Unreqvited interjú

Helló, nagyon örülök, hogy készíthetek veled interjút! Mostanában hogy telnek a napjaid?

Köszönöm, jól vagyok. A zeneírás köt le mostanában teljesen.

Tőlünk a nagyon távoli Kanadában élsz. Érdekes bandákra szoktam bukkani arról a részről. Van jó pár québec-i kedvenc zenekarom is! Kérlek mutasd be az Unreqvited zenéjét!

Québec-ben tényleg sok, hihetetlenül jó banda látott napvilágot, különösen a black metal területén. Az Unreqvited az én poszt-black metal / poszt-rock szóló projektem, 2016-ban, a Disquiet nevű bemutatkozó lemezemmel vette kezdetét. Ezt még jobbára a depresszív black metal inspirálta, de az évek alatt sok más, új hatás is érte a zenémet. Minden albumomnak megvan a saját hangzásvilága és témái; a Stars Wept to the Sea anyagon leginkább a nagyzenekari befolyás érződik, a Mosaic I nagyon könnyed, ezt főleg a poszt-rock inspirálta, míg a Mosaic II az eddigi legsötétebb Unreqvited album. Szeretem úgy jellemezni a zenémet, mint ami “depresszív és felemelő”, annak a kettősségnek köszönhetően, ami a zenémben is gyakran megjelenik.

Folyamatosan fejlesztetted magad, ahogy ezt az albumok fejlődéséből is látni. Honnan indultál és hol tartasz jelenleg a fejlettségi szintet nézve? Szerinted 5 év múlva milyen úton fogsz járni?

Köszönöm, örülök, hogy így gondolod. Nos, már eleve úgy nőttem fel, hogy közben végig különböző együttesekben zenéltem, de ahogy említettem, a Disquiet az első anyag, amit teljesen egyedül készítettem, az írás és a rögzítés szempontjából is. A zenémmel kapcsolatban nagyon szeretem, hogy megvan ez a kreatív kontroll, miközben csinálom, és szeretném is folytatni ezt még nagyon-nagyon sokáig. A következő öt évben a dalírásom és a lemezkiadásom remélhetőleg tovább fog fejlődni, így a lehető legjobb anyagot fogom tudni elkészíteni a közönségnek. Lassan végzek a Mosaic II-t követő album megírásával, ami néhány olyan, új elemet is tartalmaz majd, amik eddig sosem szerepeltek az Unreqvited zenéjében. Remélem, ez alkalommal is úgy tudom majd feszegetni a határokat, hogy az Unreqvited zenéje az Unreqvited zenéje marad.

Egyértelműen metal zenéről van szó, de inkább nevezem most a zenédet művészetnek. Nagyon sok minden kapunk és hallunk az Unreqvited hallgatása során. Hogyan készül el egy dal? Hogyan rakod össze és csiszolod tökéletesre?

Ez attól függ. Néha órák alatt, máskor heteket vesz igénybe egy-egy dal megírása. Többnyire éjszaka dolgozom, ilyenkor vagyok a leginkább inspirált, ekkor tudok a lehető legtöbb dalt megírni. Minden dalnak megvan a saját maga kis története, ez az, amit írás közben nekem is fel kell fedeznem. Általában már megvan a fejemben, miről és hogyan fog szólni az album, mielőtt hozzákezdek a dalíráshoz. Ez utóbbival nagyon gyorsan szoktam haladni, de maga a lemezgyártás azért elég időigényes folyamat.

Az évek teltek és jöttek a lemezek. A korábban megjelent „Mosaic I” folytatásaként jelenik meg januárban a „Mosaic II”. Én csak jót tudok nyilatkozni róla. Nagyon telitalálat nálam. Azt hiszem kiemelkedtek a nagy zenei átlagból. Légyszi beszélj az új albumról!

Köszönöm, ez nagyon sokat jelent nekem. Azt hiszem, az évek alatt engem ért zenei hatások, amiket most a saját zenémbe oltok, teszik kiemelkedővé azt, amit csinálok, a poszt-black metal színtér résztvevői közül. Próbálok minden albumot a többitől kicsit eltérővé alkotni, és ez alól a Mosaic II sem kivétel. Ez az album a 2018-ban kezdett ön-terápiám második része. Abban az évben mindazt az örömöt, szeretetet, eufóriát, amit éreztem, a Mosaic I-be öntöttem, és azután minden haragot, szomorúságot, depressziót a Mosaic II-be. Alapvetően a hangulatom diktálja, éppen milyen albumon dolgozom. Így, a Mosaic II egy nagyon sötét állapotban született. Ezen a lemezen kísérleteztem egyébként a legtöbbet a különböző hangzásokkal és műfajokkal, néhány ezek közül lehet, hogy kicsit sokkolja is a hallgatókat.

Jó albumhoz, jó kiadó dukál. A Prophecy az underground zenéket nagyon jól támogatja, mozgatja. Kezdésnek a korábbi kiadványokat feltuningolva újra megjelenítik. Gondolom nagy öröm ez számodra? Mit fűznél hozzá az újrakiadásokhoz, lehetőségekhez?.

Nagyon izgatott vagyok, amiért sikerült leszerződnöm a Prophecy-vel ezekhez a kiadásokhoz. Ők azért egy elég masszív területet fednek le, így a zeném is biztosan sokkal szélesebb körben lesz elérhető. Nagyon izgalmas annak az albumnak az újra kiadása, amivel ez az egész kezdődött nekem. A Disquiet volt az első zene, amit valaha is megpróbáltam egyedül, a hálószobámban rögzíteni, úgyhogy ez az album nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Van rajta egy bónusz dal, amit még szintén a nagyon korai időkben írtam és vettem fel, körülbelül akkor, amikor a Stars Wept to the Sea megjelent.

Leginkább a szorongás, harag, kétségbeesés jellemzi a zenéteket. Legtöbb ember ennek hallatán elfordul tőletek, pedig folyamatosan jelen van az emberek életében ez a jelenség. Véleményem szerint, pedig nagyon sokat segíthet egy ilyen zene. Te hogy vélekedsz erről? Miért választottad annak idején az efféle muzsikát?

Ki kell, hogy adjam ezeket az érzéseket, máskülönben megőrülnék. Ez egy teljesen kívülálló formája a művészetnek, szóval teljesen meg tudom érteni, ha valaki nem akarja az eltorzított gitárok és a nyüszítő vokál hangját hallgatni. Ami egyébként nagyon katartikus tud lenni azoknak, akik szeretik ezt a fajta zenét. Sokaktól hallom azt, hogy a zenémen keresztül kerültek kapcsolatba az egész műfajjal, és ez teljesen hihetetlen számomra. Nem tudom pontosan, miért épp ezt a műfajt választottam, miért ebben alkotok, szerintem teljesen magától kezdett vonzani ez a dolog.

A Post-Black Metal talán az egyik legkedveltebb alfaja a sötét zenének. Elég sok minden belefér egy ilyen stílusba, már-már nem is metálnak mondható elemek is. Szerinted mennyire nevezhető fejlett zenének egy ilyen stílus? Mennyire kell művészléleknek és mennyire kell zenei hozzáértésnek lennie a zenésznek?

Szerintem ez teljesen szubjektív. Először is, én egyáltalán nem próbálom a zenéimet bármely műfaj korlátai közé beszorítani. Tehát nem törekszem arra, hogy szándékosan “poszt-black metal-t” írjak, ez csak egy fogalom, ami alá a zeném többé-kevésbé betehető. Szerintem minden zenésznek azt kellene alkotnia, amit csak szeretne, addig, amíg hű tud maradni a saját művészi elképzeléseihez. Ha képzett zenész vagy, az mindenképpen segít, de kellő szenvedéllyel szerintem bárki meg tudja ezt csinálni.

Kicsit mondanál magadról is pár szót? Milyen embernek képzeljünk el? Az átlagos jelző mennyire áll távol tőled :)?

Többnyire nagyon csendes és szorongó ember vagyok. Megtartok magamnak, amit csak tudok. Az időm kb. 75%-át zeneírással töltöm. Azt szeretem, ha az Unreqvited-et magával a zenével, és nem a mögötte álló emberrel azonosítják, szóval ezért sem adok ki túl sok információt magamról.

A jövőt illetően mit szeretnél véghez vinni? Mit várhatunk tőled?

Elég sok zenén dolgozok most, úgyhogy 2020 mindenképpen egy nagyon elfoglalt év lesz az albumkiadások szempontjából. Nem tervezek túlságosan előre, így nem kell feltétlenül tudnom, mit tartogat számomra a jövő. Csak azt tudom, hogy jelen pillanatban annyi zenét akarok kiadni, amennyit csak lehetséges, erre mindenképp számíthattok tőlem. Az előző albumokat más formátumban szintén ki fogom adni

Köszönöm az értékes perceidet. Örültem a válaszaidnak. Sok sikert!

Én is örültem. Köszönöm a lehetőséget, hogy az albumról beszélhettem, nagyon örülök neki! Vigyázz magadra!

WEB:  https://www.facebook.com/unreqvited

Angol nyelven elérhető itt: https://kronosmortusnews.com/2020/01/04/unreqvited-interview/

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár