manapság meg 300-an mennek el rájuk és minden bandával ez a helyzet, hogy a számok leáldozni látszanak. És a kisebb bandákat, mint a Rebellion, még rosszabbul érintette ez a helyzet, mint a nagyobbakat, mert mert nekünk még arra is gondolnunk kell, hogy rajtunk kívül csomó más ilyen banda is van, mint mi. Akik lehet, hogy még rosszabb körülmények között is működnek, mint mi, és ők is boldogan adják a koncertjeiket. A végén boldognak kéne lenned, nem frusztráltnak, mert nem úgy jöttek össze a dolgok, mint ahogy tervezted őket.
Lenne kedved egy kicsit beszélni magadról? Milyen ételeket szeretsz? Mi a kedvenc söröd?
Nos nincs igazán kedvenc söröm, hogy őszinte legyek. Régebben nagyon erős söröző voltam, de már áttértem az almaborra. Lehet nem ismeritek, mert ez az itteni helyi specialitás. Olyan, mint a cider. Azt lehet ismeritek, mert hogyha sok sört iszol, akkor nagy hasad lesz, és mivel már 53 vagyok, sokkal nehezebb ledolgozni a kilókat. Az én filozófiám, hogy szimplán ne szedjem fel a kilókat. A próbaterembe is sört iszok, ami épp elérhető. Nem vagyok valami válogatós ezen a téren. Hogy milyen ételeket szeretek, szeretek főzni, és egész jól is főzök. A barátnőm is ügyes, szóval nekünk ez egyszerre egy jó kikapcsolódás, és közös időtöltés is. Szeretek tradicionális német kajákat csinálni, például a Vasnárnapi Sült, azt hiszem ez a neve. A marhahúst jobban preferálom, mint a sertéshúst, mert egészségesebb. Halat is szeretek főzni persze, és nyáron majdnem minden nap barbecue-zok. Majdnem teljesen csukott fedéllel csinálom. Már több, mint tíz éve csinálom, és tudok mindent, az előkészítéstől kezdve az elhelyezésen át mindenig. Egész nagy húsevő vagyok, de Németországban elég olcsó és rossz minőségű a hús, ezért nem is olyan finom, mert iparosított hús termelés van. Ezért azt preferálom, hogy helyi hentesektől veszek húst. így kicsit drágább, de legalább jobb minőségű. És ha jó húst eszel, akkor nagyon egészséges, és a legjobb dolog a világon. Sajnálom, egy vegát sem akarok megsérteni.
Hogyan képzeled el az életed öregségedre? Mi lenne az ami tökéletessé tenné a nyugdíjas éveidet :)?
Ez egy jó kérdés, mert sokat gondolkozok mostanság ezen, mert már lassan abba a korba érek. 67 éves koromig kéne dolgoznom, de 60 évesen nyugdíjba vonulok majd, amiért kell majd egy kicsit pluszba fizetnem, de nem érdekel, mert az ember 60 és 70 között tud utoljára azt csinálni, amit akar, és még lehetősége is van arra, hogy ezeket megtegye. Amikor már 70 vagy 75 évesen eljutsz odáig, hogy elmennél Amerikába Alaskán át Fireland-be, már nem tudnád megtenni. Nagyon sok hely van a világban, ahova el szeretnék menni, és sok megtakarított pénzem van olyan vállalkozásokból a zene mellett is, hogy meg tudok engedni majd magamnak egy kis luxust az idős éveimre. Szeretek búvárkodni, búvároktató is vagyok, és majd biztos elmegyek a Csendes-óceán környékére. Még sosem voltam ott. Túl messze van akkor, ha 2-3 hét múlva vissza kell érned, de ha van rá egy fél éved, akkor ott maradhatsz és odamehetsz ahova akarsz. Ezek lennének a terveim a nyugdíjas éveim kezdetére. Utána pedig remélem elég les az, hogy csak kiülök a kertbe a farmomra. Van egy régi farmházam, amit én renováltam, és remélem, hogy a lányom is itt fog maradni, ahogy most tervezi. Aztán remélem, hogy jó nagypapa leszek, és játszogatok majd az unokáimmal és elkényeztetem majd őket egy kicsit. És még remélem, hogy nem leszek egy zsémbes öregember, mint az apám, aki ugyanúgy itt él a farmomon, és 85 éves. Ő egy elég negatív példa. Tud kedves is lenni néha, de a gyerekek nem annyira szeretik, mert folyton panaszkodik mindenkiről, és remélem, hogy én más leszek.
Tomi, nagyon jól volt beszélni veled, mert te egy legenda vagy. Szeretném a legjobbakat kívánni neked! Köszönöm a válaszokat!
Köszönöm a kérdéseket, ez például egy olyan szó, amit az interjú elején említettél. Most mit is kéne reagáljak? Még dolgozok egy kicsit és utána kiülök nézni a naplementét.
- http://www.rebellion-metal.de
- https://www.facebook.com/rebellionmetal
- https://www.instagram.com/rebellion_metal_official
- https://spoti.fi/2PtfpMB
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2021/06/27/rebellion-interview/
Készült. 2021. június 14.