The Living Fields Interjú

(scroll down for English Version)

Helló, Jason! Üdvözöllek Magyarországról, a Kronos Mortus olvasói nevében. Hogy érzed, sikerült a Running Out Of Daylight-ot teljesen az elképzeléseiteknek megfelelővé formálni?

JASON: Hello, köszönjük az interjút. Nem volt kifejezett terv, ami alapján haladtunk, viszont a 2007-es The Living Fieldsnél egy letisztultabb, érettebb albumot akartunk összehozni. A fő számnak a címadó dalt szántuk, viszont nem akartuk ilyen hosszúra írni, de mikor láttuk, hogy 16 perces már nem volt visszaút és támpontként használtuk fel, melyre az egész albumot építethettük.

Nálatok milyen fázisokból épül fel a dalszerzés folyamata?

JASON: Eddig a számokon akár hónapokig, vagy évekig is szöszöltem. Témákat gyűjtöttem és mindig befejeztünk egy számot, mielőtt újba kezdtünk (ami borzasztó volt). Néhány riffel kezdek, aztán írok még hozzá néhányat ugyanabban a hangnemben / sebességben / érzésben. Aztán rengeteg időbe telik míg felveszem a gitár részeket, dallamot írok, layerelem a gitárokat, megírom a nagyzenekart (vonósok, timpani, zongora, stb.). Hosszú folyamat, nagyon kevés külső visszajelzéssel, kivéve Jon-t, Chad-et és néhány közeli barátot. Ezáltal mindent az irányításom alatt tarthattam, akkoriban úgy gondoltam, ez a jó nekem.

Viszont, miután elkezdtük az Earthen Grave-t (a chicagói hagyományos metal / doom bandám – www.earthengrave.com), rájöttem, nem akarom megmondani nekik, mit játszanak. Sajnos a számok már készen voltak, így ez már nem jött össze, viszont a demo felvétele óta sokat felejtettem, így darabokra szedtük, majd újra megtanultuk a számokat, mely során sok lyukat találtunk, melyeket együtt dolgozva, betömtünk. Persze, ez nem az a közös munka, amit akartunk, de kezdetnek megfelel.

Nemrég ültünk össze, hogy megbeszéljük a következő albumot (próbacíme “Delta) és ehhez az albumhoz már teljesen másképp állunk hozzá. Elsőként meghallgattunk párat, a régi demoim közül és ötleteltünk, milyenre akarjuk az albumot. Abban egyetértettünk, hogy vissza akarjuk hozni a szenvedést, ezért kiválasztottunk néhány doomos és depresszív témát. Aztán Sam és én elkezdtünk jammelni, írtunk egy csomó tabulatúrát, néhányat leküldtünk Jonnak és Chadnek, hogy biztosak legyünk abban, hogy jó irányba haladunk és lassan összeraktunk 10-12 számot. Leküldjük őket Jonnak és Chadnek, hogy ők is dolgozhassanak rajta. Ezután próbálunk együtt dolgozni Chuck Bontragerrel (hegedű, brácsa) a vonós részen. Gyilkos zenész, ha ráér, durva dolgot fog összehozni. Szerintem ez most sokkal gyorsabban fog összeállni, mint az eddigiek.

JON: A számcímek vagy témák gyakran hozzám kerülnek a demoval együtt, mivel a dalok hatással vannak a dalszövegre. Ha a demonak még nincs témája, megpróbálok kitalálni valamit rá, ami illik a zene hangulatához.
Gondolkozok, miről írjak, tanulmányozom a dalszöveg témáját, aztán valamilyen logikai sorrendben rendezem őket és megpróbálom beilleszteni a zenébe. A folyamat eltarthat órákig, napokig, vagy hetekig is.

Voltak olyan dalok, vagy dalrészletek, amelyeknek többször neki kellett futnotok, mire kialakult a kívánt elképzelés?

JASON: A címadó dalt nagyon sokáig írtuk. Először is, elég masszív szám (több, mint 16 perc), ilyen sok riffet és témát sokáig tartott megírni. Nem tudom, mikor vagy miért döntöttünk úgy, hogy ilyen hosszú számot írunk, de várni akartunk, amíg tényleg jó témákat találunk, aztán mikor megvolt a történet, a zenének el kellett mesélnie azt. Nehéz ezt úgy megcsinálni, hogy ne legyen unalmas, vagy repetitív. Nem sok nagyzenekari téma van benne, de a közepén van egy nagy filmes téma, amit rengeteg ideig csináltunk.

A klasszikus zenei hangszerek alkalmazása mennyire ment könnyedén, hogy boldogultatok a vendégzenészekkel?

JASON: Nem annyira, viszont nem is túl bonyolultak a nagyzenekari részek, főleg dallamokból, harmóniákból és néha ellenpontokból áll. Nem írtam még teljes nagyzenekari művet, vagy ilyesmi, de ha egy kicsit értesz a zeneelmélethez, nem olyan bonyolult részeket írni. Viszont én nem vagyok képes olyan kifejező részeket létrehozni, mint egy hegedű vagy cselló. Amikor az igazi zenészek a képbe jönnek, felteszik a kérdést: “Rendben, megvan mit akarsz, de hogyan játsszam fel?”. Szerencsére Chuck és Petar nagyszerű zenészek és minden részt gyönyörűen játszottak fel.

Milyen volt a vendégzenészekkel?

JASON: Csodálatos volt. Chuck és Petar a hálószobámban rögzítettek. Szerencsére nem kellett technikai problémákkal küszködnünk, de nekem mindig nehezemre esett a felvétel. Rengeteg próbálkozás ha elrontasz valamit. Ezek a srácok meg bejöttek és simán feljátszották a részüket. Hihetetlenül gyorsan. Persze, beszélgettünk, hogyan kéne játszani, de miután ez megvolt, feljátszották és kész. Mivel ilyen gyorsan dolgoztak, sok különböző dolgot kipróbálhattunk, és olyan dolgokra jöttünk rá, melyekre sosem gondoltam volna, mint a szám elején a 3 részes cselló téma. Joy nagyszerű munkát végzett a filmes részben.

Milyen aspektusokban érzel fejlődést az első lemezhez képest?

JON: Szerintem az általános zenei érzésünk és irány nem változott az első album óta, inkább arra koncentrálunk, hogy minél erősebb legyen az új anyag.

JASON: Mesterkéltebb, kevésbé kaotikus és Jon éneke sokkal összetettebb és jobb annál, amit eddig csináltunk, továbbá magasztosabb és kevésbé szürke, azt tükrözi, ami akkor voltam. Azóta viszont túl vagyok egy váláson, gazdasági válságon és 37 lettem. Szerintem a következő albumunk ezt mind tükrözni fogja 😉

A zenétek komplexitásában a zenei stílusok házasítása is szerepet játszik. Arról kaphatnánk képet, hogy tagonként melyik stílus erősebben preferált? 

JON: Sok mindent hallgatok az AC/DC féle hard rocktól, a Judas Priesten át egészen a Deicide-ig. A közös ízlés Jasonnal, mikor megalakult a banda talán a My Dying Bride és a korai Anathema voltak.

JASON: Amit ő is mondott. A Deadtide.com (www.deadtide.com) futtatásával rengeteg fajta metált ismertem meg, és tán a Morbid Angel hangzása fényévekre lehet az Emperortól, egy nap meghallod a Behemothot és rájössz, mégsem annyira mások.

Őszintén szólva, nem hinném, hogy annyira váltogatnánk a stílusokat, mint néhány kritika írja. Mi csak hangulatot váltunk a számokban, ami más zeneszerzői megközelítést követel, mint amihez az emberek manapság szoktak. Persze, az egyik számunk lehet lassú, a másik pedig 12/8-ban lett írva, megint másik pedig agresszív, de ez mind a The Living Fields. Jon, Chad és én is a harmincas éveinkben járunk és olyan bandákon nőttünk fel, akik nem egyetlen stílusban írtak a pályafutásuk során (kivéve az AC/DC). A 90-es évek vége óta az underground bandák nem igazán írnak albumokat, csak kitalálnak egy hangzást, összedobnak néhány számot és kész az album. Ezt megismétlik néhány évente és ennyi a karrierjük. A 70-es 80-as években az olyan bandák, mint a Sabbath, Priest, BÖC és még a Motörhead is számról-számra változtak. Kevesen tudnának ma már olyan egyedi számot írni, mint a Breaking The Law, United vagy The Rage, nem hogy egy albumon, de még a karrierjük során sem. Ilyen bandákkal, akik nem tudják lekötni a hallgatókat, ne csodálkozzon senki, ha 3 szám után albumot váltunk.

A kortárs zenekarok közül kiket hallgattok szívesen? 

JASON: Mostanában nyakig vagyok a korai 90-es death metalban (gyakran végigmegyek a korszakokon), de kortárs anyag.. hmm. Mindig lenyűgöz hogyan fejlődött az Anthema a death/doom-ból arra a melankólikus popra, amit most csinálnak. Volt néhány fura album, mire eljutottak A-ból B-be, de mikor odaértek (“Judgement”), lenyűgöző. Az újrafelvett Amorphis album is gyilkos. Demonaz új szóló albuma van a legközelebb hangzásban és lélekben Bathory korai Viking korszakához. A Hammers of Misfortune “The Locust Years” albuma az eddigi legjobb anyag, amit valaha hallottam. Tom Fischer feltámadása a Celtic Frosttal és a Triptykonnal is hasonlóan izgalmas. Hozzánk hasonló anyagok közül talán Heri Joensen a leginspirálóbb. Tyr lemezei mind csodálatosak, és talán az új albumuk kicsit egyszerű lett (azt mondták, szándékosan), a Heljareyga egy mestermű.

JON: Minden nagyobb bandát láttam már, kivéve az eredeti Black Sabbathot, mert nem tartózkodtam az Egyesült Királyságban, mikor először újjáalakultak. Még elcsíptem a Heaven&Hell-t is, ami életem egyik legnagyobb koncertje volt. A Manowar végre London is fellép novemberben. Sokat vártam rájuk és biztosan letépik az arcomat majd.

Esetleg van-e olyan banda, akinek a buliját ki nem hagynátok? 

JASON: Sok olyan bandáról lemaradtam, amiről nem gondoltam volna. A Cathedral buliról az eredeti “Forest of Equilibrum” felállással, Celtic Frost “Monotheist” turnéjáról, a Coroner Maryland Death Fest újjáalakulásáról, a londoni My Dying Bride / Paradise Lost / Anathema buli(k?)ról néhány éve.

Viszont van sok koncert, amit örülök, hogy nem hagytam ki. Először láttam a Pentagramot feltámadni a hamvaiból. 2009-ben az Earthen Grave volt az előzenekaruk itt Chicagoban, majd Victorral láttam őket 2010-ben és néhány hete megint. Nagyszerű látni, hogy Bobbyból milyen erős és INTENZÍV énekes lett, a mostani bulik hatalmasak. Az új (“Last Rites”) album iszonyatosan jó.

A másik a Heaven&Hell. Első sorból figyelhettem Tony hamis ujjait. Ha Dio még élne, azt mondanám, az volt a legjobb koncertem. Sajnos nem sokkal utána elhunyt.

A Fields Of Burden-re mennyi időd jut? 

JASON: Erre meg hol találtál rá?! A Fields of Burden Sam és az én “pagan metal” projektünk. Nincs túl sok időnk rá!

Amikor dalokat írsz, menetközben válik el, hogy melyik zenekar repertoárjába illik majd bele, vagy teljesen tudatosan csak az aktuális munkára koncentrálsz?  

JASON: Általában nyilvánvaló, de néha nehéz megmondani, hol van az egyik banda vége, és hol kezdődik a másik. Általában az dönti el, hogy kivel írok épp vagy melyik projekthez tudjuk felhasználni a már megírt zenét. Vagy csak hagyom, hogy Sam válasszon, ő jobb ebben. Van egy számunk, amivel nem tudunk mit kezdeni, a “Coward of My Convictions”. Szegény számnak nincs otthona…

Próbáltam utána járni, hogy mostanság merre koncerteztek, de nem igazán találtam ezzel kapcsolatosan információkat. Abszolút stúdió projekt lennétek? 

JON: Időszerű kérdés. A turnézás nehéz, és még nehezebb, ha a tagok még csak nem is laknak egy országban. Talán egy nap turnézunk majd, de először szeretnénk egy erős zenei alapot felépíteni és majd meglátjuk, hova jutunk vele.

JASON: Eddig csak stúdióban dolgoztunk, igen. Szeretnénk koncertezni a The Living Fieldsszel, de jelenleg nincs meg a szükséges erőforrásunk erre. Talán, ha a srácok elkezdik venni az albumokat a letöltés helyett, sikerülhet.

Búcsúzóul, egy gondolat azoknak az olvasóknak, akik nem ismerik még a bandát…

JON: Ha tetszik a TLF, az oldalunkon megtalálhatjátok a legutóbbi projektjeinket: www.thelivingfields.com. A saját “nappali munkám” a Monsterworks egy egyszerűbb metál, mint a TLF, de azért elég változatos. (www.facebook.com/monsterworks)

JASON:  Ne hagyjátok, hogy Jon megtévesszen, a Monsterworks nagyszerű. Magasztos, fejletépős thrash. Sam most adta ki az első Cairn EP-t. Okos, mesterkélt skandináv cucc (a gyökerei Svédországba nyúlnak), olyan, mintha az Enslaved találkozna az Opeth-tel. Dolgozik velem két másik projekten is: Fields of Burden és a Wintering. Ilyen death metal cucc, meglátjuk, mi lesz belőle. Játszom az Earthen Grave-ben is, ami egy hagyományosabb doom banda itt Chicagoban, melyben Ron Holzner, a legendás Trouble basszerosa és egy klasszikus hegedűs Rachel Barton Pine. (www.rachelbartonpine.com)

Köszönöm, hogy megtiszteltél a válaszaiddal!

JASON: Köszönjük, hogy időt fordítottatok az interjúra, nagyra értékeljük. Sajnáljuk, hogy ilyen sokáig tartott, mire válaszoltunk.

—————————————

ENGLISH VERSION:

Hi there, Jason! Welcome from Hungary in the name of the readers of Kronos Mortus. Do you think you could manage to form the album according to your conception?

JASON: Hi, Zoltan! Thanks for taking the time to interview us. To your question, there wasn’t any sort of concept we had going in, except to make a more polished, mature album than the self-titled (“The Living Fields”, 2007) and have the title track be the main piece. It didn’t start off to be 16-minutes long, but once we saw it was headed that way, we knew that was the anchor of the entire album and everything could build up to it.

How do you compose songs? What are the phases?

JASON: Up until this album, a song would just be me tinkering on it on my own for months or sometimes years, gathering pieces as time went on rather than trying to force a song to be finished before starting a new one (terrible way to write). I’d start with a couple riffs, then wait until I found a few more in the same key / tempo / mood to go with it. Then I’d spend ages recording and re-recording guitar parts, writing melodies, layering guitars, composing all the orchestration (strings, timpani, piano, etc.). It was a very long process with very little outside feedback except for a bit from Jon & Chad and some close friends. It allowed for almost total control and at the time, which is what I thought I wanted at the time.

But after starting Earthen Grave (my local Chicago traditional metal / doom band – www.earthengrave.com), I realized how valuable it is to write as a group, so when Sam came on board in time to work on this album, I didn’t want to just tell him what to play. Unfortunately, the material was written so we weren’t able to just start banging songs together, but since I’d forgotten how to play most of it since recording the demos, we had to tear the songs apart, relearn the parts and tab everything out – and in doing that, we found spots where things were left unfinished or were open to interpretation and that’s where we got to collaborate on new approaches and ideas. It wasn’t the total collaboration either of us want, but it’s a start.

We just had our first sit-down meeting about the next album (tentatively entitled “Delta”) and this album’s process is already completely different. The first order of business was listening to a bunch of my old demos and sort of crafting a rough idea of what kind of album we want. I think everyone’s in agreement that we want to bring the misery back, so we’ve picked a handful of tunes that are very doomy and depressing to get started on. From here, Sam and I will start jamming, writing out a ton of tablature, occasionaly touch base with Jon and Chad to make sure we’re on the right track and slowly craft 10 or 12 songs for the album. We’ll pass those demos on to Chad and Jon to start working on their bits and while they’re doing that, we’re going to try working with Chuck Bontrager (violins & violas) on string arrangements instead of just having him play stuff I’ve written. He’s a killer musician and if he has time, I think he’ll knock it out of the park. I suspect this one will progress much faster than our previous releases, too.

JON: On the lyrical side, song titles or themes are often set and passed on to me with the demos after the music is written, because the vibe of the song will influence the direction of the lyrics.  If a song has no particular theme when the demo is finished then I will decide something based on some recent issue that I feel is good to explore – so long as it fits the mood of the music.

As to process – I research the song topic and write notes as extensively as I can; basically “brainstorming” ideas on the subject. Then put these into some kind of logical order and start to fit the words to the music.  This process can take hours, days or weeks depending on the inspiration.

Were there songs, parts which you needed to work on more than others to achieve the wanted result?

JASON: The title track took forever to complete. First, it’s a massive song (16+ minutes) so just coming up with that many riffs and pieces took quite a bit of time. I don’t remember when or why I decided to write something that long, but once it was started, there was a bit of time spent waiting for really good stuff to come up, then figuring out how it fit into the overall arrangement. And then you add the story element to it and you want to try to make the music help tell it, which takes a while to sculpt. And it can’t get boring or repetitive which is tough to do. There’s actually very little string orchestration in this one, but getting the big cinematic section in the middle to sound right took an incredible amount of time and fiddling about.

Was it easy to apply the classical instruments ?

JASON: It’s not too bad, but our orchestration isn’t that crazy; it’s mostly just melody, harmony and occasionaly some counterpoint. Not like I’m writing for an entire orchestra or anything. That said, if you understand a bit of music theory, you can write parts for anything; but what someone like me CAN’T do is milk every possibility out of an instrument as expressive as a violin or a cello. When real musicians come in, they look at the parts you’ve written out for them and say, “Okay, this is what you want me to play; but HOW do you want me to play it?” I’d had some exposure to that working with Rachel Barton Pine in Earthen Grave, but not enough to always know how to answer them. Luckily, Chuck and Petar are both killer musicians and interpreted the scores beautifully.

How was the work like with the guest musicians?

JASON: Absolutely fantastic. Chuck and Petar both recorded in my living room. Recording is fun if you’re not fighting technical problems, but it’s never been easy for me. Lots of takes, lots of screwing up, that sort of thing. Both those guys came in and just knocked out their parts. Incredibly fast. There was always some talking about approach, but once we had that down, they just laid it out in one or two takes. Because they worked so fast, we were able to try a lot of different stuff and came up with some great things I’d never planned on, like the 3-part cello harmony in the beginning of the title track…   And Joy’s contribution to the cinematic section of the title track was wonderful surprise. Oh, and having Jon’s old man reading the narrations is just too cool.

In what aspects has your music changed compared to your first album?

JON:  In my opinion the general musical feel and direction has not changed a great deal since the first album, however, the focus is better which I think makes the new material stronger.

JASON: It’s more sophisticated, less chaotic and Jon’s vocals are far more complex and superior to anything we’ve delivered before. This album is also more anthemic and less morose than our previous releases, but it’s just where I was when it was written. Since then, I’ve gone through a divorce, the economic downturn, and turned 37. I suspect our next album will reflect all that and then some 😉

The complexity of your music comes with the merging of several genres. Could you tell us which band member prefers which genre?

JON: I am a student of a wide range of metal and even AC/DC type hard rock;  Judas Priest to Deicide.  However, the common ground I had with Jason at the beginning which got the band started was probably My Dying Bride and early Anathema etc.

JASON: What he said. Running Deadtide.com (www.deadtide.com) exposed me to more types of metal than I ever knew existed and after a while, it all sort of just melts together in your head and while Morbid Angel may sound light years apart from Emperor, one day you hear Behemoth and realize that they’re not that different.

And honestly, I don’t think we genre-hop as much as some critics have implied we do. We just shift moods mid-song and employ more than one approach to writing metal and people aren’t used to that in metal these days. Yeah, one of our songs might be slow and another might be in 12/8 and another might be aggressive, but it’s all The Living Fields if you give it more than a couple spins and keep an open mind. Jon, Chad and I are all in our mid-to-late 30s and grew up listening to bands that didn’t just write in one style their entire career (AC/DC excepted). But since the late ‘90s, if you hear one song by most underground metal bands, odds are you’ve heard 99% of everything they every have and will write. It’s like bands don’t write songs or albums anymore – they just come up with a “sound”, make 8-10 subtle variations on it and call it album. Repeat that every few years and that’s their career. Back in the ‘70s and ‘80s, bands like Sabbath, Priest, BÖC, even Motörhead – they changed from song to song and wrote albums that ebbed and flowed. Not many metal bands today would write stuff as disparate as “Breaking the Law”, “United” and “The Rage” over the course of their career, much less on one album. So, with bands not challenging listeners as much, we become rigid and intolerant to bands that do, and then wonder why we can’t listen to more than 3 songs off an album before changing it for something else.

Who do you listen to from the contemporary bands?

JASON: Lately, I’ve been knee deep in early-’90s death metal (I go through phases like this all the time), but contemporary stuff… hmm. I’m continually amazed by Anthema’s progress from death/doom wunderkinds to this melancholy pop they’re writing now. A few clunky albums getting from Point A to Point B, but once they got there (“Judgement”), brilliant. That Amorphis album where they re-recorded all the old songs is killer. Demonaz’ new solo album is the closest thing in sound and spirit to prime Viking-era Bathory I’ve ever heard. Hammers of Misfortune’s “The Locust Years” from a few years ago is one of the more brilliant albums I’ve ever heard. Tom Fischer’s resurrection with Celtic Frost & Triptykon is nothing short of amazing. For stuff more along the lines of what we do, Heri Joensen is probably the most inspiring cat out there. Tyr’s discography is all kinds of wonderful, and while they’ve gotten a little simplistic on this new album (intentionally, I’ve been told), his Heljareyga album is a masterpiece.

JON: I have seen just about every major band I ever wanted to by now – except the original Black Sabbath, because I wasn’t living in the UK when they first reunited.  I did see Heaven & Hell though before it was too late which was up there with one of the greatest gigs of my life.  Manowar is finally playing in London in November.  I have been waiting a long time to see them and will scream my ass off.

Is there a concert which you wouldn’t miss?

JASON: I’d give you a list, but I’ve missed several bands I never thought I would. Cathedral’s show w/ the original “Forest of Equilibrium” lineup, Celtic Frost’s “Monotheist” tour, Coroner’s reunion at Maryland Death Fest, the My Dying Bride / Paradise Lost / Anathema show(s?) in London a couple years ago…

So instead, I’ll give you a couple shows I’m very thankful I didn’t miss. First off has been watching Pentagram rise from the ashes. Earthen Grave opened for them here in Chicago in 2009, then I saw them w/ Victor in 2010 and then again just a couple weeks ago when they absolutely blew the DOORS off Reggie’s here in Chicago. To see Bobby come back from wherever he was in 2009 to the strong, intent and INTENSE singer I saw at this most recent show is just fucking great. And the new album (“Last Rites”) is ridiculously good.

The other one was seeing Heaven & Hell. Front row against the rail, close enough to see Tony’s fake fingertips. If Dio were alive and well, today I’d say it was one of my favorite concerts ever. To have him pass so soon afterwards (and knowing how close I came to staying home that night) just makes it that much more bittersweet.

How much time did you have for Fields of Burden?

JASON: How’d you find out about that?! Fields of Burden is me and Sam’s “pagan metal” side project. And we don’t have enough time for it! We need sugar mamas so we can quit our day jobs and focus on writing music.

During composing do you always plan that which band will you compose for or it gets brighter only at the end?

JASON: It’s usually obvious, but sometimes it be kind of tricky to tell where one band ends and another begins. When that happens, it usually comes down to who I’m writing with, which project needs a song like the one being written, things like that. Or I’ll just tell Sam to pick one; he’s good at that. Although we still don’t know what to do with “Coward of My Convictions”. That poor song just doesn’t have a home…

I was searching for concert dates but couldn’t find any. Are you a studio project?

JON: This is a topical point.  Touring is a tough life and even tougher when the band members don’t live in the same country to begin with.  One day it may happen but we would like to build up a following on the strength of the music first and see where that takes us.

JASON: So far, yes. Ultimately, we want to bring The Living Fields to concert, but it’s an expensive task to do it right and we just don’t have the resources to make it happen yet. But hopefully – if folks actually buy our albums instead of downloading them – we’ll be able to make that happen.

Please share your last thoughts with the readers who don’t know the band…

JON: If you like TLF, be sure to check out all our projects listed on the main website: www.thelivingfields.com.  My own “day job” is Monsterworks which is a more straight forward metal band than TLF but still fairly diverse in our approach. (www.facebook.com/monsterworks)

JASON:  Don’t let Jon undersell you; Monsterworks is great. Anthemic, beer-spilling thrash that tears your head off. Sam just released his first EP for his project, Cairn. Very smart, sophisticated Scandinavian stuff (his roots go back to Sweden), sort of like Enslaved meets Opeth. He and I are also working on two side projects: Fields of Burden (described above) and Wintering, some death metal stuff we’re going to take a run at and see what happens. I also play with Earthen Grave, a more traditional doom band here in Chicago that features bassist Ron Holzner from the legendary Trouble and classical violinist extraordinaire Rachel Barton Pine (www.rachelbartonpine.com) who gets her metal fix playing with us.

Thanks a lot for the answers!

JASON: We really appreciate you taking the time to write them! Sorry it took so long to get respond. Not enough hours in the day, I’m afraid. Like I said: sugar mamas…

WEB: http://www.thelivingfields.com/

Kapcsolódó cikkek

Hot News – The Living Fields: Full Album Streaming Via Hellbound

KMZ

THE LIVING FIELDS – Running Out Of Daylight

Azagtoth

Hot News – The Living Fields: New Album Out Now

KMZ

Hot News – The Living Fields: Decibel Magazine Premieres New Track As Album Nears Release

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár