(scroll down for English Version)
Nyolc albummal a háta mögött, öt év hallgatás után a Tiamat visszatért, hogy megajándékozza közönségét egy újabb mesterművel. Ebből az alkalomból kérdeztem Johan Edlund alapító-énekest a bandáról úgy általában, és persze az új lemezről is. Ő azonban a rajongókra bízza a zene véleményezését.
A Tiamat valódi történelemmel büszkélkedhet, mi a legfontosabb esemény, ami az alapítás, azaz 1989 óta történt a bandával?
A Century Media-val kötött szerződés nagy előrelépés volt az együttes számára. Akkorra már elkészítettünk egy lemezt, de amikor hozzájuk kerültünk, megkaptunk mindent, amire szükségünk volt. Rengeteg támogatást kaptunk tőlük, például megfelelő stúdiót és producert is meg mindent. Elintézték, hogy elkezdjünk turnézni is, elég sűrűn, nagyobb bandákkal léphettünk fel. Intenzív időszak volt. Nagyjából így kezdődött a dolog.
Tudnál nekem mesélni a turnézásról?
Nos, minden alakalom tulajdonképpen ugyanolyan, igazából nem jut eszembe semmi, ami különösebben emlékezetes lenne, mivel már annyi turné van mögöttünk és annyi országban játszottunk. Mindig kialakul egy csapat, de semmi különleges.
Vannak együttesek, akikkel különösen jó volt együtt dolgozni?
Igazából nem tudnám megmondani; amikor más együttesekkel turnézunk, ami számomra igazán fontos, az az, hogy nagyszerű emberekkel lehetek. Nincsenek favoritjaim vagy ilyesmi. A legfontosabb az, hogy emberileg kijöjjünk egymással, mert a turnék alatt a legtöbb időt a színpadon kívül töltjük. Tehát ez sokkal fontosabb.
A későbbi albumok esetében dominánsabbá válnak a dallamosabb, gótikus, rockos hatások, mi ennek az oka?
Nem is tudom, sosem tervezzük el, hogy mit csinálunk, a dolgok maguktól változnak, de őszintén szólva nem tudom mi az oka. Mi csak követjük a zene alakulását, de nem tűzünk ki célt a banda elé vagy hasonló. Csak a szívünkre hallgatunk és a pillanatnyi érzéseinkre, legyen szó turnéról vagy zeneszerzésről. Tehát ezt nem tudom megmondani, én csak a zeneírásra koncentrálok, arra, hogy jobb számokat írjak, de nem tartom magam egyetlen stílushoz sem. Hagyjuk, hogy maga a zene vezessen rá minket, milyen is lesz, nem tervezzük meg.
Az albumoknak van valamiféle koncepciója?
Nem… ilyesmivel nem foglalkozom, amikor egy lemezt írok. Jobban szeretem szabadon csinálni, mintha valamiféle terápia lenne. Sosem volt konkrét célom. Nem tudom, miért van ez így. Néha csak arra ébredek, hogy ihletet kapok, és nekilátok dolgozni a stúdiómban. De nem határozok el előre semmit, részleteket sem, a dolgok csak úgy történnek maguktól.
Az eddigi lemezek alapján igazán sokoldalúnak bizonyult a banda. Várható egy újabb, a 1994-es Wildhoney-hoz hasonló kísérleti kitérő?
Valamilyen szinten állandóan kísérletezünk, mindig új dolgokat próbálunk ki, csak néha nagyobb az eltérés a korábbiakhoz képest. Jelen esetben a kísérletezés célja inkább az volt, hogy magát a lemezt tegyük minél változatosabbá, és összekapcsoljuk a különböző számokat, mivel némelyik inkább atmoszférikusabb, mások keményebbek. Talán a zeneíráson is igyekeztünk csiszolni. De nem csak kísérletezésről van szó, hanem arról is, hogy új kifejezésmódokat találjunk.
A számos album közül melyik bizonyult a rajongók kedvencének? Neked van személyes kedvenced?
Ezt nem tudom megmondani… én részemről készítenék egy összeállítást néhány számból. Nagyon tetszik az új album, de van jó néhány kedvencem a korábbi lemezekről is, úgyhogy egyszer muszáj készítenem egy válogatást.
Érzésem szerint az „A Deeper kind Of Slumber” című lemezzel új korszak kezdődött a banda életében. A legutóbbi, „Prey” című lemez után pedig öt év hallgatás következett. A mostani mű, az „Amanethes” talán egy újabb mérföldkő?
Remélem. Nagyon boldog lennék, ha így lenne. De ezt nem nekem kell eldöntenem, ez a közönség dolga.
Mi volt a hosszú hallgatás oka?
Többek között egy új stúdió team-ről tárgyaltunk, egyrészt; utazgattunk, meg sok minden más. Gyakran dolgoztunk, összeállítottunk egy DVD-t is (The Chuch of Tiamat, 2006), volt néhány fellépésünk; próbáltuk kitalálni, mi legyen az új lemezzel. Szóval nem csak pihentünk, igazából elég elfoglaltak voltunk.
Elégedett vagy a megszületett DVD-vel?
Szerintünk ha manapság megjelentetsz valamit, akkor annak olyannak kell lennie, hogy az embereknek megérje megvenni. Olyan DVD-t igyekeztünk készíteni, amit mi is szívesen láttunk volna, a lehető legtöbb és a lehető legjobb minőségű anyagból. Az új lemezzel is ugyanez a helyzet, teljesen komolyan veszzük. Ha kiadunk egy albumot, akkor rendesen kidolgozzuk a számokat.
Mit jelent a lemez címe, „Amanethes”? Honnan jön a szó?
Ez műfaj elnevezése, egy nagyon lassú, meghatározott zene formával rendelkező dal, amely általában fájdalmat, bánatot fejez ki, így kiegészítve a hozzá tartozó szöveget. Tulajdonképpen egyfajta gyászének, hasonló ahhoz, amit az özvegyek kántálnak, vagy talán az elégiákra hasonlítanak. A szó maga török illetve görög eredetű.
Milyen témák jelennek meg az új lemezen?
A legtöbb szám fő témája továbbra is a vallás, de annak ellenére, hogy a téma megegyezik, a számok különböző módon dolgozzák fel, mivel eléggé különbözőek. Némelyik sokkal nyersebb és keményebb, mint a többi. Másrészt sokkal nyíltabbak, őszintébbek, de vannak sokkal elvontabbak is. Tehát többféle módon fejezik ki ugyanazt, mivel maga téma nem sokban különbözik. Csak más szemszögből közelítjük meg.
Miért jelenik meg a vallás témája újra meg újra a munkáidban?
Ez szerintem egyfajta bizonytalanságnak tudható be. Igazából nem tudom, hogy álljak a dologhoz, ezért kell úja meg újra elővennem a témát. Nem tudtam még eldönteni, hova is tartozom.
Az „Amanethes”-t a kritikusok a Tiamat „Esszenciája”-ként emlegetik, te mit gondolsz erről?
Nos, ezt állítják az emberek, de én nem tudok erről nyilatkozni. Nem tudok objektív lenni, mivel én írtam a zenét, ezért igazából nem tudom, mit fognak róla gondolni.
Ami a Tiamat-ban mindig is megfogott, az a dalszövegek gazdagsága, hatásossága volt. Mi inspirálja ezeket a monumentális víziókat?
Talán a nyíltság, ami nagyon fontos, hogy arról írjunk, amit érzünk. Én nem rejtőzöm maszk mögé vagy ilyesmi. Az a célom, hogy a gyengeségeket hozzam felszínre, azt hiszem, ez teszi olyan hatásossá a dalszövegeket. Másrészt ezt is nagyon komolyan veszem, szerintem ez nagyon fontos az együttes számára. Tudom, sok csapat van, akik nem tartják annyira fontosnak, csak arra használják, hogy legyen mit énekelni a zenére. De szerintem a szöveg ugyanúgy fontos, mint a zene.
Ezzel teljesen egyet értek. És ki működik közre a zeneszerzésben?
Az utóbbi néhány évben én írom a legtöbb számot. Eléggé távol élünk egymástól, de igyekszünk így vagy úgy időt szakítani rá, hogy végigmenjünk az új anyagokon, közben pedig mindig elküldjük egymásnak, amin éppen dolgozunk.
Volt pár változás a bandában a megalapítás óta, a mostani felállás fixnek tekinthető?
Jelenleg eléggé kialakult, már néhány év óta. Persze mindig szükségünk van néhány kisegítő zenészre, de a banda magja, különösen azok, akik a zeneszerzésben is részt vesznek, az állandó.
Gondolom sok és sokféle reakció érkezik a rajongók részéről, mennyire befolyásol ez titeket?
Őszintén szólva a rajongók nélkül semmi sem lennénk. Azok nélkül, akik megveszik a lemezeket és eljönnek a koncertre, nem létezünk, végünk lenne, ha magunkra hagynának. Tehát nagyon fontosak számunkra. Ami viszont megnehezíti a dolgunkat, hogy ennyi album kiadása után rengeteg eltérő véleményt kapunk arra vonatkozólag, hogy hogyan tovább. Elég sok mindenen keresztül mentünk az együttes megalapítása óta, és nagyon különbözőek az elvárások. Persze próbálunk mindenkit meghallgatni, de néha teljesen összezavarnak az ellenkező vélemények.
Mire számíthatnak a rajongók az új lemezzel kapcsolatban?
Nem is tudom, mit várhatnának… mi természetesen kihoztuk magunkból a lehető legjobbat, nagy gondot fordítottunk mindenre. Amikor egy lemezt készítünk, akkor a számokból indulunk ki, hogy az album a lehető legjobb legyen elejétől a végéig, pont amilyennek akartuk. Igyekeztünk minél változatosabbá tenni a lemezt. Én mindig remélem, hogy ettől érdekes lesz. A célunk az, hogy valami izgalmasat nyújtsunk az egész művel.
Az album tehát maga egy egység?
Igen, legalábbis erre törekszünk. Természetesen néhány szám önállóan is megállja a helyét, de fontos, hogy meg legyen a zene sodrása és egysége, és hogy kapcsolódjanak egymáshoz. Ezen mindig sokat dolgoztunk.
Különösen tetszik az új lemez borítója, egyszerű de magával ragadó. Mit fejez ki?
Ez talán a kevésbé elvont tartalom kifejezése, habár absztrakt abból a szempontból, hogy nem fedi fel túlságosan, miről szól az egész lemez. Mindig igyekszem úgy kiválasztani a lemez címét és a borítót is, hogy elkapja az egész hangulatát, ne csak egy része legyen az albumnak. Ez alkalommal sikerült egy egyszerű ötlettel visszaadni az egész mű atmoszféráját.
Tervbe van videoklip készítése is?
Igen, most tárgyalok erről a lemezcéggel, tehát még nem biztos. De szerintem lesz videoklip. Úgy néz ki, hogy az ‘Until the Hellhounds Sleep Again’ című számhoz készül majd felvétel.
Sor kerül majd turnéra valamikor?
A nyár folyamán lesznek fellépések, májustól, aztán ősszel is, egészen tél közepéig. Valószínűleg játszunk majd Európában és Amerikában is, de egyelőre annyi minden dolgunk van… szóval még nem tudom pontosan.
Milyen a kapcsolatotok a Nuclear Blast-tal?
Pillanatnyilag minden rendben van.
Remélem, hasonló sikerekkel folytatjátok, köszönöm az interjút, nagy öröm volt beszélni veled!
Köszönöm, szép estét!
—————————
ENGLISH VERSION:
After eight albums and five years of silence, Tiamat is again ready to amuse us with a masterpiece, Amanethes. On that occasion I asked the founder-vocalist Johan Edlund about the band itself, and of course the new album, but he entrusts the evaluation on the audience.
Tiamat is really a band with history; could you tell me what are the most important event that happened to you since the founding in 1989?
The point when we signed to Century Media was a big step for the band. Although we had already done one album before that, when we signed to Century Media we got all the help we needed. The backing up from the part of the record company was great, we got a proper studio with a producer and all that. They also made sure that we started to go on tour quite a lot, play a lot and support major bands. So that’s how it started and it was very effective.
Can you recall anything interesting about touring?
Well, it’s pretty much the same, I can’t think of anything that sticks out really, since we have so many tours beyond us and have played in so many countries many-many times. Obviously you’re forming a team, but there’s nothing that sticks out.
Are there any bands you enjoyed to tour with?
I can’t really tell you; when we go on tour with other bands, the only thing I’m concerned about is the nice people, I don’t really have idols, so to say, or anything. As long as we get along in the personal level, that’s the most important thing because most of the time on tour we spend off-stage. So that’s matters more.
Why have the more melodic, gothic and rock sounding became dominant in the later albums?
I don’t know, we don’t make up any plan to decide what to do, things change, but I don’ know why, to be honest. We just follow the flow of the music, we don’t really make up the goal for the band or so. We just follow our heart and what we feel at the moment when it comes to the touring and writing songs. So I honestly don’t know, I concentrate upon the songwriting, trying to write better songs, but I don’t try to stick to a style. We let the song decide how it’s gonna sound, when it comes to it, so I don’t have plans.
Does the particular albums have special concept?
No…I don’t speculate these things when I write an album. I like to have the freedom of just doing it, almost like something of a psychotherapy. I have never had a goal. I don’t know why I’m doing it, sometimes I just wake up with the inspiration and I go to my studio and start to work. I never plan anything and I never decide about certain things either, it just happens.
You’ve proven to be pretty multi-faceted band having a diverse work behind you. Will you make further musical experiments, like „Wildhoney” was in 1994?
In a way we always experiment, I mean we always try out new things; sometimes they’re more different than the others. This time the experiment goes more to try to make the album more diverse, to set up connection between various songs, since some are more atmospheric, some are harsher; and also maybe to try to develop the songwriting. You always not only experiment but also try to find a way of expression.
From the quite different albums which one seems to be the favourite of the fans? Is there any that you prefer?
I cannot say… from my part I would choose to make a compilation album of a couple of songs. I really like the new album, but I also like a few from the other albums, so I’ll have to make a compilation.
I have the feeling that after the album „A Deeper Kind Of Slumber” a new era begun in the history of the band. Then you were silent for 5 years after the latest album, „Prey”. Does „Amanethes” mean another milestone in your history?
I hope so. I would really be pleased if it be the case. But it’s not up to me to decide, I think it’s up to the listener.
And what was the reason for the long silence?
We were negotiating about a new record team, for one, and we were also travelling; doing other things in life. We were moving around a lot, compiling a DVD (Church of Tiamat, 2006), doing some other things with the band, playing some shows, trying to find out what we were going to do for the next album. So it was not just relaxing, actually we did a lot of stuff all the time.
Are you contented with the DVD?
We really have the feeling that nowadays if you wanna release something, it should be worth the money the people will spend on it. We tried to make a DVD we would want to see, with as much material as possible and as good stuff as possible. And that’s the same idea with the record, the new album, that we take it quite seriously. If we are releasing an album, we’re gonna do a great effort on every song.
What does the album title „Amanethes” mean? Where does it come from?
It is the denomination of a song genre, very slow, with a strict musical pattern, expressing pain, sadness, thus completing the lyrics. It is basically a kind if mourning song, like what the widows chant; or something similar to elegies. The word is of Turkish and Greek origin.
What new themes does the album touch upon?
The main topic of many of the songs is still religion, but even though the topic is the same, the songs deal with it in a different way, because they are quite distinct from each-other. Some are much harsher and heavier than others. On the other hand they may be more direct, to the point, while others are more abstract. So there’s a wide range of the way of expressing the theme, although the topics are not that different from song to song. It’s like looking at the same thing but from different angles.
Why does the topic of religion reoccur? What does it mean for you?
I think it’s some kind of insecurity, I don’t know exactly where I stand. So I have to deal with it over and over again because I still haven’t really decided completely where I belong.
„Amanethes” is considered to be the essence of Tiamat, what do you think about that?
Well, that’s what other people say, I cannot really say anything about it. I’m not being objective, you know, I wrote the album, so I don’t have a clue what people will see in it.
What I like especially about Tiamat is the lyrics because they are very impressive, visual and rich. What inspires these epic visions?
Maybe being open-minded is important first of all, to write about what we feel. So I’m not hiding behind any mask, or so. I really mean to reveal weaknesses and so on, which makes the lyrics stronger I think. And I also take it quite seriously. I think it’s important for the band. I know there are bands that don’t really take lyrics seriously, they think they need them for having something to sing for the music, but in my opinion they are in fact as important as the music.
Yes, I agree with that. And who takes part in the composition?
Since the last couple of years I write most of the songs. We live far away from each other, but we try to find time here and there to review the new material and check it out, and in the meantime we also send what we work on to each-other.
From the beginning there have been changes within the band. Does Tiamat have a fixed lineup now?
It’s pretty stable at the moment, as it seems for some years now. Of course we always need to have some stand-in players as well. But the essence of the band, especially the guys who take part in the composition are the same.
I guess you receive a great amount of feedback form fans. To what extent do you take them into consideration?
To be honest, without fans we’re nothing. Without the people that buy the albums and come to the concerts, we don’t exist, we’d cease to exist the day they left us. Therefore they are extremely important. The difficult thing is that when you release so many albums, you receive so many different opinions about what you should do. We’ve gone through quite a lot of different things since we started the band, and there are many wills. Of course we try to listen to everybody, but sometimes we’re just getting confused because of the opposing opinions.
And what can the fans expect from the new album?
I don’t know what they should expect… I mean we did our very best and we just took great care about everything. When we try to make an album, we write albums from songs, so that the album is the best possible form the beginning to the end, the way we liked it. And that it has a lot of diversity throughout the album. And I always hope that it is interesting because of that. Our aim is to create something that is exciting throughout the whole piece.
So one album should be considered one unit?
Yeah, I mean at least that’s our aim. But of course, some songs work as individual songs, but it’s important for us to always follow the flow of the music and the songs, and that they are combined to the others. This has always been something we have spent a lot of time with.
I like the cover artwork very much, it is simple but captivating. What does it refer to?
Maybe it’s expressing the less abstract parts, but it is still abstract in a way that it doesn’t reveal too much of what the whole record is about. I always intend it, in the case of the album title and also the cover, that it should include the whole mood of the album, not just be a simple part of it. And this time we found a way to do that with a kind of simple idea that still was abstract enough to reflect the whole atmosphere of the album.
Are you planning to make a video of any of the new tracks?
Yeah, I’m discussing it with the record company, so we don’t know for sure yet. But I think so, yes. It looks at the moment that we’re gonna take the song called ‘Until the Hellhounds sleep Again’ and make a video of it.
Will you set out on tour?
We will play several tours during the summer form May, and also during the autumn and the beginning of the winter. We’re likely to tour in Europe and in America too, but a lot of things coming in at the moment… I don’t know it exactly yet.
What’s you relationship like with Nuclear Blast?
At the moment everything works fine.
I hope you’ll keep going on successfully! Thank you for the interview, it was a pleasure!
Thank you, have a nice evening!
Készítette: Theowina
Web: http://www.churchoftiamat.com/