Temperance interjú

A kérdésekre Kristin Starkey válaszolt.

Hey, hello!

Hogy s mint?

Hello, hello, hogy vagy? Nagyon köszi, én remekül, üdv! A nevem Zsolt és a magyar kronosmortus.com metal webzine-től vagyok – nagyon jól itt látni téged, és örülök, hogy létrejöhetett ez az interjú!

Szintúgy – köszi, hogy itt lehetek!

Milyen volt a napod? Elfoglalt vagy mostanság?

Ó, Istenem, nagyon is! Ma épp egy egyetemen adtam elő olyasvalamiről, amivel épp foglalkozom – tudod, modern zenéről, meg arról, hogy milyen dolog modern zenésznek lenni napjaink világában, az online jelenlétben – érdekes volt! Aztán meg épp most (két nappal ezelőtt) tértem vissza az Egyesült Államokból, úgyhogy totál kész vagyok az időeltolódástól!

Ó Jézus Krisztus…

Hát igen, de annyira sok minden történt – aztán meg persze a múlt héten itt volt a Temperance album is! Szóval igen, sok minden van!

Igen, el tudom képzelni, hogy mindez egy csomó szervezést igényel. Amúgy összeszedett embernek tartod magad? Mennyire rajongsz a rendért meg a szevezősdiért? Mennyiben gondolod úgy, hogy egy énekesnőnek általában precíznek kell lennie, hogy megfeleljen mindenkinek?

Hát igen… hogy jól szervezett ember lennék…? Bizonyos szempontból igen is, meg nem is. Arra határozottan szükségem van, hogy valamiféle kényszerbeteg módjára kontrolláljam a körülöttem lévő dolgokat. Vannak azonban olyan dolgok, amiket személyesen nem én csinálok: énekesként a szervezés, tudod, inkább Marco dolga. Határozottan úgy érzem azonban, hogy pontosan tudnom kell, mikor mi történik a mindennapi helyzetekben is. A szervezéssel kapcsolatban viszont azt mondanám: igen is, meg nem is. Az utóbbi időben nagyon megterhelővé vált ez az egész, mivel annyira sok minden történt, és olyan rövid idő alatt, hogy nem is tudom… nehéz kezelni azt, amit online csinálok, meg a tanítást is, és a videókat is, amiket készítek – meg aztán az élő dolgokat is managelni kell: tudod, amit a Temperance-szel csinálok. Talán a Twilight Force-szal közös koncertezéssel kapcsolatban is egy remek év áll előttem, szóval… kezd sok lenni, amit egyben kell tartanom!

El tudom képzelni! Egyébként ez a tanítási tevékenység nagyon érdekes! Tudnál róla kicsit mesélni?

Hát persze! Magánórákat adok – tudod ez az, amivel az elmúlt több mint 10 évben foglalkoztam. Magán énekórákat adok, de gitárt, zongorát, basszusgitárt, hegedűt, klarinétot, csellót és fuvolát is tanítok – szó szerint mindenféle hangszert, miután az alapképzésemet zeneoktatásból szereztem. Szóval ott tanultam meg ezeken a hangszereken játszani, és már régóta tanítom is őket. Mondhatni ez vagyok én, érted: ez az, amit csinálok – nem napi szinten, de mégis valahol ezt végzem rendszeres munka gyanánt. Vagyis igen, az éneken túl még mást is tanítok.

Igen, a fő erősséged az éneklésben rejlik. Lehetnek olyanok, akik talán szomorkodnak, hogy már nem Alessia látható a mikrofon mögött – de talán épp most jött el az idő arra, hogy a zenekar nagy lökést kapjon tőled, és szerintem a Temperance rajongók száma is növekedni fog! Mik az eddigi tapasztalataid, mennyi szeretetet kaptál az itt töltött idő alatt?

Hát igen, ez jó kérdés! Nos, persze mindig nagyon nehéz valakinek a helyébe lépni, hiszen vannak olyanok, akiknek nem számít, ki vagy: az emberek nem kedvelik a változást. Szóval, valahogy úgy mentem bele ebbe az egészbe, hogy tudtam: az emberek nem rajonganak a változásért, és igazából nincs semmi szükség arra, hogy mindezt magamra vegyem. Azt gondolom viszont, hogy sok pozitív visszajelzést kaptam, és sokszor hallottam azt is, hogy „ez a valaha létezett legjobb Temperance”! Úgy értem, véleményem szerint a Temperance zenei irányvonala meglehetősen jól illeszkedik a saját stílusomhoz, és amikor először meghallgattam az album koncepcióját, belehallgattam az eredetibe, az nagyban hozzásegített ahhoz, hogy úgy döntsek: csatlakozom a Temperance-hez. Azt kell, hogy mondjam ugyanis, hogy a korábbi anyag nem feltétlenül… szóval nem éreztem azt, hogy túlzottan illene hozzám. Azóta viszont Marco tényleg alakított a stíluson: progresszívebb lett, szimfonikusabb és bombasztikusabb – ez pedig határozottan olyasvalami, ami sokkal közelebb áll hozzám! Így aztán nagyon boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek a megújulásnak. Úgy értem, zeneileg teljesen megváltozott az egész: az énekesváltáson túl nem csupán az a helyzet, hogy „a zene a régi, csak az énekes változott” – úgy érzem, ez azért ennél valamiképpen több, érted…? Most azonban, hogy a zene is megváltozott, meg az énekes is lecserélődött, szinte olyan lett az egész, mintha egy új zenekar lenne! És persze remélem, hogy a Temperance nagyobb hírnévre tesz szert: már kaptunk is néhány nagyon jó ajánlatot idénre. Marco persze úgy van ezzel, hogy „már korábban is kaptunk ilyen ajánlatokat” – én viszont nagyon izgatott vagyok, és remek érzés, hogy részesei lehettünk ennek a növekedésnek, ami szerintem most épp történik velünk. Persze tudod, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy „Alessia nélkül nincs semmi, blablabla…” – és ez olyan, mint… OK, elég kevesen vannak az ilyenek, tudod? Úgy értem, nagyon kevesen. Ahogy mondtam is: vannak emberek, akik egyszerűen utálják a változást – de mindez nem számít! Én szeretem Alessia-t, beszélünk is, de neki teljesen más típusú hangja van, mint nekem. Azt hiszem, az azért ijesztőbb lenne, ha akár csak valamennyire is hasonló módon énekelnénk, de mivel teljesen másképp szól a hangunk… Meg tudom érteni, hogy valaki esetleg nem kedveli az én agresszívebb, mélyebb hangszínemet – megértem, de tudod, az olyan, amilyen.

Azt viszont nagyon jó hallani, hogy jól érzed magad! Kevesebb, mint egy éve vagy a zenekarban, és mégis, oly sok minden történt már – nagyon sok mindent kellett elsajátítanod nagyon rövid idő alatt! Hogy sikerült mindezt ilyen jól megoldanod, és mekkora kihívásnak érezted, amikor ténylegesen kiderült, hogy te vagy a kiválasztott?

Hm… szóval ez csak úgy megtörtént. Nos, azt hiszem, hivatalosan még nem voltam a zenekar tagja, de azt hiszem, lassan egy éve lehetett már, hogy Marco üzent nekem, és azt mondta: „hé, elveszítjük Alessiát!” Az első dolga volt, hogy megkérdezze tőlem: „Épp van itt egy turné: Tarja-val mennénk turnézni, meg van egy headliner turnénk is” (ez volt az az őrült hosszú dolog), és arra kért, hogy először oda ugorjak be. Én meg rávágtam, hogy oké! Mindez aztán nagyon nehéznek bizonyult, mert ugyanabban az időszakban indultam turnéra a Twilight Force-szal együtt, és azt feleltem neki, hogy ezt a kettőt együtt nem tudom végigcsinálni: nagyjából pár héten belül a Twilight Force-szal kell lennem! Erre ő azt válaszolta, hogy „oké, akkor rögtön utána csatlakozol!” Én meg azt mondtam neki, hogy OK! Tudod, azt hittem, felkér majd valaki mást. Két nappal később aztán nekem szegezte a kérdést: megint felhívott, és azt mondta „Szia Kristin, tényleg szeretném, ha csatlakoznál a bandához!” Én meg erre azt válaszoltam, hogy őrültség! Valami olyasmit mondtam neki, hogy „nem ismerlek titeket, srácok, nem akarok csak úgy elköteleződni valami mellett, aztán meg visszalépni – ez nem én vagyok!” Azt mondtam: „légyszi, előbb turnézzunk! Kedvellek-e egyáltalán benneteket? Illünk-e egymáshoz? Tetszem-e nektek?” Ez egy nehéz döntés! Szóval… Azt hiszem, az első zsigeri érzésem az volt, hogy szuper ideges és óvatos kéne, hogy legyek, hiszen ez az egész így annyira sok volt egyszerre – meg hát tudod, próbáltam a lehető legjobban beosztani az időmet is. Ők viszont nagyszerű srácok! Azt mondta: „Alapvetően az a probléma, hogy még azelőtt kéne felvennünk az albumot, mielőtt elindulsz turnézni a Twilight Force-szal – kész kell lennie a lemeznek, hogy elküldhessük a kiadónak!”. Én meg csak annyit mondtam erre, hogy „micsoda”? Szóval… azt mondta, hogy „legrosszabb esetben, ha nem akarsz csatlakozni a bandához, akkor majd vendég leszel az albumon – egy nagyon fajsúlyos vendég” – mire én azt feleltem: „Rendben, OK!” Úgy láttam, hogy ez egy lehetőség, érted? Szerintem ez a zene nagyon király és lehetőséget biztosít számomra arra, hogy benne legyek valamiben. Miért is ne? Szóval egy ülésre felvettem az egész albumot, pár óra alatt, a házamban. Bizony – minden, amit hallasz, az gyakorlatilag egyetlen felvétel!

Megdöbbentő!

Igen! Igazából meglehetősen őrült voltam, és tényleg – onnantól kezdve, hogy meghallgattam a dolgaikat, megszerettem a srácokat. Így aztán valahogy minden mintha természetes módon alakult volna úgy, hogy folytassam a dolgot. Persze nem egyik napról a másikra döntöttem így – komoly dolog csatlakozni egy ilyen bandához! Úgy értem, az ilyesmi nagyobb elkötelezettséget kíván, mintsem azt az ember elképzelné, tudod? Szerencsére a karrierem úgy alakult, hogy előadóművész vagyok, meg az is voltam – szóval nincs olyan munkám, ahonnan el kellene kéredzkednem. A munkám 100%-ban a zene, szóval értelemszerűen magamnak dolgozom, ami nagy súllyal esik a latba, hiszen a Temperance sokat koncertezik: az embernek muszáj csinálnia, muszáj játszania! Az biztos, hogy érdekes időszak volt, és Marco mindig is nagy hálával tölt el – meg ő is nagyon hálás, hogy itt vagyok. Mindannyian nagyon kedvesek, remekül érezzük magunkat, mindig nevetünk, szóval igen – ez az!

Király – és az is nagyszerű, hogy említetted a Tarja-val közös tavaszi turnét, mivel úgy hallottam, hogy az egy nagyon hosszú és sikeres turné volt. Vannak emlékeid? Milyenek voltak ezek az esték? A közönség mennyi puszit küldött és hányan akartak átölelni a fantasztikus teljesítményed miatt?

Hát… azt hiszem, nagyszerű volt. Úgy értem, különösen a Tarja turnén nem sokan tudták, hogy mi is az a Temperance – szóval meglehetősen furcsa volt az egész, mivel hatalmas közönség jelent meg, de mindenki csak álldogált. Kicsit furcsa volt a dolog energiája: azt mondanám, hogy néhány koncerten nem volt valami könnyű a dolgunk, mivel ott volt az a hatalmas energia, amit az ember kiadott magából, és nem igazán kapott vissza belőle. Azt hiszem, csak hallgattak minket. Persze rengeteg ember jött oda hozzánk a turné után, a koncertek után és a merch-nél, és mondták, hogy mennyire jó volt, meg hogy még sosem hallottak rólunk! Azóta láttam, hogy egy csomóan eljöttek más koncertünkre is – szóval tényleg szereztünk néhány új rajongót! És igen, úgy értem, sok ölelést, és sok jókívánságot is kaptunk – és ez, tudod, összességében igen pozitív élmény volt!

Ez tényleg érdekes – és számomra szinte hihetetlen is, hogy a Temperance a mostanival együtt hét albumotok adott ki, és még mindig sokan vannak olyanok, akik nem is hallottak rólatok! Kérlek, beszélj egy kicsit a zenekarról – kik lehetnek azok, akinek ajánlanád magatokat!

Nos, valóban, igen, hét album – tényleg! Azt hiszem, egy időben volt úgy, hogy Marco évente elkészített egy albumot – ami szerintem sok, de tudod, ő ilyen eltökélt és szenvedélyes módon áll az egészhez: nagyon ott akar lenni a szeren! Azt mondanám, hogy a Temperance szimfonikus power metal banda – a tagok valamennyien Olaszországban élnek: én ugyan Svédországban (bár New Yorkból származom), de még mindig olasz bandának számítunk. Azt mondanám, bárki lehet a rajongónk, aki szereti elsősorban az olasz power metalt, az epikus szimfonikus metalt, mondjuk az Ancient Bards stílusában. De az is nagyon klassz dolog, hogy három énekesünk van, így sok olyan harmonikus részletet kapsz tőlünk, amelyet sok más zenekar talán nem is tudna élőben előadni. Nálunk tudod, nincsenek backing track-ek – a szimfonikus backing track-eket leszámítva nyilván –, de mint tudod, mindent élőben énekelünk, és ez nagyon fontos: minden nagyon eleven! Szóval… az Amaranthe-nak is három énekese van. Úgy értem, a zenei stílusunk nagyon különböző, de ha érdekel az a fajta produkció, ahol különböző énekeseket láthatsz, akkor igen, azt mondom, hogy érdemes megnézned a Temperance-t!

Értem! Beszéljünk egy kicsit az új albumról, amely koncept album, és ha jól tudom, október 20-án jelent meg a Napalm Records jóvoltából. Egy japán baba történetét ismerhetjük meg egy varázslatos faluban. Mit kell erről tudnunk? Mi alapján íródtak?

Hát, a történettel kapcsolatban feltett kérdéseket rendszerint mindig Marcóhoz irányítom, aki az egészet megírta, hiszen ez tényleg egy elég összetett sztori. A lényege az, hogy a főszereplő megtalálja ezt a babát, ami egy Daruma – egy japán baba –, a Daruma pedig átviszi őt egy másik dimenzióba. Vagyis high fantasy elemek vannak benne. Így találunk rá erre a dimenzióra: a lényeg az, hogy meg kell oldania annak a dimenziónak a problémáit, mielőtt haza tudna menni. És akkor szembejön vele a döntés, hogy valóban hazamegy-e, vagy ott marad ebben a fantáziavilágban, tudod, a barátokkal és ellenségekkel, akikkel útközben találkozott. Szóval érdekes dolog ez, sok kavarás van benne. Igen, alapvetően ez a koncepció: a baba elviszi őt erre a helyre, és egy klassz fantasy történet lesz belőle.

Értem! Köszi, hogy elmagyaráztad! Érdekes, mert pár perccel korábban említetted, hogy vannak különbségek a zenekar korábbi formája, meg az újfajta Temperance között – és az album felvételeinél is változások voltak a módszereidben a megszokotthoz képest, ha jól értem! Miért gondolod, hogy a végeredmény jó lett? Mit kell tudnunk róla?

Erre az albumra gondolsz? Nos, ez tényleg jó. Mindenekelőtt az van, hogy Marco valamennyi album kapcsán továbbfejlesztette a zeneszerzői képességeit, és amennyire én tudom, nagyon is szenvedélyesen szerette ezt a Daruma’s Eyes második részével kapcsolatos koncepciót. Van ugyanis egy dal, az „Of Jupiter and Moons”, ami az első részben van – ezért aztán az egész album alapvetően ennek a dalnak a folytatására épül. Érdekes dolog ez: nem csupán egy album, hanem egy dal folytatása! Ezúttal a hangszerelést is egy egészen elképesztő valaki hozta: Daniele Mazza, aki az Ancient Bards nagyzenekari hangszerelője is – döbbenetes hangszereléseket készített! Tényleg nagyszerű! Grandiózus, bombasztikus elemeket ad hozzá, ami annyira mássá tesz mindent a múltbeli dolgokhoz képest – roppant szimfonikus az egész, és szerintem ez egy nagyon fontos elem! Meg persze azt hiszem, hogy a hangom is valami határozottan mást tesz hozzá a Temperance-hez – és szerintem nem is csak a Temperance-hez, hanem a metal műfajban tevékenykedő nőkhöz általában. Nem biztos, hogy hallottad már korábban ezt a típusú hangot, szóval úgy gondolom – remélem – ez majd bevonzza az embereket, felkelti az érdeklődésüket, és arra ösztönzi őket, hogy többet halljanak ilyesmit! Nem mintha jobb vagy rosszabb lenne annál, mint ami korábban volt – csak más. Mégis úgy gondolom, hogy a hangom kicsit sötétebb, mint amit egy női metalénekestől várnánk. Szóval, egy csomó dolog jött most itt össze. Marconak át kellett írnia a részeimet, amikor… eredetileg ugyanis Alessiának írta őket, de mivel az ő hangja teljesen más típusú, ezért érted… másképp írta meg! Szóval, amikor beszálltam, nagyon gyorsan át kellett írnia a dolgokat, mert úgy gondolta, hogy Kristinhez ez így jobban passzolna. Lenyűgöző, hogy megtette, és mindezt – az album befejezését, a felvételeket – csupán néhány hét választotta el attól, hogy kimondtam az igent! Őrült egy időszak volt!

Őrült, de elképesztő! Továbbá több vendégzenész is szerepel az albumon – és azt gondolom, mindenki örült a felkéréseknek. Hogyan fejezték ki tetszésüket?

Nos, személyes érintettségem egyikükkel kapcsolatban sem volt. Úgy értem, csak annyi, hogy tudod, Alessandro Conti a turnétársam a Twilight Force-ban, szóval őt nagyon jól ismerem. Ennek révén tudom, hogy benne volt a dologban, és nagyon örült neki – és mindezek mellett szerintem ő az egyik legjobb (ha nem a legjobb) metal énekes: úgy értem, az egyik legjobb férfi metal énekes, egyszerűen lenyűgöző! Szóval, nagyon király dolog az, hogy egy újabb albumon szerepelhetek vele együtt! Viszont soha nem beszéltem Arjen-nel, Fabienne-nel vagy Laurával – de azt láttam, hogy egy csomó klassz posztot tettek ki népszerűsítendő az albumot, és azt is hallottam, hogy az énekesi teljesítményük nagyon is összhangban volt mindazzal, ami történt: nagyon odatették magukat! Szóval ez az egész annyira király! Őrület, hogy mindannyian beleegyeztek ebbe – el se tudom hinni!

Az album lényegében majdhogynem olyan, mint egy fantasy regény soundtrack-je. Ezen kívül szerintem felülmúlta magát a zenekar. Még szimfonikusabb lett, színes dallamokat, szárnyaló harmóniákat hallunk. Teljesen másabb az új hang, de igazán csillog minden. Szóval többen fognak megismerni titeket, biztos vagyok benne. Mit vártok ettől a „hetes” albumtól?

Hogy mit várunk…? Hát, tudod, mindig azt reméljük, hogy minden albummal fejlődünk, igaz? Reméljük, hogy folyamatosan növekedni fogunk, és úgy tűnik, hogy mióta az album megjelent, már kaptunk néhány király koncert- és turnéajánlatot a lemez kapcsán olyan országokba, ahol még sosem jártunk. Tudod, azt hiszem, hogy a dolgok most olyan módon haladnak előre, ahogyan eddig még sosem! Szóval az elvárások szerintem jobban alakulnak, mint amire számítottunk – úgy értem, nagyon büszkék vagyunk rá! Marco is azt mondja, és az összes többi srác is, hogy ez a legjobb Temperance album, és remélhetőleg ez az a dolog, ami segít minket egy kicsit előrébb juttatni! És igen, remélem, hogy több városban játszhatunk majd, és nagyobb és jobb turnékat csinálunk majd, és több ember jöhet el a koncertjeinkre!

Nagyon örülök, hogy megemlítetted, hogy jövőre turnézni fogtok, mert úgy tudom, jövő tavasszal jöttök Európába, és februárban Budapesten is adtok egy koncertet!

Igen!

Nagyon várom azt a koncertet!

Szuper, ott találkozunk!

Remélhetőleg igen! Tudjátok már, hogy mennyi régi és új dal lesz hallható? Mire készüljenek a magyar rajongók? Mit üzensz nekik, miért kell ott lenniük?

Nos, nagyon király lesz, hogy a Serenity előzenekaraként fogunk fellépni – szóval lesz majd egy 45 perces blokkunk, és minden este váltogatni fogjuk a setlist-et! Mostanra lett már akkora repertoárunk és annyi dalunk, hogy több számot is játszhatunk az új albumról, meg talán néhány másikat is, szóval… Igen, el kell jönnöd, hogy megtudd! Tudom, hogy lesznek ott páran, akik valószínűleg több koncertre is eljönnek. Budapest persze kicsit nehézkes az útvonaltervezés szempontjából, de tudom, hogy néhányan valószínűleg több koncerten is ott lesznek, és lehet, hogy minden este egy kicsit más koncertet fogtok kapni – király lesz! Tavaly nem így csináltuk: alapvetően egyetlen setlist-ünk volt, attól függően, hogy milyen hosszan játszhattunk. Szóval ez most érdekes lesz! De igen, mindenképpen számíthatunk új dalokra – mivel én is ott vagyok, és ezek az „én dalaim”, Marco szerintem egy kicsit jobban meg akarja majd mutatni őket, szóval valószínűleg minimum hármat-négyet is fogunk játszani az új albumról. Szóval, ha tetszik az új album, akkor jó lesz!

Milyennek találod a zenésztársaidat? Mondanál róluk pár szót. Miért szereted őket?

A srácokra gondolsz a zenekarban? Szerintem nagyszerűek, mert… nos, először is, lenyűgöző zenészek. Már csak ebből a szempontból is lenyűgözött, hogy minden koncert, amit együtt toltunk le – amiből mostanra már volt bőven – alapvetően mindig zökkenőmentesen zajlott le. Ami azt jelenti, hogy – azon kívül persze, hogy lemerült egy akkumulátor, vagy elromlott egy kábel – zeneileg mindenki annyira stabil! Az új dobos Marco Sacchetto abszolút az egyik legjobb dobos, akivel valaha találkoztam… és Luca Negro, a basszusgitáros is, hű…! Tudod, ő jazz alapokon építkezik, és tényleg mindent tud! Na de Marco, na ő aztán, hát… D De a viccet félretéve, Marco csodálatos ember és – természetesen – csodálatos, nagyszerű énekes és gitáros! Michele – természetesen – szintén, és tudod, amikor épp nem a Visions of Atlantisszal van, mindig ott van közöttünk az a zeneileg nagyon jó kapcsolat! Mintha soha senki nem maradna le, senki nem felejt el részeket – mindenki komoly és szuper tehetséges, következetes zenész. Következetes koncerteket adunk, és ez számomra igazán lenyűgöző. A legnagyobb félelmem az volt, hogy mi lesz akkor, ha felmegyek a színpadra, és ezek az emberek nem játszanak jól? Az azért furcsa lenne! Úgy értem, láttál már bőven zenekarokat, akik lemezen remekül szóltak, de aztán élőben olyanok, hogy hát… De egy Temperance show-n tényleg mindent megkapsz: mindenki szuper, fantasztikus! Ráadásul annyira viccesek is: rengeteget nevetünk – olaszok, szóval tudod, nagyon nyitottak, barátságosak és nagyon viccesek! Mindez persze rengeteg fényt visz a koncertjeinkbe és a zenészként kötött barátságunkba!

Annyira jó valakit ilyen lelkesen beszélni hallani a zenésztársairól! Tényleg jó! Jó érzés, és érdekes hallgatni a szavaidat. Erről beszélve, az életednek a jelenlegi szakaszát a csúcspontnak neveznéd? Nagyravágyó vagy? Szabad ilyet kérdezni?

Igen… szóval, nem tudom, ismered-e egy kicsit a hátteremet? Tudod, azért jártam iskolába, hogy operaénekes legyek, és nekem az ambícióról szólva… van egy doktori fokozatom operaéneklésből, így aztán én tényleg benne voltam ebben a világban. 10 évig jártam iskolába és 10 évig tanultam, szóval mindig is komoly ambícióim voltak – az oktatás mindig is nagyon fontos volt számomra. A világjárvány azonban megváltoztatta az életemet. Mindig is metálos voltam, de sosem volt ilyesmire lehetőségem. Szóval, amikor kitört a járvány, és elvesztettem az összes operaénekesi munkámat, úgy voltam vele: „Oké, most akkor metál feldolgozásokat fogok csinálni”. Így aztán elkezdtem a YouTube-ra posztolgatni: így indítottam be a karrieremet. Nem állt szándékomban, hogy bármit is komolyabban csináljak – azt reméltem, hogy talán kapok majd egy-egy vendégszereplést, vagy valaki felkér vendégelőadónak. Csupán meg akartam magam mutatni, hogy „ezt tudom csinálni”, tudod… „itt vagyok, munkára készen – helló!” De végül komolyra sikerült a dolog, az emberek tényleg ráharaptak, és Marco is ezeken a YouTube feldolgozásokon keresztül talált rám. És mire találkoztunk, addigra azt hiszem, már be is követett engem, mivel már korábban is tudtam róla, és követte, hogy mit csinálok a munkám során, meg ilyenek. Szóval, ez tényleg őrületes volt, és hát igen – tényleg ez lenne az életem egyik csúcspontja? Nagyon is – de azt hiszem, még van tovább felfele, ami (hadd kopogjam le) fantasztikus, de már majdnem azon a ponton van, ahol csak remélni tudom, hogy nem lesz túl nyomasztó, érted…? A Temperance-szel sok minden fog jövőre történni, és ez nagyon izgalmas és egyben ijesztő is: a siker is lehet félelmetes, ha érted, mire gondolok. Embert próbáló dolog ez, hogy felkészüljünk arra, amikor a pillanat eljön – szokás azt mondani, hogy az ember mindig készüljön fel arra, amikor ez bekövetkezik! Sok ez így… És persze nem is csak Temperance-szel csinálok ennyi rengeteg mindent: őrület, hogy minden egyszerre történik! Két évnyi abszolút semmittevésből egy év alatt az lett, hogy az ember mintha már alig lenne otthon. Ez nem egy lassú folyamat – nem fokozatosan épült fel, hanem egyszerre történt minden! Szóval, azt hiszem, ez mentálisan is sok, de tudod, úgy értem, azért jó értelemben. Az biztos viszont, hogy próbálom rendben tartani a mentális egészségemet, miközben haladok előre ebben az egészben, mert ez így tényleg nagyon sok. Az ember rengeteg emberrel találkozik, aztán meg elgondolkodik azon, hogyan kezelje őket, akik talán egy kicsit furcsábbak is másoknál, és annyi minden van, amire az ember nem gondol, mielőtt benne lenne a dologban, tudod….

Ez tényleg eszméletlen! Nos, nagyon köszönöm a lelkesedésedet és mindent, amit a zenekarért tettél! És nagyon remélem, hogy februárban találkozunk Budapesten!

Ó, nagyon köszi! Igen, remélem! És persze, természetesen – valószínűleg úgy is lesz!

Nagyon jó volt beszélni veled!

Veled is!

Nagyon köszönöm, és nem tudom, mi történt a Zoom-ommal….

Azt hiszem… még hallak: lehet, hogy a média lekapcsol hamarosan…

Nagyon köszönöm az interjút – ti az olasz színtér fontos szereplői vagytok. Üdvözlöm a zenekar minden egyes tagját! Köszönöm a beszélgetést!

TEMPERANCE online:
Website
Facebook
Instagram