A Shell Beach története akkor vette kezdetét, amikor Totik Zoli énekes kiszállt a Velvet Stabból, akik már új énekessel tarolnak, de Zoli egy pár ismert zenész barátjával megalakította a Shell Beachet, akik nemrég kihozták bemutatkozó „Acronycal” c. korongjukat. A lemezkészítéssel kapcsolatban és a fogadtatásáról is, meg egy jó pár egyéb érdekességről kérdeztem a zenekart.
Sziasztok. Először is köszi szépen az interjút. Csapjunk is bele a közepébe. Zoli, amikor kiszálltál a Velvet Stabból akkor mi volt a gubanc a bandával / VS /?
Helló, mi köszönjük :-). Hát a Velvetben az utolsó fél-egy évben sorra jöttek elő kisebb-nagyobb nézeteltérések. Az alap probléma végülis arra vezethető vissza, hogy ők hárman és én más zenét szerettünk volna játszani, és máshogy láttuk ezt az egész zenekarosdit. Amikor azt éreztem hogy én élek-halok a zenélésért, sokszor más hozzáállással, más mentalitással találkoztam. Nagyon sok kérdésben én egyik irányba döntöttem volna, ők pedig hárman a másikba. Zenei kérdésekben is. A Velvetben nagyon sok zenét én írtam, általában úgy hogy komplett számokat vittem le próbára. Sokszor ebből is konfliktus volt, én ragaszkodtam volna a már megírt témákhoz, nekik viszont gyakran nem jött be ez-az ezekben a számokban, így mindkét felet hamar frusztrálta a szituáció. Tehát zeneileg sem voltunk összhangban sokszor. A Viktor kilépése is közrejátszott, már nem tudtam ugyanolyan lelkesedéssel gondolkodni a Velvetben mint korábban. Nem egyszerű azért egy ilyen döntés, abszolút olyan mint egy szakítás, mindannyian nehezen viseltük el, de mára úgy gondolom mindenki látja, hogy így sokkal jobb mindannyiunknak.
Mennyivel azután kezdtétek el a Shell Beachet?
A Shell Beachbe én pont hogy egy fél évvel ezek előtt léptem be. A Beach többi tagja meg kb. 2 évvel ezek előtt kezdett dolgozni a zenekaron. Eredetileg csak mint projekt, vagy második zenekar képzeltem el a dolgot, de rövid idő alatt nagyon rákattantam, az első koncert pedig végképp eldöntötte számomra a kérdést. Nagyon jól sikerült, sokkal inkább magaménak éreztem a produkciót mint bármi korábbit (ami furcsa, mert a velvetet is ketten a Márkkal építettük fel). Szóval a koncert estéjén jött a tipik filmbeli angyali hang hehe :-), nagyon jó kedvem volt.
Milyen gyorsan íródtak a számok?
Eléggé változó, volt olyan szám ami gyakorlatilag egy próba alatt összeállt, viszont van olyan is amit már a kezdetek óta gyúrogattunk és csak hónapok alatt készültünk el vele. Mindenesetre abszolút természetes folyamat. Túl sokat nem görcsölünk az ügyön, nem erőltetünk semmit, ami nem fekszik mindenkinek, az úgyis elhullik.
Volt valamilyen koncepció, hogy milyen irányba szeretnétek menni?
Úgy konkrétan nem, hogy leültünk hogy na akkor most reggaet kéne játszani egy jó adag funkkal, viszont mindannyian éreztünk egy közös irányvonalat, egy közös sodrást, ami meghatározóvá vált a lemezen is. Érdekes, hogy ez az egész tudatalattiként működött. Nem kellet róla kimerítően beszélgetni, gondolkodni, hanem jött magától. Persze ez nem véletlen, hiszen azért zenélünk együtt, mert mindannyiunkat megfogta a többiek karaktere, stílusa.
Ki írja nálatok a számokat? Hol próbáltok?
A számok írásából mindenki kiveszi a részét. Az alapötleteket általában a Pali hozza, de a Sirens pl. egy az egybe a Matyi száma. Dani és Atish hozzáteszik a saját énjüket, együtt formáljuk a dalokat. Az énekdallamokon is a próbákon dolgozunk, ezekért én vagyok a felelős, a többiek pedig segítenek ötleteikkel. A szövegeket pedig egyedül írom.
Szerintetek milyen stílusilag a zenétek, ha így kötelező lenne skatulyázni?
Szerintem a legtöbb elem a post-hardcore-nak titulált stílussal megbélyegzett zenekarok zenéjéhez hasonlít, vagy a „tradícionális” (értsd. 5-10 évvel ezelőtti) emo bandákéhoz. Akaszthatod még rá tetszés szerint a rock, alternatív, hardcore, metál jelzőket is. Úgyis mindig minden zenekar a „Blőőőőh, nem lehet beskatulyázni, ez más mint a többi blablabla…” kamuval jön! Mindenki a hatásaiból táplálkozik, nem is értem miért akarja ezt mindig mindenki letagadni.
Milyen bandák hatottak a muzsikára? Tudom, nem szeretik a zenekarok a más bandák megnevezését, mert szerintük nincs értelmük a számok megírásában, ami lehet igaz is.
Háh, hogy előrevetítettem már ezt a kérdést az előző válaszomban 😉 Imádjuk az olyan bandákat, mint a glassjaw, a refused, az at the drive-in, a he is legend, a deftones, az anberlin. Többen odavannak az oceansizeért, a porcupine treeért, a toolért. Van sok hc hatás is, másoknál jazz, meg progresszív zenék. Nemrég együtt voltunk a Muse-on, az is istencsászár volt. A MSTRKRFT meg személyes aktuális mániám, yo!
Mutasd be a zenekart. Kiket találhatunk a tagok között?
A tagok között légüres tér van! Ivánfi Dani dobol, ő régebben a Blind Myselfben „püfölt”. Somló Pali gitározik, régebben egy ideig a Buried By Time hc bandában tolta, előtte meg a Shamrockban nevelkedett. A másik gitáros Horváth Attis, a subscribe gitárosa. Basszusgitáron Mohácsi Matyi figyelhető meg, aki az Idoruban is játszik. Én meg Totik Zoli vagyok és énekelek, előző bandám nevéért lapozz az első kérdéshez 😉
Hol vettétek fel a lemezt? A borítót ki készítette? Esetleg te Zoli?
A lemezt a Parkplatz Stúdióban vettük fel. Sokat köszönhetünk ezért Szentpéteri Zsoltnak és Szűcs Szabikának. A borítót én csináltam, bingo.
Mit akar kifejezni a cím, illetve a borító?
Az Acronycal egy csillagászati kifejezés, napkeltekor és napnyugtakor nappal szemben lévő égitestekre mondják, mert ilyenkor optimális helyzetben vannak a megfigyelésre. Azért választottuk ezt a címet, mert tetszett a gondolat, hogy a nap megvilágítja, „értelmezi” egy bolygó pályáját, mint ahogy a lemez megvilágítja a Shell Beach lényegét, mondanivalóját, a saját életünk történéseit. A borítóban egy ezzel párhuzamos, metaforikus történet van elrejtve egy titokzatos idegenről, aki a földre pottyan és kívülről vizsgálja az emberek életét, a földi élet működését.
Milyen a fogadtatása az anyagnak?
Még csak most kezd igazából elterjedni. Mindenesetre már jó sok pozitív kritikát, netes kommentet, blogbejegyzést kaptunk az elmúlt pár hétben. A haverjaink közül és a „szakmából” is sokan elismerően nyilatkoznak. Persze van akinek nem jön be és szénné fikázza, de ő valószínűleg a saját kedvenceinket is lehúzná, akikért mi megőrülünk, úgyhogy ezzel nem is foglalkozunk sokat.
Mik a tervetek a közeljövőben? Gondolom, ahol tudjátok, megmutatjátok magatokat.
Igen, általában plázákban és forgalmas utcákon szoktunk vastag prémbundák mögé bújni egy szál faszban, és jól megmutogatjuk magunkat, háh. Nemsokára forgatunk egy klippet, és külföldön is elkezdjük építeni a reputációnkat, kiadót és koncertszervezőket keresünk. Ezek mellett több vidéki bulin szeretnénk bemutatkozni, és lassan de biztosan írogatjuk a következő lemez anyagát.
Következő koncertek mikor lesznek?
Lesz több vidéki bulink az Idoru és a Subscribe társaságában, Valamikor télen pedig egy újabb nagyobb volumenű pesti megmérettetést tervezünk. A myspaceünkön mindig fent vannak az aktuális dátumok egyébként.
Számok szövegeiről általánosan el lehet mondani valamit?
Általánosan azt lehet elmondani a szövegekről hogy személyes témájúak, saját élményeim, tapasztalataim, gondolataim alapján írom őket, de mindezt próbálom nyitottan megfogalmazni, hogy mások akár teljesen más jelentést is ki tudjanak belőle olvasni, ahhoz képest, mint ami engem motivált a megírásakor. Nyílván az alapgondolat adott, de szerintem könnyedén a saját élményeinket lehet kiolvasni a szövegekből. Jó ha egy kicsit titokzatos az egész. Én is azt szoktam szeretni mások szövegeiben, amikor a saját jelentésemet tudom a dalhoz kötni.
Ki mivel foglalkozik a hétköznapjaiban?
Atish a Parkplatz stúdióban dolgozik, Matyi egy videótékában. Dani egy multimédiás suliba jár, Pali meg úgy tesz mintha melót keresne. Én borítókat és weblapokat tervezek, és egy internetes fejlesztési cégnél dolgozom.
Nagyon sok sikert kívánok a lemez felfutásához és a koncertekhez. Köszi mégegyszer az interjút.
Köszönjük a jókívánságokat és a kérdéseket. Adios
Készítette: xfixbitchx
Web: http://www.shellbeachband.com/