2008-at írunk és itt az új, harmadik Road album. Miért is kapta az „Aranylemez” címet?
Sok ötlet felmerült a lemezcím kapcsán. Többek között ez is. Már javában folytak a stúdiómunkák, sőt, már a végénél jártunk, amikor a félkész anyagot hallva úgy érzetük, hogy ez lesz a legjobb cím. Szerintünk méltó a végeredményre, nem is beszélve arról, hogy ha nem sütjük el mi, akkor elsütötte volna majd más. Ötletes, pikírt, beszédes és mindenki elsőre összehúzza a szemöldökét a cím hallatán, hogy miért is… Hát ezért.
Milyen volt a Bakery Stúdióban? Miért döntöttetek amellett, hogy itt vegyétek fel az albumot?
Korábban nagyon sok innen kikerült dalt, és komplett lemezt hallottunk melyek kivétel nélkül meggyőzően szóltak. Tulajdonképpen nem volt, amelyik ne tetszett volna. Már úgy értem hangzásra. Zene volt, ami nem tetszett, de sokan a mi zenénkkel, stílusunkkal is hasonlóan vannak. De a vicces az, hogy negatív felhangú kritikák során is max a stílust, a zenénket támadták, a hangzást igazából senki nem firtatta. Sőt, inkább dicsérték. Ezért is választottuk a Bakery-t. És úgy tűnik jó döntés volt. Egyébként borzasztó jó volt ott, Varga Zolival dolgozni. Nem is munka volt, hanem inkább egy jutalomkirándulás. Profi körülmények között, a legfaszább társasággal, óriási hangulatban, sok fincsi pálinkával. Ez azért is fontos, mert ezt bizony mind kihallod a lemezből.
A lemez borítóján, a számok címeinek számozása 3, 9, 7, 6, 4… Miért is van ez? Mivel van összefüggésben?
Minden interjúban az elsők között van ez a kérdés. Ha ezt előre tudom, minden egyes helyre más-más választ adok. Így ezt a találgatós-képzavaros érdeklődést még inkább parázson lehetne tartani… mindegy. A lényeg, semmi extra. Ez a számsor benne van a lemez utolsó „Valami nagyon hideg kék” című dalában. Egyébként ezek a számok időről-időre felbukkantak az életünkben valamilyen formában. Aztán ezt így megálmodtam az egyik keresztbe sikerült, züllött éjszakán.
Találhatunk egy rock balladát és egy slágeresebb dalt is a lemezen, amiben sok vendégzenész is szerepel. Beszélnél erről egy kicsit?
Igazából kihívás, és egy kis kirándulás volt mindkét nóta nekünk meg hallgatóknak is. A „Nem rólunk szól” c. dalnál az volt az ötlet, hogy próbáljuk ki a zongorát. Lassú dalt akartunk, de nem csöpögőset. A központi témája a szerelem, de nem az elcsépelt oldaláról megfogva a téma, hanem az ellenkezőjéről, a szakításról. Persze nem az artéria felmetszős stílusban, inkább mondjuk úgy pozitív felhanggal, kissé cinikusan. A „Római Vakáció” ötlete meg, egy eszelősen szétcsapott hányós-beszélgetős back stage partin jött. DepiZoli kijelentette, ő, a kövi lemezünkön vendégzenész lesz. De akkor már lehetne más is. Aztán írtunk egy ilyen őrült kis dalt, ami arról szól, hogy pár haver kiruccan Rómába és luxuskörülmények között elintézi magát. Aztán szóltunk pár havernak, (Koppány – Rómeó Vérzik, Sidi – Zanzibár/Mafia, Gergő – Replika, na meg Zoli – Depresszió) hogy tolják fel a nótát nekünk saját szájízük szerint. A nóta érdekessége az, hogy tényleg kicsit másképp szól az egész, mint ahogy mi megírtuk, de erről mindenki meggyőződhet a koncertjeinken, ahol ez a dal is terítéken van.
Szerintem elég hamar sikerre tettetek szert. Szinte néhány év alatt rengeteg ember megszerette a zenéteket és a koncerteken is szinte üvöltik végig a dalaitokat. Mi a véleményed erről?
Igen. Valami hasonlóan látjuk. A körülményekhez képest valóban nagy dolog. Nekünk legalábbis mindenképp az. Egy icipici kis faluból, Domoszló-ról indultunk, önerőből, saját kútfőből. 2004-ben jelent meg az első lemezünk és most a harmadik. Akkor még max a szomszéd faluban tudta három rocker, hogy van itt valami road zenekar és annyi. Most pedig, négy évvel később bárhová is jutunk el az országban, mindenhol vannak rajongók. Jó, persze nem annyi, mint egy 6-8 éve futó népszerű zenekarnak, de egyáltalán nem elégedetlenkedünk. Sőt, örülünk ennek. Nem csak a fővárosból, vagy a nagyobb városokból lehet beugrani a köztudatba, hanem egy kis faluból is. Tényleg büszkék vagyunk a sikereinkre. Nekünk ez valóban nagy dolog. És élő példa, hogy bárkinek, bárhonnét, bármi sikerülhet. Csinálni kell…
Idén is lesz nagyobb turnésorozat? Van olyan hely, ahol szeretnétek fellépni, mert még valamilyen oknál fogva nem sikerült?
A tavasz és az ősz a turnézásról szól, a nyár pedig a fesztiválszezon. Motoros találkozók, nyári fesztek, stb. Igazából ahová akarunk menni, oda valamilyen formában eljutunk. Vagy a turnénk során, vagy a nyáron. És lehet hogy viccesen hangzik, de van 1-2 olyan hely, ahová – egyenlőre – annyira nem biztos, hogy elakarunk jutni. De ettől függetlenül lefedjük az egész országot. Tehát mégiscsak ott vagyunk mindenhol.
Miben más az „Aranylemez” a második albumtól? Hogyan jellemeznéd?
Érettebb, vaskosabb, csillogóbb.
Hogyan jött az ötlet, hogy szinte mindent aranyba burkoljatok?
Ez már adta magát a lemezcím miatt. De azért mindent mégsem burkolunk aranyba, hiszen az új lemez első klipes dalában például a szivárvány minden színe fellelhető, egyet kivéve. Az aranyat. Mondjuk ott is a dal határozta meg az alapkoncepciót. A „Visszahárom” című dal egy amolyan rally himnusz. Ehhez forgattunk klipet a lemezmegjelenést követően, melyet már a honlapunkról (www.road.hu) is lelehet tölteni. Tele jó kis vasakkal, hatalmas jelenetekkel, izgi képekkel. Ott egyértelműen nem az arany a központi téma, de tessék nyugodtan lecsekkolni.
Milyenek is vagytok valójában? Mivel foglalkoztok? Mennyire tudtok úgy élni, ahogy szeretnétek?
Most már egyre inkább úgy élünk, ahogy szeretnénk. Illetve ez korábban is így volt, csak voltak olykor bizonyos tényezők melyek miatt nem az elképzelés szerint történtek a dolgok. De ha az ember évekig egyvalamire koncentrál igazán és az a cél lebeg a szeme előtt és tényleg komolyan veszi, na az a gyümölcs azért lassacskán csak elkezd beérni. Na most nem azt akarom ezzel mondani, hogy kész, ennyi, felértünk a csúcsra, vagy mittomén, mert még a felénél sem vagyunk. Hanem hogy azért sokkal jobb már most, mint a kezdetekkor. Évről-évre, lassacskán ugyan, de érezhetően jobban érezzük magunkat a bőrünkben. A lényeg csupán annyi, hogy tudd, mi a lényeg neked. És annak élj. Csak annak.
Mondjatok valamit ide, jól odamondósan:).
Igen. Na ez így nem fog nekünk menni. Mi, a road zenekar, sosem voltunk az a banda, akik vezényszóra, parancsra produkálta volna magát. Akik akkor mosolyognak, vagy akkor vicsorognak, ha valaki mondja nekik. Ezek nem mi vagyunk. Sőt! Nálunk no politika, no szélsőségek, no unfair play. Ez ilyen. Tényleg belülről jön és tényleg jó ez így nekünk. Ennyi…
Köszi az interjút:)