The Equinox Ov The Gods Interjú

(scroll down for English Version)

Egy nagyon érdekes bandáról olvashattok az interjúban, a kérdésekre Fredrik Wallin válaszolt.

2007-et írunk, és ez azt jelenti, hogy már 17 éve létező banda vagytok. Tehát nem egy új formációról van szó. Bemutatnátok a zenekart, és pár mondatban jellemeznétek egy-egy jelentősebb eseményt? Gondolok itt minden lemez megjelenésére, fejlődésére és a The Equinox ov the Gods formálódására.

17 évvel ezelőtt kezdődött az egész, mikor én és a haverom, Melker Ryymin, úgy döntöttük, hogy alapítunk egy bandát, és megüzenjük az akkori zenei színtérnek, hogy bekaphatja. Az emberek akkor azzal voltak elfoglalva, hogy milyen műfajba tartozik a metál, amit ők játszanak. Vagy alműfajba. (Ez már közel jár a Monthy Python szinthez…) Az ilyen értelmetlen dilemmák nem foglalkoztattak minket. Mi csak zenélni akartunk, a szőrszálhasogatást pedig másokra hagyni. Melker játszott a basszgitáron, én pedig énekeltem, meg a gitáron is maszatoltam valamit. Sose voltam tehetséges gitáros. Nagyon sok fantázia és kreativitás szorult belém, de mindig is hiányzott a technikám, amivel ezt felszínre tudtam volna hozni. Beszerveztünk még néhány srácot, mint tette azt sok más banda is előttünk; felvettünk demó szalagokat és leszerződtünk egy elég retek kiadóhoz. Az első CD-nket (“Images of Forgotten Memories”) pár nap alatt vettük föl. A második, a “Fruits and Flowers of the Spectral Garden” valamivel hosszabb idő alatt készült a stúdióban, de nem hiszem, hogy egy hétnél többet töltöttünk volna a felvétellel és a keveréssel együttesen. Néhány tagtól megváltunk, akárcsak a lemezkiadótól. Egyszerűen úgy éreztük, hogy a kiadó által kínált feltételek mellett nem tudunk tovább dolgozni. Hamarosan találtunk új tagokat és új kiadót is. Szerencsére az újoncok nem szívattak meg minket annyira, mint a kiadó. Mielőtt végre kiadtuk a harmadik CD-nket, a “Where Angels Dare Not Tread”-et, öt vagy hat kiadót próbáltunk végig. Elég durva, hogy egy albumot ennyi ideig tart kiadni, nem gondolod? Ismét ideje volt változtatni a felálláson, ez alkalommal Morgan Svedlund gitáros csatlakozott hozzánk. Röviddel a belépése után bemutatta nekünk Jocke Wassberget gitárost és Arttu Malkii dobost. Lenyomtunk együtt néhány koncertet és minden jól ment, míg Melker úgy nem döntött, hogy elege van a basszgitárból, és otthagyta kis családunkat. Nincs harag, tiszteletben tartottuk a döntését. Általánosságban elég könnyű kimutatni, hogyan fejlődött a zenénk, amikor az új tagok hozzáadták a magukét. Miután már az elején úgy gondoltuk, hogy a zenekar kreatív összességként fogja megvalósítani zenei elképzeléseinket ahelyett, hogy szigorú útmutató szerint írnánk a számokat, nem volt gond a tagok hatásainak keverésével, és jól olvasztottuk össze ötleteinket, hatásainkat. És ezzel el is érkeztünk a jelenhez. Új kiadványunkkal (“Fragments of Lust and Decay”) folytatjuk a zenei alvilágban tett eddigi felfedező utunkat. A zenénk minden eddiginél közelebb került ahhoz a határmezsgyéhez, ahol a jól körülhatárolt meghatározások helyébe szubjektív vélemények kerülnek. Azt látsz bele, amit akarsz – nincs igazság!

Sajnos csak a ’97-es “Fruits and Flowers of the Spectral Garden” albummal ismertem meg a zenéteket, de utána gyorsan bepótoltam a lemaradásomat. Már akkor nagyon magával ragadott a zenében megtalálható nagyon különleges atmoszféra. Mesélnétek arról, hogy hogyan is áll össze egy új dal?

Nos ez elég könnyű, és messze nem olyan izgalmas, mint az atmoszféra, amelyre zenénken keresztül törekszünk! A dalokat vagy én írtam egyedül, vagy együtt az egyik gitárossal, Morgan-nel. Csak játszogatunk a próbateremben, valaki előrukkol valamivel, egy dallammal vagy egy riffel, és ha mindenkinek tetszik, megpróbálunk dolgozni vele amíg meg nem lesz a dal alapvető szerkezete. Miután egyedül én felelek a szövegekért, innen indulok ki, és megpróbálok valami olyat írni, amiről azt gondolom, hogy jól illeszkedik a zenéhez. Ha magam írom a dalt, gyakran kezdem egy szóval, mondattal vagy fogalommal, amelyet inspirálónak találok, majd megírom a zenét és a szöveget, többé-kevésbé párhuzamosan. Ez gyakran jól működik, máskor viszont a folyamat beragad, mert elakadok a szöveggel. Másfelől elég érdekes nóták születtek már így, lesz is belőlük a következő albumon. Ha a dal alapsémája kész, megmutatjuk a többieknek, és hozzáadjuk az ötleteiket. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyire tehetséges zenészekkel játszhatok együtt. Öröm nézni, amint egy dal fejlődik, növekszik, míg végre kiadásra nem kerül. Ha a dalok Morgan és az én agyamból pattannak is ki, az együttes mint egész kreativitása ad nekik életet és formát…

A mostani új lemezetekre 5 évet kellett várni a megjelenésig, de 2004-ben volt egy promóciós cd-tek. Ezzel próbáltatok új kiadót keresni, mert a régivel nem voltatok megelégedve? Milyen más probléma merült fel, hogy ilyen sok időt kellett várni? Mit szóltok Burning Star Records eddigi munkájához?

Az előző kiadónk lehúzta a rolót, így hát egy újat kellett találnunk. A sok szarozás miatt, ami a harmadik album (“Where Angels Dare Not Tread”) kiadása körül folyt, akkoriban már annyira elegem volt az egész zeneiparból, hogy az Interneten akartam közzétenni a számokat, megkímélendő magamat a dolog üzleti oldalától. Így hát nem erőltettük annyira, hogy a Virusvox után új kiadót találjunk. Miután a zenekaron belül megvitattuk az ügyet, úgy döntöttünk, kötünk egy új szerződést, úgyhogy felvettünk négy számot, és elküldtük szinte minden szóba jövő kiadónak. A Burning Star Records egy volt azok közül, akik érdeklődést mutattak. A Burning Starral kapcsolatos első benyomásom az volt, hogy nagyon realista, két lábbal a földön járó hozzáállást tanúsítottak az egész üzlet iránt. A realizmus és az idealizmus egy kombinációját. A kiadókkal kapcsolatos eddigi elég negatív tapasztalataim ismeretében ez ritkaság volt! Ez a benyomás megmaradt. Biztos vagyok benne, hogy ha ezek a srácok továbbra is ilyen keményen fognak dolgozni ugyanabban a szellemben, az a Burning Star Recordsot ismertté fogja tenni. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a zeneiparral kapcsolatos pozitív csalódás nálam nem olyan ritka… már volt benne részem párszor, és nem fogok meglepődni, ha máskor is megtörténik.

Az új kiadványotokon szinte robbanásszerűen hatnak a dalok, tele vannak lendülettel, energiával és rengetek misztikával, félelemmel és gótikus varázslattal. Meg merem kockáztatni, hogy ez az eddigi legjobb lemezetek, hangzásilag és zeneileg is. Mi a véleményetek erről?

Tökéletesen egyetértek. Egy barátunk segítségével vettük föl azt az albumot, egy saját magunk építette stúdióban. Amikor elkezdtük felvenni az albumot, még nem volt szerződésünk. Ez azt jelentette, hogy nem volt rajtunk anyagi nyomás, határidők vagy más faktorok, amelyek gátoltak volna minket a szabad kibontakozásban. Személy szerint azt gondolom, ez jót tett nekünk. A lehetőségből, hogy kísérletezzünk, reflektáljunk a felvételek menetére és értékeljük azt, nagyon sokat tanultunk és nem csak bandaként gazdagodtunk vele, de bizonyos vagyok benne, hogy az albumot is erősebbé tette. Úgy értem, ha valamelyikünknek rossz napja volt és nem volt meg benne a kellő inspiráció vagy erő, akkor természetes volt, hogy abbahagyjuk és később folytatjuk a felvételeket. Ez nekem pl. nagyon kényelmes volt, mert nem kellett 10 szám énekét rögzíteni egy délután alatt…

Én úgy vettem észre, hogy sajnos nem vagytok annyira népszerűek, ahhoz képest, hogy milyen régóta is léteztek és, hogy minőségi muzsikát nyomtok. Ennek mi lehet az oka szerintetek?

Mindig is az volt legfőbb vágyam, hogy a saját zenémet írjam és játsszam. A népszerűség sosem szerepelt a céljaim között. Természetesen nem bánnám, ha olyan hírnévre és szerencsére tennék szert, amilyennek ezek kívülről látszanak. Ez több lehetőséget jelentene arra, hogy azt csináljam, amit a legjobban szeretek. Ugyanakkor mérsékelt népszerűségünket nem ez a részemről talán furcsa hozzáállás okozza. Szerintem ennél kicsit távolabbra kell tekinteni, hogy jobban megérthessük az okát. Rengeteg időt és energiát pazaroltunk arra, hogy új kiadókat találjunk, vagy hogy teljesen értelmetlen dolgokról vitatkozzunk velük. Ezt fejben tartva le lehet vonni legalább egy következtetést. Teljesen mindegy, hogy miért, de a kezdetektől fogva az elégtelen promóció áldozatai voltunk. Ez nagyon fontos. Ha senki sem lát – nem létezel! Ez így működik, sajnos. A promóció véresen fontos! Elsősorban a lemezkiadónak, amely egy kis pénzt is szeretne keresni a termékkel, amit árulnak! Nem csoda, hogy ilyen nehéz túlélniük! Végül is szeretném azt hinni, hogy ha egyesek elsősorban a munkájukat végezték volna, mára sokkal messzebb jutottunk volna.

Ti miben látjátok a különbséget a régi és az új dalok között? Hogyan változott a zenétek, milyen fejlődésen mentetek keresztül?

Személy szerint én úgy vélem, hogy a legszembetűnőbb különbség az, hogy a korai dalok még nem a legmegfelelőbb módon készültek el. Ahogy már fentebb említettem, az első két albumot pár nap alatt rögzítettük és kevertük. Ez azért volt, mert egyáltalán semmiféle támogatást nem kaptunk a kiadónktól. És tényleg nem tudtuk volna állni egy esetlegesen hosszabb időtartamú stúdiózás költségeit. Elég nagy szerencsétlenségnek értük meg, hogy nem mi irányíthattuk azt, hogy a zenénk szellemiségét egy nekünk megfelelő úton tolmácsoljuk. De hogy is tehettük volna? Az elsődleges célunk az volt, hogy elkerüljük a teljes anyagi összeomlást. A kérdésre természetesen teljesen kézenfekvő a válasz: a hangzás sokkal keményebb lett, ha a mostani anyagokat a régebbi kiadványainkkal vetjük össze. De nem érzem úgy, hogy a dalok ennyit változtak volna. Vannak nyilvánvaló hasonlóságok, amelyeket bárki észrevesz, ha összehasonlítja az olyan dalokat mint a “The Spectral Garden” vagy a “the Witches Rune” az olyan számokkal, mint a második anyagunkon szereplő “Fragments…”. Mindemellett a hangzás sokkal teltebb, sötétebb és keményebb. A korábban említett gyártási problémáktól eltekintve úgy hiszem, hogy jelentős előrelépés az, hogy nagyon tehetséges zenészekkel működhetek együtt, akik ihletet adnak, és segítenek engem dalszerzői és zenészi pályafutásomban. Azt kell hogy mondjam, hiszek abban, hogy mi folyamatosan egymásra támaszkodva fejlődünk. Én jobb és egy bizonyos értelemben véve bátrabb énekes lettem, és most már sokkal inkább meg merem tenni azt, hogy a hangommal kísérletezzek, és kifejezőbbé tegyem azt.

Mennyire szoktatok koncertezni? Hogyan is tudnál elképzelni egy tökéletes koncert előadást, ami számotokra teljesen megfelelne?

Amilyen gyakran csak lehet! Sajnos ez nem jelenti azt, hogy túl sokszor. Svédországnak egy eléggé félreeső részén lakunk, és így bizony gyakran többe kerül egy koncert, mint amennyit keresnénk vele, így amíg nem lesz valamiféle szponzorunk vagy emberek, akik szerveznek nekünk ilyen estéket, addig kénytelenek vagyunk visszafogni magunkat ilyen téren, hogy nehogy tönkremenjünk anyagilag. Ugyanakkor fellépünk, akárhányszor csak lehetőségünk nyílik rá. És amikor ez megvalósul, akkor megpróbálunk a közönségben olyan benyomást kelteni, hogy az emléke hosszú ideig előjöjjön (rém)álmaikban. A fellépéskor szoktunk használni sminket, dekorációkat, pirotechnikai eszközöket – amikor lehetséges -, valamint olyan effekteket és audiovizuális trükköket, ami segít megteremteni azt a felkavaró atmoszférát, amelyben a közönség át tudja élni a zenénk drámaiságát. Úgy vélem, hogy az élő előadások során a hatások közül több (klasszikus) gothic elem mutatja meg magát. Hiszem, hogy a fellépéseink sötét és vészjósló hangulatúak. Olyan, mint egy éjféli démonidézés egy öreg, lepusztult temetőben. És sokkal jobb érzés, amikor a közönség is részt vesz a showban az öltözékükkel valamint a black metalos arcfestésükkel! Ez mindig nagyszerű érzés!

Melyik dalt emelnéd ki az albumon, amit a legjobbnak találsz? Légyszíves, jellemezd pár mondatban.

Ez egy igazán fogós kérdés volt! Jó sokáig töprengtem a lehetséges válaszon, de mostanra sikerült kiválasztanom egyet, a “The Invisible”-t. Nem azért, mert ezt tekintem az album legjobb nótájának – nekem mind különleges a maga nemében -, inkább azért, mert szeretem azt, amit ez a dal üzen. A szám szövege az elidegenítés témájával foglalkozik. Azzal, hogy a társadalom vezető rétege miként próbál meg bűnbaknak beállítani, és hogy úgy kezel, mintha fertőzött lennél akár olyan egyszerű dolgok miatt is, mint például az öltözködési stílusod vagy a természet iránt sajátos módon kifejezett érzelmeid. Még akkor is, ha sokkal jobb ember vagy, minden szemszögből a többi “normális” emberhez hasonlítanak téged, és soha nem fogod tudni eltüntetni a homlokodról ezt a megbélyegzést. Mindig gyanúsnak fognak nézni, és mindig bizonyítani kell a szándékaid ártatlanságát. Ebben a dalban ez az érzés dühvé és gyűlöletté fokozódik, amely a “normális” társadalom ellen irányul. Hiszem, hogy sokan közülünk fel fogják ismerni magukat a dalszövegek mondandójában, annak ellenére, hogy -szinte – a végsőkig feszítettem a témát.

Miben érzitek a banda legfőbb varázsát, miben is különböztök a többi doom/gothic bandától?

Nem bírom megállni, hogy ne kérdezzem meg: tényleg úgy gondolod, hogy mi különbözünk a többi doom/gothic bandától? Ha igen, akkor miért? Egyáltalán mi doom/gothic együttes vagyunk? Ah, mindegy, nem számít… Egyébként könnyű lenne erre a kérdésre azt válaszolni, hogy “mi true-k vagyunk”, de ha így tennénk, az eléggé szánalmas lenne! (Hányszor hallottuk már ezt?…) Mindenesetre azt hiszem, hogy a mi varázsunk abból ered, hogy nem próbáljuk meg kitalálni, hogy a többi ember mit szerethet és mit nem, nem próbálunk meg más bandára hasonlítani, és nem érdekel minket, hogy mi megfelelő és mi nem a saját zenei világunkon belül. Mintha érdekelne is minket az, hogy hogyan határozzuk meg a “saját zenei stílusunkat”! Mi egyszerűen csak olyan zenét csinálunk, amilyet szeretnénk, mindenféle mesterkéltség meg hasonló dolgok nélkül! És személy szerint úgy vélem, ez az, ami leginkább “true”-nak mondható mind a kreativitásod, mind a zenéd számára! Nem követünk semmiféle szabályrendszert. Elkészítjük a sajátunkat! És annyiszor hágjuk át ezeket a szabályokat, amennyiszer csak akarjuk!

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve, mi az, amit ígérsz a rajongóknak?

Egy egész rakat új számot írtunk, és azt tervezzük, hogy elkezdjük felvenni őket, amint lehetséges. Az anyag elég izgalmas, és biztos vagyok benne, hogy olyan kérdések fognak felvetődni az emberekben, hogy “mi a fenét akarunk mi ezzel?”! Ezzel együtt meg tudom ígérni a rajongóinknak, hogy az ötödik albumunk nem lesz valami szokványos, és hogy valami igazán különlegesre számíthattok! És ha olyan lehetőségetek adódik, hogy megnézzetek minket élőben, ne habozzatok! Ígérem, hogy mindent megteszünk, amit csak meg lehet, hogy a szó szoros értelmében elhozzuk a poklot magát, és elvezessünk titeket oda, ahol az angyalok nem mernek minket elnyomni! Továbbá ünnepélyesen megesküszöm, hogy semmi jót nem áll szándékunkban tenni!

Köszönöm az interjút, és nagyon hálás vagyok, hogy sikerült ezzel a remek bandával interjút készítenem.

Köszönjük, hogy megtiszteltél minket! Nagyszerű élmény volt válaszolni a kérdéseidre! Kívánom neked és az olvasóidnak a legjobbakat! Hallgassátok a CD-nket, a “Fragments of Lust and Decay”-t, és vegyetek egy példányt a helyi lelkészeteknek is, majd tanácsoljátok neki, hogy játssza le párszor visszafelé. Ki tudja, mit fog találni!

Üdvözlet Abszint-Barátainknak!

Készítette: NorthWar
Web: http://www.equotg.com/

——————————

ENGLISH VERSION:

It’s 2007, which means that you exist for 17 years. So this is not a new formation. Would you introduce the band and mention some of the significant events in a few words? I mean the release of the albums, their progress and the overall development The Equinox of the Gods.

It all began about 17 years ago when I and my buddy Melker Ryymin decided that we wanted to form a band and, at the same time, tell the music scene, with all its doctrines and restrictions, to bugger off. People at that time were too occupied by figuring out to what subgenre of heavy metal they belonged. Or even subsubgenre. (This could easily be turned into something very alike Monty Python…) We weren’t interested in such pointless pondering. We just wanted to play music and we left the debate to others. Melker played the bass and I sang and dabbled with the guitar. I’ve never been a talented guitarist. I’ve got a lot of fantasy and creativity but I totally lack the technique to back it up. We recruited a couple of other guys and like so many other bands before us; we recorded some demo tapes and signed up for a crappy record company. We recorded and mixed our first CD, “Images of Forgotten Memories” in just a few days. The second release, “Fruits and Flowers of the Spectral Garden”, was granted a couple of days more in the studio but I don’t believe we spent more than a week recording and mixing it. We said “farewell” to some band members as well as to the record company. We just felt that it wasn’t possible for us to work under the conditions they (the label!) offered us. Quite soon we found both some new members as well as a record company. Luckily, our new recruits weren’t so eager to fuck with us as the record company. Before we finally got to release our third CD, “Where Angels Dare Not Tread”, we had been signed to five or six different labels. Quite amazing that it took so many years for the album to be released, don’t you think? Again it was time for a change in the lineup and at this point we were joined by Morgan Svedlund on guitar. Shortly after Morgan had joined our cursed lot he introduced us to Jocke Wassberg, guitar, and Arttu Malkii, drums. We played some gigs and all seemed well until Melker decided that he had had enough of the bass and left us to spend more time with the family. No hard feelings. We all respected his decision. In general, one may quite easily see how our music evolved as new members added their skills. Since we, early on, decided to let the band work as a creative platform for our musical ideas instead of as a restrictive guideline for the music there has been no problem mixing the influences of the members to create a melting pot of ideas and influences. And this brings us to the present. With our new release, “Fragments of Lust and Decay,” we are continuing our explorations of the musical underworld. Our music is more than ever a twilight zone where the established definitions are substituted by subjective opinions. See what you want see. There is no truth!

Unfortunately I became acquainted first only with your ’97 “Fruits and Flowers of the Spectral Garden”, but then I supplied this lateness. The really peculiar atmosphere in your music grew on me back that time. Would you talk about how a new song is put together?

Well, this is, actually, quite easy and not at all as exciting as the atmosphere we try to evoke with our songs! The songs are written either by me alone or together with one of our guitarists, Morgan. We may just play around in the rehearsal room and come up with something, a melody or a riff, that we like and then we try to work with it until we have the main structure of the song. Since I am the one responsible for the lyrics I take it from there and try to find the inspiration to write something that I believe works with the music. If I write the song on my own I often start with a word, a sentence or a concept that I find inspiring and then I write the music and the lyrics, more or less, simultaneously. This often works out fine but it can also result in the whole process halting because I get stuck somewhere on the lyrics. But, on the other hand, it has resulted in some rather interesting songs which will be published on our next album… When the foundation of the song is finished we present it to the other guys and they add their skills to it. I am very fortunate to be able to play together with very skilled musicians. And it is a joy to see a song develop and grow as we rehearse it. Even though a song is spawned out of the minds of Morgan and me it is the creativity of the band as a whole that gives it life and form…

We had to wait 5 years for the release of your new album but you have issued a promotional CD in 2004. Did you look for a label with it because you were not contented with the former one? What other problems arouse which explained this much time we had to wait? What do you think about Burning Star Records’ works until now?

Our former label closed down so we had to find a new one. Because of all the shit we went through prior to the release of our 3rd album, “Where Angels Dare Not Tread”, I was, at that time, so sick of the whole music industry that I actually wanted to release these new songs on the Internet and, by doing that, spare myself the business side of it all. Therefore, we were not that active in trying to find a new label after Virusworx had closed down. After some discussions within the band we decided to try to get a new deal so we recorded four tracks which were spread to almost every label we could think of. Burning Star Records was one of the labels that showed interest. My first impression of Burning Star was that they had a very realistic, down to earth, approach to the whole business. A combination of realism and idealism. And based on my own, rather negative, experiences from record labels this is something very rare! This impression has lasted. And I am sure that if these guys keep up the work in the same spirit they will make Burning Star Records quite well known. Though it should be said that when it comes to the music industry I am not surprised if I am deceived by a positive impression… I’ve experienced it a couple of times before and I won’t be surprised if it will happen again…

On your new release the songs sound like an explosion, they are full of dynamics, energy and mystics, fear and gothic enchantment. I venture to say it’s your best album so far, with respect to the music and also to the sound. What’s your opinion about it?

I totally agree. We recorded the album ourselves with some help of one of our friends in a studio we built ourselves. At the time we began to record the album we were unsigned. All together, this meant that we had no financial pressure, deadlines or any other factors that could hamper our creativity. And, personally, I believe that this was the right thing for us. The possibility to experiment, reflect and valuate the progress of the recording was very educational and not only did we, as a band, gain a lot from it but I am certain that the album became so much stronger by this. I mean, if one of us had a bad day, and lacked the necessary inspiration and/or strength, it was only natural to just call it a day and continue the recording some other time. Very convenient for me since I didn’t have to force myself to record the vocals on 10 songs in one afternoon…

As I recognized you are not very popular compared to how a long time you exist for and what quality of music you play. What is the reason for this in your view?

My goal has always been to create and to perform my own music. Popularity has never been something I’ve aimed for. Of course, I wouldn’t decline the offer of fame and fortune if it was presented to me. It could mean a greater possibility to, in a higher extent, do what I like the most. However, this, perhaps, odd attitude of mine is not the main factor of our limited popularity. I believe one need to look a little further to better understand the reason. We’ve wasted a lot of time and energy trying to find new record labels or arguing with record labels over matters that have been have been so bloody pointless. With this in mind one can conclude at least one thing. No matter the reason, we have almost always suffered from inadequate promotion. This is very important. If no one sees you – you don’t exist! That’s how it works, unfortunately. Promotion is so bloody important! Not the least for the record label that tries to earn some money from the product they are selling! No wonder it’s hard for them to survive! In the end, I like to believe that if some people had done their job in the first place we would have reached so much further today.

Where does the difference lie between the old and the new songs according to you? How has the music changed, what kinds of progress has it come through?

Personally, I think that the main difference is that the early songs lacked a proper production. As I mentioned above; the first two albums were recorded and mixed in just a couple of days. This because we didn’t get any support from our record label, whatsoever. And we really couldn’t afford to be in the studio for any longer period of time. This was very unfortunate since we didn’t manage to capture the spirit of our music in a good way. And how could we? Our main concern was to avoid financial ruin! The obvious answer to the question is, of course, that the sound is so much heavier nowadays compared to our previous recordings. I don’t know if the songs have changed that much. There are apparent similarities to be noticed if one compares songs like “the Spectral Garden” or “the Witches Rune” from our second release with the songs on “Fragments…” The sound, however, is more balanced, darker and heavier. Apart from the production problem mentioned earlier I believe a major step forward is that I now work together with some very talented musicians who have inspired me and helped me to evolve as a song writer as well as a musician. I believe we constantly push each other forward, so to say. I have become a better and more daring singer in the sense that I now, to a higher extent, have the guts to be more expressionistic and experimental with my voice.

How often do you play live? How do you imagine a perfect gig totally satisfying you?

As often as we can! This, unfortunately, doesn’t really mean that much. We live in a rather remote part of Sweden and it can easily cost us a lot more than we gain from a gig so, as long as we don’t have any sponsors and people that can help us arrange the event, we are forced to restrain ourselves to avoid going bankrupt. However, we play live as often as we can. And when we do we are trying to give our audience something to remember (in nightmares) for a long time. We use make up, decorations, pyrotechnics (when possible) and other effects and gimmicks to help us to stir up the atmosphere that we believe will help our audience to experience the drama of our music. I reckon that it is when playing live that the more (classical) gothic influences in our music really manifests itself. I believe our performances have a dark and sinister approach. Like a demonic invocation performed at midnight on an old overgrown cemetery! And so much better when our audience are participating in our shows by dressing up and wearing heavy makeup, “corpse paint”, themselves! It’s just great!

Which song would you pick up from the album as the best one? Please describe it in a few sentences!

This was indeed a tough one! I’ve been thinking about this question for some time now and I’ve decided to pick “the Invisible.” Not because I consider it to be the best song of the album, to me, they are all special in one way or another, but rather because I like the message of the song. The lyrics of the song deal with alienation. How the majority of the society can appoint you a scapegoat and treat you as if you were plagued because of something as simple as, for example, the way you choose to dress or in other ways express your true nature. Even though you may be a better person, in every aspect, compared to so many of the “normal” people you may never get rid of the plague mark branded into your forehead. You will always be looked at with suspicion and will always have to prove your intentions. In this song these feelings turns to anger and hatred against the “normal” society. I believe many of us can identify ourselves with the essence of these lyrics even though I have taken it, almost, to the extreme…

What does the spell of the band mainly consist in? What makes it different from other doom/gothic bands? I can’t help to feel tempted to ask you if you really think we’re so different from other doom/gothic bands? If so, why? Are we even a doom/gothic band?

Ah, no matter…
Anyway, it would be easy to answer this question by saying that “we are true” and by doing so sound rather pathetic! (How many times haven’t we heard that one before…?)However, I believe that the magic may come from the fact that we don’t try to figure out what other people may or may not like, we don’t try to sound like any other band and we don’t even care about what may be appropriate or not for our specific kind of music. As if we even bother about how we define “our kind of music”! We just make the kind of music we feel like doing without any considerations whatsoever! And, personally, I believe that this is best described as being “true” to your creativity and to your music! We don’t follow any set of rules. We make our own! And we break them as easily as we make them!

What are your plans for this year, what can you promise to the fans?

We’ve been writing a whole bunch of new songs and our plan is to begin to record them as soon as possible. The material is very exciting and I am sure that it, most likely, will raise some questions of what the heck we are up to! With this I can promise our fans that our fifth album will be something out of the ordinary and that you will have something special to look forward to! And if you happen to get the opportunity to see us perform live, don’t miss it! I promise you that we will do what we can to, literally, raise hell itself and lead you to where angels dare not tread! Furthermore, I solemnly swear that we’re up to no good!

Thanks for the interview, I’m grateful for being able to make one with such a great band.

Thank you for granting us the honor! It was a delightful experience answering your questions! I wish you and your readers all the best! Check out our CD “Fragments of Lust and Decay” and buy an additional copy to your local vicar and advice him to play it a couple of time backwards. Who knows what he might find! To Absinth Friends! In Darkness We Trust!

Kapcsolódó cikkek

THE EQUINOX OV THE GODS – Fragments Of Lust And Decay

NorthWar

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár