A kérdésekre Pötörke Zoltán (Z) és Erdélyi Péter (P) válaszoltak.
A Salvus neve már ismerősnek kell, hogy csengjen, mert több mint 20 éve létezik és rengeteg koncertet adott. Jelenleg hol tudod elhelyezni magatokat a magyar metál színtér térképén? Mennyire sikerült rácsapnotok az asztalra?
Z: Úgy gondolom, hogy egy biztos pont vagyunk az undergoundban, és mivel több mint 20 éve a színtéren vagyunk, aki a műfajon belül jobban beleássa magát a különböző irányzatokba és igényes zenei-és szövegi megfogalmazással operáló hazai rock/metal zenére vágyik, már biztos találkozott a nevünkkel. A nagyobb áttörés akadálya valószínűleg pont az, hogy törekszünk a művészi igényességre, és ez nem feltétlenül találkozik a tömegízléssel. De szerencsére nem kell ezzel foglalkoznunk, semmilyen külső elvárásnak nem kell eleget tennünk a kreatív folyamatok során, szeretünk dalokat írni és azokat előadni.
Talán az igényes, modern, zúzós rock/metál jelző illik rátok legjobban. Én úgy gondolom nagyon sok embert megragadhatnak a dallamos refrének, amelyre nagyszerű szövegek íródnak. Tehát ti egy olyan banda vagytok, akik eljuthatnak a keményebb rajongók szívéhez, de a rockot kedvelők körében is nagy érdeklődést mutathatnak. Jól gondolom? Mennyire tudatos a középút nálatok, a keményebb és a ringatóbb részek hintázása között?
Z.: Mivel elég sokféle zenét hallgatunk, ezek nem tudatosan, de beépülnek a mi világunkba, ettől lesz talán kicsit sokszínűbb a végeredmény, és ettől lesz minden dalunknak önálló karaktere.
A zenekar megalakulása óta sajnos elég sok esetben hátráltatták a munkátokat a tagcserék. Nyilván a több mint 20 év nem kis idő, de azért nem vagytok a legszerencsésebbek ezen a téren. Az elmúlt években is változott a Salvus felállása. Mit kell erről tudnunk? Az új dalok írását hogyan befolyásolta? A tagcserék először szomorúságot hoznak, de gondolom az „újonc” mindig egy friss erőt, lendületet ad a csapatnak?
Z: Függetlenül attól, hogy próbálunk mindig egy magas minőségi szintet belőni a dalokkal és erre a színvonalra törekszünk az előadások során is, objektíve nézve ez egy hobby zenekarnak tekinthető. Mára már nem teszi ki életünk jelentős részét a zenekar körüli dolgok intézése, mert a család, munka és egyéb teendőink mellett ez egyszerűen nem fér bele. A tapasztalat, hogy vannak különböző időszakok a befektetett energia és a megtérülő eredmény tekintetében, ami teljesen hullámzó. Vannak időszakok, amikor azt érzi az ember, hogy csak tolja bele a pénzt-időt energiát, de nem kap belőle vissza semmit, de nyilván akadnak olyan pillanatok, amikből az ember újra tudja tölteni az aksijait. Ezen körülmények valamint a zenekari tagok élethelyzetében történő különböző változások miatt a motiváció is hasonlóan hullámzó tud lenni.
Az Irtás után Szabó Dani gitáros búcsúzott tőlünk, mert a másik zenekarára, a Dividedre szeretett volna koncentrálni.
A helyére Kemencei Balázs érkezett, aki egy nagyon közvetlen srác és tigris a hangszerén, viszont ő is további zenekarokban volt érdekelt, így nehéz volt a logisztika, és az ő ízlésvilága és játékstílusa nem kollerált teljesen a Salvus zenei világával. Őt követte Kokavecz Bandi, aki a kezdeti felállás egyik oszlopos, dalszerző tagja volt a 2. lemezig, majd külföldre költözött, de nemrégiben hazatért és rögtön vissza is csalogattuk a csapatba.
Kiss Geri dobosunk egy viszonylag közeli célként fogalmazta meg, hogy ő meg pont a fordítottját tervezi, külföldön szeretne munkát vállalni és letelepedni, úgyhogy ő a dobolást teljes mértékben jegelte is. Az ő elvesztése volt szerintem elsőre a legnagyobb érvágás számunkra, mert a 7-8 év alatt nagyon megszoktuk azt a kraftos, pontos és dinamikus dobolást, amit képviselt.
Jelenleg Tobola Norbi üti a bőröket, aki egy kicsit fiatalabb nálunk, benne van az ifjonti tűz, nagyon gyorsan tanul és már koncerten is bizonyította, hogy jól ráérzett a zenénkre.
A 2019-es „Irtás” albumot sokan dicsérték. Gondolom törekedtetek egyfajta szinten tartásra, vagy túlszárnyalásra. A tagcseréket leszámítva mennyire ment gördülékenyen a munkafolyamat? A sok éves tapasztalat miatt, már jobban és könnyebben sikerül kihozni a maximumot magatokból?
Z: Nem mondanám, hogy gördülékenyen ment volna a munka. Az album legtöbb dalának zenei vázlatait már az Irtást követő 1-2 évben rögzítettem, és ezúttal a szövegek is egész hamar megformálódtak, de mi egy elég megfontolva haladó zenekar vagyunk, sokáig tudunk pingpongozni egymással egy dalon belül is különböző megoldásokkal, szóval a dalírás nálunk egy kifejezetten lassú folyamat. Ezúttal ez részben nem is csak a tagcserék miatt alakult így, hanem úgy éreztük, hogy az Irtás színvonalát elég nehéz tartani, semmiképpen sem szerettünk volna félmunkát végezni.
Mikor határoztátok el, hogy meg kell csinálni, össze kell rakni az ötödik albumot? Ki kelt fel azon a napon nagyszerűen 🙂 ?
Z: Gyakolratilag a Coivd időszak alatt kristályosodott ki, hogy van már annyi kidolgozásra váró témánk, amikből egy nagylemeznyi anyag összeállítható. A munkafolyamatok időintervallumát egyébként jellemzően két dolog határozza meg. Egyrészt nálunk – sok zenekar munkamódszerével ellentétben – fordítva működik a dalírás, először írom meg a szövegeket, amiket vagy egy általalam kreált dalvázlatra írok meg, vagy egyszerűen csak meg van a fejemben, hogy milyen feloesztásban, milyen ritmizálással helyezném el a sorokat egy dalban.
Ezeket az elképzeléseket osztom meg a többiekkel, akik vagy ráharapnak, vagy nem. Utóbbi esetben lehet éveket kell várni, amíg végre megérkezik a kellő motiváció a zenésztársakban, hogy az én elképzeléseimet normális zenei környezetbe ültessék. 🙂
Legtöbb esetben egyébként Petyát kell motiválni, őt a szűk határidővel lehet sarokba szorítani, mert egyébként nehezebben mozdul rá, sokszor Pató Pálosan működik, aztán ha valami gyorsan kell, hirtelen csak megjön nála is az ihlet. Hogy ez nála miért van így és mi ennek a lélektana, csak ő tudja. 🙂
P: Igen a határidő a legjobb motiváló erő. 🙂 Nehéz ügy ez az ihlet dolog, mert valóban van, hogy nincs értelmes ötlete az embernek, és el kell telnie adott időnek, hogy leessen, hogy egy adott dalnál mi lenne a tuti irány, milyen karaktert kapjon a dal. Meg sokszor van, hogy elkészül valami, ülepszik pár hónapot vagy akár egy évet, majd mikor újra előszedjük, jön az érzés, hogy ez mégsem az igazi. Számomra a legfontosabb, hogy Zoli szövegeinek mondanivalóját a lehető legerősebben kidomborítsa a zene, érzelmileg és dinamikailag egyaránt, és persze karaktere is legyen a riffeknek, ne legyen elcsépelt, ne ismételjük önmagunkat se. Tisztában vagyok vele, hogy emiatt lassan áll össze egy lemez nálunk, de így viszont nincsenek töltelék dalok, erőlködések, mindegyiknek saját világa, karaktere van, és számomra ez a fontos.
Mielőtt még beszélnénk az új dalokról, szeretném megjegyezni, hogy a nagyon korai alkotásotokhoz képest jól megmarad a Salvusra jellemző irányvonal, ami több mint 20 éve volt. Nyilván ez így van rendjén, de azért kérlek beszélnél erről a hűségről? Milyen fejlődést és milyen alapok megtartását neveznél meg a zenekarotok esetében?
Z: Mindvégig az volt a cél, hogy változatos, de befogadható zenei alapokra szülessenek jól énekelhető dalok, fasza szövegekkel. Sosem lebegett a szemünk előtt valami minta, igazából azt csináltuk, ami jött belőlünk és amit el is tudtunk játszani. 🙂 Az utóbbi időben persze nagyobb hangsúlyt fektettünk arra, hogy olyan dalokat írjunk, amiket nem csak hallgatni jó, hanem élőben is meg tudja mozgatni a közönséget.
Tehát új év, új album. A címe az ötödik műnek: Szabad szemmel. Közel 5 év telt el, nem kevés, de Salvus mércével nem sok 🙂 ! Én is azt szoktam mondani, hogy akkor jöjjön az új album, amikor jönnie kell, tehát amikor minden klappol. Megérte a várakozás, amit már nagyon sok rajongó kiéhezve akart. Megint megkapjuk a fogós dalokat és a nagyszerű szöveggel áldott erőteljes dallamos vokált. Hogyan foglalnád össze a lemezzel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat?
Z: Az Irtás után egy kicsit nehezebb volt kitalálni, hogy merre induljunk, mert akkor úgy gondoltuk, hogy azzal a lemezzel igazából mi elmondtuk, hogy szerintünk mi a metal, és azt már nem tudjuk fokozni! 🙂
Bandi becsatlakozásával ugyanakkor egy-egy dalban újra jobban előtérbe kerültek a fifikásabb hangszeres megoldások, és ezúttal már nem akartunk még keményebbek és dallamosabbak lenni. Egy elég tömör, kompakt lemez lett ez is, de több dalban is előfordul, hogy akadnak szellősebb részek, nem tobzódnak a hangszerek, hanem inkább a hangulati elemek dominálnak.
Mondandójában ezúttal még a megszokotthoz képest is jobban eltoltam a szövegeket a társadalmi-politikai mezőbe, ahol jellemzően az egyéni és a kollektív felelősség témakörét boncolgatom.
Ami feltűnt a zenekarral kapcsolatban, hogy kifejezetten sok videoklip készül minden albumhoz, főleg magyar viszonylatban számít soknak. Véleményem szerint nagyon jó ötlet ez. Ami most abszolút kimagasló az a „Töredék” című dalra készült klip. Beszélnél erről? Mitől vált kedvelt, jó témává ez?
P. Ha tehetnénk, minden dalhoz csinálnánk videoklipet, mert szinte mindegyiknek erős és vizuálisan is jól megfogható a mondanivalója van, de a klippezés egy nagyon drága vagy és időigényes folyamat, ezért jellemzően max 2-3 dalra készül hagyományos klip, a többi meg szöveges vagy valami egyéb vizuállal, grafikával készülő videót kap. Az említett Töredék pont ez az utóbbi, amit Jósa Tomi cimboránk rakott össze. Arra a dalra hagyományos klipet nem lett volna értelme, ahhoz túl hosszú és komplex dal, szöveges videó sem illett volna, hiszen ez egy mindenki által ismert Radnóti versről van szó, így jött ez a plakátos koncepció, ami szerintünk is nagyon el lett találva. A klip/video meg alapvetően elengedhetetlen manapság, még egy olyan kisebb bandának is, mint mi, hiszen eleve sok ember szinte csak a Youtubon hallgat (és néz) zenét.
Összesen mennyi videóklipetek van? Sok élmény összegyűlt már ezeknek a forgatásával kapcsolatban? Nagyrészt hogyan jönnek létre, milyen ötletek alapján?
P. Nos, ha csak a hagyományos klipeket nézzük, amihez rendes forgatás is társult, az összesen 10 db, de ebben benne vannak a koncertfelvételekből összevágott videók és a Túl az Óperencián is, ami ugyan nagyrészt animáció, de forgattunk hozzá sziluettes, zenélős snitteket is. Az ötleteket tekintve jellemzően közösen születik meg a koncepció a stábbal, ha van konkrét ötletünk, akkor azt mi elmondjuk, ha nincs konkrétum, akkor rábízzuk a videós srácokra a koncepciót. A legtöbb klipet az egykori Mihaszna, most már Carbon Head néven futó duóval, Lerch Péterrel és Nagy Viktorral csináltuk, akikkel mindig nagyon jó hangulatú forgatásaink voltak, és a végeredmény is kivétel nélkül mindig világszínvonalú lett. Ők mindig nagyon jól ráéreztek arra, hogy milyen képi világot, történeti szálat kapjanak a dalok, még akkor is, ha csak egy “sima” image klipről volt szó. Ezek közül amúgy a legemlékezetesebb az Erdő forgatása volt 2017-ben, ami az egykori soroksári Vágóhíd telepen készült, ahol sok száz más zenekarral együtt mi magunk is próbáltunk évekig. Gyakorlatilag a forgatás utáni napokban küldték el az összes bérlőt, lezárták végleg a telepet és később nagyrészt le is bontották, így a klip igazi mementója lett a legendás helyszínnek. a forgatás során több “veszélyes” manőver is volt, Zoliról például készült olyan snitt, ahol az egyik épület tetején énekel, ahova amúgy nem szabadott volna felmenni, de hát a művészetért ugye mindent. Ezt a portás ki is szúrta, többször ránk is szólt, de egy szatyor kőbányaival sikerült lekenyerezni és onnantól zavartalanul forgathattunk tovább. 🙂
Nem olyan régen már volt egy lemezelőzetes koncertetek az At Night I Fly és Petricor zenekarok társaságában. Hogyan értékelnéd az estét? Milyen élményben részesítettek a rajongók?
P. Várakozáson felül sikerült, mondhatni. Egyrészt nagyon szép számmal sikerült összegyűlni, amiért innen is nagy köszönet mindenkinek aki eljött, de hangulatilag, technikailag stb is minden klappolt. Nálunk ezen a bulin debütált Norbi a dobok mögött, emiatt dupla izgalom volt, de ezen a téren is minden rendben volt, nagyon odatette magát a színpadon, kaptuk is utána többektől, hogy szinte megfiatalodott a zenekar a színpadon, ami azért valljuk be ránk fér 🙂
A közelgő koncertekről mit mondanál? Mennyi helyre szeretnétek eljutni? Szerinted mit tudtok kihozni magyar szinten az album támogatása részére?
P. Lesz pár vidéki buli tavasszal a Dying Wish társaságában, akik szintén most fognak új anyaggal jelentkezni, illetve játszunk a Barba Negrában is a Depresszió előtt április 13-án, aminek nagyon örülünk, egyrészt ritkán sikerül ilyen nagyszabású bulin játszanunk, rendes nagyszínpadon, másrészt egy ilyen bulin jellemzően olyan új arcoknak is zenélünk, akik még nem ismernek minket, ami ad egy plusz löketet az egésznek. Erre az időszakra várhatóan már több koncert nem nagyon fog beesni, a nyarat még nem látjuk fesztivál ügyileg, viszont őszre mindenképpen terveznénk egy újabb klubbos kört vidéken, illetve tervben van egy rendes lemezbemutató koncert is Pesten.
Azt kell mondanom a hosszú idő gyakorlása miatt, egy igazán profi csapattá váltatok, hiába akadályoztak a tagcserék. Jó úton vagytok, sikerülhet az álmok elérése. Említenél az álmok közül 1-2-t? Van ilyen?
P. Egy ilyen szinten zenélő bandának már az is eredmény, hogy létezni tud és nem oszlik fel, és ezt most minden vicc nélkül mondom. Nehéz ennek az underground közegnek felszínen maradnia, mert hiába van nagyon sok profi, világszintű produkció, a piac kicsi, az igények meglehetősen alacsonyak, az idő véges. Viszont azt kell mondjam, hogy mi végtelenül hálásak lehetünk, hogy nekünk az évek során kialakult egy hűséges táborunk, illetve minden egyes új dallal, lemezzel meg szoktunk találni új embereket is, tehát van mibe kapaszkodni. Nyilván örülnénk neki, ha még több emberhez eljutna a zenénk, az üzenetünk, többet tudnánk nagyobb tömegek előtt is koncertezni, és próbálkozunk is folyamatosan a magunk szerény erejéből, de vagyunk már annyira régi zenekar, hogy nem fogunk megalázkodni vagy kétségbeesetten kaparni minden lehetőségért, hogy a sikert hajhásszuk, a hitelességünk többet ér ennél.
Sokan mondják, hogy az élet szar. Szerintem csak meg kell találni benne az örömöt és azzal kell foglalkozni, amitől jobban érezzük magunkat. A zenélés nektek ilyen. Mit mondanál erről? Miért jó zenélni? Mennyire változtatja meg az ember életét? Mennyi mindenből marad ki egy átlagos ember?
Z: Nem szeretnék senkit arról győzködni, hogy miért pont a zenélést válassza, inkább azt tanácsolnám, hogy keressen magának egy olyan kreatív hobbyt, amiben 100%-osan önmaga lehet és ahol nem kötik korlátok. A zenekarosdiban ugyanúgy megtanulható a fegyelem és a közös célkitűzés érdekében zajló kooperatív munka, mint bármely más csapatjátékban. Ugyanazok lehetnek a célok és ugyanúgy feltölt vagy lehúz. De a csapatsportokkal ellentétben talán annyi előnye van, hogy ez egyéniben is bármikor űzhető, akár csak saját szórakoztatásodra is.
Köszönöm a válaszokat. A Salvus rajongók nagyon szeretnek titeket és egyre többen lesznek!
Z: Köszönjük a lehetőséget!
Facebook: https://www.facebook.com/salvusmusic
Instagram: https://www.instagram.com/salvusmusic
YouTube: https://www.youtube.com/@SalvusOfficial