The Dagger Interjú

(scroll down for English Version)

Fred Estby, Tobias Cristiansson, David Blomqvist, Jani Kataja. Ezekre a nevekre mindenki felkapja a fejét. 2009-ben már formálódtatok és egy olyan zenét alkottatok, ami nem volt rátok jellemző korábban. Mi is ez a The Dagger, hogyan jött össze a csapat?

A The Daggert 2009-ben alapítottam Freddel. Úgy véltük, hogy jó lenne klasszikus hard rockot játszani. Mindig is rajongói voltunk a Rainbow, UFO és Scorpions együtteseknek, de hogy ezt a stílust játsszuk, az más. Kerestük az „autentikus” hangzást. Szerintünk a mostani albumokon túl merev és mesterkélt a hangzás! 2014-ben a dobok úgy hangzanak mintha légzsákot ütnének, és ez szörnyű. Olyan bandát akartunk, ami minőségi zenét csinál, van benne dallam és lényegretörő a szerkezete. Átugrottuk az elnyújtott, unalmas intrókat és inkább a kapós dalokra koncentráltunk sok dupla gitáros leaddel.

1988 óta játszok Freddel, Tobias pedig 2006-ban csatlakozott a Dismemberhez, így ő volt az első basszusgitáros választásunk. Kiváló zenész és igazi hardrocker! Fred hallotta ahogy Jani Kataja a régi bandájában, a „Sideburn”-ben énekelt, és azt mondta: „hallgasd meg ezt a veszettjó énekest!”. Jani 2012 végefelé csatlakozott. Freddel több mint két évtizede játszunk death metált, de nem fordítunk  hátat neki „felnőttünk és inkább mást játszunk” hozzáállással, mert ostobaság lenne.

Mikor gondoltál először arra, hogy jó lenne a ’70-es ’80-as évek zenéjét játszani? Mennyivel másabb ilyen stílusban zenélni?

Hallgatóként mindig kíváncsi az ember, hogy milyen lenne igazi hard rockot játszani. Iron Maidenen, Accepten és Rainbow-on nőttem fel. Death metálnál nem kell az énekhez írnod a dallamot, teljesen más a hangzás (kevesebb gitártorzítással), Frednek pedig nem kell úgy a húrok közé csapni…

Mivel mindig szerettük a régi hard rockot és heavy metált, így természetesnek éreztük hogy ezt játsszuk. A neheze nem a riffek írása volt, hanem hogy az egyszerű riffek hagyják kiteljesedni a vokál dallamát. Ha van egy gyengébb dallam, akkor elvész a dal lelke. A dalokat több hangban is felvettük. Az ’A’ és ’G’ tökéletesen bevált.

Tavaly már jelent meg egy 7 inches kiadvány tőletek. Milyenek voltak a visszhangok arra a 2 dalra, mennyire növelte meg az önbizalmatokat?

Megjelenés után azonnal kiváló visszajelzések és érdeklődés fogadott. Fontos volt kiadni azt a 7’’-est. Az emberek szeretik, ez pedig jó. Szerintem egyik oka a „Dark Cloud” című dal durva kivitelezése. Másabb mint amit manapság csinálnak… Jó volt felvenni az első öt 2011-es demót. Ebből négy felkerült a debüt albumra. Utáljuk a modern hangzást. Inkább felvenném az egészet kazettás magnóval minthogy az évezredre annyira jellemző tömörített „digitális” hangzásunk legyen.

Ezután nemsokára a Century Media kiadóhoz szerződtetek. Hogyan fogadták a klasszikus rock zenéteket? Mennyire örültek, hogy ti ilyet csináltok? Könnyen megegyeztetek a saját elvárásotok szerint?

Igen, ezért szerződtünk le. Tetszettek nekik a dalaink és hozzáállásunk. Annak is örülünk, hogy nem kezdtünk nagyon bele a „felhánytorgatásba”… ha az emberek ismerik a múltad és a volt bandáid, az jó. Ha nem, az is jó. Azt akarjuk, hogy az emberek a dalainkat hallgassák, így lényegtelen hogy kikkel játszottunk előtte.

Megszületett a lemez, amely egyszerűen csak a „The Dagger” címet kapta. Leginkább mire törekedtetek a dalok felvételénél? Mennyire kellett foglalkozni az egyediséggel?

Először is jó írónak kell lenned, és magabiztosnak abban amit csinálsz. Nem érdekel, hogy divat-e 2014-ben a hard rock. Soha nem az volt a cél, hogy eredetiek vagy egyediek legyünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy 2014-ben nehéz valami újjal előhozakodni, így olyan hard rockot írunk ahogy MI szeretjük és MI akarjuk hallani. Ütemes, lényegretörő, érzéssel és szenvedéllyel. Az egész albumot élőben vettük fel a stúdióban, kerültük a számítógépes utómunkákat és nem módosítottuk az énekek idejét sem, hogy esetleg jobban passzoljon. Az albumot egy bandaként, egy egységként vettük fel. Hagytuk, hogy átüssön stílusunk, ez pedig fontosabb mint a technikai ismeretek… érzés vagy szenvedély nélkül. Pár kisebb bakit is hagytunk becsúszni, ha úgy éreztük hogy passzol. Az egyediségre visszatérve, gitárosként nagy hatással volt rám a Blackmore, Murray és Schenker, ez pedig soha nem fog változni. Mondhatjuk azt, hogy nem izgat hogy újat játsszak. Mindig is Blackmore lesz az én gitárbibliám. Ha meghallgatod a Purple albumokat, mindegyik olyan élettel teli, nem játszanak mindig tökéletesen, de Blackmore és Lord szólóiban ott a szenvedély, és én ezt szeretem. Különben is, ki mondta, hogy a rock zenének tökéletesnek kell lennie? A mai bandák annyira ráfagynak hogy pontosak és hibátlanok legyenek folyamatosan, hogy kifelejtik a személyiséget és érzést… (ahogy ezt írom épp az 1971-es John Lord élő szólót hallgatom ahol improvizált. Néha betolok egy kis Bach-ot, aztán vissza a rockhoz. Zseniális!!!).

Soha nem tudhatjuk biztosra, hogy hogy fogadják majd az albumot, de a visszajelzések és a médiás beszélgetések alapján imádják, és ez jó!

Gondolom tiniként a régi nagyok, Judas Priest, Deep Purple zenéjén nőttetek fel, de eddig ugyebár a durvább stílust, legfőképpen Death Metal-t játszottátok. Most viszont visszakanyarodtatok és örömmel játszátok a nagyszerű retro metalt! A trend is elősegítette ezt a lépést, vagy egyszerűen csak annyit mondanál: haver ezt hallgasd, ne a sok NU dolgot, mert ezt imádni fogod!

Ismét, hogy mi divat és mi nem, az nem érdekel minket. Véletlen egybeesés, hogy sok másik banda is ekkoriban kezdett klasszikus hard rockot játszani. Sosem néztük merről fúj a szél! Ha hiszel magadban, hát csináld! És mi így tettünk. Egyvalami, amiben különbözünk talán a többi bandától az, hogy hoztunk egy kis blues rock behatást olyanoktól, mint a korai Whitesnake, ahelyett hogy Mercyful Fate és Exciter stílusában összehoztunk volna 25 riffet. Az én szövegeim inkább melankolikusak, nem „lazák” vagy „veszélyesek”. Ha a bandák álarc mögött vagy „Casio-zongorakórust” akarnak játszani… hát hajrá…

Az élő koncerteknél mennyire cserélődik ki a hallgatói tábor? Várjátok az új arcokat és a régiek felbukkanását is 🙂 ?

Izgalmas ezt látni. Még mindig látni Bathory és Sodom pólókat a tömegben, de fiatalabbak is vannak akik nem is hallgatnak extrém metált. És láthatod az öregeket is (akik megtalálták régi bőrdzsekijüket) a koncerteken, ez pedig fantasztikus!

Hogyan képzelitek el a jövőt, milyen tervek vannak? Kivel szeretnétek együtt koncertezni?

Célunk egy olyan remek hard rock bandává válni, akikben az emberek megbízhatnak, hogy nem fognak elüzletiesedni és a trendeknek behódolni! (kicsit Steven Harris-es kijelentés, nemde?) Stadionokban akarunk fellépni, nem pedig unalmas kísérőzenekarként borravalóért játszani svéd kocsmákban. Hiszünk ebben! Már most rengeteg követőnk van, és ez remek.

Szerinted mi a véleménye a régi zenekaroknak azokról a bandákról, akik korábban nem ilyen zenét játszottak, de most ők is ezt játszák?

Érdekes kérdés. Igazat megvallva nem tudom. Érdekes lenne, hogy erről mit mond pl. Rob Halford, de mindent egybevetve a dalaink boldoggá tesznek, és ez az ami számít. De annak nagyon örülnénk, ha megtudnánk hogy Steve Harris-nek tetszik az albumunk. Rengeteget jelentene. De azt is tudom, hogy ha találkoznék a példaképeimmel, túl szégyellős és feszengős lennék, hogy a „The Dagger”-ről beszéljek…

Nagyon jó a The Dagger dalai és sokat fogom hallgatni. Remélem sok mindenki hasonló szeretetet áraszt felétek. Köszönöm az interjút, sok sikert!

Kösz, és köszönjük a támogatást! Remélem a magyaroknak is tetszik az album! Tőrt szegezz!

——————————————-

ENGLISH VERSION:

Fred Estby, Tobias Cristansson, David Blomqvist, Jani Kataja. These are the kind of names that everyone notices. You have formed in 2009 and have created music that was not characteristic of you before. What is “The Dagger” exactly and how did you find each other?

The dagger was formed by me and Fred in 2009. We thought it would be great to play classic hard rock. We’ve always been fans of rainbow, UFO and scorpions but to play this music is very different. We were really looking for this “authentic” sound. We do believe that the production on the albums nowadays sound to stiff and “arfificial”! In 2014, the drums sounds almost like “airbags” and that is fucking horrible. We wanted to form a band that have quality songs with a lot of melody and ‘to the point-structure’. We skipped all the long and boring intros and focused on short and catchy songs with much twin guitar-leads.

I have played with Fred since 1988 and Tobias joined dismember in 2006 so he was the first choice as the bassplayer. He’s an excellent bassist and a true hardrocker! Fred heard a song with Jani Kataja’s old band sideburn and said: “listen what a bloody good singer!” Jani joined us in late 2012. Fred and I played death metal for more than two decades but we don’t turn our back at death metal and say, “now we’ve grown up and play this instead”, that would be very stupid. So that is NOT the case.

When was the first time you thought it would be good to play 70’s and 80’s music? How different is it to play in this style?

As a listener you’ve always been a bit curious what it’s like to play real hard rock. I grew up with iron maiden, accept and rainbow. When you play death metal you don’t have to write the melody for the vocals, completely different sound (with less distortion on the guitars obviously) and Fred doesn’t need to hit the snare like a builder hits the roof with a hammer anymore…

Since we’ve always liked old hard rock and heavy metal it felt normal to play it anyway. The biggest challange was not to wtite the riffs, it was to have simple riffs and let the vocals do the melody instead. If there’s a melody that’s not strong enough, you’ll lose the song’s essence. We also wrote songs in more than one key. A and G works perfectly to, you know.

Last year you have released a 7’’ record. What were the reviews like for those two songs, how much did it enlarge your self confidence?

There was immediatly great response and interest when it was released. It was very important for us to release that 7”. People like it a lot which is great. One of the reasons for that, I guess, is the very “rough” production on the song “dark cloud”. A bit different from other productions from nowadays… It was great fun to record our first five-track demo from 2011. Four of those songs made it to the debutalbum. We really hate modern sound. I would rather record a whole album with a fucking taperecorder than having the highly compressed and “digital” sound that is typical for 2000!

Not long after that you have contracted with Century Media. How did they respond to these classic rock songs? Were they happy that you do this? Was it easy to come to terms with them according to your own expectations?

Yes, that’s why they signed us. They liked the songs and our attitude with the whole thing. And we’re glad they haven’t done to much “name-dropping”.. If people know our past and ex-bands, that’s great. If they don’t, it’s just fine to. We want people to listen to our songs so it’s of no relevans what other bands we use to play with.

An album was born, simply titled “The Dagger”. What was it that you put in the most effort in during recordings? How much did you have to work on being unique?

First of all you have to write good songs and be confident with what you’re doing. We don’t care if it’s fashionable or not to play hard rock in 2014. We’ve never strived to be original or unique. We are totally aware how hard it is to come up with something new in 2014 so we just wrote hard rock the way WE like it and how WE want to hear it. Groovy, to the point with feeling and passion. We recorded the whole album live in the studio and we really avoided using the computors to cover mistaces and we didn’t move vocal-lines to make it fit it in the right place afterwards. This album is recorded as a band, a unit. We let our personal styles shine through and that’s more important than only technical skills  without any feeling or passion. We also did let some small mistaces pass through if the right feeling was in that perticular song. So about being unique, as a guitarist I’ve always benn totally influenced by Blackmore, Murray and Schenker and that’s never gonna change. I don’t care about playing any groundbreaking stuff so to speak..Blackmore will always be my guitarbible. When you listen to the purple-albums they sound so “alive” and they’re not perfectly played all the time but the feeling is always there in Blackmore’s and Lord’s solos and that’s what I love. Who said rock music is supposed to be perfect anyway, right? Today bands concentrate on being so bloody tight and “faultless” all the time and what happens is that they forget personality and feeling in the river.. (At the very moment I’m writing this I listen to a John Lord-solo live from ’71 when he’s improvising. Throwing in some Bach and back to rock again. Bloody brilliant!!).

It is always hard to know how an album will be recieved but after reading the reviews and talking to the press, they love it and that’s great!

I guess that as a teen you grew up on the songs of Judas Priest and Deep Purple, but up now you have played a rougher genre, mostly Death Metal. Now you took a turn back and vigorously play the great retro metal! Have the trends helped you in making this decision or you were simply like: dude, listen to this, not all that NU stuff, ‘cause you’ll love this!

Again, what’s trendy or not is totally irrelevant for us. It’s just a coincidense that many bands play classic hard rock basically at the same time, I think. We’ve never cared which way the wind blows! If you believe in yourself, fucking go for it! And that’s what we did. One thing that might separate us from other new bands is the fact that we brought some old blues rock-influences from bands as early whitesnake to our songs instead of having twentyfive riffs in the style of mercyful fate and exciter, perhaps. We also skipped the occult-image stuff. My lyrics are more melancholic and not at all “cool” or “dangerous”. If bands want to put masks on or play “casio-keyboardchoruses”,  it’s up to them…

Does the audience change much during live concerts? Do you anticipate seeing new and old fans alike? : )

Well, it’s quite exciting to see actually. You still see the bathory and sodom-shirts in the audience but also some younger ones that doesn’t even listen to extreme metal at all. And you could also see some older people (that have found their old leatherjacket in the closet) to show up at gigs to, and that’s fantastic!

How do you imagine the future, what are your plans? Who would you like to concert with?

Our goal is to become a great hard rock band that people can trust not to become commersial and never ever follow trends! (souns a bit like a Steve Harris-statement, doesn’t it?). We want to play arenas and not become a boring coverband that plays for beermoney on the pubs around sweden. We really believe in this! We really have a big following already and that’s great.

What would you say, what do older bands think about those bands, who haven’t played this genre previously but now do?

Interesting question. The fact is, I really don’t know. It would be interesting to hear what  Rob Halford, for example, would think but at the end of the day, as long as we’re happy about our songs, that’s what matters anyway. But it would make me very happy to hear that Steve Harris likes the album. That would mean alot to me. But I know that if I would meet my heroes I would be to shy or nervous to talk about the dagger anyway…

The songs on ‘The Dagger’ are really good; I think I’ll keep listening. I really hope there are many others who show this affection. Thank you for the interview and good luck!

Cheers! Thanks alot for your support! Hope the people in hungary will enjoy the album. Dig it! Up  the daggers!

WEBhttps://www.facebook.com/daggerofficial

Kapcsolódó cikkek

The Dagger – „1978” premier a Classic Rockon

NorthWar

Hot News: The Dagger – album released today, release show in Stockholm

NorthWar

Hot News: The Dagger – reveal cover artwork, premiere first track of debut album

NorthWar

Hot News: The Dagger – sign worldwide deal with Century Media Records

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár