A kérdésekre Nagash válaszolt.
A Troll „Drep de kristne” album sok black metal rajongó felejthetetlen albuma lett, akárcsak nekem is. Amikor megláttam, hogy van új Troll album, szabályosan lefagytam egy pillanatra. Gyorsan elkezdtem hallgatni és nagyon jól éreztem magam. Igen, visszatért a Troll, méghozzá a gyökerekhez visszakanyarodva. Rögtön jeleztem is a kiadónak, hogy szeretnék veled interjút készíteni. Szóval nagyon örülök, hogy összejött a dolog. Szükség volt már a világnak egy új Nagash zenei albumra! Hogy vagy mostanában, mennyire változott az életed az elmúlt években?
Nagyon jól vagyok, köszönöm. Az élet az elmúlt néhány évben gyökeresen megváltozott. Úgy döntöttem, hogy sok évvel azt követően, hogy visszavonultam a figyelemből, nyilvánosan visszatérek a zenei színtérre. A legtöbb internetes közösségi médiumot is hosszú időre elhagytam. Viszont most újra itt vagyok!
A „Trolldom” az ötödik album, ahol ismét te dobolsz és mint említettem egyfajta visszakanyarodás ez a mű. Miért döntöttél így? Hogyan alakult ki ez benned? Mi késztetett rá?
Vissza akartam téríteni a Trollt a gyökerekhez. Vissza ahhoz, ami az eredeti elképzelés volt. Ezen az albumon tényleg visszatértem oda, hogy én magam doboljak, valamint a billentyűs hangszereket, a fő vokálokat és a ritmusgitárt is én csinálom. A helyzet az, hogy a „Neo-Satanic Supremacy” után egy teljes albumot meghaladó terjedelmű anyagot dobtam ki, mielőtt megírtam volna a „Trolldom” anyagát, mert nem voltam elégedett a dalokkal. Ezzel az új albummal kapcsolatban viszont a végeredményt nagyon kielégítőnek találom. Tökéletes keverékét adja valamennyi szenvedélyemnek, a Troll öltözékében. Úgy black metal ez, ahogyan azt a Troll mindig is hivatott volt csinálni. Ahogyan a „Trollstorm Over Nidingjuv” és a „Drep De Kristne” esetében is: ez a zenekar igazi magja. A maga módján a többi album is jó, de a Troll-nak mindig is így kellett volna szólnia: akár valami fekete mágiával átitatott norvég misztérium!
Tudom, hogy te olyan ember vagy aki szereti a változatosságot. Sikerült úgy fejlődni, hogy megtartottad a hangzás gyökereit, a szintetizátor jellegzetes gonosz hangjával, mintha egy horror utazásban lennénk. Mit kell tudnunk az új albumról? Beszélnél róla egy kicsit?
Azt hiszem, elég nyilvánvaló, hogy mindig is a 70-es és 80-as évek sötét zenéjét szerettem, természetesen extrém metal környezetbe helyezve. Szeretem a változatosságot és a kísérletezést is. Bizonyos dolgokat azonban egy bizonyos módon kell csinálni. Ezért is tértem vissza többé-kevésbé a „régi hangzáshoz”. Mindig is rajongtam a 80-as évek horror filmzenéiért (például a John Carpenter filmekben), továbbá Ennio Morricone, Danny Elfman, Giorgio Moroder és a hozzájuk hasonló mesterek zenéiért. A régi synthwave zene is hatott rám, amelyből valamennyit az új Trolldom albumba is beépítettem. Továbbá az olyan gyöngyszemek, mint pl. a „The Nightmare Before Christmas” soundtrack (megint csak Danny Elfman-tól) is inspirálóan hatottak mind a Troll-ra, mind pedig a The Kovenant-ra, valamint azokra az anyagokra is, amelyeket még akkor írtam, amikor a Dimmu Borgir-ban voltam.
Egyébként mikor íródtak a dalok? Mindegyik teljesen új szerzemény? Van valami, ami segít a zeneírásban?
Ahogy korábban említettem, több mint egy teljes albumot dobtam ki a kukába, mert nem voltam elégedett a végeredménnyel. Az egyetlen dal, ami túlélte a tisztogatást, a „The Beast” volt, amely mind az új albumra, mind pedig a néhány éve megjelent „Tilbake til Trollberg” EP-re felkerült. A legtöbb dal az elmúlt pár évben íródott, és akkor is lett felvéve. Nincs olyan külső hatás, ami segítene a zene megalkotásában: csak játszadozom a hangszerekkel, és a dolgok természetes módon jönnek elő.
A 7 dal szövege miről szól? Szerinted mennyire változott a ’90-es évekhez képest az érdeklődési köröd? Emberileg mennyit változtál?
Nagyjából ugyanaz az ember vagyok, aki mindig is voltam. Az érdeklődési köröm mindig is nagyon széles volt, de mindig visszatérek a művészetek sötétebb oldalához. A szívem oda húz. A dalszövegek a fényhez és a sötétséghez kötődő pogány-norvég elképzelésekről, ősi próféciákról, a régi, hideg örök ellentétekről, a világnézetemről, valamint a titokzatos északi misztériumok és igazságok megszemélyesítéséről szólnak. A legtöbb dalszöveg angolul van, de pár dolog norvégul, sőt latinul született meg. Sokszor szimbólumokban írok. Néhány dolog itt-ott nyilvánvalónak tűnhet, de ha nem értesz a szimbolizmushoz, lehet, hogy kicsit el leszel veszve.
A „To the Shadows” dalra készítettetek videóklipet is, amit ha jól tudok a feleséged Ksenia filmezett. Mit szabad tudni erről a klipről?
Igen, ő forgatta, rendezte és vágta. Nagyon tehetséges! Ő az, aki az albumhoz, illetve és az az előtt megjelent EP-hoz tartozó borítót is festette. Valami egyszerűt, de atmoszférikusat akartunk: sötétet, betegeset és kitekertet, nem pedig ezeket a hivalkodó, giccses videókat, amiket manapság oly sok helyen látni. A művér, a félig lecsupaszított bimbók és a rossz színészi alakítások még rosszabb történetekben való túlzott felhasználása nem az én világom. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, és most már több ilyesmit akarok csinálni. Ez egyúttal a legelső Troll videó.
A műveid olyan kategóriába sorolhatók, hogy ha valaki meghallgatja rögtön tudja melyik zenekarról van szó. Azt hiszem manapság ez sok zenekarnál nincs meg. Mennyire tartod magad egyedinek és miben szeretnél még fejlődni?
Haha, a nagy egóm mosolygott ezen a megjegyzésen! De nem gondolom, hogy egyedi ember lennék. Ami azonban vagyok, az hiteles és őszinte – legalábbis én így látom magam. Megvan továbbá a saját írás- és játékmódom is. Mivel minden hangszert autodidakta módon sajátítottam el, azt hiszem, ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne úgy szólaljak meg, mint „mindenki más”. Meg az is, hogy nem sokat érintkezem más művészekkel és a zenéjükkel. Ne érts félre, hallgatom és élvezem mások munkáit, ám nincs bennem késztetés arra, hogy megismételjem és lemásoljam azt, amit mások már megcsináltak. Néha persze előfordul az ilyesmi, de soha nem szándékosan. A saját utamat járom. Nem gondolom, hogy az általam végzett munka mindig úttörő vagy eredeti lenne: néha úgy alakul, máskor meg nem. A Troll esetében a cél nem is az volt, hogy újító legyen, hanem az, hogy hű maradjon egy elképzeléshez.
A Troll zenekaron kívül jelenleg szerepelsz még más zenekarokban? Milyen terveid vannak a jövőt illetően, mind a Troll, mind más zenekar kapcsán?
Az elmúlt években sok zenekarban vendégszerepeltem, és a közeljövőben még mások kötelékében is fel fogok bukkanni. A Troll-on kívül azonban mostanság csak a The Kovenant van, amely nemrég újraindult.
Régebben kikerült az internetre a The Kovenant – Aria Galactica-ból ízelítő! Nagyon sok embernek tetszett és nagyon várják régóta és reménykednek a megjelenésben. Lesz ebből valami? Mit üzensz a rajongóknak ezzel kapcsolatban?
A Kovenant épp most tért vissza a Nexus Polaris eredeti felállásával. Az év végén adunk néhány koncertet, és jövőre még sokkal több is jön. Most is folynak tárgyalások arról, hogy új zenét adjunk ki, de ennek a címe valószínűleg nem „Aria Galactica” lesz. Tudom, hogy az emberek már nagyon várják az új anyagot, és most úgy tűnik, hogy végre újra visszatérünk a bizarr kozmikus heavy metalhoz!
Jelenleg milyen a Black Metal élet Norvégiában? Milyen változáson ment keresztül az évek alatt?
Fogalmam sincs. Soha nem voltam túlságosan benne ebben a „színtér” dologban. Mindig is inkább magányos farkas voltam, aki inkább a saját útját járta és járja. Észrevettem azonban, hogy sok művész, aki a kezdetekkor még részese volt a dolognak, már nincs velünk: csupán a norvég black metal igazi szelleme maradt meg. Számomra a black metal sohasem trend, hanem sokkal inkább életforma, hit és sors volt. Nem olyasvalami, amit eldobsz, miután „felnőttél”. Mindannyian nagyon fiatalon kezdtük, és néhányan közülünk sokkal autentikusabb és őszintébb módon foglalkoztunk az okkult és sötét zenével, mint a legtöbb akkori pózer. Sokan, akik felugrottak a szekérre, azóta már leestek onnan, vagy egész egyszerűen beleálltak a pozícióharcba és átadták magukat a „normális” világ mátrixának.
Manapság milyen zenéket hallgatsz és mi érdekel még zenén kívül? Hogyan telnek a napjaid 🙂 ?
Miután apa lettem, az időmet és az energiámat mostanság nagyrészt a szülői hivatásra fordítom. Az érdeklődési köröm elég egyszerű, és mindig is az volt. Amikor nem zenélek és nem apaként tevékenykedem, akkor a titokzatos és rejtett dolgok kutatásával foglalkozom: olyasvalamikkel, amit a birkák „összeesküvés-elméletnek” vagy „őrültségnek” neveznek. Mindig is nagy sci-fi rajongó voltam: rengeteget olvastam és borzalmasan sok filmet néztem meg. Néha, amikor az időm engedi, számítógépes játékokkal vagy játékkonzolos cuccokkal játszom. A kedvenc évszakom a tél, amikor a norvég természetben síelgetek, és kevesebb ember van kint. Azt is élvezem, hogy itt Norvégiában az év nagy részében sötét van. Imádom a sötétet és a hideget. Zenei téren leginkább metált hallgatok. Attól függ, hogy éppen mit csinálok. Ha vezetek, akkor inkább olyan zenéket hallgatok, mint pl. a W.A.S.P. vagy a Motörhead, ha pedig olvasok, akkor inkább filmzenéket. A szabadban vagy a természetben sétálgatás közben általában black metal szól. De komolyan, sokféle dolgot hallgatok: a synthwave-től a klasszikusokon, a rockon és a metálon át az elektronikus és ipari zenékig, a trance techno-ig, és a filmzenékig. Nem vagyok oda azokért a hamis és nagyképű mulattatókért, akiket az úgynevezett mainstream tol előre.
Zárásként tudnál mondani egy meghökkentő sztorit a régi időkből, valami örültségre gondolok. 🙂
Azt sem tudnám, hol kezdjem, annyi furcsa találkozás és annyi emlékezetes pillanat esett meg velem – kezdve a majdnem felgyújtott színpaddal, ahonnan súlyos égési sérülésekkel, teljes corpse paint-ben, tüskékkel meg minden ilyesmivel felszerelt színpadi öltözetben, vértől csöpögve kötöttem ki a kórházban, miközben a frászt hoztam az orvosokra és az ápolókra. Rengeteg ilyen aprócska történetem van innen-onnan. Buliztam Lemmyvel a Motöhead-ből, LSD-vel fűszerezett cannabisos jointokat csináltam Peterrel a Hyposcrisyből, miközben azt néztük, hogy a Tiamat élőben adja elő az „Atlantis…” anyagukat. Kis evezős csónakban voltam kint a svéd erdőségek mélyén egy aprócska tavon hajnali háromkor Astennu-val, hogy UFO-kat nézzünk, vagy épp szellemeket az Abyss Studios-ban. Aztán ott vannak az őrült turnébuszos történetek, meg az őrült rajongók. Annyi mondanivalóm lenne, de olyan kevés az idő: jó néhány könyvet meg tudnék tölteni ezekkel a dolgokkal.
Nagyon köszönöm a válaszokat. Nekem mindig te maradsz a sok zenész közül az egyik legegyedibb!
Köszönöm. És örülök, hogy tetszik a munkám. Mindig igyekszem hű maradni önmagamhoz és a saját utamhoz mindenben, amit csinálok.
TROLL online:
https://www.facebook.com/trollofficial
https://officialtroll.bandcamp.com
https://www.youtube.com/@truenorwegiantroll
Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2024/02/22/troll-interview/