Svartsot Interjú

(scroll down for English Version)

Cris Frederiksen zenekarvezető, gitáros válaszolt.

Üdvözlet Magyarországról! Bár egyre többen ismernek titeket nálunk is, mégis arra kérlek, mutassátok be röviden a zenekart és történetét!

A Svartsot egy 2005 elején indult dániai folk metal zenekar. Már a kezdettől az volt a szándékunk, hogy a középkori zenét és a skandináv népzenét ötvözzük metallal. A dalszövegek, melyek főként a dán folklórról és történelemről szólnak, dánul vannak és leginkább hörgős énekkel. A szokásos metal hangszereken kívül népi és akusztikus hangszereket is használunk, mint például furulyákat, mandolinokat és az új albumon svéd dudákat.
Két demót készítettünk (a „Svundne Tider”-t, amit 2005-ben vettünk fel, és a „Tvende Ravne”-t, amit 2006-ban) mielőtt 2007-ben a Napalm Records-hoz szerződtünk. Még ebben az évben megjelentettük debütáló albumunkat, a „Ravnenes Saga”-t és játszottunk pár korrekt koncerten Európa-szerte – többek közt egy koncerten Budapesten is. 2008 végén a zenekar átesett egy komoly tagságcserén, aminek következtében 2009 elején öt új tag csatlakozott. Ez év későbbi részén felvettük a „Mulmets Viser” albumot, ami a Napalm Records-on keresztül 2010-ben jelent meg.
2010 folyamán adtunk néhány nagyobb horderejű koncertet, mint például két vendégfellépést a Paganfest turnén, a Napalm Records 15. születésnapi koncertjén a Metalfesten Ausztriában és a Wackenen. Emellett találtunk időt arra, hogy megírjuk jelenlegi albumunkat, a „Maledictus Eris”-t, amit idén év elején rögzítettünk.

Az új albumotok, a Maledictus Eris július végén jelenik meg. Először is gratulálok hozzá! Eddig még csak promóban jött ki, a kritikusok számára. Tőlük milyen visszajelzések érkeztek az új anyagra?

A visszajelzések különbözőek. Az interjúkészítők úgy tűnik, jól fogadták, de a legtöbb kritikust úgy tűnik, nem teljesen fogta meg. Tudtam, hogy ez az album nehéz ügy lesz a kritikusok számára, mivel eltér attól, amiket korábban csináltunk és eléggé különbözik a többi folk metal zenekar dolgaitól. De én arra vagyok kíváncsi, hogy ténylegesen hány kritikus jutott úgy a következtetésére, hogy tényleg alaposan meghallgatta a lemezt, és hány olyan volt, aki határozottan megpróbálta a teljes folk metal színteret egy kalap alá venni, ami által a zenekaroknak nem szabad kipróbálni semmi „szokásostól eltérőt”.
Ami a zenekart és a legközelebbi kapcsolatainkat illeti, úgy látjuk, messze ez a legerősebb album, amit eddig készítettünk. Jelentősen eltér korábbi műveinktől és sok tekintetben nagyon kísérletezős. Sokszor meg kell hallgatni az albumot, mielőtt a teljes kép elkezd összeállni és ez az, amit úgy néz ki, a kritikusok nem tettek meg. Néha csodálkozok, hogy a lemezismertető azonos a korábban elkészített lemezével, hiszen láthatóan nincs hasonlóság a kettő között. El kell mondanom azt is, hogy olvastam a ti kritikátokat a lemezről és ti, srácok szerencsére jobban megéreztétek a lemez lényegét, mint a kritikusok nagy többsége.

Ti magatok, hogy érzitek, hogy sikerült az új album? A saját meglátásotok szerint miben különbözik a két korábbi lemeztől?

Ahogy az előbb említettem, úgy érezzük, ez az album messze a legerősebb anyag, amit ez idáig elkészítettünk. De nem azonnal befogadható – és nem is szándékozott az lenni. Úgy éreztem, eljött az ideje annak, hogy messzebbre toljuk a zenekart és kipróbáljunk néhány új megközelítést és egy olyan albumot írjunk, ami nem esik bele a folk metal jól kiszámítható területeibe, úgy éreztem, különben ennek a veszélye fenyegetne. Bár viszonylag rövid idő telt el ez és az utolsó album között, sokkal több időt töltöttem e lemez részleteinek (mint például rétegeinek, szerkezeteinek) kidolgozásával.
Úgy gondolom, számos fontos eltérés van. Kezdetnek, ez az album sokkal befelé fordulósabb, mint az első kettő és úgy hiszem, többet engedtem magamból láttatni. Az első kettőt poénos albumnak fogták fel, de ez kissé untatni kezdett engem – ez egy teljes klisé a folk metal színtérről és a zenének igazából nem kell ilyennek lennie. Megpróbáltam nagy hangzásvilágot belerakni a zenébe és úgy gondolom, ez a módja annak, hogy a zene fejlődjön a zenekar története során. Az első album nagyon lapos volt – majdnem minden fő hangszer egy szólamban szólt és ez nagyon elfogadható és nagyon az arcodban volt. A második lemez összetettebb volt sok szempontból, de a könnyed oldal még mindig jelen volt. Ekkor – és biztos vagyok benne, ez a trend fog folytatódni – megpróbáltam olyan zenét csinálni, ami inkább olyan, mint egy utazás, ami közben minden hallgatáskor új dolgokat fedezhetsz fel. Ennélfogva sokkal több akusztikus hangszerelés van ezen a lemezen.

A Maledictus Eris konceptlemez, alaptémája a XIV. századi Fekete Halál dániai története. Honnan jött ez a sötét, szomorú téma?

Az első pár dal megírása után választottuk ezt a témát. Már korábban tudtuk, hogy az albumnak középkori témája lesz, de még nem rendelkeztünk pontos ötlettel, míg meg nem hallgattuk, hogy szól a zene. Mi igazából csak el akartunk távolodni a viking/pogány jelzőtől, ami rajtunk lógott, mivel mindig sokkal többféle dolog inspirálta a dalszövegeinket, mint pusztán ezek.
Éreztük, hogy a dalok mogorvább érzetet keltenek és emiatt a Fekete Halál pontosan illett hozzá. Természetesen, ahogy sok középkori hangsort és ritmust használtunk, néhány kritikus még mindig „vidámnak” találta a zenénket, de ez a paradoxon általánosan megtalálható az észak-európai népzenében – ütemelőző hangzású zene hátborzongató dalszöveggel.
Minél jobban belemélyedtünk a Fekete Halál témakörébe, annál több inspirációt találtunk. Egy kicsit kevés lehetőség volt az általános témában, és főként esély több „könnyed” anyag írására, minthogy voltak események, amikor például sok ember úgy reagált a járványra, hogy annyit vétkezett, amennyit csak tudott, mint az megjelenik az „Om jeg lever kveg” dalban. A téma valójában olyan széleskörű volt, hogy könnyen tudtunk több dalt készíteni anélkül, hogy ismételtük volna a témákat.

Az új anyag nótáihoz nem kaptam magyarázatokat vagy dalszövegfordításokat, így a címeket próbáltam lefordítani, de sajnos nem teljesen sikerült. Ezek a címek (és a dalszövegek) valamilyen nyelvjárásban vannak vagy esetleg régiesen? Kérlek, pár szóban mutassátok be a dalokat egyesével!

Igen, használtunk néhány archaikus kifejezést a dalszövegekben, hogy még autentikusabb érzetet keltsenek, tehát emiatt nem lep meg, hogy bonyolult volt lefordítani a címeket. Alapvetően az egész lemez arról a hatásról szól, amit a Fekete Halál okozott az emberek lelkében és arról, ahogy mind a túlélők, mind az áldozatok reagáltak:
Az első dal a „Staden…”, ami azt jelenti, „A város…” és alapvetően egy módja annak, hogy bevezesse a hallgatót a járvány előtti szituációba, amiről az első tulajdonképpeni dal szól, ami a „Gud giv det varer ved” avagy „Hagyja Isten ezt folytatódni”. Ez a dal ismerteti a középkori időszak „kisebb” betegségeit és azt, hogy borbélyok és bölcs asszonyok tudták gyógyítani ezek legtöbbjét. A dal végén egy kereskedő lép be a tavernába és meghívják, hogy csatlakozzon a többi vendéghez. A dal egy köhögéssel végződik, ami egyike volt a pestis első tüneteinek.
A következő dal a „Dødedansen” avagy a “Haláltánc” és egy későközépkori gyásztánc témán alapul, amire természetesen a Fekete Halál volt hatással. A dal elmondja, a Halál hogyan visz el mindenkit, nem törődve azzal, mennyire hatalmas vagy szerény valaki. Ezt a „Farsoten kom” avagy „A pestis jött” követi. Ez a nóta a különböző értelmezésekre figyel, melyekkel a középkori társadalom magyarázta a pestis érkezését és néhány igazságtalanságra, amiket aközben követtek el, hogy megpróbálták megkeresni a bűnbakokat.
A „Holdt ned af en Tjørn” azt jelenti, „Egy galagonya által fékentartva”. Ez a dal bemutatja a fertőzés tüneteit és egy jámbor keresztény szemszögéből van, bizonyítva, hogy az egyház magyarázata, hogy a bűn a betegség oka, nem igazán kielégítő. A dal utolsó része (ami olyan, mint a delíriumos fázis közvetlenül az áldozat halála előtt) megemlíti azt a dán hagyományt, hogy galagonyát raktak a pestisfoltokra, hogy benntartsák a halottak lelkeit a földben – ami egy másik irónia jámbor emberünk számára.
A „Den forgængelige Tro” avagy „Romlandó Hit” egy férfiről szól, aki nem látja úgy, hogy az egyház alapfeltevése, hogy a bűn a járvány kitörésének az oka, igaz lehet. Kezdi elveszíteni a hitét a Katolikus Egyházban. A Fekete Halál volt a lutheránus reformáció egyik katalizátora.
Az „Om jeg lever kveg” avagy „Ha én még mindig élek” archaikus dánul van (a címet tulajdonképpen egy régi népballadából vettük), arról a jelenségről szól, hogy sok ember a Fekete Halál alatt azt választotta, hogy annyit vétkezik, amennyit lehetséges. Egyesek ezt a harctéri idegsokkhoz hasonlítják. A „Kunsten at dø” azaz „A meghalás művészete” arról szól, hogy az egyház laikusoknak adott engedélyt az utolsó kenet kiszolgálására, mivel olyan sok pap halt meg vagy próbált elmenekülni a pestis elől. A cím az Ars Moriendi című könyvből származik, amit körülbelül száz évvel a Fekete Halál után írtak, mint kézikönyvet laikusok számára az utolsó szentség kiszolgálásáról.
A „Den nidske Gud” azaz „A rosszindulatú Isten” egy fickóról szól, aki a királyáért harcolt Észak-Németországban 1349-ben és hazajőve nem csak saját városának legtöbb polgárát, de a saját feleségét és gyermekeit is a pestisbe belehalva találja. Emiatt megkérdezi magától, miféle isten képes ilyet tenni az emberiséggel. A „Spigrene” avagy „A szegek” azokról az emberekről szól, akik elbarikádozták magukat a házaikban, hogy megelőzzék a járvány terjedését. Mind az egészséges, mind a beteg be volt szegezve és arra hagyatva, hogy együtt haljanak meg. És az „…Og Landet ligger så øde hen” azaz az „…És a vidék oly elhagyatott” a záródal. Ez a pestis utáni ürességről szól – mind fizikai és pszichológiai vonatkozásban.

Az előző albumhoz képest hangszerelés tekintetében több újítás van. Harmonikát abszolút nem hallhatunk a dalokban, furulyadallamból is kevesebb van, viszont több mandolintéma került fel és egy új hangszer is, a svéd duda. Ezek direkt változtatások vagy spontán dolgok? Hogy került a képbe e gyönyörű hangszer, a svéd duda? Meséljetek egy kicsit a dalszerzésről!

A változtatások mindkét oknak köszönhetőek. Úgy döntöttük, kivesszük a harmonikát, mivel a hangszer jó a népzenéhez, de rosszul hangzik középkorias hangzású dallamokhoz. És Hans-Jørgen találkozott egy fickóval, aki svéd dudákat készít és sikerült készíttetnie egyet kedvező áron. Ez a hangszer természetesen jobban illett a hangzásba, amit kerestünk, mint a harmonika illett volna. Hans-Jørgen az a fajta fickó, aki mindig új és érdekes hangszerek után kutat, hogy játsszon rajtuk, tehát lehet, hogy még egyéb hangszereket is bemutatunk következő albumainkon. De most már elkezdtem a duda számára dallamokon gondolkozni, mivel én is igazán szeretem a svéd dudák lágyabb hangzását.
A dallamok nagyon meghatározták, milyen hangszeren kellene játszani a dalt. A furulyák és dudák adott skálákkal rendelkeznek adott hangokkal és nem olyan rugalmasak, mint a húros vagy billentyűs hangszerek. Tehát a mandolint kellett használni bizonyos dalokhoz. A két dudás dal kifejezetten a hangszerre íródott, mivel nagyon egyedi hangja van. Emellett kevesebb furulyát akartam alkalmazni ezen az albumon, mivel úgy éreztem, hogy túl sokat használtuk ezt a hangszert a korábbi lemezeken.
Tehát a dallamok határozták meg a hangszereket, és hogy a további dalok milyenek lesznek. Én a dallamok írását mindig gitárra kezdem (ami természetesen a fő hangszerem) és innen haladok az akkordok és riffek kidolgozásához és a dal többi részéhez. A dalszöveg mindig az utolsó rész és ekkor basszusgitárosunk, James megírja az összes szöveget anyanyelvén, angolul, mielőtt én lefordítom őket dánra. Ez több időt ad nekem, hogy a zenén dolgozzak, minthogy hajlamos vagyok sok időt tölteni a dalszövegek megírásával a vázlatból.

A borító igen találó lett, ráadásul magyar vonatkozása is van, hiszen a művész Havancsák Gyula volt. Miért pont őt választottátok? A borítóminta alapötlete a tiétek, vagy teljesen szabad kezet kapott a grafikus?

Gyula készítette az utolsó lemez borítóját is, tehát természetes választás volt ehhez a lemezhez. Visszatekintve épp grafikust kerestünk és a Napalm Records ajánlotta, hogy vegyük fel vele a kapcsolatot. És igazán jó munkát csinált a „Mulmets…”-hez, tehát most újra felvettük vele a kapcsolatot.
Gyula szereti, ha nagyjából szabad kezet kap a grafikához, tehát elküldtem neki az album címét és a számlistát minden dal rövid magyarázatával és ő küldött pár alapötletet, amiket megtárgyaltunk. Ezután készített egy vázlatot és elküldte nekünk és tettünk pár javaslatot, mit gondoltunk, mit lehetne még hozzátenni és ő elment és megcsinálta a borítót. Sok szabadságot kapott a borító készítéséhez, mivel úgy érzem, gyakran ez hozza a legjobb eredmény – én magam nem tudnám elkészíteni a legjobbat, ha nem kapnék elég teret a munkához és ezt nem várom el mástól sem. De még egyszer, Gyula gyilkos borítót készített az albumhoz.

Bár már a harmadik albumotok jön ki, még nem rendelkeztek klippel, holott már bőven megérdemelnétek. Van-e esély arra, hogy valamelyik új dalra forgattok klipet? Ha igen, el lehet árulni, melyik dal az esélyes?

Nincs. Röviden tárgyaltunk róla, de különböző okokból nem történt semmi. Ez egy olyan dolog, amit meg szeretnénk csinálni valamikor, de valószínűtlen, hogy ehhez az albumhoz fogjuk.

A Maledictus Eris-en túl, kicsit beszéljünk más témákról is. Mint látható a honlapotokon, Dániában elég sok koncertetek lesz. Tervben van lemezbemutató turné Európa más területein és reménykedhetünk magyar állomásban?

Körülbelül egy két éves időszakon keresztül szerencsétlenségek áradata ért minket a koncertszervezőkkel, és ez azzal végződött, hogy egy éve megszakadt a munkakapcsolat mind a külföldi, mind a hazai koncertszervező irodákkal, akiknél voltunk. Találtunk egy új szervezőt elsősorban Dániába és Skandinávia többi részébe, aki Európa többi részébe is szervez minket. De mivel a fő kapcsolatai itt vannak Skandináviában, nem sok ideje van Európa többi részén turnékkal foglalkozni. Természetesen bízunk abban, hogy ez az állapot a közeljövőben megváltozik, és jelenleg is keresünk világszintű koncertszervezőt, minthogy szeretnénk több munkát Dánián kívül, hogy bemutathassuk ezt a lemezt – és hogy ismét eljussunk Magyarországra. De addig is csak egy kevés koncert van tervben, főként Németországban és egy csomó itt, Dániában.

Svédország, Norvégia és Finnország zenei élete mellett Dániáról nagyon keveset hallani. Egy kicsit bemutatnátok a helyi folk metal színteret? Milyen bandák vannak ott, kikkel ápoltok szorosabb kapcsolatot?

A színtér még mindig nagyon kicsi itt Dániában. Mikor 2005-ben elkezdtük, nem volt itt igazán egyéb folk metal zenekar. A Týrt gyakran „dánnak” tartják, de ők a Feröer-szigetekről származnak, ami Dánia birtoka. Rajtuk kívül Wuthering Heights létezik már jó néhány éve, népies dallamokkal kevert power metalt játszanak, bár nem hiszem, hogy valaha is folk metalnak tartották magukat. Néhány új zenekar indult az elmúlt pár évben és egy vagy kettő közülük igen ígéretesnek tűnik. De még egyikük sem készített demónál többet.

Köszönöm válaszaitokat és további sok sikert kívánok! Maradt még valami, amit hozzátennétek az interjúhoz vagy esetleg üzentek valamit olvasóinknak?

Csak reméljük, hogy a rajongók – mind a régiek és az újak – jóindulattal állnak ehhez a lemezhez. Nagyjából eltér a régebbi anyagoktól és nem kétséges, hogy idő hozzászokni. De mi meg vagyunk győződve arról, hogy ez messze a legjobb Svartsot album.

———————————–

ENGLISH VERSION:

Answers by Cris Frederiksen, band leader, guitarist

Greetings from Hungary! Although more and more metalheads know you here, please introduce the band and its history shortly!

Svartsot is a folk metal band from Denmark, which was started in early 2005. Our intentions since the start have been to mix medieval music and Scandinavian folk music with metal. The lyrics, which are mainly about Danish folklore and history, are in Danish and predominantly growled. In addition to the usual metal instruments we use folk and acoustic instruments such as whistles, mandolins and on the new album also Swedish bagpipes.

We made two demos (“Svundne Tider”, recorded in 2005, and “Tvende Ravne”, recorded in 2006) before being signed to Napalm Records in 2007. The same year we released the debut album, “Ravnenes Saga”, and played a fair few shows around Europe in 2008 – including a show in Budapest. At the end of 2008 the band underwent a major line-up change, resulting in 5 new members joining in early 2009. Later that year we recorded the album “Mulmets Viser”, which was released through Napalm Records in 2010.

During 2010 we played a few higher-profile shows, such as 2 guest performances on the Paganfest-tour, Napalm Records’ 15th anniversary show at Metalfest in Austria and Wacken. We also found time to write the current album, “Maledictus Eris”, which was recorded early this year.

Your new album, Maledictus Eris will be out at the end of July. First of all, congratulations to it! Up to now only the promo version is available for critics. How are their reactions to the new material so far?

The response has been varied. Interviewers seem to have taken well to the album, but most reviewers don’t seem to have got it at all. I knew that this album was gonna be a difficult one for the reviewers, as it is different to what we have done before and is pretty different to other folk metal bands. But exactly how many of the reviewers have come to their conclusions makes me wonder if they have actually listened properly to the album, or if they are deliberately trying to put the whole folk metal scene into a box, whereby bands are not allowed to try anything “out of the ordinary”.

As far as the band and our closest contacts are concerned, this album is by far the strongest album we have done. It diversifies greatly from our earlier work, and is very experimental in many ways. The album needs to be heard several times before the whole picture begins to reveal itself, and this is something the reviewers seem not to have picked up on. Sometimes I’m left wondering if the review is of the same album as the one we recorded, because they don’t seem to have any relation to each other. I should also say that I have read your review of the album, and you guys have thankfully got the idea of the album more than the vast majority of reviewers.

How do you feel, how strong did your new album become? In your view what is the difference between it and the two earlier albums?

As mentioned before, we feel that this album is by far the strongest material we have produced so far. But it is not – and was not intended to be – immediately accessible. I felt that it was time to push the band further and try some new approaches, and write an album that didn’t fall into the more predictable areas of folk metal, which I felt we were otherwise in danger of doing. So even though there is a comparative short space of time between this album and the last, I spent a lot more time working on details such as layers and textures for this one.

I think there are several main differences. To begin with, this album has a much more introverted side to it than the first two, and I think I let more of myself show through. The first two were supposed to be fun albums, but that started to bore me a little – it is a complete cliché on the folk metal scene, and the music really doesn’t have to be like that. I tried to get large soundscapes into the music, and I think this has been the way the music has generally been developing over the history of the band. The first album was very flat – almost all leading instruments played in unison, and it was very accessible and in your face. The second album was more complex in many ways, but the light-hearted side was still very present. This time – and I am sure the trend will continue in this way – I tried to make the music more like a journey with new things to be discovered with each listen. Hence there is far more acoustic instrumentation on this album.

Maledictus Eris is a concept album; its leading topic is the Black Death of the 14th century in Denmark. Why do you choose this dark, dismal theme?

We chose the theme after the first few tracks had been written. We already knew that the album was going to have a medieval theme, but we didn’t have a clear idea until we listened to how the music was turning out. We really just wanted to get away from the Viking/pagan tag that has been hung on us, as we have always had a greater diversity of inspiration for the lyrics than just that.

We felt that the songs had a more morose feel to them, and that the Black Death fit well. Of course, as we use many medieval scales and rhythms, some reviewers have still found our music to be “jolly”, but that is also a paradox found commonly in northern European folk music – upbeat-sounding music with gruesome lyrics.

The more we researched into the subject of the Black Death, the more inspiration we found. There were quite a few possibilities in the general theme, and even the chance to write more “light-hearted” material, as there were occurrences where for example many people reacted to the disease by sinning as much as possible, as reflected in the track “Om jeg lever kveg”. The theme was actually so wide-ranging that we could easily have more tracks without repeating themes.

I didn’t get commentaries or lyrics translations for the tracks of the new album, so I tried to translate the titles, but unfortunately I couldn’t do it fully. These titles (and the lyrics) are in a dialect or even with archaic words? Please, in some words introduce the songs one by one!

We do use some archaic wording in the lyrics to give them a more authentic feel, so in a way it doesn’t surprise me that the titles were difficult to translate. Basically the whole album is about the impact the Black Death had on the psyche of the people, and how both the survivors and the victims reacted:

The first track is called “Staden…” which translates as “The Town…”, and is basically a way of leading the listener into the situation before the plague as told in the first proper track, which is “Gud giv det varer ved” or “May God let this continue”. This track explains the “minor” illnesses in the medieval period, and how barbers and wise women can cure most of them. At the end of the track a merchant enters the tavern, and is invited to join the other guests. The track ends with a cough, which was one of the early symptoms of the plague.

The next track is “Dødedansen” or “The Dance of Death”, and is based on the dance macabre theme of the late medieval age, which was of course influenced by the Black Death. The track tells how Death takes everyone, no matter how powerful or humble they are. This is followed by “Farsoten kom” or “The Plague Came”. This track looks at the different explanations that medieval society had for the arrival of the plague, and some of the injustices committed in trying to find culprits.

“Holdt ned af en Tjørn” means “Held Down By A Hawthorn”. This track describes the symptoms of the disease, and is set in the perspective of a pious Christian, proving that the church’s explanation of sin as the reason for the plague didn’t really suffice. The final part of the track (which is like the delirium phase just before the victim’s death) mentions the Danish tradition of planting hawthorns on plague pits to keep the souls of the dead in the ground – which is another irony for our pious man.

“Den forgængelige Tro” or “The Corruptible Faith” is about a man who doesn’t see how the church’s claims of sin being the reason for the outbreak of plague can be true. He is starting to lose his faith in the Catholic Church. The Black Death was one of the catalysts for the Lutheran reformation.

“Om jeg lever kveg” or “If I Am Still Alive” in archaic Danish (the title is actually taken from an old folk ballad) is about the phenomenon that many people during the Black Death chose to sin as much as possible. Some have likened it to shell shock. “Kunsten at dø” or “The Art Of Dying” is about the church giving laymen permission to perform the last rights, as so many priests were either dead or had tried to run from the plague. The title is taken from a book called Ars Moriendi written about 100 years after the Black Death, which was like a handbook for laymen in performing the last sacrament.

“Den nidske Gud” or “The Malicious God” is about a guy who has been away fighting for the king in north Germany in 1349, and comes home to find not just most of the citizens of his town, but also his own wife and children dead of the plague. He asks himself therefore what kind of god could possibly do that to mankind. “Spigrene” or “The Spikes” is about people being barricaded into their homes to prevent the disease from spreading. Both the healthy and the sick were nailed in and left to die together. And “…Og Landet ligger så øde hen” or “…And The Land Is So Desolate” is the closing track. This one is about the emptiness after the plague had past – in both the physical and psychological respects.

There are many innovations in the orchestration in comparison to the previous material. We can’t hear accordion in the songs, whistle melodies decreased, but there are more mandolin themes and a new instrument, the Swedish bagpipe. These changes were direct or spontaneous things? How did this beautiful instrument, the Swedish bagpipe become the part of your music? Tell me a bit about the song-writing!

The changes were for kind of a bit of both reasons. We decided to drop the accordion, as the instrument is fine for folk music, but sounds wrong for the medieval-sounding melodies. And Hans-Jørgen met a guy who makes Swedish bagpipes and managed to get one made for a favourable price. This instrument of course fitted the sound we were looking for better than the accordion would have done. Hans-Jørgen is the kind of guy who is always on the look-out for new and interesting instruments to play, so maybe we’ll even introduce other instruments on the coming albums. But I am already now starting to think of melodies for the bagpipe, as I too really like the softer sound of the Swedish pipes.

The melodies very much determined which instrument the song should be played on. Whistles and bagpipes have set scales in set keys, and are not as versatile as stringed or keyed instruments. So the mandolin had to be used for certain songs. The two bagpipe songs were certainly written specifically for the instrument, as it has a very unique sound. I also wanted to use the whistles less on this album, as I was concerned that we were using the instrument too much on the earlier albums.

So it is the melodies that decide the instrument, and how the rest of the song will be. I always start by writing the melodies on guitar (which is of course my main instrument) and progress from there with chord-work and riffs and the other parts of the song. The lyrics are always the final part, and this time our bassist, James, wrote all lyrics in his native English before I translated them to Danish. This gave me more time to work on the music, as I tend to use a lot of time on lyrics if I write them from scratch.

The cover is very appropriate, and in addition, it has a Hungarian connection, because the artist was Gyula Havancsák. Why did you choose him? Did you imagine the basic idea of the cover or did the graphic artist receive completely free hand to draw it?

Gyula did the covers for the last album too, so he was the natural choice for this album. Back then we were looking around for a cover artist, and Napalm Records suggested we contact him. And he did a really good job on “Mulmets…”, so we contacted him again this time.

Gyula likes to have pretty free hands on the artwork, so I sent him the album title and a list of tracks with a simple description of each, and he mailed some basic ideas, which we discussed. So then he made a draft and sent that to us, and we made some suggestions on what we thought could be included and he went away and made the cover. He was given a lot of freedom to create the cover, as I feel that this often gives the best results – I can’t create the best results myself if I’m not given enough room to work, and I don’t expect that from anyone else either. But once again, Gyula has made a killer cover for the album.

Although your third release is out soon, you don’t have clip yet, though you deserved it. Is there any chance of making a video for a new song? If yes, can you discover us, what song is possible?

No. It was discussed briefly, but nothing happened for various reasons. It is something we would like to do at some time, but it is unlikely that it will be for this album.

Over Maledictus Eris, let’s talk about other topics. As we can see on your homepage, there’ll be many concerts in Denmark. Are there other tour plan to support the album and should we hope for a gig in Hungary?

We had a spate of bad luck with bookers over a period of about 2 years, and ended up discontinuing working relations with both the foreign and domestic booking agents we had about a year ago. We have found a new booker for primarily Denmark and the rest of Scandinavia, who is also booking for us in the rest of Europe too. But as his main contacts are here in Scandinavia, he has not had much time to work on touring activities in the rest of Europe. We hope of course that the situation will change in the near future, and we are currently looking for a worldwide booker, as we would like to have more jobs outside of Denmark to support this album – and to come to Hungary again. But until then we have just a few concerts planned mainly in Germany and a lot here in Denmark.

Along with the musical life of Sweden, Norway and Finland, we can hear very little about Denmark. Can you introduce the local folk metal scene? What bands are there, and what groups are you in closer contact with?

The scene is still very small here in Denmark. There weren’t really any other folk metal bands here when we started in 2005. Týr are often considered “Danish”, but are from the Faeroes, which is a dependency of Denmark. Other than them, Wuthering Heights have existed for a good few years, playing a mixture of power metal and some folk melodies; although I don’t think they have ever really considered themselves folk metal. Some few bands have been started over the past couple of years though, and one or two of them seem to be very promising. But none of them have made much more than demos.

Thank you for your answers and I wish you prosperous future! Is anything left; you’d like to add to the interview or something to say to our readers?

We just hope that the fans – both old and new – will take kindly to this album. It is pretty different to the older material, and will no doubt take time for some to get into. But we are convinced that this is the best Svartsot album so far.

WEB: http://www.svartsot.dk/

Kapcsolódó cikkek

SVARTSOT – Vældet

ST. Toma

Hot News – Napalm Records news: Arkona – Svartsot – Hellsaw

NorthWar

Hot News – Svartsot: Maledictus Eris (Teaser) | Napalm Records

NorthWar

SVARTSOT – Mulmets Viser

Jillian

SVARTSOT – Ravnenes Saga

Morhguel

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár