Sulphur Interjú

(scroll down for English Version)

Üdv! Lapunkhoz bár nemrégiben jutott el második nagylemezetek, a Thorns In Existence már tavaly november óta beszerezhető. Mivel telt számotokra azóta az eltelt fél év?

Thomas: A kiadás óta dolgozunk az új anyagon, de még sok munka van hátra. A két gitárosunk Øyvind and Eivind a Vulture Industriesben is játszanak, akik a napokban adják ki második albumukat, így most inkább arra koncentrálnak. Adtunk néhány koncertet Bergenben, a november 9-i Dark Essence fesztiválon és 2010 májusában a norvég Terrorizer Grindhouseon. Jelenleg a 28-i európai Dark Essence turnéra próbálunk ezerrel, aminek majd november 7-én lesz vége. Három másik bandával fogunk játszani a Dark Essence Recordstól, a Taakevel, Helheimmel és a Vulture Industriesszal. Magyarország nincs a listán. Az időpontokról a www.myspace.com/sulphur666 oldalon lehet bővebb infót találni.

A honlapotokon nagyon részletes biográfia található, melyből kiderül, hogy néhány külső tényező miatt a Taakeriket teljesen, később a Sulphur pedig bő négy évre eltűnt a színtérről. Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot? Miért döntöttetek mégis a folytatás mellett?

Thomas: Írtunk néhány önéletrajzot az évek során, a szóban forgó életrajzot azért raktuk ki, mert rengeteg kérdés volt arra vonatkozólag, hogyan kezdtük és mit csináltunk a hosszú szünet alatt. Olvasható, hogy sok tagcserén estünk át, ami nem könnyítette meg a banda előmenetelét. Az sem sokat lendített a banda előrejutásán, hogy sok tag még a tanulmányait folytatta és volt olyan is, aki katonai kötelességeinek kellett eleget tegyen. 2004/2005-ben a három megmaradt tag, Øyvind, Felipe és jómagam úgy döntöttünk, hogy adunk még egy esélyt a bandának, volt néhány jó számunk és elkészítettünk egy demot, az “Outburst of Desecration”-t, amivel sikerült leszerződnünk az Osmose Recordshoz. Ez élesztette fel bennünk a tüzet, hogy elkészítsük az albumot. Mindig az volt az álmunk, hogy albumot készíthessünk, ha csak egyet is, hogy legyen eredménye a sok próbálkozásnak.

Az első teljes stúdió anyagotok felvétele előtt Felipe kilépett a zenekarból. Ezúttal milyen hangulatban dolgoztatok? Problémamentesen zajlott a munka?

Thomas: Felipe választása nem igazán lepett meg. Ez volt a legjobb, amit tehetett, mivel nem igazán tudott már mit adni a bandának, így nem ellenkeztünk, mikor így döntött. Számomra nem volt túl nehéz a stúdiózás, de Øyvind rengeteg időt töltött el ott, mert a legtöbb gitár részt neki kellett felvennie. Szerintem annyira nem bánta, mivel második gitáros híján azt csinálhatta, amit csak akart, nem kellett senkivel vitáznia.
Eivind aztán csatlakozott a bandához és segített a gitár felvételeinek befejezésénél és hamarosan teljes jogú tag lett.

A névváltoztatás előtt és után is voltak kisebb-nagyobb gondjaitok a tagok kilétét illetően, a jelenlegi társaság viszont lassan három éve együtt van. Stabilnak érzed ezt az állapotot?

Thomas: A jelenlegi felállás a valaha volt legjobb és legerősebb. Jóban vagyunk egymással és mindenki él-hal a bandáért. Kellemes három év telt el és örülök, hogy ilyen csapatban lehetek. Mindenki kitűnő zenész és jó dolog, hogy mindenki kiveszi a részét a lemezek kiadásánál.

A Cursed Madness megjelenése óta a személyi változások mellett kiadót is cseréltetek. Mi volt a gond az Osmose-szal, illetve később hogyan kerültetek kapcsolatba a Dark Essence Records-al?

Thomas: Az Osmosetól nagyon jó ajánlatot kaptunk, jogdíjat fizetnek nekünk. Sajnos a második albumnál nem kaptuk meg ezt az ajánlatot, mivel a világválság miatt a kiadók sem termelnek annyi pénzt és a második albumért már nem akartak fizetni. Elküldtük nekik, de azt mondták nem erre számították, nem tetszik nekik és nem akarják kiadni, ezért felbontottuk a szerződést és elváltak útjaink.
Ezután rögtön a Dark Essence Recordshoz mentünk, akik a barátaink itt Bergenben. Az album készen volt, a borító majdnem, és a kiadó hallotta a lemezt. Tetszett nekik és jó ajánlatot kaptunk, úgyhogy könnyen ment az új kiadó keresés. Nagy előny olyan emberekkel dolgozni, akik értik a nyelvet, amit beszélünk, és profik abban, amit csinálnak, úgyhogy elégedettek vagyunk azzal, ahogy a dolgok alakultak.

Az új lemez nem titkoltan jóval több progresszív elemet tartalmaz elődjénél. Miben változott a dalírási módszeretek? Minek tudható be ez a kisebbfajta megközelítésbeli változás?

Thomas: Øyvind szerzi a zene nagy részét és nagy rajongója a “70-es évek prog. bandáinak, de nem hiszem, hogy az első albumnál ezeket hallgatta volna. Az első albumot régi anyagból gyártottuk, olyanokból, amiket 7-10 éve írtunk. Más számokat viszont csak 1 évvel előtte készítettünk és tisztán hallani bennük a progresszív elemeket. Amikor a Thorns in Existencet készítettük, a progresszív elemek, már az elejétől kezdve jelen voltak, Øyvind pedig rengeteg fejlődött az elmúlt években, és sokkal jobb zenéket készít, amik tele vannak kihívásokkal.

A mostani album meglehetősen sötét és a megszokottnál elvontabb. Az írás kezdetén milyen események voltak kihatással rátok és a dalok hangulatára?

Thomas: Azt hiszem, a “The Descent” után rájöttünk, hogy szeretjük ahogy szól, azokat az őrült és koszos effekteket, olyan érzés volt, mintha a pokol és egy horror film közt lennénk, ami jó kis sötét hangulatot teremtett. Øyvind, a szinti hangszerelésénél felhasználta ezeknek az effekteknek a nagy részét, amik sötétebbé és ijesztőbbé tette az albumot. Összeköti valamilyen formában a számokat.

Az egyedi ötletek mellett a zene engem helyenként a Secrets Of The Moon és a Pantheon I újabb lemezeire emlékeztet. Saját bevallásod szerint, mely bandák inspirálták elsősorban a jelenlegi stílusotok kialakulását?

Thomas: Sok bandához hasonlították már a Sulphurt. Ennek fő oka, szerintem az, hogy sokféle stílust ötvözünk a zenénkben és ezzel valószínűleg sok bandától merítünk ötleteket. Ezek és Øyvind őrült ötletei alkotják a Sulphur stílusát és hangzását. Néhány banda, amikről tudom, hogy Øyvindet inspirálják: Emperor, Satyricon, Morbid Angel, Slayer, King Crimson, Mastodon és még sok más. Talán ez teszi a Sulphurt mássá, hogy nem az általános black és death metált ötvözzük, hanem van benne thrash és egy kis rock is, progresszív elemekkel, valamint mindezek tetejébe még ott vannak Øyvind érdekes effektjei is.

A nóták túlnyomó része angolul íródott, a korongon azonban helyet kapott egy norvég nyelvű szerzemény is. Miért lett kivétel a Ravner Beiter I Banesår?

Thomas: A “Cursed Madness” debüt albumon a Spilt blod og brente knokler c. dalt norvégül adjuk elő, ezért úgy döntöttünk, legalább egy számot rakunk a második albumra is norvégül. Ez egyfajta főhajtás a norvég black metál bandák előtt, és ahogy a norvég nyelvet használják a dalszövegeiben, valamint úgy gondoltuk, illik is a számhoz, amit választottunk. A két dalszöveg a hazánkról szólnak és az ősi északi hitről, arról, hogyan mocskolta be a kereszténység az őseinket, úgyhogy nem volt nehéz kiválasztani melyik szóljon norvégül. Fontos dolog viszont, hogy a dalszöveg illjen a zenéhez is, ezért, ha úgy érezzük, nem illik hozzá, megváltoztatjuk.

A mostani album és az Outburst Of Desecration demó borítóján, valamint a régi logótokban látható jelképnek milyen jelentősége van, mit szimbolizál?

Thomas: A híres Cristophe Szpajdel készítette, aki az Emperor és más banda logóját is készítette. A régi Sulphur logót felhasználva készítette el és azóta is ezt használjuk. Tulajdonképpen ez a kén (sulphur) jele a régi alkímiában, ami egy háromszöge, mögötte kereszttel, de Cristophe elvitte black metal irányba, ezért úgy néz ki, mint egy sátánista kereszt, de ezzel nekünk nincs problémánk. Az évek során folyamatosan változtatunk rajta.

Az interjú elején említettem, hogy viszonylag régóta kapható a legfrissebb munkátok. Azóta készül már esetleg a folytatás vagy egyelőre továbbra is a promotálás az elsődleges feladat?

Thomas: Ahogy már írtam, dolgozunk az új anyagon. Mivel hamarosan turnéra indulunk, az új lemez befejezése még várat magára.

A Sulphur-ból ketten is érdekeltek vagytok a Vulture Industries-ben, ahol ráadásul a produceretek, Bjørnar Erevik Nilsen énekel. Mennyire aktív ez a csapat? Jelenthet-e problémát a párhuzamos működés, illetve várhatóan lesz-e folytatása a The Dystopia Journals-nak?

Thomas: Igen, Øyvind és Eivind játszanak a VI-ban. Nem jelent problémát, de mikor kicsit elcsendesednek a dolgok a Sulphur körül, nekik a másik bandára is koncentrálni kell. Mivel a zene a hobbijuk, gondolom, szeretnének annyit kihozni belőle, amennyit csak lehet. A következő Sulphur turnét illetően pedig, a Vulture Industries-zel együtt játszunk, ami azt jelenti, hogy nekik kétszer kell koncertezniük minden este.
A VI most adja ki második albumát, a “The Malefactors Bloody Register”.

Koncertek terén milyen terveitek vannak a közeljövőben? Lesz esetleg nagyobb volumenű európai turné? Ahogy láttam, van már néhány lefixált dátumotok november környékére.

Thomas: A közelgő turné az egyetlen, ami tervbe van véve. Sokba kerül, de reménykedünk, hogy néhány klub vagy fesztiválszervező megismer minket és elhív majd minket a bulikra.

Korábban kétszer is meghívást kaptatok a bergeni Hole In The Sky fesztiválra és nemrégiben ugyancsak otthon játszottatok a Terrorizer szervezésében. Milyen emlékeid vannak ezekről a fellépésekről?

Thomas: Nekem a Hole in the Sky fesztivál volt az első Sulphur bulim, és nagyszerű volt. Olyan bandákkal játszottunk, mint a 1349, Destruction, stb. Második bandaként játszottunk volna, de utolsóként kerültünk sorra, mivel gondok adódtak a Destruction repülőjáratával. Hamarabb kellett felszállniuk, ezért korábban akartak játszani. Mikor meghallottuk, hogy utolsók leszünk, elkezdtünk Øyvinddel iszogatni a backstagenél és mire sorra kerültünk már elég részegek voltunk, úgyhogy nem adtunk valami jó koncertet, nem is emlékszem belőle sokra.
A másik koncert sokkal jobban ment és a májusi Terrorizer buli volt talán a legjobb Sulphur fellépés.

Eddigi tapasztalataim és a visszajelzések alapján a norvég zenekarok felemás véleménnyel vannak a hazájukról, zenei és civil oldalról nézve, te hogyan vélekedsz az országról?

Thomas: Norvégia egy nagyszerű ország és a kormány kulturális sok támogatást nyújt, így zenészként lehetőséged van gazdasági támogatás igénylésére. Ez elég jó dolog, mikor olyan bandával zenélsz, akik a lemezeladásokon kívül nem termelnek semmi pénzt. Jó tudni, hogy a bergeni helyi önkormányzat tud segíteni a lemez elkészítésében. Bár nem kapunk mindig támogatást, meg kell pályázni, és reménykedni, hogy a zenéd elég jó ahhoz, hogy megkapd a támogatást, de mi kaptunk két albumra is. Hehe. A turnézáshoz és a hangszerek megvásárlásához is igényelhetsz támogatást, úgyhogy szerintem nagyon szerencsések vagyunk, hogy ilyen helyen élünk.
Zeneileg szerintem Norvégiában rengeteg jó banda és zenész jelent meg az évek során. Sok magas minőségű zene jön erről a hideg és sötét helyről, és ezt szerintem senki sem tagadja. Persze az idők változnak, és szerintem már nem ülünk annyira biztosan a black metál trónján. Sok banda van és olyan sok jó zene, hogy nehéz megmondani, ki a legjobb. Van persze előnye, ha Norvégiából származol, de ez az előny egyre jobban halványul.

Végezetül, nem maradt más hátra, minthogy további sok sikert kívánjak a folytatáshoz. Ha bármivel szeretnéd még kiegészíteni az interjút, itt az alkalom. A magam részéről köszönöm a válaszokat és a lehetőséget!

Thomas: Nagyon köszönöm a jó kívánságokat, ezt a sok kedves kérdést, amit megválaszolhattam, hehe. A legjobbakat kívánja a Sulphur. Köszönet mindenkinek, aki megveszi az albumainkat, és hallgatnak minket a Spotifyon, Myspacen, vagy hasonlón keresztül. Reméljük, találkozunk a turnén, és eljutunk a szép országotokba is.
Sziasztok!

———————————

ENGLISH VERSION:

Welcome! Though we only received your second full album, Thorns in Existence recently, it can be purchased since last year’s November. What did you do since it was released?

Thomas: Since the release we have been working on some new material for the next album but we are still a long way from any pre-production yet. Our two guitar players, Øyvind and Eivind, also play guitars in Vulture Industries so they had to start concentrating on that band and their second release which is being released these days. We have played some concerts in Bergen, one on the Dark Essence fest that took place in November -09, and one on the Terrorizer Grindhouse concept that was arranged for the first time in Norway in May -10.
At the moment we are rehearsing as hell for the upcoming Dark Essence Europe tour that starts 28. October and ends 7.November. We will be playing with three other bands from Dark Essence Records, Taake, Helheim and Vulture Industries. Hungary is not on the list though. For more info about where and when, you can see the tour list at: www.myspace.com/sulphur666.

There is a very detailed biography on your homepage which tells us that due to some circumstances Taakeriket fully disappeared from the scene and Sulphur have for about four years. How did you live through this period? Why did you end up on continuing?

Thomas: We have written a couple of biographies over the years and that particular one was made since there have been so many questions about what we had been up to since the start and during the long break. And as you can read there has been a lot of people in and out of the band and that made it a little hard to get the band forward. The remaining members were also working with their education and some had to do their compulsory military service so that didn”t help us either. In 2004/2005 the three remaining members, me, Øyvind and Felipe made a choice to give the band a new chance, we had some good songs and we started making the demo “Outburst of Desecration” which earned us the deal with Osmose Records. This ignited the fire in us to make the album we so longed for. The dream was always to make an album, if only just one, just to give us something back from years of trying.

Felipe left the band before the recordings of your first album. What was the atmosphere like this time while you did the recording? Could you work without problems?

Thomas: Felipes choice didn”t actually surprise us so much as it should after all this work and after we just signed our first record deal. It was for the best because I don”t think he had much more to give to the band anymore and he didn”t want this as much as me and Øyvind did so we didn”t argue when he gave us the message. The recording wasn”t so hard for me but Øyvind spent a long time in the studio since he had to record most of the guitars himself. I don”t think he minded it to much since now he could do almost whatever he wanted without any argument from any other guitar player.
Eivind soon joined the band and helped Øyvind with the final guitars and soon after joined as a fully member of the squad.

The lineup was not that stable before you changed name, but the current lineup has been together for almost three years now. Do you feel this status stable?

Thomas: The current lineup is defiantly the best and strongest Sulphur has ever had. We are all happy with each other and everyone burns for the band. It has been some good three years now and it is really good to be a part of this group. Everyone is extremely good musicians and it is nice when everybody can be a part of the finished products when released.

Since the releasing of Cursed Madness beside lineup changes you changed label as well. What problems have you had with Osmose, and how did you end up at Dark Essence Records?

Thomas: We had a very god deal with Osmose, a license deal which meant that they had to pay us royalties in advance. I think that this is why they didn”t use their first-claim for the second release. The financial crises were upon the world and the labels didn”t make much money so I think Osmose chose to give us up so that they didn”t need to pay us for the second album. We did send them the finished result of the album but they said that this was not what they had hoped for, they didn”t like it and didn”t want to release it so we ended the contract and went our different ways.
When this happened we went straight to Dark Essence Records which is some friends of us here in Bergen. The album was finished and the cover almost done and all the guys from Dark Essence had already heard it. They liked what they had heard and made a good deal for us, so it was easy to sign a contract with them.
It is a very good advantage to work with people that speak your own language and that are very good at what they are doing so we are very happy with the way things went.

I’m telling no secrets with that the new album contains much more progressive elements than its predecessor. Have you changed anything regarding you songwriting method? Why is this minor change regarding the approach?

Thomas: Øyvind makes the most of the music and he is a great fan the -70 prog bands and I dont think he listened so much to this music style in the early days of Sulphur. The first album was made from much old material and some songs that was made 7-10 years before the release. Other songs on the first album were made 1 year before the release and you can clearly hear the progressive elements coming into the sound. When we were making Thorns in Existence the progressive element was there from the start and as musician Øyvind has grown a lot the latest years so his way of making music is better and more challenging then what it was on Cursed Madness.

This album is quite dark and more abstract than the usual. What inspired you and the atmosphere of the songs before you started to work on the album?

Thomas: I think that after we made the song “The Descent” on Cursed Madness we found out that we really liked the way it sounded with those crazy and dirty effects, the feeling of being in between a horror movie and Hell made a quite dark atmosphere. Øyvind used much of the same effects when he made the keyboard arrangements and the programming that follow through most of the new album and I think that these “dirty” effects make the album feel darker and much more horrific than it would without them. It binds the songs together in a way.

Besides the unique ideas sometimes the music reminds me of the newer albums of Secrets of the Moon and Panthenon I. What bands inspired your current style?

Thomas: There has been many band names mentioned in different reviews that the writers compare to Sulphur. I would think the main reason is that we mix a lot of different styles in our music and with that we probably steel a lot of the best from many of the great bands out there. This mixed with the strange and crazy ideas Øyvind blends into our music makes the special Sulphur style and sound. Some of the bands I know Øyvind draws inspiration from are Emperor, Satyricon, Morbid Angle, Slayer, King Crimson, Mastodon and many others. This is probably what makes Sulphur so different, with the not so unfamiliar mix of black and death metal, you also get the trash, some rock and some progressive rock in the mix, and on top of that, these strange effect Øyvind come up with.

Predominantly the songs are in English; however there is a song in Norwegian. Why is Ravner Beiter I Banesår an exception?

Thomas: On the debut album “Cursed Madness” we made one of the songs (Spilt blod og brente knokler) in Norwegian, so we decided that we wanted at least one song in Norwegian for the second album as well. It is kind of a tribute to the old Norwegian black metal bands and their way of using the Norwegian language in their lyrics but we also thought it fitting for the songs we chose. Those two lyrics are about our homeland and about the Old Norse beliefs, about the way Christianity corrupted our ancestors and the fall of the old ways, so it wasn”t a hard choice to write them in Norwegian and use them on the albums. But the lyric has to fit with the music so it is not something we will do if it doesn”t feel right.

What does the emblem which can be found in the old logo, on the album and on the demo of Outburst of Desecration symbolize, what is its significance?

Thomas: That emblem is made by the famous Cristophe Szpajdel who also made the logo for Emperor and many other bands. He made it with the old Sulphur logo and we have been using it since.
It is actually the old alchemistic symbol for sulphur, which is a triangle with a cross beneath, but Cristophe made it a little more in the black metal style so it looks more like a satanic cross and that was no problem for us. We have modified it some over the years and we are using it as a symbol of the band.

I’ve already mentioned at the beginning of the interview, that your album is out for a while now. Are you working on a continuation or you still do the promoting?

Thomas: As written above we are working on new material, that is a process that is always going on but sometimes more than other. As we are soon going on tour the writing process is not a so high priority right now.

Two of you in Sulfur are concerned in Vulture Industries, where your producer Bjørnar  Erevik Nilsen sings. How active this band is? Could the parallel functioning cause problems? Will The Dystopia Journal continue?

Thomas: Yes, Øyvind and Eivind is playing in VI. This is not a big problem but it means that they have to concentrate on that band when things are a little silent around Sulphur. But after all music is their hobby and I think they like to get as many things as possible done when they still have time for it. And as for the upcoming Sulphur tour, Vulture Industries will also be playing the same nights in the same pubs, that mean that they have to play two concerts each night, but then again we get two bands promoted at the same tour.
Vulture Industries is releasing their second album ” The Malefactors Bloody Register” as we speak.

What plans do you have regarding future concerts? Will there be any bigger European tour? As I saw there are a few fixed dates for November.

Thomas: The upcoming tour is the only tour planed for now. It costs a lot to go on tour when in a small band with little incomings so we can only do what we can afford but we hope that some clubs and festivals get to hear about us and book us for their next shows.

You have received invitation for the Hole in the Sky festival in Bergen for two times and you played home again in the organization of Terrorizer as well. What memories do you have from these shows?

Thomas: The first Hole in the Sky festival was my first gig with Sulphur and it was very big for me. We were amongst other bands like 1349, Destruction and many others. We were supposed to play as the second band out but we ended as the final act because of some problems with Destructions flight. They had to leave before they were supposed to so they wanted to play a little earlier. The other headliner that night then wanted to play before Destruction and suddenly we were the last band out. Me and Øyvind had been sitting backstage the whole day drinking some beers thinking that we were the second band out. When we were pushed backwards on the list we just continued drinking and when our time came we got pretty drunk so our performance wasn”t especially good and I can”t actually remember to much about it.
The other HITS concert went a lot better and the Terrorizer gig in May this year is probably the best Sulphur gig played so far so that is a good feeling.

What I’ve experienced so far and from the feedbacks Norwegian bands have bittersweet opinion about their homeland. Viewing from musical and the civil side, what’s your opinion about the country?

Thomas: Norway is a very good country to live in and the government is especially good to help with cultural support so as a musician you can apply for economic support. This is quite nice when playing in bands that makes next to nothing on record sales and other things. It is good to know that the local government in Bergen can help us finance a part of the albums we make. You don”t always get financial support though, you have to apply, and hope they think you and your music is a good enough to get the support they offer, but of course, we got support for our two albums. Hehe. You can also apply for financial support for touring or buying equipment for your band so I think we are pretty lucky with where we live.
Musically I think Norway have had a lot great bands and musicians over the years. There is a lot of high quality music from this cold and dark land and I don”t think anyone can disagree on that. But of course time is changing and I don”t think we sit so firmly on the throne of the best black metal music anymore. There is so much out there, so many bands and so much quality music that it is hard to say we are still the best. I do think bands from Norway have a little advantage coming from where we do though, but that advantage is fading more and more.

Lastly, I wish you many successes. Please feel free to add anything to the interview. Thank you for answers and the opportunity!

Thomas: Thanks a lot for the great wishes and all these nice and many questions I had to answer, hehe. The best of wishes to you and all your readers from Sulphur. Thanks to all who buy our albums, those who listen through Spotify, Myspace or something similar, and all those who like our music for their good taste, hehe. Lets hope we see you all on a Sulphur show in your fine country in a near future.
Cheers!!!!

WEB: http://www.sulphur.no/

Kapcsolódó cikkek

Vulture Industries – Sulphur – Svoid // 2016.10.27.. Bp – YUK

NorthWar

SULPHUR – Thorns In Existence

Jillian

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár