The Devil’s Trade interjú

Szia Dávid! Örülök, hogy készíthetek veled interjút. A The Devil’s Trade létrejöttéről kérlek beszélj egy kicsit, mert sokan kíváncsiak lehetnek rá?

Én is örülök, hogy beszélgetünk, köszönöm a lehetőséget! 
Szeretem két időpontra datálni az indulást: az első, mikor 2014-ben megjelent a Those Miles We Walked Alone első verziója, ami még szerzői kiadás volt. Volt néhány dalom, ami nem fért egyik zenekaromba sem, köztük egy olyan is, amit még tizennyolc évesen írtam. Célom viszont semmi nem volt vele, de már a zenével sem sok. Csak szerettem volna, ha nem vesznek el ezek a dalok. Aztán a második, a valódi indulás, mikor Jakab Zoli barátom – azt hiszem 2015-ben – azt mondta, hogy csináljuk ezt komolyan. Hogy ő hitt ebben, segített nekem is elhinni, hogy van létjogosultsága a zenémnek. Az ő barátsága és menedzseri munkája nélkül sehol nem tartanék.

A régi lemezek mennyire lettek népszerűek? Szerinted megkapták azt a népszerűséget amit érdemeltek?

Pont annyi népszerűségnek örvendtek, amennyit megérdemeltek, és amennyinek meg tudtam felelni. Ez így egészséges, természetes, és így van tere a fejlődésnek. Az újabb anyagok pedig húzzák magukkal a régieket. Rajongóként nagyon izgalmasnak találom azt az utat, amit az alkotó bejár az alkotásain keresztül. Ebben nem lehet rohanni, nem lehet erőltetni. Illetve lehet persze mesterségesen generálni gyors, értéknek látszó instant tartalmat, sikernek látszó jelenlétet. Ma minden erről szól, minden ettől rohad.

Az idei évben sikerült egy nagy kiadóval szerződést kötnöd, méghozzá a Season of Mist kiadóval. Mikor és hogyan kezdtetek egymáshoz közeledni?

A The Devil’s Trade-el 2016-ban volt az első Európa turném a Crippled Black Phoenix előzenekaraként. Onnantól kezdve minden turnémon feltűnt valaki a Season Of Mist-től, de más nagy kiadóktól, fesztiváloktól is.  Ez kizárólag Zoli érdeme, én csak tettem a dolgom. A Roadburn fesztivál meghívása is így alakult. Az első ide vezető lépés az volt, hogy Zoli leszerződtetett a Doomstar Bookings koncertszervező céghez, ami az egyik vezető ügynökség az undergroundban. Innentől tényleg nem volt más dolgom, csak minél többször minél jobb körülmények közt színpadra állni, és csinálni, amihez értek. Ha jól emlékszem, az Oceans Of Slumber turné után 2019 nyarán ücsörögtem a próbateremben amikor Zoli hívott, hogy épp Michael Berberian-nel (A Season Of Mist főnöke) beszélt, és fel kéne vennem három új dalt, mert meghallgatná. Ekkor az előző lemezem, ami a Golden Antenna kiadónál jelent meg, még nem volt egy éves sem. Volt egyetlen kész új dalom, és néhány ötlet szintű téma. Innentől nagyon felpörögtek az események. Miután kiderül, hogy kiadják az új lemezt, el kellett vonulnom a hétköznapokból, hogy csak ezzel tudjak foglalkozni. Novemberben már fel volt véve az album első verziója, Borbás Robi is elkészült a borítóval, januárban pedig leadtuk a kiadónak.

Így most milyen lehetőségek nyílnak meg előtted?

Az a legnagyobb különbség, hogy egy sokkal nagyobb és erősebb apparátus áll a produkció mögött, aminek segítségével sokkal több embert ér el a zeném, és komolyabban veszik a produkciót. A Season Of Mist neve eleve biztosíték a minőségre, és arra is, hogy olyan produkcióval találkozhat a promóter, újságíró, ügynökség, zenerajongó, ami adott esetben túllép a műfaji határokon. Elég csak a Thy Catafalque-ra gondolni. De ugyanígy működik a Doomstar Bookings is. Ezen kívül egyrészt hatalmas biztonságérzetet ad, hogy ilyen cégek állnak mögöttem, másrészt még nagyobb a motiváció a fejlődésre.

Természetesen ha van új szerződés, akkor van új lemez is, ami augusztusban jelenik meg náluk. Én úgy gondolom, hogy nagyon jól sikerült a ‘The Call of the Iron Peak’ című mű, talán az eddigi legjobb! Kérlek mondd el a legfontosabbakat róla!

Én nem éreztem nagy lépésnek a What Happened To The Little Blind Crow-hoz képest, hiszen így, hogy ennyire kevés idő telt a két lemez közt, nyugodtan beszélhetnénk folytatásról is. Ráadásul azzal, hogy ilyen sok idő telt el a felvétel és a megjelenés közt, plusz a karantén sem segített sokat, eléggé el is távolodtam az anyagtól. Az első visszajelzések viszont nem túl visszafogottan jelzik, hogy sikerült egy újabb szintre emelni a már létrehozott zenei világot. Annyira gyorsan történt a lemez megírása és felvétele, hogy kicsit olyan, mintha nem is velem történt volna. Miközben írtam a dalokat, és főleg az Alpok béli időszak alatt éreztem, hogy valami nagyon fontos dolog történik, de a dalírás annyira tudattalan folyamat számomra, hogy csak a végén eszmélek rá mi történt. Ez a ráeszmélés a jelenlegi helyzetben idő és koncertek híján elmaradt, így most, ahogy tanulom újra a dalokat és érkeznek az első kritikák, reakciók, döbbenek rá, hogy mennyit mélyült a zenei világom ezzel a lemezzel. Egyben ahogy talán hallatszik is, van egy nagy adag megnyugvás a dalokban, elfogadás talán, de semmiképp nem béke. Az a folyamat erősödött tovább, ami az előző lemezzel indult, amiben ráeszméltem, hogy merre jártam eddig, és merre kell továbbmennem, hogyan kell elfogadnom és használnom az eddig félt és mélyen elnyomott világom. Talán érződik ebből is, hogy az egyetlen cél még mindig a saját terápiám.

Mit mondott a kiadó amikor meghallotta a számokat? Szerinted mi fogta meg őket leginkább? 

Nagyon szeretik, de nem tudom, hogy éreztetnék-e velem, ha nem szeretnék.

Kik voltak a segítségedre és miben segítettek?

Van egy maroknyi ember körülöttem, akik segítenek ebben az egészben. Elsősorban Szofi a párom, Zoli a menedzserem. Nélkülük teljesen el lennék veszve, és csak a brazil jiu-jitsuval tenném magam és másokat még jobban tönkre. Ezen kívül Szabó Márton Nagyúrral és Szabó Péter Póbácsival elválaszthatatlanok vagyunk. Remélem, azzal, hogy ragaszkodom hozzájuk, segítek nekik is előrébb lépni abban, amiben annyira tehetségesek. Marci az állandó hangmérnököm, Póbácsi pedig a klipjeimet forgatja, és amikor csak tud, fotóz. Egy kicsi és nagyon összetartó, támogató közösség részei vagyunk, nyolc-tíz emberről van szó, akik olyan zenekarok tagjai mint a Havária, Igor, Torn From Earth, Ghostchant, Cudi Purci és a Phoenix Music stb. Ők mind hatalmas segítség, és ezekben az időkben különösen szerencsésnek mondhatom magam, hogy van egy mindentől és mindenkitől független szerető közeg, aminek része lehetek.

Talán a sötét Folk / Blues állhat hozzád legközelebb. Idehaza nem sokan játszhatnak ilyet, de még külföldön sem túl gyakori. Milyen jelzőket mondanál a zenédről? Mit mondanak a zenehallgatók, mit szeretnek a The Devil’s Trade zenéjében?

Mindig bajban vagyok, ha nekem kell körülírni a zeném. Sötét, nehéz, de nem depresszív. Szomorú, de nem lehúzó. Azok szeretik, akik nem a könnyed kikapcsolódást keresik, és általában olyanok akik tudnak azonosulni az elszigetelődéssel, magánnyal, és az önmagukba merüléssel. Ez nem egy szájharmonikázgató kockás inges “madáchtéri” folk blues projekt. Sőt nagyon igyekszem ettől távol tartani magam. Szerintem a blues az első lemezt leszámítva elég messze esik már tőlem.

Milyen formátumokban jelenik meg az album? Neked milyen kérésed volt a kiadványokkal kapcsolatban?

A legfontosabb a vinyl. Ezen kívül CD-n és az összes streaming felületen is megjelenik. Semmilyen kérésem nem volt. Olyan vagyok, mint egy türelmes gyerek a vidámparkban. Ha rendesen viselkedek, amire lehet, úgyis felültetnek.

Szerencsére a kiadó a koncertekben is segít, így összehoztak egy remek turnét, ami sajnos a koronavírus miatt eltolódott, de minden bizonnyal létre fog jönni. Mennyire lesz nagyszerű dolog ez? Mit ígérsz a budapesti koncertre látogatóknak, ami áprilisban lesz?

A turnékat nem a kiadó, hanem Zoli és a Doomstar szervezi, és már nem csak ez van újra kötve, hanem több turné is szerveződik jövőre. Nem ígérek semmit, ha nem baj, így is rettenetesen feszült vagyok a turnék hazai állomásain.

Jelenleg hány zenekarban zenélsz még? Hogyan sikerül mindenhol a maximumot kihoznod magadból?

Jelenleg nincs másik aktív zenekarom. Biztos engem is az segít, hogy “Edzőtáborokban és öltözőkben töltöttem a fél életem”…

Milyen jövőképet képzelsz el? Mit lehet ebből elérni, megvalósítani?

Ha van még bennem dal, azokat felvenni, megjelentetni, minél többet koncertezni. Megcsinálni a TDT zenekari verzióját is. Ha ez mind megvalósul, boldog leszek. Az olyan álmok, mint a Roadburn és a Season Of Mist sem volt kitűzött cél, hiszen nem hittem, hogy valaha a közelükbe kerülök. Csak teszem a dolgom, és megpróbálok eleget tenni annak, amit a zeném lehetőségként elém tár.

Köszi az interjút. Tényleg nagyon jó amit csinálsz!

Én is köszönöm, hogy beszélgettünk! Nagyon örülök, hogy tetszik!

Facebook event: https://www.facebook.com/events/313295493054245

www.facebook.com/TheDevilsTrade
www.thedevilstrade.bandcamp.com
www.youtube.com/user/mdgytdt
www.instagram.com/thedevilstrade

Kapcsolódó cikkek

Terápiás mélységek a Vas Csúcs örökkévalóságában – megjelent az új The Devil’s Trade lemez

NorthWar

A spontaneitás és a kemény munka találkozása – új The Devil’s Trade videó érkezett

NorthWar

„Ha valamitől megijedek, azt meg kell csinálni.” – új The Devil’s Trade dal érkezett

NorthWar

Dead Sister – megérkezett az új The Devil’s Trade lemez előfutára

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár