A Treasondom zenekar egyre jobban erősödik és mindent elkövet, hogy felfigyeljenek erre a nagyon agresszív zenére. Mit árultok el magatokról, ki miért kezdett bele ebbe a durvulatba? A csapatban ki miért tartja a másikat a saját pozícióra megfelelőnek?
Hunor: Köszönjük szépen, örülök, ha így látod! Ebben a zenekarban barátok zenélnek együtt, nem zenésztársak (Barni-dobok, Botond-gitár/vokál, Feri-basszusgitár, Hunor-gitár/vokál). Jól megoszlanak a zenekaron belüli szerepek és mindenki hozzátesz valamit az összképhez. Régóta ismerjük egymást, kellőképpen tisztában vagyunk egymás marhaságaival és agymenéseivel, így könnyebb egyben tartani ezt az egészet és nem okoz nehézséget ha össze vagyunk zárva napokig egy buszba vagy autóba.
Hogy ki miért kezdett bele, az változó. Én azért, mert gyerekkoromtól meg akartam tanulni gitározni és tízen-pár évesen annyira elkapott ez az egész, a zenével, mentalitással, életstílussal együtt, hogy semmi más nem érdekelt, csak azt akartam csinálni, mint a kedvenceim. Ma már nem tudom elképzelni a zenekar nélküli életet, szükségem van rá, hogy kiadjak magamból mindent.
Barna: Én azért, hogy minél durvább zenét csináljak, vagy legalább annyira durvát, mint a kedvenc együtteseim! Na meg a feszkót levezetni!
DIY zenekarként mindet magatok csináltok. Miért ragaszkodtok ehhez? Szerinted eljöhet az idő amikor már muszáj lesz bevonni valakit?
Hunor: Nem mintha lett volna más választásunk :D. Amikor elkezdtük a zenekart, nem ismertünk senkit és fel sem merült bennünk, hogy bármit is más csináljon helyettünk. Mégis miért tenné? Ha nincs belőle haszna, általában senki nem fogja az idejét, energiáját arra áldozni, hogy egy totál ismeretlen bandát toljon előre, azok az idők lejártak.
Senki mást nem fog jobban érdekelni a zenekarod, mint téged, így te vagy az, aki a legtöbbet tehet érte. Amikor felvettük az első számokat egy haverunk segítségével, várhattuk volna a csodát, hogy valaki megérkezik a semmiből és kiadja, esetleg fizethettünk volna egy valag pénzt valami lemez-automataként funkcionáló kiadónak, akiknek kb. mindegy mit adnak ki, csak fizess, vagy választhattuk volna a punk módszert és kiadjuk mi, az utóbbit választottuk. Idővel egyre több olyan zenekarral ismerkedtünk meg, akik ugyanezzel a mentalitással csinálták a dolgaikat és láttuk, hogy működik, sőt én sokkal jobban tisztelem és értékelem azokat, akik DIY-ban nyomják és van eredménye, mert tudom mivel jár.
Ha bármire szükség volt, megoldottuk mi és szépen lassan kialakult, hogy akkor mindent mi csinálunk. Időközben összeraktam egy „házi stúdiónak” sok jóindulattal is nehezen nevezhető rendszert, így a felvételek is házon belül készülnek, a keverést bízzuk csak külsősre.
Hogy eljöhet-e az idő, amikor muszáj bevonni valakit? Szerintem már eljött, mert a nagylemez kiadásához szeretnénk olyan partnereket találni, akik beszállnának a lemez fizikai kiadásába. Egy kis kiadó is sokat lendíthet az előrelépést illetően, akár koncertek terén is. Ez egyelőre még várat magára és ha találunk is valakit, aki szívesen egyengetné a kiadványaink útját, attól még ugyanúgy kiveszem a részem a promóciós meg egyéb feladatokból.
2017-ben alakultatok és egészen gyorsan 2018-ban megjelent az első EP „Nihilistic Incubator” címmel. Aki eddig nem ismerte a Treasondom zenéjét mit mondanál róla?
Hunor: Nem feltétlenül a Nihilistic-et állítanám példának a jelenlegi hangzásunk leírására, sokkal inkább az utolsó single-t. Ha jellemeznem kellene a zenénket, akkor: a 90-es évek death metalja keveredik old school grindcore-al, Slayer-féle thrash metal-al meg egy kevés crust punk hatással. Törekszünk arra, hogy dalokat írjunk és ne riffhalmazokat, meg nincs lassú számunk.
Barna: Durva, intenzív, agresszív, földbe döngölő…vagyis törekszünk rá, hogy így legyen! haha
Én amit eddig tapasztaltam nálatok, hogy hiába vár egy ilyen zenekarra nagyon nehéz út, abszolút elszántak vagytok és mindent megtesztek a cél érdekében. Mennyit próbáltok, mennyi időt töltötök zenéléssel és mit ad nektek az élő fellépés lehetősége?
Hunor: Megint csak köszi, hogy így látod! Heti egy próba az alap, az arra elég, hogy szinten tartson, ha meg koncertre/fesztiválra/turnéra készülünk, akkor előtte heti kettő. Az első néhány évben heti három volt az alap, néha több, de azóta mindenkinek több magánéleti elfoglaltsága van, így maradt a heti egy.
Személy szerint nem töltök annyi időt zenéléssel, mint szeretnék, lekötnek a zenekar egyéb teendői és hiába gondolkodom egyfolytában a zenekar dolgairól, mit hogy kellene csinálni stb., kevesebb időm van magára a zenélésre. Ha jön egy-egy ötlet azt azért igyekszem rögzíteni, hátha később tudok vele foglalkozni.
Az élő fellépések energiáját nem pótolja semmi, nehéz leírni, kimegy minden felgyülemlett feszültség és kapsz egy olyan energialöketet, amitől euforikus állapotba kerülsz. Emellett rengeteg olyan értékes embert ismertem meg, akikkel esélyem sem lett volna találkozni, ha nem koncertezünk.
Barna: Valószínű nem eleget, haha! Segít fejlődni és energiát ad, hogy még jobban oda tedd magad. Plussz nagyon felemelő, mikor a közönség veszi a lapot, transz-szerű állapotba kerülsz.
Az EP után több single is megjelent időközönként. A legutolsó ilyen mű az április 12-én napvilágot látott „Revolution Eats Its Children”. Ha jól tudom a felállásnál is történt egy érdekes csere? Mennyit változtatok a megalakulás óta. Másabb lett az irányzat valamelyest? Ez már az első album előhírnökének is nevezhető?
Hunor: Az összes single, ami az EP után megjelent lényegében az új albumról van, a számokat megírtuk, csak idő, anyagi forrás és egyebek miatt úgy döntöttünk, hogy egyenként rögzítjük őket és amikor visszajön a keverésből adjuk is ki.
A felállásban nincs változás, április elsejei hülyeségnek szántuk, hogy ha már úgyis annyira hasonlítunk Barnival, hogy néha összetévesztenek minket, akkor helyet cserélünk: én megyek hátra dobolni, ő meg előre jön gitározni és vokálozni, haha. Aztán ez annyira sikerült, hogy volt aki megkérdezte nemrég tőlem, hogy hogy megy a dobolás :D.
Mint emberek változtunk, érettebbek lettünk, ezáltal a hozzáállásunk is más, nem pazaroljuk az időt felesleges dolgokra. A zenei irány olyan szempontból változott, hogy jobban érvényesülnek a grindcore, punk, sludge és egyéb hatásaink, szerintem ez a jövőben csak erősödni fog. Emellett az új számok jóval technikásabbak és letisztultabbak. Nem akarjuk feltalálni a kereket, de a cél az, hogy kialakítsuk a saját hangzásunk, amennyire lehetséges.
Barna: Valószínű változtunk, de nem hinném, hogy az irányzat változott volna…sőt!
A szövegekről mit mondanál? Miből van elegetek leginkább? Ki írja ezeket?
Hunor: Röviden a szövegek arról szólnak, ami felbassza az agyam. Van aki terápiára jár, van aki szöveget ír, haha! Ha szebben akarom megfogalmazni, akkor a szövegeink általában társadalmi problémák, egzisztenciális kérdések vagy belső vívódások köré épülnek.
Az EP-re Botond és Barni is írtak szöveget, az utóbbi időben meg inkább én. A következő anyagon már csak az én szövegeim lesznek. Nem papolni akarok, hanem leírom, ahogy a dolgok rám hatnak, ahogy a mindennapi történések leképződnek bennem. Ha ez elindít egy gondolatfolyamot a hallgatóban akkor az nagyszerű, ha nem, akkor meg legalább kiírtam magamból.
Rengeteg mindenből van elegem, ahogy az embereknek egyre inkább. Az életszínvonal mindenhol romlik, az átlagember egyre nehezebben tud megélni, eközben egy réteg annyira megszedte magát, hogy nem tudja mit kezdjen a vagyonával. Érződik egy erős feszültség mindenhol a világban, közben az „oszd meg és uralkodj” annyira jól működik, hogy az emberek egymással marakodnak. Rohadtul idegesít, hogy ömlik az arcunkba mindenhonnan a propaganda és nap mint nap valami újabb, ordas nagy faszságot próbálnak beadni vele. Sikerült elérni, hogy a társadalom annyira polarizálódjon globális szinten, hogy egyeseknél szektás gondolkodás alakult ki. Már a saját szemüknek sem hisznek, csak a propagandát ismételgetik, megszűntek önállóan gondolkodni.
A Treasondom dalok hogyan készülnek? Hogyan jön létre a végleges forma?
Hunor: Többnyire old-school módon, leginkább próbatermi jammelés által. A kezdeti időben csak így írtunk számokat. Általában Botond vagy én hozunk egy riffet vagy dalrészletet és köré építjük föl a többi ötletet. Mindenki hozzárakja a maga részét, addig gyúrjuk a dalokat, amíg mindenki elégedett a végeredménnyel. Időigényes folyamat, néha a végleges verzió már nem is hasonlít a kezdetire, de sokkal szórakoztatóbb az így eltöltött idő, mint otthon demózgatni, meg organikusabb is a végeredmény. Ha megvan az instru része, akkor orrvérzésig gyakoroljuk, majd írok hozzá szöveget és kezdődik az újratanulás a vokálok miatt.
Az utóbbi időben előfordul, hogy valamelyikünk kész vagy majdnem kész dallal érkezik és azt csiszoljuk véglegesre a próbateremben, ez valamivel hatékonyabb folyamat, ezt is ugyanúgy szeretem.
Barna: Van hogy jön egy téma jammeléskor, vagy már előre elképzelt témák vázlata van meg, de változhat amikor együtt játszuk.
A környező országokban már sikerült koncertet adnotok. Milyenek voltak ezek az esték? Mennyire sikerült megvadítani a srácokat? Eddig hol voltak legtöbben kíváncsiak rátok?
Hunor: Mindenhol jó volt a fogadtatás, általában jól veszi a közönség a lapot, megmozdulnak az emberek, előfordul, hogy borul minden annyira megvadulnak. Szerintem Szlovákiában és Szerbiában, Zentán volt a legjobb, utóbbinál egy kis klubban játszódtunk, amiben kb. kétszer annyi ember volt, mint ami normálisan elfér, végig ment a mosh és szó szerint a plafonról is lógtak. Az az este olyan energiával töltött fel, hogy hetekig kitartott.
Barna: Mindegyiket pozitívnak mondanám! Főleg a kisebb bulik szoktak vadabbra sikerülni, mondjuk én szerencsésebb vagyok, mert van előttem egy dobszerkó, hacsak nem dőlnek az állványok vagy fordulnak át a tamok, de a többiről tudnának mesélni a fiúk elől, haha!
Nyilván ebben az óriási zenei dömpingben nagyon nehéz kitűnni, főleg egy ilyen stílusú zenekarnak. Miben bíztok és milyen elképzelések vannak a jövőt illetően?
Hunor: Ez attól is függ, hogy mik egy zenekar céljai, nincsenek illúzióink és nem is az a cél, hogy arénákban lépjünk föl death-grind zenekarként :D. Kis lépésekben építkezünk és minden apró eredménynek örülünk. Ez eddig bevált és a visszajelzésekből határozottan úgy tűnik, hogy jó az irány.
Tesszük a dolgunk és megpróbálunk minél több helyre eljutni és játszani. Szerintünk a közönség megtalálásához a kulcs még mindig az élő koncertekben rejlik és igenis bele kell tenni az időt, pénzt, energiát, meg mindent, ami szükséges, ahhoz, hogy minél többet úton légy. Nem egy leányálom 800 km-t leutazni, egyben, egy 20 éves Skodában, de nagyon örülök, hogy lehetőségünk van rá és hogy kíváncsiak ránk.
Nyáron fellépünk három cseh fesztiválon, előtte rögzítjük az új számokat. Nagyon remélem, hogy sikerül kiadni még az év vége előtt az első nagylemezünk és eljutunk vele olyan helyekre, ahova eddig még nem sikerült.
Barna: Hogy lesz motivációnk és elegendő energiánk, hogy még sokáig tudjuk csinálni!
Jelenleg milyen Treasondom kiadványt vagy merch cuccot lehet vásárolni és hol tehetik meg a rajongók?
Hunor: Van többféle pólónk, felvarrók, kitűzők, a szokásos, Facebookon és Intragramon fönt van minden. Koncertekre mindig viszünk cuccokat, de ha esetleg valaki nem tud jönni és szeretne minket támogatni merch vásárlással, írjon egy üzenetet a treasondom@gmail.com-ra, vagy bármelyik közösségi felületünkre és felvesszük vele a kapcsolatot. Előre is köszi!
Köszönöm a válaszokat és bízzunk a legjobbakban, mert jó amit csináltok!
Hunor: Mi köszönjük a lehetőséget és a támogatást!
https://www.facebook.com/treasondom
https://www.instagram.com/treasondomband
https://treasondom.bandcamp.com