Üdv! Egy nagyszerű albumot hoztatok össze, ami kissé súlyos is, modern is és ragyogó dallamokat is felfedezhetünk benne. Mesélnétek, hogy hogyan is állt össze ez a sokrétű zene, mennyi idő is volt ezt összehozni?
Köszönjük a dicsérő szavakat. A zenei irány a minket ért sok muzsikális és egyéb hatás összegyúrásának köszönhető. Eleve törekedtünk arra, hogy ne a „magyar XY” címkét érdemeljük ki, és hogy a végeredmény színes, mai és előremutató legyen. A rászánt idő sajnos mindig kevesebb, mint lehetne és kellene, de mindannyiunk életében vannak egyéb tényezők is. A bemutatkozó EP összehozása 3 év volt, és azóta is 3 év telt el a Divider lemezig. Annak persze sok értelme nincs, hogy évente lemezt készítsünk, és anyagilag is komoly ráfordítás egy-egy ilyen projekt. Három stúdióban dolgoztunk, és elég sok egyeztetést és rákészülést igényelt az egész. De tanulságos volt, és a végeredmény is magáért beszél.
A „Divider”-t már az új basszusgitárosotokkal rögzítettétek. Mennyire gyorsan sikerült ráhangolódnia a zenétekre? Hogyan is kerültetek vele kapcsolatba?
Dáviddal régóta tudtunk egymásról, zenekarai (Nervous Playground, NoiseField, Annie Hall és R-Clone) révén tudtam, hogy beillene a képbe, így amikor Csabi lelkesedése alábbhagyott, azonnal megkerestük. A CD-re kiírt dalötletek és szövegek alapján rábólintott a felkérésre, és most már a csapat teljes jogú tagjának tekintjük. Vokáljával sokat dobott a zenekar élő teljesítményén, mint az már az első próbán bebizonyosodott.
3 év telt el a kislemezetek és az új albumotok között. Mi is történt az eltelt időszakban?
A Ground Level EP után egy ideig a csapat koncertképességén dolgoztunk, és írtuk az új nótákat. A tagcsere aránylag zökkenőmentesen ment, mégis eltartott egy ideig, mire ténylegesen nekiálltunk a lemezanyag kidolgozásának. A felvételek 3-4 hónapot vettek igénybe, a 2007-es év pedig főleg telefonálgatással, szervezgetéssel és várakozással telt annak érdekében, hogy a Divider úgy öltsön formát, ahogy azt elképzeltük.
Angol nyelven íródtak a dalok, és én úgy érzem, külföldön is van esélyetek ezzel az albummal. Esetleg valami apróbb sikeretek volt már a nemzetközi szintéren, szeretnétek kitörni kis hazánkból?
Az angol nyelvvel tényleg az volt a cél, hogy ne legyen úgymond „földrajzi határa” a produkciónak. Honlapunkról sok dal letölthető, így bármerre terjedhet a zenénk. A külföldi sikerhez viszont sokkal aktívabb jelenlétre lenne szükség, mint amit mi magunknak intézni tudunk kis hazánk déli csücskéből. Előző kiadványunk szinte csak pozitív sajtóvisszhangot kapott külföldről, szerepeltünk egy francia fanzine válogatás CD-jén, volt riportunk egy argentin lapon, a külföldi terjesztésre viszont csak ígéretet kaptunk. A Divider vélhetőleg még több lehetőséget biztosít majd, de a nagy kitörésre sok esélyünk nincs, ha reálisan nézzük a dolgot. Viszont pár külföldi fesztiválfellépés talán még elérhető álom lenne.
Ha jellemezni kellene a Solar Scream-et vagy eladni a cdteket, mit mondanál róla?
Hangulatos modern metal muzsika – ebbe biztos beletartozunk. A CD pedig minden téren igényes termék, és kb. négy-öt sör árán kapható, szóval aki ennyit sajnál rá, az a levegőt sem érdemli. 🙂
Mióta is foglalkoztok zenéléssel? Mennyi idő volt, amire sikerült vennetek egy olyan hangszert, ami már számotokra elfogadható volt?
Mindannyian már több mint egy évtizedes hangszertulajdonos-múltra tekintünk vissza. Harekkal (gitár-ének) inspiráltuk is egymást gitározgatásunk első éveitől fogva. Lopez (dob) az egyetlen, aki zeneiskolába is járt, pl. tud xilofonozni, amit egyszer még biztos lemezre is veszünk, hehe! A jelenlegi hangszerparkunk már túlmutat az elfogadhatón, de sokáig tartott, mire elértünk eddig. Mostanában a kezdőknek már szerencsére nem kell olyan mélyen a zsebükbe nyúlniuk egy-egy korrekt hangszerért, mint annak idején nekünk.
Zenélésen kívül még mi érdekel titeket?
Harek nagy filmgyűjteménnyel bír, Lopez úgy szeli az informatika világát, mint Neo a Mátrixot, Dávid asztronómiai és asztrológiai kislexikon, én meg ma pakoltam le a könyvespolcot, és egy külön szoba kellene hozzájuk, de ez szakmai ártalom, vagy inkább szükségszerűség.
Mennyire kedvelitek a magyar zenéket, kik azok a bandák, akikkel szívesen játszanátok?
Sok csapat van, akikre felnézünk, és nagyon bírjuk a muzsikájukat, főleg a szintén underground szinten létező, egyéni hangú csapatok, mint pl.: Angertea, Salvus, Dystopia, In Between, Force Feedback, Aebsence, Wendigo, Isten Háta Mögött, Wackor… és estig sorolhatnám. Akikkel szívesen fellépnénk, és már majdnem sikerült is: Subscribe és Watch My Dying. Ă…Âk az élő bizonyítékai, hogy van kereslet a legelvetemültebb zenékre is.
Így év végén egy aktuális kérdés. Mi nektek az év lemeze és csalódása?
Az év lemeze nálam a Porcupine Tree – Fear of a Blank Planet. Zseniális. De pl. még nem emésztettem meg a Novembre, az Old Dead Tree és a Primordial új dolgait, szóval nehéz átfogó képet alkotnom az évről, mivel sok jó lemez érkezett a végén. A magyar szintéren a Gire lemeze ver mindent, sajnálom, hogy szétment a csapat. Az év csalódása pedig számomra a Saviour Machine – Legend trilógia utolsó lemezének hiánya, pedig elvileg a nyárra tűzték ki. Globális szinten viszont legyen a Guns’n’Roses régóta ígért, de soha meg nem jelenő Chinese Democracy albuma. Nem mintha érdekelne, hogy az egykori legenda kiherélt változata mit dob ki 15 év elteltével, hanem egyszerűen szégyen és gyalázat, hogy hogy lehet ennyit tökölni egy max. 70 perces zenei anyagon, amikor minden adott lenne, a kiadói háttér, a hétjegyű bankszámla, és az orbitális rajongói bázis is. Axl Rose mondjon le.
Köszönöm az interjút, sok sikert!
Mi köszönjük a lehetőséget, és kívánunk boldog, klassz lemezekben gazdag új évet minden munkatársnak és olvasónak!
Készítette: NorthWar
Web: http://www.solarscream.hu/