Robin Beck Interjú

Print Friendly, PDF & Email

2013. okt 2, 7:28 :

(scroll down for English Version)

Először is hadd gratuláljak új albumodhoz, az „Underneath”-hez! Feltett szándékod volt, hogy ilyen hard rockos, keménykötésű és sokszínű anyaggal rukkolj ki vagy a lemez készítése közben jöttél rá, mennyire fiatalosan és frissen szól az egész, és engedted, hogy magával sodorjon az ár?

Köszönöm, Kronos!
Engem is lenyűgöz az anyag, amelyet összeválogattunk és megírtunk erre az albumra… Egyáltalán nem lepett meg, hogy kemény és fiatalos lett. Ez volt a célom. Küldetés teljesítve 🙂 Óriási érzés, amikor az ember el akar érni valamit és sikerül is neki.

Tudom, hogy nehéz lenne kedvenc dalt kiragadnod az albumról, de meg tudnál-e nevezni olyat, amely bekerülhet a rádióba, esetleg sikerszám is lehet (akár többet is)?

Mi az, hogy! A „Wrecking Ball” tarol… Bárcsak ÉN tarolnék vele!! Az „Underneath” túlnő rajtam… szóval az én szememben ez egy sikernóta… és ki ne imádná az „I Swear The Nights”-ot?! Tovább is folytathatnám, de nem teszem, ha-ha!

Tervezel-e klipet valamelyik dalhoz?

Már van is egy rádiós nótánk, a „Wrecking Ball”… A dolgok előrehaladtával majd elválik, lesz-e szükség klipre. Régen csak így lehetett egy szám sláger vagy slágeresélyes. Manapság viszont a letöltögetés és a Youtube formálja a korszellemet, így a klip már csak hab a tortán.

Rendszerint olyan dolgokról (valós élethelyzetekről, kapcsolatokról…) énekelsz, amelyekkel tisztában vagy, illetve amelyeket átéltél. Volt-e valaha ténylegesen részed abban a fajta csetepatéban, amilyenről a „Catfight” nóta szól?

HA-HA! Féltékenységbe így vagy úgy bele-belecsúsztam, de olyan férfi nem volt az életemben, aki akár csak ránézett volna egy másik nőre és hagyta volna, hogy összekapjak vele… A barátnőim között sincs olyan, aki át merte volna lépni ezt a határt a barátságunk rovására. A dal két nő késhegyig menő marakodásáról szól… Hálás vagyok Istennek, amiért sosem volt részem ilyesmiben! Ismerek viszont olyanokat, akik átélték ezt és hát elég kemény szitu!

A címadó szám rólad szól vagy általánosságban arról, mennyire sokoldalú egyéniség lehet valaki?

Talált, süllyedt! Mindazokról a dolgokról szól, amelyekből egy egyéniség összeáll – abban a reményben, hogy a mérleg nyelve a rosszhoz képest a jó felé billen azoknál, akiket szeretünk. Nyilván az én életemben is voltak időszakok, amikor ilyen gondolatok foglalkoztattak. Nem vagyok szent és mindenkinek szüksége van arra, hogy kívül más legyen, mint belül vagy még mélyebben belül.

Neked és a férjednek, James Christiannek egyaránt megvannak a pontos elképzeléseitek a zenéről és arról, hogyan kellene szólnia. Hogyan dolgoztok együtt? Gyakran vannak kreatív vitáitok a lemezeid készítése közben?

Ezt meg honnan veszed?! Csak viccelek, nálunk megszokott dolog, hogy vannak parázs viták… Kreatív folyamatról beszélünk, amely mindkét fél részéről jó adag türelmet és tiszteletet követel. Ha a dalok megközelítéséről van szó, abban James verhetetlen, és azt is tudja, hogyan hozza ki belőlem a legjobbat. Ha valamit én nem énekelek el, akkor azt majd ő csinálja meg. Producerként ő is rettentő szigorú önmagával szemben. A saját munkáját mindig igen alaposan áthallgatja és megkritizálja… Ha elő is fordulnak köztünk nézeteltérések, végső soron ugyanazt igyekszünk megvalósítani… Szóval a végén megegyezésre jutunk a legtöbb dologban és akkor fellélegezhetünk!!!

Akárcsak az előző lemezeiden, az „Underneath”-en is vokálozik a lányod, Olivia. Érdeklődik valamilyen konkrét zenei stílus iránt?

Olivia, becenevén Liv a korát meghazudtolóan tehetséges. Akár a telefonkönyvet is képes elénekelni. Az érdeklődését az életkora és a hatásai alakítják. Igen rangos művészeti iskolába jár, ahová nem lehet ám csak úgy bekerülni, a dolog a meghallgatásokon dől el (mint a Fame-ben)… Színház szakon benne van a legjobb ötben, úgyhogy az utóbbi években a Broadway performance érdekli egyre jobban… Ő egy csoda! Ugyanakkor képes lazán elénekelni egy rock, pop, sőt jazz dalt is… Szóval ilyen szempontból egy kaméleon.

Azelőtt a Frontiers Recordsszal álltál szerződésben. Az utóbbi albumaid viszont a saját kiadódnál, a HMMR-nél jelentek meg. Ezek a lemezek közvetlenül a honlapodról rendelhetők meg, ami jó dolog. Az is tetszik, amilyen közvetlenül tartod a kapcsolatot a rajongókkal az Interneten. Elégedett vagy ezeknek az anyagoknak a terjesztésével? Hogyan alakult ki a munkakapcsolatod a Cargo Recordsszal?

A Frontiers egy kiváló cég, ügyesen teszik a dolgukat, de a magamfajta énekesnek kissé szűkre szabják a határokat. Szükségem volt arra, hogy valami újat és mást csináljak, ők azonban csak egyfajta rockzenével tudnak igazán azonosulni. Én ennél szélesebb látókörű vagyok és a saját utamat kell járnom. Így jött létre a HMMR. Nem könnyű saját kiadót vezetni és önállóan döntéseket hozni, de én így vagyok a legboldogabb. A terjesztés remekül működik, és azt kell mondanom, hogy elboldogulok 🙂 Biztonságban vagyok, boldognak érzem magam és szabadon játszhatom azt a zenét, amelyet szeretek. Ura vagyok az időmnek és a pénzemnek. A Cargo-ék a királyok!!! A Cargo-nál mindenki évek óta kiáll mellettem és komolyan támogat… Nagy öröm számomra, hogy most náluk lehetek és velük dolgozhatok, együttműködésben a saját cégemmel, a HMMR-rel.

2011-ben szerepeltél a Saracen „Marilyn” albumán. Azért vállaltad a részvételt a projektben, mert szereted Marilyn Monroe filmjeit, és mert izgalmasnak tartod az életét és a személyiségét – amellett, hogy a zene kitűnő?

Pusztán azért köteleztem el magamat teljességgel a részvétel mellett, mert a Saracen egy remek banda!!! Egyébként igaz, hogy csodálatra méltó nő és minden női ikonok ikonja volt. A személyiségéről nem tudok túl sokat, csak annyit, hogy borzasztóan félreértették és hogy hihetetlenebbnél hihetetlenebb kapcsolatai voltak. Megtisztelő volt, hogy az ő bőrébe bújhattam ezen az albumon, és hogy az ő magán-és filmsztár-életéről énekelhettem.

Elárulnál pár részletet arról a rock operáról, amelyen nemsokára dolgozni kezdesz majd?

Ez egy énekes által elmesélt történet arról, amit bizonyos értelemben mindannyian megtapasztalunk az életben. Kezdetben a világ kihívás elé állít: gyerünk, állj ki és mutasd meg, mit tudsz! Mindnyájunkban ott van ez a dac: nem alkuszunk, nem tévesztjük el az irányt, nem vallunk kudarcot. Aztán a hősnő enged egy végzetes csábításnak, holott a jó választás lehetősége ott van az orra előtt. Magába szippantja a sötét oldal, de idővel visszatér a helyes útra, tisztán kezd látni és észreveszi a szerelmet és a lehetőségeket, amelyek állandóan karnyújtásnyira voltak tőle. Végül az válik fontossá számára, ami valóban számít: az igaz szerelem és a rock and roll!

A zenei szakmában nyilván egyre többen vannak már tisztában a jelenléteddel és a tevékenységeddel. Gondolom, egyre több interjú-és turnélehetőséged, na meg különböző zenei projekt-felkérésed is van mostanában. Valóban ez a helyzet?

Örömmel mondhatom, hogy igen. Rég voltam már ennyire elfoglalt. Rengeteg dologért tartozom hálával. Sok-sok éve játszom már, és szerintem amit az ember kíván, az végül valóra válik. Szóval vigyázz, hogy mit kívánsz, ahogy a mondás tartja 🙂

Érezted-e a „First Time” kirobbanó sikere után, hogy a zenei világ pusztán egyslágeres előadónak tart téged és volt-e benned késztetés arra, hogy bizonyítsd, több is van benned?

Ezt az előbb megválaszoltam bizonyos értelemben. Elárulok valamit, amit eddig sosem mondtam el, viszont úgy érzem, most van itt a jó alkalom és pillanat erre. Nos, tudod-e, hogy mi „A Titok”? Dióhéjban a titok az, amit az ember a világtól szeretne kapni. Mielőtt megszületett a „First Time” nóta, tele voltam energiával és vággyal, és egyre csak azt hajtogattam: „bárcsak lenne egy slágerszámom!” „Ha csak egy sikerdalom lenne, máris boldog lennék!” Na, erre mondják, hogy az ember vigyázzon, mit kíván, mert beteljesülhet! Amikor a „First Time” a listavezető sikerdalom lett, örömmámorba estem. Valóra vált az álmom. Meglett a slágerem, amelyre vágytam. Csak éppen azzal nem voltam tisztában, hogy folytathattam volna még a kívánságomat: „…és aztán legyen még sok listavezető sikerdalom!”. Nem egyszer jártam közel hozzá… Bevallom, kissé kiábrándító volt, de ma is nagyon boldog vagyok, és nem érzem, hogy bármit is bizonyítanom kellene, legfeljebb magamnak.

Utólag mi a véleményed a „Human Instinct”, „Can’t Get Off” és „Wonderland” albumokról? Még ha zeneileg valamelyest finomabbak is a tőled megszokotthoz képest, szerintem mindegyiknek megvannak a kimagasló pillanatai. Elégedett vagy ezekkel az anyagokkal? Milyen volt a fogadtatásuk annak idején?

Egyetértek, mindnek megvannak a kiugró pillanatai. Kétségtelen, hogy elmaradnak a „Trouble Or Nothing”-tól, de szerintem így is megállják a helyüket. Mindhárom lemez a művészi fejlődésem különböző időszakaiban született. Rengeteg növekedési fájdalommal jártak. Szerettem a „Human Instinct” számait, de így utólag belegondolva a producer-váltás nem sült el jól. Óriási hibát követtem el, amikor Desmond Childot lecseréltem Susan Hamiltonra (vele akkoriban közeli barátok voltunk). A nagyfiúkkal kellett volna maradnom. A „Can’t Get Off” valami fergeteges volt. A dalokat Mark Hudsonnal („Living On A Prayer”, Aerosmith nóták) írtam és még a szokásoshoz képest is jobban feltöltődtem kreatív energiával. Nagy kockázatot vállaltunk és roppant elégedett voltam a végeredménnyel, bár nem ezt tartom a legjobb munkámnak. Ezzel el is érkeztünk a „Wonderland”-hez… Megint csak elmondhatom, hogy szerettem a dalokat, különösen a „Wonderland” nótát, de visszatekintve távolabb nem is állhattak volna attól az irányzattól, amelynek, úgymond – ez mostanra tudatosult bennem – az éneklésére születtem. De hát ha egyszer rápörög az ember, hát könnyen a rossz hullámhosszra áll érzelmileg… Éppen akkor született az első gyermekem és jelentősen lehiggadtam.

Tavaly részt vettél a Rock Meets Classic európai turnén, idén pedig a Legends – Voices of Rockon. Van-e még olyan zenei stílus, amelyben szeretnéd kipróbálni magad vagy olyan zenész / szerző, akivel szeretnél együtt dolgozni, de idáig nem nyílt rá alkalmad?

Ó, erre a kérdésre imádok válaszolni! Még a végén talán meg is valósul a dolog, ha ennyit beszélek róla… I-M-Á-D-O-M Steven Tylert, John Waite-et, Brian Adamst és legfőképp Steve Perryt! Ha ezeknek a rock isteneknek csak az egyikével tudnék összehozni egy projektet, már boldog nőként halnék meg!

Vannak-e már turné-terveid 2013 végére vagy 2014 elejére az „Underneath” lemezzel?

VANNAK! Éppen most dolgozunk azon, hogy a House Of Lordsszal hozzunk össze egy turnét február vége és március között.

Köszönöm ezt a nagyszerű interjút! Remélem, találkozunk a bulikon!

Béke és szeretet

Robin

——————————-

ENGLISH VERSION:

First of all, congratulations on your new album „Underneath”. Was it your intention to bring out such a hard rocking, edgy and varied album or did you realize during the making of the record how youthful and fresh it all sounded and just went along with it?

Thank you Kronos.
I’m so impressed myself by the material we chose and wrote for this album… I’m not surprised at all that it has edge and youth going for it. This is what I was shooting for. Mission accomplished 🙂  It’s so cool when you’re reaching for something and it comes to you.

I know it would be hard for you to pick any favorite songs from the album but could you name one (or several ones) that might get some radio display or eventually become a hit?

Absolutely! “Wrecking Ball” is a smash… I only hope it will be MY smash!! Underneath is bigger than me… so I have to say it’s a total hit in my eyes… and who doesn’t love “I Swear The Nights”!  I could go on but I won’t lol.

Do you plan on making a video to any of the songs?

We do have a song at radio now… “Wrecking Ball”… and as it progresses we will decide if a video is something that would be desired.  In the old days, that was the only way to validate a hit or to approach with one… but these times suggest that downloads and Youtube make the difference and then a video is the icing on the cake.

You tend to sing about things (real life situations, relationships…) that you know about or have experienced. Have you ever been involved in a real catfight or anything similar to what the song “Catfight” is about?

LOL!  I suppose in one way or another there might have been jealousy, but I would have to admit… no man that I ever had would even look at another woman and then have me fighting for em… and no girlfriend of mine ever dare to step over that line for fear of the friendship being damaged.  That song is about total disloyalty between 2 women… I thank god I have never really had to deal with that!  I do know people who have though and it’s not pretty!

Is the title track about yourself or is it generally about how many different sides a person can have?

Bingo!  It is about all the things that a person is made up of… and hoping that good out weighs the bad in the eyes of your loved ones. Certainly I have had those thoughts from time to time in my life. I’m no saint, and everyone needs some wiggle room to be different on the outside than the inside or underneath.

Both you and your husband James Christian have your clear visions about music and about how it should sound. What is it like to collaborate with him? Do you often argue about creative issues while working on your albums?

Who told you? Only kidding!! We’re normal to hot both of us… it’s a creative process and it deserves a lot of patience and respect coming from both sides. James is the king when it comes to the approach of the songs… and he knows how to push my buttons to get a great performance out of me… If I’m not singing it, he’s not gonna record it.  He’s just as hard on himself when he’s producing.  Nothing goes without many listens and critiquing of his own work… we might have our disagreements, but in the end we are both trying to accomplish the same thing… so we do see eye to eye on most everything in the end. phew!!!

Your daughter Olivia does backing vocals on “Underneath”, just like on your previous albums. Is she interested in any particular style of music?

Olivia, affectionately known as Liv is beyond her years in talent. She can sing the phone book.  Her interests are guided by her age and influences… she attends a very prestigious art school that you can’t just get in to, you have to audition (like in fame)… she got in on the top 5 for Theatre… so she became more interested in Broadway performance these last few years… she’s unreal!  Then she turns around and sings the heck out of a rock or pop and even Jazz song… so she’s a Chameleon in that respect.

You used to be signed to Frontiers Records in the past. Your last couple of albums, however, came out on your own label HMMR. These CDs can be ordered directly from you through your web site which is a good thing. It’s also great how you interact with your fans directly on the Internet. Are you satisfied with the distribution of these records? How your business relationship with Cargo Records came about?

Frontiers is a very cool label and runs a tight ship… but a little confining for a singer like me. I needed to spread my wings and they really only subscribe to a particular type of rock. I like it all, so I needed to do it on my own terms. That’s how HMMR came to be. It’s not easy to be the head of your own label and to make all the decisions on your own… but I’m happiest this way.  The distribution is great and I have to say that I won’t drop myself 🙂 so I’m safe and happy and free to do the music I love. Everything is on my own time and my own dollar.  Cargo rocks!!!  All the people at Cargo have been on my side for years and very supportive of me… I’m so happy to be a part of their roster now in cooperation with my label HMMR.

In 2011, you appeared on Saracen’s “Marilyn” album. Besides the fact that the music is really great, did you choose to get involved in this project because you like the movies of Marilyn Monroe and find her life and personality interesting?

Not really my only reason for getting involved completely. Saracen is pretty cool!!! Anyway it is true.. she was wonderful and is the icon of all female icons. I don’t know that much about her real personality, only that she was a very misunderstood woman and succumbed to unrealistic relationships more than anything else. It was an honor to represent her on this album and to be asked to sing about her life as a person and a movie star.

Could you reveal some details about the rock opera you are about to start working on pretty soon?

This is the story of what, in a way, all of us go through, told through a singer. We start with the call of the world, to get out there and show whatcha got, what you’re capable of. That defiance that we all have that we’re gonna be the one who never compromises, never loses focus, never falls. Then, as will happen, our heroine detours into a disastrous temptation — even as a more viable option is right by her side. She’s sucked into the dark side until she fights her way back and, clear-eyed, sees the love and opportunities that were in front of her all the time. In the end, she’s focused only on what really matters: true love and rock and roll!

Obviously, more and more people in the music business are now aware of your presence and activities. I believe you have more interview requests, offers for tours and collaboration in various musical projects etc. nowadays. Is it really so?

I’m happy to agree with you here.  I have not been this busy in quite some time.  I have a lot to be thankful for.  I’ve kicked around for many years now… and I think you get what you wish for after all… so be careful, as they say:-)

Did you have the feeling after the huge success of “First Time” that the music world considered you a mere one hit wonder and did you feel the urge to prove that there’s more to you than that?

My last answer sort of covers that in a way.  I will tell you something that I have never put in print before but I feel this is the right time and the right place to let it out.  Here goes.  Have you ever heard of  “The Secret”?  The secret, in a nutshell, is what you ask for from the universe.  Before I had the song “First Time”, I had this energy and this desire to repeat over and over “I only want 1 hit”, “If I can have just 1 hit, I’ll be happy”!  Well, there’s that,  “be careful what you wish for, cause you just might get it”!  When “First Time” became my #1 hit, I was nothing short of elated.  My dream came true.  I got the 1 hit I wanted.  I had no idea that I didn’t complete the request by saying, “and then after that to continue to have many #1 hits”.  I came so close so many times… I’ll admit it was a little frustrating, but I am still very happy and never feel the need to prove anything unless it’s to myself.

In retrospect, what do you think of the “Human Instinct”, “Can’t Get Off” and “Wonderland” albums? Although they are somewhat mellower musically, I think they all have their outstanding moments. Are you happy with them? How well have those records been received back then?

I agree some outstanding moments for sure.   Admittedly not as good as Trouble or Nothing, but still a respectable out come from my perspective.  All of those albums took place in different times of my growth as an artist.  Lot’s of growing pains.  I loved the songs on “Human Instinct”, but in retrospect the changing of the guard was not a good one.  Going from Desmond Child to Susan Hamilton (close friend at the time) was a huge error on my part.  I should have stuck with the big boys.  I was really swept away by “Can’t Get Off”, I was writing with Mark Hudson (Living on a prayer, Aerosmith), and being more creative than usual.  We took a big risk and I was pretty happy with the outcome of that one… but I don’t think it was my best.  That leaves us with “Wonderland”… Again, I loved the songs and especially “Wonderland”, but in retrospect it was as far away as I could get from what I now know I was born to ultimately sing. Still when you’re in it you can be emotionally set to the wrong direction… I had just had my first child and was in that moment much more relaxed.

You were part of last year’s “Rock Meets Classic” European tour and you are involved in the “Legends – Voices of Rock” 2013 tour. Is there any other musical genre you would like to try out and any musician / songwriter you would like to work with but you never got the chance to yet?

ooh.. I love answering this question.  Maybe it will come true if I keep putting it out there… I love, love, love Steven Tyler, John Waite, Brian Adams and most of all Steve Perry… I would die a happy woman if I could slam dunk a project that would make it out there with one of those rock gods!

Do you have any touring plans with “Underneath” for late 2013 or early 2014 yet?

YES!  We are in the process now of putting together a tour and going out with “House Of Lords”   due to happen in late February trough March.

Thank you for this lovely interview.  Hope to see you out there.

Peace and love, Robin

WEBhttp://www.robinbeckrocks.com/

Ezt a cikket eddig 188 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!