Az interjú Pál Zoltánnal készült.
Üdv a Kronos Mortus-on. Kérlek, mutasd be röviden a zenekar eddigi majd” 15 évét. Ha jól tudom Te a 2002-es Forsaken Symphony album óta vagy aktív részese a bandának. Hogy emlékszel vissza a régi időkre, és hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
Hello! Annyiban javítanálak ki, hogy 2000 őszén kerültem a zenekarba, a Grand Destiny lemez írása közben. Az 1993-as alakulás óta eltelt időt nagyon nehéz lenne pár mondatban összefoglalni, így inkább számszerűen venném végig a történetet: 6 album, 1 EP, 1 demo kazetta, 1 DVD. Emellett számos koncert külföldön és belföldön, valamint 2 10-10 állomásos Európa-turné a Marduk, illetve a Skyforger zenekarokkal. A zenével még egész fiatalon kerültem kapcsolatba. Zenekedvelő, és zeneértő családban nőttem fel, és már gyermekkorom óta a metal zenét szeretem. 9 éves koromban már a saját kérésemre vittek el a Pokolgép Éjszakai bevetés lemezbemutatójára. Úgy tűnik, elég meghatározó élmény volt. 🙂 A Sear Bliss-t Szücs Gergő révén ismertem meg, akivel a Szombathelyi Ifjúsági Fúvószenekarban játszottam együtt. Ott hallottam, hogy van egy zenekara, amivel durvább zenét játszanak. Mikor végighallgattam a Phantoms lemezt, nagyon nagy hatással volt rám. Az pedig, hogy rajongóként a zenekar tagjává válhattam, az egy valóra vált álom volt.
A Sear Bliss-nek már a kezdetek óta van egy sajátos hangzásvilága. Honnan jött az egyedi ötlet, hogy fúvós hangszert szólaltassatok meg a dalokban?
Valóban, a rézfúvós hangszerek használata eléggé egyedivé teszi a hangzásunkat, és magát a zenét is. A zenekar kezdetek óta arra törekedett, hogy valami egyedülállót, valami eredetit hozzon létre. Ennek legegyszerűbb módja az volt, hogy egy alapvetően „stílusidegen” hangszert is csatasorba állítottak. Itt került képbe a már említett Szücs Gergő, aki egy lakótelepen lakott a banda tagjainak nagy részével. Tudták róla, hogy jól trombitál, és hogy szereti a metal zenét. Innen már csak a legnehezebb dolog volt hátra: a dalszerzés. De ismerve a The Pagan Winter anyagát, ezzel is megbirkóztak.
A bandában elég sok tagcsere volt az elmúlt években. Ez nem nehezítette meg a zenekar rendes működését és a dalszerzést? Most is új taggal bővültetek. Mit kell tudnunk Kovács Péter gitárosról?
Sajnos egy zenekar 14 éves működése alatt elkerülhetetlenek a tagcserék. Az emberek változnak, és az életük alakulása megváltoztathatja a zenéhez/zenekarhoz való hozzáállásukat. Ez teljesen természetes dolog. De amikor ez már a közös zenekari munka rovására megy, onnantól kezdve az illetőnek nincs keresnivalója a bandában. Ez kicsit keményen hangozhat, de ezt csak 100%-os elkötelezettséggel érdemes csinálni. Az új lemezt hallgatva azt kell mondanom, hogy a tagcserék nemcsak, hogy nem nehezítették a zenekar működését és a dalszerzést, hanem erősebbek vagyunk, mint valaha. Ez egyébként hallható a koncertjeinken is. Kovács Péterről annyit kell tudni, hogy egy kiváló gitáros, aki előzőleg a Killing Art nevű zenekarban játszott. Budapesten lakik, és egy általános iskolában tanárként dolgozik. Belépésével nagyot léptünk előre, az új lemezre számos dalötletet, riffet hozott, és a szólók javarésze is az ő nevéhez fűződik.
Régebben külön billentyűse is volt a zenekarnak, de már egy jó ideje koncerten samplerről mennek a témák. Miért döntöttetek úgy hogy nem kell még egy tag?
Igen, 2002 ősze óta hard disc recorderről mennek koncerten a billentyűs témák. Ennek oka elég egyszerű: nem találtunk megfelelő embert a billentyűs posztra. Az utolsó billentyűsünk Ziskó Olivér volt, aki kiválóan játszott, és a dalszerzésben is nagyszerű munkát végzett. A problémák ott kezdődtek, hogy a Sear Bliss mellett volt egy csomó más zenekara is, így ránk nem maradt elég ideje. Mikor megváltunk tőle, kényszerűségből mentek a részei gépről. De aztán kiderült, hogy számunkra ez az optimális megoldás. Így olyan témákat is vissza lehet adni koncerteken, amiket egy billentyűs 4 kézzel sem tudna lejátszani. Az mondjuk elég nagy terhet ró ránk (főleg Sömire), hogy emiatt metronómra kell játszani. A legkisebb hiba vagy csúszás is boríthatja a koncertet. Ilyen szerencsére még nem fordult elő, de olyan megesett már velünk, hogy a hard disc recorder meghibásodott.
Akkor térjünk rá az új lemezre a „The Arcane Odyssey”-ra. Miben látod a legfőbb különbséget ez és a „Glory and Perdition” között?
A legfőbb különbségek nyilván abból adódhatnak, hogy a Glory lemez gitártémáit főképp Csabi írta, aki azóta távozott a bandából. Ezúttal a gitárrészek jórészt Andrástól származtak, de Peti és Necó is hozott dalokat, riffeket. Hangszerelésileg is vannak változások a korábbi lemezhez képest. Most jóval sűrűbbek, rétegezettebbek a dalok, így jóval több idő is szükséges a befogadásukhoz. Ezen kívül minden eddiginél több gitárszóló van, és a fúvós témák is gyakoribbak, valamint több szólamban szólalnak meg. A legnagyobb meglepetést talán a lemez utolsó dala, a Path to the Motherland okozhatja, amiben magyar népi hangszerek (különböző furulyák, koboz, hegedű) szólalnak meg.
Nekem nagyon tetszik az új korong és úgy érzem minden eddiginél változatosabb lett. Hogy áll össze nálatok egy komplett Sear Bliss nóta?
Ezúttal a dalírási módszerek is gyökeresen megváltoztak. Eddig mi is a hagyományos, próbateremben jammelős módon írtuk a dalokat, most viszont váltottunk. Ez részben a földrajzi távolságok (a gitárosok Budapesten laknak), részben a technika előrehaladása miatt alakult így. Mostanára már majdnem mindannyiunknak van olyan számítógépe, ami otthoni demofelvételek készítésére alkalmas. Így mindenki összegyűjtötte a maga dalötleteit, feljátszotta, majd interneten elküldtük egymásnak. Ezután mindenki hozzátette a maga ötleteit. Tulajdonképpen ilyen módon álltak össze a dalok, így amikor az első próbára összejöttünk, már félkész dalokat próbáltunk. Mindenki nagyon kivette a részét a munkából, de ki kell emelnem Andrást, aki fő dalszerzővé előlépve nemcsak a basszus-, billentyű és énektémákat, szövegeket írta meg, hanem a gitárriffek többségét is.
Mesélj egy kicsit a nóták mondanivalójáról. Esetleg koncepció is húzódik a dalok mögött?
A dalainknak nincs konkrét üzenete. Azt szoktuk mondani, hogy a szövegek nem evilági dolgokkal foglalkoznak, távol állnak a hétköznapi problémáktól. Tehát nincs bennük semmilyen vallási, politikai, vagy társadalmi állásfoglalás. Ezt a fajta megmondóember szerepet inkább meghagyjuk másoknak. Koncepcióról mindössze két dal esetében beszélhetünk, ezek az első (Blood on the Milky Way) és az utolsó (Path to the Motherland) dalok a lemezen. Mindkettő a Hadak Útja legendára épül, amit a Csaba királyfi legendaként is ismernek, de ez a Tejút kialakulásának egyik története is. Ebbe most nem mennék bele bővebben, akit érdekel, a neten utánakereshet, de a borítóban is összefoglaltuk a történetet.
A mostani lemez borítóját is Tari József festette, ami ismét gyönyörűre sikerült. Annak idején még Kris Verwimp-el dolgoztatok. Mi volt az oka a szakításnak és miben látod a két művész közti különbséget?
Kris Verwimp az első négy lemez, és az EP borítóját festette meg gyönyörűen. Azonban mi úgy éreztük, hogy váltani szeretnénk. A borítóinkat jellemző fehér boszorkányos-madaras koncepcióval is szakítani akartunk, ezért a Forsaken Symphony borítóján a boszorkány máglyahalált is halt. Ezután került képbe Tari József, akit a hírhedt Aura Aetas révén lehet ismerni, de ő festette a Venom The Wastelands c. lemezének borítófestményét is. Régebben leveleztek Andrással, és még akkor elküldte pár akkori festményének fényképét. Így kézenfekvő megoldás volt, hogy őt kérjük fel a Glory and Perdition borítójának megfestésére. A mai világban elég szokatlan, hogy nem computergrafikát használunk, de mi ezen a téren elég ódivatúak vagyunk. Igaz, hogy egy valódi festmény megfesttetése sokkal többe kerül, de szerintünk olyan hangulati pluszt nyújt, amire érdemes áldozni. Tari József amúgy ismét kiváló munkát végzett. Rendkívüli aprólékossággal festette meg a képet, sok helyen nagyítót használt az apró részletek kidolgozásához. A munka megkezdése előtt pedig több könyvön átrágta magát, hogy hűen festhesse meg Csaba királyfit és seregét, valamint a kép jobb alsó sarkában látható legyőzött tábort.
Ejtsünk szót a kiadóváltásról is. Eddig a Red Streamnél voltatok, mi volt az oka a váltásnak, és hogyan került képbe a Candlelight? Tudom még elég korai, de megvagytok elégedve az eddigi munkájukkal?
A váltás oka egyszerű volt: lejárt a szerződésünk a Red Stream-mel. Ők ugyan letettek elénk egy szerződéstervezetet, ami újabb 5(!) lemezre szólt, de mi menni akartunk. Egy nagyobb, hatékonyabb kiadóhoz akartunk kerülni, és ez a Candlelight-tal sikerült is. Elég csak megnézni, milyen nevek vannak náluk: Emperor, Crowbar, 1349, Zyklon, vagy a magyar énekesnővel dolgozó To-Mera. Nem volt egyszerű ebbe a társaságba bekerülni, de végül sikerült, három lemezre szóló szerződést írtunk alá. Az eddigi tapasztalataink alapján nagyon jó kezekbe kerültünk, teljesen meg vagyunk elégedve a kiadó munkájával a promóció és a terjesztés terén is. Ennyi interjút még sosem adtunk, telefonon és e-mailben egyaránt jönnek a felkérések. Komoly ígéretet kaptunk egy Európa-turnéra is, reméljük az is összejön.
Ha jól tudom két tag, Schönberger Zoltán (dob) és Nagy András (basszer/ének) egy másik volt Sear Bliss tag, Winter csapatában, a Forest Silence-ben is érdekelt. Az is egy aktívan működő csapat vagy csak egy project? Hallottad a bemutatkozó lemezt? Ha igen, akkor mi a véleményed róla?
A Forest Silence inkább csak egy project, amiben Sömi dobol és András gitározik. De ez a formáció kizárólag a lemezeken él, mivel koncertet eddig nem adtak, és ezután sem fognak. Ez Winter döntése, és makacs ember lévén, nem hinném, hogy ez változni fog. Pedig akadt több csábító ajánlat is, főleg külföldről. Igen, hallottam a lemezt, a többiek voltak olyan kedvesek, és kaptam egy példányt a lemezből. Habár a dalok demo verzióit hallottam korábban, és a stúdióban is jártam párszor a felvételek idején, a végeredmény mégis meglepett. Nagyon erőteljes és hatásos album. Mindenkinek ajánlom, hogy tegyen vele egy próbát.
Nem viszitek túlzásba a koncertezést, de azért rendszeresen játszottok külföldön is. Miben látod a legfőbb különbséget a hazai és a külföldi szintér között? Klubhelyzet, közönség stb.
A közönséget tekintve nem vettünk észre olyan nagy különbséget a hazaiak és a külföldiek közt. Mindenhol szívesen és nagy várakozással fogadnak minket. Bár sokan mondják, hogy pl. az osztrákok „sülthal” népség, mi ezt nem vettük észre. Remek hangulat szokott lenni az osztrák bulikon is, tudnak zúzni a labancok is, ha akarnak. 🙂 A klubhelyzetben viszont nagyon nagy eltérések vannak. Külföldön nagyon jól felszerelt klubok vannak, a műfajhoz és a szakmájukhoz értő hangosítók, és profi segítő személyzet. Itthon ez eléggé másképp van, részben ezért is van olyan kevés koncertünk hazai pályán. Azonban nem minden fekete és fehér, itthon is vannak remek koncerthelyszínek, és kint is találkoztunk már kevésbé jóval.
Ha jól tudom több helyen is készültök bemutatni az új lemezt. Mi várható koncert fronton? Esetleg külföldi bulik is kilátásban vannak?
Idén még várhatóan négy koncertünk lesz, ezek a következőek:
Nov. 9. Budapest, Wigwam (+Tesstimony, Embers)
Nov. 10. Szombathely, Haladás MH (+Dalriada, Age of Agony, Teurgia)
Nov. 17. Kazincbarcika, Sport Club (+Dalriada, Frost)
Dec. 22. Pécs, Toxic (+Dalriada)
Lesznek külföldi bulik is, már jövőre is vannak meghívásaink. Pl. játszani fogunk a német Ragnarök fesztiválon, de egy Európa-turné is szervezés alatt áll. Erről azonban egyelőre konkrétumokat még nem szeretnék elárulni.
Nagyon köszönöm az interjút és további nagyon sok sikert a zenekarnak. Üzensz valamit az olvasóknak?
Én is köszönöm az interjút! Mindenki hallgassa meg a The Arcane Odysseyt, és találkozunk a koncerteken!
Készítette:
Web: http://www.searbliss.hu/