2016. január 8-án tartotta a Replika a búcsúkoncertjét a decemberi Roncsbárban. Az interjú először előnek indult – a terve az volt, hogy koncert előtt vagy utána ülünk le beszélgetni –, de az már egy idő után látszott, hogy nem az a nap lesz erre a legalkalmasabb. Csató Petit végül is levélben értük utol, és írásban feltett kérdéseinkre válaszolt.
[KM] Milyen érzés most, hogy már nincs Replika? Mi is történt 2016. január 8-án este a Roncsbárban?
[Csató Péter] Az elmúlás érzése – mint mindenkit – engem is megérint, de az, hogy sikerült ilyen szépen lezárni a zenekar történetét, igazi elégedettséggel tölt el.
[KM] Hogyan érzed, mennyire volt fontos számodra a Replika létezése, és mennyire marad fontos a 2016. január 8-a? Mennyit változott a Replika súlya, szerepe az idők során?
[CsP] Nekem a zenekar 2010-ig mindent jelentett. Ebben az évben tudatosult bennünk, hogy már nem tudjuk – az eddigiekhez hasonló módon – folytatni. Ez időtől gyakorlatilag csak azon gondolkoztam, hogyan lehetne lezárni ezt a történetet.
[KM] Mit gondolsz, helyettesíthet egy zenekar barátokat vagy egy családot?
[CsP] Igen, egy számomra ideális zenekar úgy működik, mint egy család, ahol a tagok barátok. Bármit képesek megbeszélni, készek mindenben segíteni egymásnak és közös céljuk az, hogy a kapcsolatukat meghatározó egységben adják át a zenekar üzenetét a közönségnek.
[KM] Emlékszem még a kezdeti, Krisna-tudat előtti találkozásainkra – mennyire volt és maradt a Replika része az útkeresésednek?
[CsP] A Replika számomra egy közlő, illetve önkifejezési forma maradt addig, míg a zenekar élt. Át akartam adni mindent, amit megéltem és megértettem az életemben. Az utam már megvolt és a zenekar lehetőséget adott arra, hogy egy alternatívaként másoknak is bemutassam, persze nem direkt, szájbarágós módon, hanem azáltal, hogy a gondolataimat – a megvalósításaimat, a kudarcaimat – dalszövegekké formáltam.
[KM] Mi vitt előre? Mit akartál elmondani nekünk, hallgatóságnak? Egyáltalán: miért csináltad az egészet?
[CsP] Az első ok nagyon triviális: szerettem zenélni és előadni. Másodsorban elmondani azt, hogy az életünk arra való, hogy tökéletesen megértsük, miért élünk és mik a lehetőségeink az életünk után. Ez egy emberi lénynél alapvető kérdés, csak erre sem a családban, sem az iskolákban nem tanítják a fiatalokat, mert akik tanítanak maguk sem gondolkodnak ezekről a témákról 🙂
[KM] Volt még mondanivalótok az Élvezetek földjén után? Bennem az az érzés alakult ki, hogy Te lezártad magadban a zenekart, míg Gergő és Falat – jobb híján – elfogadta a döntést.
[CsP] Valóban úgy éreztem, már elmondtam, amit akartam. Persze lehetett volna még tartalmilag finomítani, vagy mélyebbre menni, de én úgy láttam, hogy a Replika már mindent elmondott, amit akart. A döntés tehát közös volt. Mindannyiunknak meg volt az oka arra, hogy befejezzük.
[KM] Voltak szakaszok a zenekar életében? Gondolom, a Krisna-tudat előtti és utáni rész nem teljesen ugyanaz.
[CsP] Ez is egy lehetséges felosztás, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy a Replika egy folyamatosan kísérletezős progresszív úton járt. Nem akartunk beállni a sorba sem zeneileg, sem tartalmilag, ez az igazság.
[KM] Mi adta a zenei inspirációt?
[CsP] Először a nagy ősök, Black Sabbath, Sepultura, satöbbi, aztán szabadra engedtük a fantáziánkat. Én a 1990-es évek évektől leginkább indiai tradicionális, illetve népzenéket hallgattam. Ez először az Ima albumon hallatszik, de a későbbi albumainkban is – bár kicsit rejtve –, de jelen van.
[KM] Van zenei képzettséged, vagy egyszerűen csak nekiültél zenélni?
[CsP] Botfülem volt, de nagyon vonzott a színpad. Autodidakta vagyok :-).
[KM] Mennyire létezik metal underground ma Magyarországon, és mennyire létezett, amikor elkezdted, miben változott mindez?
[CsP] Underground mindig volt és lesz is, csak rá kell találni. Nekem ez a szó azt jelenti, hogy nincs kompromisszum. Azoknak az embereknek szól, akik nem elégszenek meg a tömeg igényeivel. Ennyi.
[KM] Viszonylag későn, harmincévesen kezdted a Replikát – későn érő típus vagy? Volt előtte bármilyen komolyabb zenei próbálkozás (pl. August Förster Reservation)? Egyáltalán: honnan jött harmincévesen az ötlet, hogy na, akkor csináljunk zenekart?
[CsP] Már huszonegy évesen is voltak zenekaraim. Aztán néhány év múlva az AFR gitárosaként bekerültem az igazi rock and roll életbe. Nagyon szerettem, de a zenei és lírai elképzeléseimet nem tudtam átvinni. Folyamatosan kilógott a lábam, de néhány évbe még így is belekerült, mire eldöntöttem, hogy saját zenekart alapítok.
[KM] A vallás és zene hogyan kapcsolódik össze benned? Hogyan befolyasolta a Krisna-tudat a zenét, és megfordítva, hatott-e a zene a hitedre? Egyáltalán: elválhat-e ez a két dolog?
[CsP] Az ember egy adott környezetben, bizonyos hajlamokkal születik meg, ami persze nem véletlen. Ennek okai az előző életekben kialakult vágyak és képességek, amit jó, ha felismer az ember. Én huszonévesen megértettem, hogy zenélnem kell, és arra, amit ki szerettem volna fejezni, a kemény rock zene bizonyult a legalkalmasabbnak. Ez a műfaj vonzott. Persze közben az emberi élet célját is folyamatosan kutattam, így jutottam a Krisna-tudatig. De ettől még a természetem, a hajlamom nem változott meg, így a rocknak fontos szerepe maradt az életemben. Természetesen a lelki folyamat hatott rám, így az új tartalmak más kifejezés formákat kívántak meg tőlem.
[KM] Huszonkét éve kezdtétek a Replikát, és most ötvenkettő vagy. Mit fog csinálni újabb huszonkét év múlva a hetvennégy éves Csató Péter?
[CsP] Az elkövetkező korszakomban a fő misszióm, hogy megadjam az embereknek azt az alternatívát, ami nekem működik. Persze csak azoknak, akik nyitottak arra, hogy változzanak. Emberekkel szeretnék foglalkozni, tanítani és főleg érzelmileg gondoskodni róluk. Azt látom, hogy egy átlag fiatal egyáltalán nincs képben azzal kapcsolatban, mi jó neki. Csak megy arra, amerre a tömegek mennek. Ez a birka-effektus, ami ma egyre intenzívebbé válik. Persze ez mindig is jelen volt az emberiség történelmében, de mára nagyon felerősödött. Ehhez eszközként ott lesz a zene. Mindig lesznek zenekaraim, de ha mégsem, akkor alkalmi felállásokkal is ki tudom fejezni magam.
[KM] Gondolom, nem fogod, nem fogjátok letenni a hangszert a mai napon. Hol fogunk Téged illetve Titeket élőben látni, hallani?
[CsP] Erre még egy kis időt várni kell, de a magam nevében annyit tudok mondani, akusztikusan szinte minden hétvégén klubszinten toljuk a debreceni Govinda étteremben az autentikus – ám rockos hangvételű – meditációs bulikat. Laár András barátom egyszer azt mondta, mindegy, hogy mit csinálok, és a hangszerelés is lehet akár tradicionális indiai, attól az még mindig rock lesz.
[KM] Mi az, amit a leginkább magadba zártál a Replikából? És mi az, ami talán jobb, ha meg sem történik?
[CsP] Minden úgy volt jó, ahogy történt.
[KM] Megőriztél kézzel fogható dolgokat a zenekar életéből?
[CsP] A magamban és a másokban történt pozitív változások a megmaradt ereklyék, amik a leginkább kézzelfoghatóbbak. Ez volt a Replika feladata és ez lesz a jövőm is.
[KM] A KronosMortus nevében köszönöm a válaszokat!
[CsP] Köszönöm a kérdéseket!